Hicks, J.: Az indusztrializmus jövője

STATISZTIKAl IRODALMI FIGYELÖ

555

ben. Az olajtartalékokat — a már ismert, va- lamint a valószínű és lehetséges lelőhelyeken együttvéve — 850 milliárd tonnára becsülik, a 2000. évig várható felhasználás volumenét pedig 150—160 milliárd tonnára. A fejtésre érdemes széntartalékoknak 5000—7000 tonná- ra becsült mennyisége a világ energiaszük—

ségletének fedezésére több évszázadig elég- séges. Az előfordulások többsége geológi- ailag olyan kedvező fekvésű, hogy () kiterme- lési műszakteljesitmény 4—ó-szorosát is eléri az európai viszonyok között kiemelkedő Ruhr—

vidéki bányászaténak. Az ilyen adottságokkal rendelkező amerikai, kanadai, ausztráliai és szovjet szénbányászat termelésének a követ—

kező évtizedben több mint 50 százalékos emelését tervezik. Bár Nyugat—Európában a kedvezőtlen geológiai feltételek miatt a kő- szénbányászat további visszafejlesztése várha—

tó, a szén Európában jelenleg is versenyképes energiahordozónak számít, és a jövőben is figyelemreméltó helyet foglal el az energia-

piacon.

Az olajjal ellentétben uránelőfordulások az egész földön találhatók. A nyugati világ je- lenleg ismert és kedvező költségosztályba so—

rolt — l,4 millió tonna mennyiségű —— tartalé—

kainak egyharmada az Egyesült Államokban és kb. az ötöde Dél—Afrikában, Ausztráliában és Kanadában van. A magasabb költséggel kitermelhető, mintegy 0,9 millió tonnára be- csült készletek kétötöde Svédországban, egy- ötöde az Egyesült Államokban és Kanadában található. Az ismert urántartalékok a nyugati világ szükségletét 1980-on túl is fedezik. Szá—

mítani lehet ezenkívűl új uránlelőhelyek fel- fedezésére főleg Dél-Amerika államaiban, ahol az uránkutatás eddig nem volt előtérben.

Nem valószínű tehát, hogy hosszabb távon energiaellátási zavarok következnének be az energiaforrások fizikai kimerülése miatt. Ah—

hoz azonban, hagy a csaknem korlátlan geo—

lógiai és fizikai tartalékok fölött gazdasági- lag is rendelkezni lehessen, beruházásokra és jelentős pénzügyi eszközökre van szükség.

(Ism.: Kápolnai Iván)

HlCKS, J.:

AZ lNDUSZTRlALlZMUS JÖVÓlE

(The future of industrialism.) —- Affiairs. 1974. 2. sz. 211—228. p.

International

Szerző (angol polgári közgazdász) az in—

dusztrializmust az ipari forradalom által lét—

rehozott társadalmi állapotnak tekinti. Az ipari forradalommal kezdetét vette a terme- lés és a termelékenység gyors növekedése, a gazdasági szerkezet módosulása, a népesség elvándorlása a mezőgazdaságból, az urba- nizáció, a szállítás és a hírközlés forradalma—

sítása és az országok egyenlőtlen fejlődése.

7-

A felsoroltak valóban jellemzők az iparosodó társadalmakra, de nem adnak választ e nagy változások inditékairól.

Egyes közgazdászok a modern tudomány és technika fejlődésével hozzák összefüggés- be az indusztrializmust, de ez csak a XX. szá- zad későbbi évtizedeire mondható el, Mások a tőke akkumulációját tekintik hajtóerőnek.

Keynes a XlX. századra vonatkozóan a tőke hatékonyságát fenntartó tényezők között első helyen említi a népességnövekedést, majd a beruházások fokozódását és az új teruletek feltárását. Keynes követői ennek hatására olyan modellt népszerűsítették, amelyben a technikai felszereltség expanziója egyensúly- ban van a népesség növekedésével, vagyis az egy munkaerőre jutó technikai felszerelés állandó. Ilyen körülmények között azonban nincs technikai fejlődés, továbbá sem a re—

áljövedelmek, sem a reálbérek nem emel- kedhetnek.

A szerző feltételezése szerint ebben az ál- landósági elméletben figyelmen kivül hagy- ták azt a fontos tényezőt, hogy még a né- pesség növekedésén alapuló expanzió is ked—

vező hatást gyakorolhat a termelékenységre.

Adam Smith szerint a munkamegosztásnak a piac nagysága szab határt. A piac azonban nem a vásárlók számának kérdése, hanem a tényleges vásárlóerőé. A népesség növekedé- se önmagában 'nem szükségszerűen támaszt olyan keresletet, amely feltétlenül a nagy- üzemi termelés kialakulásához vezet.

A cikk írója szerint helytelen az a nézet.

amely a nagyüzemi termelést csupán a mun- ka szakosodásával kapcsolja össze. Ez a té- nyező —- véleménye szerint -— csupán az egyik eleme az indusztrializmusnak, de nem a leg—

főbb. Számításba kell venni a termelő em- bert, aki a géppel szemben azzal az előnyös tulajdonsággal rendelkezik, hogy nem csupán egyfajta, hanem különböző ismeretek és te- vékenységek megtanulására és elvégzésére

képes.

Van egy eléggé központi eleme az in—

dusztrializmusnak, illetve a modern gazda- sági növekedésnek, amelyet még legjobban a ,,tudományon alapuló technika" elnevezés közelít meg, és amely technikai felszerelések- ben ölt testet. Nem hagyhatók figyelmen ki- vül az indusztrializmus elhatárolásánál a gé- peket hajtó üzemanyagok sem, kezdetben el—

sősorban a szén, majd később a kőolaj. Ezek a termékek a földnek csak bizonyos részein találhatók, s nélkülözhetetlen feltételei a gaz-

daságfejlesztésnek.

Az indusztrializmusnak, mint a ,,technikai felszerelésekben megvalósuló tudományos alapú műszaki fejlődésnek" a meghatározá—

sából kiindulva szerző a haladás három fá—

zisát különbözteti meg: a kutatást, illetőleg az elméleti kidolgozását; a szerkesztést, a berendezések létrehozását és végül a fel-

556 STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ

használást. amelynek során az új termelőesz- köz működésbe lép. E korszakok egy—egy ter- méktípus esetében gyakran szétválaszthatók, egy-egy ország gazdasági vérkeringésében

azonban már nem.

Ami a tudományon alapuló technikát ille- ti, az indusztrialízmus jobb megközelítése ér- dekében érdemes nyomon követni a tudo—

mánynak gazdaságilag produktív technikává való átalakulását. Az iparosodás hőskorában a termékeny ötletek megjelenése csaknem vé—

letlen volt. a tudományos kutatásokat sokkal inkább kedvtelésből, mint intézményesen foly—

tették. A gazdaság fejlődésével és az ennek nyomán bekövetkezett növekvő kereslet mél- lett egyre nagyobb összegeket fordítottak ku- tatásra és fejlesztésre annak érdekében. hogy

korszerű, gazdaságilag gyümölcsöző techni—

kát hozzanak létre. Ennek a változásnak az elmúlt harminc évben látványos hatása volt.

A cikk írójának véleménye szerint azonban ez a nagymértékű technikai fejlesztés -—

amely számos kedvező körülmény együttes hatásából adódott — a jövőben feltétlenül

mérséklődni fog. *

A cikk ezt követően az ipari termelés szer- vezeti formóival. azoknak fejlődésével foglal- kozik: az Adam Smith-féle munkamegosztás—

tól a jellegzetesen ipari formáig. a nagyüze- mig. Megállapítása szerint is kétségbevonha- tatlan a nagyüzemi termelés fölénye a sza—

kosodott emberi munkával szemben, de hát- rányos oldalként említi, hogy szűkebb korlá- tok közé szorítja az egyes emberek szakér- telmét, elveszi a nagyobb munkafolyamatok elvégzéséből adódó elégedettség örömét.

A tőkés viszonyok közötti nagyfokú iparbso- dás másik következményeként a cikka mono-

póliumok létrejöttét említi, amelyek mind a versenytársakkal, mind a fogyasztókkal szem—

ben jelentős hatalomra tettek szert. Ugyan- akkor a nagyberuházások szakaszában az is kiderült, hogy ezek a létesítmények kedve—

zőbb feltételeket teremtenek a foglalkozta- tottak számára a munkaadóval szembeni fel- lépéshez. mivel a nagyvállalatoknál a mun- kaszüneteltetés rendszerint igen nagy profit—

kiesést jelent.

Az indusztrializmus jellemzői között sorolja fel a szerző a természeti erőforrásoktól, első—

sorban az energiahordozóktól való függősé—

get. A készletek szűkössége, a növekvő fel- használás melletti kimerülés veszélye a mo- dern iparfejlesztés égető problémája. Vannak olyan anyagok, amelyekből a hiány csupán egy-egy iparágat érint, az energiakérdés vi- szont az egész ipart. E nehézségek leküzdése

— akár energiatakarékosság. akár új ener—

giaforrások kialakítása révén -- mindenképpen az eddigieknél lényegesen nagyobb erőfe- szítéseket igényel.

Az emberi munkáról mint iparfejlesztési té- nyezőről a korábbiakban általánosságban

volt szó, nem elhanyagolható azonban a kor—

szerű gazdaságban a szakmák közötti, vala- mint az országok közötti megoszlás és az eb- ből eredő munkabéralakulás sem. Egy ipa- rosodott országban az általános expanzió egyfajta munkaerőhiánnyal jár együtt; egyes felfutó szakmák tekintetében csökken a kí- nálat, és ez béremelkedéshez vezet. Ez a béremelkedés azonban nem végleges. mivel a munkaerőhiányt egyrészt munkamegtakarító gépekkel, újabb rétegek szakmai kiképzésé—

vel mérséklik, s a munkaerőhiány áttolódik más iparágakba. Említést tesz a szerző ezen- felül bizonyos társadalmi erők működéséről.

amelyek a munkaerőpiac mechanizmusával szemben szintén számításba veendő tényezők.

Amennyiben a munkaerő-kereslet és —kínálat szabadon érvényesülhetne. a szerző vélemé- nye szerint kevesebb lennea munkanélküliség és egyes területeken nagyobb mértékben je- lentkezne a munkabér-ingadozás. s az érde—

keltek kisérleteket tennének arra. hogy az átmenetileg megszerzett előnyöket állandó- sítsák.

Az eddig említettek egyfajta társadalmi és gazdasági rendet és e renden belül viszony- lag megfelelő megosztottságot feltételeznek.

Ez azonban jelenleg legfeljebb egy—egy or—

szágon belül valósulhat meg. világméretekben semmiképpen sem. Ennek okait kutatva a szerző először a technikai haladás vizsgála—

tával foglalkozik.

Mivel a korszerű technika kialakításában.

alkalmazásában a fejlett, erősen iparosodott országoké az elsőbbség, ez a technika az ő szükségleteikhez idomul és nem a világ többi részének az igényeihez. Az iparosodott országok beruházásai rendszerint nem a meg-

levő szinten történő bővítést szolgálják. ha-

nem a további korszerűsítést, holott a kevés- bé fejlett országok számára —— jelenlegi szintjük mellett -— a technikai haladás üte- mének lassúbbodása feltehetően előnyösebb lenne.

Ami a nagyüzemi gazdaságot illeti, itt is egyértelmű a fejlett országok előnye. Nagy- sorozatgyártás nélkül szinte elképzelhetetlen a tőkefelhalmozás és a nagyarányú iparfej- lesztés, ugyanakkor az iparosodni kívánó or- szágok nem kezdhetik nagysorozatgyártással az iparfejlesztést.

Az indusztrializmus egy másik tényező- jeként említett természeti erőforrások — a már elmondottak szerint — egyenlőtlenül oszlanak el a földön. Ez a körülmény már az iparo- sodást megelőző időszakban is nagymérték—

ben járult hozzá az egyenlőtlenségekhez, s jelenleg az a helyzet, hogy a gyengén fejlett országok közül csupán a természeti kincsek—

kel rendelkezőknek áll módjukban az in- dusztriálizmus felé vezető utat választani.

(Ism.: Szőnyi Gyuláné)