A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMELETE ÉS MÓDSZERTANA MATEMATIKAI STATISZTIKA
HlLJUK, F.:
A GAZDASÁGI ELÖREJELZES EGYES MÓDSZERTANI PROBLÉMA!
(Nekotorüe Vopl'oszü metodologii ékonomicseszko- go prognozirovanija.) —- Ekonomika Szovetszkoi Ukrai- nü, 1970. 2. sz. 1—7. p.
Korunk a gyors tudományos technikai fej- lődés és társadalmi—gazdasági átalakulások kora és ilyen körülmények között a jövőbe való behatolás, a jövő felderítése minden tu—
dománynak és így természetesen a közgazda- ságtudománynak is rendkívül fontos, alapve—
tő feladatává lett. A jövőbe látás szükséges—
ségét még inkább aláhúzza az a tény, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés előrehala- dásával, a termelés bővülésével és techni- kai szinvonalának emelkedésével a társadal- mi, termelési viszonyok egyre sokoldalúbbá, egyre összetettebbé válnak. Ennek következ- tében a gazdasági folyamatok tudatos sza- bályozása még inkább megköveteli a jövő- beli viszonyok előzetes feltárását nemcsak rövid. hanem hosszabb távra is, hogy ennek alapján lehetővé váljék a párt és a kormány hosszú távú gazdaságpolitikájának kidolgo- zása. Éppen ezért a orognosztikai kutatások- kal szemben megnyilvánuló eddig még nem tapasztalt mértékű érdeklődés az emberi tör- ténelem. a gazdaság, a társadalom fejlődé- sének törvényszerű követelménye. A gazda—
sági folyamatok hatékony irányítása ugyan- is elképzelhetetlen gazdasági döntések ha- tásainak felmérése nélkül. Ha csak a jelen- re vonatkozó információkból indulunk ki, a vezetési tevékenység hatásfoka igen alacsony lesz. Következésképpen a hosszú távú aaz—
daságpolitika paramétereinek és feltételei- nek kidolgozása elképzelhetetlen a prognó- ziskészítés nélkül.
A szovjet közgazdászok Lenin tanítását kö- vetve igen nagy jelentőséget tulajdonitanak a hosszú távú gazdasági előrejelzéseknek és az erre támaszkodó hosszú távú tervezésnek.
llven jellegű tervek már a szovjet hatalom el—
ső éveitől készülnek a Szovjetunióban.
A jövő előrelátásának lehetőségét csak úgy biztosíthatjuk. ha megismerjük a szocialista
gazdaság fejlődésének törvényszerűségelt.
feltárjuk e törvények konkrét érvényesülési formáit. módozatait. Lenin több alkalommal
hangsúlyozta. hogy az előrelátás (a prog- nosztizálós) elméleti alapja nem más. bár- mely tudományágról is van szó, mint az ob—
jektiv törvények és konkrét érvényesülési for- mák alapos megismerése.
Ennek értelmében a prognózisok készítése során az első lépés az adott gazdasági hely—
zet elemzése, a tendenciák, összefüggések feltárása. Ezek a tendenciák "tehetetlensé- gük" mértékétől függően — bár bizonyos vál- tozásokkal -— folytatódni fognak a jövőben is. Természetes, hogy minél rövidebb időtá- vot fog át a prognózis, annál nagvobb súly- lyal kell figyelembe venni a gazdasági fo—
lyamatoknak ezt a .,tehetetlenségi nyomaté- kát"- inerciáját.
A gazdasági előrejelzés bonyolult tudomá- nyos probléma. Elkészítését általában az a- lábbi sorrendben végezzük: az adott szinvo—
nal elemzéséből indulunk ki, ,,alkalmazzuk"
a szocialista gazdaság törvényszerűséaeit, összefüggéseit; a végső értékek kialakitásá- nál figyelembe vesszük a demográfiai és tu- dományos-technikai fejlődésre vonatkozó prognózisok eredményeit.
A gazdasági prognóziskészités elszakítha- tatlan kapcsolatban van a népgazdaságter—
vezéssel. Kölcsönhatásuk igen sok aspektus- ban vizsgálható. A szocialista gazdálkodás viszonyai között ez a kölcsönhatás azon a feltételezésen alapszik, hogy a gazdasági e—
lőrejelzés nem más, mint a tervelőkészítés e—
gyik munkafózisa, amelynek során a külön- böző intézkedések hatását, eredőjét előze- tesen elemezzük.
A gazdasági előrejelzés szerepét illetően a közgazdászok körében, különböző vélemé- nyekkel. álláspontokkal találkozhatunk. Egye- sek szerint a népgazdasági tervek összeállí- tása elképzelhető gazdasági prognózisok nélkül is, mások viszont pusztán ..munka—
anyagnak" tekintik ezeket az előrejelzése—
ket. A szerző véleménye szerint a népgazda- sógtervezés csak akkor lehet tudományosan
STATISZTIKAl !RODALM! FIGYELÓ
megalapozott és egyben hatékony, ha a ké—
szítendő tervek megfelelő prognózisokra tá- maszkodnak. A gazdasági prognóziskészítés tehát a jövő olyan felderítése, amikor a múltbeli és a jelenlegi viszonyokból eredő tapasztalatokat is figyelembe vesszük. A hosszú távú prognózis feladata, szerepe az, hogy meghatározzák a gazdasági fejlődés lehetséges irányait, előkészítsék a hosszú távú gazdaságpolitikai és a perspektivikus tervek kialakításához szükséges adatokat.
1199 Az utóbbi időben a prognózisok és a nép- gazdasági tervek közé egy közvetítő lánc—
szem épült be. A Szovjetunióban ennek sze- repét a fejlesztési tervezet és az egész or- szág, valamint az egyes köztársaságok ter—
melési tényezőinek elosztásával foglalkozó tervezet tölti be.
A többi szocialista országban ezt az anya—
got rendszerint "struktúra—politikai koncep- cíó"-nak nevezik.
(ism.: T. Nagy Sándor)
GAZDASÁGSTATlSZTlKA
ALTERMAN, ]. —— MARIMONT, M. L.:
ÁRAK ÉS ÁRELEMZES A NEMZETGAZDASAGI ELSZÁMOLÁSOK KERETÉBEN
(Prices and price analysis in the framework at the national accounts.) —— The Review of lncame and Wea/lh. 1970, 2. sz. 143—172. p.
A szerzők 0 Jövedelem és vagyon kutatá-
sával foglalkozó nemzetközi társaság (iARiW)
tizenegyedik konferenciájára benyújtott dol—
gozatukban három oldalról vizsgálják a cim- ben felvetett témát: a) deflálás, b) ármuta- tószámok, c) árelemzés. Mindhárom aspek-
tusban az ENSZ nemzetgazdasági számla—
rendszerének (SNA) újonnan kidolgozott vál—
tozatát veszik szemügyre, különös tekintettel
azokra a táblákra amelyekben az árak, akár mint mérőeszköz, akár mint a vizsgálat tár—
gya szerepet kapnak.
A deflálás kérdése a változatlan áron ösz- szeállítandá táblák (termelés, kiadások, be- ruházás) kapcsán merül fel. Bizonyos muta- tókhoz ezek közül közvetlenül kapcsolható árindex, másokhoz kevésbé, vagy csak felté- telezések. pontatlanságok árán. lgy a hazai termék (Domestic Product) árindexe nem vet fel olyan problémákat, mint a nemzeti termé- ké (National Product), mivel utóbbi tekinte—
tében külön deflátort kellene konstruálni az országhatárokon átáramló jövedelmekhez, melyek volumen- és ártartalma nem ismere—
tes. Más példa: a bruttó mutatókhoz (Gross Product) kapcsolódó deflator árindexek köny- nyebben kiszámíthatók, mint a nettó mutatók (Net Product). mert utóbbi az állóeszköz — elhasználódás árindexének megállapítását i- gényelne'.
Az árváltozás elemzésére szolgáló mutató- számok vizsgálatánál a tanulmány szembeál- lítja az árelemzés követelményét a deflátor árindexekkel, illetve a folyóáras és változat- lan áras értékmutatók hányadosaként kiszá—
mitható ún. .,implicit árindexekkel" és nagy nyomatékkal figyelmeztet arra, hogy ezek nem alkalmasak az árváltozás jellem—ésére.
Ennek okát a szerzők (: két index súlyozási rendszerének eltérésében látják. Az árválto- zás jellemzésére szolgáló indexeknek ki kell
szűrniök a termékösszetételwváltozás hatását és csupán az árváltozások hatását kell tük- rözniök. Az implicit árindexek változó súlyo—
zású Faasche indexek. Ezért az implicit árin- dexek csak két adott időszak közötti árvál- tozás mérésére alkalmasak, több időszak vo—
natkozásában már nem, mivel akkor már a termékösszetétel-változás is kifejezésre jut bennük. Az SNA ugyan tartalmaz ajánláso—
kat Laspeyres árindexek kiszámítására, eze- ket azonban nem szokták figyelembe venni.
A tanulmány szemben áll azzal a feltétele- zéssel, hogy a kétféle módszerrel kiszámított árindex általában nem tér el jelentősen egy- mástól.
A súlyok időszakonkénti változtatása csök—
kentheti a problémát, de ekkor a változatlan áron összeállításra kerülő tábla összehason- lithatósága szenved csorbát.
Az új SNA átfogó és rendszerezett keretet ad az árelemzések számára, különösen az aggregált árindexek tényezőinek vizsgálatá—
ra, a végső felhasználási áralakulás ágaza—
ti eredetének vizsgálatára, valamint annak megállapítására, hogy valamely ágazatban bekövetkezett árváltozás milyen mértékben hat a többi ágazat árszínvonalára. Ezekre az elemzésekre az input-output táblák alap—
ján van lehetőség. Mindez azonban az árine dexek konzisztens rendszerét tételezi fel, me- lvet a jelenlegi statisztikai rendszerek nem biztosítanak teljes mértékben. Nincs megfe- lelő információ a tőkeállomány, valamint a tulajdonosi jövedelem, illetve működési e—
redmény mérésére. A különböző forrásból származó ár— és költségadatok nincsenek összhangban egymással. E nehézségek egy része az input—output táblák összehasonlitá—
sánál felmerülő általános sajátosság, más részük speciálisan az árvizsgálatok során je- lentkezik.
A tanulmány végül programot ad az ár- vizsgálatok céljára szükséges információ tö—
kéletesítésére. E program főbb elemei, a kö—
vetkezők: a) módszertani javítások. mint pél- dául tényleaes realizálási árak megfigyelése árjegyzéki árak helyett, valamint a minőségi
