Az MTA Statisztikai Bizottságának ülése

SZEMLE

AZ MTA STATISZTlKAl BlZOTTSÁGÁNAK ULÉSE

A Magyar Tudományos Akadémia Statisz- tikai Bizottsága 1977. május 10—én tartott ülésén, amelyen dr. Kiss Albert kandidátus, a Statisztikai Bizottság elnöke elnökölt, a Bizottság tagjai és meghívott szakértők ,,A statisztikai osztályozás és nómenklatúra—szer- kesztés aktuális kérdései" című anyagot vi- tatták meg. Az anyagot dr. Párniczky Gábor kandidátus, a Marx Károly Közgazdaságtudo- mányi Egyetem docense állította össze.

A tanulmány két részből áll, az első rész verbálisan, a második formálisan (matema- tikai logikai tételek formájában) tartalmazza a megállapításokat.

A kiinduló tétel: a ,,prekomputer korszak- ban" kialakult, egymástól többé-kevésbé független ágazati statisztikai megfigyelés és feldolgozás —— bár kétségtelenül hozzájárult a társadalom- és gazdaságstatisztika fejlő- déséhez — ma már akadályozza a társada—

lom újratermelési folyamatának egészét át- fogó vizsgálatot. A dezintegrált statisztikai rendszer, ami eltérő fogalmi definíciók, gyak- ran összehasonlíthatatlan mutatószámok al—

kalmazásában stb. nyilvánul meg, mind job- ban akadályozza a társadalomra és a nép- gazdaságra vonatkozó átfogó elemzések ké- szítését. Az előrelépés egyik legfontosabb előfeltétele a nómenklatúrák, fogalmi kata—

lógusok egységes rendszerének létrehozása.

Az egyes országok, illetve nemzetközi szer—

vezetek információs rendszerei között is el- lentmondások vannak. Ezek felszámolásának kezdetét jelentik az osztályozási rendszerek összehangolására való törekvések.

A statisztikai információs rendszer vizsgá-

lata mutatott rá arra az ellentmondásra, a-

mely egyfelől a mechanikusan felépített nó- menklatúrák merevségének, másfelől a meg- figyelt sokaságok változékony természetének

a következménye.

A tanulmány áttekintést adott a nemzet- közi szervezetekben folyó, a nómenklatúrák összehangolását szolgáló kísérletekről, és ki- mutatta, hogy ez a munka elméleti síkon semmi újat nem hozott. Egyetlen jelentő- sebb lépés az összehangolt harmonizált rend- szer ún. deszkriptor jegyzékének megalkotá-

9.

sa. A megoldás útja — a szerző véleménye szerint -— egy új, de részletesebb hierarchi- kus szerkezettel rendelkező osztályozási rend- szer létrehozása, amelynek elő lépése az alapfogalmak és a hagyományos nézetek felülvizsgálata.

A tanulmány második része e feladat meg- oldásának matematikai módszerét mutatja be. A bemutatott modell kidolgozásakor hár—

mas cél vezette a szerzőt:

a) az osztályozás alapfogalmainakl matematikai definíciója.

b) az általános kérdések megválaszolása,

c) kiindulási alap létrehozása egy taxonómiai al—

rendszer kidolgozásához.

A szerző matematikai formulákat ad né—

hány fontosabb statisztikai fogalomra (soka—

ság, tulajdonság, ismérv, osztályozás), majd az osztályozási rendszerek összehangolásá-

val, harmonizálásával foglalkozik. Úgy veti

fel a kérdést, hogyan lehet P1 és P2 inkom- patibilis rendszereket összehangolni?

Legyen P, és P2 két hierarchikus osztó- lyozási rendszer, és ezek terminális nómen- klatúrája Vi és V2. Ha Vh olyan nómenklatú- ra, mely taxonómikus és ugyanakkor kompa- tibilis Vi-gyel és Vz—vel, akkor bármely Ph

osztályozási rendszer, amelynek terminális nó—

menklatúrája Vh, az összehangolási feladat megoldásának tekinthető. Az összehangolás kulcskérdése tehát a Vh megszerkesztése.

Adott Vi és Vz mellett viszont több olyan nó- menklatúra is készíthető, amely a fenti fel- tételeket kielégíti. Van tehát egy jól meg—

határozott maximális és egy minimális meg- oldás. Ez utóbbi optimális abban az értelem- ben, hogy nem redundáns, vagyis csakis az összehangolás megoldásához szükséges téte- leket tartalmazza. Az optimális megoldás algoritmizálható, sőt — automatikusan értel- mezhető deszkriptor-nyelv használata esetén

—— e művelet gépesithe'cő. Az így elkészíthető ,,nyers lista" azonban igen nagy (Vhi ::

: Vi - V2). A harmonizálási munka nehéz-

i A fogalmak egy részét Párniczky Gábor: A sta- tisztikai informatika alapjai. (Statisztikai Kiadó Vál- lalat. Budapest. 1976. 190 old.) c. könyve tárgyalja részletesen.

916

sége éppen abban van, hogy minden egy- szerűsítés, összevonás valamelyik fél érdekeit

sérti.

Úgy tűnik tehát, hogy a hierarchikus szer—

kezetű minimális megoldás is olyan nagy, hogy mérete meghaladja a gyakorlati lehe- tőségek határát. Ebből viszont azt a követ—

keztetést vonhatjuk le. hogy a hagyományos módszerek nem alkalmasak az osztályozás jelenlegi problémáinak megoldásához, ezért új eljárásokkal kell kísérletezni.

Az előterjesztett irásbeli anyagot Párniczky Gábor gyakorlati példával illusztrált beveze- tő előadással egészítette ki.

Az előterjesztett anyaghoz, illetve az elő—

adáshoz kapcsoládó első korreferátumotDör- nyei József (KSH Számítástechnikai Igazga—

tóság) tartotta. A nómenklatúra—szerkesztés kérdését elsősorban informatikai szemszög- ből tekintvea valóságból nyert elsőszintű le- képzés az információ, ha azt másodszor is leképezzük, az adathoz jutunk, amelyet ha kezelhetővé teszünk, tárolásról van szó. A számitástechnikus nem vizsgálja az adatok tartalmi helyességét, hanem azt adottnak véve strulktúraalakitó szerepét elemzi, mig a statisztikus azt nézi, hogy milyen igényeket kell a jó nómenklatúrának kielégítenie. s ho—

gyon lehet a nómenklatúrát a legjobban meg—

szerkeszteni. A statisztikus és a számítás—

technikus között ezért egy ,,meta—nyelvre'f van szükség. amely az összekötő szerepet tölti be. Végül hangsúlyozta, hogy ha nincs megfelelő nómenklatúra—rendszer, akkor a számitástechnikai feldolgozás ingatag lába- kon áll, az adatok inkompatibilisek, nehezen használhatók fel.

A következő korreferátumot Végvári Jenő (Központi Statisztikai Hivatal) tartotta. Csat- lakozott Párniczky Gábor megállapításához, miszerint a statisztika egyre bonyolultabb rendszerrel áll szemben. A statisztikusok ed- dig úgy gondolkoztak, hogy elég. ha jó nő- menklatúrát szerkesztenek, ami helyesen tük- rözi a valóságot. Ez valóban szükséges, de nem elégséges feltétel, mivel ma már a nómenklatúrák halmazával állunk szemben.

Jelenleg száznál jóval több ilyen nómenkla- túra-van. Vannak fontosak és kevésbé ton- tosak, igen szűk körre kiterjedők. Előzetes megállapítás szerint mintegy 15 fontos nó- menklatúrát ismerünk. A tökéletesítés útja két területen jelentkezik a legsürgetőbben: egy- részt a meglevő nómenklatúrák összehango—

lása területén, másrészt az ilyen rendszerrel nem rendelkező területeken megfelelő nó- menklatúra—rendszer kiépítése terén.

Az előadást és a korreferátumokat élénk vita követte. Kőszegi Mária (MTA Világgaz—

dasági Kutató Intézet) hangsúlyozta, hogy a nómenklatúra—szerkesztés terén az előadás—

ban tárgyalt előrehaladás mind az adatszol- gáltatók, mind a telhasználókszámára azt

jelentené, hogy ugyanazon alapadatokbói sokféle felhasználási igény lenne kielégíthe- tő. Az egységes nómenklatúra-rendszer biz—

tosítaná azt is, hogy az adatok tartalma megfelel megnevezésüknek, s mindenkinek ugyanazt jelenti. ]ándy Géza (Budapesti Mű- szaki Egyetem) főként azt emelte ki, hogya felgyorsult termékváltási folyamat új, hatal- mas igényeket támaszt a statisztikai adat—

szolgáltatással szemben, ugyanakkor a sta- tisztika szerkezete ma nem elég rugalmas ezen feladatok ellátásához. Nagyon fontos—

nak tartja a nómenHatára-szerkesztések ese- tében az interdiszciplináris munka fokozá- sát (a fogyasztási cikkek esetében kevesebb a probléma, más területeken viszont még az sem biztos, hogy a műszaki szakemberek ágazatuk termékstruktúráját fel tudják—e so- rolni). Ezért javasolta a statisztikusok és a rendszertechnikusok együttes tevékenységét az akadémiai bizottságok szintjén is. Kunszt

György (Országos Műszaki Fejlesztési (Bi—

zottság) a kutatások statisztikáján keresztül érzékeltette a jelenlegi statisztika megmere- vedett rendszerének és egy rendkívül árnyal- tan változó területnek a konfliktusait. Egy- egy kutatási témát nem lehet helyesen be- sorolni a jelenlegi rendszerbe, mivel kereszt- kapcsolatok vannak a rendszeren belül. A megoldási lehetőség tekintetében csatlakozott a Párniczky Gábor által felvetett deszkrip- tor—módszer alkalmazásba vételéhez a kuta—

tások nyilvántartása területén. Horváth Ró- bert (József Attila Tudományegyetem) vitat- ta, hogy statisztikai korszakváltás küszöbén állunk. Véleménye szerint minden korszak tett fel kérdéseket az információ-szolgáltatásnak, amire az adott kor statisztikája mindig a kor követelményeinek megfelelően válaszolt.

Ma arról van szó, hogy a kialakult tradicio- nális polgári statisztika a mérlegrendszerek

és a ,,system analysis" korábban nem meg-

felelő. E megállapítás mellett elismeri, hogy a nómenklatúra-szerkesztés korszerű igénye- ket kielégítő megoldását kutatni kell. Drechs- Ier László (OT Tervgazdasági intézet) hang- súlyozta, hogy nem annyira a számitógép

veti fel az új rendszer iránti igényt, hanem

az integrált információ—rendszer iránt jelent—

kezik az igény. Kérdéses, hogy ehhez a desz- kriptor-módszer a legjobb megoldás-e, mivel megvalósítása rendkívül költséges. Vélemé—

nye szerint csak az aggregáciá bizonyos fo—

káig érdemes lemenni. A rész—egész össze—

függésben az egésznek túlzott jelentőséget adunk. Nem volna célszerű, ha a részeket teljesen alárendelnénk az egésznek. Árvay lános (Központi Statisztikai Hivatal) kiemel- te: elsőrendű kérdés, hogy megteremtsük a rendszerek közötti ,,közlekedés" lehetőségét, ugyanakkor szükség van a nómenklatúrák egységesítésére is. Fontosnak ítélte a szűk- séges nómenklatúra—rendszerek számának

SZEMLE 917

gyakorlati, tapasztalati oldalról való kont- rollját is. Kádas Kálmán (Budapesti Műszaki Egyetem) felvetette, hogy a többletinformá- ció költségei progresszíven emelkednek, s ugyanakkor nem tudjuk megállapítani, hogy mikor áll optimális mennyiségű információ rendelkezésünkre. (Hatékonyságprobléma: mi éri még meg?) Az aggregáció helyes mér- tékéről nincs ismeretünk. Ollé Lajos (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye-tem) fő- ként arról szólt, hogy a statisztika döntés- megalapozó jellege megkívánja, hogy a té- mával kapcsolatos problémákat is ne sta- tikusan. hanem a jövőt is szem előtt tartva kezeljük. Ehhez modern, harmonizált adat- rendszerekre van szükségünk. Vincze István (MTA Matematikai Kutatóintézet) hangsúlyoz- ta, hogy a gyakorlati megoldáshoz még sok új felvetődött problémát kell tisztázni, s ez több tudományterületnek ad feladatokat.

A vita összefoglalásaként Párniczky Gábor három lényeges szempontot emelt ki:

a) az előterjesztett anyag még nem tekinthető lezártnak;

b) a nómenklatúrák rendezése alapvető jelentő' ségű. fontossági urangsorukat kell figyelembe venni;

:) a megfelelő algoritmus megtalálását a mate—

matikai apparátus használata jelentősen elő fogja segíteni.

Zárszavában dr. Kiss Albert elnök kiemelte, hogy a téma igen aktuális, s a megvitatott tanulmány a jövő útját egyengeti. A vita sok oldalról közelítette meg a tárgyalt té- márt, és abban egyöntetű volt az állásfoge lalás. hogy az osztályozás és a nómenklatú—

rtl-szerkesztés gyakorlati és halaszthatatlan kérdése a síatisztika korszerűsítési folyama- tának.

Pozsonyi Pál

A XV. STATISZTlKATORTÉNETI VÁNDORULÉS SALGÓTARJÁNBAN

DR. GYULAY FERENC

Az MKT Statisztikai Szakosztályának Sta- tisztikatörténeti Szakcsoportja az MKT Nóg- rád megyei Szervezetével közös rendezésben ez évben május 31. és június 2. között Sal- gótarjánban tartotta szokásos vándorülését.

A Vándorülést dr. Kiss Albert kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese jelenlétében a Megyei Tanács díszes Tanács—

termében Illés Miklós, a Megyei Tanács ál- talános elnökhelyettese, az MKT Nógrád me- gyei Szervezetének elnöke nyitotta meg. Un- nepélyes szavakkal köszöntötte a Vándorülés résztvevőit az MKT Nógrád megyei Szerve- zete, valamint a megye párt- és állami szer- vezetei nevében, majd áttekintést adott arról az áldozatos munkáról, amelyet a megye munkássága, parasztsága, értelmisége a szo—

cializmus építése, a társadalmi—gazdasági tervek teljesítése és túlteljesítése érdekében végez.

A Statisztikatörténeti Szakcsoport Elnök- sége részéről — a hivatalos ügyekben külföl—

dön levő dr. Vukovích György ez idei elnök helyett — dr. Hoóz István tanszékvezető egy'e—

temi tanár üdvözölte a tanácskozáson meg- jelenít tagokat és vendégeket. Köszönetet mondott a megyei párt- és állami szervek—

nek és személyesen lllés Miklósnak azért a szíves támogatásért, amellyel lehetővé tették, hogy a statisztikatörténészek folytathassák azt a tanácskozássorozatot, amelynek a po—

lócország fővárosában tartott ülésszak a XV.

állomása. 'O'röme't fejezte ki afölött, hogy a megjelentek között számos új, fiatal résztvevő is helyet foglalt azok mellett, akik az 1963.

évben Debrecenben tartott első vándorülés

óta rendszeres látogatói, szereplői e tudomá- nyos találkozóknak. ,,A jól szervezett, baráti környezetben alkalom nyílik arra — mondotta

—. hogy a résztvevők tájékoztassák egymást kutatásaik áellásóról, a felmerült problémák- ról és közösen keressük a megoldást. A gyors ütemben újjáépülő város és gyönyörű kör—

nyéke alkalmat nyújtanak a tudományos ta—

nácskozások mellett kulturális programra, a helyi emlékek, a gazdag történelmi, munkás- mozgalmi, néprajzi és kulturális hagyomá- nyok megismerésére, az ez irányú ismeretek bővítésére is."

A megnyitó ülés előadását a megye sa- játos múltjának és jeilenének bemutatását szolgálva ]ambrich Pál, a Nógrádi Szénbá- nyák osztályvezetője tartotta a magyar szén- bányászat több mint 200 éves történetében jelentős helyet betöltő nógrádi szénbányá- szatról. Az előadás — végig kísérve a nógrádi szénbányászat múltját a szén felfedezésétől (1767), illetve a nógrádverőcei tárna meg—

nyitásától a Nógrádi Szénbányák jelenben folyó munkájáig — szemléletesen mutatta be, hogy a szén bányászatának megindulása (1848) milyen robbanásszerűen formálta át az agrárjellegű vidéket. A szén megalapozta a medence iparát, a szállítási igények létre—

hozták a vasúti összeköttetést Pesttel, kiépült az út- és bányászvillamos-hálózat, megindult a medence elektrifikálása, a bányászat ke- nyeret adott a környéknek. A medence köz—

pontja megszűnt ,,Kenyeretlen Tarján" lenni.

Az előadó számos statisztikai adatot idé- zett mondandóinak alátámasztására. Csupán ízelítőnek idézzük az alábbiakat. A medence