Az MTA Statisztikai Bizottságának 1988. október 12-i ülése

(1)

SZEMLE

AZ MTA STATISZTIKAI BIZOTTSÁGÁNAK 1988. OKTÓBER 12-l ULESE

DR. BODAY ERZSÉBET

A Magyar Tudományos Akadémia Statisz- tikai Bizottsága 1988. október 12-én dr. Pár- niczky Gábor tanszékvezető egyetemi tanár—

nak. a Bizottság alelnökének vezetésével ülést tartott, amelyen meghallgatta dr.

Drechsler László egyetemi tanárnak ,.A szol- gáltatások statisztikája" cimű előadását és dr. Pukli Péternek, a Központi Statisztikai Hivatal tőosztályvezetőjének korrelerátumát.

A vitaindító előadás rámutatott arra, hogy az utóbbi években a szolgáltatások statisztikája iránti érdeklődés nagymérték- ben megnövekedett a nemzeti statisztikai hivatalokban és nemzetközi szervezetekben.

Ma már a szolgáltatások teszik ki a világ bruttó hazai termékének mintegy felét. A fejlett tőkés országokban ez az arány a 60 százalékot is eléri. egyes országokban egé- szen 70 százalékig emelkedik. Ugyanakkor viszonylag keveset tudunk erről a területről, statisztikai megfigyelése szegényes és hiá- nyos; sokkal kevésbé fejlett, mint az ipari vagy a mezőgazdasági statisztika. Míg az utóbbiakra több nemzetközi statisztikai szervezet dolgozott ki ajánlást. addig a szolgáltatások statisztikájára ilyen útmutató szinte egyáltalán nincsen. Az Uruguayban jelenleg is folyó GATT-tárgyalássorozat nagy lendületet adott a szolgáltatásokat átfogó statisztika fejlesztésének. amely első- sorban a szolgáltatások nemzetközi keres- kedelmének liberalizálását igyekszik elérni.

A szolgáltatások arányának növekedésé- ben nemcsak az játszik szerepet. hogy a munkamegosztás fejlődésével egyes termé- kek helyébe szolgáltatások lépnek. s hogy a szolgáltatások volumene gyorsabban nő a termékeknél, hanem az is. hogy a szol- gáltatások viszonylagosan drágábbá válnak (ami mögött az húzódik meg. hogy bizonyos szolgáltatásokban a munkatermeIékenység jóval lassabban nő, mint általában a ter- mékek termelésében). Ezenkívül az is szerepet játszik. hogy bizonyos szolgáltatások, amelyek korábban az ipari és a mezőgaz- dasági vállalatok kisegítő tevékenységének

minősültek (ezért ezeket a statisztika nem különítette el a fő tevékenységtől), külön üzemekké szerveződnek. Igy ezeknek az üzemeknek a teljesítményei anélkül, hogy tevékenységük tartalma változott volna most már szolgáltatásként jelennek meg.

A szolgáltatások statisztikájának egyik első feladata az, hogy definiálja a szolgál- tatás fogalmát. Ezzel kapcsolatban sokféle nézettel. gyakorlattal találkozhatunk. A korábbiakban számos szerző egyáltalán nem foglalkozott a szolgáltatások definíciójának kédésével. mert ezt a fogalmat magától értetődőnek tartotta. Mások egyetlen ismérv alapján próbálták a szolgáltatásokat el- különitenl á termékektől. például olyan kri- térium szerint. hogy a szolgáltatás vagy, nem anyagi. vagy nem szállítható.;vagy nem raktározható, vagy nem hoz létre új terméket. vagy közvetlen kapcsolatot tételez fel a termelő és a fogyasztó között. A ta- pasztalat alapján e meghatározások egyike sem bizonyult általános érvényűnek. A nem- zetközi szervezetek a legutóbbi időben arra az álláspontra jutottak. hogy a szolgáltató—

sok és a termékek közötti határvonal meg- házásában egyidejűleg több ismérvnek kell szerepet játszania, s még így sem kerül—

hetők meg bizonyos konvenciók. Figyelemre méltó a holland statisztikusok álláspontja.

amely egyre jobban terjed o szakértők kő—

zött. Elképzelésük szerint nem kellene töre- kedni olyan általános érvényű definició ki- alakitására. amely egyaránt érvényes lenne a termelésre, a fogyasztásra. a külkereske—

delemre. (: GATT-tárgyalásokra stb.. hanem inkább meg kellene alkudni azzal a gan—

dolattal, hogy a szolgáltatásoknak több ..munkadefiníciója" létezik. Nem az a feladat, hogy minden területen ugyanazt a fogalmat alkalmazzák, hanem sokkal inkább az, hogy minden szolgáltatásdetiniciőt nagyon részletes termék- és szolgáltatásjegy—

zékre lehessen visszavezetni. Az előadó egyéni nézetei ehhez a véleményhez állnak a legközelebb.

(2)

SZEMLE

195

A szolgáltatások aggregált mutatószámai—

tól azért sem lehet túl sokat várni, mert a mögöttük meghúzódó fogalmak nagyon heterogének (ugyanúgy, mint a termékek aggregált mutatója esetén). A szolgáltató- sok között találjuk a legmodernebb tele- kommunikációs tevékenységet és a legel—

maradottabb háziszolgai munkákat; a szél- sőségesen munkaigényes fodrászatot és a szélsőségesen tőkeigényes légiközlekedést.

Továbbá. a technikai fejlődés eredménye—

ként hol szolgáltatások váltják fel :: termé- keket. hol termékek váltják fel a szolgálta—

tásokat (például villanyborotvák a borbély tevékenységét). A feladat ezért nem első- sorban valamilyen egységes definició meg- teremtése, mint inkább a különböző szolgál- tatósfajtákra (pénzügyi szolgáltatások, egészségügyi szolgáltatások stb.) vonatkozó statisztikák tartalmának kidolgozása.

Két speciális feladat foglalkoztatja jelenleg a nemzetközi szervezeteket és a nemzeti statisztikusok képviselőiből megalakult szak- értői munkacsoportot: a szolgáltatások kül- kereskedelme és a szolgáltatások volu- men- és árindexei. Az előbbinél az alap- adatok megszerzése okozza a legfőbb prob- lémát, ugyanis a szolgáltatások legnagyobb része nem kerül vámhatóságok által regiszt—

rálásra, skigy az exportra és az importra vonatkozó adatok csak a belföldi vállala- toknál végzett megfigyelésekből vagy a nemzetközi fizetéseket nyilvántartó pénz—

intézetek feljegyzéseiből ismerhetők meg.

Mindkettő jelentős nehézségekkel jár.

A szolgáltatások ár- és volumenidexeivel (változatlan áron történő számításaival) szinte minden ország elégedetlen. Ebben nemcsak az játszik szerepet. hogy ezt a témát elhanyagolták. hanem az is, hogy ezek az indexszámitáso'k jóval nehezebbek.

mint az ipar vagy a mezőgazdaság terme- lési indexeinek számítása. A szolgáltatások jelentős része nem áru, viszonylag nagy az aránya az egyedi jellegű szolgáltatásoknak, sok szolgáltatásnak nehezen (vagy egyálta—

lán nem) mérhető a minősége. és bizonyos szolgáltatásoknál (például a kereskedelem árrésénél) elvileg is vitatható, hol húzódik meg az árváltozás és *a volumenváltozás közötti határvonal.

Az előadást követően dr. Pukli Péter korreferátumában rámutatott arra, hogy a gazdaságstatisztikai szakirodalomban meg- lehetősen ritkán találkozhatunk a ..szolgál- tatási statisztika" megnevezéssel. Véle- ménye szerint ez alapvetően két okkal magyarázható. Egyrészt azzal, hogy a sta- tisztikában is tükröződött az a gazdaság- politikai irányvonal, amely (az alapvető ter-

melőágnak, ezen belül i§ elsősorban az

iparnak adott prioritást, másrészt pedig azzal, hogy nem is volt igény az egyes szol-

60

gáltatási ágak egységként való kezelésére, integrált rendszerbe illesztésére. Mindegyik önállóan fejlődött, statisztikai mutatószám- rendszerük az adott terület igényeinek meg- felelően alakult ki.

A gazdasági fejlődés során a szolgálta- tások statisztikájának helyzete lényegesen megváltozott, hiszen a gazdasági fejlesztés súlypontja a szolgáltatások irányába moz—

dult el. A gazdaságstatisztikán belül a mérlegrendszerek előtérbe kerülésével erő- södött az integrációs igény, ami viszont megköveteli az egyes szolgáltatási ágak statisztikájának integrált rendszerbe illesz—

tését. A magyar statisztikai gyakorlat átte- kintése során dr. Pukli Péter elmondta, hogy a követelmény kielégítésére a hatvanas évek végén jelentős előrehaladás történt.

Ekkor készült el a szolgáltatások első ..ter- mékjegyzéke", a ,.Szolgáltatási Tevékenysé- gek Jegyzéke" (SZTJ). valamint ugyancsak erre az időre esik a hazai gazdasági mér- legrendszer módszertani továbbfejlesztése (többek között a szolgáltatások számbavé- teli módszereinek kidolgozása).

Az utóbbi években jelentkező igények egy része kivülről fogalmazódott meg. ezek közül az előadó fontosnak minősítette a GATT-tárgyalások ilyen irányú felhívásait és különböző nemzetközi statisztikai szervezetek tájékozódó felméréseit. A jövőben az sem közömbös számunkra, hogy a Közös Piac tagországai miként hangolják össze érdekeiket ezen a területen.

Az országon belüli igények jelenlegi nagy- fokú növekedése az új adórendszerre vezet- hető vissza: a besorolási viták egész sora jelzi, hogy az osztályozási rendszer elvei és a tevékenység értelmezése nem egységes.

Fontos ösztönző az is, hogy a magyar statisztikai rendszeren belül megkezdődött ate- vékenységeknek a szervezetek besorolásától független számbavételét biztositó statisztika kidolgozása, aminek egyik fontos előfeltéte- le a fejlett szolgáltatási statisztika.

A Központi Statisztikai Hivatalban a man- kák két irányban indultak meg. Az egyik te- rület a szolgáltatások fogalmának és a kap—

csolódó határesetek pontos tartalmának meghatározása, valamint az osztályozási rendszer kidolgozása. lsmertetve a magyar statisztika e területen elért eredményeit, az előadó állást foglalt két lényeges kérdés-

en:

- bármennyire heterogén sokaságot is fogjon át ez a terület. mégis szükség van a szolgáltatások definiálására egy—egy feladatnak alárendelten;

—— a tevékenységek szolgáltatásokra és termékekre való szétválasztása nem tekinthető öncélúnak.

A Hivatalban folyó munkák másik fő te- rülete a szolgáltatások külkereskedelmével kapcsolatos módszertani problémák tisztázá—

sa, többek közt az áruk külkereskedelmi for-

(3)

196

galmához kapcsolódó fuvarköltségek ,.bruttó módon" való kezelésének lehetősége, a re- export kezelése és az idegenforgalmi cso—

magszolgáltatások globális vagy felbontott számbavétele.

Korreferátumának befejező részében Puk- li Péter a szolgáltatások statisztikájának táv—

lati feladatait ismertette, amiben fontos sze-

repet kell játszania egy általános szolgálta- tási cenzusnak.

Az előadást és a korreferátumot követően élénk vita alakult ki.

Simán Miklós véleménye szerint az előadók által említett nehézségek ellenére is hasznos lenne a szolgáltatások definícióját kidolgoz- ni. A járható út az lehetne, ha a szolgálta- tások helyett a termékek definiálásával kö- zelítenénk a két szféra elhatárolását. Aszol- gáltatások meghatározásánál fontosnak íté—

li, hogy ez tevékenységi és ne szervezeti alapon történjék. A szolgáltatások külkereske- delmének számbavételére mint lehetőséget felvetette. hogy ezen értéket a fizetési mér—

leg és a külkereskedelmi mérleg különbsé- geként kellene meghatározni. Véleménye szerint foglalkozni kellene a reprezentatív alapon történő mérés lehetőségével.

Horváth Piroska hozzászólásában kétel—

kedett abban, hogy lehetséges lenne valamilyen egységes szolgáltatásfogalom kiala—

kítása. O is az előzőkben ismertetett holland véleménnyel ért egyet. Vítatkozott a szolgáltatások arányváltozásóban ,,látszóla- gos" tényezőként említett jelenségek'megíté—

lésében, ugyanis szerinte a statisztikának azt is szolgáltatásnövekedésként kell elkönyvel- nie, hogy például a mezőgazdasági termé—

keket most már nem a termelő, hanem a ke- reskedő viszi a piacra. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ENSZ számlarendszerének (SNA) most folyó felülvizsgálata módosíthat—

ja néhány fontos szolgáltatás definícióját.

például a kamatok esetleges átsorolását a transzferekből a szolgáltatásokhoz.

Gyulavárí Antal szintén indokolatlannak tartja az egységes definíció kialakításának erőltetését. szerinte ez nem gazdagítaná ()

statisztikát.

Borszékíné Láng Zsuzsa felszólalásában vitatkozott Simán Miklósnak a definícióra vo- natkozó javaslatával. Ezt a kérdést meddő- nek tartja, nem annyira a szolgáltatások kö- rének heterogenitása. hanem inkább amiatt, hogy nagymértékű az ,,összefonódás" a ter- mékek és a szolgáltatások között: egyre több terméknek magas a szolgáltatástartalma, és egyre több szolgáltatásnak magas a termék- tartalma. Egyetértett Drechsler Lászlóval abban. hogy feladatonként mindig más és más kompromisszumra van szükség.

Straub Elek is kitért a szolgáltatás fogal- mának problémájára. Véleménye szerint: ha teljesen kielégítő megoldást nem is lehet el—

SZEMLE

érni, szükség van gyakorlati esetekben alkal- mazható meghatározásra. Rámutatott arra, hogy az egyes tevékenységek önállósulása fontos jelenség. Attól függően, hogy milyen feltételek között végzi valaki ugyanazt a te—

vékenységet, egyszer vállalkozónak, egyszer bérmunkásnak minősül. Azt sem lehet pon- tosan meghatározni, hol van például a kereskedelem és a termelés közötti határvonal, ugyanis a termelők bizonyos esetekben úgy adják el termékeiket, hogy ez az aktus elkü- lönül magától a tevékenységtől, más esetekben pedig önálló kereskedők végzik

ugyanazt a tevékenységet.

Palócz Eva hangsúlyozta, hogy a szolgái—

tatási statisztika felhasználójaként közelíti meg a szóban forgó kérdést. A nemzetközi adatokat vizsgálva és összehasonlítva meg—

lepőnek tartja, hogy milyen nagy összeg (50—70 milliárd dollár) ,,tűnik el". Vélemé—

nye szerint ennek az az oka, hogy nem tel—

jes körű a megfigyelés. Feltette azt a kér—

dést, hogy az ENSZ-statisztikákban a terme- lési tényező jellegű szolgáltatásokat (példá- ul a tulajdonból származó jövedelem) elkü—

lönítve kezelik-e a szolgáltatásoktól? Ehhez kapcsolódva vitatkozott Simán Miklóssal ar- ról, hogy a külkereskedelmi mérleg és a fi- zetési mérleg közötti különbség a láthatat- lan forgalmat jelenti, aminek csak egy ré—

sze szolgáltatás, míg egy jelentős része ter- melési tényező jellegű jövedelem.

Horváth Imre először az árufargalamnaka' fuvarköltségek beszámításától függő érte!;

mezésével foglalkozott. A problémák gyöke—

re ott keresendő, hogy az előkalkuláltfuvar—

költség több ok miatt lényegesen eltérhet és el is tér a ténylegestől. Felvetette azt a meg-—

oldási lehetőséget, hogy az áruforgalom és a íuvarköltség is ,,bruttó módon" kerüljön el—

számolásra. azaz az áruforgalom szerepeljen szerződéses paritáson, és ettől elkülönítve szolgáltatásként kerüljön kimutatásra a fize- tett, illetve kapott fuvarköltség. Problémaként vetette fel a külkereskedelmi statisztikától való, illetve a fizetési mérleg alapján szá- mított egyenlegek közötti eltérést. Ennek oka.

hogy a fizetési mérlegben a szolgáltatások és a különféle címen elszámolt egyéb téte- lek tartalma tisztázatlan. A fizetési mérleg kizárólag a külföldi devizákban kötött ügy- leteket veszi számba, és figyelmen kívül hagyja a forintban lebonyolított forgalmat.

Árvay lános úgy ítélte meg, hogy az elő- adások és a hozzászólások is sötétebbnek festik a szolgáltatások számbavételének a lehetőségét, mint amilyen a valóság. A szol—

gáltatások túlnyomó többségét olyan egy- értelműen minősíthető tevékenységek teszik ki (egészségügy, oktatás és kultúra stb.), ahol nem merülnek fel definíciós vagy el- határolási problémák. A bizonytalanság fő—

leg a termelési célra felhasznált szolgáltatá-

(4)

SZEM LE

197

sok körében van. A volumenmérést illetően állást foglalt a nem árujellegű szolgáltatá—

sokban foglalkoztatottak teljesitményében egy feltételezett termelékenységi tényező al—

kalmazása mellett, ami nem önkényes be- avatkozás az indexbe. ha a termelékenység változását a munka technikai felszereltségé—

től tesszük függővé.

Mód Aladárne' leszögezte, hogy jóllehet mindenütt szükség van konvenciókra. de vé- leménye szerint a szolgáltatásoknál több konvencióra van szükség. mint a termékek számbavételében. s a feladattól függően ezek a konvenciók különbözők lehetnek. En- nek tudatában kellene és lehetne kiválasz- tani azokat a nagyobb területeket, ahol a legaktuálisabb a megállapodás. Két szolgál—

tatáscsoportra hivta fel a figyelmet: az egyik az országok közötti kapcsolatokban megje—

lent szolgáltatósok, a másik a gazdasági fejlettség szinvonalának meghatározásában

szerepet játszó szolgáltatások. Azt ajánlotta, hogy a statisztika mondjon le a nagyon ap—

rólékos elhatárolásokról.

Dr. Párniczky Gábor elnöki zárszavában hasznosnak és aktuálisnak minősítette az ülést, ahol olyan problémakört vitattak meg.

amely jelenlegi stádiumában inkább a tudo- mányos vitát, mint a hivatalos álláspontok egyeztetését igényli. Az ülés hozzájárult a vélemények tisztázásához, segítséget nyújtott további ismeretforrások feltárásához. Egyet- értés alakult ki abban, hogy vállalkozni kell a szolgáltatások mérésére, mégpedig mindig rugalmasan alkalmazkodva a feladatok—

hoz. E vita során is világosan megjelent a statisztikának az az örök belső ellentmondá—

sa. hogy az elméletileg világosan megfogal- mazott definíciókat a gyakorlatban csak kompromisszumokkal, leegyszerűsítésekkel lehet a statisztikai megfigyelésre, illetve mé—

résre alkalmazni.

MAGYAR SZAKl RODALOM

. KOLOSI TAMÁS:

TAGOLT TÁRSADALOM

Gondolat Könyvkiadó. Budapest. 1987. 356 old.

Kolosi Tamás az 1980—es évek magyar szo- ciológiájának nemcsak egyik legterméke- nyebb (1980 óta négy könyvet írt, ebből egyel; társszerzőkkel. továbbá egy hétkötetes könyvsorozotot szerkesztett. valamint nagy- számú tanulmány született keze alatt), hanem talán a legérdekesebb szerzője is. Elég az életpályájára utalni. A filozófia felől in—

dult el 1970 körül. Első két könyve a társa- dalmi struktúra marxista elméletével, (: struk- túraelmélet és a Központi Statisztikai Hiva- falban kidolgozott rétegződés- vagy munka—

jellegcsoport—modell összehasonlitásával és összeegyeztetésével foglalkozott. Az 1970—es évek második felében egyre több emoirikus munkát végzett. 1981—1982aben az eddigi legnagyobb és legrészletesebb magyarorszá- ai rétegződést'elvételnek volt az egyik irányi- tája.1 Jellegzetes ,,amerikai" módszereketval- kalmazva. a nagyszámú alapadatból indexe- ket szerkesztett. és különféle sokvc'rltozós ma—

tematikai statisztikai módszerek felhasználá- sával kutatótársaival együtt a magyar tár- sadalomban megtalálható egyenlőtlenségek és rétegződés teliesen új képét irta le. Itt ismertetett munkájában újra megjelenik 'az elméleti érdeklődés, de most már az empirikus munkában szerzett tapasztalatok olaoir'm próbál új elméleti következtetéseket meglo—

' A felvételről részletesen lósd dr. Andorka Ru—

dalt: A Társadalomtudomónyi intézet rétegződésmo—

deli-vizsgálati sorozata; Statisztika! Szemle. 1987.

évi 7. sz. 695—703. old.

galmazni. A szerző mai gondolkodását jól iellemzi (: következő mondat: ,,Korántsem gondoljuk, hogy a felvetett kérdések mind- egyikére sikerült egyértelmű, lezárt választ találnunk. Az elemzés során végig inkább a problémák megfogalmazására. az elméleti és módszertani korlátok jelzésére törekedtünk"

(346. old.). lsmertete'semben ezért én is a szokásosnál nagyobb teret szentelek a Ko- losi által felvetett kérdések és következteté—

sek továbbgondolásának. '

A könyv első része a szociológiai struktú- ra- és rétegződéskutatás elméleti és mód- szertani kérdéseivel foglalkozik. A kérdés

nemzetközi szakirodalmáról adott áttekintés—

ből az olvasó megerősödhet abban a követ—

keztetésében, hogy a struktúra és a rétegző- dés fogalmát, főképpen egymáshoz való vi- szonyukat illetően nincs egységes állásoont (: nemzetközi szociológiai gondolkodásban, sőt, szinte annyi álláspont van, ahány szer- ző. Dahrendori szerint ott, ahol a XIX. szá—

zad szociológiája osztályképződésről beszélt.

a mai szociológia társadalmi rétegződésről beszél. Ossowski szerint az osztályszerkezet Sztálin—féle elemzése valójában semmiben sem különbözött az amerikai rétegződési meaközelitéstől. Blau és Lenski szerint a struktúra az az integrációs forma. amely az emberek társadalmi differenciálódása. vaay- is a rétegződés mögött meghúzódik. tehát egészen szoros kapcsolatban áll :: rétegző—

déssel. Ehhez közel állónak látszik Ferae Zsuzsa felfogása, mert szerinte a társadalmi rétegződés leírásának az a feladata, hogy empirikus tényeket adjon a társadalmi struk- túra megismeréséhez. Blau ehhez hozzáteszi,