Az MTA Statisztikai Bizottságának és Demográfiai Bizottságának 1988. február 23-i együttes ülése

SZEMLE

AZ MTA STATISZTIKA! BIZOTTSÁGÁNAK ES DEMOGRÁFlAl BIZOTTSÁGÁNAK 1988. _FEBRUÁR 23-i EGYUTTES ULÉSE

A Magyar Tudományos Akadémia Statisz—

tikai Bizottsága. valamint Demográfiai Bi- zottsága 1988. február 23-án Nyitrai Ferenc- né dr.-nak, a Statisztikai Bizottság elnöké—

nek vezetésével együttes ülést tartott. Az ülé—

sen dr. Klinger András ,,Az 1990. évi nép—

számlálás programja és végrehajtásának új módszerei" c. tájékoztatóját vitatták meg.

A tájékoztató első része az 1990. évi nép—

számlálás adatfelvételi programját ismertet—

te. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a következő népszámlálás programjának ki- alakításánál a hazai, illetve a nemzetközi adatigények figyelembevételén kívül alapve- tő szempontnak kellett tekinteni a jelenlegi gazdasági feltételeket. Ezért az a döntés született. hogy a lakosságtól teljes körűen csak azokat az adatokat kérik, amelyek a nemzetközi (ENSZ-. EGB-. illetve KGST—) ajánlások alapprogramjában szerepelnek.

Ezt a minimálprogramot kiegészíti egy bő—

vebb megkérdezés is, amely a népesség 20 százalékára terjed ki. Ezt követően a külön- böző népszámlálási adatcsoportokkal kap—

csolatos terveket ismertette az előadó. A te—

rületi és személyi kérdéseken túl, a nemzeti- ségi hovatartozásról, a termékenységi. a kul—

turális, () foglalkozási. a háztartás—család—, illetve a lakáshelyzetről terveznek kérdése- ket.

Az írásbeli anyag második része a követ- kező népszámlálás új módszereivel foglalko- zott. Mind a nemzetközi tapasztalatok és ajánlások, imind pedig az 1980. évi nép- számlálás tapasztalatai felvetették a nép—

számlálás korszerűsitésének igényét. Az 1984—től végrehajtott próbafelvétel-sorozatok

? következő főbb kérdésekre keresték a vá—

aszt:

_alkalmas—e a népesség—nyilvántartás adatállo- mánya népszámlálási felhasználásra:

—- bevezethető-e a kérdőívek önkitöltése;

— a munkáltatói kérdőívekkel kapcsolatos tapasz—

talatok mennyiben támasztják alá az önkitöltéses módszer megvalósitását;

— van—e realitása a postázá módszernek, milyen mértékűre becsülhető az értékelhető kérdőívek ará- nya.

Az eddig végrehajtott próbaszámlálások eredményei alapján e négy kérdéssel kap- csolatban egyértelmű következtetések von- hatók le. Mérlegelve a tapasztalatokat és lehetőségeket a következő fő változtatásokat javasolják az 1990. évi népszámlálás adat-

felvételi módszerében:

-— bevezetik az önkitöltést mint költség- és lét—

számkímélő módszert: a számlálábiztosok juttatják el és gyűjtik be a kérdőíveket, de ahol a lakosság igényli, az összeírást is elvégzik;

-a népesség-nyilvántartás adatai mint idő- és költségkímélő technológia felhasználásra kerülnek népszámlálási célokra a területi előkészítés és az adatgyűjtés munkafázisában:

—— az önkitöltést alátámasztó, pontosabb informá- ciókat biztosító módszerként felhasználják a mun- kaügyi nyilvántartások adatait is, melyek a mun- kahely, a foglalkozás, az iskolai végzettség és a szakképzettség adatainak összeírását könnyítik meg a lakosság számára.

Vitaindító összefoglalójában Klinger And- ra's kijelentette, hogy az előzetesen kikül- dött előadás a maga egészében vita tárgyát képezi, de a népszámlálási program végle- gesítéséhez nagy segítséget nyújtana. ha a két bizottság tagjai és a meghívottak fő- leg az alábbi kérdésekben nyilvánítanának véleményt:

1. lakossági magatartás, adotszolgáltatási költ- ség. személyiségi jogok védelme.

2. a népszámlálás és a népesség-nyilvántartás kapcsolata.

3. népességfogalmok,

4. kiválasztás a reprezentatív összeírás céljaira.

5. nemzetiségi hoVatartozós vizsgálata.

A következő fontosabb vélemények és ja- vaslatok hangzottak el.

1. A hozzászólók többsége egyetértett ab- ban, hogy a következő népszámlálás sikeré—

nek alapvető feltétele az adatszolgáltatási készség biztosítása. a lakosság magatartá- sának pozitiv befolyásolása. Többen megem- lítették, hogy a jelenlegi társadalmi—politi- kai helyzetben növekszik a bizalmatlanság az államapparátussal szemben, és ez kihat a lakossági adatszolgáltatásokra (növekszik a megtagadások. a pontatlan adatszolgál—

tatások száma). Javasolták. hogy az előké-

538

szítés során a lakossági együttműködést át—

gondolt stratégiával kell biztositani egyrészt a meggyőző propaganda segítségével, más- részt a jogszabályok érvényesítésével.

A jogi garanciának biztositani kell az adatszolgáltatásnwak mint hagyományos ál- lampolgári kötelezettségnek annak dekla- rálását is, hogy a népszámlálási informá- ciók mire használhatók fel, illetve melyek azok a területek. amelyekre a törvény tiltja a személyi információk felhasználását. En—

nek érdekében meg kell őrizni azt a hagyo—

mányos gyakorlatot, hogy a népszámlálás adatai csak statisztikai célra használhatók fel, és tételesen rendelkezni kell arról, hogy milyen népszámlálási adat kerül a népes—

ség-nyilvántartásba. Egy hozzászóló felvetet—

te: mérlegelni kellene. hogy a mai változó jogalkotási gyakorlatban nem lenne-e cél- szerűbb törvényerejű rendelet helyett nép- számlálási törvényt alkotni.

2. Több hozzászóló aggályát fejezte ki a népszámlálás és a népesség—nyilvántartás viszonyának néhány kérdésével kapcsolat- ban. Főleg a népszámlálás iránti bizalom esetleges csökkentésére lehet számitani, ha a személyi szám használóinak egyes állam- igazgatási elemeire (főleg az adónyilvántar—

tásra) gondolunk. Emellett problematikus kérdés az is. hogy az állami népesség-nyil—

vántartás felhasználhatja-e a népszámlálás egyes információit — még ha törvényesen is —— adatpontosítós és —bővités céljaira. Ez utóbbi ugyanis nemcsak az adatszolgálta- tási készséget csökkentheti, hanem nehezít- heti 0 népszámlálási adatfeldolgozás gyor- saságát is (például az átadott információk- nál nem lehet az automatikus hibajavítás

módszerét alkalmazni).

A vita más résztvevői az állami népesség—

—nyilvántartás népszámlálási felhasználásá- nak fontosságát és előnyeit hangsúlyozták.

A munka- és pénzbeli megtakarításokon kí—

vül felvetették, hogy ez a népesség—nyilván- tartás lakossági elfogadtatását is segíti, mi—

vel bizonyítja a nyilvántartott adatok fel—

használását. illetve mindenki számára hoz- záférhetővé teszi saját nyilvántartott adatait, és ez az esetleges javítás lehetőségét is biztosítja.

3. Többen érintették a népszámlálási né—

pességfogalom problematikáját. Egyetértet—

tek a hozzászólók abban. hogy a mai be- jelentési rendszer már nem felel meg sem az államigazgatás, sem pedig a statisztika és népesség-nyilvántartás céljainak. A ket- tős lakóhely fogalma az elmúlt néhány év- ben erősen megváltozott: növekedett a fik—

tiv bejelentések száma. és az ideiglenes be—

jelentéssel rendelkezők erősen megnöveke- dett állományát a most befejeződő revízió sem tudta jelentősen csökkenteni (lényegé- ben csak a már nem létező bejelentések

SZEMLE

törlésére került sor). Megoldást — egy új be- jelentési rendszer mellett —- az államigaz- gatási gyakorlat megváltoztatása hozhatna (vagyis az, hogy a jövőben bizonyos előnyök ne fűződjenek a bejelentés puszta tényéhez

—— például a lakásszerzésnél).

A hozzászólók zöme — a jelenlegi beje- lentési rendszer fenntartása esetén — fon- tosnak tartotta a lakónépesség fogalmának fenntartását (hiszen a tervezés és az igaz- gatás. például az egészségügyi szűrővizsgá—

latok szervezése, az egészségi ellátás meg-

tervezése, a hátrányos helyzetűek megálla—

pitása, lakásigények felmérése stb. ezen a

fogalmon alapszik). Mások megbízhatóbb- nak vélték az állandó népesség számának megállapítását és a népszámlálás utáni to—

vábbvezetését' (az állami népesség-nyilván- tartás rendszere is erre támaszkodik). A vita jelenlegi állása szerint továbbra is mindkét (állandó és ideiglenes) lakóhely megfigye—

lése, a kettős lakóhelyű személyek adatai—

nak egyeztetése -— lehetőség szerint gépi módszerrel - és mind a lakó— mind pedig az állandó népesség adatainak publikációja látszik indokoltnak.

4. A vita résztvevői egyöntetűen üdvözöl- ték a 20 százalékos reprezentatív feldolgo- zás megvalósitását. A többség úgy foglalt állást, hogy előnyösebb a számlálókörzetek 20 százalékát kiválasztani. E kiválasztási mód esetén szükséges a számlálókörzetek homogenitását (hasonló népességnagyságát) biztositani. Az eddigi megállapítások sze- rint a tanácsi választókerületek nehezen használhatók fel számlálókörzeti kijelölés alapjául (ezek ugyanis kisközségekben né—

hány száz fős nagyságától nagyvárosokban több ezres nagyságig szóródnak). lnkább olyan módszerek kialakitása látszik célsze—

rűnek.' amelyek a számlálókörzeteket olyan egységes nagyságban határozzák meg. amely

az összeírás végrehajtását biztosítja. és ez jól szolgál a kiválasztás alapjául is. Emel- lett. más módszerekkel elvégezhetők a vá—

lasztókerületenkénti feldolgozások is.

Felmerült az is, hogy a számlálókörzeti kijelölésnél jobban vegyék figyelembe a ta- nácsok a tervezési szempontokat, és így biztosítsák a felhasználók igényeit—(a nép—

számlálás utáni használat érdekében eze-

ket dinamikus ikőrzetként kellene felfogni).

Azt is javasolta egy hozzászóló, hogy a kör- zeti beosztás lehetőleg biztosítsa a történeti nevek. megszűnt települések. összevonásra került településrészek különválasztását.

Több hozzászóló fontosnak tartotta a nép- számlálást követő utóellenőrzéseket. amelyek

—— különböző egyéb összehasonlitásokat is igénybe véve —— lehetővé teszik a népszám- lálási adatok minőségének becslését. Az er- re vonatkozó lmintavétel kidolgozása fontos feladata az előkészítési munkának.

SZEMLE 539

5. Néhány felszólalás foglalkozott a nép- számlálás adatainak feldolgozásával. Hang- súlyozták azt. hogy a feldolgozás mértéké—

vel is a költségek csökkentésére kell töre—

kedni. Ezért indokolt az eddigiekhez képest csökkenteni a feldolgozásban szereplő ka—

rakterek számát. Az is felvetődött. hogy az adatbeviteli terhet korszerű módszerekkel is lehet mérsékelni (így a fix karakterhossz he—

lyett 'más, modern módszerek alkalmazásá—

val). Egy felszólaló hangsúlyozta, hogy fon- tosabb lenne az ad—atbázisszerű feldolgozás megtervezése. ami a felhasználást is korsze- rűbbé tenné. Az is felmerült, hogy nagy gon- dot kell fordítani az összehasonlíthatóságra, főleg a terület— és településváltozások nyo- mon követésére, de egyes fogalmi változá- sokra ;is. Az adatfeldolgozás során olyan módszerek alkalmazását is indokoltnak tar—

totta egy hozzászóló, amely a hagyományos publikációk jelentős csökkentésével számí- tástechnikai eszközökön biztosítaná az adat—

felhasználók adatigényét.

6. Sokan foglalkoztak a nemzetiségi ada- tok fontosságával. Egyetértettek abban, hogy nagy igény van — és politikai érdek is

— a nemzetiségi kisebbségekhez tartozók, köztük a cigányság létszámának megbízható megállapítására. Abban is csaknem egyön—

tetű volt a vélemény. hogy a népszámlálás csakis az önkéntes bevallásra támaszkodhat (a nemzetiség, anyanyelv. nyelvhasználat kérdéseiben). Többen lehetőséget láttak azonban arra. hogy a népszámlálástól elkü—

lönülve, azt követően kerüljön sor egy becs- lésszerű, de a különböző érdekektől mentes tanácsi minősítésre (az 1980. évi gyakorlat—

nak megfelelően). Megoszlottak a vélemé- nyek a tekintetben, hogy ezt a minősítést csak a nemzetiségi településeken vagy pedig a cigányság által lakott településeken is végrehajtsák—e. Ez utóbbihoz szükséges lenne egy jól alkalmazható definíció kialakítása.

amihez el kellene dönteni. hogy a minősítés származási vagy szociális (életmód) alapon történjék-e. A definíció megalkotásához fel kell kérni a társtudományok (például nyel- vészet, néprajz) és az e kérdésekkel foglal- kozó államigazgatási szervek. szövetségek.

egyesületek részvételét.

7. A vitában elhangzott egyéb kérdések között néhány észrevétel szerepelt a nép- számlálás programjával kapcsolatban. így a 20 százalékos reprezentatív kérdőívnél java- solták a ,.szellemi" helyett az ..értelmi" fo- gyatékos kifejezés használatát, a mellékfog- lalkozásra vonatkozó adatok bővítését, a la- kásinformációk olyan jellegű feldolgozását, hogy a területi lakásigények megállapítá—

sához is használhatók legyenek. Felvetődött

—az is, hogy az üdülőtulajdonra vonatkozó adatok gyűjtése egyrészt csökkenti a nép- számlálási adatszolgáltatási készséget (adó—

kivetésre való felhasználhatósága miatt).

másrészt a reprezentatív kérdezés nem biz—

tosítja az üdülőkre vonatkozó hiányzó ada- tokat, így nem ad lehetőséget az üdülők számának és területi megoszlásának megál- lapítására. Ezért külön üdülőösszeírás végre-

hajtását látnák indokol-tnak.

A vitát követően a téma előadója össze—

foglalta a főbb megállapításokat, és választ adott egyes kérdésekre. Ezután a vitaülés elnöke, Nyitrai Ferencné dr. megköszönte az együttes ülés résztvevőinek aktivitását. Ki- jelentette, hogy az elhangzott javaslatok mindegyikét mérlegelni fogják a további előkészítés során. Hangsúlyozta a minőség—

ellenőrzés fontosságát. A népszámlálás kér—

dőíveit és jogszabályterveit a Központi Sta—

tisztikai Hivatal még ismertetni kívánja a két Bizottság tagjaival és a véglegesítés előtt szeretné megismerni a Bizottságok tagjainak

véleményét.

Dr. K. A.

AZ MTA STATISZTIKA! BIZOTTSÁGÁNAK MUNKAPROGRAMJA

A Statisztikai Bizottság tagjaihoz és a sta—

tisztikai tudománnyal kapcsolatban álló más szakértőkhöz intézett felkérésre számos ja- vaslat érkezett a Bizottság által megvita- tandó témákra. A Bizottság 1988. február 23-i ülésén megvitatta és rang—sorolta eze—

ket a javaslatokat. és kiemelte közülük azo- kat, amelyeket fontosságuk. aktualitásuk és tudományos igényességük szempontjából a következő három évben napirendjére kíván tűzni. (A Bizottság jelenlegi tagjainak man—

dátuma 1990 végéig szól). Természetesen nyilvántartásban marad a többi javaslat is, hiszen közülük nem egyet csak azért nem vitatnak meg a közeljövőben. mert három

éven belül nem zárul le az adott témában folyó kutatás. Ezeket 1990 után, az akkori viszonyok tükrében kell majd újból rangso—

rolni és újabb témákkal kiegészíteni. A Bi- zottság célszerűnek tartotta. hogy az egy- mással többé—kevésbé összefüggésben álló témákat együttesen vitassák meg. Különö- sen hasznosnak ígérkezik ilyen esetekben az ,.elméleti" és a ,.gyakorlati" megköze- lítést együttesen a Bizottság elé tárni akár közös, akár két külön előadás keretében.

Az alábbi témaköröket tervezik megvitatni:

_1. Az 1990. évi népszámlálás programja és vég- rehajtásának új módszerei (e témát a Bizottság 1988. február 23-i ülésén megvitatta).