Sarmir, E.: A világgazdaság problémái és az új nemzetközi gazdasági rend

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

441

bözősége sem okozhat feszültséget. A főként férfi munkát igénylő ágazatok mellett műkö- dő melegházak, állattenyésztő telepek meg- könnyítik a családtagok foglalkoztatását. A mezőgazdasági munkacsúcsok idején viszont az iparban dolgozók is igénybe vehetők. A komplex termelésfejlesztés lényegesen csök- kenti az ipari termékek önköltségét és a te- rületi munkamegosztás előnyei is csak így érvényesülnek.

A komplex területi fejlesztéssel egyidőben Szibéria hagyományos mezőgazdasági öve—

zeteiben is gyors ütemben kell növelni a me- zőgazdasági termelést, főként az állattenyész- tést. Ennek módjai közismertek: magasabb hozamok, több takarmány, talajjavítás, öntö- zés, trágyázás. A mezőgazdaság intenzifiká- lása természetesen hosszú távú, egyébként is tőkeigényes, ezekben a körzetekben pedig az átlagosnál is költségesebb folyamat. Je- lentősek azonban a fejlesztésnek jelenleg még ki nem használt tartalékai. Például a mintegy 10 millió hektár természetes gyep—

terület átlaghozamát a mostani 5—6 mázsá- ról aránylag kis ráfordítással, jobb munka- szervezéssel kétszeresére lehet növelni. Ilyen forrás a gabonaszalma is, az ebből készült granulátum és pelet feletetése. A takarmá- nyok beltartalmi értékének megőrzése, a teljes termés besilózása, (: kazlak, silók befe- dése úgyszintén jelentős készletek megóvá- sát eredményezi. Az ismert új eljárások fel—

használását azonban fólia, kötözőanyag stb.

hiánya is akadályozza.

Az állattenyésztés intenzifikálására is van lehetőség beruházás nélkül. Igy a sok helyen 30 hónapot meghaladó szarvasmarha-hízla- lási időt harmadával lehet csökkenteni gon- dosabb takarmányozással, magasabb napi súlygyarapoclással. A felvásárlási árak ma nem ösztönöznek a hízlalási idő lerövidíté- sére, mert nem az állat korát, hanem csak a magasabb vágósúlyt méltányolják.

A szarvasmarhatartás külterjes fejlesztésé- nek. az állomány növelésének a feltétele adott, a tej— és húshasznosítású termelési irányok különválasztásával, még változatlan takarmánymennyiség mellett is. Jelenleg a húshasznú állomány aránya csak néhány szó- zalék, kívánatos lenne, ha az összes állomány egynegyedét tenné ki. A természetes legel- tetés igen nagy. Ez a fajta fejlesztés nem beruházásigényes (olcsó a férőhely, kisebb a takarmánytárolás költsége), és más célra nem használható területek termését haszno- sitja.

Nagy a burgonyaszállítás költsége, ezért helyben kellene megtermelni. Ma még a he—

lyi termelés csak 2—27 százalékát fedezi az igényeknek. Mivel a hozamok a termelő gaz- daságokban kedvezők. az önellátás ezért fő—

ként szervezési intézkedéseket igényel, szako- sított gazdaságok létrehozását, jó vetőgu-

mót, a termelés gépesítését, a raktározás és a szállítás megszervezését. A zöldségellátás jelenleg csak 40—44 százalékos. Itt nem tűz- hető ki a teljes önellátás. különösen a me—

leget kedvelő zöldségfélékből. Szükségesnek látszik azonban a rendszeres szállítást meg- szervezni a déli köztársaságokkal. Ezenkívül a már meglevő fűthető melegházak mellett újabbak építése is elkerülhetetlen, mert egyes övezeteket csak így lehet friss zöldségfélék—

kel ellátni. A Szovjetunió Lenin Mezőgazda- ságtudományi Akadémiája (VASZHNlL) által tervezett új növényházakban a termelési eredmények igen jók, e típusok ipari gyártá- sát minél előbb meg kell szervezni.

A gabonatermelés fokozásának tartaléka a jelenlegi alacsony hozamok 16—18 mázsá- ra való növelése. A célprogramban új faj- ták, vetésforgó, öntözés, belvízrendezés és különféle talajjavítások szerepelnek.

Az ágazati fejlesztési programokkal egy- időben kídolgozzák az ipari fejlesztési öve—

zetek komplex élelmiszer-termelési program—

ját is. Ezek a programok többféle változat- ban, Szibéria—gazdasági körzet—terület rész—

letezettségben készülnek el. Az igényekhez igazodóan az élelmiszer-termelés egyes ágazatainak növekedési ütemét eltérően szabják meg. A célprogramok a rendelkezés—

re álló erőforrások legszűkebb tényezőjéhez igazodva határozzák meg a terület komplex fejlesztésének útját. A fejlesztési tervek csak akkor reálisak, ha az erőforrások prognosz- tizálása megfelelő pontosságú. Ebben a nagyfontosságú munkában a Távol-Keleten működő intézményeknek és hatóságoknak közre kell működniök, a koordinálást a VASZHNIL Szibériában működő elnöksége látja el. A széles körű összefogásra jellemző, hogy a Bajkál—Amur vasútvonal építését megelőző komplex terv készítésében, amely természetesen kisebb fontosságú volt a je- lenleginél, 38 intézmény működött közre. Szi- béria bonyolult természeti, biológiai körül- ményei miatt itt nem alkalmazhatók a má- sutt bevált eljárások, és csak a helyszínre alkalmazott tudományos eredmények bizto—

síthatják a terület hatékony felhasználását.

a lakosság jobb élelmiszer—ellátását.

(Ism.: Molnár István)

SARMIR. E.:

A VILÁGGAZDASÁG PROBLÉMÁI ÉS AZ ÚJ NEMZETKÖZI GAZDASÁGI REND (Od globalnych ekanomlckych—problémov k novému medzinárodnemu ekonomlckému poriadku.) - Ekono- mícky Casopís. 1979. 6. sz. 499—509. p.

A világgazdaság fejlődését a második vi- lágháború után a tartós gyors növekedési ütem jellemezte. A fejlődés — az egyes or-

(2)

442 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

szágok sajátos kérdései mellett -— az egye—

temes problémák fokozatos előtérbe kerü—

lését eredményezte. A hetvenes évek elején ezek a világgazdasági problémák annyira az érdeklődés középpontjába jutottak, hogy nem csupán a gazdasági világszervezetek kezdtek velük foglalkozni. hanem a gazda—

ságtudománnyal foglalkozók érdeklődését is felkeltették.

A Világgazdaságnak ezek az átfogó prob- lémái elsősorban az emberi gazdálkodás anyagigényeinek növekedésével, a természe—

ti erőforrások ígénybevételének nagymértékű fokozódásával vannak kapcsolatban. A prob- lémákat részletezve a világgazdaság nyers—

anyag- és energiaigényeiről és a természeti környezet szennyeződésének veszélyéről kell elsősorban szólni. Ezekhez kapcsolódnak a világ élelmiszer—ellátásának a kérdései. a- melyek a demográfiai robbanással vannak szoros kapcsolatban.

Mint a tőkés országok gyors gazdasági fejlődésének sajátos kísérőjelenségét. az ún.

fogyasztói társadalom eszméjének a térhó—

dítását kell még megemlíteni. Ez a szemlé- let a fogyasztásnak a reális szükségleteken felüli irracionális fokozásával nagymérték- ben növeli a termelést és annak nyers- anyagigényeit, valamint a természeti erőfor- rások igénybevételének mértékét. Nem kétsé- ges, hogy ez a gazdasági felfogás növeli a tőkés gazdaság nehézségeit, megnehezíti azoknak a kérdéseknek a megoldását, amelyek az infláció, a munkanélküliség alakjá-

ban jelentkeznek.

A világgazdaság problémái között meg kell említeni az egyes országok gazdasági, fej—

lettségi színvonala közötti jelentős különb—

ségeket is. Ezt a jelenséget mint a fejlődő országok gazdasági elmaradottságának a problémáját vizsgálják. és kétségkívül a ví- lággazdaság legnehezebben megoldható

kérdései közé tartozik.

A felsorolt kérdéseket a polgári közgaz—

dászok nagy része pesszimista felfogásban tárgyalja. és gyakran sötét képet festenek a Világgazdaságnak a közeljövőben várható fejlődéséről. Ez a pesszimista felfogás szöges ellentétben áll azokkal a futurolágiai vizi- ókkal, amelyek a hatvanas évek elején, a tudomány és a technika várható fejlődésére támaszkodva irreálisan optimista képet ad- tak a világ gazdasági jövőjéről. Nem kétsé—

ges, hogy a polgári közgazdák pesszimista szemléletét erősen befolyásolják azok a vá!—

ságjelenségek, amelyek az 1970-es évek má- sodik harmadában kezdődtek a kapitalista világban.

A világgazdaság globális kérdései nap- jainkban erős konfrontáció előidézői lettek a polgári közgazdászok felfogása és a marxista gazdaságelméleti szemlélet között.

Ugyanakkor önálló véleményeket hangoztat—

nak ezekről a kérdésekről a fejlődő orszá-.

gok gazdasági szakemberei is. _ A marxista közgazdák álláspontját elsősor- ban az alábbi három szempont jellemzi:

1. a természeti erőforrások teljesítőképességét op—

timista szemléletben értékelik;

2. a világgazdasági problémák létrejöttének okai- ról alkotott véleményük a marxista gazdaságelmélet—

re támaszkodik;

3. a polgári közgazdáktól eltérő módon ítélik meg a globális problémáknak a világgazdaság várható fejlődésére gyakorolt hatását.

A polgári közgazdászok nagy részének ál—

láspontját elsősorban a természeti erőforrá- sok teljesitőképességének pesszimista meg—

itélése jellemzi. A marxista közgazdászok el- sősorban ezt az álláspontot bírálják. Rámu- tatnak, hogy a természeti készletek a hasz- nálat következtében fogynak ugyan, de ál- landóan új készletek feltárására kerül sor.

Ugyanakkor új nyersanyagok felhasználása válik lehetővé, mivel a tudományos—műszaki haladás állandóan újabb feldolgozási mód- szereket bocsát rendelkezésre. A szovjet köz—

gazdászok azt is hangsúlyozzák, hogy nagy tartalékok vannak a nyersanyagok gazdasá- gosabb felhasználásának lehetőségeiben is.

A világ 20 millió tonna nyersanyagot használ fel évente, az előállított késztermékek meny—

nyisége pedig alig éri el az 1 millió tonnát.

A világ nyersanyagellátása ——- a marxista közgazdászok felfogása szerint - nem jelent megoldhatatlan kérdést, de alapvető válto- zásokra van szükség a világ nyersanyag—gaz—

dálkodásában. A változtatások lehetőségei a legfejlettebb ipari országokban a legna- gyobbak. A megoldások azonban nem csu- pán technológiai eszközöket igényelnek, hanem szükség van a gazdaságpolitika meg- felelő átalakítására is.

A polgári és a marxista felfogás közötti különbség a világgazdasági problémák ke- letkezésének a; magyarázatában mutatkozik meg a legmarkánsabban. A polgári közgaz- dászok magyarázataiban a technológiai té- nyezők kerülnek előtérbe, és alig tesznek említést a társadalmi tényezőkről, bár nyil- vánvaló, hogy ezek gyakran akadályozzák a fejlődő országok előrehaladását. A polgári felfogásra jellemző, hogy az élelmiszerhiány okait Malthus szellemében fogant magyará-

zotokban keresik.

A polgári közgazdók véleménye a világ- gazdaság jövőjéről az 1977—ben Tokióban megtartott világgazdasági értekezleten bon- takozott ki.

A felszólalók nagy részének az állásfogla- lását a ,,Római Klub" szelleme határozta meg. Ez különösen M. Abramowitz felszóla-*

lásában jutott kifejezésre. aki azt fejtegette, hogy a fejlett kapitalisa országokban ma már kimerültek a munka termelékenyséaének azok a tartalékai, amelyek a háború utáni negyed- században látványos gyors gazdasági fejlő-

(3)

STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ

dést tettek lehetővé. Véleménye szerint atu- dományos kutatás a háború után olyan tar- talékokkal rendelkezett. amelyeknek kihasz- nálása csak ekkor vált lehetővé. Ezek kime- rülése és a nyersanyagforrc'rsok korlátozott- sága a század még hátralevő évtizedeiben csak lassú gazdasági növekedést helyez ki-

látásba.

A tokiói világgazdasági értekezlet polgári közgazdászai a fejlődő országok számára a fejlett tőkés orszagok által teremtett minták követését aja'nlottók. Szerintük ezen az úton juthatnak el a tejlődő országok gazdasági életük olyan fejlettségi színvonalához, amely kielégítheti népeik szükségleteit. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tőkés országok nem adják meg ehhez a szükséges segítsé- get. Az ellentétek a Párizsban 1978—ban megtartott Észak—De'l konferencián mutatkoztak meg, és végső soron a konferencia eredmény—

telenségét okozták. Ezen a konferencián a fejlett tőkés országok olyan új gazdasági rend elfogadtatására törekedtek, amely tel—

jes mértékben bizosította volna hatalmi po—

zícióikat a világgazdaságban.

A tőkés országoknak az új gazdasági rend gyakorlati megvalósításával kapcsolatos vé- leményét fejezi ki az az álláspont, amely sze—

rint a jelenlegi helyzetben nem a munkaerőt kell odavinni a technikához, hanem a tech—

nikát kell odaszállítani, ahol a munkaerő rendelkezésre áll. llyen szervezés alapján a fejlődő országokban akarják elvégezni a nyersanyagok elsődleges feldolgozását. Ezál—

tal a fejlődő országok technológiai függő- ségének új formája jönne létre. A magas technológiai színvonalat igénylő iparágak a fejlett országokban maradnának, a munka- igényes, alacsony munkatermelékenységű munkaszakaszokat pedig a fejlődő országok-

ba helyeznék át.

Az új gazdasági renddel kapcsolatos marxista álláspont elsősorban antiimperialista és haladó megoldások megvalósitását tartja szükségesnek. Ennek értelmében a gazdasá- gi fejlődést támogató intézkedésekben az egyenlő előnyök megvalósítására kell töre- kedni minden nemzetközi gazdasági kapcso-

latban.

A globális világgazdasági problémák a polgári tórsadalomtudományok fejlődésében is éreztetik a hatásukat. Olyan konvergens elméletek vannak kifejlődőben, amelyek vi- lágméretű ,,egységes társadalmi tudat" lét- rehozását célozzák. A végső cél ,.egységes vi- lágtársadalom" létrehozása, amelynek egy—

séges politikai, gazdasági és ideológiai fel- fogás lenne az alapja.

Ez a társadalmi elmélet nem akar különb- séget tenni azok között, akik a világ jelenlegi helyzetét kialakították és azok között, akik a helyzetnek csak a hátrányos következ- ményeit viselik. Nem hajlandó különbséget

443

tenni a szocialista rendszer (amely a kér- dések megoldására törekszik), és a kapitalis—

ta rendszer (amely csak elmélyíti a problé- mákat) között. A polgári gazdaságelméle- tekben mind gyakrabban jelennek meg a humanizmusra, az igazságosságra, az erköl- csi felelősségre való hivatkozások, ezeket az eszméket mindenki számára érvényeseknek igyekeznek feltüntetni, és ezáltal a szocializ- mus és a kapitalizmus közötti különbségeket akarják eltüntetni. A technológia mindent de- termináló szerepét hangsúlyozzák. és nem tesznek különbséget a tőkés és a szocialista termelési viszonyok között.

Ezek az elvek alakítják ki a tőkés országok állásfoglalását az új gazdasági világrend alapvető kérdéseiben. Ilyen helyzetből kiin—

dulva akarják megerősíteni a helyzetüket a világgazdaságban, különösen a fejlődő or—

szagokkal való kapcsolatokban. Ezért külö- nös figvelmet kell szentelni ennek az új pol- gári gondolatrendszernek és marxista kriti- kának kell alávetni annak alapvető tételeit.

Uamnakkor rá kell mutatni a világproblé—

mák megoldásának helyes útjaira, amelyek végső soron a világgazdaság szocialista ót- alakulásához vezetnek.

(Ism.: Haipál Gyula)

WHALLEY, ]. :

JCVEDELEMELOSZLÁS A VILÁGON:

SPEKULATIV SZÁMlTASOK

(The worldwide income distribution: some specu- lative calculations.) —- The Review of Income and Wealth. 1979. 3. sz. 261—276. p.

A gazdag és a szegény országok közötti életszinvonal-különbségek iránt világszerte megnövekedett az érdeklődés. Ennek ellené—

re a jövedelemeloszlásra vonatkozóan nin—

csenek átfogó, az egész világra kiterjedő is- mereteink. A vizsgálatokhoz felhasználható nemzetközi adatrendszerrel kapcsolatos ag- gályok kétségtelenül helytállók, az adatokkal kapcsolatban számos megbízhatósági prob- léma merül fel. A szerző mégis úgy véli, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján is meg lehet kísérelni a jövedelemeloszlás és a jövede!emegyenlőtlenségek világméretű elemzését, bár az erre irányuló számításokat a sok gyakorlati nehézség miatt ő maga is némileg spekulatlvnak minősíti. Természete—

sen a felhasznált alapadatokat és a kapott eredményeket egyaránt nagy óvatossággal és

körültekintéssel kell kezelni.

A számításokkal kapcsolatban felmerülő legfontosabb módszertani problémák a kö—

vetkezők. A nemzeti statisztikákból származó jövedelemeloszlási adatok naay része nem az egyének. hanem a háztartások jövedelmének számbavételén alapul, ami mérsékli a szóró-