1160
STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÖ
ságban megtermelt nettó érték és így a tisz- ta jövedelem egy része is az iparban reali- zálódik. A valós érték megállapítására a szerzők vagy a tiszta jövedelem rátájának termékenkénti korrekcióját, vagy a munkará- fordítás számbavételének módosítását ajánl—
ják. Mivel a két becslés eredménye közel azo—
nos, és a második módszer egyszerűbb, ezért ennek eredményeit ismertetik a szerzők. A me—
zőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő ugyanakkora hányadát veszik figyelembe az iparban kimutatott nettó termék előállítója- ként, amekkora az ipari feldolgozásra kerülő mezőgazdasági termékek hányada (1972-ben 50,3 százaléka). Az ipari munka magasabb termelékenysége miatt ezekben az iparágak- ban foglalkoztatottak létszámát 1.2-es szor—
zóval növelték. A számítás alapján az élel- miszeriparban és a könnyűipar egyes ágaza- taiban kimutatott nettó termelés 70,2 száza- léka volt mezőgazdasági, 19,8 százaléka élel- miszeripari és 10,0 százaléka könnyűipari ere- detű. lgy a statisztika szerint kimutatottnál 26 milliárd rubellel több a mezőgazdaság nettó termelése. A növekmény teljes egészében a
társadalmasított szektort illeti.
A számítás soron következő lépéseként a népgazdasági agráripari komplexum teljes tevékenységét határozzák meg: a munkabért.
a' nyereség és forgalmi adó figyelembevéte- lével a nettó terméket v és m elemre bontva.
(Az agráripari komplexum összes nettó ter- melése 1972-ben 131,8 milliárd rubel volt.) Az átrendezés után a komplexum különböző ágazatai közül még mindig a mezőgazda- ságban a legkisebb az m/v aránya (88,5 szá- zalék), az élelmiszeriparban ennek három és félszerese, a könnyűiparban közel háromszo- rosa, a komplexum egészében 115 százalék.
Az agráripari komplexum ágazatainak fej- lődése eltérő ütemű volt. 1966-tól 1975—ig 52 százalékkal nőtt a nettó termelés, és a me—
zőgazdaság növekedési üteme volta legala- csonyabb, így a komplexumon belüli 72,5 szá-
zalékról 62 százalékra csökkent.
A nettó termelésen kívül szükségesnek tartják a szerzők a komplexum végtermékei- nek meghatározását is. Erre azonban a ren- delkezésre álló információkat nem találják megfelelőnek. Végső termelésnek az ide so- rolt ágazatok nettó termelését, az amortizá- ciót. a más ágazatokban termelt és a mező—
gazdaságban felhasznált anyagok értékét veszik, amelyet a készletváltozások egyenle—
gével korrigálnak.
A komplexum bruttó termelését sem ater- vezés, sem a szerződéskötések. sem az ága- zati kapcsolatok vizsgálatára nem tartják al—
kalmasnak; 40 százalékra becsülik e mutató halmozódását.
Éppen ezért kiszámítják 1966 és 1975 kö- zött az ágazat végtermékének alakulását is.
10 év alatt ez 76 százalékkal nőtt. legkisebb mértékben a mezőgazdaságban. Ez a szer—
zők szerint csak részben magyarázható a technikai haladással és a komplexum más ágazatainak - a szükségletekhez igazodó -- gyorsabb ütemű fejlődésével. Számitásaik szerint a komplexum kiszolgáló ágazatai ár- szinvonalának a mezőgazdaságét lényegesen meghaladó növekedése is szerepet játszott
ebben.
A mezőgazdasági felvásárlás a fenti két időszak között 51 százalékkal, a felvásárló vállalatok nyeresége kétszeresére nőtt, a gépjavítás 3.9-szeres volumennövekedését árának 5.3—szoros emelkedése kísérte stb. Az SZKP júliusi plénumónak határozatai ezért joggal sürgetik a kedvezőtlen közgazdasági viszonyok rendezését. A jelenlegi hivatalos statisztikai adatok alapján különösen a komplexum végső termékének meghatározása ütközik nehézségbe. és külön számításokat, becsléseket igényel. A szerzők olyan változ- tatásokat sürgetnek az információ-rendszer—
ben, amelyek szükségesek a tisztánlátáshoz és egyértelműen tükrözik a termelési folya-
mat jellemzőit.
(Ism.: Molnár István)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
ANDREENKOV. V.:
A TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK KIDOLGOZÁSÁNAK PROBLÉMA!
(Problemü posztroenija pokazatelej szocial'nogo razvitija.) — Obscsesztvennüe Nauki. 1979. 1. sz. 70- 76. p.
Az elmúlt évek során a társadalmi jelző- számok iránti érdeklődés egyre fokozódik.
Évről évre nő a kérdéssel foglalkozó publi- kációk száma is, A társadalmi jelzőszámok problémájának különálló kezelését jelentős mértékben a társadalom gyakorlati igényei indokolják. Ezek között első helyen kell meg—
említeni a társadalmi fejlődés tervezésével és prognosztizálásával összefüggő feladato-
kat.
A fejlett szocializmus viszonyai között a gazdaság társadalmi folyamatokra gyakorolt hatásának köre és mélysége gyökeresen meg- változik, aminek következtében a tervszerű- ség minőségileg új fokát éri el. A társadal- mi—gazdasági tervezésben mind, jelentőseb- bé válnak a társadalmi vonatkozások. Nyil- vánvaló, hogy ez csak a társadalmi problé- mákra és folyamatokra vonatkozó empirikus információkra támaszkodva mehet végbe. Az
STATISZTlKAl IRODALMI FIGYELÖ
1161
ilyen információk szintetizálásának és gya- korlati célú bemutatásának egyik eszköze a gazdasági és társadalmi jelzőszámok rend- szere.
A társadalmi jelzőszámokkal foglalkozó kutatások során szükségessé vált a társada- lomstatisztika kibővítése. Ez a munka nagy- ban elősegítette a társadalmi jelzőszámok fogalmának intézményesítését. Ugyanakkor a fejlődés során a társadalmi jelzőszámok számos új vonással is gazdagodnak, annak megfelelően, ahogyan a szerepük változik a tervezés rendszerében. Míg a kezdeti fázis- ban a társadalmi jelzőszámok csak az erő—
források jellemzéséhez kapcsolódtak, a fej- lett szocializmusban — a társadalmi felada- tok előtérbe kerülése következtében — a tár- sadalmi jelzőszámok funkciójáva' válik a tár- sadalmi fejlődés eredményeinek értékelése.
A társadalmi jelzőszámok problémájának időszerűségét azonban nemcsak a gyakorlat igényei indokolják, következik ez a társada- lomtudományok és elsősorban a szociológia fejlődésének törvényszerűségeiből is.
A társadalmi jelzőszámokkal kapcsolatos kutatások egyik szovjetunióbeli sajátossága az. hogy ezek a kutatások szoros kapcsolat- ban vannak az egyes vállalati kollektívák, városok és területek társadalmi fejlődési ter- veinek kidolgozásával. E speciális feladatok megoldása az elmúlt tíz év során megterem- tette az egész társadalom szintjére vonatkozó társadalmi tervezés, valamint az ehhez szük- séges társadalmi jelzőszámrendszer módszer- tani bázisát.
A fenti tényezőknek megfelelően a társa—
dalmi jelzőszámok kidolgozása a következő két, egymással összefüggő irányban képzel—
hető el. Az első irány a társadalmi jelzőszá- moknak a társadalmi—gazdasági tervezésben, valamint a szociálpolitikában való felhasz—
nálásával kapcsolatos. A másik irányzat ab- ból a célból vizsgálja a társadalmi jelzőszá- mokat, hogy segítségükkel feltárja a társa—
dalom egészének. valamint egyes alrendsze- reinek a működését.
A társadalmi jelzőszámok fogalmát és sa—
játosságait igen széles körűen tárgyalja a szakirodalom. Ezek közül az egyik leggyak- rabban előforduló problémakör a társadal- mi jelzőszámok normatív, illetve értékorientá- ciós jellege. A társadalmi jelzőszámok nor- matív jellege abban fejeződik ki. hogy se—
gítségükkel lehetővé válik valamely adott tár- sadalmi törvény által meghatározott társa- dalmi fejlődés adott időbeni állapotának az összehasonlítása a fejlődés végső fázisával.
azaz más szóval értékelhető a kitűzött cél megvalósításának mértéke. Ha a jelzőszámok kiválasztásánál azokra a társadalmi jelensé- gekre. illetve folyamatokra koncentrálunk, amelyek a legteljesebb mértékben feltárják az egyes társadalmi törvények működését,
olyan társadalmi jelzőszámrendszert kapunk, ahol a mutatók konkrét normatív jelentéssel
bírnak.
A társadalmi jelzőszámok gyakorlati kidol—
gozása számos elméleti és módszertani prob—
lémát vet fel. Az egyik ilyen probléma a tár- sadalmi fejlődés célfüggvényeinek kidolgo—
zása a társadalom egyes alrendszereire vo- natkozóan, valamint ezek integrálása a tár—
sadalmi fejlődés egységes terveiben. Ennek a feladatnak a megoldása elképzelhetetlen a társadalmi fejlődés átfogó elmélete nélkül.
Ugyanakkor az egyes társadalmi jelenségek- re és folyamatokra vonatkozó jelzőszámok közötti kölcsönkapcsolatok feltárása érdeké- ben szükségessé válik a társadalmi fejlődés speciális szociológiai elméleteinek a kidol—
gozása is. Ezen elméletek fejlődése, vala- mint a társadalmi jelzőszámok kidolgozása párhuzamos, egymást feltételező folyamat.
A társadalmi jelzőszámok kidolgozása meghatározott ráfordításokat igényel. Ezek egyrészt az egyedi statisztikai felvételekkel kapcsolatosak. másrészt a jelzőszámoknak a statisztikai szolgálat gyakorlatába történő bevezetésével, valamint a megfelelő informá—
ciók gyűjtésével és feldolgozásával függnek össze. Valamely társadalmi jelzőszámrendszer intézményesítéséről csak akkor lehet szó, ha a potenciálisan begyűjtendő információk fel- használási lehetőségei szélesek, az adatgyűj- tés költségei viszont alacsonyak.
(Ism.: Nagy Sándor)
HARTL. !. — VECERNlK. J.:
A MUNKÁSCSALAD ÁTALAKULÁSA A SZOCIALISTA CSEHSZLOVÁKIABAN
(Premeny delnícké rodiny v socialistickém Ceskos- lovensku.) — Sociologicky Casopis. 1979. évi 3—4. sz.
313—325. p.
A szerzők a mai csehszlovákiai munkás- család néhány jellemzőjét, illetőleg azokat a változásokat kívánják bemutatni, amelyek a munkáscsaládokban a szocialista korszakban végbementek, hangsúlyozva, hogy a társa- dalom általános homogenizálódása ellenére, a munkáscsalád megőrizte néhány specifikus vonását.
A munkáscsalád korábbi egyértelmű tár—
sadalmi besorolhatósága, viszonylagos társa—
dalmi zártsága — amelyet még intergenerá- ciós viszonylatban is jórészt a családfő tár- sadalmi helyzete határozott meg — megszűnt.
A munkáscsalád fogalmi jegyeinek meghatá- rozása tehát nem absztrakt kérdés. mert ezeknek a jellemzőknek a módosulása éppen (: mélyreható társadalmi átalakulások követ—
kezménye.
Napjainkban a munkáscsalád egyre in- kább más társadalmi osztályok. rétegek
