Mesarovic, M. – Pestel, E.: Fordulópontnál az emberiség

928

nél az alábbi, törvényekben. illetve statiszti- kai szabványokban lefektetett alapelveket kell követniök:

1. az egyént személyes jellegű adatok szolgál—

tatásának kérésekor tájékoztatni kell arról. törvé- nyesen kötelezhető—e az adatszolgáltatásro, vagy megtagadhatja-e azt: tájékoztatni kell arról is. hogy az adatszolgáltatásnak vagy megtagadásának az adatszolgáltatást kérő szervezet tudomása szerint milyen következményei lehetnek;

2. biztosítani kell, hogy ne történhessen meg egyénileg azonosítható adatok felhasználása az egyénnek az adatrendszeir rendeltetéséről való isme—

retein kivül, hacsak ehhez az egyén kifejezetten hoz- zá nem járult:

3. biztosítani kell. hogy az adatrendszerből az egyénre vonatkozó adatok ne kerülhessenek ki jogi eljárások céljaira az egyén tudta nélkül.

A szerző véleménye szerint ezeken az alap- elveken kívül az Egyesült Államok statisztikai rendszerében a jövőben még a következő alapelveket kell követni:

1. a statisztikai szerveknek törvényben lefektetett védelemmel kell rendelkezniök a kizárólag statiszti- kai célokra gyűjtött információk bizalmas voltának megőrzése érdekében;

2. korlátozni kell a statisztikai adatok felhaszná- lását annak érdekében, hogy megakadályozzák az azonosítható adatok felhasználását olyan döntések- hez. amelyek adott válaszadókat érinthetnek; bizta- sitani kell az igazgatási, szabályozási vagy jogi célok és a statisztikai célok különválasztását az

STATISZTIKAI iRODALMI FIGYELÖ

adatoknál, még egy szervezeten belül is; a statisz- tikai szerveknél a statisztikai adatokat "védett sta—

tisztikai egységekben" kell elhel ami:

3. ellenőrzött feltételek mell megvalósíthatóvá kell tenni a ..védett egységek" közötti adatcserét (ennek a jövőben nagy jelentősége lesz); (

4. bizonyos esetekben hozzáférhetővé kell tenni az i azgatási adatokat (: statisztikusok számára az are- eti adatgyűjtéstől eltérő statisztikai felhasználásra (ezekre az esetekre éppen úgy fennáll az adatok bizalmas kezelésének kötelezettsége. mint a sta—

tisztikai szerv saját adatgyűjtéseire).

A szerző felhívja a figyelmet a statisztikai módszerek továbbfejlelsztésének szükségessé- gére. A jövőbeli fejlődés útját a társadalmi és demográfiai mérlegek kifejlesztésében lát—

ja. A statisztikusoknak ennek érdekében ki kell dolgozniok az összekapcsolása—k rend- szereit az oktatási, egészségügyi, igazság- szolgáltatási stb. adatok tekintetében. A sta- tisztikai egységek közötti ellenőrzött adat- áramlások hatékony megvalósítása érdekében fejleszteni kell többek között a csoportosí- tási módszereket, a nyilvántartások összekap- csolásánawk ellenőrzési módszereit. ki kell dol- gozni az összekapcsolandó adatok mennyi- ségi és minőségi szabványait és az etikai szabályokat.

(ism.: Kármán Tamásné)

GAZDASÁGSTATISZTl KA

ME§AROVIC. M. - PESTEL. E.:

FORDULÓPONTNAL AZ EMBERlSEG

(Mankind at the turning point. The second report to the Club of Rome.) New York. 1976. Signet. 210 p.

1968—ban alapították meg az ún. Római Klubot azzal a céllal. hogy a különböző tu- dományok képviselői az egész világot érintő problémákat megvitassák. 1972-ben jelent meg Meadows és munkatársai első kutatási jelentése a Római Klub számára a világ fej- lődési tendenciáinak elemzéséről és előre- becsléséről. Ebben a világproblémák vizsgá- latára Forrestemek az ipari vállalatok mű- ködése elemzésére és irányítására kidolgo- zott ,,ipari dinamika" módszerét alkalmazták.

Ez a módszer olyan modellt alkalmaz, amely- ben a vizsgált jelenségek között különböző pozitív és negatív visszacsatolások fordulnak elő. A modell azáltal dinamikus, hogy a különböző folyamatok (például a népesség növekedése, a szennyeződés. az ipari ter- melés) értékei kölcsönösen befolyásolják a visszacsatolásokon keresztül egymásnak a következő időszakokban felvett értékeit. A modell —- látszólagos bonyolultsága és igen nagy mérete ellenére -— tulajdonképpen igen egyszerű. Meadows és munkatársai — a mo- dellbe bevitt feltételezések következménye—

képpen.-— azt állapították meg, hogy a világ majdnem elkerülhetetlenül katasztrófa felé

halad. E katasztrófa oka lehet demográfiai (a népesség gyorsabban nő az élelmiszer—

termelésnél), fakadhat a környezet szennyee ződéséből vagy a természeti erőforrások ki-k merüléséből. Javaslatuk ezért a gazdasági és delmográfiai növekedés azonnali leállítása

vo t.

Ezt az első jelentést sokan bírálták, töb—

bek között a sussexi egyetemen működő ku- tatócsoport. Kimutatták, hogy a modell pa- ramétereinek nagy többsége nem statisztikai adatokon. hanem bizonytalan becsléseken alapul, a modell nem veszi figyelembe az árak alakulását és a termelő- és fogyasztó- egységek reakcióját az árváltozásokra, nem szerepelnek benne ,,társadalmi" visszacsato- lások. ezért túlságosan determinisztikus jelle—

gű. végül egyetlen egységként kezeli az egész világot, holott a különböző problémák többnyire országos vagy nagyobb regionális

szinten jelentkeznek. - ,

A világmodell újabb változatát, amelyet a—

második jelentés mutat be. új kutatócsoport dolgozta ki. Figyelembe vették az elhang—

zott bírálatok nagy részét. Ennek következ- tében mind a modell, mind az abból levont következtetések, javaslatok lényegesen eltér- nek a korábbiaktól. ,

A modell egy újdonsága. hogy a világot tiz régióra osztja, és a régiók számára kü-

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ 929

lön egyenletrendszereket ír fel. Ezek a ré- giók: 1. Eszak—Amerika, 2. Nyugat—Európa, 3.

Japán, 4. Ausztrália és Dél—Afrika. 5. Kelet- Európa és a Szovjetunió, ó. Latin-Amerika.

7. Észak-Amerika és Közel-'Kelet. 8. trópusi

Afrika. 9. Dél- és Délkelet-Azsia, 10. Kina.

Minden régió modellje öt ,,rétegből" áll:

1. a környezet.

2. a technológia,

3. demográfia és gazdaság,

4. a társadalmi ..csoportok" (a társadalmak és társadalmi intézmények reagálása különböző ható- sokra).

5. az egyén (az egyes emberek pszichológiai jel- Iemzői).

A két utóbbi ..réteg" összefüggéseit kevés—

sé sikerült matematizá'lni, holott éppen az egyének és társadalmak reakcióin múlik, ho- gyan sikerül a környezet szennyeződésef a természeti erőforrások kimerülése, a népes—

ségnövekedés, az élelmiszer—termelés terén fellépő válságos helyzeteket leküzdeni.

Ehelyett ennek az új modellnek kidolgozói azt a megoldást alkalmazták, hogy ún. for- gatókönyveket (scenario) fogalmaztak meg, vagyis bevezettek bizonyos feltételezéseket a társadalmak intézményes döntései és az egyes emberek reakciói tekintetében. Azt vizsgálták, hogyan alakulnak ebben a hely- zetben a modell különböző mutatói, elke- rülhetővé válnak-e a válságok. Ennek követ—

keztében — szemben a Meadows—féle modell túlzottan determinisztikus jellegével — az új modell sok voluntarisztikus elemet tartalmaz.

Igy nem arra a kérdésre ad választ, hogy mi fog történni, hanem sokkal inkább olyan kérdésekre, hogy bizonyos előfeltételek meg—

valósulása, bizonyos gazdaságpolitikák, tech- nológiák alkalmazása. az egyéni magatar- tás bizonyos változásai esetén milyen követ—

kezményekre lehet számítani.

Az egyik forgatókönyv-sorozat azt elemzi, hogyan lehet a gyengén fejlett országok—

nak nyújtott gazdasági segéllyel a fejlett és a gyengén fejlett országok közötti gazda- sági. jövedelmi szakadékot mérsékelni. E szakadék eddigi növekedési tendenciája a szerzők szerint megengedhetetlen és előbb- utóbb világméretű válságot fog előidézni.

Négy forgatókönyvet próbálnak ki:

1. a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a segélyek összege nem nő a mostani szint fölé (ebben az eset—

ben a gazdasági szakadék igen nagy mértékben nő):

2. annak érdekében, hogy 2025-ig a fejlett és a legkevésbé fejlett (trópusi Afrika. Dél—Ázsia) területek egy főre jutó jövedelemaránya 5 :1—re. a fejlett és a közepesen fejlett (például Latin-Amerika) terüle- teké pedig 3:1-re csökkenjen, a fejlett országok ötven éven keresztül folyamatosan segélyt nyújta- nak o leggyengébb és a közepesen fejlett országok- nak; a fejlett országok egy főre jutó jövedelme eb- ben az esetben 3000 dollárral lesz kisebb 2025-ben, mint az 1. ..forgatókönyv" esetén:

3. a fokozott segélyezés csak 2000 után kezdődik;

a fejlett országok vesztesége 2025—ben ilyen körül- mélyek között nagyobb, mint a 2. ,.forgatókönyv"

esetén.

10 Statisztikai Szemle

4. 1975-től 2000-ig nagyobb segélyeket adnak. hogy azután megszűnjék a segélyezés szükségessége; eb- ben az esetben a legkisebb a fejlett országok vesz- tesége (2500 dollár fejenként 2025-ben) az 1. ..for- gatókönyvhöz" képest. a legésszerűbb segélyezési politika tehát abból áll, hogy a fejlett országok azonnal megkezdik nagy összegű segélyek nyújtását.

Egy másik forgatókönyv—sorozat a termé—

kenység alakulásának következményeit méri fel. Az 1. ..forgatókönyv" változatlan termé- kenységi színvonalat tételez fel, a következő három pedig abból indul ki. hogy a termé- kenység 50 éven belül az egész világon az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szintre csökken. A különbség e forgatókönyvek kö—

zött az, hogy a termékenység csökkenése — a megfelelő népesedéspolitika hatására ——

1975-ben, 1985—ben vagy 1995-ben indul-e meg. Az ilyen feltevésekkel végzett demog—

ráfiai előrejelzések mindenekelőtt kimutat—

ják, hogy a zérus népességnövekedés álla—

pota évtizedekkel később következik—be, mint az egyszerű reprodukciót biztositó termékeny- ségi szint elérése. Ennél sokkal érdekesebb, hogy míg a termékenységcsökkenés 1975. évi indulása esetén végül 6.3 milliárd lesz az emberiség stacioner száma, a csökkenésnek 20 évvel későbbi megindulása esetén a né- pességszám 10,2 milliárd lesz (noha az egy- szerű reprodukcióhoz szükséges termékenysé—

gi szintet egyformán 2025—ben éri el az em- beriség mindkét számítás esetén). Érdemes megjegyezni, hogy a függelékben a szerzők közlik a különböző régiók népességszámá- nak alakulását a felsorolt forgatókönyvek esetében. és a kelet-európai régió népes- ségének abszolút száma mindegyik esetben csökkenni fog, legnagyobb mértékben a je- lenlegi termékenységi szint fennmaradása esetén.

Hasonló módszerekkel vizsgálták, hogyan alakul az egyes régiók gazdasági fejlődése az olajtermelő országok és a fejlett olajfo- gyasztó országok különböző strotégiói (olaj- árak, olajtermelés és -fogyasztás) esetén. Ar- ra a következtetésre jutottak, hogy minden- ki számára legelőnyösebb az együttműködés (ellentétben a gazdasági harccal) olyan mó—

don, hogy az olajárakat fokozatosan (éven- te 3 százalékkal) emelik, mig eléri a kiinduló szint másfélszeresét. Ez ugyanis egyrészt időt hagy a fejlett országoknak a más energia- forrásokra való átállásra, mielőtt az olajkész- letek teljesen kimerülnek, ugyanakkor az olajtermelőknek hosszú időn keresztül ma- gas jövedelmet biztosit.

Az energiakérdés hosszú távú megoldása vonatkozásában a szerzők a napenergia ki—

használása mellett törnek lándzsát olyan mó- don. hogy az olajtermelő országok a meg- növekedett jövedelmek egy részét fordítsák napenergia-erőművek építésére. és a fejlett országok is nyújtsanak beruházási segítsé—

get. Élesen ellenzik viszont a nukleáris erő—

930

művek széles körű építését, elsősorban a ve- lük kapcsolatos biztonsági okok és háborús veszélyek miatt.

Az élelmiszer-termelési problémákat a Dél— és Délkelet-Ázsiából álló régióra kon- centrálva vizsgálták meg, mivel itt a leg—kri—

tikusabb a helyzet. A különböző gazdaság- politizkák eredményét az éhezés miatt bekö- vetkező csecsemő— és gyermekhalandóság várható alakulásával mérik. Arra a következ- tetésre jutnak, hogy a nagymértékű éhezés

és halálozás csak úgy kerülhető el, ha —

miközben e régió élelmiszerhiányát folyama- tosan enyhítik — a fejlett országok állandó nagy összegű beruházási segélyt nyújtanak egyrészt a mezőgazdasági termelés fejlesz- tésére. másrészt az exportképes ipar kiépí-

tésére.

Végső következtetésük, hogy a világnak át kell térnie a jelenlegi difte—renoiálatlan nö- vekedésről a differenciált növekedésre. Tehát nem javasolják a növekedés leállítását, mint a Forrester- és Meadows-féle munkák. Erősen hangsúlyozzák a nemzetközi együttműködés szükségességét. Éppen ezzel a témával, egy új világgazdasági rend kialakításával foglal- kozik a Római Klub következő vállalkozása, amelyet Tinbergen koordinál.

(lsm. : Andorka Rudolf)

BARATTIERI. V. — THOMAS, A.:

PÉNZUGYI ÉS GAZDASÁGI EGYUTTMÚKÓDÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KUZÖSSÉGBEN (Monetary and economic co-operation in the EEC.)

— International Affairs. 1975. okt. 499—517. p.

Az 1960-as évek közepéig az Európai Gaz- dasági Közösség tőként a tagországok kö- zötti vámunió. a közös mezőgazdasági po—

litika és külkereskedelem, valamint a jogsza- bályok összehangolása kérdéseivel foglalko—

zott. A nagyobb mértékű gazdasági integ—

ráció elől elzárkóztak a tagországok, mivel

a nemzeti függetlenség "veszélyeztetésétől tartot—tak. Ennek az aggodalomnak az elosz- latására 1965-ben Luxemburgban az államok vétójogára vonatkozó megállapodást kötöt- tek.

Minthogy minden javaslatnál tekintettel kell lenni az összes tagország nemzeti érde- keire és szempontjaira, a Közösség ügyeitin—

téző bizottság kezdeményező szerepe számos nehézségbe ütközik. Ugyanakkor a Közösség nehézkes, bürokratikus szervezete sem alkal- mas gyors ügyintézésre. Példaképpen említik a szerzők az európai elszámolási egységgel kapcsolatos hosszadalmas tárgyalásokat. A francia pénzügyminiszter 1974 szeptemberé—

ben javaslatot tett olyan új elszámolási egy- ségre, amely kifejezi a jelenlegi lebegő va- lutaárfolyamok tényleges helyzetét. Több

mint fél év telt el azonban addig, amíg meg—

állapodás jött létre olyan .,valutakosárrál".

amelyben a tagállamok valutái a bruttó nem—

zeti termék és az egymás közötti kereske- delem arányának megfelelő súllyal szerepel-

nek.

A Közösségen belül jelentős szerepe van a Pénzügyi Bizottságnak. Azon felül, hogy tagjai csaknem havonta megvitatják a leg- fontosabb kérdéseket és áttekintik egy vagy több tagország fejlődésének alakulását, pénz- ügyi és gazdasági tanácsadó szervként is te—

vékenykednek a Miniszterek Tanácsa mellett.

A Pénzügyi Bizottság készítette elő például a valutareform-tárgyalásokat, az olajárak emelkedéséből származó deficitnek a Nem—

zetközi Valutaalapon keresztül történő finan—

szírozását és az OECD segélyszervezetének létrehozását. .

Az 1960-as évek végén a közösség egyre kevésbé volt képes megfelelni a gazdasági és a politikai élet területén jelentkező kö- vetelményeknek; szükségessé vált politikai és gazdaságpolitikai arculatának átalakítása.

1969—ben új elgondolás született, az ún. Bar- re-terv, amely célul tűzte ki a közösségen be- lüli teljes gazdasági és pénzügyi egységet.

A tervet három szakaszban kivánják végre- hajtani, 1980—ig bezárólag.

Az 1973-ban végződött első szakaszt rész—

letesen kidolgozták, mig a másik két szakasz- nál már a tapasztalatok és a körülmények döntik el a további teendőket. Az 1973-ig terjedő időszakban a terv tő feladatának te- kintette a nyugat—európai ,,valutakigyó" ár- folyam-ingadozásainak a központi bankokon keresztül történő mérséklését. Ennek érdeké- ben létrehoztak egy pénzügyi alapot. amely hitellel segíti az egyensúlyzavarba került tag—

országokat, és szabályozza a közösség árfo- lyamrendszerét. A terv már az első szakasz- ban megrekedt többek között azért, mert a tagországok erősen eltérő mértékű infláció rátái nem tették lehetővé a valutaárfolyamok gyors összehangolását, s ehhez járultak még a tagországok szerkezeti adottságainak je—

lentékeny eltéréseiből adódó egyéb áthidal- hatatlan nehézségeik. Ennek ellenére a va- lutaárfolyamoknak a gazdasági követelmé- nyekhez igazodó változtatása — bár csökke—

nő hatékonysággal -— továbbra is nélkülöz—

hetetlen eszköze marad a közösség pénzügyi politikájának. A rögzített árfolyamok beveze- tése ugyanis azzal járna, hogy a közösség- hez tartozó kormányok elveszthetnék a lehe- tőséget a belső pénzügyi helyzet ellenőrzé—

sere;

1972 áprilisában a valutailebegtetés kez- detekor meghatározott célok a sorozatos va- lutaválságok következtében nem valósultak meg: a Közösség eredeti paritásrendszere 1974—ben összeomlott, elszakadt a dollártól és a Német Szövetségi Köztársaság valutája