Erdős Tibor: Gazdasági növekedés a fejlett tőkés országokban

(1)

644 _SZEMLE

ERDÖS TIBOR:

GAZDASÁGI NUVEKEDES A FEJLETT TÖKESORSZÁGOKBAN

Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1972. 375 old;

A gazdasági fejlődés törvényszerűségeinek, tendenciáinak és tényezőinek kutatásaa hat- vanas években kapott nagy lendületet a szo—

cialista országokban. A fokozott érdeklődés arra vezethető vissza. hogy az európai szo- cialista országokban kimerültek vagy kime- rülőben voltak a gazdasági növekedésnek azok (: tartalékai, amelyek az addigi. extenzív szakaszban a fejlődést meghatározták. Mivel az intenzív fejlődési út jellegzetességeit kellő mélységben közgazdasági szakirodalmunk nem tárta fel. kézenfekvő volt azon országok gazdasági növekedését tanulmányozni. amelyekben az extenzív szakasz lezárult. Igy for- dult a hazai közgazdasági szakemberek fi—

gyelme a fejlett tőkés országok nemzetgaz- dasága felé. Már korábban több kitűnő mun—

ka jelent meg e témakörben, Iánossy Ferenc, Erdős Tibor és mások tollából. Ezt a sort folytatja Erdős legújabb tanulmánya. amely—

ben a növekedési folyamat tényezőit először a termelés, majd a piac oldaláról elemzi, megvizsgálva természetesen kölcsönhatásu- kat is.

A termelés oldaláról ható növekedési té—

nyezők közül a kedvező természeti feltételek főként azért előnyösek, mert elősegítik a mun- katermelékenység színvonalának emelését.

kevesebb munkaerőt kötnek le a nyersanyag- kitermelésben stb. Hangsúlyozni kell azon—

ban, hogy ezek a tényezők csupán kedvező vagy kedvezőtlen előfeltételek a növekedési folyamat számára. de nem határozzák meg döntően azt. Alátámasztja ezt az a megfigye—

lés is, hogy a termelőerők fejlődésével csök—

ken a természeti feltételek jelentősége.

Elterjedt nézet a marxista közgazdászok között, hogy az újratermelési ciklus anyagi alapja, meghatározója az állótőke-beruházá- sok, illetve a beruházási ráta nagysága. Esze—

rint a nagyobb beruházási ráta - ceteris pa—

ribus — magasabb növekedési ütemet téte—

lez fel. Mások viszont tagadják ezt, és azt állítják, hogy a termelékenység növekedésé- nek üteme nem függ a beruházási rátától.

mert utóbbi akár magas, akár alacsony, a termelékenység végül is azonos ütemben fog emelkedni. A szerző véleménye szerint sincs olyan összefüggés a beruházások és a növe- kedés kapcsolatában. amely minden körül—

mények között egyaránt érvényes lenne. Ezta gepi berendezések megújításának a gazda—

sági növekedésre gyakorolt hatása vizsgála- tával bizonyítja. Rendkivül szemléltető, logi—

kus számításokkal mindenekelőtt kimutatja, hogy a megújítások bizonyos ideig történő elhalasztása után a tömeges megújítás nyo—

mán a termelékenységi színvonal ugrássze-

rűen emelkedik, feltételezve, hogy az újon- nan gyártott gépek korszerűsödési folyamata változatlan ütemű. Ez a megemelt ütem azonban csak átmenetileg tartható fenn, s emiatt a megújítások jegyében végrehajtott beru- házások növelése hosszabb időszakban nem biztosítja a termelékenység ütemének, növe—

kedését. A megújítások csökkenése esetén vi—

szont a termelékenység növekedési ütemének emelkedése addig tart, amíg a gépek kor- megoszlása teljesen egyenletes nem lesz. _ A megújítások arányát azonban objektív gazdasági tényezők szabják meg. Ezek közül legfontosabb az újonnan gyártott gépek kor- szerűsödésének üteme. A korszerűsödésnek a gazdasági növekedésben központi szerepe van, ezért külön figyelmet kell szentelni a korszerűsödést meghatározó tényezőknek. Eh—

hez kiindulásként a megújítások mellett az állótőkék bővítésének hatásával is foglalkoz—

ni kell. A bővítésre való áttérés a termelé- kenység emelkedését meggyorsíthatja. mert a géppark korábban — az egyenletes meg—

újítások melletti -— változatlan átlagos élet- kora most csökken. Évről évre azonos arányú bővítés mellett a termelékenység növekedési üteme csökkenő, hiszen az átlagos életkor a legnagyobb mértékben az első évben vég- rehajtott bővítés nyomán csökken. A terme- lékenység növekvő üteme annyi ideig lesz a korábbi -— csak megújításokkal elért — szint fölött, ahány éven át nem történt bő- vítés. Hosszabb időn át csak úgy érhető el nagyobb termelékenységemelkedés, ha a bő- vítések arányát időről időre növelik. Bőví- tés esetén a termelés leggyakrabban nagyobb ütemben nő a termelékenységnél.

A további elemzés szükségessé teszi a be- ruházási ráta (az évi beruházások és az évi végtermék értékének hányadosa), valamint a gazdasági növekedés kölcsönhatásának meg—

határozását. A számítások szerint a terme- lékenység növekedési üteme csupán rövidebb időszakban függ a beruházási rátától.

Tovább dinamizálhatő az elméleti modell, ha feltételezzük, hogy a növekedés során a termelési struktúra is változik, mégpedig -—

a valósághoz hűen — a társadalmi termelés mindkét osztályában. Ha a termelés szerke' zete azon ágak javára tolódik el, amelyekben a műszaki fejlődés és a termelékenység növekedése gyorsabb, akkor a termelékeny—

ség növekedési üteme a korszerűsödési ráta megváltozása nélkül is emelkedik. mégpedig tartósan. Ez nem egyszerűen a beruházá- sok növekedésének a következménye, hanem a strukturális változások eredménye. Mindez azonban csak akkor igaz. ha a termelésben lekötött tőke és az évi végtermék aránya nem változik. A fejlődés során azonban a hánya—

dos értéke emelkedhet vagy csökkenhet. Már—

pedig a tőke és a termelés hányadosától függ a beruházások hatékonysága is. mivel a

(2)

SZEM LE 645

beruházási ráta függ a tőke és a termelés hányadosától. s ennek növekedése vagy csökkenése mérsékli, illetve emeli a beruhá- zások hatékonyságát.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni továbbá a tőkés országok nemzetközi műszaki—tudo- mányos együttműködését. Feltételezzük, hogy minden műszaki—tudományos információcsere a gépek exportjában és importjában jelent—

kezik. A gépimportnak a termelékenység nö- velésére gyakorolt hatása logikai úton is be—

látható: a bővítések a termelékenység növe- kedési ütemét annyiban módosítják az im- portáló országban, amilyen mértékben az ex- portáló országból beszerzett modern gépek még nagyobb súllyal kerülnek be a terme—

lésbe. Az ilyen technikai import hatása azonban az importáló országokban különböző akadályozó tényezők, többek között a meg—

felelő mérnök- és szakmunkásgárda, a mo—

dern technikának megfelelő üzemszervezési, vállalatirányitási módszerek stb. hiánya miatt csökkenhet.

Erdős Tibor végső következtetése az, hogy a gazdasági növekedés üteme a korszerűsö- dési rátától függ. A második világháborút követő periódusban a fejlett tőkés országok gazdasági növekedésének üteme jelentősen

nőtt, minden valószínűség szerint a korsze-

rűsödési ráta emelkedése miatt. A ráta emel—

kedésének okai: a tudományos kutatási kia—

dások növekedése, a tudományos technikai forradalom feltételeinek változása, a nem—

zetgazdaságok méretének és a vállalatok koncentráltsági fokának növekedése, az ál—

lammonopolista kapitalizmus létrejötte.

Közvetlen úton a korszerűsödési ráta nagy—

sága nem állapítható meg, hanem csak a termelékenység tényleges emelkedésének számbavétele alapján. ,.Minél hosszabb pe- riódust veszünk tehát alapul — írja Erdős —.

annál közelebb kerül a termelékenység át—

lagos évi növekedési üteme a korszerűsödési ráta átlagos nagyságához." (114. old.) Rö- videbb időszakban azonban a korszerűsödési ráta és a termelékenység alakulása lényeges mértékben függ a beruházási hányad inga- dozásaitól. Ha az utóbbi erősen nő,akkor a gépi berendezések átlagos életkora nagy- mértékben csökken, ennek következtében a termelékenység növekedési üteme lényegesen a korszerűsödési ráta fölé emelkedik. Ellen- kező esetben a helyzet ennek forditottja lesz.

A szerző szerint ,,Akár megnő azonban a beruházási hányad, akár csökken, a termelé- kenység növekedési üteme is az említett át—

lagos korszerűsödési rátához igazodik." (115.

old.) E megállapítással azonban óvatosnak kell lenni, mert hosszabb távlatban sem mindig a korszerűsödési ráta szabja meg a ter- melékenység átlagos évi növekedési ütemét.

Végül a szerző tulajdonképpen úgy foglalt állást, hogy nincs olyan összefüggés a beru-

házások és a növekedés kapcsolatára vonat- kozóan, amely minden körülmények között általánosan érvényes lenne.

A korszerűsödési ráta mellett azonban egy másik növekedési faktor is van, amely szin- tén szoros kapcsolatban áll a termelékeny- ség növekedési ütemének változásával. Ez —- Jánossy Ferenc szóhasználatával élve —— a szakmastruktúra. tehát az adott szakmákhoz tartozó dolgozók aránya. ami megfelel a termelési eszközök mindenkori fejlettségi fo—

kának. így a műszaki fejlődés folyamata egy- ben a szakmastruktúra változását is jelenti.

A szakmastruktúra fejlődésének első lánc- szeme az iskolai képzés, a szakma elsajátí—

tása azonban a gépek segítségével, azokon dolgozva történik. Ebből következik: amilyen a gépek és berendezések összetétele, olyan a szakmastruktúra. Ezen összefüggés közben alkalmazható a munkahelystruktúra fogalma, azaz a munkahelyek (gépi berendezések) ren—

deltetés és korösszetétel szerinti változása, ami meghatározza a szakmastruktúra fejlő—

dését. A munkahelystruktúra mindig fejlet- tebb. mint a szakmastruktúra. A munkahely—

struktúrával ugyanis kisebb termelékenységi szint érhető el, mint amit az adott szakma—

struktúrával elérnek. A képlet így a követ—

kező: kiindulópont a munkahelystruktúra vál—

tozása, amely a beruházások keretében megy végbe. A munkahelystruktúrával változik a foglalkozási struktúra, ennek alapján változik a szakmastruktúra. Ez utóbbi fejlődése vi—

szont lehetővé teszi a termelékenység növe- kedését. A munkahely-, a foglalkozási és a szakmastruktúra változása nem mindig pár- huzamos, mert közülük a munkahelystruktúra a legmozgékonyabb, a fejlődésben mindig a

másik kettő előtt jár.

A munkahelystruktúra fejlődése megköve- teli, feltételezi a kutatási—fejlesztési tevé—

kenységet. A fejlődés üteme e tevékenység intenzitásától és eredményességétől függ.

Minél hatékonyabb a fejlesztési tevékenység.

annál kisebb mértékben korlátozza a mun—

kahely— és a szakmastruktúra változását. Mi—

vel azonban a munkaerő—állománynak van bizonyos átképzési képessége, ami adott, így hiába fejlődik a munkahelystruktúra gyorsab- ban, a termelékenység csak olyan mértékben nőhet, amilyen mértékben az átképzési kész- ség lehetővé teszi. Elvileg lehetséges tehát, hogy a kutatási—fejlesztési tevékenységből származó kötöttség lazulósa esetén egyálta—

la'n nem növekszik a termelékenység emel- kedésének üteme, amennyiben a munkaerő átképzési képessége változatlan marad, vagyis ennek a második kötöttségnek a hatása nem gyengül. Mégsem mondhatjuk, hogy a fejlődés ütemét e kettős kötöttségen belül a leglassúbb változásra képes faktor. tehát a munkaerő átképzési készsége határozza meg.

Nem bizonyos ugyanis. hogy a munkahely—

(3)

646 SZEMLE

struktúra változását csupán az eddig tárgyalt kettős kötöttség határozza meg. prognosz- tizálás azonban még kettős kötöttség mellett is nagy problémát jelentene. Nem valószínű ugyanis. hogy a szakmastruktúra változási képessége állandó, hiszen a szakmastruk- túra társadalmi produktum, a társadalmi vi- szonyok függvénye.

A korszerűsöde'si ráta nagyságát meghatá- rozó tényezők egyike a technikai fejlődés, amelynek vannak gyorsuló és lassuló szaka-

szal.

A gyorsabb fejlődés időszakában ter—

mészetesen a munkahelystruktúra fejlődési sebessége is nagyobb. Ilyen esetben a szak- mastruktúra változásának húzóereje erősebb.

A tudományos—technikai fejlődés tehát a munkahelystruktúra. ezen keresztül a szakma—

struktúra változásának egyik műszaki moti- váló tényezője. A műszaki fejlesztés, de rész- ben a munkahelystruktúra változása is anyagi ráfordítást igényel, a folyamat tehát beruhá- zásigényes. Ebből következik. hogy a munka- helystruktúra, valamint az ezt követő szakma- struktúra változása függ a beruházási forrá—

sok nagyságától. A műszaki fejlődés felgyor- sulása a munkahelystruktúra gyorsabb válto- zása révén magával hozza a beruházási há- nyad növekedését. E megállapítás tükrében világosabbá válik, hogy a termelés tőkeigé—

nyességének alakulása rendkívül fontos a növekedés szempontjából.

A korszerűsödés és a gazdasági növeke—

dés előfeltétele tehát nem lehet csupán egyetlen tényező, ha mégoly meghatározó is az. A feltételek sorát folytathatnánk a ver- seny korlátozottságának fokával, az integrá- ció fejlettségével, a piac rugalmasságának fokával, a kínálati monopólium szerepének jelentőségével. a relatív bérszint nagyságá—

val, a hadikiadások arányának változásával stb. A felsorolt tényezők között a kapcsolatot az képezi. hogy valamennyi köti a munka—

helystruktúra és a szakmastruktúra fejlődé- sét. Igy nem beszélhetünk csupán kettős kö—

töttségről, mert a gyakorlatban sokszoros kö- töttség létezik.

Ezek után azonban arra a kérdésre kell keresni a választ, hogy ..A termelékenység sok év átlagában tapasztalható átlagos nö- vekedési üteme melyik kötöttség erejét fejezi ki?" (200. old.) Kettős kötöttség esetén a vá- lasztás viszonylag könnyebb lenne, sokszoros kötöttség esetén azonban nem lehet olyan szabályozó faktort kiemelni, amely a fejlődés ütemét egyértelműen és egymagában beha- tárolná. Sok kötöttség mellett mindig van olyan, amelyik szűk keresztmetszetet jelent, tehát a növekedés ütemét a legnagyobb mér- tékben korlátozza. Ez a tényező azonban nem mindig azonos. mert a fejlődés ütemét meg—

határozó tényezők intenzitásuk fokát tekintve folytonosan váltják egymást.

Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a korszerűsödési ráta és a szakmastruk—

túra közül az előbbi a meghatározó tényező, mert mindig a szakmastruktúra igazodik -—

több—kevesebb késéssel — a korszerűsödési rátához. A szakmastruktúrának csupán rövi- debb időszakokban van önálló mozgástere a korszerűsödési rátával szemben, hosszú idő—

szak távlatában —-— bár nem esnek feltétle- nül egybe _ közel kerülnek egymáshoz.

A korszerűsödési ráta tartalma Erdős meg—

fogalmazásában az, hogy .,. .. kifejezi a ko—

pitalizmus fejlődési potenciálját a termelé—

kenység növekedése területén". (205. old.]

Ez a növekedési potenciál adott termelési mód bizonyos fejlödési szakaszára. egy meg- határozott országra jellemző. A korszerűsö—

dési ráta nagysága csak utólag állapítható * meg. ,,Előre látni, kvantifikál—ni e sok tényező hatását lehetetlen, Csupán az valószínűsít—

hető. hogy a korszerűsödési ráta a jövőben nagyobb vagy kisebb lesz-e. mint a múltban."

(226. old.)

Ha a piac bővülése akadályokba ütközik, a termelés tartós és gyors fejlődésének egyébként biztositott feltételeit nem lehet ki—

használni. Kielégítő méretű piac nélkül a re- lativ technikai lemaradottság, a jó munka—

erő-ellátottság, a műszaki fejlesztés gyorsabb üteme stb. a gazdasági növekedés szempont- jából csupán potenciális fejlődési tényezők.

A második világháború után néhány igen fontos tényező segítette elő a piac igen gyors és tartós bővülését. Melyek ezek a ténye- zők?

1. A monopoltőkés állam költségvetése. Az állami költségvetés az adók útján összpontosítja a nemzeti jövedelem tekintélyes hányadát. s ezt az értéktöbb—

letet a legkülönbözőbb termelési és fogyasztási cé- lokra forditja. A költségvetésben koncentrált érték—

többlet felhasználását a kollektív monopoltőkés ér- dekek határozzák meg.

A költségvetés azonban nemcsak az adópolitika révén bővítheti a piacot. hanem állam'kölcsönök fel—

vételével és állami pénzszaporítással is. E két esz—

közhöz leginkább válság esetén vagy a gazdasági helyzet romlásának idején folyamodnak.

A költségvetés az állami áru— és szolaáltatás—

vásárlások, a transzferkitizetések (munkanélküli se- gélyek. családi pótlékok, táppénz, szülési segélyek.

nyugdíjak stb.) és a költségvetésből finanszírozott állami beruházások jelentős növelésével biztositotta azt. hogy a piac a korábbi időszakhoz viszonyitva ki, sebb zökkenőkkel. rugalmasabban alkalmazkodjék a termeléshez.

2, A beruházások. A beruházások befejezésükig a termelési eszközök és fogyasztási cikkek keresletét, elkészültük után viszont az áruk kínálatát növelik. A beruházási ráta alakulásától függ. meddig növelik a beruházások főként a keresletet, illetve mikortól fordul meg a folyamat. Mindaddig. amig a beru- házási ráta növekvő tendenciájú, keresletnövelő ha—

tása nagyobb kinálatteremtő hatásánál. A történelmi tapasztalatok szerint az állammonopolista kapitalizmus rendszerré válásával javulnak a beruházások tartós növelésének kilátásai, ha az állótőke—befek- tetések más feltételei egyébként adottak. A második világháború után az európai tőkés országok többsé—

gében az állam ritkán tett a beruházásokat korlátozó intézkedéseket. A "fejlett tőkés országok növekedési tényezőinek 1953—1961 közötti vizsgálatából kiderül az

(4)

SZEMLE

is. hogy a beruházások sokkal erőteljesebben bő- vítették a piacot. mint az állami óru— és szolgálta- tósvásórla'sok.

Rendkívül fontos szerepük volt a piaci helyzet ala- kulásában a termelési szerkezet változásainak. az l.

és a ll. osztály növekedési üteme alakulásának. A háború utáni periódusban a tőkés újratermelés egyen- súlya úgy alakult ki, hogy az !. osztály termelése végig gyorsabb ütemben nőtt, mint a ll. osztólyé.

Az 1961—1968. években a beruházások piacbővitő hatása lényegesen gyengébb lett. Ennek ellenére a termelés és a piac ellentéte nem éleződött ki erőn teljesebben. mert akkor az állami vásárlások valtak igen fontos piacbővítő faktorokkó. Azokban az or- szágokban, amelyekben megnőtt az állami vásár—

lósok szerepe, ütemváltozús történt (: ll. osztály jo—

vára.

3. A bérek és fizetések növekedése. A gazdasági növekedés üteme és a bérek közötti kapcsolat — más összefüggésekhez viszonyítva -— összetett. Ha a relatív bérhányad, vagyis a bérek és a nemzeti jövedelem hányadosa alacsonyabb, akkor nagyobb lehet a fel halmozós, ami a termelés gyorsabb növekedését eredményezheti. 1953—1961 között megfigyelhető, hogy ahol a gazdasógi fejlődés gyors, ott a relatív bér- hányad alacsonyabb volt. A bérek növekedése ugyan- ezen országokban gyors ütemű volt. Ennek oka általában a magas munkaerő—kereslet volt. Egyes országokban viszont a kiopadó munkaerőforrások eredményezték a bérek emelését.

lgen szoros a kapcsolat az összes bérek növeke—

dése és a társadalmi össztermelés emelkedése kö—

zött. A. bérek és fizetések valamennyi tőkés ország—

ban sokkal gyorsabb ütemben nőttek a bruttó nemzeti terméknél. A bérek és fizetések magas növekedési üteme mellett a gyorsan bővülő piac hatására nagy- mértékben növekedhetnek a beruházások, ennek kö- vetkeztében a termelés.

4. A külkereskedelem. Ez a tényező termelési és piac oldalról egyaránt elősegitl a növekedést a kon—

kurrencia fokozása. a technika fejlesztésére való ösz—

tönzés, a hazai termeléshez szükséges termékek biz—

tosítása és a külföldi értékesítési lehetőségek re'vén.

Ez a hatás főleg attól 'l'ügg. hogy a teljes export ér—

téke mekkora hányada a bruttó nemzeti termék ér—

tékének, továbbá milyen ütemben növekszik az ex.

647

port. A második világháború után a külkereskede- lem — Görögország kivételével — a piac bővítésé- nek döntő tényezője volt. Ugyanakkor a nagy orszá- gokban (: külkereskedelem ilyen szerepe lényege- sen kisebb volt.

A könyv utolsó fejezetében —- a termelés és a piac oldaláról ható növekedési ténye—

zők vizsgálata után — a szerző országcso- portonként (Egyesült Államok, Nyugat-Euró- pa. Japán) megkísérli a növekedés kilátásai- nak felvázolósát. Prognózisa realitását ko- rábbi fejtegetései tükrében el kell fogadnunk, helyességét azonban ténylegesen csak a gaz—

dasági fejlődés konkrét eredményei támaszt- hatjók majd alá.

Erdős Tibornak ez a munkája — úgy vél- jük —- egyik alapműve lehet a gazdasagi nö—

vekedés hatótényezőit elemző szakemberek—

nek. Tanulmánya -— részben mások koncep—

ciójának bírálatával, részben néhány saját, korábbi ne'—zetének kritikai felülvizsgálatóval, átértékelésével — nem egy vonatkozásban új momentumokkal, a fejlődési tényezők újszerű értelmezésével gazdagítja közgazdasági iro—

dalmunkat. Ugyanakkor művének egy—két vo—

natkozásban nem kellő mélységben kidolgo—

zott részlejezete kutatási eredményeit nem teszi egyértelműen meggyőzővé. Bizonyosra vehető, hogy könyve további vitára ösztönzi a téma hazai kutatóit, ami jótékonyan fogja elősegíteni a nézetek kikristályosodását.

Dr, Homolya Ferenc