A Nemzeti Statisztikai Intézet 41. ülésszaka Új-Delhiben (II.)

(1)

A NEMZETKÖZI STATISZTIKAI INTÉZET 41. ULESSZAKA UJ-DELHIBEN (II.)

DR. HORVÁTH GYULA

A hivatalos statisztika országos szintű összehangolásának módszereivel foglal—

kozó vitaülés anyagának bemutatása után -'lásd a Statisztikai Szemle 1978. évi 4.

számában (488—501. old.) — a regionális statisztikák iránti igények kielégítésének,

az állami statisztikusok oktatásának és a sztochasztikus megközelítések kérdéseinek

szentelt ülésekkel kívánok foglalkozni.

A REGIONÁLIS STATISZTIKÁK IRÁNTI IGENYEK KIELÉGITESÉNEK NEMZETI SZINTÚ ÁTTEKINTÉSE

A hivatalos statisztikai szolgálatok egyik előtérben álló feladata az országos szintű statisztika rendszerén belül annak területi (regionális) felépítése és a vonat—

kozó adatszolgáltatás biztosítása. E kérdéscsoport megvitatására vállalkozott az a szekcióülés, amelyet Ian Kazimournak, a Csehszlovák Szövetségi Statisztikai Hivatal elnökének elnöklése mellett december 6—án tartottak. Az ülésen az alábbi dolgoza—

tokat vitatták meg:

]. W. Duncan: A regionális és kisebb helyi körzetek statisztikai adatai iránti igény, kü- lönös tekintettel az országos szintű kötelezettségekre.

St. Kuzinski: A területi statisztika szervezeti és módszertani kérdései.

N. T. Mathew: A regionális statisztika helyzete Indiában az országos szintű fejlesztés szempontjából.

Saíto Kinichiro — Midzuno Híroshi: A négyzethólós (grid sauare) statisztika Japánban.

A vita alapjául szolgáló dolgozatokban a szerzők a témával kapcsolatos néze- teiket a következők szerint fejtették ki.

Joseph W. Duncan dolgozatában abból indult ki, hogy az Egyesült Államokban is egyre általánosabb jelenség, hogy a statisztikusoknak és közgazdászoknak mind több helyi információra van szükségük a nemzetgazdaság alágazatainak helyzeté- ről, a népesség összetételéről és jellemzőiről, a jólét általános emelése céljából tervezett programok végrehajtásáról és eredményeiről. A statisztikai és adminisztra- tiv adatokat egyre szélesebb körűen kívánják alapul venni a társadalmi juttatások elosztásakor.

Az Unión belüli területi elhatárolásra számtalan módszert dolgoztak ki. A szö—

vetségi kormány több mint száz területi egységgel dolgozik. A gazdasági körzetek ,.építőelemei" korábban a megyék voltak, de ez az elhatárolás gazdasági célokra nem volt megfelelő, ezért bizonyos esetekben a közigazgatási határoktól eltérő be—

osztást is alkalmaztak. A statisztikai rendszerre mindenesetre nyomás nehezedik,

A Statisztikai Szemle

(2)

610 DR. HORVÁTH GYULA

hogy a legkülönbözőbb céloknak megfelelően kisebb földrajzi egységekről is ru-

galmasan szolgáltasson adatokat. A gondokat tovább növeli, hogy a szövetségi

törvényhozás a különleges célokra megszavazott alapok elosztását statisztikai ada—

tokkal kivánja alátámasztani. —

Az Egyesült Államokban ebben az évtizedben egyre növekvő mértékben alkal-

mazzák a szövetségi források elosztásánál az állami jövedelmekből visszahagyott részesedés elvét. Ez a rendszer is növeli a kis területekről gyűjtendő statisztikai ada- tok szükségét.

Jelenleg több olyan szövetségi program megvalósítása van folyamatban. ame-

lyek végrehajtásához pénzalapokat osztanak szét az államok és helyi önkormány—

zatok között. Az elosztás mértékének meghatározásához egyes esetekben külön sta—

tisztikai felvételekre is szükség van. llyen programok: az állami és helyi pénzügyi támogatási program. a közbiztonsági program, a foglalkoztatási és oktatási prog-

ram, a község- és lakásfejlesztési program. Az e programok végrehajtásához szük—

séges adatokról való gondoskodás jelentős erőfeszítéseket és számos statisztikai

felvétel lebonyolítását követeli meg.

A területi mélységű adatok iránti igény e programoktól eltekintve is döntő ha—

tással van az állami statisztikára, jelentősen növekszik a területi részletezés. Mind-

ez egyúttal a költségeket is növeli. Amíg a szövetségi szintű statisztika kialakult vol-

tánál fogva viszonylag ..olcsó." az állami vagy annál kisebb területegységekre vo- natkozó becslések költség— és munkaerőigénye gyorsan növekszik. A szövetségi tá- mogatások elosztásánál korábban felhasznált állandó népességi minta (Current Populatíon Survey — CPS) erre kiváló példát szolgáltat. Amikor felmerült, hogy a

munkanélküliség szövetségi szintű becslését ki kell terjeszteni az államokra is. a

felvételt kibővítették az államoktól 12 hónapon keresztül begyűjtött adatokkal. A

CPS—t 1975-ben 55 OOO-ről 68000 kijelölt területre bővítették, mely által 58000 fel-

vételre alkalmas háztartást nyertek. A kiterjesztés leginkább a ,,vidéki államokra"

vonatkozott, és az volt a rendeltetése, hogy elfogadható éves munkanélküliségi becsléseket tegyen lehetővé minden állam vonatkozásában.

1977-ben további 9500 háztartással bővült a program. A bevont háztartások számának 58 OOO-ről 67 SCO-ra történt felemelése mintegy 20 százalékos költségnö- vekedést eredményezett. Ugyanilyen szintű költségemelkedés észlelhető a kisebb területi adatok kidolgozása esetén a szövetségi igazgatás más területein is.

Az egészségügyi állapot felmérése és az egészségügyi szolgáltatások céljára felhasznált nemzeti becsléseket jelenleg az egészségügyi lakossági felvételekből végzik, ami 40000 háztartás egy órás interjújából áll. és évente 4.5 millió dolláros költséget jelent. A felvétel során kérdéseket tesznek fel az orvosi és fogászati szol- gáltatásokkal, a krónikus és akut betegségekkel, a munkaképtelenséggel, (: gyógy-

szerek használatával. az orvosi tanácsok igénybevételével, a sérülésekkel és más

egészségügyi problémákkal kapcsolatosan. Ez a rendszer mind ez ideig megbízható és kielégítő információkkal szolgált szövetségi szinten. Ha a felvételt azzal a célki—

tűzéssel kívánnák kiszélesíteni, hogy adatokat, becsléseket nyerjenek mind az 50 állam tekintetében. elkerülhetetlenül dönteni kellene arról, hogy mely adatokat, milyen földrajzi egység szintjén kívánatos begyűjteni. Az adatok korlátozására vonat-

kozó döntés nélkül vagy az alapminta újratervezése nélkül legalább 500000 háztar—

tást kellene felkeresni, és a költségek a jelenleginek 10—15-szörösére emelkedné- nek. Még egy olyan felvétel lebonyolítása is, amely csak a legfontosabb statisztikai adatokat biztosítaná az 50 államra vonatkozóan. a minta nagyságánakjelentős nö—

velését és a költségek 3—6-szorosát tenné szükségessé. A költségek és a munka—

erőigények növekedése mellett növekszik a lakosság válaszadási kötelezettsége is.

(3)

AZ ISI 41. ULESSZAKA

611

Míg a szövetségi szintű felvételek az összlakosságnak csak kis hányadát érintik, a

városi szintű összeírások esetén valószínű, hogy a válaszadókat kettő vagy több fel—

vételben való közreműködésre fogják felkérni. Ez nagymértékben fokozza a közvé-

lemény érzékenységét a .,túlzott hatósági érdeklődéssel" szemben, és számolni kell

a választ megtagadók egyre nagyobb számával is.

' A területi adatokat az Egyesült Államokban két irányból kiindulva lehet biztosí—

tani. Vagy a szövetségi szintű felvételek mintáit kell növelni és fokozatosan kiterjesz- teni, vagy pedig a helyi adatfelvételekből kell felépíteni az össznemzeti összesítése- ket. Az utóbbi megoldás a közös fogalmak és osztályozások alkalmazásának köve—

telménye miatt, továbbá az adatszolgáltatási fegyelem betartása szempontjából meglehetősen megterhelő a ,.központi" statisztikusok számára. A jövőben követendő út eddig még nincs meghatározva.

A területi statisztika kiépítésével összefüggésben a szerző néhány alapelvet fek- tet le, amelyek — mint írja — a nemzeti felelősségből következnek. llyen megfonto—

lásra ajánlott alapelvek:

1. a szövetségi kormánynak mind technikai. mind pénzügyi segítségnyújtással hozzá kell járulnia ahhoz. hogy a Kongresszus vagy az adminisztráció rendelkezéseihez szükséges területi adatok rendelkezésre álljanak;

2. különbségeket kell tenni az adatigények között abból a szempontból. hogy az oda—

tokra statisztikai vagy adminisztratív intézkedések megtételéhez van szükség: a statisztikai célú adatgyűjtéseknél biztosítani kell a titkosságot:

3. a szabvány fogalmak és osztályozások közös használatát az államok közötti együtt- működési megállapodással kell elérni;

4. a szövetségi szintű politikai elemzés céljára felhasznált kis területekre vonatkozó adatoknak jellemzőknek kell lenniök az adott területre;

5. a teljes körű összeírásokat minimálisra kell csökkenteni, inkább korlátozott terjedel- mű célfelvételeket kell végezni, elsősorban olyan területeken, ahol közismert problémák me—

rültek fel.

Ezen alapelvek érvényesítése a földrajzilag vagy politikailag körülhatárolt kisebb területekre vonatkozó statisztika kiépítése érdekében számos gyakorlati lépés megtételét igényli. Ezek közé sorolhatók elsősorban a szövetségi kormány által te- endő intézkedések, amelyek az adatok minőségét. összehasonlíthatóságát közös osz- tályozók és fogalmak kidolgozásával segítik elő. Korábban gyakran elmulasztották a központi pénzalapok biztosítását olyan adatigényeknél, amelyek a törvényhozási vagy kormányzati célokra történő adatgyűjtésekhez voltak szükségesek, erre a jö- vőben nagyobb gondot kell fordítani.

A döntést hozó helyi szervek által kívánt minden szintű, földrajzi részletességű statisztikák kialakítása néhány alternatíva megfontolását teszi szükségessé.

Az Egyesült Államokban bátorítják azokat a kezdeményezéseket, amelyek a kis területekre vonatkozó szintetikus becslések alkalmazását célozzák. Például az 1970- es népszámlálásból vett egyszázalékos mintát munkanélküliségi becslésekre és a

kapcsolódó hibaelemzésre is felhasználják.

Második alternatíva lehet az államok és a szövetségi kormányok közötti szoro—

sabb intézményes kapcsolat kifejlesztése. Erre a célra alkalmas megoldás lenne az állami szintű ,.statisztikai—politikai" részlegek megszervezése. E koordináló egysé—

geknek az lenne a feladatuk. hogy szabványokat dolgozzanak ki az állami statisz—

tikai eljárásokhoz. és kapcsolatot létesítsenek az ország statisztikai szervei között.

Harmadik megközelítési lehetőségként merül fel szövetségi adatgyűjtési tanács—

adó szolgálat megszervezése. Ennek az új intézménynek lenne a feladata, hogy pél- dául a szövetségi szintű háztartásstatisztikai felvételek és a társadalomkutatás mód—

szereit és eredményeit az államok szintjére lebontsa, és átadja a helyi szervezetek-

4.

(4)

612 DR; HORVÁTH GYULA

nek.4 Ehhez természetesen megfelelő szervezeti és anyagi bázis megteremtése is

szükséges, mert az adatfelvétel és -feldolgozás irányítása és koordinálása, az egy—

séges követelmények érvényesítése. az ellenőrzés megfelelő szakembergárdát igé—

nyel. Az említett hivatal feladatai leginkábbxaz alábbiakra terjednének' ki:

1. a statisztikai műveletek technológiájának kidolgozása és megszövegezése;

2. tájékoztatás, konzultáció. kapcsolattartás;

3. az államok és szervek közötti koordináció;

'4. figyelőszolgólat:

5. hitelesítési eljárás annak alátámasztására, hogy a helyi állami szerv a felvétel során eleget tett- e a minimális szabvány előírásoknak.

Végezetül a szerző két gyakorlati példával bizonyította, hogy a jelenlegi fel-

tételek mellett is van lehetőség a regionális statisztikai adatbázisok tökéletesíté-

sére.

A nemzetijövedelem-számítás input-output táblái alapján jelenleg becslések készülnek a nemzeti összefüggésekről, és a nemzeti táblák bontásával hozzák létre a regionális vagy állami szintű táblákat. Alternatív lehetőség. hogy az állami szintű táblák már a nemzeti szintű becslések elkészítésekor legyenek beépítve a számítási

eljárásba.

A Kongresszus hozzájárult az 1985—ben tartandó .,évtizedközi" népszámlálás—

hoz. Ez a népszámlálás felhasználható regionális adatok képzésére. A program to- vábbfinomítja a jelenlegi speciális helyi rendeltetésű felvételeket, melyeknek célja egyedi igények kielégítése. Ennek elérése érdekében előzetes megállapodást kellene' létrehozni számos közös koncepció, fogalom és népességi jellemző tekinteté—

ben úgy, hogy ezek alkalmazhatók legyenek mind a helyi. mind a nemzeti felvéte- lekhez, valamint a népszámláláshoz.

Számos egyéb program is beolvasztható lenne ebbe a megközelítésbe. A me—

zőgazdasági összeírás demográfiai része például jelentősen csökkenthető lenne, mert azkévtízedközi program jobb adatokat nyújthat a lakosságról.

Csszefoglaláskéntl. W. Duncan leszögezte, hogy a területi statisztika kiépítése az Egyesült Államokban jelentős és nehéz feladat. A siker előfeltétele három alap- vető kérdés megoldása:

1. a szövetségi és az állami vagy helyi adatgyűjtő szervek közötti felelősség megfelelő megosztása;

2. tekintettel a helyi igények eltérő jellegére. megfelelő nemzeti program megtervezése.

amely konkrét statisztikai adatsorokat tartalmaz. a nemzeti szintű politikai célokhoz és álta—

lános irányelveket a területi egységek számára;

3. megfelelő értékrend kialakítása a korlátozott költségvetések felhasználásához, ami- nek az eredménye az lesz. hogy néhány kiválasztott statisztikai sor mélyebb területi bontá—

sára nagyobb összeget fordítanak.

Stanislaw Kuzinski, a lengyel Statisztikai Főhivatal elnöke előadásában abból

indult ki, hogy bármely ország területi gazdaságpolitikájának körültekintő megha-

tározása nem nélkülözheti a területi statisztikai adatokat. A statisztikának elegendő

területi adatot kell szolgáltatnia a gazdasági potenciálról (amely nagymértékben

függ az adott erőforrásoktól), a demográfiai helyzetről, valamint a szociális és jó-

léti viszonyokról. Az információk gyűjtésénél figyelemmel kell lenni a tervidőszak időtartamára. valamint a felhasználók szintjeire is. Jelenleg úgyszólván valamennyi országban növekszik a kisebb területi egységekre vonatkozó ágazati statisztikai igény. Ez az irányzat az adatállomány növeléséhez vezet, és egyidejűleg felszínre hozza a könnyebb hozzáférés igényét. A területi statisztikai rendszer kifejlesztése és folyamatos korszerűsítése elkerülhetetlenül szükséges.

(5)

AZ lSl 41. ULESSZAKA

613

A területi statisztika megfelelő hasznosításának kulcskérdése a területi egység

helyes megválasztása. Az európai országok gyakorlatában általában az alábbi te—

rületi kategóriák alakultak ki: közigazgatási beosztás, régiók. települések, mikro- körzetek.

A területi statisztika legáltalánosabban a közigazgatási beosztáshoz igazodik.

Az alapul vett legkisebb egység tekintetében azonban jelentős eltérések találhatók.

Számos országban a régiót tekintik alapegységnek, és erre épül a vonatkozó sta—

tisztikai rendszer is. A régió az esetek többségében nem azonos valamelyik közigaz- gatási területtel. Elhatárolásuk rendszerint vagy tervezési szempontból. vagy csak a statisztikai mérés számára történik. Az utóbbi megfontolás alapján létesülnek pél- dául a városi agglomerációk. egyes gyorsan iparosodó területek. Régiók különböző közigazgatási egységek összevonásával is létrejöhetnek. Ez azt jelenti, hogy egyes speciális területek adatai több területi egység összevonásából is kialakíthatók. A ré- giók határait némely országban állami határozatok állapítják meg. itt a statisztika kedvező helyzetben van, mert számos adat begyűjtését lehet bizonyos rendszeres—

séggel elvégezni, miáltal lehetségessé válik az azonos jellegű területi egységek fej- lődésének összehasonlítása és az egyes egységek fejlődésének nyomon követése.

Mindez alapot szolgáltathat bizonyos intézkedések megtételéhez is.

A különböző speciális területek elhatárolása jelentős nehézségekbe ütközik.

Talán a legjelentősebb ezek között a városi agglomerációk határainak a megálla- pítása. Ez a forrása egyébként az e téren jelentkező nemzetközi összehasonlítási problémáknak is.

Annak érdekében, hogy a statisztikai információk minél részletesebben állja—

nak rendelkezésre, a legtöbb ország a közigazgatási egységnél is kisebb statisztikai körzetek rendszerét építette ki. Ez a fejlemény különösen a területi tervezés szem- pontjából hasznos. A költségek és más tényezők azonban legtöbb esetben jelentős akadályai annak. hogy a statisztikai bontás mikrokörzetekig lemenjen. Sok ország- ban, így Lengyelországban is a népszámlálási számlálókörzet tekinthető a legkisebb egységnek, de ezekre vonatkozóan is folyamatosan csak bizonyos demográfiai és

szűkebb körben néhány más jellegű adat gyűjthető.

A minél teljesebb körű információk biztosításának jelentős tényezője a statisztikai hivatal hatáskörén kívül eső adatforrások bekapcsolása. Területi statisztikai adatok elsősorban az alábbi forrásokból biztosíthatók:

a) rendszeres statisztikai beszámolók.

b) összeírások, beleértve a reprezentatív felvételeket ís, c) teljes körű felvételek, például a népszámlálások,

d) becsült adatok, például a részadatokból levont következtetések, e) a statisztikán kívüli (például biztosítási) nyilvántartások.

A hagyományos bázist természetesen a beszámolók és a teljes körű felvételek jelentik. Ugyanakkor a begyűjtött adatok területi lebontása nemegyszer nehézsé—

gekbe ütközik. Ezért a kisebb körzetekre vonatkozó reprezentáció is hasznosnak bi- zonyulhat. Az elkövetkező időszakban a területi statisztika adatforrásai között min—

den bizonnyal nagymértékben jutnak szerephez a különböző nem statisztikai csa—

tornák.

A területi statisztikai tevékenység problémája, hogy az adatok megértését és hasznosíthatóságát a helyesen alkalmazott (vagy elérhető) aggregáltsági szint, az

információk ,.tálalása" nagymértékben befolyásolja. Az aggregált információk kö—

zül fontosságánál fogva kiemelkedik a nemzeti jövedelem területi számítása. Len- gyelországban az utóbbi években jelentős erőfeszítéseket tettek a termelés, a fel- halmozás és a fogyasztás területi számítására is.

(6)

A területi statisztika eszköztára a közelmúltban néhány új eszközzel és módszer—

rel bővült. Ezek között első helyen kell említeni az elektronikus számítógépek alkal—

mazását. A számítógépes megoldások ma már nemcsak a számolás műveleteire ter-

jednek ki, hanem a területi adatbázisok kiépítése is megkezdődött. Nem is szólva olyan általánosan alkalmazott eljárásokról, mint a számítógéppel vezérelt grafikai

ábrázolás.

—Az európai országok területi statisztikájának áttekintése azt mutatja, hogy spe-

cifikus eltéréseik ellenére számos közös vonás fedezhető fel bennük mind a célok.

mind a szervezeti és eljárási megoldások terén.

Jóllehet több országban bővíteni kell a begyűjtendő adatok körét. mégis ál—

lítható. hogy máris jelentős a rendelkezésre álló területi adatok bázisa. A fejlődés azonban gyors. ezért a pótlólagos adatigények köre bővül. Állandó erőfeszítésekre

van tehát szükség a területi adatbázis további építése érdekében. Emellett azonban arra is szükség van. hogy a társadalmi—gazdasági fejlődés bemutatására legalkal-

masabb módszereket is kidolgozzák. Legalábbis felül kell vizsgálni a társadalmi—

gazdasági fejlődés illusztrálására hivatott statisztikai mutatószám—rendszert. Az el—

sősorban a mennyiségi ismérveken nyugvó eddigi módszereket fel kell váltani a la-

kosság helyzetéről képet adó jelzésekkel. Ennek érdekében a területi statisztikát bővíteni kell a környezetről, a munkavégzés feltételeiről a szabadidős tevékenysé—

gek szervezéséről. a kulturális életről stb. szóló megfigyelésekkel is.

A területi adatok körének bővítésére irányuló sürgető igény különösen indokol- ja. hogy a statisztikán kívüli forrásokat is teljeskörűen kiaknázzák. A statisztikának a tevékenységek koordinálása révén arra kell törekednie, és erre van is lehetőség.

hogy ezek a források is mind rendszerükben, mind tartalmukban a területi statisz—

tika szükségleteihez igazodjanak.

Álláspontját összefoglalva a szerző a területi statisztika kiépítésének feladatai és problémái közül az alábbiakra helyez különösen hangsúlyt:

— az élelmiszer-termelés információ-rendszerének kiépítése. w'

—— az összehasonlíthatóság biztosítása. l

—— a területi elszámolások és mérlegek rendszerének fejlesztése és alkalmazása.

— a mobilitásnak és a demográfiai jelenségeknek fokozottabb megfigyelése,

- az életkörülmények területi különbségeinek például a jövedelemeloszlások összeha- sonlítható vizsgálatával történő elemzése,

— a gazdasági és a társadalmi fejlődés összhangjának vizsgálatára alkalmas módsze- rek kifejlesztése.

N. T. Mathew dolgozatában hangsúlyozta, hogy a területi statisztika növekvő jelentősége ellenére a tényleges megvalósítás Indiában hallatlan nehézségekkel

jár. A nehézségek forrása elsősorban az ország méreteiben keresendő. Nyilván—

való, hogy az egységes módszerek, a statisztikai szabványok kialakítása és általá—

nos használatának problémái a területi egységek számának növelése esetén még

hatványozottabban jelentkeznek.

Alapvető kérdésként merül fel legelőször is a területi egység fogalma. Egy adott

földrajzi egység felbontását kisebb területekre el lehet végezni valamilyen közigaz—

gatási bontást követve, de ugyanez megtehető egy adott logikai rendszer vagy cél érdekében is, például a természeti erőforrások, a mezőgazdasági kultúra azonos- sága alapján. A régiók határainak meghatározási szempontjai körül hosszabb idő óta szenvedélyes vita folyik a szakemberek körében. sőt a sajtóban is. A kérdést ter- mészetszerűen másként közelítik meg a térképészek. a tervezők stb. Indiában a köz- igazgatási egységekre épülő területi elhatárolás látszik a legcélszerűbbnek. Ezen

belül alapegységként a városok vagy a több falut egységbe foglaló körzetek, vagy

(7)

Az 15! 41. ULESSZAKA 615

esetleg még nagyobb igazgatási egységek szolgálhatnak. A hivatalos statisztikai

rendszer is a közigazgatási beosztásnak megfelelően épült ki. Néhány kivételtől

(vasút. hadsereg. öntözés. erőművek stb.) eltekintve a fejlesztési tervek kidolgozá- sánál ugyancsak a közigazgatási egységek szolgálnak alapul.

Az Egységes Adatfelvételi Rendszer lndiát 67 régióra osztotta fel. A felosztás

során elsősorban a mezőgazdasági körülményeket. például az azonos termelési

viszonyokat és kultúrát vették alapul. Szerepet kaptak azonban a népsűrűség és a

földrajzi viszonyok. Az így kialakított területi egységekre vonatkozóan készülnek a

statisztikai megfigyelések és ezek a fejlesztési tervek alapegységei. A tervek szem—

pontjából természetesen a közigazgatási jellegű felosztás helyett előnyösebb lenne az ún. tervezési régiók kialakítása. amelyek elhatárolásánál az erőforrások. a kör- nyezeti tényezők. az egyes gazdasági tevékenységek (mezőgazdaság, ipar, bányá—

szat, kohászat. népesség, oktatás stb.) játszanák a fő szerepet. Ilyen körülmények között a régiók adottságaik tekintetében jelentősen különböznének egymástól. Je- lenleg az adatok biztosításának hallatlan nehézségei miatt azonban nincs lehető- ség elszakadni a közigazgatási határoktól. Néhány kísérletre sor került a múltban (például a trágyaszükséglet megállapítása során). amelyeknél a felvétel és a becs- lés az azonos adottságú területek elkülönített vizsgálatával. majd a közigazgatási területek adatainak összevonásával történt. Az eredmények igazolták a várakozáso- kat. Mindezek ellenére a regionális tervezés jelenleg a kutatás állapotánál tart.

A területi statisztikai adatokat a közigazgatási régiókban tervezési és gazdaság—

irányítási célokra használják fel, de emellett fontos fejlesztési célokat is szolgál- nak szövetségi szinten. ilyenek például:

a) a területek (régiók) között fennálló társadalmi—gazdasági különbségek csökkentése, b) a régiók közötti különbségeket kiegyenlítő fejlesztés,

c) a helyi erőforrások közös érdekű kihasználása,

d) a földreform végrehajtása. a mezőgazdasági kultúra szintjének emelése, e) a belkereskedelem fejlesztése,

f) a városiasodás folyamatának ellenőrzése, g) a kulturális örökség ápolása.

h) a területi fejlesztés egyéb problémái.

Ezek a tervezési célok számtalan statisztikai adatot igényelnek. A tervezés minden fázisához információkra van szükség. Például a régiók közötti fejlettségi különb- ségek felméréséhez és megszüntetésük tervezéséhez a foglalkoztatottsógi viszonyok- ra, jövedelmekre. a szegénységre. az egészségügyi, az oktatási helyzetre. a társa—

dalmi szolgáltatásokra stb. kiterjedő adatbázist használnak fel. A területi statiszti—

kai adatok felhasználhatóságát számos tényező befolyásolja. Ezek közül említésre

méltók:

1. a térbeli differenciáltság foka, a nagy kiterjedésű országokban ugyanis a földrajzi, gazdasági különbözőségek sokkal nagyobbak, ezért fontos a területi megközelítés;

2. a fejlettségi szint, amely minél magasabb. annál inkább van szükség statisztikára, a fejletlen országokban viszont nem szükséges, de nem is lehetséges pontos statisztikai rend—

szer kiépítése;

3. a politikai rendszer. ugyanis a régiókban folyó gazdasági tevékenység feletti állami felügyelet jellege nagymértékben függ a politikai rendszertől (a tervgazdálkodást folytató államokban a statisztikai adatok begyűjtése minden területről és minden tevékenységről el- kerülhetetlenül szükséges. a késedelem vagy az információhiány súlyos következményekkel jár- hat; a piacgazdálkodó országokban a részletes területi adatok iránti igény nem ennyire határozott).

India számára — tekintettel a nagy területekre és az egyes országrészek közötti társadalmi—gazdasági különbségekre - majdnem parancsoló szükségesség a fej-

(8)

'616 DR. HORVÁTH GYULA

lesztési célkitűzések kidolgozásánál a területi megközelítés. A területi statisztika feladatai között a legátfogóbb a nemzeti számlák államonkénti vezetése és az eh-

hez szükséges adatok biztosítása. Indiában valamennyi államra vonatkozóan kiszá—

mítják a hazai termék (State Domestic Product — (SDP) értékét. Az SDP megállapí- tásának célja többek között annak felderítése, hogy melyek a gazdaságilag legin- kább elmaradt. különleges figyelmet kívánó területek. A fejlettségi szinvonal megha—

tározásához az SDP-t ki kell még egészíteni néhány további jelzőszámmal. Például a mezőgazdasági övezetekben az egy főre eső bruttó mezőgazdasági termelés, az egy mezőgazdasági dolgozóra számított öntözött terület nagysága. a manufaktúrák száma stb. 1961-ben az indiai Tervbizottság jegyzékbe foglalta azokat a mutatókat.

amelyek kisebb területi egységekről is szükségesek. Néhány fontosabb ezek közül: a

lakosság száma. fogyasztás, eladósodás, termelés. energiatermelés, szállítás, ok-

tatás, egészségügy. költségvetési kiadások és adóbevételek.

Felmerült a jelentős számú mutató eredményeinek egy mutatóban történő egye- sítésének gondolata is. Ez azonban meglehetősen nehéz feladat. Talán a faktorana—

lízis megfelelő számítási módszer lenne.

Indiában az előbbieknél talán még nagyobb jelentősége van a jövedelemel—

oszlás statisztikai megfigyelésének. E célra a legalkalmasabb módszernek a háztar—

tá'sstatisztika keretében végzendő reprezentatív felvétel kínálkozik.

A területi statisztika adatforrásai elsősorban a népszámlálások, a reprezentatív

összeírások és a közigazgatási feljegyzések.

Népszámlálást minden 10 évben tartanak. Az 1971-ben végrehajtott népszám—

lálás kiterjedt lndia minden háztartására és 574 millió lakosára. A területi statisztika szempontjából nagy előnye a népszámlálásoknak. hogy a számlálókörzeti ada—

tokból összevonással nagyobb területi egységek adatai is megállapíthatók. Ugyan- akkor a teljes körű felvételek hátránya az. hogy általános jellegük miatt a kérdése- ket viszonylag szükebb körre kell korlátozni. Csak a legritkább esetben fordul elő.

hogy a népszámlálás alkalmával a pénzbevételekről és —kiadásokról, a követelések- ről vagy a vagyonról tudakozódjanak.

Természetesen a népszámlálás mellett más teljes körű felvételeket is készítenek területi mélységben. Ilyenek például a kisipari összeírás. az állatszámlálás, a tíz- évenkéntiáltalános mezőgazdasági összeírás.

Reprezentatív módszerű összeírást akkor célszerű alkalmazni. ha viszonylag sok kérdésre kívánnak választ kapni, és ha az aggregált eredményeknek meglehetősen nagy területre kell vonatkozni. Ilyen esetben az összeírás lebonyolítása viszonylag egyszerűbb, bár minden közigazgatási egységről nem állanak adatok rendelkezés—

re. Ebből adódóan nem várható, hogy az adatok teljesen pontosak legyenek, va- lamely területi egységet hiba nélkül jellemezzenek.

, Indiában az Egységes Adatfelvételi Rendszer jó példa arra. hogy a kiválasztott régiókra vonatkozóan a' különböző célú felvételekből viszonylag megbízható kép alakítható ki. A reprezentatív összeírások rendszerét már számos országban széles—

körűen alkalmazzák, szinte egyfajta ,.statisztikai iparrá" nőtt. Egyedül Indiában az 1973—1974. évek folyamán több mint 60 reprezentatív felvételi programot bonyolí—

tottak le.

, A közigazgatási feljegyzések, adminisztratív rekordok a területi statisztika hasz- fnos forrásai lehetnek. Ezek a statisztikai adatforrások régebbi múltra tekinthetnek

vissza, mint a reprezentatív felvételek. egyidősek a szervezett kormányzással. Területi részletességük azonos a népszámlálásokéval. Indiában ilyen típusú feljegyzések.

tehát adatforrások találhatók a földtulajdon. az öntözés. az áramfogyasztás, a szál-

lítás. a hírközlés. a kereskedelem, a népmozgalom stb. körében. Ezeknek a források-

(9)

AZ lSi 41. ULESSZAKA 617

nak a statisztikai értéke a legalacsonyabb. A megbízhatóság tekintetében számos probléma merül fel a teljesség hiánya. a valótlan feljegyzések vagy vétlen hibák kö- vetkeztében.

Dolgozatának további részében a szerző néhány kritérium szempontjából a te—

rületi statisztika minőségi problémáit vizsgálva érdekes megállapításokat tesz.

a) A statisztikai adatok megbízhatósága, különösen ha adminisztratív forrásokból szár—

maznak, nagymértékben függ az igazgatási ellenőrzési rendszertől. Központosított statisztikai rendszerben például a jövedelemadó esetében a központi statisztikai szerv valamennyi régió számára előírja az adó fogalmát, kezelési ismérveit, mert csak így biztosítható az adatok összehasonlíthatósága.

Ha politikailag autonóm régiók olyan adatok szolgáltatói, amelyeknek következményei önön érdekeiket is érintik, egyáltalán nem szokatlan. hogy a statisztikusokra ,,bizonyos nyo- mást" gyakorolnak. Hogy ennek lehetőségeit milyen módon lehetne kiküszöbölni. mindenesetre érdemleges probléma. A legkézenfekvőbb megoldás. ha a statisztika közvetlenül a

parlamentnek van alárendelve. Hasonlóan kedvező hatása van annak is, ha a statisztikusok személyes biztonságát garantálják. például beleegyezésük nélkül nem lehet áthelyezni őket más területre.

b) A közigazgatási aktusok során keletkező feljegyzések esetleges hibái az ezeken az ,.olcsóbb" információkon alapuló téves döntések következményeiként jócskán ellensúlyozhat—

ják az elért megtakarításokat. Egy jól szervezett és végrehajtott összeírás vagy reprezentatív felvétel viszont költséges vállalkozás, különösen ha területi részletezésre is szükség van. Ez- ért az adatszükségletet az adott célra minimálisan szükséges körre kell korlátozni, és gon- dosan mérlegelni kell a tűrhető hibahatárt is. Számos esetben szükségtelen nagy pontosságra törekedni. Példa erre Indiában a szegénység mérése.

c) Néhány esetben, ha olyan részletes területi adatokra van szükség. amelyek például felismerhetővé teszik az egyes vállalatok egyedi adatait, az adatok bizalmas kezelése ne- hézségeket okozhat. Ezek a gondok a szegényebb országokban azonban aligha okoznak olyan zavart, mint a gazdagokban.

Végül N. T. Mathew hangsúlyozta, hogy a helyi adatok alkalmasak arra, hogy mélyebb bepillantást biztosítsanak olyan összefüggésekbe is, mint kapcsolat az egészségügy és a termelékenység között vagy az oktatás és a jövedelmek között.

Az áttekinthetőség természetszerűen úgy csökken, ahogyan a kisebb területi egysé—

gek helyett az összetettebbek vizsgálata kerül előtérbe.

Saito Kinichiro és Midzuno Híroshi beszámoltak a ,,négyzethálós" (grid sauare

—- GS) statisztika rendszeréről, amelynek kiépítése 1968 óta folyik Japánban. Elő—

ször Tokióban alakították ki a kis körzeteket éspedig az 1965. évi népszámlálás és az 1966. évi vállalati összeírás alapján. A rendszert később fokozatosan bővítették, és ma már az egész országra kiterjed.

A négyzethálós rendszer alapegységeit az ország felszínének nagyjából szabá—

lyos és egyenlő területű négyzetekre történő bontásával alakították ki. A négyzet—

hálós statisztika e körzetek jellemző adatait tartalmazza.

Az új módszer előnyei közül említést érdemelnek:

1. mivel az egységek területe közel egyenlő. könnyebb az összehasonlítás;

2. a körzetek határai változatlanok, nem követik a közigazgatási változásokat. tehát az idősorok vezetése és elemzése egyszerű;

3. ha valamilyen nagyobb területről van szükség statisztikai adatra, azt összevonással könnyű előállítani;

4. a rendszeren belül jól hasznosítható a számítástechnika, különösen a térképek auto- matikus előállítására.

A rendszer alkalmazásának néhány hátrányos következménye is van:

1. az adatokat eredetileg nem a kis körzetek rendszerében gyűjtik be, emiatt azokat szét kell osztani a szabályos négyzetek határainak megfelelően, ez nemcsak munkatöbbletet jelent, hanem hibák forrása is lehet;

(10)

2. mivel a négyzetek határainak kijelölésénél nincsenek tekintettel sem az igazgatási rendszerre, sem a megfigyelési egységekre. összeírások esetén a számlálókörzetek kijelölése nehézségekkel jár;

3. ahhoz, hogy a rendszer ténylegesen is megfeleljen a követelményeknek, néhány esetben — például ha egy községről van szó — még kisebb területre kell visszaszámítani az oda—

tokat.

A területek elsődleges kijelölésénél a határvonalat az egymástól 40 percre megvont földrajzi hosszúsági vonalakkal és az egymástól egy fokra meghúzott föld—

rajzi szélességi vonalakkal állapították meg. melyek mindegyike mintegy 80-80 kilo- méteres területet foglal magában. Ezeket az elsődleges (ES—területeket négyszám- jegyes kóddal azonosították.

A területek másodlagos határvonatait úgy határozták meg, hogy az elsődlege—

sen kialakitott terület koordinátáit és abszcisszáit 8 egyenlő részre osztották. lgy

olyan négyzet alakú területek keletkeznek, amelyeknek oldalai közel 10 kilométer

hosszúságúak. E másodlagos GS-területeket két számjegyű kóddal jelölik.

A harmadlagos területeket úgy határolták körül, hogy a földrajzi szélesség minden 45. másodpercénél és a földrajzi hosszúság minden 30. másodpercénél elvá- lasztó vonalakat húztak. A kódolási rendszer ugyancsak kétszámjegyű jelet alkalmaz.

Egy harmadlagos CSS—területet tehát nyolc számjegyű kód jelöl. Statisztikai szem-

pontból ezeket a harmadlagos egységeket tekintik szabvány területnek.

A vonatkozó adatok kiszámítása vagy a négyzet területén belül elhelyezkedő számlálókörzetek adatainak összevonásával történik. vagy az egyéni háztartások és vállalatok egyedi adataiból épül fel. A rendszer sikeres alkalmazása elsősorban e munka pontosságától függ. Az első kísérletnél 1968-ban a számlálókörzetek adatai-

nak összevonásával állapították meg a keresett jellemzőket. A második próbálkozás-

nál a számlálóbiztosok által készített térképvázlatok alapján a háztartásokat és üze- meket egyedileg sorolták be valamelyik négyzetbe. és látták el azonosító számok—

kal. Az utóbbi megoldásnál a megnövekedett manuális munka miatt az összeírás

befejezése kitolódott. Levonva e kísérletek tanulságait, az előkészítést ma már szá-

mítógépes nyomtatással, térképekkel, mikrofilmekkel. mágnesszalaggal végzik. Az

előkészítés Vdakamentációjáért a Központi Statisztikai Hivatal felel. A GS-statisztika számos eredményét (a népességi. a munkaerőadatok) a számlálókörzeti térké-

pekkel együtt nyilvánosságra hozták.

Az új rendszer szerint készültek az alábbi általános összeírások:

az 1965. évi népszámlálásnál Nagy Tokió és Oszaka népességének, az 1966. évi vállalati összeírásnál Nagy Tokió adatainak.

az 1968. évi lakásösszeírásnál Nagy Tokió adatainak, az 1970. évi népszámlálásnál az egész ország adatainak

összeírása.

Nagy Tokió és Oszaka népessége kb. 27. illetve 16 millió. Az összeírások ered- ményeiből kinyomtatva rendelkezésre áll az 1965. évi népszámlálásnál 31 alapadat és kb. 30 számított adat. mig az 1970. éviből már 70 demográfiai adatot és 50 vi- szonyszámot hoztak nyilvánosságra. A többi összeírás eredményeiből is hasonló arányban állnak rendelkezésre információk a GS-rendszer szerint.

Ezek után már csak az a kérdés vár tisztázásra. hogy tulajdonképpen mire is lehet használni a (BS-statisztikát. Erre a kérdésre a szerzők a következő választ ad- ják. Az új rendszer jól szolgálja a kormányzati szervek tervező munkáját. Például a CBS-rendszerben számított demográfiai adatok alapján döntenek néhány közintéz- mény (iskolák. parkok stb.) elhelyezéséről. A GS-adatok sokszor csak a bázist jelen—

tik, amelyhez az adott célra szükséges további információkat az érdekelt szervek

(11)

Az 151 41. ULESSZAKA 619

csatlakoztathatják. Például a Környezetvédelmi Hivatal a'kiválasztott körzetekre vo—

natkozóan a szennyeződés mértékének meghatározásánál a népsűrűségi adatokra támaszkodik. A felhasználók sorában jelentős helyet foglalnak el a helyi szervek,

a városok és a községek vezető testületei, amelyek a fennhatóságuk alá eső terü-

letek fejlesztési terveihez és helyzetelemzésekhez használják fel a rendszert.

A szekcióülésre előzetesen benyújtott dolgozatokban, továbbá a helyszínen, a bemutatás során elmondott kiegészítések során a szerzők, de hasonlóképpen a haz—

zászólók is hangsúlyozták. hogy a területi statisztika a szakmai érdeklődés előterébe került. A bemutatott előadások és a vita egyaránt tanúsították, hogy a különböző szintű területi adatok állandó jellegű szolgáltatásának intézményes biztosítása szá- mos statisztikai szolgálat számára még csak a jövőben megoldandó feladat. ugyanakkor jó néhány országban már lényegesen előbbre tartanak. Nem tekinthető vé- letlennek, hogy a szocialista tervgazdálkodás a társadalom és a gazdaság harmo—

nikus fejlesztésének érdekében korán napirendre tűzte az országos szintű statisztika kiépítése mellett a kisebb körzetek állapotának és fejlődési eredményeinek vizsgá—

latát és valósághű bemutatását is. A tervgazdálkodást folytató országokban a cent-

ralizált statisztikai rendszerek viszonylag könnyen birkóznak meg azokkal a problé—

mákkal. amelyek a decentralizált statisztika körülményei között akadályfutássá vól- toztatják a statisztikai szervezők munkáját.

A nehézségek jó része természetesen nem korlátozódik pusztán az állami statisztikai tevékenység területi kibővítésére. Ugyanazok a tényezők játszanak szerepet ez esetben is — legfeljebb csak fokozottabb mértékben —. amelyek az országos szin- tű statisztika zavartalan működését is akadályozzák (a központi statisztikai szervek

intézkedési hatáskörének korlátozása, anyagi megszorítások stb.). Ezen általános

jelenség megállapítása mellett figyelmünket nem kerülheti el az sem, hogy a gaz- dasági folyamatok tervszerű befolyásolására törekvő olyan kapitalista országok. mint Japán, lndia, Franciaország és néhány más kisebb európai ország jelentős ered- ményeket értek el a területi statisztika módszereinek és szervezeti kereteinek ki- fejlesztése terén. Ha figyelembe vesszük, hogy a korszerű számítástechnika alkal- mazása a statisztikában milyen rohamosan válik általánossá. nem meglepő, hogy -— legalábbis elméletileg —- néhány országban a területi adatbázisoknak a néhány négyzetkilométeres (vagy kisebb) körzetekre vonatkozó kiépítése is napirendre ke—

rült. Itt kell megemlíteni. hogy a vitában felvetett problémák között jelentős helyet foglalt el az a kérdés. mi legyen a ,,terület" elhatároló ismérve, a statisztikai szol- gálat mire építse rendszerét: közigazgatási beosztásra, földrajzi sajátosságokra avagy a gazdaságilag azonos jellegű összefüggő területekre. E kérdésben termé- szetesen nem jelölték ki az egyetlen legjobb utat. A választ mindenkor a helyi szük- ségletek. legfőképpen a lehetőségek adják meg.

AZ ÁLLAMI STATlSZTlKUSOK OKTATÁSA ÉS TOVÁBBKÉPZESE

Az állami statisztikai szolgálatok számára létfontosságú kérdésről tanácskozott ez a december 7—én 5. S. Zarkovich elnökletével megtartott szekcióülés. Az ülés na- pirendjén az alábbi dolgozatok szerepeltek:

L. A. Finkner —— B. Washabaugh: A hazai és külföldi állami statisztikusok oktatása és továbbképzése az Egyesült Államokban.

E. Malínvaud: Milyen intézkedéseket kell tenni a jövő állami statisztikusaiért?

V. R. Rao: Az állami statisztikusok továbbképzésének indiai tapasztalatai.

(12)

E témánál két benyújtott előadást is megvitattak:

Dr. Gyulay Ferenc: Az állami statisztikai oktatás helyzete Magyarországon.

P. P. Sangal: A statisztikai programok megvalósítása tanulságainak figyelembevétele.

L. A. Finkner és B. Washabaugh dolgozatukban kifejtették, hogy az Egyesült Államok statisztikusai nagy figyelemmel kísérik az oktatás és továbbképzés fejle—

ményeit. Az oktatás problémájáról tudományos tanácskozásokat rendeznek, és más fórumokon is egyre inkább előtérbe kerül a szakképzett és főleg a statisztikai alap- tevékenységek valamelyikére specializált statisztikusok iránti igények növekedése.;

Azt lehet mondani, hogy a kormányszervek és az ipar egymással versengenek a szakképzett statisztikusokért.

A szerzők bemutatták a statisztikusok képzésének rendszerét és fontosabb ered- ményeit. Külön fejezetet szenteltek a fejlődő országok részére technikai segélynyúj- tás formájában végzett oktatási szolgálatásoknak.

A dolgozat külön értéke, hogy leirja az Egyesült Államok fontosabb statisztikai szervezeteit, és bemutatja az általuk vagy szervezésükben folyó oktató tevékenysé—

get. Az Egyesült Államok statisztikai rendszere erősen decentralizált. 1976—ban 108 egymástól független intézmény végzett statisztikai adatgyűjtést. Egy 1974. évi adat szerint a hivatásszerűen teljes időben vagy a munkaidő egy részében statisztikával

foglalkozó alkalmazottak száma 15 902 volt. _

A kormányhivatalok közül legfontosabb statisztikai szervek: a Mezőgazdasági Minisztérium Statisztikai Tájékoztató Szolgálata, a Népszámlálási Hivatal, a Keres- kedelmi Minisztérium Közgazdasági Elemzések Hivatala, az Országos Oktatási Sta—

tisztikai Központ, az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ, a Munkaügyi Mi—

nisztérium Statisztikai Hivatala és a Társadalombiztositási Szervezet Kutató és Sta-

tisztikai Hivatala. , '

A statisztikus összlétszámnak több mint egyharmada ezekben az intézmények- ben tevékenykedik. A hivatalok székhelye Washingtonban van, de az államokban és a régiókban is vannak szervezeteik. Például a folyamatos termény- és élőállatadato- kat 44 körzeti hivatal gyűjti össze, és küldi meg az 50 állam illetékes szerveinek.

illetve a Szövetségi Mezőgazdasági Minisztériumnak. A Népszámlálási Hivatalnak 12 regionális intézménye, a Társadalombiztosítási Szervezet Kutató és Statisztikai Hi- vatalának 10 regionális irodája van, amelyek több mint 1000 kerületi hivatalra tá—

maszkodnak.

A statisztikusok képzésének az Egyesült Államokban nincs hosszú történelmi múltja. Nyomai egyes főiskolákon a matematikai oktatás keretében már 1940 előtt is felfedezhetők. Az első hivatásszerű statisztikai tanszék felállítására mégis csak 1940-ben került sor az Észak—Karolinai Egyetemen. Az első doktori fokozatot 1945- ben adományozták. Az eltelt három évtized alatt a helyzet jelentősen változott. Az 1975/76—os oktatási évben az Egyesült Államok 50 államából 43—ban már 156 olyan egyetem van, ahol egy vagy két statisztikai tanszék működik. A múlt évben a tan—

székek több mint 1900 tudományos fokozatot adományoztak. Az egyetemi képzést a legjelentősebb statisztikai szervezetek által támogatott különböző tanfolyamok rendszere egészíti ki. 1957—ben a Népszámlálási Hivatal volt a kezdeményező. Hat fiatal alkalmazott számára egyetemi esti továbbképzést biztositottak. vállalva a költ—

ségeket is. A példa csakhamar követésre talált, és a statisztikai kormányszervek munkatársainak szervezett továbbképzése érdekében a legváltozatosabb megoldá- sok bontakoztak ki.

A statisztikai szakképzésben részesülő egyetemi hallgatók száma az utóbbi idő- ben kissé visszaesett annak következtében-;"hagmrcs-ökkentették az állami támoga-

(13)

Az iSl 41. ULESSZAKA ' 621

tást. Ennek az az oka, hogy a' szükségesnél több statisztikus hagyta el az egyete- meket. Ehhez járul az is. hogy sokan vitatják az egyetemi oktatás hatékonyságát.

Olyan nézetek terjedtek el, hogy az a tudás, amit a hallgatók az egyetemeken el-

sajátítanak. teljeséggel elégtelen a gyakorlati statisztikai feladatok megoldásához.

Különösen gyenge a felkészítés a valóságos adatokból elvégzendő elemzések és

a reprezentatív felvételek eredményeinek hasznositása terén. E hiányosságok áthi- dalására a kormányhivatalok gyakorlati szemináriumokat, értekezleteket, előadás- sorozatokat, sőt nyári egyetemet szerveznek. amelyek pótlólagos képzési lehetőséget nyújtanak a leendő statisztikusok számára már az egyetemi tanulmányok során vagy közvetlenül pályájuk indulásánál. E rendezvények tematikája, tudományos prog—

ramja a legfejlettebb gyakorlati eljárások bemutatása és begyakoroltatása, és egyre jelentősebb részt foglalnak el a számítástechnikai ismeretek.

E kezdeményezések szervezett mederben tartása érdekében az Igazgatási és Költségvetési Hivatal átfogó programot dolgozott ki az iskolán kívüli statisztikus- képzés tervszerű irányítására. Ez a program a képzettségi szinttől függő ajánláso—

kat tartalmaz a tanítás és a tanulás rendszerére. illetve formáira.

A szerzők súlyt helyeztek annak bemutatására, hogy az Egyesült Államok milyen terheket vállalt a külföldi. különösen a fejlett országokból érkezett statisztikusok képzésére. lsmét a korábban említett nagy hivatalok ez irányú tevékenységén ke- resztül igyekeztek bizonyítani, hogy a mezőgazdasági, egészségügyi, munkaügyi statisztika. a népszámlálási. valamint a nemzeti számlák statisztikája módszereinek átadásával jelentős technikai segélyt nyújtottak és nyújtanak a fejlődő országok statisztikai rendszerének kiépítéséhez és szinvonalának emeléséhez. Számitásaik szerint eddig tiz fejlődő ország 5000 statisztikusa kapott képzést az ország intéz- ményeinél. Azzal számolnak, hogy ez az irányzat továbbra is folytatódik, és a kül- földiek oktatása a statisztikai szervezetek hosszú ideig tartó feladata marad.

V. R. Rao, az Indiai Statisztikai Szervezet igazgatója az indiai statisztikuskép- zésről beszámolva hangoztatta, hogy a képzés minden szinten egyidejűleg jelent- kező, sürgető és ugyanakkor nehezen megoldható feladat. Jelenleg mintegy 500 statisztikai szerv működik és az alkalmazottak száma 33000 fő körül van. Az egyetemek és főiskolák jelentős szerepet vállalnak az elő- és utóképzésből, a feladat terhei

mégis túlnyomó részben a Központi Statisztikai Szervezetre nehezednek.

A függetlenség elnyerése előtt statisztikát csak az ország néhány egyetemén tanitottak. a továbbképzés oroszlánrészétlaz Indiai Statisztikai lntézet vállalta. 1950 óta a helyzet lényegesen változott. Jelenleg már 40 egyetemen folyik önálló statisz—

tikai oktatás. Az egyetemeken statisztikai képzést kapott hallgatóknak azonban csak kis hányada vállal állást a statisztikai hivatalokban. Azoknak, akik ezt a hivatást választják, meg kell ismerniök a gyakorlati munkát, és tovább kell fejleszteniök az

elméleti ismeretek alkalmazásának képességét.

Az állami statisztikai szervezetek többségébe azonban olyan alkalmazottak ke- rülnek, akik legfeljebb középiskolai általános végzettséggel rendelkeznek, statisztikai előképzettségük hiányzik, a hiányosságokat tanfolyami képzéssel kell pótolni.

Az állami statisztikai szervek személyzete három fő csoportra osztható:

a) hosszabb ideje dolgozó statisztikusok (senior), akik már részesültek valamilyen to—

vóbbképzésben,

b) olyan fiatalabb, egyetemet végzett dolgozók (junior), akik a statisztikával együtt matematikai, közgazdasági vagy kereskedelmi képzettséggel rendelkeznek,

c) az egyetemet éppen befejezett munkatársak (primary level).

A továbbképzési programok szervezésénél is ezt a három csoportot veszik ala—

pul.

(14)

622 ' DR. HORVÁTH GYULA

Az állami statisztikusok szervezett oktatása—41-954—ben kezdődött. és jelentős mé-

retűvé terebélyesedett, fokozatosan az állami és a szövetségi statisztikai szerveze—

tek elszakíthatatlan tevékenységévé vált. A vezető szerep a Központi Statisztikai

Szervezeté. mert nemcsak gondoskodik saját munkatársainak oktatásáról. de emel—

lett a felsőoktatási intézmények közreműködésével technikai segítséget nyújt más

intézményeknek is. V. R. Rao dolgozatában a három alkalmazotti csoportnál beve—

zetett oktatási rendszert ismerteti.

,,Senior" szint. Ezt az oktatási formát azoknak a statisztikusoknak szervezik, akik igazgatóként vagy ellenőrként dolgoznak. A tananyagban a statisztika legújabb módszereinek, a tervezés és a szervezés korszerű megoldásainak megismerése sze-

repel. A tanfolyam időtartama 8 hét, és ezen belül 3 különálló szakasz van. Az első szakasz 3 hétig tart, és általános ismerteket nyújt a statisztikai információs rendszer

szervezéséről. a legújabb módszertani eredményekről stb. A második szakasz idő-

tartama ugyancsak 3 hét. A tananyag elsősorban a területi és országos szintű nemzeti számlák elszámolásának kérdéseire összpontosít. A 2 hétig tartó utolsó időszak—

ban olyan szakproblémák kerülnek előtérbe. mint az ipari, a mezőgazdasági sta—

tisztika. a társadalomstatisztika, a tervezés technikája. a közgazdaságtan. az in—

dexek stb. E program keretében eddig 500 statisztikus kapott továbbképzést.

,..lunior" szint. Azok a korábban említett képesítésű személyek. akik állami statisztikai szolgálatba lépnek, 9 hónapig tartó tanfolyamon vesznek részt. A tanfolya—

mi idő szintén 3 részre van osztva. Az első rész időtartama több mint 20 hét. Ez idő

alatt a statisztikusok elvégeznek egy alapfokú matematikai és közgazdasági kurzust.

Ezt követi a reprezentatív összeírások, valamint az adatfeldolgozás témakörének el—

méleti tárgyalása. A második 8 hetes szakasz a gyakorlati statisztikai tevékenységre készít fel. Ekkor foglalkoznak az adatgyűjtés módszereivel, a feldolgozás. az elem—

zés és a tájékoztatás kérdéseivel, a statisztika követelményeinek megfelelően. Az utolsó 11 hét alatt gyakorlati munkát végeznek mintegy 10 statisztikai témakör szi- mulált feladatai alapján. A tanfolyamot 2—3 részletben is el lehet végezni, de 3 éven belül be kell fejezni.

A Központi Statisztikai Szervezet által bevezetett tanfolyami rendszert kiegészíti

az Indiai Statisztikai Intézet speciális programja. Az itt rendezett tanfolyamokon (77 hétig tart) az állami szolgálatba lépés előtt olyan kiválasztott személyek vesznek részt, akikről feltehető. hogy 3—4 éven belül vezető állás betöltésére lesznek alkalmasak. A résztvevők kb. 20 hétig általános igazgatási. szervezési ismereteket kapnak. A gyakorlati rész nagyon intenzív, és ez alatt a hallgatók a közgazdasági elméletet. a reprezentatív összeírások technikáját és alkalmazását, a statisztikai mi—

nőségellenőrzés, az operációkutatás, a statisztikai módszerek alkalmazása a terv-

vezésben és a teljesítés értékelésében, a korfaszerkesztés. a népesség—előrejelzések

stb. problémáit ismerik meg. Befejezésül 13 héten keresztül az elektronikus adat-

feldolgozás elméletét és 6 héten keresztül a gyakorlatát sajátítják el.

,.Prímary" szint. Az alkalmazottak legnagyobb hányada ebbe a csoportba tar—

tozik. Ezek általában az adatgyűjtők, a kézi feldolgozók. a gépkezelők és operáto—

rok stb. A Központi Statisztikai Szervezet részükre 7 hetes tanfolyamokat szervez.

Itt a matematika alapfokú ismereteit. a közgazdaságtant és a statisztika alapele—

meit tanítják. Bővebben foglalkoznak az adatgyűjtés technikájával. Külön 6 hetes

tanfolyamokat szerveznek a kártyalyukasztók és az operátorok számára. Az elektronikus számítástechnikusok tanfolyamának időtartama meghaladja a 10 hetet.

A statisztika számára kiemelkedően fontos, hogy a vezető statisztikusok lépést tudjanak tartani a fejlődésnek a munkaterületüket érintő legújabb vívmányaival.

Ennek érdekében a Központi Statisztikai Hivatal 1976—ban a vezető statisztikusok

(15)

AZ B! 41. ULESSZAKA

623

továbbképzésére új módszert dolgozott ki: 2—3 hetes tanfolyamok. valamint szemi—

náriumok és vitafórumok összekapcsolt rendszerével segítik egyes speciális kérdé—

sek megismertetését és közös megoldását. Amellett, hogy at'azonosterületeken dolgozóknak eszmecserére adnak alkalmat, vendégelőadók és szakértők is bekap- csolódnak a munkába. A résztvevők kb. 12 hónap alatt tudományos módszeres- séggel feldolgozzák az előrejelzések. az indexelmélet témáit, az összeírások lebo—

nyolításának legújabb eredményeit, elsajátítják a gazdasági tervezés technikáját stb. Újabban az elektronikus adatfeldolgozás is a legfontosabb újdonságok sorába lépett. Az utóbbi évek folyamán nagy erőfeszítéseket tettek, hogy ezeket a speciális ismereteket és a begyakorlást is beiktassák a továbbképző tanfolyamok tanrend- jébe.

Az Indiai Központi Statisztikai Szervezet vezetője előadásának befejező részé—

ben a statisztikai hivatalok oktatási szervezeteit mutatta be, majd néhány össze- foglaló megjegyzést tett.

— India negyedszázad alatt szerzett tapasztalatai bebizonyították, hogy állan- dó erőfeszítésekre van szükség a statisztikai szervezetek szakképzett munkaerővel

történő ellátása érdekében. Bebizonyosodott az is. hogy a statisztikusok képzését

nem lehet teljes mértékben függővé tenni az oktatási intézmények teljesítményeitől.

Szükség van rövidebb időtartamú és gyakorlati képzést nyújtó tanfolyamokra is.

-— Az országos képzési programot a statisztikai rendszer szükségleteivel össz—

hangban kell megtervezni.

— Helyesnek bizonyult az oktatási szintek hármas tagolása, de később továb- bi finomításra lesz szükség.

-— Kívánatos, hogy az országos statisztikai szervezet központi oktatási intéz—

ménnyel rendelkezzék, amely

a) megtervezi és megszervezi a statisztikai alkalmazottak továbbképzését;

b) alkalmazza és begyakoroltatja az oktatókat;

c) időről időre áttekinti az oktatás helyzetét és szükségességét országos szinten. és kellő időben javaslatokat készít a teendőkről.

E. Malinvaud, a Francia Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet igazgatója dol- gozatában egy fejlett statisztikai szolgálat vezetőjének rendkivül figyelemre méltó álláspontját és tanácsait vázolta fel a statisztika leendő kádereinek szakmai fel- készítéséről. Jóllehet a szerző mondanivalóját elsősorban a franciaországi feladatok és problémák motiválták, megállapításai és következtetései számunkra is tanulsá- gosak. ezért indokoltnak látszik dolgozatának helyenként részletesebb ismertetése.

Malinvaud véleménye szerint elsősorban az állami statisztikai szolgálatba lépők egyetemi oktatásának irányítását kell programba venni. Ehhez vizsgálni kell a leg—

fontosabb irányzatokat, amelyek hatékonyan segíthetik a cél elérését. Kiinduló alapként azok a feladatok kínálkoznak, amelyek az országos statisztikai rendszer megszervezésénél, összehangolásánál elsődlegesen fontosak. igy az adatgyűjtés és

—feldolgozás végrehajtása, valamint a tájékoztatási feladatok. Ezeken túlmenően fi—

gyelmet kell szentelni az átfogó szintetikus mutatók (például a nemzetgazdasági mérlegek, a társadalmi jelzőszámok) előállítására is. a

A hallgatók általában egy, két vagy maximum három szaktárgyot tanulnak.

Az ismeretanyagot tehát olyan mértékben kell koncentrálni e tárgyak keretébe, hogy később is hasznosítható tudással rendelkezzenek. Az ember formálása. kialakítása állandó folyamat. mely nem szűnik meg az aktív gyakorlati élet kezdetén, sőt bizonyos ismereteket csakis a szakmai gyakorlati taposztalatszerzés útján lehet rögzí—

teni. ,.Az állami statisztikai munkával foglalkozó szakembert — szögezi le Malinvaud

— egyrészt munkastílusa, technikája, másrészt pedig szakképzettsége jellemzi. Ez

(16)

624 DR. HORVÁTH GYULA

az a két láb. amellyel gyalogolnia kell. A Statisztikai szolgálatok jövő káderei ré—

szére adott képzésnek ezek szerint magában kell foglalnia mindazokat az ismereteket. amelyek e két lábat fejlesztik."

Senki sem vitathatja, hogy a statisztikusnak megfelelő szakismerettel kell ren-r delkeznie, amelyet csak tanulással szerezhet meg. Közismert igazság ez, melyről

nem kell bővebben beszélni. Ezzel szemben minden kétséget kizáróan meg kell

állni rövid időre annál a gondolatnál, hogy a hivatalos statisztikusnak van bizonyos szakismerete, mely megköveteli a gyakorlati követelményekhez való alkalmazkodást.

Ez az alkalmazkodási képesség nagy részben már a gyakorlati életet megelőző okta—

tási ciklusban megszerezhető.

A modern társadalmakban a statisztikusok feladata. hogy sokoldalúan bemu-

tassák a gazdasági és társadalmi jelenségeket. A sokoldalú szakképzettség az, ami lehetővé teszi e feladat ellátását. Ez a szakképzettség a társadalmi—gazdasági je-

lenségek alapos megértésének gyümölcse, olyan elmélyült gondolkodás eredmé-

nye, amely -- az állandó igazságkeresés igényétől fűtve — megvéd a tévedéstől. lme az indok, mely megmagyarázza, hogy miért kell a statisztikusok képzésében olyan szakképzettség elérésére törekedni, amely a társadalomtudományokat illetően se- gít felismerni a társadalom és a gazdaság sokrétűségét és alapvető nehézségeit.

Mindezekből kiindulva megállapítható, hogy a statisztikusokat szakmailag és ,,kul- turálisan" is ki kell képezni.

Az állami statisztikai szolgálatok kádereinek szakmai oktatásában — beleértve

az egyetemeken folyó képzést is — fontos helye van a matematikai statisztikának.

Felvetődik azonban a kérdés, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani a statisz—

tikai adatok előállítása technikájával kapcsolatos oktatásnak, nevezetesen az in- formatikának és egyéb kapcsolódó kérdéseknek. §

Nagyon gyakori. hogy az állami statisztikai szolgálatok felelős munkatársai elé- gedetlenek a statisztika tudományos oktatásának fejlődésével. Egy—egy ilyen nyilat—

kozat nem kizárólag annak az eltávolodásnak a következménye, melyet sajnálattal éreznek a fiatalkor néhány évében tanult tudományággal szemben. hanem annak is. hogy időhiány miatt már nem tudnak aktívan hozzájárulni korábbi tudásuk fej—

lesztéséhez. Elégedetlenségüknek oka az is. hogy a legaktívabb matematikai sta—

tisztikai oktatás keretében sem foglalkoznak a felvételek megszervezésével. sem pe-

dig a társadalmi jelenségek magyarázatával. Ennek tükrében lehet megérteni ozo—

kat a megjegyzéseket. amelyeket gyakran fűznek a jövő statisztikus káderei részére nyújtott matematikai statisztikai oktatáshoz.

Az oktatásnak négy fő téma körül kell mozognia:

— adatelemzés,

— a matematikai statisztika alapjai és főbb módszerei,

—— ökonometriai módszerek,

— mintavételi elmélet és tapasztalati tervek.

A leíró statisztika mindig szerepelt a statisztikusoknak nyújtott alapszintű beve- zető oktatásbdn. Ezt a tárgyat azonban korábban is egy kissé mellékesnek tartották.

és lekicsinylőleg kezelték. mivel jellegénél fogva eleminek tekintették. Jelentősége ezért olyannyira csökkent, hogy sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy a hallgatók mi—

lyen kevés hozzáértéssel kezelik a szövegesített adatokat. A számítástechnika alkal—

mazásónak általánossá válásával a leíró módszerek használati köre erősen bővült.

annyira. hogy egyes matematikusok kezdenek érdeklődést mutatni az ..adatelem- zés" iránt is. A leíró statisztika oktatásában tehát ma olyan gond jelentkezik, hogy a hallgatók érdeklődését ébren kell tartani azzal egyidejűleg. hogy rendkívül gyor—

san bővülnek a számítási módszerek. melyek viszont az alkalmazott gyakorlatok szá-

(17)

AZ iSl 41. ULÉSSZAKA ; 625

mát sokszorosítják. Tulajdonképpen azt a veszélyt kell elkerülni. hogy a megfelelő kurzus ne a kérdéses téma töredék részére koncentrálódjék, pontosabban kizárólag"

olyan kérdésekre, melyek a legjobb matematikai megoldásokat tárják fel. Valójá-

ban a vizsgálandó témák köre rendkívül tág: a többdimenziós eloszlósok mennyi-.

ségi és minőségi feltárása és bemutatása. a domináns tényezők vizsgálata, az egyenlőtlenségek és a koncentráció mértéke, az idősorok leíró elemzése, tranzakci-

ós matrixok és határeloszlások stb.

Az ,.induktív" statisztika alapjait illetően az a feladat. hogy meg kell találni számára a megfelelő helyet az oktatásban mint a következő kurzusok alapjának.

mint pedig olyan tárgynak, mely döntően hozzájárul a statisztikus szakképzettségé- nek kialakításához. Szerepeljenek ebben a tárgyban a mintavétel elvei, alkalmazá- suk a tesztekben és becslésekben. A bayesi statisztika elveit és alkalmazásukat bizonyos egyszerűbb összefüggésekben oly módon kell bemutatni, hogy a hallgatók- nak legyen alkalmuk elgondolkodni a legalapvetőbb nehézségekről. valamint a statisztikusnak mint semleges és objektív szakértőnek a szerepéről. Említést kell tenni a .,nem parametrikus"-nak nevezett eljárásokról is.

Az ökonometriai oktatás minden másnál alkalmasabb lehet arra, hogy kiala- kítsa az induktív statisztika módszereinek alkalmazását a társadalomtudományok- ban. Az ilyen jellegű oktatás lehetőséget nyújt a folyamatosan alkalmazott modern statisztikai módszerek bemutatására, amelyeket nemcsak a közgazdászok, hanem a társadalomtudományok művelői is használnak. Elsőrendű figyelmet kell fordítani a regressziós elméletre és az idősorok induktív kezelésére stb.

Az elmúlt évtizedekben a statisztikai adatok előállítása komplexebbé vált. A feldolgozás jelenleg sokkal kimunkáltabb egyrészt azért, mert gazdag adatanyag áll rendelkezésre. másrészt, mert az adminisztratív adatok tekintetében a legkülön—

félébb adatforrások jelentkeznek. A statisztikai rendszer fogalma magában foglalja a különböző információforrások megfelelő szerepéről alkotott tiszta képet, a köl- csönhatások ismeretét és azt. hogy ezek kiegészítik egymást.

A számítástechnika oktatása, mely napjainkban egyre jobban terjed, a jövő

statisztikusok oktatásában nem jelenthet nagyobb nehézséget. mert maga a szak- tárgy és az átadását célzó pedagógia inspirálja mind a tudományos informatika.

mind pedig a számítógépes adatfeldolgozás iránt érdeklődőket.

A tananyag összeállítása során az oktatást a ,.statisztikai adatelőállítás érde—

kében végzett rendszerelemzés" gondolata köré kell csoportosítani. Természetesen precíz témákat kell itt is érinteni, és el kell kerülni a formalizmust. Hivatkozni kell azokra a példákra, amelyeket az adatelőállítás területéről lehet felhozni. vagy ame—

lyeket akár a rendszer koncepciójával, akár szervezetével lehet összekapcsolni.

Ami a statisztikai szervezetet illeti, azt úgy kell ismertetni. hogy a rendszer olyan sejtek összessége, melyben mindegyiknek megvan a maga funkciója. a sejtek között információáramlás van (itt hibák is előfordulhatnak): a rendszernek van végtermé- ke, ellenőrzése stb. Ezután mindazokat a különböző logikai problémákat egyenként át kell tekinteni. melyek egy rendszeren belül adódhatnak.

A statisztikai szolgálatok leendő kádereínek egyetemi éveik alatt olyan isme—

reteket kell szerezniök. melyeknek segítségével alaposan tudják vizsgálni a gazda-

sági és társadalmi jelenségeket, sőt megbízható szakértelemmel vállalkozhatnak

azok elemzésére is. Az e célból összeállított tananyag rendelkezzék elegendő inten- zitással és gazdagsággal ahhoz, hogy a hallgatók megtanulhassák, hogyan működ- nek a társadalomtudományok, és hogyan ismerhetik meg jobban a valóságot.

Manapság úgy tűnik. hogy elsősorban a közgazdaságtanra koncentrált oktatás a megfelelő. Miért van szükség közgazdasági képzésre?

5 Statisztikai Szemle