Fox, K.A.: Társadalmi jelzőszámok és társadalomelmélet

STATlSZTiKAl IRODALMI FIGYELÖ

669

Az ipar területén a 4—6 évenként ismétlődő cenzus a szakmailag legszélesebb áttekintést nyújtó adatgyűjtés. Az ipar valamennyi, 10 vagy több főt foglalkoztató vállalatáral a bá—

nyászatban és a feldolgozó iparban pedig ezek üzemeire is kiterjed (az üzemeknél azon—

ban csak a mutatók szűkebb körére). A meg- figyelt adatok alapján a bruttó és a nettó termelési értéket mind vállalati, mind üzemi szinten meghatározzák (az üzemenkénti nettó termelési értéket becslés segítségével). A gazdasági ágazatok közötti kapcsolatok jobb megismerése céljából korlátozott számú vál- lalattól a beszerzések anyagfajtánkénti rész—

letezését is begyűjtik a cenzus keretében.

Az éves adatgyűjtések elsődlegesen a rá- fordítások és a hozamok megfigyelésére irá—

nyulnak. A 20 vagy több főt foglalkoztató valamennyi vállalatnak közölnie kell az érté—

kesítésére. a foglalkoztatottainak számára és ezek munkabérére, illetve a beruházásaira vonatkozó főbb adatokat (egy részüknek évente egyszer, a feldolgozó iparban a havi

adatokból kumulálva).

Kiemelt vállalatok — a nemzetgazdasági mérlegszámítások módszertanának megfelelő felépítésben — részletesebb adatokat is szol—

gáltatnak bruttó és nettó termelési értékük—

ről és ezek tényezőiről.

A költségstruktúrára vonatkozó évenkénti adatgyűjtést uaz előkészítés és a végrehaj- tás bonyolultsága miatt — központilag a Szö—

vetségi Statisztikai Hivatal szervezi. A meg- figyelésbe bevont 100 vagy több főt foglal—

koztató vállalatokat a jövőben adott szak—

mához tartozó vállalati részlegeik szerint fog- ják tagolni (szükség esetén a termelési ada- tokon alapuló becslések segítségével).

Az évközi beszámolórendszer alapját a havi jelentések képezik, amelyek — a korábbi gya—

korláttal egyezően — az üzemből mint terü—

leti egységből indulnak ki. A vállalati kon- cepciónak megfelelően a 20 vagy több főt foglalkoztató vállalatok valamennyi üzemét

— nagyságuktól függetlenül -— bevonják a megfigyelésbe, amennyiben főtevékenységük szerint az iparba tartoznak. Ha valamely helyi egység egyúttal a többtelepes vállalat, köz- ponti irányítását is végzi, a saját telepi ada- tain kívül az egész vállalatról is szolgáltat havonta adatokat.

A havi adatgyűjtések így kettős szerkeze- tűek, egyrészt teljes körű vállalati megfigye—

lést biztosítanak, másrészt adatokat közölnek ugyanezen vállalatok iparba tartozó üzemei- ről. A kép teljessé tétele érdekében a koráb- biakhoz hasonlóan megfigyelik a főtevékeny- ségük alapján nem az iparba tartozó válla- latok 20 vagy több főt foglalkoztató ipari üze- meit is.

A havi adatgyűjtések fő feladata a kon—

junktúra-vizsgálatok megalapozása. Az érté- kesítés és a beérkezett rendelések értékén ki- vül a foglalkoztatottak számáról és munka- béréről. a munkások teljesített munkaóráiról.

illetve az energiafelhasználásról szolgáltatnak információkat. A termelés termékenkénti meg—

figyelése havonta mintegy 1000 termékre, ne- gyedévenként közel 6000 termékcsoportra ter- jed ki.

A szerző ezenkívül ismerteti a néhány ága—

zat (energiaellátás, építőipar) szakmai megfi- gyelési rendszerének fejlesztésével kapcsolat- ban kialakult álláspontot, s azokat az intéz- kedéseket, amelyekkel az új rendszer foko- zatos életbeléptetését, az adatoknak a ko- rábbi publikációkkal való összehasonlitható-

ságát kívánják biztosítani.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

TÁRSADALOMSTATlSZTlKA

FOX. K. A.:

TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK ES TÁRSADALOMELMELET

(Social indicators and social theory.) — Wiley.

New York. 1974. 328 p.

A társadalmi jelzőszámok problémái kü- lönböző társadalomtudományok kutatóit fog—

lalkoztatják. Valamennyien többé-kevésbé saját tudományuk szemléletmódját érvénye- sítik. A szociológusok például a jelzőszámok- nak társadalmi osztályok és rétegek közötti különbségeíre, az egyenlőtlenségek kimuta—

tására helyeznek nagy súlyt, a szociálpszi—

chológusok hajlamosak a társadalmi jelző- számokat a szubjektív megelégedettség mé- rőszámaival azonosítani, a közgazdászok a gazdasági folyamatokhoz hasonlóan mérle—

gekkel, input-output táblákkal kívánják le-

írni a társadalmi jelenségeket, a politológu- sok elsősorban a megvalósítandó politikai célok megközelítését vagy a konkrét intézke- sek hatékonyságát akarják velük mérni. Fox az operációkutatás és programozás oldaláról közelíti a jelzőszámok kérdéseit. ennek meg- felelően optimalizálási modelleket akar ki- dolgozni, és egyetlen optimalizálandó cél- függvényben kívánja kifejezni a társadalmi jólét különböző elemeit. Ezt az optimalizá—

landó mennyiséget az egyén teljes jövedel—

mének nevezi. amely tartalmazza a pénzjö- vedelmen kívül az egyén számára kívánatos egyéb —— pénzzel közvetlenül nem mérhető — javakat. Aggregálni kívánja az egyes embe-

rek, családok teljes jövedelmét.

A ,,teljes jövedelem" fogalom Fox szerint ugyanolyan szerepet játszhat a társadalmi

670

jelzőszámok vonatkozásában, mint a harmin- cas években számitani kezdett nemzeti jöve- delem a gazdasági jelzőszámok vonatkozásá- ban. A huszas évektől kezdve számítottak gazdasági jelzőszámokat, azonban a nemzeti—

jövedelem-számítások megkezdéséig nem le- hetett ezeket rendszerbe foglalni. Szerző vé- leménye szerint ehhez hasonlóan a teljes jö- vedelem fogalmat lehetne a társadalmi jel- zőszámokat összefogó keretként felhasználni.

Fox ennél is tovább megy könyvében, mert Keynes közgazdaságtani elméletének és Tin—

bergen és mások ökonometriai modelljeinek mintájára elméleti alapot keres a társadalmi jelzőszámokhoz és megkísérel társadalmi modelleket felvázolni, amelyeknek segitségé- vel a társadalompolitikai intézkedések hatá—

sait mérni lehet.

A teljesjövedelem-modell matematikai megfogalmazását Van Moeseke belga mate- matikus közgazdásszal dolgozta ki. Kiinduló- pontja az volt. hogy az egyén idejét külön—

böző tevékenységek (jövedelemszerző munka, aktiv pihenés, művelődés, családi vagy ba—

ráti kapcsolatok stb.) között úgy osztja szét, hogy azokból a maximális örömet, hasznos- ságot nyerje. Ennek alapján fel lehet tehát írni egy célfüggvényt, amelyben különböző tevékenységek (azok időtartamai) szerepel—

nek. Mindegyik tevékenységnek meghatároz- ható ..értéke" van az egyén számára. Fox szerint ezeket az ,,értékeket" az időmérlegek

alapján lehet megbecsülni.

A különböző tevékenységek végzésének előfeltétele bizonyos erőforrások birtoklása.

ilyen erőforrások: az idő, a pénz, a szakkép- zettség. az egészség, a hatalom stb. vagy a tevékenységek eredményeképpen is létrejött erőforrások. Az egyes erőforrásokból rendel- kezésre álló mennyiségek alkotják a modell korlátozó feltételeit. Fox szerint meg lehet ha- tározni fix együtthatókat, amelyek a külön- böző tevékenységekhez szükséges erőforrás- ráforditásokat kifejezik, és amelyeket így be lehet építeni a korlátozó feltételekbe.

Szerző az elmondottak alapján felépített egy szokásos programozási modellt célfügg- vénnyel és több korlátozó feltétellel. A modell gyakorlati használhatósága azon múlik, hogy sikerül—e ténylegesen meghatározni a külön—

böző tevékenységek egymással összemérhető értékét, súlyát, hasznát. E probléma megol- dására azonban csak utal. Nagyon kétséges- nek látszik, hogy az időnek a különböző te—

vékenységek közötti felosztásánál fel lehet-e tételezni ahhoz hasonló optimalizáló maga- tartást, mint amilyent a jövedelemnek a kü- lönböző kiadások közötti szétosztásánál a közgazdaságtan feltételez, amikor abból in- dul ki. hogy a pénzkiadásokkal elért határ—

haszon kiegyenlítődik.

Az is kétséges. hogy a különböző tevé- kenységek valóban összekapcsolhaták-e a

jólét egy-egy dimenziójával. Fox mindeneset- re hivatkozik több olyan pszichológiai és szo—

ciálpszichológiai elméletre (Cantril, Murray, Erikson, Berne és Harris, Maslow), amelyek az emberi személyiségnek, a szükségleteknek tipológiáját kívánták kidolgozni. Megállapit—

ja, hogy az ezekben feltételezett alapvető emberi szükségleteket be lehet épiteni a te—

Yoékenységen keresztül tervezett célfüggvény- e.

Utal arra is, hogy hasonló módon tanulmá- nyozta az idő felosztását Becker, illetve pró—

bálta meghatározni a nemzeti jövedelem nem piaci elemeit (másképpen: a családok jövedelmének pénzalakban meg nem jelenő elemeit, például a háztartási munka hasz-

nát) Sirageldin.

A Szalai Sándor-féle nemzetközi időmér- leg—vizsgálat keretében végzett Robinson—

Canverse-féle amerikai időmérleg-vizsgálat eredményeit idézi példaként. Ezekből egy- részt ki lehet mutatni különböző nemű. élet—

korú. foglalkozású stb. emberek napi időfel- használását, másrészt, látni lehet, hogy hol és kiknek a társaságában telik el a napi idő.

Fox megkiséreli megbecsülni, hogy az ered- mények összevonásával kialakitott tevékeny- ségcsoportok (például munka, bevásárlás, szabadidő) az időn kívül milyen más ráfor- dításokat igényelnek. A pénzráfordításra vo- natkozó becslések a háztartÉsstatisztikából származnak. Más erőforrása (például a munkával kapcsolatos szakképzettség) fel—

használása többé—kevésbé kézenfekvő. Van- nak azonban olyan erőforrások, például a hatalom vagy a presztizs, amelyeknek ráfor—

dítási együtthatóit aligha lehet konkrét ada- tok alapján becsülni. Fox megbecsüli egy hi- potetikus egyén összes különböző ráfordítá- sainak (szakképzettségének, egészségének, hatalmának, presztízsének stb.) pénzben ki—

fejezett értékét is. igy minden tevékenység összes ráfordítását pénzben tudja kifejezni.

A továbbiakban egy házaspárra. majd egy négyszemélyes családra vonatkozóan vé—

gez hasonló ráfordítás- és erőforrásbecslése- ket.

Az egyén és a család méreteiben végzett becslések után az országos célok elszámolá- sát tárgyalja. Ter/eckíj munkájára hivatkozik.

aki 22 céljelzőszámot választott ki, ezek egy- egy konkrét társadalmi célt fejeztek ki mint például az átlagos élettartam meghosszabbí—

tását. a rokkant személyek számának csök—

kentését, az erőszakos bűncselekmények szá- mának csökkentését, az átlagjövedelem növe- lését, a szegénységi szint alatti népesség szá- mának csökkentését. Továbbá megvizsgált 31 lehetséges társadalompolitikai intézkedést, mint például bizonyos egészségügyi szolgál- tatások bővítését. a fiatalok teljes foglalkoz- tatásának biztosítását, a nyugdíjak emelését, a 60 éves nyugdíjkorhatár bevezetését, az ál—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

671

talános és ingyenes középfokú oktatást. Fel—

mérte ezek költségeit és megbecsülte, hogy milyen mértékben segítenék az egyes céljel- zőszámok javítását. így ki lehet számítani.

hogy a különböző célok megközeiítése mek—

kora költséggel jár.

Egy másik megközelítésnek tekinti Tinber- gen gazdaságpolitikai modelljét, amelyben szerepelnek exogén változókként különböző eszközváltozók és külső adottságok, endogén változókként pedig különböző célváltozók és a mellékhatásokat kifejező változók szerepel- nek. Fox szerint mind az exogén, mind az endogén változók között szerepelnek társa—

dalmi jelzőszámok.

Ezután városokra és régiókra alkalmazza ezt a társadalmi optimalizálási modellt. Flax dolgozott ki az amerikai városokra vonatkozó társadalmi jelzőszámokat. Fox szerint eze- ket a politikai döntéseknél felhasznáiható céltüggvényben lehetne aggregálni. A meg—

levő statisztikai adatok felhasználásánál jobb—

nak tartja azonban azt az eljárást. amikor a lakosság reprezentatív mintájának megkérde- zése alapján szerkesztenek társadalmi jelző—

számokat.

Foglalkozik az elemzés és a tervezés cél—

jára legjobban használható területegységek kialakításával, melyeket az ingázás adatai alapján lehet meghatározni, és funkcionális

gazdasági területnek nevezi őket.

Bemutat több oktatás-optimalizálási mo- dellt is. Az ezekkel kapcsolatos kérdésekkel

korábbi munkáiban is foglalkozott.

Végül a világmodellek kidolgozásának Ie—

hetőségeit vizsgálja. Hivatkozik egyrészt a nemzeti ökonometríai modellek folyamatban levő összekapcsolásaira. valamint Adelman és Morris nemzetközi összehasonlító elemzé- seire, amelyek gazdasági mutatók mellett társadalmi, demográfiai és politikai változó—

kat is tartalmaznak.

(Ism.: Andorka Rudolf)

KULFÓLDI FOLYÓIRATSZEM LE

neem!!!

c'rxruc'rulm

A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANACSA MELLETT MÚKÖDÖ KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

FOLYÓIRATA 1977. ÉVI 1. SZÁM

Zaicev, B.: A kutatásra és fejlesztésre fordított ki—

adások számbavételének problémái.

Glísztin, F.: A tudományos—technikai haladás hatá- sának mérése a társadalmi termelés hatékonyságát tükröző mutatószámokra.

Pankova, K.: A mezőgazdasági termelés hatékony- ságának eIIenőrzése a jelenlegi feladatok szintjén.

Vaszilenko, lu.: A mezőgazdasági termelés vízs—

gálatára alkalmazható információ—feldolgozási rend- szer.

'Vetrov, A.: A termelés szerves összetételének mé- rese.

Riabuskin, T. - Szimcsera, V.: Tudományos hőstett.

(Sztaniszlav Gusztavovics Sztrumilin születésének 100.

évfordulójára.)

Kiperman. G.: A Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdasági stratégiája és a tizedik ötéves terv tő sa- játosságai.

1977. ÉVI 2. SZÁM

Miasznikov, N.: A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának számítástechnikai szakemberek képzésé- vel foglalkozó hálózata.

Ríhter, A.: Az állóeszköz-hatékonyság elemzése.

Veszelovszkaía, L. — Kvacsev, V. — Turkov, V.: Mel- Iéküzemági termelés a szovhozokban.

Safranova. O.: A szakképzett munkaerő mérlege összeállításának módszertani problémái.

Figurnov, E. -— Fid/er, M. —- Furman, F.: Az ipari

termékek termelésére vonatkozó statisztikai adatok továbbfejlesztése.

Kazinec, L. —— Kornev, V.: A társadalmi fogyasz—

tási alapok csoportosítása.

Kiperman, G.: A termelés hatékonyságának és a termékek minőségének javítása a tizedik ötéves terv időszakában.

Cipisz, Ja..- A statisztikai információ számítógépes feldolgozásának módszertani alapjai.

Kulinics, E.: Az állati termékek termelési dinami kájának elemzése indexmódszerrel.

Vokk, V.: Az érdekek visszatükrözésének módszertani alapjai a statisztikai információban.

mmm _.SIR'NSWGIIL

A LENGYEL STATISZTIKAI FÖHIVATAL FOLYÓIRATA

1976, ÉVI 9. SZÁM

Wilczewski, R.: A megtermelt nemzeti jövedelem területi felosztása.

Grzesíak, M.: Az erdők környezeti állapota, ve—

szélyeztetettsége és védelme Lengyelországban.

Bielec, J.: Országos összeírás. 1978. (Az összeírás szervezeti problémái.)

Kraiewskl, St. — Olszevska, R.:

írás. 1978. (Az összeírás területi szerűsítése.)

Adamczuk, L. — Szarkovski, A.: Az időmérleg-vizs- gálatok módszere. technikája és szervezete.

Olubek, A.: A le nem dolgozott Idő az anyagi termelési szféra államosított egységeiben.

Marciszevska, St.: A prognózisszekvenciák. , Malinowska-Wasyl, M.: Az idősorok reguláris vál—

tozásai 'felderítésének módszere.

Wisniewski, R.: A statisztikai információ és össze—

állítások szerepe a népgazdaság operatív tervezé- sében és irányitásában és a nemzeti társadalmi és gazdasági terv teljesítésében.

Rominska, B.: Az informatika fejlődése Lengyelor—

szágban. 1975-ben.

Brzezinski, R.: A legújabb statisztikai információ áttekintése.

Országos össze- egységeinek kor—