Levin, A.: A lakossági kereslet hosszú távú előrejelzése

1032

nvolk meg egyes rklilmonxdlottan ipsziclhoelógioi tényezők: az emberek tudatában általában nagyobb hangsúlyt kapnak e mego—hív, mint (: pozih'v jelenségek. Az is lkézlenlfekwő. hogy az egyes mársodrolmi rétegek különbözőkép- pen itélik meg rá gazda-sági realitásokat.

A vélemléunyelisérérsek mértéken—elk ismerete kereslefhklurbobársi szemrp—anmból rnuagyon lhasz—

nos.

Aimi 0 gazdasági élet várható oloikru'láf sára vonatkozó véleményeket illeti, ezek reollímáso már kevésbé látszik eláogradshorló- nak. A mutatók sokkal inlkólblb o jelenlegi helyzet jövőbeli vetítés—ét sülkrrözilk. semmi-ni (: várható vlálhozások lowlg—oiaásá't.

(llsm. : Nádas Magdolna)

LEVrllN. A. :

A LAEKOS-SÁGWI KERESLET HOSSZÚ TÁVÚ ELÖREJ—ELZESE

(Dologoszrocsnoe prognozirovanie szproszo nro- szelenijo.) — Voproszü Ekonomiki. WW. 1!. sz. Sill—

óll. p.

A Szovjetunió tizedik ötéves tervében és hosszú lán/on is ra dolgozóik jólétének eme- lése, wo lakossági szükségletek mien—d telje—

sebb lkielégílése o gazdaságpolihlko alan- v—ető Feladom. Ezzel ;laapcsoloilban a szerző hangsúlyozza. hogy a lakosság _jőlé'be vpers—

prektívlilkus alakulásának meghatározósáinrál.

(: termelés anáinyalnlolk és ümemwéwnelk lemezé- E—f'vnuél lkülönrlegles jelentősége van ra lakáos—

Sólgl kereslet hosszú távú előrejelzése—nek. A prognózisok kidolgozásában fontos szeren jut ro gvo'zduasá—gzmoiaemiomiikoi módszereknek.

amelyek nélkül "hosszú távra miegbízlho—bó és nonros becslések a várható ikreresletről gyá- korlotilag anem készíthetők.

Sajnos, ez idő szerint 0 lakossági keres- l-e'c hosszú távú előrejelzésére egységes és teljesen kiforrott koncepció nem áll rendel- kezésre, nincs megoldva sok fontos módszer- toni és gyakorlati kérdés.

Az egyik lényeges lkérdtés o prognosztizál—t

időszak mioxifmál'is hosszának vm—egró'llooltóso.

A szerző velemenye szerint 0 gyakorlat cm mutatja, hogy elsősorban lo tervezési gyo- korlo—t érdekeiből kell kiindulni. Mivel a szo—- oialiizimvusibo-n lo bosszú fián/tú előrejelzések ic perspielkhiivilkxus népgazdasági menvek pontho—

so'bb meghatározására szolgálnak, az előre—

ielzések intervallumánok legalább olyan hossz—írnek (kell lennie, mint amilyen inter- vnollluwmxra ro perspektivikus 'nerv vonloiikozi'k.

Ez képezi az előrejelzési időszak első ho- tár—át.

A hosszú távú terveik [kidolgozásánál ii—

gyelemlbe kell venni lo keresletnek ozdkzat (: henidenicláit is, amelyek lo tervildőszolkion túl is érvényesülnek, hogy ennek alapján

pontosífoani lehessen a terv—időszak második lelkére yonxothozó mrutoitótklot.

[Felmerül a kérdés, hogy .az előrejelzés időszakra mox'irmoáiisoin mennyire ihÚl'Odlhij meg ra 'tienvperivó'd—ust? A szerző Meliemén'ye szerint a lakossági ikieres'let hosszú 'báMú elő—

rejelzésémrél az ún. "szabad prognózis sho—

rizontjo" —— vagyis, hogy o prognosztizólósi ldőszolk imenanyi-re .hio'lgcljo meg o ten/idősza- kot — nem lehet hosszabb 59410 évnél.

A jelenlegi gyakorlovlbon :: lakossági kve—

resllet :alallaulósóro vonatkozó prognózisok álá tozlálb'oln 15 éyr—e készülnek, és (: "szajba—cl prognózis huorizommjro" egyenlő nullával ily módon vo lakossági iksereslevt hempeniódlu-s utálni tendenciái rés lejllődési irá—nyeli nem is- mertek, és 0 már emiliihett korrekciók is el;

mom—dinok e lewiwdőszolktbanu _

A kereslet előrejelzésének mrósilk ironia—s problémája vo prognózis részl—etetésének szilnruje. azaz, hogy o prognózis lmi—lyen ráru-

váloszlékro vonatkozzék?

A szerző szerint ro lolkiossázgi kereslet hosz- szú mán/ú ellőre'jelzésélniek (klizá—róllog olyan aggregált áruacsoportaokro (kell épülnie. .o- melyekre ro lkereslle—t sbabill, mert ez meg- iköinonyírbi 0 hosszú távú előrejelzések kiddi- gozácsót. lF—elmierüll rozonibaan az o (kérdés, hogy milyen legyen ez árurv—álaszvték log-g—

iregáltsálgi iro'kla, milyen elvek sze-rln't kell ezeket az ag—gregáluimuolkiot kialakitani. Egyik ilyen elv o :logyaszt—ás úln. kemplexiibásá—nnofk elve. Ennél az elmnéll ez egész árunómen- kloiiú—ro (ro belkereskedelmi slotisztilkio alap—

ján, (amely mintegy 90 poziciót romhalmaz) nagy iogyosz'cői rk-omipllexwmolkro oszlik, o—

miellyek mindegyike olyan ráfruklat tartalm—oz, ornelyelk valamilyen önálló szükségletet vagy kölcsönnel kapcsolatban álló szükségletek egy csoportját elégítik ki. Azaz az előrejelzést először a nagy, stabil kereslettel rendelkező aggsregró'cwm—dkiro dolgozzak klll, és ezután "tör- bénlilk az uagglregóstumrolklhoz tartozó különféle álrulk eprognoszhlzórl-ása. Természetesen az egyes árukra vonatkozó elkőrejoellfzéiselkrnéll fi—

gyelembe veszlk ez [adott aggregámucmrro vo- n—aixkozó xpmognlózisfc.

Az oggreg-átuxmok ikio'lolkímáso természe- tesen nem egyszerű, több sajátosság mér—

legelését követeli meg. A gyakorlatban pel- clóul (: köyemkező komplexum—cikizi lehet iki- alalcitani: élelmiszerek, rulhváiz—o'ti, egészség- ügyi és higiéniai oíldkek. háztartási citklk-ek, háztartási berendezési tárgyak. hírközlési, kullhumális cilkiloek, ro 'ke'ipizéssell, elk—tív pihe—

néssel és közlekedéssel kapcsolatos cikkek.—

begnogyoeb szerepe az élelmiszereknek (50 százaléka az állami és szeöiveiáloezeüi kie- reskedelem forgalmának), valamint Cl ru'hú- zoli és egészségügyi cikkeknek ;(300/0) van.

Az aggregáltulmok (flogyosztvói komplexu—

mro'k) aránya a belkereskedelmi forgalom- ban állandóan vá'lioziik: például csöklken oz

STAT—lSZTllKAI !RODALMI FlGYELÖ

1 033

élelmiszerek aránya, és növekszik a ihiinköz—

lési és közlekedési ciilokekié. Ezeket a tőr—

vényszerűségeket a hosszú távú e'lőneijelzé- sekinvé—l figyelembe kell venni. A jelenlegi statisztikai számba—vétel azonban nem teszi lehetővé az összes áru fogyasztási komplexu-

mok szerinti felosztását.

A hosszú tói/rú prognózisok egyik legfon- tosabb problémája () prognózisok kidolgo—

zásánál bázisul szolgáló (laikóssáigi 'téxnyle- ges kereslet mértékének meghatározása. A jelenleg figyelembe vett kiinduló statisztikai i-nilo-rmxáiciák alig alkalmasak a hosszú tán/ú prognózisok elkészítéséhez, mivel e igyaiklor- l'Dll'íbUln realizált laikiosswágii keresletet rögzí- tilk és az egyes iciiíkkieikfbőll meglevő hiány mi- atit nem tükrözik a tenyleges kereslet mér- tékét. A szerző utal rá, hogy a tényleges kereslet egyes ainklk'elkibuől lényegesen meg- haladja (: nealizó'ltiatt. és néhány áru ese—

tében a különbség 30—40 százalék vagy meg több is lehet.

A problémát az is bonyolítja, hogy egyes cikkek nem kielégítő kínálata miatt a ke- resleft más áirulkno terelődik (például a hús—

ról a hallva; a gyiüimöllosről és zöldsévgirő-l a cukronna és a burgenyóira stb.). Emiatt az egyes áiru'k hiánya mellett rkziialalkuló ke resleti struktúra inaxgymentéik'ben eltérhet ait—

tól, ami (: keneslet lólrukllnlólllü'thüll törté-nő telles ledeztése esetén jönne létre.

Szerző véleménye szerint nagy jelentősége van a tényleges lakosságú kereslet kínálattal nem fedezett része, valamint ia tényleges keresleti struktúra meghatározásának. A prob- léma legjobb megoldása az lenne, ha a kereskedelmi és (: házbarbáisstatisztikában áll—la-ndxóoln figyelemmel iki'sénniélk a ki nem elégített lakossági keresletet. Egy ilyen számbavétel országos méretű megszervezése azonban időt igényel, míg a lakossági ke- resleti prognózisok összeállítása inaxpjaiiink lelladata. Ezéint szükségessé válik enne a cél- ra megközelítő értékelési módszenek kido-l- giozáisa. llyen mód-szert lehet például 'kiidroll-

gozni (] háztartásstatisz'tikai aidia-tolkibvól eki—

indulva, feltételezve, hogy a legmagasabb jövedelmi osepomtbain az alapvető élelm—i—

smerek és más álrulk fogyasztása imegilele'l a fiziológiai és szociális logyasztási norimók- naikr, Ha ebben a csoportban egyes áruk tényleges fogyasztása nem éri el az alján- lott normát. akkor az ilyen elmaradás a nem kielégítő 'piioici ámukaíináila't következmé- nye, és ily módon meg [lehet ihaitiámozni o kielégítetlen kereslet abszolút mértékét.

,A laikosság—i hosszú távú keresleti pmo-gvnó- zis—ok pontosságának ldkoz-áisa érdekében nagy jelentősége van az előnejelzés során alkalmazott módszerekinvevk. E módszereket alapvetően két csoportra lehet osztani:

1. negresszióainalízis segitségével a kereslet mate- matikai statisztikai modellezése;

2. az ún. normatív módszerek.

Jelenleg a normatív módiszenek a leghel- terjieditebibek. Szerző véleménye szerint a hoszú tán/ú keves—leti prognózisok ikiidailgoizá- sávniátl módszertani iszem'proinltlből' ia statiszti- rkiaii és a normatív imegik'özelí'tlés össz—elkap- csolósa a legimiegrhelelőibb, mert ez hosszú táv—no racionális és fiziológiaillaig megallapo- zolit fogyasztási rnenmiálk kidolgozását lelté- tiellezi. E (nionmiá'k kidolgozásánál figyelembe kell! venni a fogyasztási sztenkiezet perspek- tíivtilkiuis válltozá salt.

Különleges jelentőségre yaln a hosszú tó—

vú fogyasztási prognózisok kidolgozásánál a fizetőképes ikenesletme *hamó tényezők és az új társadalmi—gazdasági loilyaimialt—ok (li—gye- lembeyé'telénieik. llllyen tényező például a sze- melyes fogyasztás rUC'llTLSlGlle'llmvdlslllüóislü, ami mind a laik—ossági fogyasztás 'voluimeniéne.

minid istruikbúmáijána hatással van. A folya—miat-

—nalk az az eredménye. hogy a h—áztamáasok szerepe a fogyasztás kielégítésében csökken, a másik oldalon pedig nőnek a lakossági szolgáltatásokra fordított összegek.

(ism.: Csahók István)

TÁRSADALOMSTATISZTlKA

A TÁRSADALMI PATOLÓGIA EGYES PROBLÉMA!

(Wybroine zagadunieniiu piaitologii GUS. Warszawa. 1905, 163 p.

spolecznej.)

A lengyel Statisztikai lFőihiiivatati ezzel a kötettel kívánja megkezdeni a tuáinsadailmi betegségek és problémák statisztikai vizs- gálatát Lengyelországban. Az elméleti és módszertani ikiétrdiésekiet tárgyaló első fejezet után különböző szerzők erősen eltérő jelle—

gű adaxtibázi's alapján tárgyalnak öt olyan jelenséget, amelyet a társadalmi patológia fogalomkörébe lehet sorolni.

Amint M. [orosz, a kötet szeinkiesztője meglogallmazza: azok a jelenségek tartoz—

nak a társadalmi patológia körébe. amelye- ket iniegiortífvaksnak, a (társadalommá in'ézve iká—

nosaikinaik, clizsziuinikici'o—niálisalkiniak (a mázsa—da—

lom jó műk—ödését alloadárlyoizóknaik) lehet tekinteni. Ezek :

1. a bünözés.

2. az alkoholizmus. a kóbíitószerfogyasztás. a túl- zott gyógyszerfogyasztós.

3. az öngyilkosság és az öniseibzés.

4. az ideg- és elmebategségek.

5. a szexuális deviainciáik (prostitúció stb)

6. egyéb diszfunkcionális jelenségek. például olya—

nok, amelyek a családok felbomlásához vezetnek.