A társadalmi termelés hatékonysági kérdései

(1)

SZEMLE

1125

termelésében (a mezőgazdasági áru az ip'a- rébawn és fordítva), ezáltal szükségképpen isnidulkálja a vele azon-os értékű lmásilk áru- menwnyi-ség termelését, amellyel kicserélődik.

A belső piacra termelő mezőgvazdasáxgnaík ezért létfeltétele a belső wlp'Ull', ,s együttesen így az önálló gaztdeasárglferjlődxés al—adklépletéi adjálk.

A fejlődés szempontjából döntő kérdés még, ,hogy milyen osztályalliawpna épülhet ilyen gazdaságpolitika a harmadik világban?

A demokratikus forradalom az útitársak forradalma, a nemzeti burzsoázia, a hazai munkásosztály, a parasztság és a haladó

értelmiség hosszalab—rövidebb ideig tartó harci szövetség-e. Ezeknek az erőknek az út- ja a fejlődés egy magasabb folkácn többnyi- re szétválik egymástól. Mindenekelőtt a tő- kés- és a munlkwálsosztályé, a többiek pedig ezek egyikéhez igazodnak. A ,,ki lkllt tgyőz le"

kérdést végeredményben az dönti el, hogy a munkásosztály vagy a burzsoázia szer—

vezi-e maga mellé a parasztságot. A törté- nelem .sok országban már eldöntötte a kupi- tanlizmuus és a nem tálcás rfejlődwés közötti erőviszonyokat, így a demokratikus állam—

káplc—solla't alkalmas kiinduló pontnak látszik

a demokratikus forradalomból a nem tőkés,

esetleg a szocialista fo'nnaldíallamjba való átt- menet gazdasági szerkezetének szerepére.

Tolnai György könyve a legszélesebb ol- vaisóköziö—nséglhez szólva, iilsmeretkiözílő, gon—

dolatébresztő összefoglalást ad a fejlődő országok jelenlegi rgtarz'dlas'álgxfejlesztési gond- jairól, jövőbeni előrehalladásutk 'távllzatwaliról.

Emellett azonban a szakemberek, a gazda- ségrfejllesztés részlvethérdéseli iránt érdeklődők számára is számos új szempontot vet fel.

kül nösen a tnadixcianá'lis és a modem gaz—

dasági szektorok egymást támogató fejlődési lehetőségeivel összefüggésében. A téma mély ismeretéről 'taln—úskloldó lmű közgazdasági kö—

vetkeztetései lhelytállllólk, az elemzést szemléle- tes statisztikai forrásanyag támasztja alá. .log—

gal mondhatjuk, hogy a történelmi tapaszta—

latok és a már ismert gyakorlati kezdemé- nyezések mellett az ilyen kutatási eredmények is nagymértékben hozzájárulhatnak a harma—

dik világ országainak nagyon várt és remélt felemelkedéséhez.

Dr. Homo/ya Ferenc

MAGYAR NYELVÚ SZAKIRODALOM

A TÁRSADALMI TERMELÉS HATÉKONYSÁGI KERDESEI

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1975.

338 old.

A könyv, amelyet A. Sz. Tolkacsev szerkesztett. a Szovjetunió Állami Tervbizottsága mel—

lett működő Közgazdasági Tudományos Ku—

tató lntézetben folytatott kutatások eredmé- nyeit foglalja magába. A kötet nyolc tanul- mánya a társadalmi termelés hatékonysági kérdéseinek elméleti és módszertani vizsgála' tával foglalkozik. A szerzők nem tekintik ku- tatásukat lezártnak annak ellenére, hogy si—

keresen kidolgoztak egy olyan mutatószám- rendszert, amely lehetővé teszi a hatékony- ság tervben íörténő értékelését népgazdasági és ágazati szinten. Az első négy és a nyol- cadik tanulmány a hatékonyság egészének vizsgálatával foglalkozik elméleti, mutató- számrendszer-képzési és mérhetőségi szem—

pontból. lsmertetik a mutatók típusait és az optimalizációs módszer felhasználhatóságát.

A másik három tanulmány a társadalmi ter—

melés hatékonyságának változása szempont- jából a gazdasági élet egy-egy kiemelkedő fontosságú területén vizsgálja részletesen a hatékonyság szerepét és mérhetőségét. így külön tanulmány tárgyalja a tudományos—

műszaki haladás, a legfontosabb erőforrások (állóalapok, anyagok. beruházások), valamint a külgazdasági kapcsolatok hatékonyságának elemzését.

A hazai kutatásokhoz hasonló következő kérdéskörökben tartják különösen fontosnak a szovjet szerzők a további munkálatokat:

1. az árszínvonal problematikája: különösen a jö- vőbeli árszínvonallal szemben támasztják azt a köve- telményt, hogy feleljen meg a társadalmilag szükséges ráfordításoknak, valamint a társadalmi termelés hasznosságának, ami az értékmutaltókkal történő mé- rés megbízhatóságának ís feltétele;

2. nem szorul különösebb magyarázatra. hogy nap- jainkban mennyire időszerű lenne a műszaki fejlődés!

a gazdasági növekedés tényezőjeként értelmezni. ter—

vezní; a műszaki fejlődés újszerű figyelembevétele a termelési fűggvényeken alapuló további kutatások feladata;

3. a hatékonysági vizsgálatok körét a népgazda—

sági és ágazati körnél tovább kell terjeszteni; olyan mutatószám—rendszert kell kidolgozni. amely az ipar.

áaak. a termelési régiók, az egyesülések és a vál—

lala—tok szintjén méri a hatékonyságot;

4. a további hatékonysági vizsgálatok előfeltételé- nek tekintik az optimalizációs modellek tökéletesíté—

sét. a több periódusú modellekre való áttérést, valamint az ágazati kapcsolatok dinamikus és naturális értékbeli modelljeinek összekapcsolását.

Több szerző felveti, hogy a hatékonyság elméletileg mérhető területein sem tud előre- haladni a gazdasági elemző munka az infor- mációs bázis hiányosságai miatt. Egyrészt nem mindig állnak rendelkezésre a szükséges statisztikai adatok, másrészt a hatékonyság kü- lönböző tényezőinek mérésére szolgáló adatok felépítése módszertanilag nem teszi le—

hetővé összekapcsolásukat. Az információs bázis tökéletesítése pedig nélkülözhetetlen a gazdasági tisztánlátáshoz.

(2)

A kötet első két tanulmányát összefoglaló jellegűnek is tekinthetjük. A. Sz. Tolkacsev.

az első tanulmány szerzője a gyakorlathoz közelálló közgazdász szemével feszegeti (: ha- tékonyság elméleti problémáit. A hatékony- ságot mint történelmi kategóriát a szocialista termelés céljával való kapcsolatában határoz—

za meg. A szerző a hatékonyság általa helyes—

nek tartott értelmezését más szovjet közgaz- dászokkal vitázva fejti ki. Véleménye szerint a hatékonyság növekedése nem tekinthető a hatékonyság legfontosabb eredményének, mivel az csak a termelés egy részét fogja át.

Ezzel szemben ,,... mi a hatékonyság krité- riumát úgy tekintjük, mint a fogyasztásnöve- kedésnek a termelés állandó és magas szintű növekedésével, valamint a struktúra kedvező irányú változásával alkotott egysé—

get" (39. old.). A javak hasznosságát mint nem mérhető dolgot veti el. A nem termelő szolgáltatások figyelembevételére vonatkozó javaslatokkal sem ért egyet.

A szerző nagy figyelmet fordit arra. hogy a politikai gazdaságtan tankönyvben leírt, véleménye szerint helytelen nézetekkel vitába szálljon. Ezt azért tartjuk említésre méltónak, mert a magyar közgazdasági életben a tan- könyvek ritkán képezik szakmai vita tárgyát.

Márpedig az új generáció közgazdasóai gondolkodásának meaalapozását szolgáló művek nézeteinek bírálatára érdemes lenne több figyelmet fordítani.

A második tanulmány szerzője, B. P. Plí- sevszkr'i a különböző mérési módszerek hiá—

nyosságait és a kutatandő területeket foalal- ia össze. A mérésre alkalmas mutatók álta—

lános tartalmi problémáival, különösen a hozammutatókkal foglalkozik részletesen.

hozam népgazdasági szintű mérésére a nettó termelést (nemzeti jövedelmet) tart—

ja alkalmasnak. Véleménye szerint a nyere—

séa és a iövedelmezőség a hatékonyság mé- résének olyan kisegítő eszközei. amelyek az ágazatok és a vállalatok szintién alkalmaz- hatők mint a gazdasági ösztönzési alap kép- zésének egyik kritériuma.

A mérés eszközéül szolgáló ágazati kap—

csolati mérlegeknek néhány összetüaaését vizsgálja V. A. Novr'cskov és M. G. Rabin tanulmánya a hatékonyság szempontjából.

A hatékonysági vizsgálatok szempontjából az ÁKM-nek az a legfontosabb tulajdonsá- ga, hogy lehetővé teszi a növekedés ütemé- re, valamint feilődés arányaira és struktúrá- jára jelentős hatást gyakorló tényezőknek (: különválasztását.

Az ágazati kapcsolatok struktúrájának vizs- gálatakor, az egyes ágazatok hatékonyságá—

nak ősszehasonlításakor a szerzők nagy je—

lentőséget tulajdonítanak a közvetlen ráfor- dítási együtthatók mellett a teljes ráfordítási mutatók elemzésének. A tervezési gyakorlat- ban alkalmazott ÁKM—ek statikus modellje

leglényegesebb hiányosságának azt tartják, hogy az csak egy évre képes statikus egyen- súlyt biztosítani, de az egyik évről a másik- ra nem. Az egyensúly csak a munka tárgyára határozható meg, a termelő beruhá—

zásokat kívülröl kell megadni. A statikus mo—

dell korlátait igyekszik kiküszöbölni a Köz—

gazdasági Tudományos Kutató Intézet által kidolgozott dinamikus modell. Ez az 1971—- 1975. évi tervidőszakra végzett számítások szerint garantálja az egész időszak dinami—

kus egyensúlyát. magában a modellben ha- tározhatók meg az úiratermelés elemeinek funkcionális kapcsolatai. A szerzők ismerte- tik a dinamikus modellel végzett variációs számításokat.

Részletesen foglalkozik a tanulmány az alapiaényességi mutatók tipusaival, a teljes ráfordítások értékének meghatározásával.

A dinamikus modellekkel. valamint az alap—

igényességi mutatókkal végzett számítások segítségével feltárt gazdaságoolitikai követ—

keztetésekre érdemes felfiayelnünk. Az egyik fontos megállapítás például az, hogy erős nivellálódás tapasztalható az ágazatok alap—

igényességében. ha azt a kaocsolódó ága- zatok alapiaival való közvetett kapcsolat di- namikája révén vizsgáljuk.

A kötet negyedik tanulmánya, amelyet !.

!. Dorosín, N. Sz, Preobrazsenszkaia, D. !.

Vainsenker és A. !. Moszkvin írtak, a haté- konysáamérés összefoglaló mutatójának mea—

határozására vállalkozik. Tanulmányukban bírálják a tervezői és statisztikai munkának azt a ma is mealevő gyakorlatát, hogy nem számolnak klasszikus munkatermelékenvségi mutatót, azaz a megtermelt terméket nem az azt létrehozó összes ráfordításhoz viszonyít- iák, hanem csak az élőmunka-ráfordításhoz.

(Természetesen jelzik az élő munka terme—

lékenységi mutatójának korlátozott jelentő—

séaét.)

A szerzők megkísérlik a ráfordítások mun- kaidőegyséaben való mérését. Véleményünk szerint a számításokra fordított energia nem áll arányban az általuk kaohatő eredmény—

nyel, mivel a különböző ráfordításfaiták és azok eltérő minőséaének munkaidőegyséaben való kifejezésekor is értékiellegű mutatókbál indulnak ki. A korrekciókkal nem sikerült ki—

küszöbölni az értékmutatők (például a mun—

kabérarányokl hiányosságait, csupán eltün—

tetik az értéket mint mérési eszközt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a munkaidőeay—

ségben történő kifejezés érdekében elvég- zett egynémely korrekcióra feltétlenül szük- ség van. még akkor is ha a mérés értékben történik.

A társadalmi termelés hatékonyságának mérésére a szerzők által szerkesztett mutató alapján levonható következtetésekkel kapcso—

latban a következőket irják: ,,Olyan benyo- más keletkezhet, hogy e képlet szerint a

(3)

SZEMLE 1127

hatékonyság emelkedése az élő munka csök- kenésével is elérhető ..., és ennek következ- tében arra ösztönözhet, hogy indokolatlanul csökkentik a foglalkoztatottak számát. Azzal azonban szemben áll a szocialista mun—

kaszervezés egyik alapelve: a teljes foglal- koztatottság. Ha a teljes foglalkoztatottság biztosítása mellett a nemzeti jövedelem gyors ütemű növekedését a termelőszférában fog—

lalkoztatott munkások számának viszonylag lassú ütemű növekedése kíséri, akkor ez va—

lóban a társadalmi termelés hatékonyságá- nak az emelkedését mutatja" (122. old.).

Ezzel a megállapítással a szerzők az álta- luk iavasolt hatékonysági mutató alapján tör- ténő döntés elé egy vélt ellentmondás gaz—

daságpolitikai korlátját emelik. Hazai vizs- gálataink szerint a teljes foglalkoztatottság mellett csökkenhet a termelő szférában fog- lalkoztatott munkások száma, hiszen a jelenlegi fejlettségi szinten a nem termelő szfé- ra jelentős (és növekvő) munkaerőigényt tá- maszt. A nem termelő szféra munkaerőiaé—

nye kielégítésének pedig pontosan az a fel—

tétele, hogy a termelő szférában elért haté—

konyságnövekedés munkaerő felszabadítását tegye lehetővé.

A hatékonyságváltozás vállalati szintű kö- zelítésére jelenleg a Szovjetunióban is jöve—

delmezőségi típusú mutatót használnak. A szerzők részletesen tárgyalják e mutatók el—

térését a tényleges hatékonysági mutatóktól.

A jövedelmezőségre ható tényezőket többfé—

leképpen csoportasítják. A csoportosítások közül említést érdemel az, hogy a jövedel- mezőségre ható tényezőket extenzív és in—

tenzív hatásúakra különítik. Az intenzív té- nyezők a minőségi változásokat fejezik ki (új technika, új típusú berendezések, gépe- sítés. automatizálás hatása), az extenzív típusúak sajátossága pedig az, hogy a ter—

melés volumenének emelésével javítják uavan a jövedelmezőséget, de csökkentik is azáltal, hogy a termelőalapok növekedését eredmé- nyezik.

Fontos problémaként említik azt, hogy az új technika bevezetését sok esetben más gazdasági mutatók romlása kíséri. Ezért olyan gazdasági intézkedéseket tartanak szüksé- gesnek, amelyek lehetővé teszik az új tech—

nika és a (meglevő) termelés hatékonysági mutatóinak közeledését. Ehhez valóban ha- tékony új technikára és a bevezetési idő le—

rövidítésére van szükség. Emellett igen fon—

tos az új technika árának jó meghatározása.

A szerzők különböző árkiegészítések megadá- sát javasolják a gyártó vállalatoknak, hoay a fogyasztók (és az egész társadalom) szá—

mára hasznos új technika bevezetéséből ne származzék hátrányuk. Az új technika jöve—

delmezőségének növelése mellett korlátozni kell a meglevő termelés jövedelmezőségének rendkívül magas színvonalát.

A szerzők ezzel korunk átképzésének egyik leglényegesebb problémáját ragadják meg. A fejlődés hatékonysága szempontjá—

ból jó árképzési mechanizmusnak úgy kell biztosítania az új technika bevezetését ösz—

tönző, kedvező jövedelmezőséget, hogy ez ne vezessen az árszínvonal általános emelkedé-

séhez.

A tanulmány utolsó fejezete a területi ha- tékonyság elemzésének sajátosságaival faa—

lalkozik az Ukrán Szovjet Szocialista Köztár- saság adatai alapján. Ebben a részben sze- repel a tanulmánykötetben először a termé- szeti erőforrások értékelésének szükségessé- ge: a mezőgazdasági termelés vizsgálatánál fontosnak tartják a földnek mint erőforrásnak az értékelését.

A kötet ötödik tanulmánya, amelyet !. !.

Csernov és N. Sz. Maiorova írtak, a tudomá- nyos—műszaki haladás hatékonysági mutatói-

nak módszertani kérdéseivel foglalkozik. A tudományos—műszaki haladás vizsgálatára legalkalmasabb módszernek a termelési függvény típusú gazdaságmatematikai mo—

delleket és az ágazati kapcsolatok mérlegét tartják. igen logikusan fejtik ki, hogy e mód- szerek segítséaével milyen gazdasági össze—

függéseket lehetne elemezni. ha a statisztikai és a tervinformációk rendelkezésre áll—

nának. Ezért fontos. hogy a aazdasáafeilő—

dés mutatóinak kiválasztását minél előbb kö- vesse statisztikai feldolgozásuk. lsmertetik azt az Intézetben végzett kutatómunkát, melynek során az 1958—1969. évekre összeál—

lították az alapvető hatékonysági mutatók dinamikus sorait. A legbonyolultabb problé- mát a mutatósor időbeli és más mutatóso- rokkal való összehasonlíthatósáaának bizto- sítása jelentette. Az összehasonlító áron tör—

ténő számítással kapcsolatban gyakorlati ta- pasztalat alapján figyelmeztetnek arra. hogy az árakat nem célszerű túl hosszú időszak- ra rögzíteni. mivel hosszabb időszak alatt lé—

nyegesen változik a struktúra. számos új ter- mék és tevékenység jelenik meg.

A szerzők véleménye szerint a termelési függvények és az ágazati kapcsolatok mér- leae megfelelő a tudományos—műszaki ha- ladás hatékonysági mutatóinak számítására, mivel a felfedezések és a találmányok ipari alkalmazása és széles körű elterjesztése még mindig igen hosszú időt igényel. Ezért nem is az a feladat, ,.. .. hogy az egyes részleges felfedezések és találmányok potenciális hatá—

sát meghatározzuk, hanem az, hogy a technikai újítások egészét ágazati és járulékos kap—

csolataikkal együtt vegyük figyelembe, ....

hogy a találmányoknak a termelés hatékony- ságára gyakorolt hatását globális számítá- sokkal mérjük" (187—188. old.). Erre legalkal- masabbnak a nettó termék és az erőforrá—

sok növekményének viszonyát leíró termelési függvényeket tartják. Egy ilyen (a műszaki

(4)

i i

haladást is figyelembe vevő) függvénnyel vizsgálták az ipar 1958 és 1967 közötti műszaki fejlődése által elért hatékonyságot.

Eszerint a műszaki haladás révén elért ha- tékonyságnövekedés évi átlagos üteme 22 százalék volt. (Ez közel azonos az Erdős Ti- bor által számított korszerűsödési rátával.) Az egyes ágazatok súlyozott átlagú mutatói alapján kimutatták, hogy a hatékonyságnö- vekedésben realizált műszaki haladás kisebb mértékű volt. mint amilyen a haladó jellegű, strukturális változások következtében lehetett , volna. Ennek okát az ágazatok közötti ará- nyok kedvezőtlen hatékonyságában, a technikai vívmányok lassú elterjedésében és a termelőkapacitások kihasználásának alacsony

színvonalában látják.

A hatodik tanulmány, amely ]. Sz. Szemen- kov, N. N, Hmelevszkii, ]. !. Liszafieva, R. A.

Buzunov, A. F. Novikova és A. G. Vitin mun- kája, az erőforrások hatékonyságának meg—

határozására szolgáló módszerekkel és az erőforrások hatékonysága tendenciájának elemzésével foglalkozik. A szerzők külön-kü- lön tárgyalják a munkaerőforrásoknak, a ter- melési állóalapok kihasználásának. az anyag- jellegű források felhasználásának, valamint a beruházásoknak a népgazdasági hatékony- ságát.

Az eszközhozam, illetve az eszközigényes—

ségi mutatók számítása során foglalkoznak az amortizációs normák és a leírási módok változtatásával, a felújítások intenzitása vál—

tozásának problémájával. Több szocialista ország és a Szovjetunió normatív és tény- leges amortizációs és kiselejtezési színvona—

lát áttekintve, a szerzők megállapítják. hogy .,... a termelési állóalapok leírása a gaz—

dasági célszerűség figyelmen kívül hagyásá—

val és nem a fizikai és erkölcsi kopás mérté—

kében történt, hanem a belföldi termelés, va—

lamint az import korlátozott lehetőségei szerint..., az állóalapok hosszú,tényleges szol- gálati idejének és azok pótlásának viszony—

lag alacsony üteme az utóbbi időkig döntő tényezőnek bizonyultak a termelés hatékony—

ságának csökkenése szempontjából" (228.

old.).

Igen fontosnak tartják a teljes esz- közigényességi mutatók figyelemmel kíséré—

sét az ágazatok hatékonyságának vizsgála- takor és a nemzetközi összehasonlításokban.

A teljes ráfordítások figyelembevételét külö- nösen akkor tartják szükségesnek az orszá- gok közötti összehasonlításban. ha közös objektumok építéséről vagy a kölcsönös szállí- tások kompenzációjáról kell dönteni. A szer- zők számításai szerint a folyó anyagfelhasz- nálások intenzitásának és struktúrájának vál- tozása számottevő tartalékot képez.

A szerzők az eddigi, a beruházások ún. tel—

jes hatékonyságára (a kapcsolódó beruházá- sokat figyelembe vevő) vonatkozó számításo-

SZEMLE

kat szükségesnek tartják a munkatárgy- és munkaeszközbeli ráfordítások mérlegének matrixával kiegészíteni.

A külgazdasági kapcsolatok hatékonyságá—

nak elemzésével foglalkozik V. P. Szuliagin, Sz. N. Zaharov, és I. F. Motorín tanulmánya.

A szerzők egyrészt a hatékony külkereskede—

lem, másrészt a különböző külgazdasági kapcsolati formák hatékonyságát vizsgálják.

A Szovjetunió külkereskedelmi tevékenysége hatékonyságának javítására létrehozták a külkereskedelem optimális tervezésének au- tomatizált rendszerét (ASZPR).*A cél az, hogy kialakítsák a Szovjetunió exportjának és im- portjának gazdaságilag legelőnyösebb áru- szerkezetét és földrajzi struktúráját. Az új ti- pusú exporthatékonysági számításokkal kimu—

tatták, hogy az exporthatékonyságot a tőke—

igényesség nem teljes figyelembevétele fel- felé torzította, különösen a kitermelőipari ter—

mékek és más tőkeigényes iparágak termé—

keinek vonatkozásában.

A KGST-országok közötti kereskedelem je—

lenlegi árképzési elvével kapcsolatosan meg—

jegyzik. hogy az nem segíti elő eléggé a szo—

cialista gazdasági integráció feltételei között a termelés gazdaságilag racionális szerkeze—

tének kialakítását. A külkereskedelem haté- konyságának vizsgálatakor a szerzők véle- ménye szerint figyelembe kell venni az export érdekében eszközölt beruházások hatékony- ságát, a valuta névleges értéke mellett annak vásárlóerejét, valamint a hitelkereskede- lem feltételeit. Külön szólnak arról az esetről.

amikor nem lehet a partner ország valutá—

jáért termékei között válogatni. Ilyenkor ter- mékcsere-hatékonyságot kell számítani.

A külgazdasági kapcsolatok különböző for- mái hatékonyságának vizsgálatakor a szerzők a szocialista gazdasági integráció néhány problémájával foglalkoznak. Ezzel kapcsolat—

ban igen fontos az a megállapításuk, hogy .,... a gazdasági hozam hiányának elkerül—

hetetlen következménye a párhuzamos terme- lés fejlesztése. ami mind a tudományos—mű—

szaki világszinvonal, mind a KGST—tagorszá—

gok közös érdekei szempontjából gazdaság- talan" (288. old.). igen helyesen fogalmazzák ugyanitt meg a munkamegosztás célját: .,. ..

az ország az egyik vagy másik munkatermék iránti szükségletét alacsonyabb ráfordítások—

kal elégítse ki, mint amit a zártknemzeti ter- melés létrehozása adna. .. Ezért a termelési együttműködési irányok kiválasztásának kiin—

dulópontja az ország számára szükséges ter- mékek iránti szükséglet ..., milyen lehetséges utak vannak arra, hogy e szükségleteket a leghatékonyabb módon elégítsük ki.". Az el—

vek megvalósitásához az exporthatékonyság és az importgazdaságosság vizsgálata mellett fontosnak tartják a termelés nemzetközi szakosítása, a közösen építendő gazdasági objektumok, a közösen működtetett vállala-

(5)

SZEMLE

tok gazdasági hatékonyságának vizsgálatát.

A szakosítási szerződések sikere feltételének azt tekintik. hogy a megállapodás szerinti árak biztosítsák azt, hogy a gyártó ország anyagilag érdekelt legyen a termelésben és a fejlesztésben. a vevő ország pedig abban.

hogy ne fejlesszen. Ez a kulcskérdése a nem gazdaságos, párhuzamos termelés elkerülé—

sének. A minden részt vevő ország számára előnyös együttműködési szerződésekhez fontosnak tartják, hogy a felek a specializációs partnerekkel folytatott tárgyalásokra kidol—

gozzák a számukra megengedhető határára- kat.

A kötet utolsó tanulmánya. amelyet R. A.

Buzunov, F. N. Klocvog és A. A. Konjusz ir- tak, azzal foglalkozik, hogy az optimalizációs ágazati kapcsolati modellek hogyan használ- hatók fel a hatékonyság elemzését szolgáló módszerek kidolgozására. A gazdasági növe—

kedés arányainak optimalizálásához funkcio—

nálisan összekapcsolt közgazdasági—matema—

tikai modellek rendszerének alkalmazását ja- vasolják.

1129

A modellel az 1971—1975. évekre végzett konkrét kísérleti számításokból adódó érde- kes következtetésük az. hogy a fogyasztási alap normális növelésének biztosítására a tervezettnél magasabb ütemű technikai fejlő—

dést kell megvalósítani. A modell ,,javasol- ja" a folyó anyagráfordítások strukturális át- rendezését, a hagyományos anyagoknak kor—

szerűekkel való helyettesítését. A népgazda- ság egészében célszerűnek tartanák a terme- lési erőforrások újraelosztósát a lakossági fogyasztás növeléséhez közvetlenül hozzájáru—

ló ágazatok javára.

A szovjet közgazdaságtudomány elméleti és módszertani hatékonyságelemzési tanul—

mányainak magyar nyelven (Ligeti István és Sivák József fordításában) való megjelente- tése jelentős segítség a társadalmi termelés hatékonyságának elemzésével, tervezésével foglalkozó közgazdászoknak.

lnzelt Annamária