Stabilitást eredményező új keresletorientált szervezetfejlesztés

PANNON EGYETEM

GAZDÁLKODÁS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

TÉMAVEZET Ő : Dr. Bencsik Andrea

STABILITÁST EREDEMÉNYEZ Ő ÚJ KERESLETORIENTÁLT SZERVEZETFEJLESZTÉS

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS

Perjés Zoltán

Gy ő r, 2007.

STABILITÁST EREDEMÉNYEZ Ő ÚJ KERESLETORIENTÁLT SZERVEZETFEJLESZTÉS

Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében a Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok

Doktori Iskolájához tartozóan.

Írta:

Perjés Zoltán

Témavezető: Dr. Bencsik Andrea Elfogadásra javaslom (igen/nem)

……….

(aláírás)

A jelölt a doktori szigorlaton …... % -ot ért el,

Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:

Bíráló neve: …... …... igen /nem

……….

(aláírás) Bíráló neve: …... …...) igen /nem

……….

(aláírás) ***Bíráló neve: …... …...) igen /nem

……….

(aláírás)

A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...% - ot ért el

Veszprém, ……….

a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése…...

………

Az EDT elnöke

Tartalomjegyzék

Kivonatok (magyar, angol és német nyelven) 6

1. Bevezetés 8

1.1. Témaválasztás aktualitása 11

2. A dolgozat célja 12

3. A kutatás módszertana 13

4. A makrofolyamatok és összefüggései 15

5. A mikrofolyamatok és összefüggései 23

6. A klasszikus szakirodalom áttekintése 27

6.1. A szervezettudomány gyökerei, fejlődésének fő irányai 29

6.2. A modern kor elméleti sokszínűsége 37

6.3. A szervezettervezés – strukturális változás 43

6.4. Szervezetfejlesztés – az emberi oldal változása 45 6.5. A szervezeti változás folyamata, irányítása, menedzselése 48

6.5.1. Nemzetközi elméletek 48

6.5.2. Magyarországi tapasztalatok 56

7. Modellorientált elméletek 58

8. Hipotézisek felállítása 66

9. Modellalkotás – célorientált megoldások 67

9.1. Az 1. modell (elméleti ismertetés, fázisok) 77

9.2. Az 1./a modell 82

9.3. A 2. modell (elméleti ismertetés, fázisok) 82

10. A modellek teszteléséhez választott szervezet bemutatása 87

10.1. Környezeti jellemzők 90

10.2. SWOT elemzés 99

11. A modellek gyakorlati bevezetése 101

11.1. Az 1. modell gyakorlati bevezetése és az 1./a modell megszületése 101

11.2. A 2. modell gyakorlati bevezetése 105

11.3. Szervezeti struktúraváltoztatás 107

11.4. Szervezetfejlesztés számokban, avagy víziók és tények 110

11.5. Lezárás 113

11.6. Összegzés, értékelés 115

12. Összefoglalás, tézisek 118

13. Ábrák felsorolása 123

14. Mellékletek 124

1. sz. melléklet: Mélyinterjú kérdései 124

2. sz. melléklet: A mélyinterjú kérdéseinek elemzési aspektusai 126 3. sz. melléklet: Vizsgálat adminisztratív adatainak összefoglalása 131 4. sz. melléklet: A mélyinterjú során adott válaszok táblázatos

összefoglalása 133

15. Irodalomjegyzék 135

16. Háttérirodalom 141

17. Számozott tézispontok magyarul és angolul 143

18. Kiegészítés: A vizsgált szervezet forgalmi adatai 145

Kivonatok (magyar, angol és német nyelven)

A gazdálkodó szervezet számára a legnagyobb kihívást jelentő feladat a kiszámítható, stabil piac megteremtése, amely által biztosítottá válik a konszolidált vállalatműködés.

Vajon mit kell tennünk annak érdekében, hogy a mi termékeink legyenek a legkelendőbbek a folyton mozgásban lévő piacon?

A vizsgált szervezet esettanulmányai és az általam készített mélyinterjúk elemzései egyértelműen igazolják, hogy egy teljesen más, újszerű, az eddigi vállalati gyakorlattal tudatosan szakítani tudó gondolkodás ill. az azt kiszolgáló struktúra képes csak az elvárt eredményeket realizálni.

A piacon működő keresleti - kínálati szereplők még ha látszólag egy közegben is tevékenykednek, akkor is eltérő dimenziókban működnek. A dimenziók közötti átjárást nem más, mint az általam létrehozott információs csatornák képesek megteremteni.

A disszertációban modellezett keresleti-kínálati oldalak között feltüntetett csatornák hivatottak az egyes szereplők között szállítandó információs kvantumokat célba juttatni.

Az egyes információs csatornák vizsgálata és elemzése bizonyítja, hogy azok a csatornák működ- nek aktívan, ahol a cél-érték transzformációs kommunikáció létrejön. Ekkor az analóg jelek eg- zakt digitális értékekbe sorolódnak (pl. olcsó = x, drága = y minőségi skála, esztétikai jellemzők, stb.).

Az egy nyelven beszélés mindkét oldal számára kijelöli azt a teret (halmazt), ahol már látszik a megegyezés lehetősége, a közös értelmezési tartomány, az ún. „kompromisszumos zóna”.

Az információs csatornák fizikai megtestesítője nem más, mint az általunk létrehozott szervezeti struktúra (partnercégek, személyes kapcsolatok, tervezői kapcsolatok, beszállítói rendszergazda és a vele közösen felépített partnerlátogatók szervezete).

Ezek a szervezetek még a kapcsolódásuk előtt megélik a célirányos változtatásokat, így annak negatív hatásai nem érintik a működő rendszert.

Az eddig vázolt elveket megvalósítani képes modellek megalkotása és azok gyakorlatban történő bevezetése hozta azt a meghökkentő és tartós eredményt, amely a tesztelésre kiválasztott céget hat év alatt a legjobbak közé emelte.

NEW DEMAND-ORIENTATED ORGANISATIONAL DEVELOPMENT RESULTING IN STABILITY

The task posing the biggest challenge for a business organisation is establishing a predictable, stable market.

The dissertation discusses a conscious method of organisational development, which is different to current practices and which aims to organically link market supply with market demand using channels of information where desired value transformational communication is achieved and analogue signals are categorised as exact digital values (cheap = x, expensive = y, quality scale, etc.).

Speaking a common language enables both parties to define the ground (the set of values), where the possibility of an agreement, the common zone of interpretation, the so-called “compromise zone” is visible. The practical application of models constructed based on this principle produced surprising and long-term results. In fact, the company chosen for testing became one of the best in just six years by implementing this model.

STABILITÄT ERGEBENDE BEDARFSORIENTIERTE NEUE ORGANISATIONS- ENTWICKLUNG

Hauptanforderung und bedeutendste Aufgabe für die Wirtschaftsorganisationen ist die Schaffung eines stabilen Marktes.

Die Dissertation stellt eine von der bisherigen Praxis bewusst abweichende Organisationsentwick- lung dar, deren Ziel die Realisierung einer organischen Verbindung von Angebot und Nachfrage des Marktes durch Informationskanäle ist, wobei eine Ziel-Wert Transformationskommunikation zustande kommt und die analogen Zeichen in exakte digitale Wert eingereiht sind (billig = x, teu- er = y, Qualitätsskala usw.).

Das Sprechen in einer Sprache zeigt beiden Parteien den Platz (Anhäufung), an dem die Möglich- keit der Übereinkunft schon zu sehen ist, den gemeinsamen Auslegungsbereich, die so genannte

„Kompromisszone“.

Aus der praktischen Anwendung der auf solchen Grundprinzipien aufgebauten Modelle resultier- ten die überraschenden und dauerhaften Ergebnisse, durch die sich die zum Testen ausgewählte Firma in sechs Jahren zu einer der besten Firmen entwickelte.

1. Bevezetés

A változás az élet minden területét átható jelenség. Akkor is, ha annak az emberek, vagy a gaz- dálkodó szervezetek mindössze részesei, elszenvedői, s akkor is, ha annak tudatos alakítói, felké- szült partnerei, netalán előidézői.

Manapság az egyik legtöbbet emlegetett fogalom Magyarországon a globalizáció, gyakorta annak negatív oldalait hangsúlyozva. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a magyarországi, magyar tulaj- donban lévő kis- és középvállalkozások számára a globalizáció a kézzel fogható hasznok – lehető- ségek, esélyek – mellett a tapasztalatok hiánya, gyakorlatlanság miatt inkább a fenyegetettség, a bizonytalanság növekedését jelenti.

Jelen dolgozat a magyarországi, gazdálkodó szervezetekre ható tényezőket, a változtatásokat ki- kényszerítő környezeti és belső körülményeket igyekszik számba venni.

Rávilágít arra, hogy a tudatos alkalmazkodás, (pro)aktív cselekvés és az ösztönösség csak vélet- lenszerűen képes egymásra találni, az előbbiekhez felkészültségre, mélyebb szintű, a korábbi ta- pasztalatokat szintetizáló, elméleti ismeretekre is szüksége van egy gyakorló vezetőnek.

A használt fogalmak tartalmát – amennyiben azoknak többféle értelmezése is lehetséges – a ké- sőbbiekben igyekszem körülírni, megvilágítani, illetve jelen dolgozatot tekintve egyértelművé tenni.

Célom az, hogy gyakorlati példán keresztül bemutassuk: megfelelő felkészültség, korszerű veze- tési ismeretek tudatos alkalmazása nyomán lehetséges a szervezet létét elemi szinten befolyásoló tényezők (pl. a vevői kereslet) pozitív befolyásolása, ennek nyomán a gazdálkodás tartós stabilitá- sának megteremtése (amely a gazdálkodó szervezetek alapvető céljai közé tartozik).

Amennyiben egy gazdálkodó szervezetet irányító személy – a vezető – a tárgyi ismereteit el kí- vánja mélyíteni e témában, manapság már zavarba ejtő mennyiségű szakirodalomra találhat már magyar nyelven is.

Ez azt jelzi – a kereslet és a kínálat dinamikus összefüggéseit szem előtt tartva –, hogy nagy igény mutatkozik a tudományos alapokon nyugvó, megalapozott ismereteket tartalmazó, kapcsolódó kiadványok, szakkönyvek iránt. Manapság természetesen nem csak a kifejezetten papírra leírt szöveg áll rendelkezésünkre, hanem az Internet által adott lehetőségek is.

Az Internet tájékozódási pontokat jelöl ki a legújabb kutatási eredmények bemutatásával, meg- könnyíti a gazdálkodó szervezetek szaktanácsadásra vonatkozó igényeinek körülhatárolását, a szaktanácsadó kiválasztását.

A szervezeti változás/változtatás menedzselése – amint általában mindenfajta menedzselési tevé- kenység – emberek irányításával, tevékenységek, beállítódások, készségek összehangolásával, folyamatok kialakításával és szervezésével összefüggő tevékenység.

Az emberek és környezetük közötti viszonyt alapvető ellentmondás, mondhatni csapdahelyzet jellemzi.

1. Az emberek születetten stabilitásra törekszenek, tartózkodóak a bizonytalanságokkal szemben („járt utat a járatlanért el ne hagyj”). [72]

2. E stabilitási igény a modern társadalmi viszonyok között csakis a környezeti jellemzők folytonos változtatásával elégíthető ki, az egyéni stabilitás fenntartása az egyént körülvevő környezet változtatását vonja maga után.

3. A megváltozott környezet viszont bizonytalanságokkal jár, melyek csökkentése vagy le- küzdése alkalmazkodó lépéseket igényel az egyén részéről.

Így akarva-akaratlanul a folytonos alkalmazkodás útját kell, hogy járja mindannyiunk.

Lényegét tekintve nagyjából azonos, vagy hasonló helyzet jellemzi a szervezeteket is, amennyi- ben fennmaradásra, vagy még inkább fejlődésre törekednek.

Az emberi tevékenység befolyásolása, az emberek menedzselése egy szervezet keretei között te- hát már pusztán a fentiek miatt sem egyszerű dolog.

4. A vezetés elsősorban szakma, de egyúttal tudomány és művészet is. [77]

Szakma, amennyiben magában foglalja az irányítás, a befolyásolás képességét, amelyet társadalmi elismertség övez.

Tudomány, amennyiben felhalmozódott nagy mennyiségű, megfigyelésből, vizsgálatokból, kísér- letezésből származó, rendszerezett tudásanyagot tartalmaz.

Művészet, amennyiben tág tere van az egyéni tapasztalatnak, intuíciónak és a véleménynek. Való- színűleg soha nem fogunk rendelkezni egy univerzális és teljes körű vezetői ismerettárral.

E három összetevő szükséges tehát ahhoz, hogy a nehéz, ellentmondásos helyzetekben is megfele- lő döntések születhessenek.

Az előbbiekben utaltam arra, hogy óriási mennyiségű szakirodalmi háttér támogatja – olykor za- varja – a szervezeti változtatást kezdeményező, vezénylő, realizáló vezetőket.

A döntési kényszer hatása alatt, vagy a gyors reagálás kényszere miatt azonban a vezetőnek, ha nem rendelkezik már eleve korszerű ismeretekkel, vagy megfelelő rutinnal, nem áll módjában felvértezni magát friss ismeretekkel.

Ezt a szituációt kihasználva rendelkezésre áll Magyarországon is egy kiterjedt, tapasztalatokkal felvértezett szakértői-tanácsadói kör, amely képes érdemben hozzájárulni akár egy változtatási-, vagy szervezetfejlesztési projekt sikeres végrehajtásához is.

Érdekes áttekinteni, hogy az elmúlt időszakokban melyek voltak a vezetői tanácsadás slágertémái Magyarországon:

• 1965 – 80-as évekig munkaszervezés, beruházás szervezés

• 1970 – 85. között termelésszervezés, karbantartás szervezés

• 1975 – 95. között piactanulmányok

• 1980 – napjainkig szervezetfejlesztés, stratégiai tervezés

• 1990 – napjainkig információtechnológia, pénzügyi rendszerek, BPR, BPI, emberi erőforrás

• 1995 – napjainkig tudásmenedzsment rendszerek kiépítése és

magkompetenciák szerepének felismerése és tuda- tos alkalmazása. [51]

Amint az látható, mára a súlypontok egyebek mellett kifejezetten áttevődtek a gazdálkodás embe- ri-, tudás -, tudáskompetencia-, valamint információ - felhasználási/feldolgozási oldalára, amely- nek hátterében a szervezetfejlesztés kiterjedtsége, gyakorlattá válása áll.

A szervezetfejlesztés az általános vezetéstudomány friss hajtása, néhány évtizedes múltra tekint vissza. Számos, az emberi viselkedéssel kapcsolatos tudományágat (pl. pszichológia, szociálpszi- chológia, szociológia, közgazdaságtan) tekint alapjának.

Az értekezés ennek az óriási tortának csak egy kis szeletét kívánja alaposan megszemlélni, érinte- ni. A téma megközelítése a kutatási tematikában leírtaknak megfelelően történik.

1.1. Témaválasztás aktualitása

Napjainkban a fejlett „fogyasztói” társadalmakban, a bőség ill. a túlkínálat következtében a ter- méket előállító vállalkozások legnagyobb dilemmája a piaci pozíciók megszerzése és megtartása.

A termék előállítások és a vele kapcsolatos technológiák fejlődése nagymértékben felgyorsult.

Ezek a jól definiált gyártási technológiák mindenki számára rendelkezésre állnak és ezeket ko- moly infrastruktúra is segíti. Ebből következik, hogy a gyártási oldal akár magas szinten is sok kínálati szereplő számára elérhető lehetőség.

Ezzel szemben a gyártott termékek értékesítése sokkal bonyolultabb folyamat, különösen akkor, ha már az adott piaci szegmensben jelentős nagyságrendű kapacitás túlkínálat és termékdömping van.

Itt merül fel a kérdés, vajon mit tehetünk annak érdekében, hogy a mi termékeink legyenek kelen- dőbbek az állandóan változó piacon és ez a folyamat kiszámítható legyen. A gyakorlati vezető számára ez a legnagyobb kihívás és egyben megoldandó feladat. Ez a dolgozat ehhez nyújt mód- szertani segítséget.

2. A dolgozat célja

Dolgozatom célját – amely egyben gyakorlati tevékenységem céljának is tekinthető – a követke- zők szerint foglalom össze:

A gazdálkodó szervezetek működési területei közül az általam legfontosabbnak ítélt szegmens a keresleti és kínálati oldal összekapcsolásának hatékonyabbá és eredményesebbé tétele hosszú távon, miközben a termékkibocsátás növekedjen egészen az optimális értékig. Változó körülmé- nyek között ezek a tényezők tehetik stabillá és kiszámíthatóvá a szervezeti működést.

Ennek a hatékonyságnak és eredményességnek az eléréséhez dolgozok ki elméleti stratégiákat, majd ezeket gyakorlatban tesztelni és alkalmazni is fogom.

Mint gyakorló vezető, ennek szükségességét és időben mielőbbi bevezetésének kényszerét min- dennapi tevékenységem során is érzem.

3. A kutatás módszertana

A célom eléréséhez és a megoldási stratégiák kidolgozásához elengedhetetlenek a következő feltételek:

makrogazdasági folyamatok ismerete:

− a GDP, reáljövedelmek alakulása,

− az emberek megtakarítási szokásainak alakulása, változása – eladósodási hajlandóság,

− potenciális fizetőképes kereslet körvonalazása, mikrogazdasági folyamatok ismerete:

− kínálati szereplők vizsgálata,

− piaci struktúra és összetételének meghatározása,

− keresleti oldal szereplőinek ismerete, őket motiváló tényezők feltárása,

− a változtatandó szervezet elemzése (SWOT mátrixszal ill. más gazdasági elemzések- kel).

Dolgozatomban a makrofolyamatok tendenciáinak vizsgálata és a keresleti-kínálati szereplőkről történő információgyűjtés volt a szakirodalmi gyűjtőmunka rendezőelve. A gyűjtőmunka első részét a klasszikus elméletek kronológiai sorrendben való ismertetése adja, mintegy megalapozva a későbbi, a dolgozatom végső céljának elérését szolgáló emberközpontú, tudásbázisú elméletek feldolgozását. Ezek a korszerű, általánosan érvényes elméletek tették lehetővé számomra a hipo- téziseim megfogalmazását, amelyek a gondolkodásom kereteit, irányát foglalják össze.

Előzetesen megvizsgáltam azon kínálati piac szereplőinek működési környezetét, ahol majd a modellek potenciálisan bevezetésre kerülhetnek: építőipar, építőanyag ipar. A dolgozatomban ezt mélyinterjú készítésével valósítom meg. A külső környezet ismeretét követően fontos meghatá- rozni a belső környezet paramétereit is a vizsgálandó szervezetre vonatkozóan. A modelljeimet olyan kínálati szereplőkre terveztem, ahol az értékesítés, árverseny és a nagy fokú bizonytalanság kezelésére kell megoldást találni.

Ezt követheti a tényleges alkotómunka, azaz a modell- és koncepcióalkotás. Az ismertetett model- leket és ezekhez tartozó koncepciókat a gyakorlatban történő igazoláshoz szükséges egy ténylege-

sen létező, gazdálkodó szervezeten tesztelni. A szervezet belső működését és helyzetét a SWOT mátrix segítségével elemzem. Ezen információk birtokában megtörténik a modellek gyakorlati bevezetése és egy esettanulmányon keresztül történő ismertetése. A modellek gyakorlatban törté- nő vizsgálatával és tényleges működésével igazolom állításaimat.

4. A makrofolyamatok és összefüggései

Helyzetünk objektív meghatározásához vizsgálódni kell a környezetünkben.

Látni kell a makrogazdasági folyamatokat, az országunkban élő emberek jövedelemalakulását, fogyasztási szokásait, preferenciájukat, motivációjukat, a likviditási korlátokat és a fogyasztási türelmetlenséget.

A háztartások fogyasztására és megtakarítására vonatkozó döntési mechanizmusainak ismeret elengedhetetlen fontosságú számunkra.

Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni a következő tényezőket:

− gazdasági növekedés megindul,

− az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamat felgyorsul,

− a pénzügyi intézményrendszer modernizálódik.

A fenti tényezők következtében a kilencvenes évek második felétől a magyar háztartások fogyasz- tási megtakarítási viselkedésében jelentős változások figyelhetők meg.

A változások feltérképezése és a jövőben várható tendenciák pontosabb megismerése vezethet minket helyes következtetések levonásához.

A fogyasztás és megtakarítás elemzése elválaszthatatlan egymástól, hiszen a megtakarítás általá- nos értelemben nem más, mint a visszatartott jövőbeni fogyasztás.

A fogyasztási döntéseink során arról kell döntenünk, hogy mennyit költsünk ma és mennyit tart- sunk vissza jövőbeni fogyasztásainkra vagy majdani motivált céljainkra.

A modern fogyasztási elmélet az értékciklus hipotézisen alapul, amelynek első változatát Modigliani és Brumberg illetve Ando és Modigliani [119] dolgozta ki.

Az értékciklus modellek lényege, hogy a reprezentatív háztartás megbecsüli az élete során várható jövedelmét (vagy ezzel ekvivalens módon az élete során a várható vagyonát) és az egyes periódu- sokra vonatkozó fogyasztási döntéseinél nem a folyó jövedelmét, mint Keynesnél, hanem ezt a teljes jövedelmet veszi alapul.

Az egyének (háztartások) életében viszonylag jól elkülöníthető periódusok vannak. A gyermekkor és az oktatási intézményekben eltöltött időszakok a jövedelemszerzés szempontjából alacsony jelentőséggel bírnak.

A munkavállalással ez a jövedelemszerzés fokozatosan növekszik. A jövedelem ezt követően fokozatosan nő és az egyén kb. 35-40 éves korára már megtakarítást is eredményez.

A racionális egyén / háztartás ezt a tipikus életciklus jövedelempályát anticipálva megpróbálja fogyasztását minden időszakban optimalizálni a későbbi időszakok magasabb jövedelmének re- ményében. Megpróbál a még viszonylag alacsonyabb jövedelmi időszakban is a jövedelméhez képest magas fogyasztást fenntartani, akár az eladósodás árán is ill. a magas jövedelmű időszak- ban előre félretenni a nyugdíjas évekre.

A fogyasztássimítás annál hatékonyabb minél pontosabban látja előre az egyén az élete során vár- ható jövedelmét, azaz függ a fogyasztót körülvevő bizonytalanságoktól.

A fogyasztási döntések elméletére nagy hatással volt Friedman [119] permanens jövedelem hipo- tézise, amely szorosan kapcsolódik az értékciklus modellhez. „Az életciklus modellekhez hason- lóan a permanens jövedelme hipotézis lényege, hogy nem ért egyet a korábban uralkodó szemlé- lettel, miszerint a fogyasztást az egyén élete során elérhető összes jövedelem (vagyon) határozza meg, addig a permanens jövedelmet általában (hosszútávú) átlagos vagy várható jövedelemként definiálják. Az elmélet szerint amennyiben az egyén folyó jövedelme ideiglenesen meghaladja permanensnek tekintett jövedelmét, akkor ezt a különbséget az egyén átmeneti jövedelemnek te- kinti, és megtakarítja, mivel ez az átmeneti jövedelem az életpálya jövedelemhez képest kis há- nyadot jelent, és így nem befolyásolja az adott időszakbeli fogyasztását. Ha a permanens jöve- delmet úgy tekintjük, mint az egyén élete során elérhető jövedelem annuitását, akkor az életciklus és a permanens jövedelme modell nagyon közel állnak egymáshoz. Amiben a lényegesebb kü- lönbség van, az a modell felhasználása, ugyanis a permanens jövedelem hipotézis elsősorban a fogyasztás (rövidtávú) dinamikájával foglalkozik a jövedelem tekintetében, és kevésbé törődik az életciklus elmélet olyan kérdéseivel, mint az életkor, a megtakarítások és a vagyonfelhalmozás közötti kapcsolat.” [119]

Az életciklus elméletek fő motívuma a megtakarítás és annak időbeni lefutása ill. mozgásdinami- kája.

Ha vizsgáljuk a megtakarítási hajlamra való motivációt, Keynes [94] szerint az alábbiakat említ- hetjük meg:

− ínségesebb időkre való tartalékolás, vagyis az óvatossági motívum,

− jövőbeni várható jövedelem és a fogyasztás pályájának összehangolása, vagyis az életcik- lus motívum,

− a kamat- és árfolyam emelkedési hatások kihasználása, vagyis az intertemporális helyette- sítési motívum,

− az életciklus jövőbeni fokozatos javítása, vagyis a fejlesztési motívum,

− az egyenlőre nem meghatározott fogyasztási vagy beruházási döntések függetlensége mi- atti megtakarítás, vagyis a függetlenségi motívum,

− a jövőbeni potenciálisan nyereséges vállalkozások végrehajtása, vagyis a vállalkozói mo- tívum,

− örökséghagyási motívum

− és a mániákus megtakarítási hajlam, vagyis a fukarsági motívum.

Keynes óta történt piaci és gazdasági változások eredményeként újabb megtakarítási motívumok jöttek létre, pl. önerő motívum, amely „a nagy értékű fogyasztási cikkek és ingatlanok megvásár- lása érdekében felvett hitelhez szükséges önerő biztosítását” jelenti. [119]

A megtakarítási motívumok új kategorizálását Browning és Lusardi [119] végezte.

A megtakarítási szokások vizsgálatánál még két fontos motiváció merült fel:

− óvatossági megtakarítási motívum,

− cél megtakarítási motívum.

Loundes [119] tanulmányában a fent említett két motívum létjogosultságát alátámasztotta.

Ha közelebb jutunk a magyar megtakarítási szokásokhoz, azokból egzakt – tendenciózus megosz- lásokat kapunk.

Zsoldos [119] makró adatokon alapuló empirikus vizsgálataiból az alábbi következtetéseket von- hatjuk le:

− A nettó lakossági pénzügyi megtakarítás a nyolcvanas évek során gyakorlatilag nulla volt.

− A nyolcvanas évek végén pedig negatívba fordult, mert a növekvő infláció arra késztette a háztartásokat, hogy megtakarításait reál javakba fektessék, amit a hosszú lejáratú, ala- csony kamatú lakáshitelek is ösztönöztek.

− A kilencvenes években a pénzügyi megtakarítások növekvő pályára állnak rá, amely a na- gyon magas banki kamatoknak köszönhető.

Zsoldos kutatásait folytatva megállapíthatjuk, hogy az 1990-es évek végén a kamatlábak csökke- nése újabb fordulatot hozott. A likviditási korlátok oldódnak, ennek kézzelfogható bizonyítéka a lakásvásárlási kedv növekedése és az építőipari piac élénkülése. A 2000-ben bevezetett kedvez- ményes lakásvásárlási hitel (majd később a házépítési hitel) szintén emelte az eladósodási hajlan- dóságot és fogyasztói piacot generált.

Ez a megnövekedett lakásvásárlási kedv átstrukturálta a megtakarítási motívumokat is. Ennek következtében az eddig jellemző óvatossági motívum csökkenését figyelhetjük meg.

Tulajdonképpen az emberek befektetési kedvét, hajlandóságát az egyes portfoliók közötti válasz- tási döntéseiket annak analizációja, rizikó mértéke, nagysága és a szervesen kapcsolódó hozama alapozza meg. [23]

Ahhoz, hogy megítéljük a lakossági jövedelmekből származó megtakarítások irányultságát, moti- vációját és ebből a lakásszektorba történő invesztíciókat, látnunk kell az összefüggéseket és a jövedelmezőségeket.

Az MNB Working Paper 2003/6. [121] számában egy mikrogazdasági modell segítségével vizs- gálják ezt a szektort, a háztartások portfolió döntéseit egy sztohasztikus környezetben. A modell- nek több implikációja van a háztartások viselkedéseit nézve:

− A lakás- és házárak együttesen mozognak a háztartási bevételekkel.

− A lakás- és házárak könnyebben változnak mint a bevételek.

− A vagyontárgyak várható megtérülése ill. a rizikó hatása a portfolióra nézve attól függ, hogy milyen mértékben változik együtt a fogyasztás és a várható megtérülés.

Ha egy vagyontárgy megtérülése pozitívan együttesen változik a fogyasztással, akkor a háztartá- sok magasabb megtérülést várhatnak attól az értéktárgytól. Az emelkedő várható megtérülés na- gyobb befektetésre utal, míg a növekvő rizikó szerényebb befektetést eredményez. Egy lakás be- fektetési portfolió választása esetén a lakás árváltozást vesszük a befektetés megtérülés fő megha- tározójaként.

Stabil (vagy kiszámítható) gazdasági körülmények között (pl. Egyesült Királyság) a ház- és lakás- árak és a rendelkezésre álló bevételek hányadosa a múltban egy állandó értéket mutat, azaz a la- kás- és házárak és a bevételek szervesen összefüggnek. A lakás- és házárak és a fogyasztás között pozitív korreláció állapítható meg, amely egy magas többletmegtérülést feltételez.

A CROSS-korrelációs tényező és Granger ok-viszonyi tesztek azt vetik fel, hogy a többletmegté- rülés a vezető ingatlanon összefügg a lakásbefektetéssel, amely az építés hosszú kivitelezési ide- jével magyarázható.

A fenti megállapítások is azt sugallják számunkra, hogy ez biztos piac lehet a vizsgált szervezet- nek, bár a veszélyek – pl.: kiszámíthatatlan gazdasági és politikai környezet, „az ingatlanbuborék”

– önmérsékletre és nagy óvatosságra int.

A minket érintő magyarországi makrogazdasági adatokat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a lakosság rendelkezésre álló jövedelmének arányában a háztartások nettó pénzügyi vagyona több mint 20 %-kal növekedett 1995-től 2000-ig.

A következő operacionális lakossági megtakarítási ábrán jól kitűnik, hogy 2000-re a pénzügyi megtakarítási ráta 2-3 %-ra esett vissza a korábbi jellemző 7 % területről.

4.1. ábra: Operacionális lakossági megtakarítási ráta (a lakosság rendelkezésére álló jövedelem százalékában) [119]

A teljes megtakarítási ráta a fenti ábra szerint 1999. évi csökkenése nem érte el a pénzügyi megta- karítások (tartalékok) mérséklődésének mértékét, mivel ezen időszakra tehető a lakosság (ezek elsősorban lakással kapcsolatos beruházásokat jelenti) tevékenységének megélénkülése. A pénz- ügyi megtakarítási ráta csökken, igaz a háztartási nettó finanszírozási pozíció még pozitív. Vi- szont a pénzügyi vagyon növekedési üteme lelassul.

A lakossági hitelek alakulását, eladósodási szintjét illetve jövőbeni megoszlását az alábbi ábrák mutatják.

4.2. ábra: A magyar háztartások eladósodottsága [119]

4.3. ábra: Lakossági hitelek állománya [119]

Vizsgáljuk tovább egy számunkra nem érdektelen kérdést, az eladósodási hajlandóságot, ennek mértékét és összetevőit.

A megkérdezett háztartások 61 %-a válaszolt úgy, hogy tudna részletet fizetni és az átlagos összeg közel 16 ezer forint lenne.

Összes háztartás Pénzügyileg releváns háztartá- sok

Átlag 15.643 18.096

Szórás 17.482 19.043

Medián 10.000 10.000

Módusz 10.000 10.000

Minimum 430 430

Maximum 150.000 150.000

Esetszám 730 524

4.4. ábra: A vállalt törlesztő részlet statisztikái, forintban [119]

Ha a vállalt törlesztő részlet nagyságát az összes nettó háztartási jövedelem százalékában fejezzük ki, akkor ez az arányszám az eladósodási hajlandóságot méri. Eszerint a hitelfelvevő háztartások átlagosan 16 %-t fordítanak jövedelmükből törlesztésre.

2000-2006. között a lakossági megtakarítások és felhalmozási szakaszok tendenciózusan az alábbi ábrák szerint alakultak:

4.5 ábra: A háztartási szektor nettó hitelfelvétele [1]

4.6. ábra: A lakossági fogyasztás és bruttó állóeszköz-felhalmozás alakulása [1]

A különböző felmérések azt is bebizonyították, hogy a háztartások az eladósodási hajlandóságuk meghatározásánál figyelembe veszik a jövedelmükre vonatkozó (rövid ill. hosszú távú) elvárásai- kat. Ha pedig a háztartás előre nem számolt összeghez jut, akkor ezen összeg több mint egyhar- madát lakáskörülményeinek javítására fordítaná.

A fentiekből számunkra az alábbi célterületek körvonalazódnak:

− a lakosság életkörülményeit jobbá tevő fejlesztések, beruházások,

− lakásépítés valamennyi formája, de koncentráltan projekt üzleti szegmenseire,

− vállalkozási megtakarítások, beruházások (épületek a technológia fogadására, az áruk tá- rolására, irodák stb.).

Ez a három fenti terület egyértelműen segíti piaci orientálódásunk iránymeghatározását.

Ha figyelembe vesszük az eladósodási hajlandóságot és a fenti területtel kapcsolatos megtakarítási motívumokat, akkor ez kiemelt piaca lehet a kínálati oldal szereplőinek és potenciális bázisa a szervezeti termékkínálatnak.

5. A mikrofolyamatok és összefüggései

Ezt követően figyelmünket a mikroökonómia területére irányítjuk és az ott zajló folyamatok tör- vényszerűségeibe kívánunk betekinteni.

Számunkra ennek talán az egyik legfontosabb területe a keresleti folyamatok vizsgálata.

Keresleti görbék

A kereslet sok változónak, mint az árnak, a hirdetési költségeknek és a versenyző termékre vonat- kozó döntéseknek a függvénye. Ezzel szemben a keresleti görbe csak kettőt vesz figyelembe ezek közül a változók közül: az árat és a keresleti mennyiséget. A többit figyelmen kívül hagyja.

Amikor a keresletnövekedést reklámmal vagy más módon érjük el, az a vállalat számára többlet- költséget eredményez. Ha időjárás, természeti ok miatt vagy a nemzeti jövedelem növekedése idézte elő a kereslet növekedését, akkor a vállalatnak nem keletkezik többletköltsége.

Baumol [16] megállapításaiból kiolvasható, hogy a keresleti görbe és a keresleti függvény közötti

„változók” jelentős súllyal esnek latba és ez a terület áll a vizsgálódásunk középpontjában.

A kereslet és a hasznosság itt fontos, kiemelt terület, de roppant érdekes pályát követ.

Sok termék esetében a termék tényleges haszna nem a szűken értelmezett hasznosságra vezethető vissza, hanem egy lényegesen tágabb értelmezésben kaphatunk magyarázatot az ár és a tényleges hasznosság közötti nagyságrendekkel történő eltolódásra. (pl.: divatirányzatok: Armani, Gucci;

gépjárművek: Rolls-Roys)

Határhaszon illetve a csökkenő határhaszon elmélete

Azt mondhatjuk, hogy az áru árát nem az összes, hanem a határhaszna határozza meg. Eme érve- lés szerint célszerű pénzben kifejezni valamely áru határhasznát (egyenlő azzal a pénzmennyiség- gel, amelyről a fogyasztó egy további egységnyi áru ellenében hajlandó lemondani).

Az áru kereslete és hasznossága között van összefüggés. Ez arra a tényre korlátozódik, hogy telje- sen haszontalan javak iránt egyáltalán nem mutatkozik kereslet.

Ha most visszatérünk a vásárlói magatartásokra és azok elemzésére, rá kell világítani az ordinális és kardinális hasznosságra.

Szubjektív hasznosság abszolút skálán való mérése nem lehetséges és nem is szükséges.

A neoklasszikus kardinális hasznosság introspektív adatainak megbízhatóságát kétségbe vonják és úgy gondolják, hogy rangsorolás preferenciák segítségével le lehet írni a fogyasztói viselkedést.

Ezekben a folyamatokban a fogyasztónak csak abban kell döntenie, hogy két jószág közül melyi- ket részesíti előnybe, anélkül, hogy azt számszerűen kifejezné.

Közömbösségi görbékkel – függvényekkel ábrázolhatjuk a vásárlói viselkedéseket és egy adott szituációban talán még segíthet is nekünk.

A hasznossági információkból megkaphatjuk a preferenciákat: a fogyasztó azt az árut részesíti előnybe, amelynek a hasznossága a számára a legnagyobb.

Itt néhány szót kell ejteni a termékek rugalmasságáról. Az ember számára nagyon hasznos, sok- szor elengedhetetlen termékek árainál a fogyasztás rugalmatlan, pl.: kenyér, benzin, energia, víz, stb..

Az általam körvonalazott termékek általában rugalmasnak mondhatók, de a szezonalitás, az időjá- rási helyzet mint befolyásoló tényezők rövid periódusokra szinte rugalmatlanná tehetik és ilyen- kor szinte csak a határidő számít.

Árrugalmasság = -

változása os

árának x

változása os

esletének x

−

−

%

%

ker

A fogyasztó reagálása az ár- és jövedelemváltozásra

Normál körülmények között a fogyasztók jövedelmeik emelkedésével növelik vásárlásaikat.

Néha azonban, ha valamely áru rossz minőségű, akkor a kereslete csökken és helyette magasabb színvonalú, kívánatosabb árukkal helyettesítik (szakmai megítélésben magasabb színvonalú ter- mékcsaládok).

Keresleti függvény

Definiálása nagyon bonyolult, de hozzám talán Baumol [16] meghatározása áll a legközelebb.

A keresleti függvényt úgy definiálják, mint egy hipotetikus kérdéssorozatra adott választ, amelyek így kezdődnek: „Mit tennének a fogyasztók, ha az ár vagy a hirdetési költség vagy valamilyen más típusú értékesítési erőfeszítés más lenne mint a valóságban?” [16] Tehát a fogyasztók által esetleg sohasem tapasztalt helyzetekben kialakult potenciális fogyasztói viselkedést kifejező in- formációkkal foglalkozunk.

A keresleti függvényt jellegéből következően megismerni pontosan lehetetlen, mivel az időben folyamatosan zajló értékesítési ügyletek – peremfeltételek időről – időre újabb helyzetet, újabb peremfeltétel rendszert eredményeznek.

Így bele kell törődnünk abba, hogy a kereslet egy bizonyos szintig ismerhető csak meg, amelyre különféle módszerek állnak rendelkezésünkre:

− interjúk segítségével,

− közvetlen piaci kísérletekkel,

− statisztikai módszerekkel, stb.

Megismerve az egyes elméletek részletes leírását, látható, hogy mindegyik módszernek van gyen- géje, bizonytalansági rizikója és a teljesség igényét mindegyik nélkülözi.

Számomra nem a keresleti függvény megismerésére kell újabb és újabb rendszert fejleszteni, ha- nem egy teljesen eltérő filozófiát követve on-line kapcsolatokat kell létrehozni. Receptorokat, amelyeken keresztül áramolhat az információ mind a két irányba.

Az általam preferált szervezetek által előállított termékek piacára az oligopolisztikus piaci szerke- zet jellemző.

Az oligopolisztikus piacok jellemzői az alábbiak:

− Kevés számú nagy vállalkozás.

− Ebben a szituációban a vállalatvezetők tudják, hogy a versenytársak döntéseinek egy része az ő magatartásától, üzleti megjelenésétől függ. Ezt a tényt, felismerést figyelembe kell venni saját döntéseinél.

− Az oligopolisztikus jellemzőkkel rendelkező piacon az ott működő cégek döntései kölcsö- nösen összefüggnek, amelyeknek az oka, hogy a vállalat politikájának megváltoztatása nyilvánvalóan és azonnal befolyásolja az ágazatban működő többi nagy vállalatot.

− Ezekre a piacokra az ádáz küzdelem a jellemző. Az oligopoliszta üzletember, vállalati ve- zető számára ez a környezet állandó kihívást, megfelelést, riválisok elleni permanens har- cot jelent.

− Az oligopolisztikus piac törvényszerűségeinek elemzése nehéz feladat, mivel a szervezet vezetőjének figyelembe kell venni versenytársainak reakcióit. Amikor azon gondolko- dunk, hogy versenytársaink hogyan reagálnak valamilyen tervbe vett műveletre, akkor rá

kell ébredni arra, hogy a versenytársak is valószínűleg figyelembe veszik a kölcsönös ösz- szefüggést. A vállalatok azon irányú törekvése, hogy jobban felismerje a másik reakcióit várt stratégiáit és ellenstratégiáit, olyan bonyolult kölcsönhatáshoz vezetnek, hogy a hely- zet közvetlen elemzése reménytelenné válik.

Az oligopolisztikus piac árjellemzői

Az oligopol helyzetben lévő cég termékei iránti keresletre – a rá vonatkozó hurkolt keresleti gör- béből kifolyólag – rendkívül érzékenyen hat, ha versenytársai árat csökkentenek, miközben az általa elhatározott árcsökkentés alig képes növelni a keresletet. A piacon érvényesülő kereslet- csökkenés tehát érzékenyen érintheti az oligopol helyzetben lévő céget, ha versenytársak lépnek előbb és reagálnak erre árcsökkentéssel – érdemes tehát a nagy piaci részesedésű cégnek a keres- let csökkenésre való reakciók közül az árcsökkentést a többi cégnél előbbre sorolnia.

Ha a vállalatunk árleszállítást realizál, ezt a versenytársak azonnal észreveszik, mivel a vevőik száma csökken, így ők is kénytelenek az árat leszállítani.

Ha árat emel, akkor arra számíthat, hogy a versenytársai azonnal fogadják az új vevőket, akiket az áremelés következtében nyernek el, ezáltal az ő forgalmuk megnő és semmi nem motiválja őket az áremelésre. [16]

Levonható következtetések az oligopolisztikus áraknál:

A fenti okok miatt érthető, hogy az ilyen jellegű versenytársi reakció az oligopolisztikus helyzet- ben lévő vállalatok nagyon tartózkodóvá válnak az árváltoztatás szempontjából. Az ár csökkenté- se ugyanis nem növeli nagymértékben az értékesítést, ezzel szemben az áremelés lényegesen csökkenti a forgalmat – így egyik kilátás sem vonzó számára.

A piaci struktúra értékhatár alatti szereplői tulajdonképpen tiszta, szabad versenyszereplőkké vál- nak, nincs szükségük reklámra, a szűk környezetükben élik életüket.

Ha a vizsgált szervezet az áremelés lehetőségét figyelmen kívül hagyja és profitmaximalizálásra törekszik, akkor ezt úgy érheti el, hogy piaci részesedéseit növeli.

Ezt a feltételezésünket támasztja alá Baumol [16] is:

A vállalatok nem a rövidtávú profitot maximalizálják, hanem a hosszútávú profitlehetőségeket. Ez pedig akkor valósul meg, ha növekedésüket más vállalatokhoz viszonyítva maximalizálják.

6. A klasszikus szakirodalom áttekintése

A szakirodalom áttekintésének célja kettős:

1. Egyrészről feleleveníteni a tanultakat és azokat kiegészíteni egy kicsit átfókuszált szem- üvegen keresztül – ezt a változás, változtatás szükségességének mivoltját nem megkérdő- jelezve, de a megoldási lehetőségeken elgondolkodva kell tenni, az eredmények, kudarcok és legfőképpen a tanulságok levonásával.

2. Másrészről ez az áttekintés széleskörű objektív gondolkodásra is sarkall. Kicsit kizökkent az éppen aktuális gondolatmenetekből és megfontolás tárgyává teszi más utak felállítását célom eléréséhez.

A működés állandóságának fenntartása érdekében a gazdálkodó szervezeteknek változniuk kell.

Minden szervezet a szüntelenül változó világ része. Mivel nem áll módjában a világot változatlan- ságban tartani, ezért kénytelen szüntelenül alkalmazkodni hozzá [34].

Az 1970-es 80-as években a szervezeti változások témaköre előtérbe került. Ennek alapvetően a környezeti változások kiterjedtsége, mélysége és gyorsasága az oka.

A változékonyság fokozza a bizonytalanságot és kockázatokat teremt.

Egy szervezet képességei (döntés, konfliktuskezelés, alkalmazkodás, tudás és tanulás) ilyen kö- rülmények között rendkívül fontossá válnak.

A szervezeti vezető talán egyik legfontosabb feladata az átalakítás (változtatás), az uralkodó veze- tési stílus az ún. transzformáló vezetés [77].

Szervezeti változásnak kell tekinteni minden olyan átalakulást, amely a szervezetek lényeges jel- lemzőinek – folyamat, technológia, output, struktúra, kultúra, hatalmi viszony, magatartás – va- lamelyikében bekövetkezik [12].

A szervezeti változás a szervezeti magatartás talán legösszetettebb problematikája:

• Az érintett témák szélessége miatt – a változás a szervezeti magatartás minden tárgykörét érinti, az egyén és a csoport helyzetének, pozíciójának változásán ke- resztül a motiváción és konfliktusokon át egészen a hatalomig. [58].

• Az érintett témák intenzitása és mélysége – a változtatás számos, esetleg lap- pangó problémát hozhat a felszínre. Hiedelmek, értékek változhatnak, érinti a téma a magatartási jellemzőket, az erőforrás elosztását, a kulcsszerepek átrendeződését.

A szervezeti változás célja végső soron mindig a szervezeti teljesítmény pozitív befolyásolása.

A teljesítmény feladatok elvégzéséhez kapcsolódó minőségi és mennyiségi elemekből áll, amely normatív követelményeket szab ki a szervezeti szereplők számára.

A szervezeti teljesítmény a kitűzött célokhoz való viszonyt, helyzetet jellemzi.

A szervezeti célok a mai körülmények között, amelyek a szervezetek belső és külső függőségét előidézik, összetettekké váltak.

Az irányított szervezeti változást változtatásnak nevezzük.

Akkor irányított a szervezeti változás, ha az a szervezet vezetésének tudatos beavatkozása nyo- mán, vagy annak kontrollja alatt valósul meg.

A szervezeti változtatásnak két formája lehetséges:

• szervezettervezés (OP),

• szervezetfejlesztés (OD).

Amint arra utaltunk, a szervezettudomány csak az utóbbi időben kezdett mélyebben foglalkozni a szervezeti változás, illetve –változtatás témakörével. Milyen előzmények vezettek ide? A követ- kezőkben röviden a szervezettudomány fejlődésének főbb lépéseit, szakaszait tekintjük át.

A szervezetek, szerveződések – óhatatlanul – végigkísérik az emberiség történelmét. Már az ókor- tól kezdődően sokan foglalkoztak, illetve a működési eredményeket utólag szemlélve foglalkoz- hattak a szervezetek mibenlétével, működésével – akkoriban természetesen tudományos alapok nélkül.

A korabeli „szakembereket” különösen és alapvetően a következő területek érdekelték, motivál- ták:

• az ókori nagyméretű építkezések megvalósítása;

• az egyház működése;

• az állam működése;

• a hadsereg működése.

E nagy, kiterjedt rendszerek működéséhez magas szintű szervezettségre volt szükség.

A vállalatokkal, vállalkozásokkal összefüggő vezetési és szervezési kérdések természetesen csak jóval később, az ipari forradalom után, jellemzően a XIX. században merülhettek fel.

A szervezetelmélet a vezetéstudomány részeként, mint tudományág a szervezet létrejöttének okait és formáit kutatja [12].

A szervezeti magatartástudománynak ugyancsak a szervezet a tárgya, ám azt más nézőpontból vizsgálja. A szervezeti magatartástudomány az egyén, a csoport és a struktúra, valamint a szerve- zeti teljesítmény összefüggéseivel foglalkozik.

A tudomány művelői mindvégig arra keresték a választ – s keresik jelenleg is –, hogy a lehető legmagasabb szervezeti hatékonyság hogyan érhető el.

Véleményünk szerint a vezetés- és szervezetelmélet tanulmányozása a következők miatt szüksé- ges és fontos:

• a vezetőt hozzásegíti ahhoz, hogy sikeres és hatékony vezető váljék belőle;

• a vezető rendszerezett, mások által is érvényesített, megbízható tudáshoz jut;

• elősegíti a vezetői tudatosságot, a változásokra való érzékenységet. [34]

Erre tekintettel is néhány gondolatban célszerű összefoglalni azt, amit az elődök teremtettek.

A szervezettudományok fejlődését többféleképp is lehet szakaszolni:

a) célja szerint (klasszikus szervezet, emberi kapcsolatok, szervezet mint rendszer)

b) időbeni szakaszai szerint (korai szakasz; XIX. sz. vége – XX. sz. közepe; két világháború között; II. világháborútól az 1970-es évekig, további fejlődési tendenciák) [39]

A továbbiakban ez utóbbi megközelítés szerint tekintjük át a szervezet- és vezetéselméletek fejlő- dését.

6.1. A szervezettudomány gyökerei, fejlődésének fő irányai

Az ipari fejlődés korai szakasza

A szervezettudomány hatásait, terepét tekintve ebben a korszakban a textilipar, a fegyvergyártás és a finommechanikai ipar területeit lehet kiemelni.

Főként a fegyvergyártás volt az, ahol mint félkatonai szervezetben kiemelkedő szempontként ke- rült előtérbe a céltudatos szervezés-vezetés.

A tudomány az Egyesült Államok-béli hadiiparban indult elsősorban fejlődésnek, majd a XX. sz.

elején az Óvilág is számottevő előrelépést produkált.

Amerika és Európa azonban más irányban mozdult el: az európai terepet inkább az ipari termelés adta, míg Amerikában (területileg szétszórt termelés, nagy távolságok) a vasúti közlekedés ugrás- szerű fejlődése adott lökést a szervezettudománynak.

Európa szervezeti ideáltípusa: tradicionális nagyvállalat, Amerika szervezeti ideáltípusa: divizionális cégforma.

XIX. sz. vége – XX. sz. közepe

A századforduló új, sodró lendületet hozott a vezetési tanok rendszerezett leírása, tudományos igényű kimunkálása révén.

Ikon-szerű személyiségei:

• F. W. Taylor

• H. Fayol

• Max Weber.

Taylor-t a termelés racionalizálása, a termelésszervezés és –irányítás, valamint a funkcionális szervezet leírása foglalkoztatta, igyekezett optimális munkamódszereket kidolgozni [118].

Ő ismerte fel elsőként a teljesítmény és a bérezés közötti kapcsolatot. E felismerésével számotte- vően javított a korabeli termelékenységi mutatókon.

H. Fayol-t nem annyira a termelés területe foglalkoztatta, ő a vállalattal, mint egésszel foglalko- zott. Lefektette a funkcionális szervezet alapjait:

Lényegét tekintve ma is helytálló meglátása szerint a gazdálkodó szervezeteknek hatféle tevé- kenységet kell ellátniuk:

• előrelátás,

• szervezés,

• irányítás,

• koordináció,

• ellenőrzés.

Mindezek mellett meghatározta a vezetés 14 elvét, amelyek máig aktuálisak [57]. Ezek akár a mai vezetéstudományi kurzusokon is szerepelhetnének.

Szerinte a vezetőknek az alábbi elvek alapul vételével kell irányítani:

1. Munka megosztása;

2. Hatáskör és felelősség összekapcsolódása;

3. Fegyelem – hatékony fegyelem;

4. Egyszemélyi vezetés elve;

5. A vezetés iránya egységes legyen;

6. Az egyénnek alá kell magát rendelnie az általános érdeknek;

7. Megfelelő anyagi elismerés;

8. Centralizáció – a hatalom koncentrációját mindig az adott környezet kell, hogy meg- határozza;

9. Ranglétra – a hatalom közvetlen vonala, amelytől való eltérés csak a hatékony műkö- dés érdekében megengedett;

10. Rend – „mindennek meg van a helye”;

11. Egyenlőség;

12. A szolgálat stabilitása – a felesleges munkaerőforgalmat kerülni kell;

13. Kezdeményezés – bátorítani kell ezt a típusú viselkedést;

14. Testületi (csoport) szellem – fontos a csoportmunka és az ehhez kapcsolódó folyama- tos kommunikáció.

A képességek a beosztástól függően kell, hogy változzanak:

Vezetők Munkások

6.1.1. ábra: A beosztás és a képességek viszonya

A későbbi fejlődés ismeretében igen fontos megállapítás volt a csoport „felfedezése”, amelynek szerepe később a „human relations” irányzatban teljesedhetett ki.

Max Weber közvetlenül és konkrétan üzemszervezéssel, gyárvezetéssel nem foglalkozott, a bü- rokratikus szervezet pontos leírásával, gondosan és pontosan kimunkált, a szociológia által ma is használt fogalmaival [123] sorakozott fel a nagy klasszikusok, az „ipar kapitányai” mellé.

Műszaki képességek Vezetői képességek

A két világháború között

Két fő jellemzője van a vezetéstudományok előrehaladásának:

• Emberkép módosulása;

• Struktúrákban való gondolkodás, a koordinációs mechanizmusok elemzése. [39]

A későbbi human relations mozgalmak és a szervezetpszichológiai, vagy –szociológiai kísérletek kiinduló pontjának számít az a kísérletsorozat, amelyet Mayo, Roethlisberger és Dickson irányítá- sával 1924-1932 között hajtottak végre az egyesült államokbeli Hawthorne-ban.

A kísérlet a csoport, csoportkapcsolatok és az informális szervezetek feltérképezésére irányult, eredményei bebizonyították, hogy a vezetői munka hatékonyságát pszichológiai tényezők akár döntő módon befolyásolhatják. [117]

Ez a felismerés – amelyet más, szintén jelentős kutatások is visszaigazoltak – vezetett az ún.

taylor-i emberképpel (mely szerint az ember racionális és érdekvezérelt, ennek megfelelően ösz- tönözhető) való szakításhoz, valamint a mai, magatartástudományi elméletek kialakulásához.

Más, jelentős felismerések a vállalati koordinációra, ennek elősegítését eredményező tervezési és ellenőrzési feladatokra, valamint a stratégiai és operatív feladatok szétválasztására vonatkoztak.

A II. világháborútól az 1970-es évekig

Az időszakot alapvetően a változatosság, a sokszínűség, a tudomány és a gyakorlat kihívásainak sűrűsödése jellemezte.

A vezetői tevékenység hatékonyságának fokozása szándékával uralkodóvá váltak az ún. amerikai menedzsmenttanok, mint pl. MBE, MBS, MBO [37, 52].

A vezetők szívesen nyúlnak olyan rendszerekhez, vezetési technológiákhoz, amelyek gyakorlatias szempontból gyűjtik össze és integrálják az elmélet által felvetett kérdéseket, a következtetéseket és az elvárásokat is figyelembe vevő, normatívan alkalmazható eszközt adnak a kezükbe. Ez veze- tett a menedzsmenttanok „divatjához”.

Példaként emeljünk ki egyet közülük, mégpedig azt, amely szerte a világon elterjedt és sikereket ért el. Ez az MBO (Management by Objectives) – magyarra fordítva az „eredménycélokkal való vezetés”.

Az MBO koncepciója valamikor az 1950-es években alakult ki.

Fő vonzereje abban rejlik, hogy az átfogó szervezeti célokat a szervezeti egységek és egyének szintjére bontja le.

A célok korábbi ellenőrző funkciója helyébe a motivációt állítja.

Alapgondolata az, hogy a teljesítményelvet, a megegyezést és a vezetőfejlesztést összekapcsolja.

Alapelvei:

• A célok eredménykategóriákban való kifejezése. Nem a feladat kiadása a meg- határozó elem, hanem a célkitűzés, mivel ennek a módszernek nagyobb a moti- váló ereje.

• Részvételi célmeghatározás. A célkitűzés és az érdekegyeztetés folyamata egybekapcsolódik.

• A döntő láncszem keresése. A vezetőnek az energiáit csak a valóban lényeges kérdésekre kell koncentrálnia.

• A mérés és a mérhetőség. A célok elvárt eredményként való meghatározása so- rán konkrét, számszerűsített és mérhető értékek megjelölésére kell törekedni.

• Önellenőrzés, önfejlesztés. Mivel a célok konkrét, mérhető értékekben testesül- nek meg, a beosztott maga is nyomon követheti a célok elérését és szükség ese- tén végre tudja hajtani a korrekciókat. Az önellenőrzésnek nagyobb a motiváló ereje mint egy külső, vezetői ellenőrzésnek.

Ciklusa, lényeges pontjai:

6.1.2. ábra: MBO: Eredménycélokkal való vezetés

Megegyezés az elérendő eredményekben Célhierarchia kialakítása: szervezeti, csoport-

szintű és egyéni célok

Vezetőfejlesztés Vezetői előremenetel, vezetési módsze-

rek fejlesztése

Megvalósítás

Ellenőrzés és értékelés

Az eredmények ellenőrzése – összevetés a célok- kal, az eltérések okainak elemzése;

egyéni teljesítmények értékelése

Az MBO a célkitűzés-elmélet alaptételeit felhasználva a világ egyik legelterjedtebb vezetési rend- szerévé vált, alapelvei a kulturális különbözőségektől függetlenül érvényesülnek.

A menedzsmenttanok mögött kivétel nélkül végső soron a szervezeti teljesítmény fokozásának szándéka, ehhez szorosan kapcsolódva a motiváció hatékonysága állt.

Robbins szerint a motiváció általános folyamata a következőképpen írható le:

6.1.3. ábra: Robbins: Motiváció általános folyamata [106]

A motiváció adja tehát a hajtóerőt a nagyobb egyéni, illetve szervezeti teljesítményhez.

Tovább folytatódtak azok az emberi tanokat érintő, tudományos kutatások, amelyek a 30-as évek válsága és a II. világháború miatt félbeszakadtak. Legismertebb képviselőik Maslow A., Herzberg F., Rogers C., vagy Argyris C.

A legjelentősebb megállapítások arra vonatkoztak, hogy a munkának számos személyes szükség- letet kell kielégítenie (pl. Maslow szükséglet-hierarchiája) [64].

Maslow szükséglet-hierarchiára alapozott motivációelmélete nagy hatást váltott ki szerte a világ- ban, közismertté vált és ennél fogva az egyik legvitatottabb elmélet is egyben [91].

Feltételezte, hogy a

• motivációk a szükségletekre vezethetők vissza,

• ezek a szükségletek hierarchikus rendbe állíthatók.

A Maslow-féle szükséglet-piramis a következő lépcsőfokokból áll:

Kielégítetlen szükséglet

Belső feszült-

ség Hajtóerő Kereső maga-

tartás Kielégített

szükséglet Belső feszültség csökkenése

6.1.4. ábra: Maslow szükséglet piramisa

Az első/alsó két szükséglettípus az ún. alacsonyabb rendű, míg a másik három a magasabb rendű szükségletnek tekintendő.

Maslow feltételezte, hogy ezek a szükségletek sorrendbe állíthatók, a hierarchikus elrendezettség azt jelentette, hogy a magasabb rendű szükségletek mindaddig nem fontosak, amíg az alacsonyabb rendűek kielégítetlenek maradnak.

Az egyes hierarchia-szintekhez ösztönző eszközöket lehet hozzárendelni. A vezetőnek az a felada- ta, hogy a beosztottak hierarchiaszintjét feltárja és a hatékony egyéni teljesítmény elérése érdeké- ben a megfelelő ösztönző eszközöket alkalmazza.

Maslow az elméletét valóban elméleti szinten fejtette ki, emiatt is sok kritika érte később.

A kutatók kétségbe vonták, hogy

• az emberi szükségletek hierarchiába szervezhetők-e,

• az állítások, illetve a vizsgálatok szerint a beosztottak a szükségleteiket jóval nagyvonalúbban képesek csak besorolni,

• a kutatók szerint nem igazolható, hogy a kielégítetlen szükségletek motiválná- nak, illetve az, hogy a kielégített szükséglet egy másik szükséglet-szintet nyitna meg,

• beigazolódott, hogy az ún. magasabb rendű szükségleteket illetően nagyok az egyéni különbségek és a mérési lehetőségük is korlátozott.

Ne feledjük, hogy az elmélet abban a korban született, amikor az anyagi jellegű szükségletek szin- te egyeduralkodók voltak, azóta nagyot változott a világ maga és vele együtt a vezetéstudomány is.

Fiziológiai szükségletek

Biztonsági szükségletek

Szeretet szükséglete

Elismerés, megbecsülés szükséglete

Önmegvalósítási szükséglet

A maslow-i elmélet azonban azóta is alapkőnek, kiindulópontnak tekinthető.

A szervezeti struktúra, a szervezeti funkciók és az ösztönzés kiemelt fontosságára utal az, hogy nem hiányozhatott egyetlen vezető polcáról sem Maynard alapvető műve [92], amelyben a taylor- i elveket fejlesztette (sikeresen) tovább.

Alapos szemléletváltást eredményezett a szervezetelméletek további fejlődését illetően a rend- szerelmélet alkalmazása [76].

Elegendő csupán arra utalni, hogy a komputerizáció, annak vezetői alkalmazása kiterjed, a számí- tógépes elemzések, modellezések a rendszerelméleti felfogáson alapulnak, arra épülnek.

A rendszerszemlélet alkalmazása nagy hatással van a vezetési-döntési folyamatok vizsgálatára, fejlesztésére.

A rendszerelmélet egyik legfőbb jellegzetessége a vezetés szempontjából az, hogy a szervezetet technikai és társadalmi változók kölcsönhatásában vizsgálja. Nyilvánvaló, hogy a technikai para- méterek változása kihat az emberi oldalra is, és ez visszafelé is érvényes.

Az ún. „szociotechnikai” rendszer fogalma Trist és munkatársai nevéhez köthető [120].

A vezetés rendszerelméleti felfogásának talán legismertebb képviselője Likert, aki négyféle rend- szertípust különített el:

1. Kizsákmányoló, parancsoló, 2. Jóindulatú parancsoló, 3. Konzultatív és

4. Participatív típusú rendszereket. [87]

Szerinte minél inkább közelít egy szervezet a 4. típushoz, nagyobb lesz a termelékenység, kisebb lehet a költségszint és a fluktuáció, jobb a minőség és magasabb a kereset.

A rendszer a szervezeti modellek felállításakor is a szokásos elemek számbavételét és elemzését igényli: szervezet/rendszer – rendszer elemek – környezet – célok – input – output – struktúra.

A rendszer inputot fogad, azt valamilyen módon átalakítja-transzformálja, ennek eredményeképp outputot bocsát ki.

A szervezet rendszerelvű vizsgálata során kimondjuk, hogy környezeti hatások változása híján a szervezet változatlan formában és módon működőképes. Az egyes rendszerelemek közötti kapcsolatban változás nem következik be.

Amennyiben azonban a rendszer négy összetevőjének – a tevékenység tárgya, -eredménye, - eszköze, -algoritmusa – bármelyike változik, óhatatlanul változik a rendszer egésze [35].

Fontos, ám mint később kiderült részfelismeréseket tartalmazott a környezet – stratégia – szerve- zet – magatartás - teljesítmény kapcsolatrendszerét feltáró és alkalmazó kontingencia elmélet [85].

6.2. A modern kor elméleti sokszínűsége

A világgazdaságban végbemenő változások miatt, valamint az új technológiák térhódítására tekin- tettel részben megtörtént, részben felgyorsult a szervezet- és vezetéstudományokban való szemlé- letváltás.

A világban végbemenő változások fejleményeit összefoglalóan globalizációnak szokták nevezni.

A globalizáció fő jellemzője a piaci verseny végletes fokozódása a nemzetközi vállalatok („multi- nacionális”) térnyerésével, illetve a tőke vándorlása révén.

A globalizáció természetesen nem pusztán új fenyegetettséget, kockázatot, illetve bizonytalansá- got jelent a gazdálkodó szervezetek számára, hanem új esélyeket is.

A magas szintű termelékenység elérésében és a minőségben, továbbá a versenyképességben élen jártak a japán vállalkozások, amely világszerte érdeklődést váltott ki a japán vezetési-szervezési módszerek (pl. KANBAN, Z-elmélet, minőségi körök, stb.) iránt [90].

A kétség kívül rendkívül hatékony japán módszerek tömeges elterjedése Európában azonban nem vált valóra, különböző adaptációik többé-kevésbé sikereket hoztak alkalmazóiknak. Az elterjedést főként az eltérő kulturális gyökerek korlátozták.

Megszaporodott a más tudományágak (pl. antropológia, orvostudomány, szociológia) terminoló- giájának alkalmazása a szervezettudományok terén.

Ezen alkalmazások segítettek modellezni a szervezet tagjai közötti viszonyokat és magyarázatot adni a bonyolult, differenciált hatásmechanizmusokról [39].

Kiterjed a nagyon ígéretesnek látszó kontingencia - elmélet alkalmazása, ugyanakkor a kritikája is [28]. A megalapozott kritikák később ezen irányzat részbeni elsorvadását eredményezték.

A kontingencia - elméletet a szervezeti működési feltételek és a szervezeti struktúra közötti össze- függések vizsgálata, elemzése jellemezte.

A kontingencia - elméleten belül három irányzat különböztethető meg:

• a szervezeti struktúra és a környezeti feltételek (változékonyság, összetettséget korlátozó tényezők) összehangolását hangsúlyozó nézetek;

• az alkalmazott technológia szervezetalakító hatását kihangsúlyozó nézetek;

• a szervezeti méret és a struktúra közötti összefüggéseket kiemelő megközelíté- sek.

Az irányzatnak már kezdetektől éles bírálói akadtak, mivel nézetük szerint túlságosan mechaniku- san szemléli és kezeli a befolyásoló tényezők és a struktúra közötti kapcsolatokat [74].

Kritikusai (pl. Child, Zey-Ferrell, Crozier-Friedberg, Wood, Archer) amellett érveltek, hogy elha- nyagolja, statikusan kezeli a szervezeti változásokat, az érdek- és hatalmi viszonyokat, a konflik- tusokat, vagy a szervezeti akciókat.

A kontingencia - elméleten belül, szakítva a korábbi nézetekkel, olyan irányzat képviselete került előtérbe, amely új szempontok vizsgálatát tűzte ki a szervezet-környezet kontextuson belül – pl. a stratégia, a szervezeti magatartás, multilaterális kapcsolatok.

Főként amerikai hatás eredményeképp az 1960 - 1970-es években rendkívül elterjedt a döntés- előkészítő matematikai módszerek alkalmazása, az operációkutatás. A gyakorlat azonban nem igazolta, nem is igazolhatta vissza a módszerrel szemben támasztott elvárásokat.

Már gyakorlati művelői is rámutattak a módszer hiányosságaira [3].

S valós volt a kritika, mert a matematikai módszer csakis a számszerűsíthető tényezőkkel volt képes számolni, a szervezet működése azonban kizárólag kvantitatív jellemzőkkel nem írható le (ha az input rossz, az output is az lesz).

Az operációkutatás a racionális döntéshozatalra épült.

Elemi erővel átalakította a vezetés- és döntéselméleti alapokat Herbert A. Simon, amikor rámuta- tott a racionális, matematikai eszközöket alkalmazó döntéshozatal korlátaira. [113]

A hagyományos felfogás szerint a döntéshozók még cselekvéseik előtt rendelkeznek egy sor krité- riummal és döntéseiket kellő mérlegelés alapján hozzák meg. Simon rámutatott arra, hogy az előbbiektől eltérően a döntéshozók az alternatívákat döntéshozatal közben keresik és jellegzetesen csak néhányat vesznek figyelembe. Az optimalizálás mint olyan nem érvényesül, a döntéshozó elfogadja az elegendően jó alternatívát.

Egyre többen felismerték és erélyesen képviselték azt a nézetet, hogy a szervezeti magatartást az emberi értékek és az érdekek erőteljesen befolyásolják [7].