548 STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÖ
CRAIG, J.:
A NÉPSÚRÚSÉG VÁLTOZÁSA!
ÉS MÓDOZATA!
(Population density: changes and patterns.) -—- Papulatíon Trends. 1979. 17. sz. 12—16. p.
A cikk Nagy-Britannia népsűrűségének te- rületi megoszlását vizsgálja az 1931 és 1971 közötti időszakban, különös tekintettel az 1961 és 1971 közötti évtizedre. Az adatok legnagyobb része az 1971. évi népszámlálás—
ból származik. A területi egységek elhatáro- lása is az 1971. évi népszámlálásnak megfe- lelően történt. A korábbi évek adatait át- számították az 1971. évi területi határokra.
Az adatok a bruttó népsűrűségre vonatkoz- nak, azaz az összterülethez viszonyított né- pességszámro.
Nagy Britannia népsűrűsége 2 lakos/hek- tár kereken, 200 lakos négyzetkilométeren- ként. Az átlag azonban az országon belül nagy eltéréseket takar és a népesség több—
sége általában sokkal sűrűbben lakik.
A népsűrűség minden egyes közigazgatási egység vonatkozásában feltérképezhető. A népsűrűségi mutatókat és a térképeket azon- ban ritkán összesítik például annak a vizs—
gálatára, hogy az embereknek milyen so- kasága él hasonló sűrűséggel. Ennek egyik oka az lehet. hogy a népsűrűséget bizony- talan mutatónak tekintik, mivel értéke a te—
rület kiválasztásától és nagyságától függ.
Ezért az egyes területtípusokra speciális nép—
sűrűségi lajstromok készültek, s így az egyes területtípusokra kiszámítható a népesség nép- sűrűség szerinti megoszlása, valamint a nép-
sűrűség középértéke.
A szerző több tábla és ábra segítségével szemlélteti a népsűrűség változásait az em- lített időszakokra. Ennek során bemutatja a városi kerületek és az egyházközségek nép- sűrűsége változásainak trendjeit a medián. az alsó kvartilis és a felső kvartilis vonatkozásá- ban, majd az 1961—1971-es évtizedre loga- ritmikus skálán ábrázolja e változásokat és a népesség megoszlását népsűrűség szerint
a ritkán és sűrűn lakott területekre. az ipari vidéki és külvárosi területekre, a városi te- rületekre és a sűrűn lakott városi területekre, továbbá a növekvő népességű városi kerü- letek és egyházközségek arányát terület sze-
rint, ugyanebben a bontásban.
Szemléletes táblában közli a szerző a né—
pesség 1971. évi népsűrűségének megoszlá- sát regionális bontásban és népsűrűségi ka- tegóriák szerint, kombinatív csoportosításban.
Ugyanez a tábla tartalmazza az egyes ország—
részek (Nagy—Britannia, ezen belül Anglia, Skócia és Wales), illetve régiók (városcsopor—
tokkal rendelkező és nem rendelkező terüle- tek regionális bontásban) városi kerületekben és az egyházközségekben élő népessége népsűrűségének mediánjait. Az 1971. évre el- végzett számítások szerint az egy hektárra jutó népsűrűség mediánja a legmagasabb (33) a városcsoportokkal rendelkező délkeleti régióban. a legalacsonyabb (5) a városcsa—
partokkal nem rendelkező Kelet-Angliában.
Nagy-Britannia egészében a medián értéke hektáronként 25 lakos, ezen belül Angliában 26 lakos, Skóciában 27 lakos, Walesben pe-
dig mindössze 9 lakos volt.
Érdekes ábrával mutatja be a szerző a népesség bruttó áramlását az 1961 és 1971 közötti évtizedben a 40—50 lakos népsűrű- séggel rendelkező városi kerületek és egy- házközségek felé az ennél magasabb és ala—
csonyabb népsűrűségű megfelelő kategóri—
ákból. Az ábra szerint a 40—50 lakos nép- sűrűséggel rendelkező városi kerületek és egyházközségek népességszámából a maga- sabb és alacsonyabb népsűrűségű csopor—
tokba történő elvándorlást messze túlhalad- ta a magasabb és alacsonyabb néDsűrűsé—
gű csoportokból ide történt népességáram- lás. Ennek következtében e népsűrűségi ka— , tegória népességszámában elég jelentősnek mondható nettó növekedés tapasztalható az emlitett évtizedben.
(Ism.: Kármán Tamásné)
TÁRSADALOMSTATISZTlKA
CRlTTO. A. :
MÓDSZERTAN! SZEMPONTOK A TÁRSADALMl JELZÖSZAMOK
TANULMANYOZÁSÁBAN
(Methodological aspects ln the study of social in—
dicators.) — Labour and Society. 1979. 4, sz. 331-354.
p.
A tudományos módszertan egyik központi problémája a fogalmak és a megfigyelések között fennálló kapcsolat. A szerző ezt azzal magyarázza, hogy a megfigyeléseknek a fa—
galomalkotásban, a dimenziók meghatározá- sában és ezek helyességének gyakorlati el-
lenőrzésében, igazolásában egyaránt döntő jelentőségük van. (A dimenzió kifejezést a tanulmány az osztályozási kritérium szinoní-
májaként használja.)
A mérés, az osztályozás, a fogalmak és a megfigyelések közötti kapcsolatteremtés prob- lémája abból adódik, hogy minden olyan esetben, amikor a megfigyelt egységeket va—
lamely dimenzió szerinti kategóriáknak meg—
felelően kisérelik elrendezni, kétukülönböző világ összekapcsolására tesznek kisérletet. A dimenzió tartalmában általános és elvileg végtelen számú konkrét megfigyelt jelenséget
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
549
ölelhet fel; a megfigyelt jelenség tartalmá- ban egyedi és korlátlan számú dimenzió sze- rint osztályozható. A megfigyelt jelenségek osztályozása során tehát a lényegi és álta- lános az egyedivel és konkréttal áll szemben, a végletes általánosság és a végletes indi- vidualitás összekapcsolása a feladat.
E két különböző világ összekapcsolásának alapja az, hogy minden, ami lényegi és ál- talános, a fogalmak és dimenziók egész rendszere az emberben a megfigyelt tények alapján teremtődött meg. Az azokban fellel- hető közöset. rendszeresen ismétlődőt általá—
nosítva hozta létre az ember a fogalmakat, határozta meg a dimenziókat, s a mindenko- ri tényeket figyelembe véve folyamatosan ja—
vítja és tökéletesíti ezek rendszerét.
A fogalmak, dimenziók és a megfigyelt té- nyek világa közötti közvetítés, kapcsolatterem- tés eszközének tekinti a szerző a jelzőszámo- kat. Az empirikus jelzőszámokat mint értel- mezett megfigyeléseket határozza meg, tehát mint olyan megfigyeléseket, amelyek a vizs- gált terület valamely jellemzőjének mutatója—
ként értelmezhetők. Bizonyos mértékben ter- mészetesen már magukat az adatokat is ér- telmezett megfigyelésnek kell tekinteni. Em—
pirikus jelzőszámmá ezek az adatok akkor válnak, amikor értelmezésük megszilárdul, ál- landóvá válik. vagy legalábbis egy adott vizs—
gálaton belül állandósul.
Valamely adott jelenség több szempontból történő megfigyelése során természetesen több empirikus jelzőszám kidolgozására és számszerű meghatározására is sor kerülhet.
Ilyen esetekben a különböző dimenziókat jei—
lemző empirikus jelzőszámok összevetése, együttes elemzése lehetőséget ad a dimen- ziók közötti összefüggések vizsgálatára.
A szerző az empirikus jelzőszámoktál meg- különbözteti az ún. fogalmi jelzőszámokat.
Fogalmi jelzőszámokon olyan mutatókat ért, amelyek a közvetlenül nem mérhető változók, dimenziók jellemzésére használhatók fel. Eze- ket végső soron az különbözteti meg az em- pirikus jelzőszámoktól, hogy nem közvetlenül teremtenek kapcsolatot a megfigyelt jelen—
ség és az annak megfelelő fogalom, dimen—
zió között, hanem a különböző dimenziók kö- zötti összefüggések felhasználásával. Az em- pirikus jelzőszámok és a fogalmi jelzőszámok között általában nem tartalmukban, hanem értelmezésükben vannak különbségek, ugyan- az a mutató — az értelmezéstől függően - empirikus és fogalmi jelzőszám is lehet.
A fogalmi jelzőszámokban megfogalmazott dimenziók közötti összefüggések szisztemati- kus összefoglalása olyan elméleti modellek kidolgozásához vezet, amelyek lehetőséget adnak a megfigyelt jelenségek sokszínűségé—
nek magyarázására.
Az empirikus jelzőszámok pontossága, meg- bízhatósága az elemzés kulcskérdése, ezért
foglalkozik a szerző részetesebben a jelző—
számok képzése során felmerülő hibalehető- ségekkel. Az első nehézséget a fogalom és a megfigyelhető jelenségek közötti kapcsolat megteremtése, a fogalom leírására alkalmas mutató kiválasztása okozza. Hasonlóan prob- lematikus a megfigyelendő jelenségek köré- nek kijelölése. Gondot okoz végül maguknak a megfigyeléseknek a végrehajtása, a meg- figyelések pontosságának ellenőrzése is. A megbízhatóság fokozása érdekében célszerű ugyanazon fogalom képzésére egyszerre több empirikus jelzőszámot is felhasználni, mert ezek összevetése lehetőséget ad a pon—
tosság ellenőrzésére.
A fogalmi jelzőszámok megbízhatóságát természetesen mindazok a tényezők veszé- lyeztetik, amelyek az empirikus jelzőszámo- két, további hibalehetőséget rejt magában az a művelet is, amelynek során a különböző dimenziók közötti kapcsolatokat feltárják és matematikai formában is megfogalmazzák.
A jelzőszámoknak a megismerésben ját- szott szerepének tisztázása érdekében a szer- ző végigköveti a megismerés folyamatát. En- nek első lépése az, hogy az ember kapcso- latba kerül az őt körülvevő világgal, észle- li annak különböző tényeit, jelenségeit, ké- pessé válik arra, hogy önmagát mint meg- ismerőt környezetétől megkülönböztesse. Ezt követően rendszerezi tapasztalatait, kisérle- tet tesz arra, hogy a szabályszerű ismétlődé- seket feltárja. és a jelenségek mögött rejlő törvényszerűségeket felfedezze. Ez az —- im—
már tudatos — megismerési törekvés teszi szükségessé a megfigyeléseket, a kísérleteket, s a megfigyelési eredmények értelmezésének, értékelésének eszközei a különböző jelzőszá- mok. A jelzőszámok egyrészt hozzájárulhat—
nak a jelenségek magyarázatára szolgáló el- méleti konstrukciók kidolgozásához. másrészt alkalmasak annak ellenőrzésére, hogy a kü—
lönböző elméleti modellek milyen hűen tük—
rözik a valóságban lejátszódó folyamatokat.
A jelzőszámok segítségével előrejelzések ké- szíthetők a különböző jelenségek jövőbeni alakulására vonatkozóan, ami nemcsak gya- korlati előnyökkel jár, hanem lehetővé teszi az előrejelzések és a tényleges eredmények utólagos összevetését, s ezzel a folyamatok természetéről alkotott kép valósághűségének
ellenőrzését is.
Társadalmi jelzőszámokon a szerző olyan jelzőszámokat ért, amelyek a társadalmi je- lenségekre vonatkozá megfigyelések és a tár—
sadalmi jelenségeket jellemző dimenziók kö- zött teremtenek kapcsolatot, illetve amelyek ezen dimenziók egymás közötti kapcsolatait írják le. A társadalmi jelzőszámok kidolgozá—
sának szükségessége az utóbbi néhány évti- zedben merült fel nagyobb hangsúllyal. A jelzőszámok kidolgozásának és folyamatos javításának célja egyrészt a társadalmi je-
550 STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ
lenségek megértése, megismerése, másrészt az adott társadalmi helyzet, a társadalmi vál—
tozások, a meghatározott célokat szolgáló társadalompolitikai programok értékelése. Az olyan céloknak, mint például a társadalmi fejlődés, az élet minőségének javítása, a tár- sadalmi jólét emelése stb. már a konkrét megfogalmazása is megköveteli a fejlett tár- sadalmi jelzőszámrendszer létezését, még in—
kább szükség van ilyen rendszerre a kitűzött célok megvalósítása során.
Elméleti megközelítésben a szerző nem tesz különbséget a kvantitatív és a kvalitatív mu- tatók között, mindkettőt olyan információként kezeli, amely nélkülözhetetlen a vizsgált je- lenségek megértéséhez. A mennyiségi és a minőségi elemzés nem választható el egy—
mástól, csak együttes alkalmazásuk biztosit- hatja a megismerési folyamat eredményes- ségét. Ez természetesen nem jelenti sem a kvantifikálás jelentőségének. sem a kvantifi—
kálás nehézségeinek lebecsülését. A szerző külön foglalkozik azokkal a problémákkal.
amelyek a minőségi jellemzők számszerűsí- tése során merülnek fel.
A jelzőszámok alkalmazásával kapcsolat- ban az egyik legnagyobb nehézséget az adott jelenség leírására alkalmas .,legjobb jelző-
számok" kiválasztása okozza.
A legjobb jelzőszámok kiválasztásának egyik legelterjedtebb módszere a korrelációs elemzés. Ez magában foglalja a vizsgált jel- lenség és az annak alakulását befolyásoló tényezők közötti kapcsolat szorosságának mé- rését, valamint a befolyásoló tényezők egy- más közötti korrelációs kapcsolatainak elem—
zését. A legjobb jelzőszámok kiválasztása a korrelációs együtthatók értékelése alapján történik.
Felhasználható a legjobb jelzőszámok ki- választására a szakértői megkérdezés mód—
szere is. Ez — némi leegyszerűsítéssel —- azt jelenti. hogy azokat (: jelzőszámokat fogad- ják el mint legjobbakat, amelyekkel kapcso—
latban a szakértők között egyetértés alakul ki. A fejlettebb országokban alkalmazott jel—
zőszámok tanulmányozása és — a körülmé—
nyeknek megfelelő változtatások utáni — át- vétele szintén gyakran használt kiválasztási módszer, A szerző azonban valamennyi fel—
sorolt módszerrel szemben a racionális—logi—
kai elemzésen alapuló kiválasztást részesíti előnyben, bár nem zárja ki, hogy az utóbbi kiegészítéseként a többi módszer is hasznos
lehet.
A tanulmány utolsó fejezete egy esetta- nulmánnyal egészíti ki az elméletben elmon- dottakat. A szerző Argentina példáján mu- tatja be a társadalmi jelzőszámok rendszeré—
nek kidolgozásával kapcsolatos problémákat és azok megoldásának lehetséges útjait.
(Ism.: Kuti Eva)
GRONSZKIJ, F.:
A SZOCIALlSTA ÉLETMÓD
FEJLÖDÉSI FOLYAMATÁNAK lRANYlTÁSA (Ob upravlenii proceszszami razvitíja szocialiszti- cseszkogo obraza zslzni.) — Izvesztíia Akademií Nauk SZSZSZR. Szér. Ékonomícseszkaia. 1979. 5. sz. 34—35.
p.
A szocialista társadalomban a komplex ter—
vezés fontos eleme a szocialista életmód terv- szerű fejlesztése. Az életmód fejlődését meg—
határozó tényezők között jelentős helyet fog- lal el a munkatevékenység területén bekö—
vetkező fejlődés. Ez utóbbi alakítja a szoci- alista társadalom képét, és ezáltal visszahat az életmódra. Az anyagi fogyasztás terén meghatározó szerepe van az irányításnak a kultúra emelése, a racionális fogyasztási szín—
vonal és a lakosság minden rétegénél az alapvető szükségletek viszonylag egyforma kielégítése szempontjából. A családi élet vo- natkozásában fő célkitűzés a család társa—
dalmon belüli helyzetének erősítése. Ez vi- szont összefüggésben áll a szociális juttatá—
sok körével és fejlődésével, valamint a fo—
gyasztási szolgáltatások körének bővülésével és az ezen a területen végzett munka szin- vonalának emelésével. A szabadidő-felhasz- nálás mint életmód—összetevő kapcsán viszont előtérbe kerül egyrészt a dolgozóknak a tár- sadalmi élet irányításába való bevonása, másrészt a nem munkában eltöltött idő ra- cionális felhasználása, illetve a pihenés ak- tiv módjainak biztositása. Ez utóbbi ismét az áruválaszték és a szolgáltatások körének és színvonalának függvénye.
Az életmódalakítás céljainak eléréséhez a kiinduló pontot az életfeltételek jelentik. Az életfeltételek és a szocialista életmód céljai közötti kapcsolat pontosítása szükségessé te- szi a statisztikai mutatók struktúrájának és rendszerének változtatását. E mutatók ma még sokszor nem tükrözik kellően a fejlődés
irányait.
Az életmód alakítása sajátos szerepet ját- szik a szocializmusban. A változásként kitű- zött célok kihatnak ugyanis mind a gazdaság- politika, mind a szociál- és kultúrpolitika te- rületére. illetve ezek a politikák meghatáro- zók rájuk nézve. Éppen ezért az életmód ala—
kítására vonatkozó prognózist mindig össze kell vetni a gazdasági és szociális—kulturális programokkal. számításba véve a korlátokat és a társadalmi értékrendet. Ugyanakkor az életmód prognosztizálásának még nem ala- kultak ki a módszerei, még nincs biztositva információs bázisa, így a programok speciális vizsgálatokon alapulnak, mint például a szűk—
ségletmeghatározási kutatások.
A szocialista életmód javítási módjának ke- resése néhány új elemet hoz a népgazdasági tervezésbe. Az első magában a tervezés tár—
gyában jelentkezik, fokozódik ugyanis a ter- melés társadalmi funkciója. A másik nem
