STATISZTlKAl IRODALMI FIGYELÖ
1161
ilyen információk szintetizálásának és gya- korlati célú bemutatásának egyik eszköze a gazdasági és társadalmi jelzőszámok rend- szere.
A társadalmi jelzőszámokkal foglalkozó kutatások során szükségessé vált a társada- lomstatisztika kibővítése. Ez a munka nagy- ban elősegítette a társadalmi jelzőszámok fogalmának intézményesítését. Ugyanakkor a fejlődés során a társadalmi jelzőszámok számos új vonással is gazdagodnak, annak megfelelően, ahogyan a szerepük változik a tervezés rendszerében. Míg a kezdeti fázis- ban a társadalmi jelzőszámok csak az erő—
források jellemzéséhez kapcsolódtak, a fej- lett szocializmusban — a társadalmi felada- tok előtérbe kerülése következtében — a tár- sadalmi jelzőszámok funkciójáva' válik a tár- sadalmi fejlődés eredményeinek értékelése.
A társadalmi jelzőszámok problémájának időszerűségét azonban nemcsak a gyakorlat igényei indokolják, következik ez a társada- lomtudományok és elsősorban a szociológia fejlődésének törvényszerűségeiből is.
A társadalmi jelzőszámokkal kapcsolatos kutatások egyik szovjetunióbeli sajátossága az. hogy ezek a kutatások szoros kapcsolat- ban vannak az egyes vállalati kollektívák, városok és területek társadalmi fejlődési ter- veinek kidolgozásával. E speciális feladatok megoldása az elmúlt tíz év során megterem- tette az egész társadalom szintjére vonatkozó társadalmi tervezés, valamint az ehhez szük- séges társadalmi jelzőszámrendszer módszer- tani bázisát.
A fenti tényezőknek megfelelően a társa—
dalmi jelzőszámok kidolgozása a következő két, egymással összefüggő irányban képzel—
hető el. Az első irány a társadalmi jelzőszá- moknak a társadalmi—gazdasági tervezésben, valamint a szociálpolitikában való felhasz—
nálásával kapcsolatos. A másik irányzat ab- ból a célból vizsgálja a társadalmi jelzőszá- mokat, hogy segítségükkel feltárja a társa—
dalom egészének. valamint egyes alrendsze- reinek a működését.
A társadalmi jelzőszámok fogalmát és sa—
játosságait igen széles körűen tárgyalja a szakirodalom. Ezek közül az egyik leggyak- rabban előforduló problémakör a társadal- mi jelzőszámok normatív, illetve értékorientá- ciós jellege. A társadalmi jelzőszámok nor- matív jellege abban fejeződik ki. hogy se—
gítségükkel lehetővé válik valamely adott tár- sadalmi törvény által meghatározott társa- dalmi fejlődés adott időbeni állapotának az összehasonlítása a fejlődés végső fázisával.
azaz más szóval értékelhető a kitűzött cél megvalósításának mértéke. Ha a jelzőszámok kiválasztásánál azokra a társadalmi jelensé- gekre. illetve folyamatokra koncentrálunk, amelyek a legteljesebb mértékben feltárják az egyes társadalmi törvények működését,
olyan társadalmi jelzőszámrendszert kapunk, ahol a mutatók konkrét normatív jelentéssel
bírnak.
A társadalmi jelzőszámok gyakorlati kidol—
gozása számos elméleti és módszertani prob—
lémát vet fel. Az egyik ilyen probléma a tár- sadalmi fejlődés célfüggvényeinek kidolgo—
zása a társadalom egyes alrendszereire vo- natkozóan, valamint ezek integrálása a tár—
sadalmi fejlődés egységes terveiben. Ennek a feladatnak a megoldása elképzelhetetlen a társadalmi fejlődés átfogó elmélete nélkül.
Ugyanakkor az egyes társadalmi jelenségek- re és folyamatokra vonatkozó jelzőszámok közötti kölcsönkapcsolatok feltárása érdeké- ben szükségessé válik a társadalmi fejlődés speciális szociológiai elméleteinek a kidol—
gozása is. Ezen elméletek fejlődése, vala- mint a társadalmi jelzőszámok kidolgozása párhuzamos, egymást feltételező folyamat.
A társadalmi jelzőszámok kidolgozása meghatározott ráfordításokat igényel. Ezek egyrészt az egyedi statisztikai felvételekkel kapcsolatosak. másrészt a jelzőszámoknak a statisztikai szolgálat gyakorlatába történő bevezetésével, valamint a megfelelő informá—
ciók gyűjtésével és feldolgozásával függnek össze. Valamely társadalmi jelzőszámrendszer intézményesítéséről csak akkor lehet szó, ha a potenciálisan begyűjtendő információk fel- használási lehetőségei szélesek, az adatgyűj- tés költségei viszont alacsonyak.
(Ism.: Nagy Sándor)
HARTL. !. — VECERNlK. J.:
A MUNKÁSCSALAD ÁTALAKULÁSA A SZOCIALISTA CSEHSZLOVÁKIABAN
(Premeny delnícké rodiny v socialistickém Ceskos- lovensku.) — Sociologicky Casopis. 1979. évi 3—4. sz.
313—325. p.
A szerzők a mai csehszlovákiai munkás- család néhány jellemzőjét, illetőleg azokat a változásokat kívánják bemutatni, amelyek a munkáscsaládokban a szocialista korszakban végbementek, hangsúlyozva, hogy a társa- dalom általános homogenizálódása ellenére, a munkáscsalád megőrizte néhány specifikus vonását.
A munkáscsalád korábbi egyértelmű tár—
sadalmi besorolhatósága, viszonylagos társa—
dalmi zártsága — amelyet még intergenerá- ciós viszonylatban is jórészt a családfő tár- sadalmi helyzete határozott meg — megszűnt.
A munkáscsalád fogalmi jegyeinek meghatá- rozása tehát nem absztrakt kérdés. mert ezeknek a jellemzőknek a módosulása éppen (: mélyreható társadalmi átalakulások követ—
kezménye.
Napjainkban a munkáscsalád egyre in- kább más társadalmi osztályok. rétegek
1162 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
komplexumává alakul át. Várható ugyan en- nek a folyamatnak a folytatódása, azonban egyrészt az is feltételezhető, hogy a párvá- lasztásban a homogámia preferenciája alig szűnik meg. másrészt, hogy a társadalmi osz- tályok, rétegek közötti nominális különbsé- gek kiegyenlítődnek, és egyéb kérdések kap—
nak központi szerepet. Az 1970. évi népszám- lálás szerint a munkások 66 százalékának a felesége is munkás volt, viszont a munkásnők 70 százalékának volt munkás a férje. Ez a mutató különböző a férfiak és nők viszonyla—
tóban, ha a férjeket és feleségeket életkor szerint vizsgáljuk. Az idősebb munkások ese- tében magasabb a munkásnő feleségek ará—
nya, az idősebb munkásnőknél viszont ala- csonyabb a munkásférjek aránya, mint a fia- talabb munkásnőkne'l. A fiatalabb munkás- férfiak között egyre nagyobb azoknak az ará- nya. akiknek a felesége az alkalmazotti ka- tegóriába tartozik. Az is igaz viszont. hogy az alkalmazotti kategóriába sorolt idősebb korú férfiak házastársai között nagyobb a mun- kásnők aránya. A fiatalabb parasztférfiak is gyakrabban választottak feleséget a munkás- nők közül. mint az idősebbek. Várható egyébként. hogy a munkásférfiak és az al- kalmazotti besorolású nők házassága egyre gyakoribb lesz, mert a középiskolákban a leányok aránya nő. Míg 1955—ben 100 kö- zépiskolás fiúra 85 leány jutott, addig 1965—
ben 118, és 1975-ben 135. A munkáscsalá—
dok házasfeleinek társadalmi különbségei a régi kategóriákkal már alig mérhetők. Egyre csökken ugyanis a szakmunkások és a közép- iskolai végzettségű alkalmazottak közötti mű- veltségi különbség. A kiegyenlítődés azonban a különböző társadalmi osztályok, rétegek életmódjának, értékrendjének összefonódá—
sát is tartalmazza. így például bizonyítható, hogy a munkáscsaládokban mindig az anya társadalmi státusa határozza meg a gyerme—
kek számát és a gyermeknevelés módját.
Azokban a munkáscsalódokban ugyanis, amelyekben az anya alkalmazott, alacso- nyabb a gyermekek száma, mint azokban a munkáscsaládokban. ahol a feleség munkás.
A munkáscsalád homogámiájának az elő- zőkben felsorolt arányai a közelmúltban vég- bement jelentős mértékű inter- és intragene—
rációs mobilitás eredményeit is magukban foglalják. A munkásosztálynak közel a fele ugyanis más társadalmi osztályokból — fő—
leg a porasztságból — indult el. Egytizedük azonban más társadalmi osztályba, értelmi-
ségi, alkalmazotti kategóriába került át. A nyitott társadalom sémójának megvalósulá- sa egy vagy legfeljebb két generáció életé- ben zajlott le és ennek teljes hatása még alig mérhető.
Az általános homogenizálódás folyamatá- ban szembetűnő, hogy a munkás házaspá- rok sokkal korábban kötnek házasságot, mint
atöbbi társadalmi osztályokba, rétegekbe tartozók. A munkások házasságkötésük ide- jén már bizonyos szakmai gyakorlattal is ren—
delkeznek, tehát a munkáscsaládokban a családalapítás és a szakmai indulás nem kapcsolódik össze. A munkáscsaládokban a gyermekszülés is korábban kezdődik, mint más társadalmi rétegeknél. A gyermekszülé—
sek közötti intervallumok is rövidebbek. Az életciklusnak ez az alakulása kisebb mérték- ben hátráltatja a munkáscsaládok feleségei—
nek szakmai fejlődését, mint más rétegek asszonyaiét. A munkóscsaládokban is csök- ken a női termékenység, tehát egyre kisebb a nukleáris családok száma és egyre kisebb a gyermekek és eltartottak aránya. A kere—
sők és az eltartottak aránya kedvezőbb. mint a paraszti családokban és valamivel rosz—
szabb. mint az alkalmazotti családokban. A tipikus munkáscsalád tehát jelenleg már nem különbözik sem nagysága, sem pedig struk—
túrója tekintetében más társadalmi osztó—
lyok. rétegek családtípusaitól.
A második világháborút követően (: mun- káscsalád anyagi körülményei változtak meg a leglátványosabb módon. Míg az l930-as években a munkásosztálynak alig kétharma—
da érte el a kereseti vagy létminimumot, az ötvenes években a munkásság átlagjövedel- me már 10 százalékkal haladta meg az or- szágos átlagot. Ezt követően ugyan stagnált a jövedelmük (a mezőgazdasági dolgozók jövedelme emelkedett nagyobb mértékben).
de 1976-ban a munkásháztartások egy főre jutó jövedelme az átlagos jövedelem 96.4 százalékát, az alkalmazotti jövedelmeknek
pedig 84 százalékát érte el.
A munkáscsaládok anyagi körülményeinek átalakulását, státushelyzetük megszilárdulá- sát jól érzékeltetik a fogyasztás struktúrájá- nak átalakulásával kapcsolatos adatok. Míg korábban, a háború előtt a munkásság jö—
vedelmének közel felét fordította élelmezés- re, addig a hetvenes években ez az arány már 27-29 százalékra csökkent. Ez már alig tér el az alkalmazotti kategóriába sorolt ház—
tartások költségvetéseiben található arányok—
tól. A munkáscsalád jövedelméből kb. ugyan- annyit fordit iparcikkekre. tartós fogyasztási javakra, mint az alkalmazotti család, de a szolgáltatások igénybevétele valamivel alo—
csonyabb az országos átlagnál. Ez az utóbbi tény bizonyos mértékben befolyásolja a mun—
kásháztartásokban a belső munkamegosztást és a ,,második műszak" terhét is. A munkás—
család életmódjában, belső funkcióinak el- osztásában is megkezdődött a homogenizá- lódási folyamat. de talán ebben a vonatko- zásban mutatható ki a legtöbb specifikus sa—
játosság más társadalmi réteg, osztály élet- stílusával szemben,
(ism.: Dányi Dezső)
