Hujer, R.: Társadalmi jelzőszámok az ökonometriai prognózismodellekben

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

nak megfelelő optimális nettó reprodukciós együtthatót. Táblákban mutatja be négy azonosan magas életkorú és négy külön—

böző növekedési, illetve nettó reprodulkciós együitthaatőjú népesség eltartottsági relációit, maid ugyanezeket a fogyasztásban jelent- kező,

vételével. Megállapítja. hogy az úiabb szá- mítási ered—mények során az optimális nettó reomodulkciás együttható feltűnően közelít az 1-bez. Ez azonban csak annyit ielen—t, hogy nagyobb termékenység ,,engedhető meg", ha kevesebbet költenek a fiatal és az idős sze- mély-ekre. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a hosszú távú termékenységi optimum annál magasabb. minél alacsonyabb a ha—

landóság. A halandóság leküzdésének to—

Vábbri javulása figyelembevételével az 1-hez közel álló nettó reprodukciós együtthatót tekinthetiük ootimálisn-atk.

A szerző táblázatokkal, gnafiikonok'kal il—

lusztróilia feiteaetéseit az ideális népesség—

nörvekedés—ről. illetőleg a csökkenő vagy a túlzott mértékben növekvő népesség szerike—

kor—ria jellemző eltérések figyelembe-_

555

zetének változásai által előidézett gazda- sáai és társadalmi következményeket.

A tanulmány végén a szerző megemlíti, a vándorlás szerepét a befogadó ország korösszetételében, Hiangsúlyozzo azonban.

hogy ez nem alkalmas eszköz a születés- csöikkenéws szerkezeti következményeinek kom-

penzálásóhoz.

Összefog—l—alásképpen a szerző hangsúlyoz—

za, hogy napjainkban, amikor a népes- ségnövekedé'st a ne'pességcsöklkené'stől -— a gazdasági és a tálnsadlallmi fejlődésnek kö- szönhetően — nagyon keskeny vonal választ—

ia el, csakis olyan koncepció fogadható el, amely nem csupán mennyiségi célokat tűz maga elé, hanem biztositia az utánpótlás kéozését és szakmai elhelyezését. A stabi—

lizál—ásra irányuló népesedéspolitilkánwak olyan rendszabályok hozaiballáma kell törekedni, amelyek a gyermekek és a családok réiszé- re állandó helyet biztosítanak (] társada- lombtan.

(ism.: Szabóné Törs Hanna)

TÁRSADALOMSTATilSZTiKA

HUJER, R.:

TÁRSADALMI JELZÓSZÁMOK

AZ OKONOMETRIA! PRO—GNÓZISMODELLEKBEN

(Soziale lndikotoren in ökonometrischen Progno—

senmodellen: Ein Ansatz zu gesamtwirrtschaftlicher Planung?) — Koniunkturpoh'tík. 1975. 5—6. sz. 275—

290. p.

A íelenzlegvi öxkonometriai modellek a szer—

ző szerint azt a gazdaságipiolitik'ai elgondo- lást feiezi—k ki. hogy négy célt kell meg- közelíteni: 1, a telies foglalkoztatást, 2. az ánszinvonal stabilitását, 3. a nemzetközi Ati- zetési mérlea eayenisúilyát, 4. egy megfelelő gazdasági növekedési ütemet. E néay cél bizonyos fokig konfliktusban van, például a növekedési ütem gyorsítása fokozza az inflá—

ciót. Ezért általában az a törekvés, hogy annak a célnak megközelítése érdekében tegyenek intézkedéseket, amelynél (: leana—

nyobb a lemaradás az adott időszakban.

Az ökonometniai modellek azt feiezik ki.

hogy különböző gwazdaságpolitikai eszközök—

kel hogyan lehet e négy cél elérését befo—

lyósolni. —

A szerző szerint mind a tervezést, mind az önkonometriai modelleket ki kell terjeszteni olyan módon, hogy a hosszú távú társa- dalmi célokat figyelembe vegyék. Ezzel egy- id—ejűleg a modelleket megfelelő tátnsadoal- mi—gazdaság—i elméletekre kell alapozni.

Az elmúlt években egyre erősebben bí—

rálták a hagyományos gazdxasóaoolitikai cé- lokat. Különösképpen kritikus álláspont ala- kult ki a bruttó társadalmi terméknek a jó-

lét eavedüili ielzőszámaként való alkalma—

zásáyal szemben. A hatvanas évek közepe óta mind nagyobb figyelem fordult a gaz- das—ági növekedés negativ kisérőjezlensiéigei- re. Ezzel kapcsolatban előtérbe került az a gondolat. hogy nem elég a társadalom jó- létét kizárólag gazdasági ielzőszámok alap- ján megitélni. Ezért kezdtek olyan társadal- mi ielzőszámokat keresni, amelyek a jólét különböző oldalait mévnhetlk.

Ezek a társadalmi jelzőszámok elsős—or- ban az egyén, illetve a család íólélét mu- totiák, íav ió! egészítik ki azokat a gazda—

sáai mutatókat, amelyek elsősorban a mak- rofolvamxatokat feieziik ki. Ily módon a tár- sadalmi ielzőszámok tükrözhetik a társ—adal—

mon belül megfigyelhető eloszlásokot (iö- vedelemelosz'lást stb.), amelyek az eddigi ök—onometni—ai modellekben nem szerepeltek.

A társadalmi ielzőszámok segitségével ugyan—

is dezagalregálni lehet (: keynesi elmélet—

ben alkalmazott erősexn aggregált változá- kat (például a foaya'sztáist, vagy a iövedel- met). lay a modellek segítségével ki lehet mutatni, hogy egyes gazdaságpolitika ín—

tézkedesek vaav gazdasági változások ho- gyan befolyásoli-á'k például bizonyos társa- dalmi rétegek iöv'edelmét. fogyasztását. Se—

gítségükkel lobban ki lehet feiezi (] struk- turális változásokat is, amelyek az erősen a—aareaált változók használata esetén elmo-

sód—nak.

A szerző ezután azt veti fel, hogy milyen előfeltételeket kell teljesíteni ahhoz, hogy

556 STATISZTIKAI IRODALMl FlGYELÓ

(: társadalmi jelző'szómolkiat egy elméleti rendszerbe, illetve ökonometriiai modellbe be ilehessen építeni, és hogyan kelsl a meg—

levő modelleket és elméleteket átalakíta—ni.

Ennek érdekében kívánatosnak tartja, hogy a tarsadalmi jelzőszámok

1. társadalmi célokhoz kapcsolódjanak, cél megközelibésé't fejezzék ki,

2. empirikusan megfigyelhetők és

3. más jelzőszámokkia—l összekapcsolhatók nek.

ng'39Y

legye—

Az őkonometniai modelilek esetében a kö- vetkező követelményeket tartja fontosnak:

1. tartalmazzák a tórsadalompolitika legfonftosabb eszközvú—itozóit.

2. vegyék figyelembe az intézményeik változásait, 3. társadalmi osztályok, rétegek, csoportok, sze- rint dezaggregc'ilvtok legyenek,

4. az objektiv tények mellett tartalmazzanak ada—

tokat a szubjektiv véleményekről, attitűdökről, 5. szerepeljenek bennük a társadalmi célok.

Ha mindezen követelményeket figyelembe veszik, igen bonyolult modell jön létre. Ezért célszerű azt moduláris struktúra szerint fel- építeni, például legyen benne küalöin jöve- delmi modull, amely a m—unk—apiac moduilió- vall és a jövede!emfelihiasznólós modulijióval függ össze. Egy kölcsönösen összefüggő vól—

tozók—at tartalmazó teljes rendszer paramé—

tereinek becslése nagyon nehezen kezelhe- tő, ezert blokikrekurzív struktúrát lehetne all—

kiailmiazni. a tisztán rekurzív rendszer pe—

dig általában nem megfelelően irja le a valóságot. A blo'kikrekuirzív rendszerek e két véglet közötti közbenső megoldást alkalmaz—

nak: a blokkok rekurzív kapcsolatban áll—

naik egymással, viszont a blOklkOk'On belül köilcsönöisen összefüggő változókat tartalma- zó egyenletek vannak.

(Ism.: Andorka Rudolf)

MlLLOT. B.:

TANULÁS, lDÖ, KERESETKIESÉS

(I'Études, temps. manaue a gagner.) —— Économies et Sociétés. 1975. április—majus. GUS—649. p.

A tanulmány egyrészt az oktatási költsé- gek hagyomanyos felfogásával és szómítósi módszere-ivel, másrészt egy felvétel során felmerült újabb számítási problémáikkal fog—

Ial—koziik.

A szerző az alabbi laszit adni:

kérdésekre kívón vó-

1. milyen elméleti korlátai vannak annak, hogy a keresetkiesést beleililesszéik az oktatási költségek- be?

2. milyen összefügg—ések találhatók a különböző becslések főbb módjai között?

Mindenekelőtt azokat a tradicionális, ha—

gyomanyos megközelítéseket fogilailja összea szerző, melyek az eddigi számítások alap-

jat képezték. Miegó'lrl'aipíltjic, hogy az akta—

tóisi költségek számításai egyéni szinten mind a háztartás, mind az állam oldalá—

ről nagyon gyonsan zsakutcaba jutottak.

gazdasági szempontból eredménytelenek.

azaz az oktatási költségeik, ráfordítások nem gazdasági ,,realitc'isok", csupán egy sokk—al összetettebb kiönforgús látható részei.

1973—ban Enoniciiaorszógbsan vizsgalatot vé—

geztek a felsőfokú oktatásban részt vevő dllólk—Olk körében munka- és életkörülmé- nyeiikre vonatkozóan. Mintegy 2000 párizsi és vidéki (Dijon, Toulouse, Grenoble) diak került (: mintába. A vizsgálat két kérdőív alapján történt. Az elsőben a diakok szór—

miazósósna, anyagi helyzetére, egyetemi mun- koikörüiliménye—ire és az egyetem szerepére és működésére vonatkozó kérdések szerepe-l- tek, a második tulajdonképpen időmérleg volt, melyet (: diólko'k—naik tevékenységük alapján kelwlett kitöiltenL Ez utóbbi kérdőív egysége ..féil óra" volt, és 37 tevékenységi csoportot különböztetett meg, mely tevékeny—

ségeket még hely szerint is dithferenoióltak.

Kétféle megközelítési módszert említ a szerző a diákok i—dőm'érlegiének és kereset-

kiesé s-ién elk becs lésére.

7. A direkt vagy közvetlen módszer lé- nyege az, hogy kiszámítja a tanulási időt.

(TS) a közvetlen ráfordítási idő—ből:

TS : TSi %— TSZ

aho-l:

TS1-—o szoros értelemben vett tanulási idő (előadások. gyakorlatok stb.),

TS 2— az egyetemen kivül tanulással töltött idő (például fel-készülés a következő időszak gyakorlataira. leckeolvasás. tanulas stb.).

2. Az indirekt módszer a keresetkiesés ol- clalóről közelít. és abból áll, hogy kiszamit- jók a tanulók és a nem tanulóik munka—

ideje közötti különbséget:

MG : co—TT ahol :

MG — keresetkiesés,

Oli) - a nem tanulók munkaideje.

TT — a tanulók munkaideje.

A vizsgálatba bevont diákokat a követ- kező négy nagy csoportra osztottak:

1. azok a diákok, akik sem az egyetemi oktatás ideje alatt. sem a nyári szünidő alatt nem végez- tek semmilyen keresettel járó munkát;

2. azok a diákok, akik alkalomszerűen egyfoly- tóban két hónapnál rövidebb ideig dolgoztak (: vizs—

go'lt évben;

3. azok a diákok, akik csak a nyári szünidőben dolgot/tak fizetésért;

k 4. az állandóan kereső foglalkozást folytató dió- ok.

Az első lépés a TS ie's (: TSZ—kiszámítása—

hoz az volt, hogy meg kellett határozni a tanulási idő tényleges hosszút, tartamát.