Az MTA Statisztikai Bizottságának kibővített ülése

OSZTRÁK— MAGYAR STATISZTIKAI MÚLT 521

erom acneKTe cocmnewyiocn e 1973 rogy e Bel-re ceccmo MSXAYHapOAHOI'O CTaTncvmecxoro Mucmry'ra (lSl) u coőbmnsr no noeoAy 150—nemero ioómnesi aecrpuücxoü ocbuuvianbnoü cramcm- Lteokov'l cnyxtóbr.

SUMMARY

Austro—Hungarian statistical relations were, at the beginning (in the 19th century), determined by the incentives of Austrian official statistics. The influence of the representatives of Hungarian descrip- tive statistical science, however, early presented itself upon the development of Austrian official sta- tistical service. The first half of the 19th century and aiso the next two decades had been characteri- zed only by a single scientific school on the Hungarian side, although there was already an attempt made to establish independent Hungarian official statistical service in 1848.

The author deals in detail with the renewal of Austrian official statistics and with its effect on the permanent Hungarian statistical service established in the 1860s. Parallel with this he analyzes why the contacts became loose after the 1870s and particulary from the 1880s on.

Finally, the author deals with the upswing of Austro-Hungarian statistical reiations in the last two.

decades, reterring to the lSl session in Vienna in 1973, to the opinions about the 150 years jubilee ot Austrian official statistical service.

SZEMLE

AZ MTA STATISZTIKAI BIZOTTSÁGÁNAK KlBÓVíTETT ÚLÉSE

A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottsága 1989.'március 2—i ülésén megvitatta dr. Ánray János: ,,A nemzeti vagyon fogalmi rend-

szere" cimű előadását) Az előadást a Bizottság

tagjai és a meghívottak előzőleg írásban meg—

kapták. Szóbeli bevezetőjében az előadó a követ- kező kérdéseket emelte ki.

Állásfoglalást és támogatást kért a Bizottságtól

egyetlen nemzetivagyon-fogalom meghatározá- sához. Foglalkozott a nemzeti vagyonban felölelt erőforrások értékelési elveivel. Hangsúlyozta, hogy a vagyontárgyaknak az értékelés időpontjá- ban érvényes beszerzési árakon való értékelését tartja egyedül alkalmas módszernek a nemzeti vagyon kiszámításához. Rámutatott a tulajdono- sok azonositásának fontosságára mind vállalati, mind népgazdasági szinten.

Végül a dolgozatban tárgyalt problémák gya—

korlati megvalósításának, a reális és megbízható vagyonadatok kidolgozásának az esélyeit vázol—

va azt a véleményét fejezte ki, hogy a nemzeti va- gyon leltárba vételét és értékelését mikrogazda—

sági szinten, vagyis a vállalatok, szövetkezetek.

társaságok egyenkénti vagyonmérlegének újra—

értékelése útján lehet megvalósítani. Központi- lag, hagyományos statisztikai eszközökkel. pél- dául a hosszú időszakra visszatekintő beruházá—

si adatok összegezésével nem lehet reális-állo—

ményi adatokat előállítani.

Avita során a Bizottság elnöke, Nyitrai Ferenc- né dr. felhivta a résztvevők figyelmét arra, hogy a vitára kiküldött anyag az előadó saját véleményét és nem a Központi tatisztikai Hivatal álláspont- ját tartalmazza. Ennek megfelelően a vitában fel—

merülő javaslatokat is a statisztikai elmélet és módszertan fejlesztéseként kell tekinteni ezen a fórumon, nem pedig a Központi Statisztikai Hiva- tal számára szóló feladatokként.

A vitában Szabó Kálmán, Berend Iván, Szira Ta- más, Nyilas András, Bársony Jenö, Juhász János-

né, Kupcsik József, Éltető Ödön, Ámon Zsolt és Berde Éva vett részt.

A felszólalók többsége hangsúlyozta, hogy a vitára bocsátott anyag fontos és jelenleg különö- sen időszerű kérdéseket tárgyal, amelyeknek egy

i Az előadás szövegét lásd a Statisztikai Szemle jelen számé-

ban (452501. ola).

része sürgős megoldást követel, különben jelen- tős károsodás érheti az országot. Ezek között a vállalati vagyonértékelés megoldatlansága a leg- súlyosabb gond, ahogy ezt Szabó Kálmán és Bár—

sony Jenő felvetette. Szabó Kálmán szerint a Pénzügyminisztériumnak fél éven belül ki kell dolgoznia a vagyonértékelés alapelveit és mód- szereit, mert ennek hiányában a most folyamat- ban levő és várhatóan növekvő számú vagyontár- sulási tárgyalásokon a vállalati vezetők egy része gyenge alkupozíciója miatt eladja az ország va- gyonának tekintélyes hányadát külföldi vagyon- társaknak. Bársony Jenő ezt a problémát úgy ér- zékeltette, hogy eddig a tulajdonos hiánya vagy érdektelensége miatt egy hosszú ideje tartó va—

gyonpusztulásnak voltunk tanúi, ami most, a tár- sasági törvény életbe lépése után a vállalati átala- kulások során a vagyon széthullásához vezet. Ez a folyamat főleg a válságágazatokban jelentke—

zik, ahol a gazdálkodás nehézségei rákényszerí- tik a vállalati vezetőket arra, hogy bármilyen áron is külföldi tőkét vehessenek igénybe. A külföldi partnerrel való társulás motivációja azonban ne- gzon különböző lehet attól függően, hogy milyen k pességekkel, adottságokkal és ismeretanyag- gal rendelkezik egy-egy válialat vezetői gárdája.

A jól képzett, tehetséges. nyelveket beszélő me- nedzser nyilvánvalóan nagy készséget tanúsít a külföldi tőkével való társulásra, hiszen reménye lehet arra, hogy pozícióját a vegyes vállalkozás—

ban is megtarthatja; ezért engedményeket haj- landó tenni a vagyonértékelésben. Ezzel szem- ben az a vezető, aki nem rendelkezik ilyen tulaj- donságokkal, valószinűleg mereven elzárkózik az ilyen társulás elő!, mert az veszélyeztetheti eg—

;iésztenciáját, s ez motiválja a vagyon túlénékelé—

ben.

A vagyonértékelés megoldatlansága azonban akkor is sok nehézséget vettel, ha csak a hazai szintéren merül fel a vagyonnal való gazdálko- dás, mert mint Bársony Jenő mondta, ha nincs igazi vállalkozó és piac, akkor hiányzik az az eb—

jektiv alap, amelyről kiindulva az átalakuló válla- latok erőforrásait és hozamait reálisan egybe le—

hetne vetni. Szabó Kálmán egyik idevágó gondo- lata az volt, hogy nemzedékek hosszú sora nőtt fel anélkül, hogy a tőkével való gazdálkodás ele- mi szabályait megismerte volna; vagy ahogy

SZEMLE

523

megfogalmazta: ma itthon nincs a tőkegazdálko- dásnak kultúrája. Juhász Jánosné pedig úgy tet- te fel a kérdést, hogy milyen indokok miatt nem került sor az 1968. évi általános újraértékelés óta eltelt húsz évben a vagyonértékelés megoldásá- ra? Véleménye szerint a pénzügyi kormányzatot az motiválhatta, hogy az állóeszközök átértékelé- se — a nagyobb értékcsökkenési leíráson keresz- tül — megnöveli a vállalatok beruházási forrásait, márpedig az ország külső egyensúlyi helyzete ér- dekében a belföldi felhasználást főleg ezen a te- rületen kívánta mérsékelni. Az átértékelés a nye- reségadó címén befolyó összeget is mérsékli, ami hátrányos a költségvetés számára. Maguk a vállalatok sem lehetnek érdekeltek a vagyon fel- értékelésében, hiszen ha működésüket a vagyon—

hoz viszonyított hozam rátája alapján minősítik, akkor az alulértékelt vagyon szebbnek mutatja ugyanazt az eredményt. Az esetleg betársuló kül- földi tulajdonos vagy a vagyonkezelő holdingok is inkább az alul-, mint a felülértékelésben érde- keltek.

Bársony Jenő szerint a külföldiekkel folytatan- dó tárgyalásokhoz egyedüli objektív alapot az a vagyonértékelés képezhetné, amelyben olyan beszerzési vagy építési árakon értékelik a hazai gépeket és épületeket, amennyiért azokat a tár- sulni szándékozó külföldi egy hasonló adottságú fejlődő országban megvásárolhatná. Ez a vagyonérték a külföldi vállalkozó számára reális mérlegelési alternatíva, ezért ezt az értéket a ha- zai vállalatnak is ismernie kellene, hogy megfele- lő alkupozícióba kerüljön.

Afelszólalók többsége elfogadta az előadónak azt az álláspontját, hogy a nemzeti vagyont elsőd- legesen a materiális (tangible) vagyontárgyak új- rabeszerzési értékén kell értékelni, az így értékelt vagyont nevezték többen ,,vagyonértéknek". Ezt az értékelési elvet nemcsak népgazdasági szin- ten, hanem vállalati szinten is szükségesnek és használhatónak tartották. Ezzel a fogalommal szembeállították a ,,tókeériák" fogalmát, amely- nek nagyságát olyan alapvető tényezők befolyá- solják, mint a várható hozam, a jövőbeni kilátá- sok, a versenypozíció, a vállalkozás várható élet- tartama. ilyen kritériumok alapján nyilvánvaló, hogy a vagyonérték növelése nem lehet öncélú;

a valódi társadalmi cél a tőkeérték növelése, ami hatékony és perspektivikus gazdálkodás esetén kisebb vagyonértékkel is elérhető. Bársony Jenő és mások is rámutattak arra, hogy míg a vagyon- érték megközelítésére a dologi (tárgyi) oldalról kell elindulni, addig atőkeértéket elsősorban ajö- vedelemhozó képesség oldaláról lehet elvileg is, gyakorlatilag is megközelíteni. Ebből következik, hogy a tőzsdén kialakuló árfolyamok elsősorban a vállalatok tőkeértékéről és nem vagyonértéké- ről adnak információt.

Jóllehet az előadó doigozatának bevezetőjé- ben megindokolta, hogy a mostani vizsgálatból miért rekesztette ki a ,.tőke" fogalmának tárgyalá—

sát, csaknem minden felszólaló hiányolta a nem—

zeti vagyon értelmezésének és értékelésének

azokat az aspektusait, amelyeket a tőkeérték fen- tiekben vázolt kritériumai alapján lehet és kell megvilágítani. Szira Tamás és Nyilas András nem értett egyet azzal, hogy a tanulmány csak egyet- len értékelési koncepciót tart jónak, azt sugallva, mintha minden célra az újrabeszerzési értéken ki- fejezett vagyonállomány lenne alkalmas. Azt ja- vasolták, hogy legalább párhuzamos változat- ként ismerjük el és dolgozzuk ki az ún. ,,piaci áron" való értékelést is, ami az egyik értelmezés- ben ajövedelmezőség alapján végzett vagyonér- tékelés, egy másik értelmezésben a tőzsdei árfo- lyamok alapján végzett értékelés. Bársony Jenő és Juhász Jánosné egyaránt elismerte, hogy szükséges a jövedelmezőségből visszavezetett tőkeérték kiszámítása, de rámutattak arra, hogy akár az állóeszközök pótlása, akár a termelés tényleges költségeinek a meghatározása érdeké- ben nem lehet lemondani a termelőeszközök tényleges bekerülési értékének, illetve a vagyon felszámolási értékének a megállapításáról.

A vitaülés alapjában véve elfogadta az előadó által javasolt tartalmi meghatározást, amely sze- rint a materiális jellegű gazdasági erőforrások összességét kell nemzeti vagyonnak tekinteni, s hogy valóban célszerű az emberi erőforrásokat ,,vonal alatt" kimutatni. Több kérdésben azonban eltérő vélemények hangzottak el. Szabó Kálmán és Berend iván rámutattak arra, hogy a definíció leszűkíteni látszik a nemzeti vagyont, amennyi- ben nem terjed ki az olyan nem materiális javak- ra, mint a szabadalmak, a llcencek, a software-ek, az üzleti hírnév. Ezeknek —- bár szellemitermékek -— jelentős a gazdasági értékük, s ezért helyük van a nemzeti vagyonban; mint ahogy a tanulmány későbbi része oda is sorolja őket. Berend iván szerint a definíció pontosítása indokolt azért is, mivel a társadalom szükségleteinek kielégítésé- hez nemcsak gazdasági jellegű erőforrások szük- esek, hanem számos más tényező, mint pél- dául az életmód, a közérzet, a szervezés. Juhász Jánosné azt vetette fel, hogy a'környezeti ténye- zőket jellegük miatt is és az értékbeni mérhető—

ség megoldatlansága miatt is ki kellene zárni a nemzeti vagyon köréből, és legfeljebb vonal alat-

ti tételként jöhetnek szóba. Ámon Zsolt elfogadta

a nemzeti vagyon körére adott elméleti definíci- ót, de azt ajánlotta, hogy a gyakorlati lehetősé- gekből kiindulva azok a vagyontárgyak szerepel- jenek a ,,vonai felett", amelyekre az adatok is megadhatók. Kupcsik József a nemzeti vagyon definiciója és a későbbi tartalmi kifejtés között el—

lentmondásokat lát, így például abban, hogy a definíció szerint a belföldi pénz nem része a va- gyonnak, ugyanakkor az általános sémában mégis fel van tüntetve; vagy h y a tanulmány az egyes személyek és jogi szem lyek egyéni tulaj- donának összegeként (is) értelmezi a nemzeti va- gyont, ami ily módon haimozódáshoz vezet. Azt javasolta: ahogy a termelésben élesen megkü- lönböztetjük a mikro- és makrogazdaság fogal- mait, például a vállalati bruttó és nettó termelést elhatároljuk a társadalmi terméktől és a nemzeti

524

jövedelemtől, úgy a nemzeti vagyon fogalmi rendszerében is szükséges lenne ilyen különbsé- get tenni. Szira Tamás nemcsak az értékelés, ha- nem a nemzeti vagyon körébe vonandó vagyon- tárgyak tekintetében is nyitottabb, több változa- tot megengedő rendszer mellett foglalt állást, mert szerinte eltérő célokhoz eltérő tartalmú va—

gyonkategóriákra van szükség. A tanulmányban ismertetett fogalmi rendszert túlságosan zártnak tekinti. Nem a kört érintő, hanem a körön belül az egyes csoportok közötti elhatárolás kapcsán me—

rült fel az a kérdés, hogy miért van az erdő faállo- mánya és az alatta elterülő föld elkülönítve, az utóbbi a művelt területtel összevonva.

A vitában résztvevők általában egyetértettek a tanulmányban atulajdon fogalmáról, atulajdono- si jogok gyakorlásáról és a tulajdonosok csopor—

tosltásáról kifejtett véleménnyel, amely már tük- rözi, hogy a közeli jövőben megváltozik a gazda- sági szervezetek és tevékenységük tulajdonfor- mák szerinti csoportosítása. Szabó Kálmán azon- ban rámutatott arra, hogy a tanulmány inkább jo- gi, mintsem tartalmi megközelítésben tárgyalja a jövőben kialakuló tulajdonformákat és azok cso- portosítását. Fontosnak tartotta, hogy minden tu—

lajdon mögött megkeressük azt a szubjektumot, amely a tulajdonosi jogokat képviseli. Ilyen őnál.

ló szubjektumként értelmezi a vállalat kollektívá—

ját, a községet vagy várost, az egyetemi alapít- ványt, de azzal is számol, hogy az állam is meg- marad bizonyos vagyontárgyaknak vagy szerve-

zeteknek a tulajdonosa. Ámon Zsolt és mások fel-

hívták a figyelmet arra, hogy a Gazdaságlrányítá- si Konzultatív Bizottság egyik munkacsoportja a közelmúltban javaslatot dolgozott ki a jövőben működő tulajdonformák kategorizálására és ér- telmezésére. Abban egyetértés alakult ki a vitaü- lésen, hogy nemcsak vállalati, hanem népgazda- sági szinten is fontos megismerni és kimutatni a tulajdonnak a különböző típusú tulajdonosok kö- zötti megoszlását, így többek között azt is fel kell tárni, hogy a működő részvénytársaságok rész—

vényeinek mekkora hányada van magánkézben, és mekkora van állami vagy más típusú köztulaj- donban.

Ami az egyéb kérdéseket, javaslatokat illeti Be- rend fván rámutatott arra, hogy amennyiben sor kerülne a nemzeti vagyon bizonyos elemeinek a korábbi beruházási adatokból való kiszámításá- ra, akkor nemcsak az árváltozásokat kellene gon—

dosan figyelembe venni, hanem azt a számos tar—

talmi változást is, amelyek a beruházásokra vo—

natkozó törvényes előírásokban az elmúlt 40 év alatt bekövetkeztek. Kifejtette továbbá, hogy az állóeszközök nettó értéke többszörös művi be—

avatkozás eredményeként kimutatott maradvá- nyérték, amely egyre inkább használhatatlanabb lesz, mert a szűk beruházási lehetőségek miatt a vállalatok nem selejtezik ki a már egyszer, sőt né- ha még a kétszer teljesen leirt eszközöket sem.

Javasolta, hogy a gépállomány felmérése során a gyártási évnek és az adott konstrukció kialaki-

tási évének számbavétele útján kíséreljük meg a gépek technikai szinvonalát jellemezni.

Juhász Jánosné és Ámon Zsolt felvetette, hogy

a tanulmányban közölt általános séma milyen szintre, például egyedi vállalatokra és háztartá- sokra vagy makrogazdasági szintre értelmezen—

dő-e, mert ettől függően más a belföldi pénzve- gyon szerepe. Ugyancsak Juhász Jánosné vetet- te fel, hogy amennyiben több évre készülnek el a nemzeti vagyonra vonatkozó számítások, és vál—

tozatlan árakon a volumene is meghatározásra kerül, akkor különösen fontos elvi és módszerta- ni problémaként merül fel a külföldi adósságállo—

mány reálértékének a megállapítása.

Berde Éva azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti

sa nemcsak gazdaságpolitikai szempontból na- gyon fontos, hanem a gazdasági modellezés szempontjából is. Ehhez viszont lehetőleg hosszú időszakra visszamenő adatokra van szük—

ség, mert például a gazdasági növekedési vagy a tőkeigényességi modelleket csak ilyen adatok birtokában lehet kidolgozni.

Ámon Zsolt rámutatott arra, hogy a tanul-

mányban felvázolt vagyonfogalmaknak nemcsak önmagukkal, hanem számos más makrogazda- sági folyamatot kifejező mutatókkal ls konzisz- tens rendszert kell alkotniok, mint amilyen a le- kosság vagy a költségvetés mérlege, a nemzet—

közi és a hazai hitelmérleg stb.

Éltető Ödön arra hivta fel a figyelmet, hogy a

nemzeti vagyon körébe felvett háztartási tartós fogyasztási cikkek közül egyre nagyobb arány- ban lesznek olyanok, amelyeket nem kizárólag fogyasztási szükségletek kielégítésére használ- nak, hanem termelési célokra is például sze—

mélygépkocsik, számítógépek). ld vel célszerű lesz az ilyen eszközöket funkciójuk arányában a fogyasztási cikkek köréből a termelőeszközök csoportjába átsorolni.

:

Az előadó válaszában az elhangzott észrevéte- lek és javaslatok többségét elfogadta; azokat a további idevágó munkában hasznosithatónek

tartotta.

Ami a nemzeti vagyon fogalmának rugalma- sabb kezelését, többféle vagyonkategórla párhu- zamos alkalmazását illeti, abban azt a vélemé- nyét fejezte ki, hogy a tanulmányban közölt glo- bális vagyonfogalom és annak kétoldalú mérle- gen (számlán) bemutatott kategóriái valójában kielégítik a többféle célra többféle tartalmú muta—

tó iránt támasztott igényt, így például megtalál—

ható benne külön kategóriaként az újratermelhe- tő vagyon, azon belül az állóeszközök értéke, a forrás oldalon a saját és az idegen vagyon. Avo—

nal alatti tételek figyelembevételévei jelentősen kibővíthető a vizsgálatba bevonni szándékozott ' erőforrások köre. Ami ebben a zárt keretben fon—

tos ée megőrzendő, az éppen a különböző rész—

fogalmak és a különböző dimenzióban bemuta-