Az MTA Statisztikai Bizottságának 1989. október 31-i ülése

(1)

SZEMLE

AZ MTA STATISZTIKAI BizojrrsÁG/iNAK 1989. OKTÓBER 31-I ULESE

A Statisztikai Bizottság 1989. október 3l—e'n kibővített ülést tartott Nyitl'tilí Fercnrnc' dr.—nak, a Bizottság elnökének vezetésével. és megvitatta ..A homogén gazdasági tevékenységet végző üzemek statisztikai megfigyelésének koncepcio—

nalis kérdései" című anyagot, amelyet Vígvúrí Jenő, a Központi Statisztikai Hivatal elnök- helyettese terjesztett elő. Ezt az előterjesztést előzőleg megvitatta és a tovabbi munka szá- mára jovahagyta a K'zponti Statisztikai Hiva—

tal főosztályvezetői értekezlete 1989. június 29—i ülésén. Az. írásban előre kiküldött anyag—

hoz az. előadó a következő kiegészítéseket t't'izte.

A Központi Statisztikai Hivatal által a szo—

ban forgo temaban kezdeményezett átalakítás

elsősorban az, államigazgatási szervek hatas- körébe tartozik" amiben közmegegyezésre van szükség. de e nagy horderejt'i kérdésben a tudo- many támogatását és véleményét is nagyon fontos megszerezni.

A tevékenységi fajtak "tiszta" ágazati eso—

portositasa és így a termelési struktúrának a szervezeti keretektől független vizsgálata nem újkeletű igény. hanem visszanyúlik lOt'wti-ra, amikor a gazdasagiranyiitts új rendszerében a vállalatok viszonylag nagy szabadsagot kaptak termelési proiiljuk kibővítésére vagy atalaki—

ti'tst'tra, Természetesen az utobbi években szít—

nios olyan új fejlemény kovetkezett be. amely—

nek hatására az allami vállalatok és szövetke—

zetek termelési szerkezete is. szervezeti és tu- lajdonosi hovatartozása is nagymértékű valto—

zt'ison megy át. A statisztika számára szinte

követhetetlenné váltak a kiváliisok, újjáalaku—

le'tsok, feloszlíisok, s ennek következtében nagyon bizonytalanná vált a termelés és a terme—

lés szerkezetének időbeli összeliasonlitz'isa,

S e folyamatoknak még távolról sem vagyunk

a végén, Ezért vált sürgető feladattá olyan ost- tt'tlyoztisi rendszer s ehhez olyan lÚCSOI'OliiSl kritérium kialakítása. amely a termelés szerke- zetét a termelt'i'tizemek szervezeti és tulajdo- nosi hovatartozásától tobbe—kevésbé függetle- nül mtitatjai Ilyen célra tobbe nem alkalmas a vallalat mint termelési egység, hanem az elő-

adás terminológiája szerint az ún. ,,szakoso-

dott üzem" a megfelelő besorolási egység. Ez a megfigyelési egység elvileg homogén termelési

tevékenységet végez, s általában rendelkezik olyan nyilvántartással, amely nemcsak a ter-

melési kibocsátásokről, hanem a termelés ér- dekében felmerült ráfordításokról és a terme—

lési kapacitásokról is kellően megbízható in—

formaciot ad.

Az előadó rámutatott arra. hogy a termelési statisztikának az üzemekre mint a termelés el—

sődleges alapegységeire való ráépíte'se távolról sem jelentheti a vállalatnak mint termelési egységnek a mellőzését. Nemcsak azért. mert a vállalati tipusú termelési egység lehet az egyedüli képviselője és ismerője a pénzügyi,jö—

vedelmi és vagyoni folyamatoknak, amelyek egyre fontosabb és nélkiilozhctetlenebb gaz—

dasagi inft'irmaeiokat jelentenek. hanem azért is. mert ezek a jövedelmi és vagyoni folyama—

tok erőteljesen vis zahatnak a termelési fo—

lyamatokra. igy a vallalatnak mint egész szer- vezetnek a termelését is ismerni kell.

Végül foglalkozott azzal a fontos kérdéssel, hogy az adatszolgáltatt'ik száma is, de mégin—

kább a megfigyelt gazdasági egységek száma ajovőben nagymértékben növekszik, ami a sta-

tisztika szervezési. ellenőrzési és feldolgozási

munkajat jelentősen növeli. Ezt némileg enyhí—

teni lehet. ha a vállalatokon belüli .,idegen"

tevékenység megfigyelését a Központi Statisz—

tikai Hivatal bizonyos nagysághatarhoz (az ún. kritikus tomeg eléréséhez) köti. s így nem kell külön nyilvántartás és beszámoló szamos, legfeljebb S—lt) főt foglalkoztató szakosodott iizemről.

A vitát megelőzően a résztvevők egy része kérdést tett fel arrol, hogy milyen elképzelései vannak a Központi Statisztikai Hivatalnak a

jövedelmi és vagyoni folyamatok megfigyelése

statisztikai rendszerének fejlesztésére, amely legalább annyira aktualis. mint a termelési sta—

tisztika új alapokra helyezése (Augusztinovz'cs Mária). kft-ások az üzemenkénti termelési adatok szamviteli alíttámasztottságának a felté- telét t"eszegették. figyelembe véve, hogy a Pénzügyminisztérium a számvitelt a jövőben

jelentősen egyszerűsíteni tervezi (()ros Iván.

(2)

SZEMLE

Vita László). Mások az átállás időbeli üteme-

zésére és módjára vonatkozó elképzeléseket tu—

dakolták (Megyeri Imre). Az a kérdés is fel—

merült, hogy abban a néhány külföldi or- szágban, ahol az adatszolgáltatóknak mint-

egy 80 százaléka egyetlen szakosodott üzemből áll, s csak 20 százalékuk bontandó két vagy több üzemre, ez az abszolút számokat tekint—

ve hány természetes vagy jogi személyt jelent (Straub Elek).

Válaszként az hangzott el, hogy az. 1970-ben bevezetett új magyar mérlegrendszer kezdet- ben ' a termelési folyamatokról szóló statiszti—

kakkal párhuzamosan valójában teljes és viszonylag részletes jövedelmi és vagyoni in—

formációkat adott. de az utóbbi időben a pénzügyi és vagyoni viszonyok olyan sok új

elemmel bővültek, hogy ezek áttekintése, nyo—

mon követése ma nagyon bonyolult feladat,

amihez az illetékes pénzügyi szervek nem tud-

ják, de esetenként nem is érdekeltek a kellő in—

formációkat megadni. Ajövőt illetően a Hivatal a bankoktól a hitelekre és az új típusú befek—

tetési formákra, az adóhatóságtól pedig az adó- fajtákra vonatkozóan igényel új információkat,

amivel teljesebbé kívánja tenni a pénzügyi el—

számolasokat.

A számviteli előírások tekintetében arra kell számítani, hogy a Pénzügyminisztérium — a piacgazdálkodást folytató országok tapasztalatai alapján — nagyon erőteljesen csökkenteni akarja a kötelezően vezetendő számlák számát és az év végi, mérlegbeszámolókban bekért adatok körét. Igy az üzemek termelésére vonatkozó információk számviteli alátámasztása csak ak—

kor remélhető, ha a Központi Statisztikai Hi—

vatal az érintett nagyvállalatokkal közösen megegyezve olyan üzemenkénti információkat kért amelyekre maguknak a vállalatoknak is szükségük van.

Az átállás idejét illetően a Hivatal az 1992.

évet tekinti a bevezetés és egyben az átmenet évének. így kellő idő jut a felkészülésre a Hiva—

talban is és az adatszolgáltatóknál is.

Augusztinovies ili/[ária hozzászólásaiban annak az aggodalmának adott hangot, hogy a Központi Statisztikai Hivatal mostani terve—

zete az eddigi egyoldalúságot (csak vállalati)

egy másik fajta egyoldalt'tsággal (csak üzemi

statisztika) akarja felváltani, holott meggyő—

ződése szerint a kétféle szemléletű termelési statisztika együtt, párhuzamosan szükséges.

Azt javasolta. hogy a Hivatal következetesen, kompromisszumok nelkül. szuverén módon alakítsa ki a gazdaságstatisztika teljes rendsze-

re't, függetlenítve magát a korszakonke'nti ter-

vezési koncepciók változásaitól. Nagyon lénye- gesnek tartotta. hogy a pénzügyi statisztikát a Hivatal úgy fejlessze ki. hogy a jövedelmek újraelosztása. ide véve a felhalmozás finanszí- rozását is. teljes körűen és befejezett elszámo—

lásokkal vizsgálható legyen. Tudatában van

annak, hogy az ehhez szükséges információkat

75

az e folyamatokért felelős pénzügyi szervek

nem hajlandók feltárni. pedig ezek rendszere-

zése és az újratermelési folyamat egészébe il—

leszthető elemzése elsősorban a pénzügyi kor-

mányzat számára jelent nélkülözhetetlen in—

formációt. Ebből a megfontolásból rövidlátó- nak nevezte a Penziigyminisztériumnak a szám-

vitel ,,korszerűst'tése" terén képviselt álláspont—

ját. Végül megjegyezte, hogy szerinte havon-

kénti gazdaságstatisztikai jelentésekre nincs

szüksé); a negyedévenkénti adatok elegendők a gazdaság működésének érdemi megítélése—

hez.

Kupcsik Jázsef az ágazati osztályozásban eddig alkalmazott kettősségnek és a kétféle

eredmény különböző célokra való felhaszna—

lásának indokoltságát emelte ki. lgy például a

termelési ágak súlyának elemzésében elsőbbsé—

get kapott a ,,tiszta" tevékenységekből fel—

épülő osztályozás, ugyanakkor vannak olyan vizsgálatok (például hogy hány részvénytársa—

ság van az országban), amelyek csakis a vál-

lalati típusú megfigyelési egység alkalmazásával

valósíthatók meg. Problematikusnak és önké- nyesnek tartotta az ún. kritikus tömeg al- kalmazását, amellyel a homogén tevékenységi csoportok tisztasága nem garantálható.

Kollányz' Margit azzal indokolta a korábbi

eveknek azt a gyakorlatát, hogy a mérlegrend- szer túlnyomó részben a vállalati típusu ada- tokból épült fel. mert hiányoztak az üzemen- kénti nyilvántartások, főleg amikor a terme- lésen túl a ráfordításokrt'il, állóeszközökröl, létszámokról is kellett volna adatokat gyűj- teni. Erre most nagyobb lehetőséget lát. Sze- rinte is feltétlenül össze kell kapcsolni az tize- mekről és a vállalatokról gyűjtött adatokat, mert komplex elemzés csak így érhető el. Uj és kedvezőbb lehetőségeket lát a pénzügyi sta—

tisztika fejlesztésére abból eredően, hOgy a Vi—

lágbank adatigénye. a Parlamentnek a költség—

vetésre irányuló ellenőrzése. az államháztar- tásra vonatkozó törvény előkészítése, az ún.

dereguláció és sok más fontos szabályozás együttvéve a pénzügyi kormányzatot végül is arra kényszerítik. hogy nyilvánosságra hozza az összes alapvetően fontos pénzügyi adatot.

Árvay János a nyugati országokban a kettős

osztályozás mellett és ellen leggyakrabban fel—

vetett érveket foglalta össze. rámutatva. hogy valójában mindkét nézet számos valodi prob- lémát tud saját igaza mellett felsorakoztatni.

Végül is azonban az ENSZ uj számlarendszere egy kiegyensúlyozottabb és reálisabb szemlé- letet fog valószínűleg tükrözni a kétféle be—

sorolással készülő ágazati osztályozás alkalma—

zásában. A KGST—országokban viszont a vál- lalati és az üzemi szintre értelmezett ellent—

mondás még valójában ma sem nyert kellő

hangsúlyt; a legújabban kiadott KGST- ajánlásban a protilidegen tevékenység még min- dig egy technikai korrekciós te'tellel elintézendő

feladatként van bagatellizálva. Rámutatott

(3)

76

^SZEMLE

arra, hogy a jelenlegi időszakban kampány- szerűen végbemenő vállalati átalakulások, fő—

leg a gyáregységek önállósulása látszólag ,,ter-

mészetes" úton oldja meg a tevékenységi faj—

ták tiszta osztályozását, mert nem vagy alig

marad igazi nagyvállalat, amely több heterogén tevékenységet végző üzemből áll. A statisztiká—

nak mégis számolnia kell azzal, hogy ez a túl-

erőltetett folyamat egy józan határnál megáll, esetleg a valós gazdasági érdekek alapján né- hány ésszerűen együttműködő üzem újból kö-

zös irányítás alá kerül, s ezekre az esetekre

kell kialakítani a termelési statisztika megfigye- lési egységeit. Végül annak a meggyőződésé- nek adott kifejezést, hogy a vállalatok és az

állam közötti bizalom előbb-utóbb helyreáll,

s a vállalatoknak nem lesz érdekük a valóság,

az üzemenkénti különbségek eltitkolása, sőt

ezekre maguknak lesz a legnagyobb szükségük.

Ennek a készségnek a hiányában nem is lenne érdemes bevezetni ezt a típusú megügyele'st, hiszen a ráfordítások egy részénél elkerülhe- tetlen a becslés, ami ellenérdekeltség esetén jelentős torzítások forrása lehet. A pénzügyi

statisztika kifejlesztésének csak akkor van reá—

lis esélye, ha az érdekelt államigazgatási és

pénzügyi szervek (Pénzügyminisztérium, Köz—

ponti Statisztikai Hivatal, Magyar Nemzeti

Bank, Országos Tervhivatal) szorosan együtt- működnek a koncepcionális. módszertani és

gyakorlati számbavételi kérdésekben.

Nyitrai Ferencné rámutatott, csakis akkor

várható el, hogy a vállalatok elvégezzék ezt a tetemes és bonyolult munkát, ha valódi tulaj—

donosok lesznek, akik érdekeltek a tisztánlá-

tásban.

Végvári Jenő a vitában felmerült vélemé—

nyekre válaszolva megelégedéssel nyugtázta, hogy ez a fórum megerősítette a Központi Sta—

tisztikai Hivatalnak a termelési statisztika fej—

lesztésére vonatkozó koncepcióját, főleg abban

a vonatkozásban, hogy a tiszta tevékenysé-

gekre vonatkozó adatokat mindenkor össze

kell kapcsolni a többféle tevékenységet végző

vállalati adatokkal. Kifejtette azt a meggyőző- dését, hogy kompromisszumok nélkül ezt a

programot nem lehet megvalósítani, mert az

elméletileg tiszta kategóriák előállítása túl nagy

áldozatba kerülne. A korábbi gyakorlat vé-

delmében elmondta, hogy az 1968—ban beve- zetett gazdaságirányítási rendszer mellett a Központi Statisztikai Hivatal nem dolgozha- tott ki valami egészen más típusú termelési statisztikát. hiszen minden szinten valójában csak a vállalatok működésének egészére vo—

natkozó adatokat igényeltek. De a Gyulán másfél évvel ezelőtt tartott Közgazdasági Ván—

dorgyűlés vitája már látványosan felszínre hozta a nagyvállalatoknak azt a felismerését, hogy a különböző gyáregységek és üzemek gazdasági tevékenységének tisztánlátását elő- segítő belső nyilvántartást kell bevezetniük.

Fájlalta a Pénzügyminiszte'riumnak a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal tervezetéhez fűzött

(korábban írásban elküldött) borúlátó véle—

ményét, de méginkább nehezményezte, hogy

az Országos Tervhivatal eddig egyáltalán nem foglalt állást ebben a tervezés számára is rend—

kívül fontos kérdésben.

Nyitrai Ferencné zárszavában azzal fejezte

be a vitaülést, hogy a Bizottság nagyon fontos

gyakorlati kérdéseknek az elméleti oldalait volt

hivatva targyalni, s ezt a vita jól szolgálta.

Megköszönte a Bizottság tagjainak és külön

a meghívott résztvevőknek a vitában való rész-

vételt e's javaslataikat. Ugyancsak elismeréssel fogadta az egyetemeken oktató bizottsági ta- goknak az aktivitását. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy nem becsüljük kellően saját múltunkat, és gyakran elfeledkezünk a múltban

elért valós teljesítményről vagy a teljesítmény elmaradását okozó bizonyos objektiv ténye—

zőkről. ,

Dr. Arvay János