Somogyi, Stefano: Az emberi termékenység és a gazdasági átalakulás az olaszországi népesség fejlődésének szempontjából

696 STATISZTIKAI IRODALMIM nem "

lálásokban a figyelmet a családra, mint

a megfigyelés egységére irányította.

Bojarszkij megjegyzi, hogy a "családnak"

két meghatározása van: aiszűkebb érte—

lemben vett családba sorolhatjuk mind—

rokonságban álló, egyazon lakásban élő

családtagokat értjük, míg a tágabb érte-

lemben vett családba sorolhatjuk mind—

azokat a személyeket, akik bár nem áll- nak rokonsági kapcsolatban a családfővel,

de vele egy lakásban laknak. Ide tartoz—

nak tehát a népszámlálás eszmei idő—

pontjában a lakásban tartóZkodó, ideigle—

nesen jelenlevő személyek (vendégek stb.)

is. Ebben az értelemben azonban meg—

felelőbb a ,,család" helyett a ,,háztartás"

szót használni.

A népszámlálás módszerét tekintve meg- állapítható az az irányzat, hogy a régebbi

önszámlálás helyett mindinkább áttérnek a megkérdezés módszerére. ,

A háború előtt csak ritkán kellett a megszámlált népességnek egy—egy adatot

okmányokkal igazolni. Ez az eljárás a

mostani népszámlálások programjában mind gyakrabban fordul elő.

A népszámlálások időtartama 3—tól 20 napig váltakozott az egyes országokban.

A. számlálókörzetek nagysága függ a nép—

számlálás időtartamától és általában né—

hány száz személyre terjed. Legkisebb Albániában (60 személy, városokban 80),

legnagyobb Olaszországban (2500 személy).

A második világháború után mind több országban alkalmazzák az összeirási prog—

ram, a nyomtatványok stbi helyességének ellenőrzését szolgáló próbanéűszámlála's módszerét is.

(lem; Rulz György)

Somogyi, Stefano:

Az emberi termékenység és a gazdasági

átalakulás azt olaszországi népesség fejlő-

désének szempontjából

(Ferlilita u—mana e transformazione economica von prospettive demogmfiche per Thália.) Róma.

1957. lstituto di Medicina Sociale. 266 p.

Somogyi tartalmas és értékes könyvé-

ben a demográfia egyik legidőszerűbb fe- jezetével: az emberi termékenység és a gazdasági átalakulás problémái közti ösz—

szefüggésekkel foglalkozik. a, Műve tulajdonképpen régebbi kutatá—

soknak a foglalata: lényegileg 16 korábbi tanulmányának anyagát tömöríti nyolc

nagyobb fejezetbe, de kiegészítve újabb adatfeldolgozások eredményeivel, s új

bizonyító elemekkel; egyben egyes koráb- " ' ' bi, nem kellőképpen megalapozott ,megl

állapítások elhagyásával.

Somogyi új műve nem tankönyv és nem is összefoglaló forrásmunka; sokkal in- kább egységes keretbe foglalt tanulmány— _k ,

sorozat, mely sokszínű anyagát kerszerűy

haladó tudományos szemlélettel, módsze—

resen és értékes megállapítások kiséreté—

ben ismerteti. Fejezetei átfogó tartalmú—*

ak, s az egyes témákat a szükséghez mér—

ten különböző —— népességelméleti, népe—

sedéspolitikai, biológiai, szociális, egész—

ségügyi, települési és mindenekelőtt gaz—

dasági—oldalakról világítja meg; a köz-'

gazdasági szempontok következetes kiv

emelése a mű legjellemzőbb szerkezeti

vonása.

A könyv, tulajdonképpeni fő témáját az első három fejezet foglalja össze: a de—

mográfiai fejlődés és a gazdasági előre-

haladás összefüggő vizsgálatával, kapcso—*

latáival foglalkozó első; az emberi termé—

kenység, a népszaporodás tárSadalmi—

gazdasági és biológiai—fiziológiai tényezöi— *

ről számot adó második és a népeSsé—g—

alkat változásait a gazdasági átalakulás, valamint a munkanélküliség problémái

kiséretében megvitató harmadik fejezet.

A következő fejezet némi kitérővel a má—

sodik világháború előtti német fasiszta népesedéspolitika kritikája. A könyv ma—

sodik témájáról, a népességi előrejelzések—

ről a két következő fejezet számol be;

mégpedig egyrészt Olaszország 1950—1971.

évi várható népességfejlődéséről, más—_

részt az ország egyes vidékeinek 1991—ig kiszámított néperő—eltolódásairól. A két utolsó (kiegészítő) fejezet az olasz kiván—

dorlás demográfiai és társadalmi hatásai—

ról, illetőleg a férfiak és nők lélekszáma—v

ban mutatkozó aránytalanságokról, azok

társadalmi—gazdasági következményeiről rajzol képet.

Ebben a tartalmi tagolásban a könyv számos alapvető fontosságú gazdasági-

népesedési kérdésről emlékezik meg. így például a neomalthusiánus állásfoglalá—

sokról; a túlnépesedésről; a gazdasági és

demográfiai fejlődés harmóniájáról-disz— _ harmóniájáról; a föld termőképességében:

rejlő további népességeltartó lehetőségek-

' ről; a, tőkeképződés népességi—népesedési '

vonatkozásairól; az emberi termékenység

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEDÖ

gazdasági, foglalkozási, etnikai és bioló- giai—fiziológiai tényezőiről; a városiasodás

befolyásáról a születés—gyakoriságra; a születéscsökkenés és a munkanélküliség *

kapcsolatairól; a népességi előrejelzések

szükségességéről; a népesség öregedéséről;

a belső népáramlásokról; az olasz kiván- dorlás okozta különféle (demográfiai, egészségügyi, gazdasági, anyagi) veszte—

ségekről; a népesség nemek szerinti meg-

oszlásában jelentkező aránytalanságoknak

a munkapiacon is érezhető zavaró hatá—

sáról stb. y *

Somogyi könyvének első három és utolsó

fejezete a legáltalánosabb tartalmú: bő nemzetközi adatanyagra támaszkodik (a magyar népességstatisztika gazdag anya—

gából azonban külön adatcsoportosítást

nem igen tartalmaz). Ezeknek a fejezetek—

nek a tudományos és gyakorlati megálla- pításai általános népességkutatási szem—

pontból is igen tanulságosak. Egyébként

a három kifejezetten olasz vonatkozású

fejezetnek, valamint a népesedéspoliti—

kainak is vannak Olaszországon túl is fi—

gyelmet érdemlő általános vonatkozásai."

(Ism.: Thin-ing Lajos)

*

Duncan, Otis Dudley:

A népesség megoszlásának, mérése

(Thc measurement of population distribution.) Population Studies. 1957. No. 1. 27—45, p.

A népesség térbeli megoszlásáról számos

országból és vidékről bő leíró anyag áll

rendelkezésre, Az idevágó kérdések elmé- leti és módszertani szempontból több

' tudományágat (demográfia, emberföld- rajz, emberi ökológia, területi kérdésekkel

foglalkozó gazdaságtudomány) érintenek.

A legkifejezőbb mérési módszerek tekin—

tetében meglehetősen sok még a nyitott _ kérdés. A tanulmány ezekre való utalá-

sokkal foglalja össze és értékeli a területi

népességeloszlás leírásának és mérésének

főbb kifejezésmódjait, valamint részben

az azokkal kapcsolatos számítási eljárá—

sokat is.

A szorosabban területi mértékek közül a tanulmány a következőkkel foglalkozik:

a lélekszám és a népsűrűség különféle (közigazgatási stb.) tagolásoknak megfelelő

földrajzi megoszlásával; a népességfel—

halmozódás mérésével; a népesség tér—

beli szétszóródásának mértékével; a né—

697

pességi súlypontok és központok megálla—

pításával; a ,,népességi potenciál" kérdé—

sével kapcsolatos mérési és kifejezési le—

hetőségekkel. A ,,kategóriaszerű" mérté- kek közül pedig a következőket taglalja:

a települési (lakóhely—) osztályozásokat

(város és falu tagolás; a nagyobb közpon—

tok és az ország egyéb részeinek meg-

különböztetése), a néptömörülésnek (a köz—

ségek lélekszám-nagyságkategorizálásának)

különböző értékeit; végül egyes további,

hasonlóképpen kategóriaszerü mértékeket

(például a centrumok körüli települések—

kel kapcsolatos vizsgálatokat stb.). A

tanulmány végsősorban arra is utal, hogy

a térbeli népességeloszlás helyes meg—

világításához—általában a különféle mérési

lehetőségek együttes alkalmazása szüksé-

ges (mégpedig minden tekintetben erő—

sen földrajzi alapon); ugyanakkor a más demográfiai ágakkal való összefüggések figyelembevétele is indokolt: nemcsak a népességösszetételnek, hanem a népességi dinamikának (a vándorlásoknak, a ter—

mékenységnek, a halandóságnak) is lénye—

gesek a népess—égeloszlási vonatkozásai. A térbeli népességmegoszlás kérdésköre a demográfia és a rokon tudományok részé-

ről az eddiginél nagyobb figyelmet érde—

melne meg. '

(Ism.: Thirring Lajos) Hérouville, H., d':

A közös piac és a franciaországi népesedési kérdések

(Marché com—mun et problemes démographirgues.) Etudes el Conjonclurc. 1957, No. 9. 905—318 p.

A nyugat—európai közös piaccal impose—_

latban számos olyan értekezés jelent meg,

amelyek a kérdés gazdasági oldalát tár—

gyalják. Nem hanyagolható el azonban a népesedési problémák megvitatása sem, A tanulmány szerzője az idevágó vizsgá—

lódások sorát óhajtja elinditani.

A szerző azt vizsgálja, hogy — népe- sedéspolitikai szempontból ——- milyen lesz Franciaország helyzete a leendő organizá—

ció keretében.

Mindenekelőtt a közös piac tagállamai népességének várható fejlődését vizsgálja 1971-ig, párhuzamba állítva a 0. E. C. E.

tagállamaival. Megállapítja, hogy a közös piac 6 tagállamának népessége 62 százalé—

kát teszi az 0. E. C. E. 17 tagállama népes—

ségének. Franciaország népességi fej—' lődése igen kedvezőnek látszik: a második