Krieger, M.H.:Társadalmi jelzőszámok és az életciklus

STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖ

két a leggazdaságosabban képesek előállí- tani.

A gazdasági integráció nyújtotta harmadik előny az, hogy fokozza a versenyt, s ezzel az ipar hatékonyságát. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a korlátozott belföldi piac— és exportlehetőség következtében sok iparágban csupán egy termelő van, s ez gyakran ke- véssé hatékony, alacsony színvonalon irányi- tott állami és magánmonopóliumok kialaku- lásához vezet.

Negyedsorban a gazdasági integráció csökkenti a fejlett. iparosodott országoktól való függőséget, kiszolgáltatottságot. A szé—

Iesebb regionális keretek között létrehozott feldolgozó ipar. ezen belül elsősorban a ter—

melőeszköz—gyártás nagyobb önállóságot és az export-skála bővítését tenné lehetővé. Ez- zel függ össze a cikkben ötödik helyen em—

lített érv a gazdasági integráció mellett: erő—

síti a tagországok üzleti pozícióját és csök- kenti azt az eddigi nyomasztó tudatot, hogy a fejlődő országok gazdasági életét befo- lyásoló döntések az Egyesült Államok, Nyu- gat-Európa. valamint Japán importőreitől függnek.

Nem hagyható figyelmen kívül az a köve—

telmény. hogy a regionális fejlesztésből szár- mazó előnyökből a tagországok egyenlő mér- tékben részesedjenek. Ehhez a szerző meg- állapítása szerint az egyes regionális egy- ségekhez tartozó államok fokozottabb közös- ségi érzésére van szükség. továbbá az érin- tett országok fejlettségi fokában levő jelen- tékeny különbségek felszámolására. Fennáll annak a veszélye, hogy a nagyobb országok az integráción belül is nacionalista fejlődés- poIitikát folytatnak. Méreteiknél fogva ugyan—

is nagyobb belföldi és külföldi tőkét vonza- nak, ami képessé teszi őket arra, hogy a regionális piac előnyeit saját iparuk fejlesz- tésére használják fel.

A területegységenkénti gazdasági integrá- lódás fő akadályát a szerző az érintett or- szágok viszonylagos elmaradottságában látja.

A regionális társulásoknál szóba jöhető leg- több ország szegénységgel, tőkehiánnyal küzd, gátolják a fejlődést a föld- és jövede—

lemelosztásban levő nagy különbségek, a túlsúlyban levő nyersanyagexport, a növekvő külföldi adósságok és mindazok a problé- mák. amelyek közvetve vagy közvetlenül eb—

ből fakadnak. Ugyanakkor a regionális fej- lesztés fokozódó mértékű anyagi hozzájárulást kíván a kooperáló tagországoktól.

A cikk a továbbiakban azokat az adottsá- gokat részletezi. amelyek a gazdasági integ—

ráció létrehozásával járó nehézségek leküz- déséhez szükségesek. Ide sorolja az orszá- gos és regionális szintű tervezést; a nemzet- gazdaságok újjászervezését; a rövid idő- szakra vonatkozó áldozatvállalást hosszú távra szóló eredmények elérése érdekében:

a tagországok egymással szembeni külkeres- kedelmi forgalmának a megélénkülését; és végül azt, hogy a fejlett országok segítség—

nyújtását hatékonyan használják fel a regio—

náIis fejlesztés elősegítésére.

Az elmúlt tíz év tapasztalataiból arra kö- vetkeztet a cikk írója. hogy az iparosodott világ kereskedelmi és segélypolitikája nem nyújt megfelelő alapot a ,,harmadik világ"

nemzeteinek gyors ütemű fejlődéséhez. Vé- Ieménye szerint ezt a regionális fejlesztés biztosítaná annak összes előnyével és köny- nyebben vagy nehezebben megoldható prob- lémájával együtt. Egyben figyelmeztet a szerző arra, hogy az ajánlott módszer nem tekinthető olyannak,amelyik gyorsan és gyö- keresen megold minden fejlesztési problémát, de átgondolt gazdaságpolitikával az integrá- ció jelentős eredményeket hozhat.

(Ism.: Szőnyi Gyuláné)

TÁ RSADA LO MSTATISZTI KA

KRIEGER, M. H.:

TÁRSADALMI JELZÓSZÁMOK ÉS AZ ELETCIKLUS

(Social indicators and the life cycle.) -— Socio- Econamic Planning Sciences. 1972. 3. sz. 305—317. p.

A szerző szerint a társadalmi jelzőszámok a társadalmi tevékenységek (intézkedések) helyességének mérésére alkalmasak. Társa- dalmi cél lehet például az. hogy az egyén élete meghosszabbodjék, vagy hogy a tár- sadalom tagjainak fejlődése egyenlő mér- tékben legyen biztosítva. Javasolja. hogy a társadalmi célok elérésének mérésére jelző- szám—usorozaatot dolgozzanak ki, amely az életcikluson alapul. Életciikluson az egyén fej- lődésének különböző stádiumait érti,

A szerző -- Erikson nyomán -— a következő stúdiumokat különbözteti meg: csecsemőkor, korai gyermekkor. játszó évek, iskolás évek, kamaszkor. fiatal felnőttkor, felnőtt kor, idős kor.

A személyiség jellemzője, hogy a lépcső—

fokokat egymás után járja meg. Minden egyes lépcsőfok meghatározza. hogy a sze—

mélyiség hogyan reagál a következő stá- diumra. (Ez az elképzelés éles ellentétben áll Freud teóriájával, amely szerint az egyén éle—

tére a csecsemő-, illetve a korai gyermekkor élményei hatnak döntően.) Erikson szerint a

periódusok közötti átmenetet krízisek kísérik, amelyek során a személyiség új ,,Én"-jét dol-

gozza ki.

210

A tanulmány célja. hogy megkísérelje számszerűsíteni az ,,átmeneti-rátát", azaz meghatározni az egyik periódusból a má—

sikba való átjutás valószínűségét, továbbá képet kíván adni a sikertelen átjutás társa—

dalmi költségeiről.

Az életciklus—mutatók a szociálpolitika ér- tékelését hivatottak elősegíteni. A hagyomá- nyos mutatók csak egy kérdésre (vagy a la- káshelyzetre vagy az egészségügyi ellátásra) tudnak figyelmet forditani. Az életciklus-mu- tatók éppen ezt az egyoldalúságot küszöbö-

lik ki.

A számítás menete igen egyszerű: a ,.teljes életmutató" egyenlő pi A pg - pg pg, ahol p, azoknak az embereknek a hányada. akik eljutottak í periódusból i—l—i periódusba.

Sikeres átmenet lehet például: az első életév túlélése, az általános. illetve magasabb is- kola elvégzése, a házasságkötés. a szülővé válás. a munkavállalás stb.

Az egyes periódusokba való átmenet si—

kerességét valószínűségek fejezik ki. A szerző a valószínűségeket függetlennek tételezi fel.

A fehérek és nem fehérek "átmeneti rátáját"

kiszámítva kiderül, hogy mig a fehéreknél az első év végén az életben maradás valószínű- sége O,97, addig a nem fehéreknél ugyanez a ráta 0.94. A magasabb iskola elvégzésének valászinűségei a fehéreknél 0.75, míg a nem fehéreknél mindössze 0.58. Az előnyös állá- sokba kerülés valószínűsége a fehéreknél 0.39. míg a nem fehéreké csak 0.19. Minthogy a valószínűségeket össze kell szorozni, igy a fehérek ,.teljes életmutatója" (Pg) 0.22, míg a feketéké 0.08.

A szerző az egyik periódusból a követke- zőbe jutás társadalmi költségeinek kiszámí- tását lineáris programozási feladatként ke—

zeli. és rövid számítást végez az Egyesült Ál- lamok egészségügyi költségvetésének esetle—

ges átcsoportosításáról.

(lsm. : Gosztonyi György)

LAND, K. C.:

HOGYAN DEFlNlÁLJUK A TÁRSADALMl JELZÖSZÁMOKAT?

(Comment définir les indicateurs sociaux?) —— Re- vue Francoise de Sociologie. 1971. 4. sz. 569—577. p.

A társadalmi jelzőszám (social indicator) kifejezés mintegy öt éve sokat szerepel a társadalomtudományokban. Nincs még kel—

lően tisztázva azonban. hogy mi a célja e jelzőszámoknak, milyen adatokat lehet jelző—

számnak tekinteni és mire lehet őket felhasz- nálni. Az e kérdésekben elfoglalt álláspontok attól is függtek. hogy a szerzők közgazdászok vagy szociológusok voltak-e. Az előbbiek in—

kább a társadalompolitíkai célú költségvetési ráfordítások és az elért eredmények közötti

kapcsolatra összpontosították figyelmüket, az utóbbiak hajlamosabbak voltak a társadalmi jelzőszámokat általános fejlődési Célakként, normákként felfogni. Jelen tanulmány szér- zője matematikai szociológus és mint ilyen, egyesíti magában a szociológusoknak az ál—

talános célokra irányuló érdeklődését ésaz ökonométereknek az egzakt modellekhez való vonzódását.

Szerző először röviden ismerteti a társa- dalmi jelzőszámok körüli vitákat. Több szerző- nek az volt a véleménye, hogy a jelzőszámo- kat a következő célokra lehet felhasználni. 1.

különböző konkrét programok értékelésére;

2. egy társadalmi mérleg összehasonlítására:

3. a társadalmi célok meghatározásáraerheh don és Freeman egyik újabb cikkükben-bí—

rálták ezeket a túlzott célkitűzéseketg mert -

gadott érte'kektől. nem pedig adatoktól függ.

és jelzőszámokból még nem lehet társadalmi mérleget összeállítani, mert hiányzik az olyan szociológiai elmélet. amely e mérleg elemeit;

változóit és összefüggéseit megadja. Ehelyett a jelzőszámok három szerényebb célját neve- zik meg. nevezetesen: 1. a társadalóm álla—

potának tökéletesebb leírása. 2. a társadalmi változások elemzése, 3. a jövőbeli tendenciák

és események előrebecslése.

A ,,Toward a Social Report" című munka, amelyet az Egyesült Államok egészségügyi.

oktatási és népjóléti minisztériuma adott ki, a következőképpen definiálta a társadalmi jelzőszámokat: ,,Olyan statisztika. amelynek közvetlenül normatív érdekessége van. Ez a statisztika elősegíti a tömör, teljes és meg- alapozott döntése'k hozását a társadalom leg- fontosabb aspektusainak helyzetéről. Min—

dig a jólét mérőszáma. amelyet úgy lehet ér- telmezni, hogy ha jó irányban változik. mi- közben más vonatkozásokban a helyzet vál—

tozatlan maradt, akkor a társadalomban ja- vulás következett be. az egyének jóléte nőtt.

Ezért például az orvosok vagy a rendőrök száma nem lehet társadalmi jelzőszám. vi- szont az egészségi állapotra vagy a bűnözés gyakoriságára vonatkozó adat az lehet".

Sheldon és Freeman szerint ez a definíció több tekintetben hibás. Túlságosan szűknek tartják ezt a definíciót, mert csak a normatív jellegű adatokat és csak a jólétet közvetle- nül kifejezőket mondja társadalmi jelzőszá- moknak. Szerintük az orvosok száma is jelző—

szám lehet, mert hozzájárul az egészségi ál- lapot alakulásának megértéséhez. Minden olvan adat lehet társadalmi jelzőszám, amely-

ből hosszabb időre vonatkozó összehasonlít—

ható adatsorokat lehet összeállítani.

E cikk szerzője szerint az előbbi definició túl szűk, az utóbbi túlságosan tág. Ezért a következő definíciót javasolja: az olyan tár—

sadalomstatisztikai adatokat lehet jelzőszá- moknak tekinteni, amelyek 1. elemei vagy ré-