A társadalmi jelzőszámok osztályozása

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A TÁRSADALMI JELZÓSZÁMOK OSZTÁLYOZÁSA

ROLEK FERENC

A társadalmi jelzőszámok kérdése napjainkban nagy érdeklődést vált ki szerte

—a világon: mind a szocialista, mind a kapitalista országokban számos mű lát erről a témáról napvilágot.

Magyarországon a társadalmi jelzőszámokkal foglalkozó első elemző cikk (3)

1974—ben jelent meg, és kizárólag a társadalmi jelzőszámok kérdéskörének szentelt

hosszabb lélegzetű tanulmány csak egy (1) látott napvilágot. Ebben dr. Andorka Ru- dolf alaposan és részletesen elemzi a társadalmi jelzőszámok történetét. E tanul—

mányon kívül gyakorlati eredményként említhetjük meg a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága keretében folyó munkát (2), (12). Magyar kezdeményezésre dolgoztak ki és fogadtak el ajánlást a társadalomstatisztika alapvető mutatóinak rendszerére, amely jelenleg az alábbi alrendszerekre tartalmaz adatokat:

népesedés és család:

közoktatás;

munkaerő és foglalkoztatottsóg;

társadalmi szerkezet és mobilitás;

a lakosság jövedelme és vagyona:

fogyasztás:

egészségi állapot;

lakás;

kulturális tevékenység;

'10. testnevelés, turizmus, üdülés;

11. a lakosság időmérlege;

12. társadalombiztosítás;

13. kommunális szolgáltatások;

14. környezetvédelem;

15. munkakörülmények;

16. részvétel a politikai és a társadalmi életben.

s e x e p e w w —

Hazánkban az elmúlt évtizedben új igények merültek fel a gyakorlati tervező- munka céljait és jellegét illetően. A tervezés elemző és célkitűző munkálataiba ko- Tábban is bevontak társadalmi tényezőket, szükségessé vált azonban a társadalmi vonatkozások még szélesebb körű és részben szemléletében is új megközelítése.

A tervezés korszerűsítésének egyik irányzata volt a ,.társadalmi tervezés" kategóriá-

jának megjelenése, ami a társadalmi szempontok figyelembevételével jelentkezett.

Ezt a korszerűsítési folyamatot nem lehet befejezettnek tekinteni.

A társadalmi összefüggéseknek a tervezésbe való még fokozottabb bevonása erősen függ a módszertani problémák megoldásának sikerétől is.

A társadalmi jelzőszámoknak a ten/ezésbeni felhasználása egyrészt adatokat szolgáltathat a tervezés számára, ezzel is erősítve a társadalmi összefüggések ter-

ROLEK: A TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK 343

'vezésbe való bevonhatóságát. másrészt információt szolgáltathat a gazdasági dön—

tések (a tervcélok) társadalmi hatásairól is.

Morva Tamás szerint: ,,A legfőbb feladat azonban most a statisztikai megfigye- lésben tett előrelépés után. és arra támaszkodva, a tervezésben is kibővíteni a vizs- gálatok látókörét, bevonni a társadalmi jelzőszámokat az elemzések és a tervezés folyamatába. valamint — kellő megfontolások alapján és valószínűleg szűk körben

— a tervekbe is. Ehhez azonban még vizsgálni kell a jelzőszámok rendszereit a ter- vezés nézőpontjából. és ki kell dolgozni az alkalmazásra vonatkozó konkrét javas-

latokat." ((16) 10. old.)

A gazdasági életben az 1970-es évek második felében felmerült egyensúlyi za- varok, illetve az ezt kiváltó tényezők elterelték a figyelmet a társadalmi tervezésről és a társadalmi jelzőszámokról, ismét ,.szűkebb gazdasági" gondjainkat állítva elő- térbe. Az elemzések azonban megmutatták, hogy az okok és a nehézségek megoldá- sában szerephez jutó tényezők között számos, a szűken gazdasági szférán túlmu- tató. szélesebb értelemben társadalmi tényező is van. Erre mutat rá kifejező című

cikkében (Gazdasági ,,kihívás", társadalmi .,válasz") Kulcsár Kálmán: ..A gazdaság

adaptációs készsége azonban önmagából a gazdaságból nem érthető meg. Az adaptációra, az új körülményekhez való alkalmazkodásban megmutatkozó kihívás—

ra adott válasz társadalmi feltételek között alakul ki. A gazdaság adaptációs kész- sége tehát jelentős mértékben függ a társadalomtól, a társadalom innovációs kész—

ségétől. Röviden szólva, a gazdaságot ért kihívásra a választ a társadalom egésze adja meg." ((14) 425. old.)

A tervezés társadalmi összefüggéseinek feltárása és számszerűsítése érdekében a társadalmi jelzőszámok kérdése továbbra is időszerű.

A TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK ÉRTELMEZÉSE ÉS MEGHATÁROZÁSA

A társadalmi jelzőszámoknak a szakirodalomban nincsen egységes értelmezé—

se és meghatározása, A fogalmat az egyes szerzők különbözőképpen határozzák meg aszerint. hogy milyen oldalról közelítik meg a problémát. a társadalmi jelző—

számokat mely területen és mely célok érdekében akarják felhasználni. A kutatók nagy része egyetért abban. hogy a társadalmi jelzőszám általában számszerű mu—

tató. amely valamely társadalmi jelenséget jellemez.

Jelen cikk keretében nem célom a több tucat létező meghatározás bemuta- tása és elemzése.1 A hazai irodalomban megjelent és kidolgozott társadalmi jelző—

szám fogalmat — amely Andorka Rudolf és Kulcsár Rózsa nevéhez fűződik — csak röviden ismertetem. Szerintük a társadalmi jelzőszámok .,. .. a társadalmi folyama—

toknak és jelenségeknek — a társadalmi jólét egyes elemeinek, a különböző társa—

dalmi ráfordításoknak és általában a társadalom állapotának — olyan mutatói, ame- lyek o kérdéses folyamatokat és jelenségeket összefoglalóan és világosan jellem—

zik. A társadalmi jelzőszámok együttesének rendszert kell alkotnia abban az érte- lemben, hogy azok azonos definíciókat és osztályozásokat alkalmaznak. a társa- dalmi élet minden fontos területére kiterjednek, és a közöttük levő összefüggéseket

kimutatják." ((4) 460-461. old.)

A meghatározás leglényegesebb megszorítása az a követelmény, hogy a tár—

sadalmi jelzőszámok rendszert alkossanak. A rendszerhez tartozás követelménye lehetővé teszi, hogy a társadalmi jelzőszámokat kölcsönös összefüggés-rendszerük- ben vizsgálhassuk, megteremtve ezzel a jelzőszámok által jellemzett folyamatok fe—

1 Ezekről—lásd részletesebben (1): (17).

344 ROLEK FERENC

lelősségteljes befolyásolásának lehetőségét is. Fontos gyakorlati feltétel a rendszer-

kidolgozásakor az azonos fogalmak és osztályozások alkalmazása. mivel ez teszi

lehetővé az egyes alrendszerek közötti kapcsolat megteremtését. A különböző társa—*

dalmi csoportok széles körű jellemzése is akkor válik lehetővé, ha a különböző al-—

rendszerekben nem félig-meddig megegyező, átfedő csoportosítások, hanem egy——

séges osztályozások találhatók.

Az idézett fogalom a társadalmi jelzőszámokat elég általánosan határozza meg"

annak érdekében, hogy minden mutató beleférjen, amely a társadalomról lényegi információt tartalmaz. A rendszerhez tartozáson kívül a meghatározás csak két kö- vetelményt fogalmaz meg a társadalmi jelzőszámokkal szemben.

' Az első egy triviálisnak mondható kikötés; amely szerint a társadalmi jelzőszám'

a társadalom jellemzésére szolgál. Célszerű itt a ,,társadalmi" kategória széles ér—

telmezését alapul venni. mivel a rendszerszemléletű megközelítés számára ez jobban

megfelel. A szerzők eredeti szándéka szerint a ,,társadalmi" kifejezés ennél szűkebb!

értelemben használatos, de ez nem logikailag, inkább csak a munka gyakorlati cél—

jaiból következik, mivel a már meglevő gazdasági mutatókat, illetve mutatószám—

rendszert igyekeztek kiegészíteni különböző társadalmi alrendszerekkel.

A második követelmény, hogy a jelzőszámok összefoglalóan és világosan jelle—r mezzék az adott jelenségeket. Az összefoglaló jelző nem azt jelenti. hogy a társa—

dalmi jelzőszám csak nagy aggregátumokat tartalmazó mutató lehet, hiszen a ha- gyományos statisztikában éppen ezek alkalmazásában vannak viszonylag jól kidol—

gozott mutatók, mint például a nemzeti jövedelem mutatója. Ehhez a mutatóhoz képest a társadalmi jelzőszámok nagy része nem .,összefoglaló", hanem inkább rész-

letező jellegű. A definíció összefoglaló jelzője az adott jelenség szintjén értendő,

abban az értelemben, hogy a jelzőszámok számát igyekezni kell olyan mértékűvé—

csökkenteni, amely még lehetővé teszi a tisztánlátást, de nem vész el a túlrészlete- zettségben sem. A definíció több olyan kérdésben nem foglal állást, ameiy más- szerzőknél a társadalmi jelzőszám meghatározó kritériumaként szerepelt. ilyenek pél—

dául a normativitás és a megfigyelési egység kérdése.2 A definíció a társadalmi jelzőszámok csoportját nem szűkíti ezen ismérvek szerinti csoportosítás szerint.

A társadalom jellemzésére fontos adatokat szolgáltatnak az egyének, külön-

böző társadalmi csoportok és a társadalom szintjén értelmezett jelzőszámok is. így—

hiba lenne bármelyiket is kizárni a meghatározásból. amely tartalmazza a norma- tiv jelzőszámokat (társadalmi jólét) és a nem normatív jelzőszámokat (társadalmi állapot, társadalmi ráfordítások) is. A két csoport természetesen különbözőképpen

kezelendő, eltérő tartalmuk miatt különbséget kell tenni közöttük.

A meghatározás koncepcionálisan arra törekszik, hogy a társadalmi jelzőszá-

mok a társadalomról rendelkezésre álló információk minél szélesebb körét felölel—

jék, ezzel a gyakorlati felhasználás számára reális lehetőségeket biztosítson.

A tervezésben történő felhasználás szempontjából is hasznos a társadalmi jel——

zőszámoknak ilyen tág definiciója, de a gyakorlati munkában tudatában kell lenni' annak, hogy a társadalmi jelzőszámok nem alkotnak egységes halmazt.

A TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK OSZTÁLYOZÁSA

Az elméletileg kidolgozott, felhasználásra javasolt és a gyakorlatban valóban felhasznált társadalmi jelzőszámok rendkivül heterogén sokaságot alkotnak. A kü—

lönböző jelzőszámok lényegesen eltérnek egymástól funkciójukat, a kidolgozás tech—

? A definíciót tartalmazó tanulmányban (4) utalás történik arra. hogy a szerzők a nem normatív jelző—

számokat is. amennyiben azok az egyéb követelményeknek megfeieinek. jelzőszámoknak tekintik.

aA TÁRSADALMI .IELZÓSZÁMOK

845

nikáját, a mérni kívánt jelenségeket. értéktartalmukat, az emberi pszichikumhoz va-

ló viszonyukat illetően. Ez a sokszínűség lehetővé tette, hogy a kutatók a figyelembe vett ismérvek jellegének megfelelően az osztályozások széles skáláját hozzák létre.

A meglevő osztályozások teljes körű és részletes ismertetésére ezen cikk kereteiben nincs lehetőség. igy csak a tervezésbeni felhasználás szempontjából különösen fon-

tos felosztásokra térek ki.

Eszköz— és célindikátorok

Az eszköz- és célindikátorokra történő felosztás, mint az a két jelzőszámcso- 'portból látszik. szorosan kötődik a társadalom fejlődésének befolyásolásához, irá- nyításához. A két csoport közvetlenül hozzárendelhető az irányítás és a befolyásolás tegy-egy mozzanatához. A tervezés hagyományosan cél—eszköz kategóriákban gon—

dolkodik. Ez a megállapítás érvényes mind a gyakorlati tervezőmunkára, mind a tervezéselméleti művekre. Logikailag feltételezhető, hogy többé-kevésbé meg lehet fogalmazni egy egységes és ellentmondásmentes célrendszert, amelyhez hozzáren- delhetjük az eszközöket. így ennek megfelelően a terv egy eredménytervből és egy cselekvési (eszköz—) tervből áll. A megfogalmazott célrendszer felépülhet egy-két alapvető célkitűzésből, amelyek megvalósításának a többi részcél alárendelt, de meg lehet fogalmazni egy egységes. komplex célrendszert is. A célrendszer felépí- tése lehetséges célfa (8). de más, kevésbé hierarchikus, a kölcsönhatásokra jobban

koncentráló modellek formájában is.

A jelzőszámok eme felosztásánál a domináns szerep a célindikátoroké, melyek számszerűsítik a tervezők célkitűzéseit. várakozásait. A célindikátorok lehetnek ,,flow"

- (folyamat—) vagy ,,stock" — (állapot-) jellegű mennyiségek (5) attól függően, hogy

a jövőbeni állapotra, vagy a tervidőszaki változás mértékére irányulnak. A flow- jellegű jelzőszámra példaként említhető a lakossági jövedelem, mig a stock—jelle- gűre a lakossági vagyon alakulásának mérőszáma. Ez a felosztás természetesen nem általános érvényű, hiszen nem minden jelzőszám sorolható be a flow vagy a stock kategóriába. A társadalmi célindikátorok legtöbbször az elérni kivánt célál—

lapot főbb jellemzőit számszerűsítik, így a célindikátorok nagy többségét, mint álla—

potleíró jelzőszámot kezelhetjük. E tulajdonságuk miatt a célindikátorok nagy ré- sze megegyezik a jelen állapotot leiró jelzőszámok sokaságával, mivel a két idő—

pont eltérése csak számszerűen befolyásolja az indikátorok értékét, érvényességi körüket nem érinti. Az állapotjelzőszámok kétirányú felhasználása (a jelen állapot és célállapot leírása) torzítóan hathat a kiinduló helyzet megítélésére. A kezdő ál—

lapot leírásában súlyponti szerephez azok a jelzőszámok jutnak. amelyek a célindi—

kátorok között kitüntetett szerepet töltenek be, ezzel a jelen állapot mintegy a ki- vánatos célállapot tükrében mutatkozik. A célindikátorok száma törvényszerűen ki- sebb, mint a jelen állapotot leíróké. hiszen céljaink kitűzésekor néhány főbb jel- lemzőre kell koncentrálni. Ez a ,.lényegkiemelés" azonban szegényebbé is teheti a helyzetleírást, ha túlságosan háttérbe szorítja a többi jellemzőt.

A jelen és a célállapotot leiró jelzőszámok szoros kapcsolata következtében elmondható. hogy ezek alapvetően értékorientáltak. Ez a megállapítás kettős érte- lemben is érvényes, mivel az értékorientáltság jelentkezik a jelzőszámok számsze—

rűsítésekor. implicit vagy explicit normákat megfogalmazva az adott jelzőszámmal szemben. de jelentkezik már puszta létükben is, hiszen az is a tervező választását jelenti, hogy melyek azok a társadalmi jelzőszámok, amelyek bekerülnek a kivá—

lasztott körbe.

Az állapotjelzőszámok, mint az a fent vázolt folyamatban betöltött szerepükből is következik, főleg leíró jellegűek (míg az elemzőmunkában nagyobb szerephez jut—

846 ' R'OLEK FERENC

hatnak az elemző jellegű jelzőszámok). Kiválasztásuknál fontos szempont, hogy az

ábrázolni kívánt területről minél pontosabb és sokrétűbb képet nyújtsanak. A leg-v

lényegesebb szempontokat kell megragadniuk, nem szabad részletkérdésekbe bo—

nyolódni. mert a jelzőszámok túl nagy száma áttekinthetetlenné teszi a képet, *e'l—

vonja a figyelmet a lényegi kérdésekről, a közöttük fennálló összefüggések oly bo—

nyolulttá válhatnak, hogy a két- és sokoldalú kapcsolatok elemzése technikailag lehetetlenné válik.

Az állapotjelzőszámok közötti összefüggésrendszer megkülönböztetett jelentő-- ségű. lsmeretének hiányában nem értelmezhető helyesen a jelzőszámok által kép- viselt társadalmi valóság, nem magyarázható meg az egyes jelzőszámok pillanatnyi

értéke. a múlthoz viszonyított változása.

A célindikátorokat gyakran eredményindikátoroknak hívják, ami lényegében)—

ugyanezt a fogalmat takarja más nézőpontból szemlélve. A tervezés időpontjában az elérni kívánt változás még csak célként szerepel, a beavatkozás után pedig an- nak eredményét lehet megállapítani. A célban kitűzött jelzőszámérték és a később mért eredmény nem feltétlenül esik egybe. Ez a különbség (attól eltekintve, hogy esetleg nem azt mérjük. amit akarunk) a cél és a megvalósulás közötti különbség—

ből adódik, így a számszerű meg nem egyezés ellenére a jelzőszám azonosnak te—

kinthető.

A célok megvalósítása különböző eszközök igénybevételével történik. Az ered—

mény mértékének meghatározásakor vagy becslésekor hasznos információul szol—

gálhat. hogy milyen eszközöket és milyen mértékben vettek igénybe. Az igénybe vett eszközök segítik a célok megvalósítását. de nem nyújtanak biztosítékot a remélt eredmények elérésére. A társadalmi folyamatok olyan komplex rendszert alkotnak, amely a kölcsönös egymásrahatások eredőjeként jön létre. Egy adott cél eléréséhez olyan eszközöket vesznek igénybe, melyek erős és közvetlen hatással vannak a szó-

ban forgó célra.

Minden hatást azonban nem lehet kívülrőlszabályozni. így más. nem szabá-4 lyozott, nem tervezett tényezők gyengíthetik, semlegesíthetik. esetleg ellenkező elő- jelűvé is tehetik a kívánt változást. Ezen okok miatt a jelenségek és összefüggések alapos ismeretében is csak egy valószínűségi szintet lehet megadni arra, hogy az igénybe vett eszközök a kitűzött célokat a kívánt mértékben megvalósítják.

A gyakorlatban a két jelzőszámtípus közül az eszközindikátorok számszerű- síthetők egyszerűbben. Ez azzal magyarázható. hogy a célok és az ezeknek meg—

felelő vagy meg nem felelő állapotok minőségi és mennyiségi jellemzői sokkal ne—v hezebben értelmezhetők és mérhetők. A minőségi jellemzők megragadása és pon- tos definiálása is gondot okoz. de a fő nehézség akkor adódik, amikor ezeket va—

lamilyen formában mérhetővé akarjuk tenni. A mérés mindig a jelenség egy vagy több lényegi szempontjának kiemelésével történik, amelyek számszerűsítése nehéz—

ségbe ütközhet. Ha sikerül megoldani e problémát, még mindig nyitott marad a' kérdés. hogy a mérés elfogadható-e pontosnak, milyen hibahatárral lehet azt meg- bízhatónak tekinteni.

A mennyiségi ismérvek számbavételénél is sok munkát okoz az, hogy az ada- tok összegyűjtése több helyről történik. A számbavételi egységek nagy száma nem- csak a munkamennyiséget növeli, hanem az adatok gyűjtésénél, továbbításánál és összesítésénél előforduló hibalehetőséget is.

Az eszközindikátorok számszerűsítése összehasonlíthatatlanul' egyszerűbbnek bizonyul. Mivel az eszköz mindig a cél megvalósításához kötődik, elegendő szám- bavenni a célok eléréséhez foganatosított intézkedéseket, amelyek számbavétele általában amúgy is megtörténik. így a jelzőszám előállítása nem okoz sok többlet-

A TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK 847

munkát. és a hibalehetőség is elenyészően kicsiny az eredményindikátoroknál fel- lépő hibákhoz képest.

Mindezek és a tudományág viszonylagos fejletlensége miatt a gyakorlatban elő- szeretettel alkalmaznak eszközindikátorokat a célindikátorok helyett. Nem nehéz belátni. hogy ez elméletileg kifogásolható. hiszen azon a kimondott. vagy nem ki- mondott alapfeltevésen alapszik. hogy a ráfordított eszközök és az eredmények (cé- lok) között lineáris determinisztikus kapcsolat van, ami ellentmond a tényeknek. A gyakorlatban ez az az eset, amikor a nehezen mérhető egészségügyi színvonal mé—

rése helyett megelégszenek olyan eszközindikátorok alkalmazásával, mint az 1000 főre jutó kórházi ágyak vagy orvosok száma, vagy amikor a kulturális színvonal emel-

kedésének mérése helyett a tanárok és a kiadott új könyvek számát mérik.

Mivel az eszközindikátorok változása nem hozza feltétlenül magával az ered—

ményindikátor változását, nem lehet lemondani arról. hogy az eredményeket az esz- közöktől függetlenül mérjük.

A cél és az eszköz kapcsolata azonban akkor sem feltétlenül világos, ha mind- kettő mérése és jelzőszámüüiiüfbaló kifejezése megoldott.

Tegyük fel azt az estem; hogy a tervbe vett eszközökkel az eredményindikáto—

roknak éppen olyan értékét sikerült elérni. amilyenre törekedtünk. Hiba lenne azon-—

ban azt gondolni,ng eszközeink feltétlenül hatásosnak bizonyultak. Alapos elem—

zésye van szükeéggmhoz, hogy bizonyosak lehessük abban, hogy az eredmények [unióban beavatkm—úsünk hatásaként állottak elő és nem más, kedvező tendenciák

következményeként.

Ez nem jelenti azt. hogy le kell mondanunk az eszközindikátorok alkalmazá- sáról. Az utólagos elemzések segíthetnek bennünket abban, hogy az elmúlt esemé—

nyeket megfelelően értékelhessük és a jövőbeni becslésekre vonatkozó tanulságo—

kat levonhassuk. Ez az előrebecslés sem lehet azonban automatikus. Gondoljunk itt arra az esetre. hogy például a csecsemőhalandóság nagyságára kívánnánk kö—

vetkeztetni az 1000 főre jutó szülészorvosok, kórházi felszerelések és más hasonló—

mutatók alapján. Több évtizeden keresztül az eszközök megfelelő eredménnyel pá- rosultak, de később egy adott szinten stagnált a csecsemőhalandóság, az eszkö- zök növelése ellenére. Ez a példa a társadalmi jelzőszámok egyéb területein is, mértékadó. Az eszközök. vagy nevezzük őket beruházásoknak, a társadalomban sem biztositanak állandó hozadékot, még akkor sem, ha az egyéb feltételeket változat—

lannak képzeljük el. Itt is találkozhatunk csökkenő és növekvő eredménnyel. Az esz—

közök hatásosságának csökkenése, az eredményindikátor és az eszközindikátorok közötti szakadék állandósulása arra figyelmeztetheti a politikusokat és a tervezőket, hogy az igénybe vett eszközök már nem hatásosak, újakkal kell helyettesíteni őket.

Ezt figyelembe véve, az eszköz— és eredményindikátorok alakulásának utólagos egy- bevetése fontos tapasztalatokkal szolgálhat.

Az eredmény- és eszközindikátorok felhasználásával kézenfekvőnek tűnik egy hatékonysági mutató definiálása, azonban a fenti gondolatok óvatosságra kell.

hogy intsenek ezek felhasználását illetően. Az előző példát tekintve. képezhetünk egy mutatót, amelynek számlálójában az ezer szülésre jutó csecsemőhalandóság 1920 és 1980 közötti különbsége, míg nevezőjében a szülészorvosok számának ezen, időszakbeli különbsége áll. Ez a mutató csak egyet vesz figyelembe a csecsemőha—

landőság alakulására ható tényezők közül, ezért ennek a ,,hatékonysági" mutató—

nak az alakulásából messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Egy össze—-

Whatekonysagi mutató kidolgozásának módszerét a pénzügyi eszközökkel tör—

Wesben lehet keresni. ahol az eredményeket. az eszközöket pénzben feje—

zik tki. így mód nyílhat mind a ráfordítások, mind az eredmények szélesebb körű

848 ROLEK FERENC

számbavételére és összevetésére. A nagyobb nehézséget itt az eredmények pénz- beli számbavétele okozza. mivel ezek szerteágazók és értékük sok esetben nehezen

fejezhető ki pénzben.

Input-, output- és folyamatindikátorok

Az input-output elemzés nem idegen a tervezési gyakorlattól, az ilyen jellegű

technikákat ma már széles körben alkalmazzák. A kibontakozó társadalmi terve—

zés módszertanában is jelentős szerepet kell kapnia az input-output elemzésnek.

természetesen figyelembe véve a gazdasági tervezéstől különböző sajátos lehetősé—

geit. A társadalmi tervezési szemlélet érvényesítése általában nem teszi lehetővé.

hogy egy adott társadalmi—gazdasági folyamat jellemzőit azonos mértékegységben fejezzük ki. és input-output tábla formájában ábrámljuk, a folyamat bemenő és ki-

menő jellemzői ugyanis igen különbözők. (Természetesen kísérletet lehet tenni ar-

ra, hogy az összes jellemzőt pénzben próbáljuk meghatározni, de ez elméletileg és gyakorlatilag is számos problémát vet fel. amelyek megkérdőjelezik a módszer használhatóságát. Ennek tudatában a pénzbeli mennyiségek összevetése csak mint

kiegészítő módszer jöhet számításba.)

Az input—output elemzés a társadalmi tervezésben nem alkot összefüggő, kon- zisztens rendszert, ugyanakkor mint szemléletet nem nélkülözhetjük.

Ebben az elemzési módban a jelzőszámok három fajtáját különböztetjük meg:

input—, output— és folyamatindikátorok.

A társadalmi jelzőszámok ilyen csoportosítása a társadalmi tervezés módszer—

tanával foglalkozó irodalomban általában nem használatos. Ez a hármas csopor—

tosítás ugyanakkor mégis ismerősnek tűnik, hiszen az első két tag: az input-output indikátorok már széles körben elterjedtek, de a harmadik tag új összefüggésbe he—

lyezi őket. Mit is jelent ez a hármas felosztás?

Az input definiálása nem okoz sok gondot, elfogadhatjuk azt a meghatározást, amely az adott folyamat, tevékenység ráfordításait, költségeit, induló feltételeit so- rolja az input elemei közé, így az inputindikátorok értelemszerűen ezen elemek ,,számszerü" jellemzőit tartalmazzák (természetesen nem tekintjük az input minden számszerű jellemzőjét jelzőszámnak, hanem csak azokat, melyek eleget tesznek a jelzőszámok meghatározásában megkövetelt tulajdonságoknak).

Az output tartalmazza az adott folyamat, tevékenység kívánt és nem kívánt eredményeit, az elért állapotot, mely a folyamat eredményeként jött létre. Az elő- idézett hatások természetesen a közvetettség figyelembevételével széleskörűen ér—

tendők.

Az input- és outputindikátorok a cél- és eszközindikátorok voluntarizmusával (amely következik a célindikátorok normatív jellegéből, illetve az eszközindikátorok- nak teleologíkus meghatározásából) szemben nagyobb objektivitást visznek a rend- szerbe. kényszerítik a tervezőt az inputok és outputok szélesebb körű számbavéte—

lére. Ez a számbavétel független a tervező céljaitól annyiban, hogy az inputok kö—

zött csak részhalmazt alkotnak az eszközök. és az outputok között is csak részhal- mazt alkotnak a kitűzött célok.

Az input- és outputindikátorok annak eredményeképpen, hogy nem kizárólag az akaratlagos hatásokat és azok eszközeit mérik, alkalmasak arra, hogy adott te- vékenységet ne csak az azt legjobban jellemző alrendszerben, hanem össztársa- dalmi összefüggéseiben vizsgáljuk. Előnyként említhető a cél— és eszközindikáto- fokkal szemben, hogy nemcsak a pozitív célkitűzéseket mérik. hanem a semleges és negatív hatásokat is bemutatják.

_A TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK 849

A szubjektivitástól természetesen az input—output szemlélet sem mentes, hiszen a végtelen számú input és output közül véges számút kell kiválasztani. Vigyázni kell természetesen arra, hogy ez a választás ne tolódjék el a célkitűzés irányába.

A célválasztás természetesen nem rekesztődik ki a tervezési folyamatból az in—

put-output elemzés során sem, hiszen a folyamatelemzés és a változatok feltárása

után a tervezőnek választania kell közöttük. azaz célokat tűz ki és eszközöket határoz

meg. A jelzőszámok nyelvére azonban ez a választás nem annyira a kiválasztott jel- zőszámok körének meghatározásával fordítható le, hanem azok konkrét értékeit be- folyásolja. Az outputindikátorok tehát nem az eszközök hatásosságát, hanem a kü- lönböző inputok eredményeit mérik, melyek között találhatók akaratlagosak és nem vakaratlagosak is.

A minőségi elemek mérési nehézségei sokszor a mérés mellőzéséhez. és az .,ob- jektívebb" mennyiségi mutatók felé vezetnek. A mennyiségi mutató természetesen csalóka meghatározás, hiszen a mérés a minőségit is mennyiségivé teheti, elrejti valódi arcát. (Az oktatás területén például a tanítás színvonalát. ami minőségi jel- lemző, csak közvetett mennyiségi mutatókkal lehet kifejezni. ilyenek lehetnek a szakképzett pedagógusok aránya, a szaktantermek száma, technikai felszereltsé- get jelző mutatók stb.) A minőségi ismérvek azonban egyre jobban előtérbe kerül-

nek. Gazdasági és társadalmi fejlődésünk során egyaránt a minőségi (intenzív)

fejlődés kérdése került előtérbe, annak ellenére, hogy gazdasági téren a növekedés lelassulása újra felvetette a mennyiség kérdését is. A mennyiségi problémák (a növe- kedés lelassulása, a külgazdasági egyensúly) is jórészt minőségi okokra vezethetők vissza, így a minőségi ismérvekkel való foglalkozást'a mennyiségi problémák foko-

zottabban megkövetelik.

A társadalmi folyamatok fő jellemzője, hogy alanyuk közvetlenül az ember, szemben például a gazdasági folyamatokkal. Éppen e miatt a közvetlen hatás miatt szükséges, hogy a társadalomirányítás, társadalomtervezés ne csak a célra figye—

lemmel befolyásolja ezen folyamatokat. Nem mindegy, hogy egy cél eléréséhez ve—

zető út milyen hatással van az emberekre, akik nem érzéketlen alanyai e folyama- toknak. Az ember nem válhat ezen folyamatok ,,szenvedő alanyává".

Láthatjuk. hogy társadalmi folyamatok leírásakor az input és az output ismerete nem képzelhető el a lejátszódó folyamatok ismerete nélkül, a folyamat nem lehet

*másodlagós szempont. Eppen a folyamat jellemzőinek megvilágítására szolgálhat—

nak a folyamatindikátorok.

Ha nagyon tágan értelmezzük az output fogalmát, akkor a folyamatindikátorok részben az outputhoz sorolhatók. hiszen az inputhoz képest az oksági meghatá—

rozás miatt outputot jelentenek, legtöbb esetben minőségi outputot. Éppen e miatt a minőségi output-elemek elhatárolása a folyamat jellemzőitől sokszor nem köny—

nyű, az elhatárolás azonban nem is annyira fontos, mint a három jelzőszámtípus integrálása. együttes szemlélete, kapcsolatának feltárása.

A folyamatot jobban elkülöníthetjük az óutputtól, ha nem az inputot, hanem a folyamatot előtérbe helyezve szemléljük az egész rendszert. és ehhez képest ha- tározzuk meg az inputot és az outputot.

A meghatározásokból kitűnik, hogy a folyamatindikátorok azok, amelyek való- ban társadalmi jelzőszámok.

A mutatóknak az előzővel részben megegyező, de attól szellemében eltérő cso—

portosítása, amely input-, output- és benefit- (haszon-) indikátorok között tesz kü—

lönbséget.

Ez a felosztás a folyamatok irányításához kötődik, és kiemeli a folyamatnak a beavatkozó (szemlélő) számára való hasznosulását.

.5 Statisztikai Szemle

850 ^{ROLEK FERENC} Ebben a csoportosításban az input és az output a két egymás utáni láncszem, míg a benefit az output hasznosulása.

Az input és az output meghatározása itt tulajdonképpen megegyezik az előzők—

ben adott fogalommal, a benefit pedig azt jelöli. hogy azonos output különböző értéktartalmat hordozhat különböző embercsoportok számára, tehát az input—output viszonylag értékmentes világába visszakerül valami (: cél-eszköz értékmeghatározott-

ságából. A benefit hordozhat szubjektív elemeket is.

Valójában azonban ezt a hármas, tagozódást érdemes objektív jelzőszámokkal

leírni, majd ezt tovább bővíteni szubjektív indikátorokkal, melyek ugyanazt a folyo—

matot írják le más szemszögből.

Az eddigi, viszonylag elvontabb fejtegetéseket egy példával szeretném alátá—

masztani (hangsúlyozni kell, hogy ez nem egy általános iskolai oktatást leíró jelző-

számrendszer. hanem az általam tárgyalt osztályozások összefoglalása):

Jelzőszámok

lnputindikátorok Folyamat—indikátorok

Objektív jelzőszámok

Osztálytermek száma;

tanárok száma

A tanórákon kívüli napi átla—

gos tanulási idő: szigorúan a tanórákhoz nem kötődő.

Szubjektív jelzőszámok

Az iskolával szembeni szülői el- várásokat jelző mutató

Az iskolában kialakult emberi kapcsolatok erősségét és

szintjét jelző mutató közös összejövetelek száma

Outputindikátorok Az iskolával való megelége-

dettséget jelző mutató A nyolc osztályt eredménye-

sen kbefejezők aránya: a gimnáziumban továbbtanu—

lók aránya a végzettekhez viszonyítva

Mennyire érzi meghatározónak élete későbbi alakulásában az általános iskolát? (1—10

osztályú diszkrét skálán) Benefit- (haszon-)

indikátorok

A megszerzett tudás tartóssá- gát jelző mutató (későbbi időpontban iratott teszt

.

alapján) Objektív és szubjektív jelzőszámok

A jelzőszámok e szempontból történő felosztása meglehetősen újnak számít, és a hagyományos gazdasági mutatók között nem használatos. Társadalmi területen sem általánosan elfogadott. hiszen e témával foglalkozó sok kutató az objektivitást ífeltétlen követelményként szabja meg a társadalmi jelzőszámok meghatározásá-

nál. így az ő fogalomrendszerükben ez a csoportosítás értelmét veszti.

A szubjektív jelzőszámok megjelenése a szociológiának a társadalmi jelzőszá—

mokra gyakorolt hatásával kapcsolatos. A szociológiában alapvető módszernek szá-—

mit a kérdőíves adatgyűjtés, interjú, amelynek keretében nemcsak az objektív té—

nyeket igyekeznek felmérni, hanem megkérdezik egyes emberek véleményét. érzé—

seit is az adott jelenségekről.

A szubjektív indikátorok fontosságát felismerték például az OECD keretében folyó kutatásban. Az a mód. ahogy az egyének és a csoportok jólétük alapvető ele—

meit szemlélik az indikátorprogram szükséges és fontos része. Emellett jelentős szem-

léletmódjuk is. amely az élet különböző oldalaira vonatkozik, és amely gyakran a—

külvilág változásától függetlenül alakul. Például az anyagi feltételek javulása o foglalkoztatottság következtében gyakran együtt jár a munkával való elégedetlen- ség jelentős elmélyülésével, vagy például az egyéni fogyasztás növekedhet anél—

kül. hogy párhuzamosan növekedne az elégedettség a javak minőségével. a szol—

gáltatásokkal, az áruválasztékkal és a hozzájutás körülményeivel.

A TÁRSADALMI JELZÓSZÁMOK

851

Ebben a két esetben olyan indikátorprogram, amely csak a külső körülményekre van tekintettel, nagyon pontatlanul tükrözné a reális változásokat, amelyeket az egyének észlelnek jólétükben. (Lásd (H).)

Jan Szczepanski lengyel szociológus is a társadalmi statisztikai rendszer elvá—

laszthatatlan részének tartja a szubjektív jelzőszámokat. Tanulmányában (19) a tár—

sadalmi statisztika eddig leginkább elfogadott területei mellett javasolja a következő területekről történő folyamatos adatgyűjtést is:

1. Makrostruktúra:

— osztály— és rétegszerkezet—vizsgálat;

—területi közösségek vizsgálata;

—társadalmi differenciálódási folyamatok;

2. Mikrostruktúra:

—- az egyén helyzete;

——a családi háztartási szintű vizsgálatok;

— egyének és kis csoportok közötti kapcsolatok;

—lakóhelyi és munkahelyi környezet;

3. lpar. vállalat társadalmi rendszerének működése:

—a vezetők rendszeres vizsgálata;

—a műszaki fejlődés következményeinek, bevezetésüknek vizsgálata;

4. Szocialista intézményi rendszer:

— politikai intézmények;

— képviseleti. igazgatási, önigazgatási intézmények;

— a népgazdaság irányítását végző intézmények.

5. A lakosság értékrendje és várakozásai.

A javasolt új területek jellemzése csak részben oldható meg objektiv jelzőszá- mok segítségével. Az 1., 2., 3. és 4. területek jellemzése részben, az 5-ödiké szinte ki- zárólag szubjektív jelzőszámok felhasználásával érhető el.

A társadalom objektív jellege önkéntelenül is az objektív jelzőszámok felhasz- nálását indokolja. Ebben az értelemben az objektív valóság közvetlen méréséről és az ebből adódó tapasztalatok leszűréséről beszélhetünk. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a társadalom tagjai a világról és önmagukról elképzelé—

seket alkotnak. Ezek a tudati tények ugyancsak az objektív valóság jellemzői az egyes embereken és a társadalmon mint szűrőn keresztül. Ez a szűrő jól vagy rosz- szul tükrözi a valóságot, de a visszatükrözés minőségétől függetlenül. fontos helyet foglal el a társadalmi gyakorlatban. Az emberek cselekedeteit mindíg érdekeik, ob- jektív helyzetük határozza meg, de csak olyan mértékben és formában, amennyiben ez tudatosul bennük. lgy az emberek értékrendje, ítéletei, elvárásai nemcsak a tár—

sadalom adott viszonyait tükrözik. hanem a társadalmi fejlődés szempontjából is je—

lentős szerepet töltenek be.

Tervezési oldalról megközelítve a kérdést, felvetődik, hogy mi is a társadalmi tervezés célja: a társadalom olyan fejlődése és olyan társadalmi feltételek kialakí- tása, amelyben az egyénnek módja van a sokoldalú önmegvalósításra. a társada—

lom többi tagjával való harmonikus kapcsolatok kialakítására. Ezek alapvetően ob- jektív célkitűzések, ugyanakkor tudati visszatükröződésük sem elhanyagolható.

Objektív jelzőszámmal jellemezve az adott társadalom fő jellemzőit, arra a kö- vetkeztetésre juthatunk, hogy a társadalom helyzete jónak mondható. Fenntartható-e azonban ez a megállapítás akkor. ha az egyének tudatában a helyzet rossznak mutatkozik? Cél lehet—e egy ilyen helyzet elérése a tervezők számára? A válasz egy- értelmű: nem.

A társadalmi haladás szempontjából csak az a fejlődés tűnik elfogadhatónak,

amelyben a társadalom objektív helyzete jó és ez visszatükröződik a társadalmi és egyéni tudatban is. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a szubjektív jelzőszámok

§;

852 ROLEK FERENC a jelzőszámrendszer szerves részét kell képezzék, legyen annak célja akár helyzet—

leírás, akár a tervezésben való felhasználás.

A szubjektív társadalmi jelzőszámok a következő funkciókat töltik be.

1. információt nyújtanak a társadalmi helyzetről. Abban az esetben, ha egy társadalmi jelenség kellőképpen összetett és sok komponensből tevődik össze, ak—

kor objektiv jelzőszámokkal való megragadása az aggregálás és tényezőkre bontás nehézségei következtében nem lehetséges. (Példa lehet erre a munkához való vi- szony, amelyet csak igen sok, és nem a lényeget megragadó objektív mutatóval tu-

dunk jellemezni.)

2. Képet adnak az emberekről. Egy kérdőíves felvétel nemcsak a megkérdezett jelenségekről nyújt információkat, hanem (: válaszoló személyéről is. Az emberekről alkotott kép így két összetevőből állhat. Egyrészt figyelembe kell venni azon válaszo- kat, melyeket saját magukra, a többi emberre és a közöttük fennálló viszonyokra vonatkozó kérdésekre adtak (közvetlen információ), másrészt a válaszok és az objek—

tív adatok összevetése alapján következtetni lehet a válaszadó értékrendjére, jelle—

mére (közvetett információ).

3. Annak bemutatása, hogy hogyan él a valóság az emberekben. A szubjektiv társadalmi jelzőszámok információt nyújtanak arról, hogy az objektív valóság hogyan tükröződik vissza az emberi tudatban. Ennek megismerése elengedhetetlenül szük- séges a tervezők számára, akik a jövő előrebecslésénél és befolyásolásánál figye- lembe kell hogy vegyék az egyének, csoportok. osztályok cselekedeteit. igényeit. tö- rekvéseit.

4. Társadalmi célok kitűzése. Olyan értékjellegű jelzőszámok megfogalmazása szükséges, amelyek tájékoztatást nyújtanak a tervezőknek, politikusoknak arra néz—

ve, hogy mely területek szorulnak elsősorban javításra, és arról, hogy az emberek milyen irányban képzelik el az előrelépést. Csak ezen igények figyelembevételével biztosítható a kitűzött célok elérése. Az emberek törekvésének találkoznia kell a cél- kitűzésekkel, hiszen mindennapos tevékenységükkel biztosítják a tervek teljesítését.

5. Az objektív jelzőszámok ellenőrzése. Az objektív jelzőszámok esetében fel- merülhet a kérdés. hogy vajon azt a jelenséget mérik-e, melynek jellemzésére hasz—

náljuk őket. Ezt nem tudjuk mindig biztosítani. hiszen a jelzőszám és a jelenség általában nem fedi egymást, a jelzőszám javulása nem feltétlenül jelenti a helyzet javulását, és a helyzet javulása sem mindig tükröződik a jelzőszám értékének meg—

változásában. Hankiss Elemér írja egyik munkájában, hogy ahogyan fokozódott az érdeklődés az objektív társadalmi jelzőszámok iránt, úgy erősödött a kritika is ezek kizárólagos használatával szemben. Az életminőség mérésére szolgáló, objektívnek nevezett társadalmi jelzőszámok gyakran nem azt mérik, amilyen típusú következ—

tetésekre használják őket. Azzal. hogy fizikai mértékegységekben könnyen kifejez-

hető tényezőket mérnek, a látszólagos objektivitás mögött súlyos validitási problé-

mák merülnek fel (9). Az objektív jelzőszámokat ki kell egészíteni szubjektív jelző-

számokkal. Ezek további információkat nyújtanak és egyben ellenőrzik is az objektív jelzőszámok által történt mérést. Ho akétfajta mérés eredménye egybeesik, akkor nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy azok a valós tényeket tükrözik. A kétféle jelző—

szám különböző mérési eredménye esetében kétféle hibára gyanakodhatunk. Lehet- séges, hogy a szubjektív jelzőszám által szolgáltatott adat hibás, akár a felvétel- ben elkövetett hiba, akár amiatt, hogy az emberek hamisan értékelik a valóságot.

Az első esetben természetesen javítani kell a mérés technikáján. míg a második esetben nagyobb figyelmet kell arra fordítani. hogy az elért fejlődés az emberek tudatában is jelentkezzék. A másik hiba az objektív jelzőszámok fogyatékosságára vezethető vissza. Itt is előfordulhat mérési hiba. de jelezheti az eltérés azt is, hogy

A TÁRSADALMI JELZÖSZAMOK

853 az objektív jelzőszám nem ugyanazt a jelenséget méri. mint szubjektív megfelelője.

és mint amit a mérés céljaként tűztünk ki. Egy jelzőszámrendszer esetében utalhat az eltérés arra is, hogy a rendszer hiányos, van a jelenségnek olyan oldala. mely-

nek a változását a jelzőszámrendszer nem tükrözi.

Tegyük fel, hogy egy egészségügyi jelzőszámrendszer egyik eleme az ezer főre jutó kórházi ágyak száma. Ez ajelzőszám a kórházi ellátottság mennyiségi oldalát méri, de a minőségi oldalról hiányos információkat nyújt. Tegyük fel, hogy a jelző- szám értéke 2 egységgel emelkedik, ugyanakkor a kórházi ellátásra vonatkozó szubjektív jelzőszám értéke csökken. azaz az emberek a kórházi ellátás színvona—

lát a korábbinál rosszabbnak ítélik meg. Ekkor gondos elemző munkára van szük—

ség az eltérés okának megállapításához. Az eltérés oka lehet például, hogy az ob- jektiv jelzőszám 2 egységgel történő emelését olyan módon sikerült elérni, hogy a már meglevő kórtermekbe több ágyat állitottak. Ezáltal növelték ugyan a férőhelyek számát, de a zsúfoltság miatt romlott a betegellátás színvonala. Szükségessé válik egy új mutató beállítása. amely például az ezer lakosra jutó kórtermi területet méri.

Fordított eset, ha a szubjektív jelzőszám javulást mutat, mig az objektiv jelző- szám egy szinten stagnál. Ekkor kiderül, hogy a vizsgált jelenségnek van olyan as—

pektusa, melyet a lakosság lényegesnek ítél. és pozitívnak értékeli fejlődését. de a hivatalos előirányzatokban ezt nem vették figyelembe.

A szubjektiv társadalmi jelzőszámok használata bizonyos vonatkozásban meg—

kerüli az objektív jelzőszámnál fellépő aggregálási problémákat, más területeken azonban nehézségekbe ütközik. Tegyük fel, hogy egy adott jelenséget kívánunk jel- lemezni egyetlen szintetikus mutató segítségével. A jelenség közvetlenül nem szám—

szerűsíthető, csak egyes részei jellemezhetők közvetlenül számszerűen. A probléma ebben az esetben kettős: a részterületek nem fogják át teljes terjedelmében az adott jelenséget. illetve átfedések lehetnek közöttük. A részterületek mutatóiból ki—

alakított jelzőszám így vagy nem teljességében, vagy torz súlyozással jellemzi a je- lenséget. A szintetikus mutató létrehozásához ki kell alakítani olyan súlyrendszert is, amelynek segítségével összegezni lehet a részmutatókat. (Erre példa lehet a la- kásminőség szintetikus mérőszáma.) Ezt a problémát a szubjektív jelzőszámok meg—

kerülik, illetve más formában vetik fel. Az emberek, amikor az adott jelenséget ér—

tékelik, igyekeznek az egész jelenségről dönteni. Figyelembe veszik annak külön- böző oldaloit és ezek együttes megítélése alapján válaszolnak. Itt is végbemegy a részterületek valamilyen súlyrendszerrel történő összegezése, de a súlyrendszer nem tudatosult, az egyes ember nem tudná megmondani, vagy nem hitelesen, hogy mi-

lyen százalékban befolyásolta válaszát egy adott részterület.

Az aggregálás kritikus szakasza a szubjektív társadalmi jelzőszámoknál az a szakasz, amikor az egyes emberek által adott válaszokból társadalmi vagy csoport- szintű jelenségekre akarunk következtetni. A társadalmi értékrendszer nem azonos az egyes emberek értékrendszerének egyszerű összegezésével. Ezért a szubjektív jelzőszámok alapján levont következtetéseket óvatosan kell kezelni és csak vala- milyen ellenőrző vizsgálat lefolytatása után szabad azokra mint tényekre épiteni.

Hankiss megállapítása szerint: a kérdés az. hogy az egyes változócsoportok és egyedi változók között megfigyelt összefüggések, amelyeket az egyének szintjén mé- rünk. mennyire tekinthetők érvényesnek csoportszinten is. illetve az ott megfigyelt kapcsolatrendszerek milyen hibahatárok között vetithetők vissza egyéni szintre. Úgy gondoljuk, hogy az életmód jelzőszámokkal való. modellszerű megközelítésének

egyik módszertani kulcskérdése az aggregálás és a dezaggrega'lás (9),

A szubjektiv társadalmi jelzőszámokkal szemben sokféle ellenérvet szoktak fel- hozni. Ezeket F. M. Andrews az 1974. évi torontói Szociológiai Világkongresszuson

854 ROLEK FERENC elhangzott előadásában négy fő csoportba sorolta, és az Egyesült Államokban vég-

zett vizsgálatokra támaszkodva igyekezett azokat megcáfolni.3

1. A szubjektív jelzőszámok érvényét, megbízhatóságát négyféle érvelés alap—

ján vonják kétségbe:

a) az emberek nagy része valójában nem gondolta végig reakcióit különböző külső kö—

rülményekre. megelégedettségét különböző adottságokkal, ezért nem tudnak válaszolni a feltett kérdésekre;

b) bár képesek lennének megbízható válaszokat adni, magánéletük titkosságának vé- delme miatt nem hajlandók válaszolni;

c) a válaszok szükségszerűen torzították;

d) a vélemények. a megelégedettség túlságosan gyorsan változnak, és nem elég meg- alapozottak ahhoz, hogy megbízhatóan mérni lehessen őket.

Az amerikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a valóságban igen ritka (1 százalék körüli) volt a ,,nem gondolkoztam még ezen" válaszok aránya. Ebből a tényből azonban a válaszok megalapozottságára és átgondoltságára hiba lenne messze—

menő következtetéseket levonni. Az emlitett vizsgálatokban a választ megtagadók aránya 15 százalék körül volt, amely sokaság, ha egy speciális helyzetű társadalmi csoportot alkotna, akkor torzíthatná a minta reprezentativitását, A hasonló hazai vizsgálatok4 eredményei azonban azt mutatják, hogy a választ adó sokaság statisz—

tikai jellemzői jól közelítik a más statisztikai adatgyűjtésekben szereplő sokaságok jellemzőit.

Andrews vizsgálatot folytatott a válaszok torzítottságából eredő eltérések meg- határozására, és arra az eredményre jutott, hogy az egyének közötti különbség a torzított válaszok adásában és a válaszadás stílusában meglevő eltérések együtte- sen a válaszok varianciájának kb. 10 százalékát magyarázzák csak meg. Egy ismé—

telt megkérdezéssel sikerült a vélemények és megelégedettség bizonytalanságával kapcsolatos kételyeket is eloszlatnia. (Tudomásom szerint ilyen jellegű vizsgálatot, mely a torzitottság mértékére vagy a szubjektív jelzőszámok stabilitására vonatkozik,

hazánkban még nem végeztek.)

2. A szubjektív jelzőszámok értelmezésével kapcsolatos problémák az összeha- sonlíthatóság lehetőségeinek. illetve lehetetlenségének kérdését vetik fel. Egy adott társadalmon belüli összehasonlítás problémái, melyek a különböző társadalmi cso—

portok eltérő értékelései miatt adódnak, Andrews szerint nem megalapozottak. Vizs—

gálataí szerint az amerikai népesség 22 különböző alcsoportja nagyjából hasonló értékelési kritériumokat alkalmazott. A hazai kutatók ettől némileg eltérő eredmény-

re jutottak.

Andrews kevesebbet foglalkozik az országok közötti, illetve az időbeli összeha—

sonlítás kérdésével. Véleményem szerint a szubjektiv társadalmi jelzőszámok eseté- ben az időbeli és a térbeli összehasonlítás eltérő problémákat vet fel.

Egyrészt szubjektív jelzőszámok esetében is lehetséges időbeli összehasonlítás.

Több különböző időpontban számszerűsített szubjektív jelzőszám választ adhat arra a kérdésre, hogy hogyan változott a lakosság megítélése és a jólét mértéke, illetve annak tudatosult szintje a társadalom egészénél, vagy annak bizonyos csoportjai-

nál. A mérési skálák bizonytalan volta miatt a változások mértékéről csak szélsősé-

ges esetekben lehet megbizható adatokat szerezni a szubjektív indikátorokból ki- indulva. A változások irányára azonban elég nagy biztonsággal lehet következ-

3 Andrews a szubjektiv indikátor kifejezést nem tartja szerencsének, mert a szubjektiv szónak napjaink:

ban félig-meddig azonos jelentése van a tudománytalannal, ezért helyette a ,.perceptual indicator" (erzekelo

indikátor) kifejezést használja. , "

4 Hankiss Elemér — Manchín Róbert -— Füstös László: Életmód, életminőség, értékrendszer. 1—3. kon Alapadatok. MTA —— Népművelési Intézet. Budapest. 1978.

A TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK 855

tetni. így a különböző időpontok strukturálisan jól összehasonlíthatók. Nagy idő—

különbség esetén, a társadalmi fejlettség lényegesen megváltozott szintje következ- tében. a felmerülő nehézségek hasonlóvá válnak a különböző országok szubjektív társadalmi jelzőszómainak összehasonlításakor felmerülő problémákhoz.

Másrészt szubjektív jelzőszámok esetében a területi összehasonlítás vélemé—

nyem szerint nem sok eredményt hozhat. Egészen különböző helyzetben levő két or- szág szubjektív jelzőszámai is hasonlíthatnak egymásra, mivel a lakosság jelen hely- zetét az elmúlt fejlődéshez és saját elvárásaihoz méri. Egy fejlődő afrikai országban az egészségügyi ellátást jónak minősíthetik. ha az orvosi ellátás hiányosan is, de létezik. mivel ez az elmúlt orvos nélküli korszakhoz képest fejlődés, és az igények e téren még mérsékeltebbek. A mutató Magyarországon szintén felvehet egy hasonló értéket, mivel az emberek széles körű orvosi ellátásban részesülnek, de ezt meg- szokták és a színvonallal, kulturáltsággal nem mindig elégedettek. A szubjektív jel—

zőszám hasonló értékéből nyilván helytelen lenne azt a következtetést levonni, hogy a két ország helyzete hasonló.

3. A szubjektív jelzőszámok teljességével kapcsolatban is felmerülnek aggá- lyok. A jólét számításba vett és megkérdezett oldalai még számtalan továbbival len- nének bővíthetők, így csak egy szűk képet kapunk (: jóléttel kapcsolatos elégedett- ségről. A matematikai statisztikai módszerek azonban lehetővé tették, hogy ezen dimenziókat a jólét néhány legfontosabb elemének kiválasztásával kielégítő módon meg lehessen magyarázni. Az amerikai vizsgálatban a jólét 800 különböző eleme varianciájának több mint felét meg lehet magyarázni 12 fő változóval.

4. A szubjektív jelzőszámok használhatóságával kapcsolatos kételyek a követ- kezőkben foglalhatók össze.

Az emberek nincsenek tisztában életük különböző körülményeinek jólétükre gya—

korolt hatásával. (Véleményem szerint ez nem tipikus, tehát az emberek a legtöbb esetben fel tudják mérni a várható hatásokat, másrészt ezek a mutatók fontos pre-

ferenciaválasztásokat tükröznek, melyek megismerése lényeges.)

Az egyéni elégedettségek összege nem egyezik meg az egész társadalom ál—

lapotával; kisfokú elégedetlenség a társadalmi fejlődés szempontjából előnyös le—

het. (Ez az ellenérv jogos, de nem zárja ki az ilyen kutatások fontosságát, csak a helyes megfogalmazás fontosságára irányítja a figyelmet.)

A szubjektív jelzőszámok meghatározására szolgáló felvételek túl költségesek.

(A szubjektív indikátorok használhatósága nagymértékben növekedne. ha egy-egy felvételt megismételnének. és így időbeli összehasonlításra is mód nyílna. Ebben az esetben a felvételek fajlagos költsége nagymértékben csökkenhetne.)

*

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a tervezés tartalmi változása meg- követeli a tartalomhoz illó új eszközök és módszerek használatát. A társadalmi ter- vezés egyik fő eszközévé válhatnak a társadalmi jelzőszámok, amelyek átfogó infor- mációkat szolgáltatnak a társadalom állapotáról. A társadalmi tervezés tárgya és célja megköveteli, hogy a társadalom jelen állapotáról részletes és jól áttekint- hető információk álljanak rendelkezésre, ami lehetővé teszi. hogy a tervezők pontos képet alkossanak az adott helyzetről és reálisan tervezhessék a jövőbeni állapotot.

A társadalmi tervezés azonban az elmélet síkján maradhat, ha nincsenek olyan esz—

közök, amelyek segítségével konkretizálódhat az egyes tervekben. A társadalmi jel- zőszámok segítségével a társadalom minőségi jellemzői számszerűsíthetők, az el- vont társadalmi kategóriák kezelhetőbbé tehetők a tervezés számára. A számszerű—

sítési folyamat eredményeként a célkitűzések pontosabbá, jól meghatározottá és el—

856 ROLEK FERENC

lenőrizhetőbbé válnak. Ezen tulajdonságok alapján egy kibontakozó társadalmi ter—4

vezési tevékenységben a társadalmi jelzőszámok központi szerephez juthatnak.

A társadalmi jelzőszámok bemutatott csoportosításaival (természetesen más le-

hetséges. de nem említett csoportosításokkal együtt) a tervezésben való felhaszná—

lás egy első elméleti jellegű közelítését igyekeztem adni, amellyel a társadalmi jel-

zőszámok csoportjainak néhány jellemzőjét igyekeztem meghatározni. A gyakorlat-—

ban való tényleges felhasználáshoz elengedhetetlen a további elemző munka, konk—

rét társadalmi jelzőszámok felállítása, valamint a gyakorlati tervezésben való he- lyük pontos kijelölése. Ezen az úton ez a tanulmány csak az első láncszem. mely gyakorlati eredményt csak az alkalmazás gyakorlati lehetőségeinek további kuta- tása révén hozhat.

IRODALOM

(1) Dr. Andorka Rudolf: Társadalmi jelzőszámok -— társadalomstatisztikai rendszerek. Szakirodalmi tá—

jékoztató. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat. Budapest. 1975. 126 old.

(2) Dr. Andorka Rudolf: A társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszerének kidolgozása a KGST kere- tében. Statisztikai Szemle. 1979. évi 3. sz. 253—267. old.

(3) Dr. Andorka Rudolf - Ille's János: A társadalomstatisztikai rendszer kidolgozásának kérdései. Sta—

tlsztikal Szemle. 1974. évi 1. sz. 62-77. old.

(4) Andorka Rudolf — Kulcsár Rózsa: Egy tórsadaimi ]eizőszámrendszer körvonalai. Statisztikai Szemle.

1975. évi 5. sz. 459—478.; 1975. évi 6. sz. 589—607. old.

'(5) Dániel Zsuzsa: Gondolatok az életszínvonal és a társadalmi jólét méréséhez. Statisztikai Szemle.

1977. évi 8—9. sz. 819—831. old.

(6) Contribution a une recherche sur les indicateurs sociaux. Szerk.: Delars, ]. Futuribies. 15.

S.E.D.E.l.S, Paris. 1971. 392 old.

(7) Drechsler László: A társadalmi tervezés informáciáellátásának kérdései. Társadalmi tevezési füze—

tek. OT Tervgazdasági intézet. 1977. 36 old.

(8) Komplex népgazdasági tervezés. Szerk.: Fedorenko, N. P. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Buda- pest. 1976. 304 old.

(9) Hankiss Elemér: Eietmínőség modellek. (Szempontok a társadalmi tervezés információs bázisának kiépítéséhez.) Népművelési intézet. Budapest. 1977. 125 old.

(10) lllner, M.: Az életmód fogalmának operacionalizálása statisztikai adatok segitségével. Megjelent:

Eietmódkutatás a szocialista országokban. Szerk.: Szántó Miklós. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1978. 227—

263. old.

(11) d'lribarne, P.: Indicateurs sociaux. Vers une appréhension réaliste des résultats des actions pub- liaues. Analyse et plévision. 1973. évi 12. sz. 653—700. old.

(12) Szisztema osznovnüh pokazatelej szocial'noj sztatisztiki. SZÉV Posztojannaja Komiszszija po Szta—

tisztike. Moszkva. 1976. 28 old.

(13) Kozma Tamás: Társadalmi tervezés és művelődéstervezés. MTA Pedagógiai Kutatócsoport. Buda—

pest. 1978. 54 old.

(14) Kulcsár Kálmán: Gazdasági .,kihivás", társadalmi .,válasz". Magyar Tudomány. 1980. évi 6. sz.

424—439. old.

(15) Les lndicateurs sociaux: problemes de définition et de séléction. UNESCO. Paris. 1975. 32 old.

(16) Morva Tamás: A népgazdasági tervezés társadalmi összefüggései. Magyar Tudomány. 1980. évi 1.

sz. 1—10. old.

(17) Rolek Ferenc: A társadalmi indikátorok általános kérdései. Társadalmi tervezési füzetek. OT Terv- gazdasági Intézet. Budapest. 1980. 85 old.

(18) Stone. R.: Le systeme des statistiaues sociaies et démographiaues. Economía et Statistiaue. 1976.

évi 2. sz. 21—26. old.

(19) Szczepanski, l.: A szociológus szemével. Válogatott tanulmányok. Gondolat. Budapest. 1977: 427 old.

(20) Szocial'nüe iszszledovanija. Posztroenie i szravnenie pokazatelej. Szerk.: L. P, Andreev, N. M.

Blínov, V. E. Sliapentoh. Nauka. Moszkva. 1978. 318 old.

(21) Szorcsi'k Sándor: A társadalmi tervezés kibontakoztatásának néhány kérdése. Társadalmi tervezési füzetek. OT Tervgazdosági intézet. Budapest. 1977. 89 oki.

PE3l'OME

Aerop npouaaonw'r nonemcy ocymecrau'rb Knaccucpnxeumo oőmecreenubix uHAuKe'ro—

poe c TOHKH sperma ux ponu a nnanuposauuu, u-roöbl vanm oőpaaoM coanan. aoaMom—

HOCTb nna nx ampdaepeuunpoaaunoro npnMeHei-mn.

On oőpaoye'r 3 mani-me rpynnu cpenu KOTOprX nepBblM warom nsnnerca "nemu—

dzukauun HHCprMeHTöanblx " ueneaux "Hmmm-apon. B one nnauoaoü paőo'rbi nony- ueHHue TaKuM l'ineM nunukaropu urpaior nepsocreneHHyio pont: a ccpepe paapaőorku nnaHoaux Kouuenunü " KOHerTHblx nnanoa.

B'ropoe Aener-me paanuuae'r HHAHKETOPH za'rpar, npoueccoa " abmycms, Koropme no—

nyuelor npuMeHer—me mennem oőpeaoM Ha euanumuecnom arane nnaHosoü nearensnocm.

Aa'rop noAv-iepxuaaer sua—lenne aroro genetika n ynaabiaae-r, uto nHAmcaropaM ranore

A TÁRSADALMI JELZÓSZÁMOK

857

poaa " l'lpMMblKaIOLLmM K HMM ananmmecxnm cnocoőaM cnenyer OTBOAHTb őol'lbLule pont, a ymepő HHCprMeHTaanbIM " u.enenbiM nunuxaropam.

Tpe'rbe ln.eneime npouaaogmcn Ha ocuoaanun pasmemeaauws oöbexwanmx u CYÖ'b—

eKTHBHHX nunnkaropoa, u'ro sanne'rcn HOBblM anemeH'rOM no cpaBHeHmo c noxaaarennMi—t, KDTOpre anMeHSIJ'IHCb no cnx nap a nnaanoaaHuM. Aa'rop noAuepKMBaer HeOÖXOAHMOCTb uHTerpnpoeam—m Cyő'beKTHBHle oőmecrseunblx HHAHKBTOPOB a nnanpoaaHne.

SUMMARY

The author makes an attempt to classify social indicators from the point of view of their utilization in planning, and providing in this manner a possibility for their differentiated

handling.

Three types of classification are distinguished by the author. The first is the differentia- tion of the indicators reflecting instruments and targets. In the course of planning the indi- cators classified in this way have a great part in elaborating plan concepts and factual

plans, '

The second type of classification distinguishes the input. output and flow indicators which are mostly used in the analytic stage of planning. The author emphasizes the impor—

tance of this type of classification and the necessity of the wider application of indicators of this kind and the techniaues associated with them. respectively, at the expense of indi-

cators expressing instruments and targets.

In the third type of classificatíon distinctions are made between the objective and sub- jectíve social indicators which is a new techniaue as regards the indicators used in planning so far. The study emphasízes the necessity of integrating the subjective social indicators

into the planning system.