100 STATISZTIKAI IRODALM! FIGYELÖ
A KGST-országok 1950 és 1975 közötti gazdasági fejlődésének mértékéről akkor ka- punk összehasonlítható képet, ha eredmé- nyeiket a fejlett tőkés országok ugyanazon időszakban elért eredményeivel vetjük ösz—
sze.
Egy ilyen összehasonlítás első eredménye az a megállapítás, hogy a KGST-országok gazdasági fejlődése gyorsabb ütemű volt.
mint a fejlett tőkés országoké. Az 1950 és 1975 közötti években bekövetkezett növeke- dés a KGST-országokban 6.5—szeres volt. míg a fejlett tőkés országok ugyanakkor csak 2.8- szeres fejlődést értek el. Az éves növekedési ütem 0 KGST-országokban 7.8 százalék volt, a fejlett tőkés országokban pedig 4.1 száza—
lék. Ily módon a KGST-országok mindig na—
gyobb részesedési arányt értek el a világter—
melésben.
A KGST—országok fejlődésének gyorsabb üteme elsősorban az ipari termelés növeke- désében jutott kifejezésre. Az egész vizsgált időszakban a KGST-országok ipari termelése évi 9,6 százalékkal emelkedett, míg a fejlett tőkés országokban csak 4.7 százalék volt az ipar átlagos növekedési üteme. Az időszak végén a KGST-országokban az ipari terme- lés majdnem kilencszer volt magasabb, mint 1950-ben, az Európai Gazdasági Közösség országaiban ugyanakkor csak 2.3-szeres volt
az ipari termelés növekedése.
Az ipari termelésnek ilyen különböző üte—
mű fejlődése 1950 után alapvetően módosi—
totta a világ ipari termelésének országok kö- zötti megoszlását. A KGST-országok 1950- ben a világ ipari termelésének csak 18 szó- zalákát állították elő. 1972-ben pedig már 33 százalékot tett ki részesedésük. A tőkés or- szágok részesedési aránya 1950—ben 73 szá- zalék volt, 1972—ben pedig már csak 54 szá- zalék. A fejlődő országok részesedési aránya ebben az időszakban 9 százalékról 13 száza-
lékra emelkedett.
A gazdasági fejlődés eredményei a világ- kereskedelem országok közötti megoszlásá- ban is kifejezésre jutnak. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a világkeres—
kedelem fejlődését politikai okok hosszú időn át akadályozták, s így a fejlődés nem érte el a kedvező körülmények között várható üte-
met.
A világkereskedelem 1950 után ennek el- lenére nagyarányú fejlődést ért el, és a fej- lődés üteme az időszak folyamán állandóan gyorsult. Az importált áruk volumene az 1950—es évek elején 9 százalékkal emelkedett.
1970 után pedig már 22 százalék volt az évi emelkedés. A KGST-országok importjának évi üteme 14 százalékról 23 százalékra emelke- dett, a fejlett tőkés ország kban pedig 9 százalékról 21 százalékra nott a kivitel évi növekedése. Az egész vizsgált időszakbana KGST-országok importjának átlagos évi nö-
vekedése12,3 százalékot tett ki. a fejlett ipari országokban pedig 11,6 százalék volt az évi importnövekedés mértéke.
A vizsgált országcsoportok importjának ab- szolút színvonalában levő különbséget mutat-' jo. hogy az egy főre jutó import a KGST—
országokban 1950—ben 14 dollár, a fejlett tő- kés országokban pedig 74 dollár volt. vagy- is 5,2-szeres volt a színvonalkülönbség. A vizsgált időszakban a KGST-országokban 240 dollárra. a fejlett tőkés országokban pedig 854 dollárra emelkedett az egy főre jutó im- port értéke. Ekkor tehát már csak 3.6-szoros volt a színvonalban mutatkozó különbség, ami a KGST-országok importjának gyorsabb fejlődését tanúsítja.
A közölt adatok azt mutatják. hogy az 1950—1975 közötti években bekövetkezett gaz- dasági fejlődés eredményeként jelentős mér- tékben csökkentek a KGST-országok és a fejlett ipari országok gazdasági színvonala közötti különbségek, és ez a fejlődés napja- inkban is tovább folytatódik.
(Ism.: Haipál Gyula)
EJDEL'MAN, M.:
A NÉPGAZDASÁGI MÉRLEG — A SZOCIALISTA BÓVITETT ÚlRATERMELÉS ELEMZÉSENEK ESZKÓZE
(Balansz narodnogo hozjajsztva —- vazsnejsih ln- sztrument analiza raszsirennogo szocialiszticseszkogo voszproizvodsztva.) — Vesztnik Sztatisztikí. 1978. 7. sz.
38—49. p.
A szovjet statisztika elméletében és gya- korlatában alapvető és aktuális szerepet ját—
szik a népgazdasági mérleg felépítése és az abban foglalt adatok elemzése. A Szovjet- unióban gazdag tapasztalatok halmozódtak fel a népgazdasági mérleg kidolgozásában, amikor a társadalmi fejlődés konkrét törté- nelmi körülményei között nyomon követte és követi a társadalmi újrater'melés folyamatait.
Már 1918 augusztusában, a statisztikai hiva- talok dolgozóinak első értekezletén felmerült a népgazdasági mérleg összeállításának szükségessége. de a szovjethatalom első éve- inek eseményei ezt nem tették lehetővé. Az első népgazdasági mérleg F. I. Popovnak, a Központi Statisztikai Hivatal vezetőjének irá— — nyitásával az 1923/24. évről készült el. és 1926-ban publikálták. Ez a szovjet statiszti—
kusok nagy eredménye volt. és az első mér——
leg fontos szerepet játszott a szovjet statisz—
tika fejlődésében. Már ebben a mérlegben széleskörűen megjelentek az ágazatok egy- más közti termelési kapcsolatai, és tartal- mazta az ágazati kapcsolatok mérlegének
alapvető elemeit és mutatóit. (Részletes is- mertetését lásd: Statisztikai Szemle. 1958.
évi 4. sz. 315—322. old.)
A szocialista gazdaság fejlődésével, ater- vezés színvonalának emelkedésével, a sta-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 101
tisztikai munka szervezésének javulásával a népgazdasági mérlegszámítások egyre nö—
vekvő szerepet kaptak.
A népgazdaság statisztikai mérlege — ab- ban a formában ahogyan azt a jelenlegi időszakban kidolgozzák —— olyan közgazdasá- gi táblák és mutatók összehangolt rendsze- rét képezi, amely lehetővé teszi a bővített szocialista újratermelés folyamatának és eredményeinek teljes körű jellemzését. Meg- mutatja a népgazdaság alapvető arányait és összefüggéseit, szinvonalát és fejlődését, a szovjet nép anyagi jólétének emelkedését. A népgazdasági mérlegben az újratermelés minden fázisa —— a termelés. az elosztás, a fogyasztás és a felhalmozás -— a maga egy- ségében és összefüggésében tükröződik. A mérleg felépítésének elvi alapját az újrater- melés marxi—lenini elmélete képezi.
A Szovjetunióban a népgazdaság statisz- tikai (beszámolási) mérlege mellett rendsze- resen kidolgozzák a tervezési mérleget is. A tervezési mérleg fontos eszköz a népgazda- sági tervek különböző fejezeteinek és muta- tóinak koordinálásában, a főbb közgazdasá—
gi arányok és ágazati kapcsolatok megálla- pitásában.
A statisztikai népgazdasági mérleget évente állítják össze, éspedig mind tényleges folyó
árakon, mind összehasonlító árakon. A sta-
tisztikai mérleg fő feladatait, amelyeket a népgazdaság egészére, az alapvető ágaza- tokra és tulajdonformákra vonatkozóan be- tölt, a következő folyamatok bemutatása ké—
pezi:
1. a társadalmi termék újratermelésének folyama- ta, azaz hogyan és milyen mértékben valósul meg a termelés, az elosztás és a felhasználás, milyen ará- nyok alakulnak ki a termelés és a fogyasztás, a fo- gyasztás és a felhalmozás, az egyes ágazatok ter- melése között;
2. milyen módon alakulnak az anyagi termelés szférájában dolgozók elsődleges jövedelmei és a vál- lalatok elsődleges jövedelmei, hogyan megy végbe ezek újraelosztása, és miképpen alakulnak ki a vég- leges jövedelmek:
3. a munkaerő újratermelésének folyamata, azaz a rln'unkaerőfarrások állománya, elosztása és felhaszná- GÉÉbz állóeszközök újratermelésének folyamata és a társadalmi termelés növekedésének eredményeként
a nemzeti vagyon gyarapodása.
A népgazdasági mérleg az újratermelés társadalmi feltételeit is feltárja, és bemutat—
ja a szocialista termelési viszonyok fejlődé—
sét. Megállapítható belőle a gazdasági fej—
lődés üteme, a strukturális átalakulás, a dol—
gozók jólétének növekedése, a termelés ha- tékonysága stb.
A következőkben cikkében Ejdel'man a mérlegszámítások néhány időszerű problé- máját tárgyalja.
Ezek közül egyik legfontosabb annak el- döntése, hogy milyen séma szerint épüljön fel (: népgazdasági mérleg. Ez a kérdés többször volt vita tárgya, s különösen azt vi—
tatták, hogy a népgazdasági mérleg egyet—
len táblából álljon-e vagy táblák rendszeré- ből.
A szerző a több táblából álló rendszer mellett foglal állást, minthogy az egyetlen sémából álló mérleg bonyolult, nehézkes, túlzottan nagy méretű, és végül is csak vi—
szonylag kevés mutatót tartalmazhat. A je- lenlegi rendszer, amely alapjában véve négy fő táblából és hozzá csatlakozó kiegészítő táblákból áll, alkalmasabb az újratermelés legfontosabb aspektusainak, folyamatainak
jellemzésére.
A szerző megállapítja, hogy a felhasznált statisztikai adatok mennyiségét. mélységét. a számítások tudományos megalapozottságát tekintve a Szovjetunióban összeállított nép- gazdasági mérleghez hasonló nincs a vilá- gon. Ennek ellenére e téren még további tö- kéletesítést tart szükségesnek, különösen az abból nyert adatok elemzésében.
A másik probléma abból a feladatból fa—
kad, hogy a népgazdasági mérlegnek vizs—
gálnia kell a szovjet gazdaság strukturális változását és a társadalmi termelésben ki- alakult reális arányokat. lsmeretes azonban, hogy a tényleges árak, amelyeken a tervezé- si és a statisztikai mérleget összeállítják, szá- mos esetben eltérnek az egyes termékek ter—
meléséhez társadalmilag szükséges munka—
ráfordításokat tükröző áraktól, s így a mér—
legben kiszámított arányok sem tükrözik a társadalmilag szükséges munkaráforditáso-
kat.
A mélyebb elemzés érdekében a tény—
leges árakon végzett számítások mellett ez- ért az utóbbi követelménynek megfelelő ára- kon is össze kellene állítani a népgazdasági mérleget. Jóllehet a szovjet elméleti közgaz- dászok már sok éve foglalkoznak ezzel a problémával, ez ideig még nem oldották meg. A gyakorlatban többféle feltételes szá—
mítást végeznek, amelyekből hozzávetőleg megállapítható a főbb közgazdasági arányok eltérése a társadalmi munkaráfordítások alapján nyert arányoktól, de e téren még fo- kozni kell a kutatómunkát, hogy tudományo- san megalapozott módszerrel határozzák meg a társadalmilag szükséges munkaráfor- ditásokat.
Ezzel egyidejűleg a szerző elutasítja egyes közgazdászok azon véleményét, hogy atény- leges árakon számított közgazdasági arányok és más mutatók nem fejezik ki a valóságot, és helytelen következtetésre vezetnek. Mint- hogy az összes közgazdasági folyamat, azaz az áruforgalom, a munkabérek kifizetése, a vállalatok közötti kapcsolat stb. tényleges árakon megy végbe, ezért az újratermelési folyamat törvényszerűségeit és tendenciáit elsősorban ezeken az árakon kell meghatá- rozni. Ugyanakkor elemzési célokra szükség van olyan árak alkalmazására is, amelyek a
102 STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ
társadalmi munkaráfordításokat megfelelően fejezik ki.
A szovjet statisztika gyakorlatában készül—
nek ilyen számítások. lgy például az l. és ll.
alosztály, 0 fogyasztás és a felhalmozás, az egyes népgazdasági ágak közötti reális ará- nyokat olyan árakkal közelítik, amelyekben a nemzeti jövedelem és a többlettermék glo- bális összegét arányosan osztották meg a munkaráfordításokkal, a kifizetett bérekkel, az állóeszközök és készletek állományával. E számításokat a szerző feltételes jellegűeknek ítéli, amelyek további tökéletesítést igényel-
nek.
További fontos problémája a népgazdasá- gi mérlegnek a társadalmi újratermelés ér- téki aspektusainak kutatása. Ezek a kérdések az ún. pénzügyi mérlegben tükröződnek, a- mely a társadalmi termék és a nemzeti jö- vedelem elosztását és újraelosztását követi nyomon. Ez utóbbi mérleget, amely jelenleg csak a Szovjetunió egészére és viszonylag későn készül el. a jövőben tovább kell fej- leszteni. Az értéki aspektus vizsgálatában mutatkozó elmaradás bizonyos mértékig az- zal függ össze, hogy az értéktörvény szocia- lizmusbeli érvényesülésének sok elméleti kér—
dése hosszadalmas viták tárgyát képezi, s eddig még nincsenek megoldva. Ez vonatko- zik többek között a szükséges és a többlet- termék meghatározására és az újratermelés—
ben betöltött szerepére. holott a nemzeti jö- vedelem elsődleges elosztásának elemzésé- ben ennek igen nagy a jelentősége. A cikk szerzője elveti azoknak a közgazdászoknak a javaslatát. akik szerint a szükséges és a több- letterméket a nemzeti jövedelem végső fel—
használásának stádiumában kell kiszámíta—
ni, minthogy ez valójában a fogyasztási és a felhalmozási alap közötti arányokat jelen- tené. Ezzel szemben a szerző különösen nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a több- lettermék mértékét a nemzeti jövedelem el- íődleges elosztásának stádiumában számítsák
:.
A népgazdaság fejlődésének jelenlegi sza- kaszában a gazdasági elemzés egyik fontos feladata a társadalmi termelés hatékonysá—
gának vizsgálata. Ma a népgazdasági mér- leg lehetővé teszi a munkatermelékenység, az anyagigényeség, a tőkeigényesség és a hatékonyság sok más mutatójának meghatá- rozását. Ezek a mutatók azonban gyakran ellentétes irányba hatnak, s ezért a népgaz- dasági hatékonyság összefoglaló mutatójá- nak meghatározása válik szükségessé, ami bonyolult probléma, s szintén hosszú ideje vita tárgyát képezi a közgazdasági irodalom—
ban.
Az egyetlen összefoglaló mutató méré—
sének problémája még nincs megoldva. El- ső közelítésben olyan integrált hatékonysági mutatót javasol a szerző, amelyben az egész
gazdaságra vonatkozóan összegeznék a ha- tékonyságot befolyásoló egyes tényezőket.
Számos bonyolult probléma merül fel az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállí- tása során. E mérleg lehetővé teszi. hogy meghatározzák a főbb közgazdasági arányo- kat. és mélyen elemezzék a szovjet gazdaság fejlődésének törvényszerűségeit. A Szovjet- unióban eddig három nagyméretű ágazati kapcsolati mérleget készítettek (1959, 1966 és 1972), s most folyik az 1977. évi mérleg ki- dolgozása. llyen mérlegeket nemcsak a Szov- jetunió egészére, hanem köztársaságonként is, sőt az OSZFSZK-ban (1972-től) gazdasági körzetenként is készítenek. Az utóbbi évek—
ben nemcsak ..tiszta ágazatok" szerint, ha;
nem ún. "gazdasági ágazatokra" (szervezeti elhatárolású szektorokra), sőt 1972—től az egyes ipari minisztériumokra is kidolgozták ezeket a mérlegeket. Eltérően a tiszta ága- zatokra realizálási árakon számított mérle- gektől, a gazdasági ágazatokra és az ipari minisztériumokra számított mérlegek terme—
lői árakon, azaz forgalmi adók nélküli érté—
ken vannak kifejezve.
1975-től kezdve évente ún. kis ágazati kap- csolati mérlegeket állítanak össze 18—20 ága- zatra értékben és 30—40 termékre naturális
mértékegységben.
Egyik legaktuálisabb feladat az ágazati kapcsolatok mérlegének összehasonlító árak- ra való átszámítása. Ez megköveteli, hogy a vállalatoktól gyűjtsenek információkat az ár- változásokról. ugyanis egy—egy ágazat egé—
szére vonatkozó árindex használata az eltérő termékösszetétel miatt nem ad kielégítő meg- oldást. Az ilyen adatgyűjtést 1976—tól már
bevezették.
Új módszertani problémák és gyakorlati nehézségek jelentkeznek a köztársaságokra és a gazdasági körzetekre készített ágazati kapcsolati mérlegeknél, amelyek közül a köz—
társaságok közötti termékforgalom (export és import), a forgalmi adó, a szállítási tevékeny- ség köztársaságokra való felosztása és más mutatók meghatározása okozza a legfőbb gondot. Több köztársaság az 1972. évi mér- leg összeállításához az anyagi—műszaki el—
látó és kereskedelmi szervezetektől gyűjtötte össze az ilyen adatokat. Az olyan forgalom- ról, amely kikerülte e szerveket, közvetlenül a vállalatoktól kérték meg a szükséges statisz—
tikai adatokat.
A köztársaságok közötti termékmozgás meg- figyelésének még nem alakult ki az általá- nos és végleges módja. A szerző az anyagi—
műszaki ellátást végző szervezetektől szárma- zó információk gyűjtését javasolja, annál is inkább, mert modern gépi adatfeldolgozás birtokában ez jelentősebb többletmunka nélkül megoldható.
(ism.: Árvay lános)
