Easterlin, R.A.: Alkalmazkodik-e az emberi tevékenység a környezethez?

STATISZTIKAl lRODALMl FIGYELÖ

delem tervezett évi növekedési üteme a követ—

kező: Bulgária 4,ó—-5,4. Magyarország 4.7—

4,9. a Német Demokratikus Köztársaság 4.0.

Mongólia 1,6—-1.8, Lengyelország 3.2—3,4, (az egy munkásra jutó reálbér), Románia 3.7, a

Szovjetunió 5.4 százalék.

A kiskereskedemi áruforgalom (1970. évi árakon) a következőképpen fog emelkedni:

Bulgáriában 38—40, Magyarországon 29—30, a Német Demokratikus Köztársaságban 21-—

23, Mongóliában 24—26, Romániában 40—

47, a Szovjetunióban 42. Csehszlovákiában 28—30 százalékkal. A lakosság részére végzett közszolgáltatások volumenének növekedése—

az előirányzatok szerint —- gyorsabb lesz.

mint a kiskereskedelmi forgalom globális nö- vekedése. Javul a lakosság fogyasztási szer- kezete. nő az értékesebb élelmiszerek, vala—

mint a tartós fogyasztási cikkek. ezen belül is a személygépkocsik aránya a kiskereske- delmi forgalomban.

A szocialista országok gazdaságának fej- lődése nem képzelhető el gazdasági kapcso- lataik széles körű fejlesztése, a szocialista nemzetközi munkamegosztás mind teljesebbé

1 307

tétele nélkül. Az 1971—1975—ös években sok- oldalúan fejleszteni kell a szocialista integ—

rációt a KGST—országok magas színvonalú tervkoordinációjával, valamint a külkereske—

delem, a termelés és a műszaki-tudományos együttműködés kiszélesítésével.

1971 és 1975 között a külkereskedelmi for—

galom tervezett növekedése Bulgáriában 60—

65 százalék. Magyarországon 40—50 százalék.

a Német Demokratikus Köztársaságban 60-—

70 százalék. Lengyelországban 56 százalék, Mongóliában 28—30 százalék. Romániában 61—72 százalék, a Szovjetunióban 33—35 szá- zalék. Csehszlovákiában pedig 36—38 százalék körül várható.

A külkereskedelmi forgalom mind nagyobb szerepet játszik a KGST-országok gazdasági növekedésében, s a nemzeti jövedelemben való részesedése nő. 1975—re — a szerző szá- mítása szerint —- a külkereskedelmi forgalom aránya a KGST-országok összes nemzeti jö- vedelmében 13—15 százalék lesz, az 1970. évi 10 százalékos aránnyal szemben.

(ism.: Farkas Gizella)

TARSADALOMSTATISZTlKA

EASTERLIN. R. A.:

ALKALMAZKODlK-E AZ EMBERI TERMÉKENYSEG A KURNYEZETHEZ?

(Does human fertility adjust to the environ- ment?) — American Economic Review. 1971. 2. sz.

399-407. p.

Ma/thustól Paul Ehrlichig, a ,,Népesség bomba" című sokat emlegetett könyv szer- zőjéig sokaknak volt az a véleménye. hogy az emberi termékenység korlátlan szaporo- dáshoz vezet, és nem alkalmazkodik tudato—

san a környezethez. A szerző ezzel szemben az Egyesült Államok népességtörténetének példáján azt bizonyítja. hogy éppen ellenke- zőleg. a népesség tudatosan úgy alakítja ter—

mékenységét, hogy a környezeti adottságo- kat. a rendelkezésre álló erőforrások és terü—

let bőségét vagy szűkösségét figyelembe ve—

sz:.

1800 körül az amerikai népesség termé- kenysége lényegesen magasabb volt. mint bármely európai népesség körében bármikor megfigyelt termékenységi szint és lényegében elérte az olyan rendkivül termékenynek tar- tott népességek termékenységi szintjét, mint amilyen a hutterita szekta. 1810-től kezdve az amerikai termékenység csökkenni kezdett.

A szerző szerint az azóta végbement csök- kenés a környezeti körülmények változásá-

nak következménye volt.

A szerző elemzése a termékenység gazda- sági elméletére támaszkodik, amelyet koráb- ban ő maga foglalt össze, Eszerint a jövede-

lem, az árak és a szokások (a gyermekek iránti vágy viszonylagos ereje) együttesen határozták meg. hogy a családok hány gyer- meket akarnak, és a rendelkezésre álló szü- letéskorlátozási módszerektől függ. hogy a tényleges gyermekszám mennyire lépi túl a családok szerint optimálisnak tartott és ki—

vánt számot.

Jelen elemzés, amely a környezet hatását kivánja megvilágítani. a lakóhely jellege szerint négyféle környezetet különböztet meg:

,.határterületeket" (ahol a további terjeszke—

dés lehetőségei korlátlanok, mint a Vadnyu—

gaton), falusi településeket, új városi és régi városi területeket. Az előbb említett gazda- sági elméletben szereplő tényezők mind—

egyike különböző erővel hat ezeken a lakó- helytípusokan. Ennek következtében a ter—

mékenység a határterületeken a legnagyobb és a régi városokban a legkisebb.

A gyermeknevelés költségei a határterü- leteken a legkisebbek, ugyanakkor a gyer—

mekekből a család számára származó ha- szon a legnagyobb, mert itt a család növe- kedésének megfelelően új és új területeket lehetett művelés alá venni és nem ütközik ne- hézségbe új gazdaságok létesítése a felnőtt gyermekek számára. De még a falusi mező—

gazdasági területeken is több értéket termel- nek a gyermekek a családnak a családi gaz- daságban. mint a városokban, ugyanakkor a gyermeknevelés költségei lényegesen ki-

sebbek, mint a városokban.

1 308

Ugyanilyen irányba hatnak a szokások változásai e négyfajta területen. Egyrészt az iskolai végzettség azok sorrendje szerint emel- kedik, és a magasabb iskolai végzettségű családok több másfajta jövedelemköltési le—

hetőséget, örömszerzési módot látnak. Pél- daként említi a szerző, hogy az utazás igé- nye csak a magasabb iskolai végzettségűek- nél jelentkezik. Ugyanakkor a városokban több alternativ fogyasztási lehetőség kinál—

kozik, mint a falvakban, és ez utóbbiakban is több, mint a határterületeken. Bizonyos különbség állapítható meg a régi és az új városi területek között is, például a régiek- ben hatnak a legerősebb tényezők a termé—

kenység csökkentése irányában.

Mindezek a tényezők együttvéve semlege- sítik a jövedelem emelkedésének egyébként gyermekszámnövelő hatását.

A szerző tételének bizonyítására az Egye—

sült Államok különböző régióinak városi és

falusi termékenységi arányszámait (a 20—44 éves nőkre jutó 0—4 éves gyermek számát) elemzi. Hivatkozik Yasuba egy tanulmányára.

amelyben az 1800-1860—as termékenységi arányszámok alapján kimutatta, hogy a nép—

sűrűség forditva arányos a termékenységi arányszámmal. vagyis hogy a szabad föld- terület rendelkezésre állása kedvezően be- folyásolta a termékenységet.

Mivel az Egyesült Allamok népessége 1800 óta fokozatosan átcsoportosult az említett négy lakáhelytípus között. az egész népesség termékenysége természetesen csökkent. A szerző szerint az évszázados termékenység- csökke'nési trend magyarázatánál az iparo- sodási és városiasodási folyamatok mellett figyelembe kell venni azt is. hogy a határte- rületeken laká népesség fokozatosan csök- kent. majd lényegében megszünt a határte- rület, amikor a népesség terjeszkedése elérte a Csendes-Óceónt és a szabadon foglalható földterületek elfogytak. A szerző utal arra, hogy egy hasonló határterület létezése okoz—

hatta a magas termékenységet a XIX. szá—

zadban Skandináviában, Finnországban és Oroszországban.

A szerző néhány gondolatot fűz — empiri- kus bizonyitás nélkül — a jövedelememelke- désnek a termékenységre gyakorolt hatását—

hoz. A családi jövedelem növekedése egy- részt a nagyobb gyermekszám irányába hat, mert növeli a család rendelkezésére áiiő anyagi erőforrásokat, másrészt azonban egy ,,intergenerációs *izléshatáson" keresztül a gyermekszám csökkentését ösztönzi. mert az egymást követő nemzedékek egyre nagyobb igényeket támasztanak a jobb anyagi körül—

mények között élő családokban. így minden következő nemzedék egyrészt nagyobb anya- gi erőforrásokkal rendelkezik a felnőttkorba lépve, másrészt viszont nagyobbak az igé- nyei is. Mivel a jövedelememelkedés hosszú távon nem egyenletes ütemű, hanem bizo- nyos hosszú időtartamú ingadozásokat mu- tat, a jövedelmek és az igények növekedése nem teljesen párhuzamos. A hosszú fellen- dülési időszakokban felnevelkedett gyermef kek igényei erősen megnövekednek szüleik nemzedékééhez képest, viszont ha fiatal fel- nőtt korukban egy hosszabb depressziós idő- szak lép fel,akkor jövedelmük nem nő ezek—

kel az igényekkel párhuzamosan. Megfordí- tott helyzet áll elő a depressziós időszakban felnevelkedett és a fellendülési időszakban dolgozni kezdő és családot alapitó nemzedé- keknél (például a második világháború után felnőttkorba lépőknél). Ennek következ- tében a termékenység is mutat bizonyos hosszabb távú hullámzásokat. A szerző végül rámutat arra, hogy nem ismerjük kellőkép—

pen az egyes családok szükségleteit és igé—

nyeit a jólét különböző elemei iránt. Olyan jóléti függvényt kellene kidolgozni, amely figyelembe veszi azt az alapvető emberi vá- gyat. amely gyermekek nevelésére ösztönöz.

(Ism.: Andorka Rudolf)

MEZÖGAZDASÁGl STATISZTIKA

SCHULTE. W. —- NAlKEN, L. — BRUNi, A.:

A VlLÁG MEZÓGAZDASÁGI NEPESSÉGÉNEK ELÖREJELZÉSE

(Projections of world agricultural population.) - Monthly Bulletin of Agricultural Economics and Sta- tistícs. 1972. 1. sz. 1—10. p.

A szerzők a mezőgazdasági népességhez sorolják mindazokat, akiknek a megélhetése a mezőgazdaságtól függ. ideértve a mező—

gazdasági főfoglalkozásúakat (munkaadók.

önálló gazdálkodók, fizetett alkalmazottak, segitő családtagok) és azok nem dolgozó el—

tortottjait. A halászatot, erdészetet és vadá- szatot, az Egyesült Nemzetek gazdasági te-

vékenységi besorolásával összhangban, me—

zőgazdasági tevékenységnek tekintik.

A mezőgazdasági népesség becslésére a FAO jelenleg az alábbi három módszert használja (pontosabban az első kettő alkal- mazhatóságát vizsgálják és a harmadikat használják).

a) A gazdaságokban lakók számára ala- pozott becslések. Gazdaságokban lakóknak tekintik azokat, akik mezőgazdasági birto- kon élnek vagy a birtokos háztartásához tar—

toznak. Szemben a mezőgazdasági népes- séggel, ez a kategória nem tartalmazza azo—

kat a mezőgazdasági munkásokat (és eltar-