STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ
dést tettek lehetővé. Véleménye szerint atu- dományos kutatás a háború után olyan tar- talékokkal rendelkezett. amelyeknek kihasz- nálása csak ekkor vált lehetővé. Ezek kime- rülése és a nyersanyagforrc'rsok korlátozott- sága a század még hátralevő évtizedeiben csak lassú gazdasági növekedést helyez ki-
látásba.
A tokiói világgazdasági értekezlet polgári közgazdászai a fejlődő országok számára a fejlett tőkés orszagok által teremtett minták követését aja'nlottók. Szerintük ezen az úton juthatnak el a tejlődő országok gazdasági életük olyan fejlettségi színvonalához, amely kielégítheti népeik szükségleteit. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tőkés országok nem adják meg ehhez a szükséges segítsé- get. Az ellentétek a Párizsban 1978—ban meg- tartott Észak—De'l konferencián mutatkoztak meg, és végső soron a konferencia eredmény—
telenségét okozták. Ezen a konferencián a fejlett tőkés országok olyan új gazdasági rend elfogadtatására törekedtek, amely tel—
jes mértékben bizosította volna hatalmi po—
zícióikat a világgazdaságban.
A tőkés országoknak az új gazdasági rend gyakorlati megvalósításával kapcsolatos vé- leményét fejezi ki az az álláspont, amely sze—
rint a jelenlegi helyzetben nem a munkaerőt kell odavinni a technikához, hanem a tech—
nikát kell odaszállítani, ahol a munkaerő rendelkezésre áll. llyen szervezés alapján a fejlődő országokban akarják elvégezni a nyersanyagok elsődleges feldolgozását. Ezál—
tal a fejlődő országok technológiai függő- ségének új formája jönne létre. A magas technológiai színvonalat igénylő iparágak a fejlett országokban maradnának, a munka- igényes, alacsony munkatermelékenységű munkaszakaszokat pedig a fejlődő országok-
ba helyeznék át.
Az új gazdasági renddel kapcsolatos mar- xista álláspont elsősorban antiimperialista és haladó megoldások megvalósitását tartja szükségesnek. Ennek értelmében a gazdasá- gi fejlődést támogató intézkedésekben az egyenlő előnyök megvalósítására kell töre- kedni minden nemzetközi gazdasági kapcso-
latban.
A globális világgazdasági problémák a polgári tórsadalomtudományok fejlődésében is éreztetik a hatásukat. Olyan konvergens elméletek vannak kifejlődőben, amelyek vi- lágméretű ,,egységes társadalmi tudat" lét- rehozását célozzák. A végső cél ,.egységes vi- lágtársadalom" létrehozása, amelynek egy—
séges politikai, gazdasági és ideológiai fel- fogás lenne az alapja.
Ez a társadalmi elmélet nem akar különb- séget tenni azok között, akik a világ jelen- legi helyzetét kialakították és azok között, akik a helyzetnek csak a hátrányos következ- ményeit viselik. Nem hajlandó különbséget
443
tenni a szocialista rendszer (amely a kér- dések megoldására törekszik), és a kapitalis—
ta rendszer (amely csak elmélyíti a problé- mákat) között. A polgári gazdaságelméle- tekben mind gyakrabban jelennek meg a humanizmusra, az igazságosságra, az erköl- csi felelősségre való hivatkozások, ezeket az eszméket mindenki számára érvényeseknek igyekeznek feltüntetni, és ezáltal a szocializ- mus és a kapitalizmus közötti különbségeket akarják eltüntetni. A technológia mindent de- termináló szerepét hangsúlyozzák. és nem tesznek különbséget a tőkés és a szocialista termelési viszonyok között.
Ezek az elvek alakítják ki a tőkés országok állásfoglalását az új gazdasági világrend alapvető kérdéseiben. Ilyen helyzetből kiin—
dulva akarják megerősíteni a helyzetüket a világgazdaságban, különösen a fejlődő or—
szagokkal való kapcsolatokban. Ezért külö- nös figvelmet kell szentelni ennek az új pol- gári gondolatrendszernek és marxista kriti- kának kell alávetni annak alapvető tételeit.
Uamnakkor rá kell mutatni a világproblé—
mák megoldásának helyes útjaira, amelyek végső soron a világgazdaság szocialista ót- alakulásához vezetnek.
(Ism.: Haipál Gyula)
WHALLEY, ]. :
JCVEDELEMELOSZLÁS A VILÁGON:
SPEKULATIV SZÁMlTASOK
(The worldwide income distribution: some specu- lative calculations.) —- The Review of Income and Wealth. 1979. 3. sz. 261—276. p.
A gazdag és a szegény országok közötti életszinvonal-különbségek iránt világszerte megnövekedett az érdeklődés. Ennek ellené—
re a jövedelemeloszlásra vonatkozóan nin—
csenek átfogó, az egész világra kiterjedő is- mereteink. A vizsgálatokhoz felhasználható nemzetközi adatrendszerrel kapcsolatos ag- gályok kétségtelenül helytállók, az adatokkal kapcsolatban számos megbízhatósági prob- léma merül fel. A szerző mégis úgy véli, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján is meg lehet kísérelni a jövedelemeloszlás és a jövede!emegyenlőtlenségek világméretű elemzését, bár az erre irányuló számításokat a sok gyakorlati nehézség miatt ő maga is némileg spekulatlvnak minősíti. Természete—
sen a felhasznált alapadatokat és a kapott eredményeket egyaránt nagy óvatossággal és
körültekintéssel kell kezelni.
A számításokkal kapcsolatban felmerülő legfontosabb módszertani problémák a kö—
vetkezők. A nemzeti statisztikákból származó jövedelemeloszlási adatok naay része nem az egyének. hanem a háztartások jövedelmének számbavételén alapul, ami mérsékli a szóró-
444 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELO
dást. tehát a számításokban (: jövedelem- egyenlőtlenségek alábecsléséhez vezet. To- vábbi nehézségeket okoz az adathiány, il- letve az a gyakorlat, hogy a hiányzó adato- kat egy hasonló, az adott országcsoportban tipikusnak tekinhető ország adataival helye- tesitik. Végül súlyos gondot jelent a nemzeti adatok közös mértékegységben való kifejezé- se, mivel a hivatalos valutakulcsok alkal—
mazása —— a valutaárfolyamok és a tényle- ges vásárlóerő—arányok közötti nagy eltérések
miatt —— igen sok torzitással járhat.
A tanulmányban felhasznált adatok két különböző forrásból származnak. Az egyik a Világbanknak az a kutatási jelentése. amely a jövedelemeloszlásra vonatkozó nemzeti adatokat tartalmazza. Ezaz összeállítás 78 (egyszerűsített változatában 81) ország jöve- delemeloszlásáról ad képet. Az eredeti cél—
kitűzések szerint a tárgyév 1972, esetleg va—
lamely ehhez közeli év; a számítások alapja a háztartások jövedelme és az adatok az egész országra érvényesek. A tényleges in- formációk ezeknek a követelményeknek nem minden ország esetében felelnek meg. To—
vábbi problémát jelent a jövedelem fogal—
mának országonként eltérő tartalma. A má- sik adatforrás szintén a Világbank kiadvá—
nya, az 1974—es World Bank Atlas, amely or- szágonként tartalmazza az egy lakosra jutó bruttó nemzeti termék 1972—es mutatóit. Ezek összehasonlitását azonban megnehezíti az a tartalmi eltérés, amit a szocialista és a ko- pitalista országok mérlegrendszerének külön- böző számbavételi elvei okoznak.
Az alapadatokkal kapcsolatos fenntartá- sok nagyszámúak. A legfontosabbakat a szer—
ző a következőkben összegzi.
—A számítások alapjául szolgáló minta ugyan elég nagy, mintegy 80 országot foglal magában. de olyan jelentős államok hiányoznak belőle, mint Kina és a Szovjetunió. lövedeiemelosziási adataik becslése minden körültekintés ellenére is jelentős pontatlan- ság farrása lehet.
— A jövedelemeloszlásra vonatkozó nemzeti adatok nem tekinthetők teljesen megbízhatóknak. Számos pél- da van arra. hogy az eltérő minták alapján végzett becslések egyetlen országon belül is lényegesen el-
térő eredményekhez vezettek.
— Az egy lakosra jutó GNP összehasonlithatáságót erősen csökkenti. hogy a szocialista országok eseté- ben a hivatalosan számított mutatók szűkebb (a nem anyagi termelést kizáró) tartalma, a fejlődő országok esetében a mérlegszámitásokból kimaradó. saját fo- gyasztásra történő termelés széles köre miatt korrek—
ciós becslésekre van szükség. Ugyanakkor az adó- rendszerek nemzetgazdasági elszámolásokra gyakorolt hatásának következtében még a fejlett tőkés orszá- gok mutatóinak tartalmában ls lehetnek eltérések.
Több ország esetében a népességszám adatai sem megbízhatók.
— A nemzeti valutákban megadott GNP dollárra való átszámítása a tényleges vásárlóerő-arányok ls-
meretének hiányában nehézségeket okoz.
A jövedelemeloszlásra vonatkozó eddigi vizsgálatok részben az egyes országokon be- lüli jövedelemegyenlőtlenségeket elemezték, részben az országok közötti jövedelemkü-
lönbségeket vették vizsgálat alá. A számitá—
sokhoz felhasznált Gini-mutatók és Lorenz—
görbék egyaránt arról tanúskodnak, hogy az országok közötti jövedelemkülönbségek lé- nyegesen nagyobbak. mint az egyes orszá—
gokon belüli egyenlőtlenségek. Ez is indo- kolja a világméretű jövedelemelaszlási vizs' gálat szükségességét.
A vizsgálat módszere a következő. A nem- zetijövedelem-eloszlási adatokat és az egy lakosra jutó GNP mutatóját alapul véve, a szerző a világ 149 országára vonatkozóan meghatározza az egyes lakosságrétegek (a legszegényebb öt százaléktól a leggazda—
gabb rétegig öt százalékonként) jövedelmét.
Feltételezi. hogy egy-egy ötszázalékos cso—
porton belül valamennyi jövedelemtulajdonas azonos jövedelemmel rendelkezik, 5 így — a népességszám adatainak felhasználásával — lehetővé válik az egész világra jellemző Lo- renz-görbe meghatározása.
Mivel a jövedelemeloszlási adatok nem áll-' nak mind a 149 országra vonatkozóan ren- delkezésre, szükség van a hiányzó országo—
kat jellemző mutatók becslésére. Ennek ér—
dekében a szerző csoportosítja az országa—
kat. (A csoportosításba csak a 250 OOO—nél több lakossal rendelkező államok kerülnek bele.) A csoportosítást két különböző ismérv (az egy lakosra jutó GNP és a földrajzi ho- vatartozás) alapján is elvégzi, majd minden egyes csoportban kiválasztja a tipikusnak te- kinthető kis, illetve nagy országot. s az arra jellemző jövedelemeloszlást tekinti érvényes-
nek a hiányzó országok közül az adott cso- portba besorolhatókban is.
Afentiek szerint elvégzett számítások ered-—
ményei azt mutatják. hogy a jövedelem- egyenl'őtlenségek a világon lényegesen na- gyobbak, mint egy—egy országon belül. A jö- vedelemben részesülők leggazdagabb egy százaléka rendelkezik az összes jövedelmek mintegy 15 százalékával. a leggazdagabb 5 százaléknak jut a jövedelmek'kb. 40, a leg- gazdagabb 10 százaléknak a jövedelmek kb. 60 százaléka. Ezzel szemben a népesség—
alsó 50 százaléka kapja a jövedelmek kb. 5.
alsó 20 százaléka kb. 1, legszegényebb 104 százaléka mintegy 03 százalékát. Az elemzé- sek szerint ez az igen erős jövedelemkon- centráció sokkal inkább származik az orszá-v gok közötti jövedelemkülönbségekből. mint az egyes országokon belüli egyenlőtlensé—v gekbőL
Mivel az egy lakosra jutó GNP valutakul- csokon alapuló átszámitása igen sok hibale- hetőséget rejt magában. a szerző elvégez egy másik számítást is. Ennek során azokat a vásárlóerő-arányokat használja fel. ame- lyek az lCP (international Comparison Pro——
ject). az ENSZ és a Pennsylvania Egyetem közös szervezésében végzett nemzetközi ösz—
szehasonlitás eredményeiként adódnak. Ez av
STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÓ
445
részletes és viszonylag megbízható eredmé- nyeket adó nemzetközi vizsgálat azonban csak egy igen kis mintára terjedt ki.
A vásárlóerő-arányok felhasználásán ala- puló számítások jelentősen módosítják a va- lutakulcsok alkalmazásán alapuló vizsgálat jövedelemeloszlásra vonatkozó eredményeit.
A leggazdagabb 1 százaléknak jutó jövede—
lem 15 helyett 12, a leggazdagabb 5 száza—
léké 40 helyett 35, a felső 10 százaléké 60 helyett 50 százalék. Az alsó 20 százalék a jövedelmek '! helyett 2, a legszegényebb 10 százalék a jövedelmek O,3 helyett 0,7 száza- lékát kapja.
Bár mindkét számítási eljárás eredményei- nek megbízhatósága joggal vonható kétség—
be. a szerző úgy véli. hogy a kapott muta- tók, ha nem is pontos, de elfogadható becs- léseket adnak a világ jövedelemeloszlására, s megalapozzák azt a megállapítást, hogy a jövedelemben részesülők leggazdagabb 1 százalékának jut a jövedelmek 10—15, a fel- ső 10 százaléknak a jövedelmek 45—65, az alsó 20 százaléknak a jövedelmek 1—4 szá—
zaléka. Az elemzés megmutatja azt is, hogy az egyes arszágokon belüli jövedelemegyen- lőtlenségek (az országok közötti egyenlőt- lenségeket növelve) megkétszerezhetik a leg—
gazdagabb 1 százalék, és felére csökkent- hetik a legszegényebbek részesedését.
(Ism.: Kuti Éva)
KULFÓLDl FOLYÓlRATSZEM LE
Regnum
GTA-ruc"!!!
A SZOVJETUNIÓ KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATALÁNAK FOLYÓIRATA
1979. ÉVI 12. SZÁM
Kokonina, M.: A gazdasági mechanizmus tovább—
fejlesztése és a pénzügyi és árstatisztika.
Guzenko, N. -— Kurnüsevo, I.: A szövetségi köztársa—
ságok pénzügyi mérlege.
Veszbland, V.: A népgazdasági készletek ágazati kapcsolati mérlegének kidolgozása.
Boiarszkii. A.: A hipotézisigozolás és információ- felhasználás.
Bahnov, A.: Többdimenzio's osztályozás az ipari ter- melés hatékonyságának vizsgálatára.
Ivanov, ]u.: Az értéki mutatók nemzetközi összeha- sonlításának indexeivel szemben támasztott követel—
mények.
Szmekalína. M.: Nagyobb figyelmet kell fordítani a helyi statisztikai szervek irányítására.
Makarov, V.: Változtassuk a moszkvai vállalatokat és szervezeteket mintaszerű kollektivákká.
Szeliukasz, L.: Az automatizálás szilárd alap.
Szemokov, V. -— Bogdanova. L.: Hibakeresésre hasz- nált kontrollösszegek módszerének eredményessége.
Veneckii, I. —- Kremer. N.: V. Jo. Bunjakovszklj, ::
statisztikus és demográfus. (Születésének 175—lk évfor- dulójára.)
Grigoriev. I. - Mhitarian, V.: Vszevolod Ivanovics Romanovszklj.
1980. ÉVI 1. SZÁM
Talkuskín, V.: A gazdasági mechanizmus tökéletesí- tése és az iparstatisztika feladatai.
Bakisz, K.: A statisztikai számbavétel a tudomá—
nyos—műszaki haladás új irányítási feltételei között.
Furmon. F.: Az ipari anyagköltségek egyszeri szám- bavételi eredményeinek feldolgozása.
Szoke/in, V.: Az állóalopok beszámolási mérlege és néhány feldolgozási probléma.
Anan'eva, Sz. -— Ivanava, T. -— Hlopína. O.: A ,.Háztarta'sstatisztika" az Állami Statisztika Automati—
zált Rendszerének (ASZGSZ) funkcionális alrendszere.
Ananszkih, P.: A beruházások tényleges hatékony- ságának számbavétele és becslése.
Manellio. A.: A mezőgazdasági termelés dinami- kája indexjellegű elemzésének kiegészitő lehetőségei.
Zsukovszkii, G.: A könyvvitel komplex gépesítése'nek új tipusprojektje (: központosított könyvelésben.
Dodonov, A.: Az állóeszközök osztályozásának és számbavételének tökéletesítése.
Vairadian, E.: A viszonylagos munkamegtokoritás mutatói.
Fleiman, F.: A szerkezeti változások hatása a vizs- gált mutatóra.
Boiarszkii, A.: Korreláció vagy elrontott függvény?
ultima!!!
_smwmana.
A LENGYEL STATISZTIKAI FÖHlVATAL FOLYÓIRATA
1979. ÉV! 11. SZÁM
Antonik, K.: Ágazatközi áramlások. 1977. A népgaz- dasági ágak műszaki—gazdasági összefüggéseinek vizsgálata.
Grzesiak, M.: A környezetszennyezés és —védelem Lengyelországban.
Lonc. Z.: Az állóeszközök növekedésének vizsgálata.
Bíelecko, W. — Klimczyk, M.: A társadalomstatisz- tika és a demográfia fejlődésének irányai, 1980—1985.
Jacek, I.: A pénzügyi eszközök befolyása a magán- gazdaságok termelő szolgáltatásoinak fejlődésére.
Sobczyk, M.: A föld és erőforrásainak kihasználá- sa.
Pawlíczkí, St.: A krakkói vajdaság iparának egy évtizede, az ipari munka üteme.
Surwillo. M.: A vajdasági statisztikai hivatalok te- vékenysége.
Iamontt. W.: A KGST-országok statisztikai adatbank- jainak általános követelményei.
Stefanowícz, B.: Az input-output adatok hibáinak kijavítása.
Muszynska, A.: Nemzetközi konferencia a demográ- fia, a regionális politika és a társadalmi—demográ- fiai fejlődés tárgyában.
1979. ÉVI 12. SZÁM
Luszniewicz, A.: Az Engel—törvény és a létfenntar- tási költségek: a háztartásstatisztikaí felvételek egy aspektusa.
Zienkowski, L.: Luszniewicz cikkével kapcsolatos vita ajánlott szempontjai.
