Az európai KGST-országok gazdasága

1148

— az adatbázisok további kiépítése. integrációjuk biztositása :

— az adatgyűjtést és elemzés! végző statisztikusok interaktiv géphasználatának bevitele a hivatali mun- kakultúrába.

szemre

A Vándorgyűlés ismételten aláhúzta. hogy a fejlesztési célok csaka statisztikai és a számítástechnikai szakemberek team-munká- jával, alkotó együttműködésével valósulhat—

nok meg.

MAGYAR SZAKIRODALOM

AZ EURÓPAl KGST-ORSZÁGOK GAZDASÁGA

Kossuth Könyvkiadó. Budapest. (Debrecen.) 1984.

394 old.

A kötet hat európai KGST—ország gazda- sági fejlődéséről kíván képet adni. Az egyes országokról szóló — tulajdonképpen monográfiának tekinthető —— fejezetek más—

más szerzők tollából származnak. - Pécsi Kálmán, Böröczfy Ferenc, Apáti Sándor, Pa- taki István, Czibula János és Szombathelyi Ferenc a tanulmányok szerzői. A kötet köz- readásával a ,,hagyomány" folytatódik, ha- sonló tematikájú elemzést részint ugyanezen szerzők bevonásával 1975—ben publikáltak.1

A hagyomány felújítása időszerű volt. A hetvenes évek második fele és a nyolciia- nas évtized eleje a KGST-országok gazda- ságában sok — egyrészt a korábbi fejlődés irányától, másrészt az egyes tagországokban egymástól eltérő tendenciák hatása nyomán bekövetkező -— változást hozott. A könyv — helyesen -— nem korlátozódik az utolsó egy- másfél évtized fejlődésének bemutatására, s nem igyekszik azt sugallni. hogy az értéke—

lés szempontjait, a fejlődést meghatározó tényezők szerepéről korábban alkotott képet illetően a tíz évvel ezelőtti ismeret a mérv- adó. Tehát nem egyszerűen továbbvezették az idősorokat, és regisztrálták az új jelen- ségeket, hanem ahol ez indokolt volt, ott részletesebb vizsgálat alá vették a megelő- ző fejlődési szakaszokat és azok hosszabb ideig tartó hatását is. Ez helyenként csupán árnyalatbeli különbségekben jelenik meg, de például a Lengyelországről szóló részben ezek a megfogalmazásbeli árnyalatok reá- lisabban érzékeltetik a válságjelenségeknek az ötvenes évekig visszanyúló gyökereit. lgy végeredményben a könw a szocialista gaz—

daságépítés egész eddigi folyamatára kiter- jed. Ezért megállapítható, hogy bár a fel-

ölelt időszak hossza eltérő, a könyv mégis

egységes e tekintetben. Az elemzés az or—

szágonként különböző hosszúságú idősorok vizsgálatára és azok periodizálására épül.

1A KGST—országok gazdasági fejlődését elemző művek. monográfia—gyűjtemények szinte sorozatot al- kotnak. A fontosabb munkák közül megemlítjük Holka Gyula — Pócs Ervin ,,A szocialista országok gazdasági fejlődése" (Közgazdasági és Jogi Könyv- kiadó. Budapest. 1968.) és ,,Az európai szocialista országok gazdasága". (Kossuth Könyvkiadó. Buda- pest. 1975.) c. tanulmányköteteket.

Valamennyi fejezetben felismerhető az a néhány rendező elv, amely a szerteágazó elemzés tagolását adja. így elsősorban azt említhetjük meg, hogy mindegyik fejezet gazdag történeti áttekintést. visszatekintést tartalmaz, s a forradalom, illetve a második világháború előtti évhez való viszonyítási.

Természetszerűleg a Szovjetunió gazdasági fejlődését bemutató fejezet e tekintetben a legterjedelmesebb, hiszen itt közel hét év-

tizedről van szó.

Ugyancsak egységes a könyv témakeze- lése abból a szempontból, hogy a különbö- 'ző időhorizontokot a tervezési ciklusok által körülhatárolt időszakokra tagolva is bemu—

tatja. Tehát a hétéves és a hatéves tervek éppúgy nyomon követhetők, mint a napja- inkban általánosan alkalmazott ötéves ter—

vek időszakai, valamint az ennél rövidebb tervciklusok is. Ugyanakkor jól érzékelhető, hogy a gazdasági élet jelenségei nem köt—

hetők szigorúan egy—egy tervidőszakhoz, an- nál rövidebb és főként hosszabb hatóerővel rendelkező gazdaságpolitikai intézkedések nagy számban fordulnak elő.

A könyv csaknem mindegyik résztémát érintve kitér a népgazdasági tervfeladatokra és azok teljesítésére, sőt helyenként az irre- ális feladatkijelölésből adódó torzulásokra is. A tervek és a tények egybevetése külön- böző időszakokra, illetve évekre vonatkozóan egyaránt megtalálható, a vizsgált ország sajátosságainak megfelelően választva ki az egyes periódusokat.

Szintén valamennyi fejezetben visszatérő motivum a társadalmi fejlődés, a szociális viszonyok bemutatása. Bár a kötet címe ki—

fejezetten a gazdasági szférára utal, a tár- sadalomban bekövetkező változások fonto—

sabb elemei át- meg átszövik az egész anyagot. A kérdés ilyen kezelése, szerepel- tetése joggal kap helyet, hiszen a gazdasá- gi és a társadalmi viszonyok kölcsönös ösz- szefüggése nyilvánvaló. Példaként a szovjet fejezetben található, a munkaerő újraterme- iésének főbb kérdéseivel foglalkozó részt említhetjük, amely komplex módon igyekszik feltárni a népesedési, oktatási és munka- ügyi kérdések egyes összefüggéseit. Termé- szetesen a többi ország elemzésében is fel- lelhetők hasonló vonások. föként szöveges részekként. viszonylag kevesebb adatszerű információval.

SZEMLE

115?

A szerzők az egyes fejezetek kidolgozása- kor hatalmas forrásanyagot használtak fel.

A forrásmunkák között szép számmal talá- lunk kifejezetten statisztikai jellegű kiadvá—

nyokat. főként a nemzeti statisztikai szol- gálatok -— mint a legautentikusabb szervek

— által összeállított évkönyveket, jelentése- ket. Ezek mellett a hivatkozások szerint ví—

szonylag szűkebb körben a nemzetközi szer—

vezetek által közzétett adatgyűjteményekből is merítettek a szerzők. A számszerű statisz- tikai adatokon kívül a belső összefüggések feltárására irányuló munkát sok állami és pártdokumentum ismerete, valamint a köz—

gazdasági szakirodalomban közreadott ta- nulmányok is segítették.

A könyv az említett források felhasználá—

sával nagy mennyiségű statisztikai adatot sorakoztat fel a különböző jelenségek érzé- keltetésére. Az adathalmazt a szerzők jól válogatták össze mondanivalójuk alátámasz- tására. A mutatószámokot általában szak- szerűen kezelik, bór helyenként kevesebb adat, vagy az abszolút számok helyett a be—

lőlük képezhető viszonyszámok szerepelteté—

sével többet mondhattak volna el. Az ilyen természetű tömörítés előnyére válhatott vol- na a műnek. Megjegyzendő, hogy —— mint az ilyen hosszú idősorok sajátja — felvetődnek bizonyos összehasonlíthatósági problémák is.

A szerzők az ilyen típusú problémák áthidav lására megtalálták az egyetlen lehetséges megoldást: a nem teljes idősorok mellé fel- vették az azonos vagy hasonló tendenciák kimutatására alkalmas és rendelkezésre ál—

ló adatokat, és ezeket is felhasználták elem- zéseikben. (Erre példa a 36. oldalon a szov- jet gabona—külkereskedelem naturális, illet- ve értéki adatsorainak együttes elemzése.) Mindezek azt bizonyítják, hogy a statisztikai szabatosság alapelveit szinte kifogástalanul megtartják. (Éppen ezért érthetetlen, hogy az általában korrekt forráskezelésű könyv egyes részeiből — így a teljes csehszlovák fejezetből és a bolgár fejezet nagy részéből

— miként maradhatott el a felhasznált sta—

tisztikai anyagra való hivatkozás. A kifogá- solt esetekben ugyanis teljesen egyértelmű, jól hozzáférhető statisztikai adatforrások áll- nak rendelkezésre.) Néhány, a magyar ol—

vasó részére alig vagy egyáltalán nem hoz- záférhető forrásmunka használata is előfor—

dul. Példa erre a Szovjetunióról szóló feje—

zetben az amerikai Szovjetunió-kutatók által készített elemzések felhasználása.

A felhasznált statisztikai adatok rendszerint az egyes országok számbavételi módszerén alapulnak, de emellett a szerzők — bár nem túl széles körben —— idézik a KGST, illetve az ENSZ által egységesített, bevezetett és pub—

likált mutatószámokat is.

Az egyes országoknak a nemzetközi mun- kamegosztásba való bekapcsolódásával az

elemzések sokoldalúan foglalkoznak. Bemu—

tatják a külkereskedelem, a külgazdaság je—

lentőségét, a fontosabb külpiaci relációk nagyságát. Elemzik (: külgazdasági egyen—

súly alakulását, és egy-két országra vonat- kozóan a hitelfelvételi és -visszafizetési kö—

rülményeket.

Mivel a könyv magyar olvasótábor részére íródott, csak helyeselhetjük, hogy az egyes országoknak hazánkkal folytatott gazdasági együttműködéséről is szót ejtenek a szerzők Vegyes képet kapunk azonban. ha ebből a könyvből kíséreljük meg a többi európai KGST-ország és Magyarország gazdasági kapcsolatrendszerét mozaikszerűen összerak- ni. A számunkra legfontosabb és nagyság- rendileg is legnagyobb relációról, a szovjet—

magyar gazdasági együttműködésről terje- delmes és tartalmas fejezetet dolgozott ki a szerző, amely egyben jól illeszkedik a szov- jet fejezet megfelelő részéhez. Nem vilá- gos azonban, hogy ez az alfejezet miért nem szerepel a tartalomjegyzékben is úgY. ahogy az a román—magyar gazdasági kapcsolatok esetében van. A további négy ország elem—

zésében a Magyarországgal folytatott gaz—

dasági kapcsolatok bemutatása csak a cseh- szlovák fejezetben kapott helyet. Lengyelor- szág, a Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária Magyarországgal folytatott gazda—

sági együttműködéséről sajnos nem esik szó.

Valamennyi fejezet foglalkozik az elemzett ország gazdaságirányításával, annak kiala—

kítását leíró történeti áttekintést is ad- va, s a mechanizmus továbbfejlesztésére irá- nyuló törekvéseket is bemutatva. Megismer- hetjük e továbbfejlesztési folyamat során végrehajtott vagy megkezdett és folyamatban

levő kísérleteket is.

Több fejezet kitér a vizsgált ország gaz—

daságfejlesztése során érvényesített regioná- lis szempontokra is. Ez a tényező legjobban a csehszlovák fejezetben domborodik ki, mi—

vel itt Szlovákia gazdasági fejlődéséről ön—

álló részt találhatunk. Feltűnő viszont, hogy a Szovjetunióról szóló fejezet csak érintőle- gesen említi a regionális problémákat, ho—

lott, mint tudjuk, a szovjet gazdaság egyik legaktuálisabb kérdése a területi átrendező—

dési folyamat megvalósulása és annak ha—

tása a gazdaság (és a KGST-együttműködés) egészére.

Az elemzések természetesen nem készül—

hettek sablonok alkalmazásával. Az eltérő sajátosságoknak, szempontoknak megfelelő teret kellett kapniok, ami az esetek többsé- gében meg is történt. így a Szovjetunióról szóló fejezetben szó esik az Egyesült Álla—

mokkal történő színvonaI-összehasonlítás eredményeiről, a Lengyelországról készített elemzés áttekinti a gazdasági (és társadal-

mi) válság kialakulásának, elmélyülésének folyamatát és felszámolásának kezdeti sza—

1150

SZEMLE

kaszát is, a Románia gazdasági fejlődését bemutató részben utalás található az or- szág lMF (lnternational Monetary Fund)

tagságára stb. Úgy véljük, jelentőségénél fogva a Német Demokratikus Köztársaság külgazdaságának elemzésekor az ún. ,.bel—

német" kereskedelem is említést érdemelt volna.

Ez az ismertetés természetszerűleg nem tűzheti ki célul a könyv tartalmának. azaz az egyes országok gazdasági fejlődésének még kivonatos felvázolását sem. A fejezetekben tailózva azonban kiemelhetünk néhány olyan mozzanatot, amelyek a statisztikus figyelmét különösen is magukra vonhatják.

így például a Szovjetunióról szóló fejezet sok új információja közül megemlitendők azok az adatok. amelyek az alapvető me—

zőgazdasági termékek háztáji gazdaságokból származó arányára vonatkoznak (82. old.). A legfeltűnőbb a burgonya adatsora, amely szerint e termékből már 1965-ben is 63 szó- zalék volt a háztáji gazdaságok részesedése

az országos termelésben.

A Lengyelországról szóló fejezetben a szer- ző komplex módon elemzi a licencvásárlá- sok előnyeit és hátrányait. különös tekintet- tel az ipari alkalmazásra és a licenc alap- ján gyártott termékek exportjára. E fontos tényező vizsgálata a lengyel statisztikának egyik fejlett területe. s örömmel üdvözölhet- jük az igy rendelkezésre álló adatok felhasz—

nálását (145-146. old.).

Románia külgazdaságának vizsgálatakor érdemes lett volna — véleményünk szerint — részletesebben irni a Kínával folytatott kül- kereskedelem nagyságáról, amelynek része- sedése a nyolcvanas évek elején kb. 4.8 szá- zalékot tett ki a teljes román külforgalom- ban. (A mélyebb elemzés hozzájárult volna a tévhitek eloszlatásához.)

A Német Demokratikus Köztársaság gaz- dasági fejlődését vizsgáló részben igen tar- talmas és koncentrált az a fejezet. amely- ből nemcsak magáról a gazdasági fejlődés—

ről, hanem közvetett módon a tervkészítési metódusok egyes sajátosságairól is képet kaphatunk (243—247. old.). Szintén e fejezet szerzőjét dícséri az a tény. hogy a lakás—

építésről szólva bemutatja mind az újonnan épült, mind a korszerűsített lakások számá-

nak alakulását is (271. old.).

A Szovjetunióról szóló részben kísérlet tör- ténik arra, hogy bemutassák a szovjet nép—

gazdaság termelési potenciálját. Ehhez az

állóalapok összehasonlító árakon mért nagy- sága mellett a termelési egyesülések, ipari.

építőipari és mezőgazdasági vállalatok,kol- hozok számát és a vasutak, gázvezetékek, autóutak hosszát használják mérőszámul.

Nyilvánvaló. hogy a termelési potenciál nagyságát nem lehet egyetlen mutatószám- mal meghatározni. de az is nyilvánvaló,

hogy a felsorakoztatott adatok együttesen sem keltik a megfelelő benyomást az olva- sában. Egyrészt a vállalatok száma nem mértéke a termelési kapacitásnak, másrészt viszont — ha figyelembe vesszük, hogy a szovjet infrastruktúra fejlődésében megmutat-

kozó lemaradás tényét több helyen joggal említi a szerző — nem érthető. hogy példá- ul az utak hosszáról szóló információval a közlekedési hálózat egyik tényezőjének fej- lettségét vagy éppen nem kielégítő voltát kivánja-e bizonyitani (43. old.).

Ugyancsak a szovjet elemzésben találha- tó a személyi megtakarításoknak a nemzeti jövedelemhez, illetve a fogyasztási alaphoz történő viszonyítása. Itt azonban a személyi megtakarításoknak nem az évi növekményét, hanem felgyülemlett mennyiségét viszonyit- ja az egyes évek nemzeti jövedelméhez és fogyasztási alapjához. ami természetszerűleg elvonja a figyelmet a ténylegesen vizsgálni kivánt jelenségről. (: lakosság kényszerű ta- karékosságáról. (Megjegyzendő, hogy ha jobban meggondoljuk, a takarékállománynak a fogyasztási alaphoz mért arányában be—

következett monoton -— és nem gyorsuló — növekedése, amit a szerző plasztikusan mu- tat be. talán éppen cáfolja, mintsem bizo- nyitja a lakossági jövedelmek felhasználá—

sának problematikus voltát.)

Az 59. oldalon a szovjet munkások és al- kalmazottak átlagos havi fizetéséhez fűzött lábjegyzet formájában váratlanul megjelenik a rubel forintárfolyama. Minthogy ez az in—

formáció semmi lényegeset nem tartalmaz a tábla tartalmának feltárása szempontjából, közlése zavaról ellentétben a szerző vélt szándékával.

Érdemes megemlíteni még a lengyel vál- ság egyik megnyilvánulási formájának, a munkabeszüntetéseknek statisztikai adatokkal történő bemutatását (156. old.).

A gazdasági élet egyik létező, bár orszá- gonként eltérő jelentőségű szféráját, az ide- genforgalmat a könyv nem veszi vizs—

gálat alá. Igaz, a vizsgált KGST-országokban az idegenforgalom korántsem játszik elsődle- ges szerepet, fejlődésüknek azonban mégis mindinkább előtérbe kerülő, nem csekély be- ruházást igénylő ágazatát adja, amely- nek bővítése több országban külföldi hite- lek felhasználásával valósul meg.

Adósunk marad a könyv az egyes orszá- goknak a KGST együttműködési rendszerben elfoglalt helyét bemutató elemzéssel. Leg- alább e témát illetően szükséges lett volna, hogy azonos tartalmú és egységesített KGST- módszertan szerint összeállított statisztikai mutatószámok segítségével összképet adja- nak a vizsgált hat ország gazdaságának köl—

csönös összefüggéseiről.

Végül meg kell említenünk azt a hiány—

érzetet. amely egy tényszerű bevezető, ösz-

SZEMLE

1151

szefaglaló rész híján támad az olvasóban.

A műfaj szabta keretekbe ugyanis ez a mo- nográfia-gyűjtemény akkor lenne igazán be- illeszthető, ha rövid. de tartalmas elemzés megíndokolná, hogy miért éppen a vizsgált hat ország került nagyító alá. Ez a rész fel- tárhatta volna a Magyarországgal folyta—

tott gazdasági kapcsolatok rendszerét, s egyben magyarázatul szolgált volna arra is, hogy az európai KGST-országok gazdaságá—

gának bemutatásakor hazánkra miért nem terjed ki az elemzés.

Növeli a könyv értékét időszerűsége. Ez—t részint maga az eredetileg megfogalmazott elemzés naprakész volta, (: forrásmunkák gyors feldolgozása és a műbe történő integ- rálása jelzi, másrészt az. hogy a láthatóan

"lapzárta" után érkező új információkkal jegyzet formájában még kiegészítették az

anyagot.

A kötet korántsem könnyű Böröczfy Ferenc végezte el.

szerkesztését

Kovács Tamásné dr.