Konferencia a fejlődési tényezők társadalmi jelzőszámairól

(1)

'SZEMLE

KONFERENCIA A FEJLÓDÉSl TÉNYEZÖK TÁRSADALMI JELZÖSZÁMAIRÓL

Az UNESCO párizsi Központjának Társa- dalmi—Gazdasági Elemzések Osztálya és a Spanyol Nemzeti UNESCO Bizottság rendezé- sében került sor Madridban. 1980. június 9.

és 12. között a társadalmi jelzőszámok kér- déseivel foglalkozó szakértők tudományos konferenciájára. A konferencia célja a társa- dalmi fejlődést mérő jelzőszámokra vonatko- zó tapasztalatok kicserélése. a módszertani és gyakorlati alkalmazási kérdések megvitatása volt, különös tekintettel a modernizálódás. az iparosodás és (: városiasodás jelzőszámaira.

Az UNESCO Titkársága által készített rö- vid ,,háttértanulmány" mellett a következő négy felkért tanulmány szerepelt a konferencia programján:

W. Beckerman (Anglia): A társadalmi jelzőszá- mok szerepe a fejlődés tervezésében.

H. K. Kim (Koreai Köztársaság): A faluból vá- rosba vándorlás társadalmi tényezői különös tekintettel a fejlődő országokra; Korea esete,

!. E. Hardoy (Argentína): A településpolitika kl- alakítására szolgáló jelzőszámok a fejlődő országok-

ban —— előzetes javaslatok.

5. del Campo — ]. Salcedo (Spanyolország): A társadami jelzőszámok módszertana a városiasodás

és az iparosodás tanulmányozására.

A konferencia 18 résztvevője között voltak statisztikusok, tervezők, szociológusok, köz- gazdászok, továbbá egy—egy várostörténész és filozófus. lgy az elmélet és a gyakorlat szem- pontjai, valamint a legkülönfélébb társada- lomtudományok nézőpontjai érvényesültek az

élénk vitában.

A résztvevők többsége egyetértett abban, hogy a piaci mechanizmus és a spontán gaz- dasági fejlődés nem képes bizonyos társa—

dalmi szolgáltatások (oktatás. egészségügy) terén az optimumot biztosítani és a káros mellékhatásokat (a környezet szennyeződését, :: városi túlzsúfoltságot) elkerülni. Különösen élesen világított rá erre egyrészt a Szöul ro—

hamos növekedésével, másrészt a spanyolor—

szági gyors urbanizációval foglalkozó dolgo- zat. Ezért szükséges a társadalmi folyamatok tervezése, tervszerű befolyásolása, mivel a csupán a gazdaságra koncentráló tervezés súlyos társadalmi problémákhoz vezethet. A társadalmi folyamatok gondos elemzése és

előrebecslése elősegítheti a hatékonyság nö- velését. A résztvevők hangsúlyozták a de—

mokratikus tervezés lehetőségét és fontossá—

gát.

A társadalmi jelzőszámok adhatják meg az ilyen tervezéshez szükséges információkat. A társadalmi jelzőszámok nem helyettesíthetik a nemzeti jövedelemre vonatkozó adatokat, de fontos kiegészítő információkat nyújtanak a jólét és a társadalmi helyzet értékeléséhez.

A nemzeti jövedelem ugyanis nem tükrözi a jólétnek számos dimenzióját. mint például a népesség egészségi állapotát, a munkakörül- mények javulását vagy romlását. a fogyasz- tási szokások változását (amelyek szintén le- hetnek igen károsak a modernizálódás folya—

matában), a fizikai környezet állapotának romlását stb. Ezeket a társadalmi jelzőszámok- kal mérhetjük. W. Beckerman arra az állás- pontra helyezkedett, hogy — legalább is je- lenlegi ismereteink és elméleti felkészültsé—

günk szintjén — nem lehet megfelelő össze- tett életszínvonal— és életminőség-indexeket szerkeszteni, amelyek ezeket és más jólét di- menziókat egyetlen indexben fejeznek ki.

(llyen összetett indexet javasolt egyrészt az ENSZ Társadalmi Fejlődést Kutató Intézete.

másrészt az amerikai Tengerentúli Fejlesztési Tanács). Nem tudjuk ugyanis tudományosan megalapozottabban meghatározni a különbö—

ző jólétösszetevők súlyozását. Valamivel pozi—

tívabban értékelte azokat a kísérleteket, a- melyek a nemzeti jövedelem fogalom olyan kiterjesztésére törekszenek, amely figyelembe veszi egyrészt a nem piaci szolgáltatásokat (például a háztartási munkát). a szabadidőt, valamint a fejlődéssel együtt járó kedvezőt- len hatásokat (például a városiasodás költ-

ségeit).

A nemzeti jövedelem másik hiányossága az. hogy nem veszi figyelembe a jövede- lem eloszlását. W. Beckerman olyan korrek- ciós eljárást dolgozott ki, amelynek segítsé- gével helyesbíteni lehet a nemzeti jövedel- met a jövedelemeloszlás—egyenlőtlenség ala—

kulása szerint. (Ha csökken az egyenlőtlen—

ség. akkor ez növeli a nemzeti jövedelem ér- tékét. mert a szegényebb rétegek viszony—

(2)

SZEMLE

1139

lagosan nagyobb jövedelemhez jutnak.) Az egyenlőtlenség alakulásának mérésére is kü- lönösen alkalmasak a társadalmi jelzőszá- mok.

A vitában nagy hangsúlyt kapott, hogy a társadalmi jelzőszámokat társadalmi—gazda- sági csoportok, lakóhely (város—falu), iskolai végzettség, jövedelmi kategóriák, családi ál- lapot stb. szerint részletezve célszerű kiszá- mítani, mert így mutatják ki a társadalmi kü- lönbségeket. ]. E. Hardoy azt hangsúlyozta.

hogy településekre lebontott jelzőszámokra is szükség van, mert ezek nélkül nem oldható meg a településhálózat tervszerű irányítása.

V. Szemenov szovjet tudós javaslatára a konferencia ajánlásai között szerepel az az el- gondolás, hogy a társadalmi jelzőszámok () társadalmi fejlődés anyagi elemei mellett mu- tassák ki a nem anyagi vagy szellemi eleme- ket is, mert a fejlődés végső célja az ember

mindenoldalú fejlődése.

Az objektív jelzőszámok mellett szükség van a társadalom tagjainak megelégedett—

ségét és véleményeit kifejező szubjektív jel- zőszámokra. Az életminőség típusú vizsgála- tok, amelyeket az UNESCO támogat, infor- mációkat szolgáltathatnak arra vonatkozóan, hogy a lakosságot az életnek, a jólétnek mely

dimenziói foglalkoztatják különösen, és hogy hol látnak problémákat.

H. Malkí marokkói társadalomtudós hang—

súlyozta. hogy a társadalmi jelzőszámok meg- választása és értékelése erősen összefügg az- zal, hogy valamely ország milyen fejlődési utat lát kívánatosnak. Sok fejlődő ország egy- re inkább megkérdőjelezi az amerikai—nyu- gat—európai típusú modernizálódás kívánatos voltát. Ebből a szempontból például a városi népesség arányának növekedése nem szük- ségképpen pozitív, hanem ellenkezőleg nega- tiv jelenség lehet. Ezért —- mint azt a konferencia ajánlásai is megállapítják -— a moder—

nizálódás, az iparosodás és a városiasodás fogalmát. valamint e folyamatok pozitív és negatív oldalait felül kell vizsgálni.

Az UNESCO Társadalmi—GazdaságiElem- zések Osztályának vezetője. E. 5. Solomon hangsúlyozta, hogy az UNESCO-nak nem cél- ja a társadalmi jelzőszámok listáinak kidol- gozása, hanem inkább az elméleti és mód- szertani kérdések tisztázásához kíván hozzá—

járulni, és a társadalmi jelzőszámoknak a tervezésben való felhasználását kívánja elő-

segiteni.

Dr. A. R.

MAGYAR SZAKIRODALOM

NYlTRAl FERENCNÉ:

NÉPGAZDASÁGUNK FEJLETTSÉGE — NEMZETKÖZI TUKURBEN

Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1979. 173 old.

A szerző célja —- miként könyve beveze- tésében leszögezi -— népgazdaságunk egé- szének. főbb szektorainak az elmúlt évtize- dekben elért eredményeit nemzetközi ösz—

szehasonlitásban bemutatni. E fejlődési sza- kasz sokrétű közgazdasági értékelését adja, széleskörűen alkalmazza az elemzés statisztikai apparátusát, tömören foglalja össze azt a forrásanyagot, irodalmat, melynek tükré- ben objektíven mérlegelni lehet elért gazda- sági eredményeinket. Feldolgozza például a KGST, az ENSZ. a Világbank, a Nem—

zetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kereté- ben végzett összehasonlítások anyagát, a Központi Statisztikai Hivatal két— és többol- dalú nemzetközi összehasonlításait. Több olyan áttekintést ad, amelyek szűkebb szak- mai körökben sem általában ismertek. Fi- gyelembe veszi, hogy a gazdasági élet. a népgazdaság fejlettsége, fejlődése nem sza—

kítható el a társadalom fejlettségétől, a né- pesedési struktúrától, így az ezekkel össze—

függő fő kérdésekkel is foglalkozik.

A mintegy 170 oldalas tanulmánynak több mint 20 oldala a Bevezetés. Már ebből is

6.

kitűnik, hogy itt más szerepe. feladata van e résznek. mint hasonló munkákban. Ennek keretében foglalkozik a szerző azokkal a módszertani kérdésekkel, amelyekkel a fej- lettség szintjének és folyamatának vizsgála- tánál találkozunk. A dinamikai és a kereszt- metszet-elemzésnek. a koordinált fejlődés—

nek, a fejlődés mozgásrendszerének, a ha—

tásmechanizmusok tanulmányozásának nem- zetközi összehasonlításánál rendelkezésre ál- ló lehetőségeket és korlátokat is bemutatja.

Hangsúlyozza, hogy a nemzetközi összeha- sonlítások nemcsak azért szükségesek, hogy felmérjük azt az utat, amelyet megtettünk, és hol tartunk a velünk egybevethető más európai és tengerentúli országokhoz képest.

hanem azért is, hogy az így nyert megállapí- tásokból levonjuk azokat a következtetése—

ket, amelyek annak jobb meghatározásához segítenek bennünket, hogy milyen úton. milyen mértékben tudunk előrehaladni a kö—

zelebbi és a távolabbi jövőben. Többek kö—

zött miként célszerű reagálnunk a világpiac különböző változásaira. A főbb makroegysé—

geink nemzetközi összehasonlításai eredmé—

nyeinek ismertetésénél a szerző vállalkozik is ilyen megállapítások, javaslatok megtételé- re. A tényszámok korrekt ismertetését, meg- fontolt közgazdasági kritikai értékelésekkel egészíti ki. A kézirat elkészülte, a könyv