STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÖ
211
lembe venni, amely nem a termelőket ter-
heli, tehát a felvásárlási árnak erre nem kell fedezetet nyújtania.
A felvásárlási árak emelése önmagában nem oldja meg a termelés mennyiségének növelését. A napraforgó felvásárlása közis—
merten magas ára ellenére sem növekedett 1981-ben. bár a kolhozok napraforgóból szár- mazó jövedelme 180 millió rubellel nőtt. Nem lett volna eredményesebb, ha az önköltségét jelentősen felülmúló felvásárlási ár egy részét talajjavításra, a termelés anyagi—műszaki bá- zisának fejlesztésére fordították volna? Azo- nos áremelés a szakosodott gazdaságokat jobban ösztönzi a termelés növelésére (erre alacsonyabb emelés esetén is hajlandók), mint a sokágazatú gazdaságokat. A felvásár- lási árak emelését ezért nem általánosan, hanem mindezek figyelembevételével kell vé-
gezni. ,.
A minőség szerinti felárak túlzottan magas színvonala sem indokolt. A, legmagasabb tisz- taságfokú keménybúza ára például a szak- vány minőségét 100 százalékkal felülmúlja. A megfelelő körülmények között gazdálkodó szovhozok ezt kihasználva csaknem teljes ter—
mésüket ilyen magas áron értékesítették.
Sikeresebbnek ítéli a szerző a vágómarha minőség szerinti árait. A másodosztályú vá- gómarhát lOO—nak véve az elsőosztályú ára 120, a harmadosztályúé 75, a negyedosztá—
lyúé 60 százalék. Ennek tulajdonítható, hogy például a balti köztársaságokban a jó minő- ségű vágómarhából 1976 és 1980 között 9.5 milliárd rubel értékűt adtak el, 85 százalék- kal többet, mint az előző tervidőszakban. A termelés növelésére ösztönző árat azonban a szerző a szarvasmarha-hizlalásra szakosodott gazdaságokban még mindig túl magasnak tartja. Egyértelműen helyesli a termék beltar—
talmi értéke (zsír, cukor, fehérje stb,) növe- kedésével arányos minőségi felárrendszert, mert ez a fogyasztók számára hasznos. llyen minőség szerinti átvételi rendet azonban a megfelelő szabványok kidolgozása nélkül nem lehet sikeresen bevezetni.
1965 óta a terven belül átadott termékek után (kezdetben csak a gabona, később va- lamennyi mezőgazdasági termék után) 5051á—
zalékos árkiegészítést fizettek. Ez —- főleg a jó termésű években — 30 milliárd rubel több- letbevételt jelentett a termelőknek. A terv túlteljesítésének ilyen nagy mértékű ösztönzé- se negatív hatásokat is maga után vont. A jó termésű években a magas felár a kiske—
reskedelmi árakat meghaladó felvásárlási árakat eredményezett. Jelenleg emiatt 25 mil- liárd rubel fogyasztói árkiegészítés terheli a költségvetést. További következménye az ár- íngadozásnak, hogy az értékben mért termék- összetételt is torzította, és bizonytalanná tet- te a vállalatok pénzügyi helyzetét a kedve—
zőtlen időjárású években.
7*
19811-től a tervtúlteljesítés premizálása he- lyett az előző tervidőszak átlagánál maga- sabb állami felvásárlás után jár az 50 szó- zalékos felár. Az új rendszernek is vannak azonban hátrányai. így például az elmara- dott gazdaságok számára teremt előnyö- sebb helyzetet, semmi áremelkedést nem eredményez a több év óta megállapodott magas színvonalú termelést folytatóknak, a szakosodott gazdaságoknak. Emellett a jó termésű években az árak túlzott emelését vonja maga után a régi rendszerhez hason- lóan. Közgazdaságilag is indokolatlan, hogy az állam számára a kedvező időjárású év termelése többe kerül. több fogyasztóiár-ki- egészítéssel terheli a költségvetést, holott ilyenkor az árak csökkenése lenne indokolt.
A megnövekedett vállalati nyereség maga- sabb bért, illetve prémiumot tesz lehetővé.
Ennek árufedezete azonban — mivel a terme—
lésnövekedés előre nem tervezhető — nem teremthető meg, így az ipari fogyasztást cik-
kek időleges hiányához vezet.
(lsm.: Szabóné Medgyesi Éva)
A MULTlNiAClONÁLlS VALLALATOK ÉS A FOGLALKOZTATOTTSÁG
(Les multinationcles et l'emploi.) 1980. december. 4—4'37, p.
— Intelsocial.
A multinacionális vállalatok a piacgazdál—
kodást folytató országokban mintegy 40 mil- lló dolgozót foglalkoztatnak. (Az adat a Nem- zetközi Munkaügyi Hivatal egyik tanulmá- nyából származik. és az 1970-es évek köze—
pének helyzetét mutatja.) Az említett mintegy 40 millió dolgozóból 30 millió a feldolgozó iparban. 10! millió a szolgáltatásokban és a kereskedelemben tevékenykedik.
Az Egyesült Államok, az Egyesült Király—
ság és a Német Szövetségi Köztársaság mul—
tinacionális vállalatai saját, ún. származási
országukban több dolgozót foglalkoztatnak, mint amennyi külföldit a másutt létesített fi—
ókvállalatokban. A jellemző adatpárok: Egye—
sült Államok: 6.7 millió 3,3 millióval szem—
ben: Egyesült Királyság: 2,5 millió 1,0 mil- lióval szemben; Német Szövetségi Köztársa-
ság: 1.5 millió 0.5 millióval szemben. Né-
hány kisebb ország esetében fordított a hely- zet, Hollandia: 1 millió a külföldi és 362000 a hazai foglalkoztatott. Svájc: 460 000 a kül—
földi, 214000 a hazai, Belgium: 182000 kül- földi munkavállalóval szemben 163 000 a ha- zai. Kanadában és Svédországban a két lét- szám megközelítően azonos.
A Német Szövetségi Köztársaság. az Egye—
sült Királyság és Svédország multinacionális vállalatai növelik a külföldi foglalkoztatott- ságot, egyidejűleg hazájukban sem fogják vissza a létszámot.
212 STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖ
A multinacionális vállalatok külföldi ter- jeszkedése káros hatásokkal is jár: a szár- mazási országban csökken a fizikai dolgozók aránya. és szaporodnak az adminisztratív munkakörök. Ez a hazai munkaerőpiacon egyensúlyzavarokat okoz.
A külföldi társaságokhoz csatolt egységek- ben dolgozó amerikai vállalati dolgozók szá- ma 1977-ben 1.1 millió volt. 1978—ban már 1.3 millió. 1979-ben pedig 1.6 millió. A jel- zett létszámnövekedés főleg a külföldi cso- portoknak alárendelt társas cégekben ment végbe. Példaképpen: 1978-ban az amerikai kereskedelmi vállalatok dolgozóinak számaS százalékkal nőtt, az itteni külföldi érdekelt- ségekben pedig 18 százalékkal. E két adat 1979-ben: 4 és 25 százalék. Meg kell jegyez—
ni. hogy a külföldi érdekeltségű amerikai társaságokban az Egyesült ÁIlamok aktív ke—
resőinek mindössze 2 százaléka dolgozik.
Az 1978. és 1979. évek létszámnövekedésé- nek háromötödét olyan vállalatoknál tapasz- talták. amelyeknek anyavállalata a Német Szövetségi Köztársaságban. Hollandiában, il- letve az Egyesült Királyságban van. A leg—
gyorsabban a nyugatnémet központtal ren- delkező vállalatok személyi állománya növe—
kedett aergyesüIt Államokban: 1978-ban 40, 1979—ben pedig 70 százalékkal. A feldolgozó iparban a foglalkoztatottság 1978-ban 15 százalékkal. 1979-ben 25 százalékkal nőtt. és a munkaerő létszáma 918000 főt tett ki. A kiskereskedelemben az 1978. évi 25 százalé- kos, illetve az 1979. évi 40 százalékos nö- vekedés után 1979 végére 227000 főre
emelkedett a létszám.
Néhány országban a jelenlegi — reálér- tékben csökkenő arányú —— közvetlen külföl- di beruházások tőkeintenzitása jóval nagyobb volt, mint az 1960-as években, Ebből követ—
kezik, hogy a multinacionális vállalatok lét- számának csökkentése az egyidejűleg létesi- tett új munkahelyek számához viszonyítva az utóbbi években erőteljesebb volt. mint ko—
rábban. Belgiumban például 1970 és 1974, valamint 1975 és 1979 között megkétszere—
ződött a külföldi ellenőrzés alatt álló társa—
ságok munkaerőinek létszámcsökkenése, a termelőegységek bezárása miatt.
Az amerikai székhelyű multinacionális vál—
lalatok csaknem 7.2 millió dolgozót foglal—
koztatnak külföldön. E létszám megfelel Hollandia és Belgium munkabérből élő ak- tív népességének. (A több mint 7 millió ke—
reső közel 25000 saját fiók és más érdekelt—
ség között oszlik meg.)
A bankok kivételével a gazdaság minden ágára kiterjedő reprezentatív felvétel szerint a mintegy 7 milliós összlétszámból Latin- Amerika 1347 000, az Egyesült Királyság 1069 000, Kanada 1064 000. a Német Szö- vetségi Köztársaság 587 000, Franciaország 471000, Japán 389 000, Afrika (a Dél-Afrikai
Köztársaság nélkül) 161000, a Közép-Kelet 138000, Hollandia 136000 főt képvisel. Az Egyesült Államok multinacionális váliaIatai- nak külföldi fiókjai tehát több mint kéthar- mad részben iparilag fejlett országok dol- gozóit foglalkoztatják.
Ugyancsak gyorsan bővültek a multinacio- nális vállalatok beruházásai az ún. harma- dik világban: 10 év alatt megkétszereződtek.
Meg kell jegyezni azonban, hogy a munka- helyteremtő beruházások a mintegy száz fej- lődő országból mindössze tucatnyira sűrű- södnek.
A multinacionális vállalatok anyagi erő- forrásai közel felerészben az Egyesült Álla- mokból származnak. A második helyen az Egyesült Királyság áll. A Német Szövetségi Köztársaság. Kanada. Franciaország, Japán és Hollandia együttvéve mintegy 30 százalé—
kot képvisel. Megállapítható azonban, hogy a legutóbbi években a japán'és a nyugat—
német multinacionális vállalatok beruházásai sokkal gyorsabban nőttek, mint az ameri-
kaiaké.
A fejlődő országok sorában Latin—Amerika országai jelentik a külföldi beruházások szá—
mára a fő vonzerőt. Ezekben az országokban foglalkoztatják a harmadik világ multinacio—
nális vállalataihoz tartozó dolgozóknak közel 60 százalékát. Ázsia második a sorban több mint 30 százalékkal, majd Afrika következik
kevesebb mint 130 százalékkal.
1980—ban körülbelül 4 millió főre nőtt a fejlődő országok multinacionális vállalatai- ban dolgozók száma. Ez az ottani teljes munkaerő—állomány 0.5 százalékát teszi ki.
Ósszehasonlításul: a piacgazdálkodást foly- tató ipari országokban 40 milliót ér el a multinacionális vállalatokban dolgozók lét—
száma.
A multinacionális vállalatok főleg a ví- szonylag fejlett és erősen iparosodott fejlődő országokban teremtenek újabb munkaalkal- makat. Ezek az országok megengedik a leg- szélesebb körű behatolást. akár belföldi, akár export célú termelésről is van szó, ezenfelül fontos természeti kincsekkel és könnyen ké—
pezhető munkaerővel rendelkeznek.
(Ism.: Somogyi Miklós)
PODOZOV, A. A, : AZ EGYESULT ÁLLAMOK GAZDASÁGÁNAK KILÁTÁSAI
A NYOLCVANAS ÉVEKBEN
(Perszpektivü ékonomiki SZSA na BO—e godü: ame- rikanszkie prognozü.) — SZSA -— Ékonomika, Politika,
ldeologiías 1982. 4. sz, 88—98. p.
Az 1970—es években és az 1980—as évek elején az Egyesült Allamok gazdaságában a társadalmi—gazdasági problémák kiéleződ-
