A vizsgált minta bemutatása

Az empirikus kutatást 64 darab értékelhető elemből álló minta alapján végeztem el. A beérkezett és értékelhető válaszok alapján a következő jellemzőkkel írható körül a statisztikai vizsgálat alanyát alkotó minta.

A települési önkormányzatokat típus alapján fővárosi kerületi, megyei jogú városi, városi és községi (nagyközségi) kategóriákba soroltam a Mötv.

előírásainak megfelelően. A mintát alkotó önkormányzatok legmagasabb arányát, 37,5%-ban a községi és nagyközségi önkormányzatok képviselik, ami Magyarország települési önkormányzatának típus szerinti megoszlásának jellemzőit követi. A mintában szereplő önkormányzatok többségénél (51,6%) meghaladja a 10000 főt az önkormányzat illetékességi területén élő lakosság száma, ugyanakkor 26,6%-uk lakosságszáma esik az 1000-4999 fős tartományba.

137

14. táblázat: Az önkormányzatok típusa és az intézményi létszámkeret kapcsolata 50 alatti 50-199 200-999 1000-2999 3000 fölötti

Fővárosi kerület

A települési önkormányzatok típus szerinti kategóriái egyfajta szervezeti méretet is tükröznek. Ez azt jelenti, hogy kizárólag a „nagyobb”

önkormányzatoknak számító fővárosi kerületi és megyei jogú városi önkormányzatok vonatkozásában haladja meg az intézményi létszámkeret az 1000 főt (lásd 14. számú táblázat). Érdekes adatnak számít az is, hogy a vizsgálatban szereplő önkormányzatok között kizárólag egyetlen önkormányzatnál figyelhető meg a 3000 főt meghaladó állományi létszám, és ez az önkormányzat nem egy - az elvileg legnagyobbnak számító - fővárosi kerületi, hanem egy megyei jogú városi önkormányzat. A vártnak megfelelően a „legkisebb” önkormányzati kategóriának a községi önkormányzatok számítanak, hiszen a 19 db 50 főnél kevesebb dolgozóval működő önkormányzatból 18 db a községi önkormányzatok közül került ki és mindössze 1 db a városi önkormányzat. A 64 db megfigyelt önkormányzatból 14 db-nál 50 és 199 fő közötti, 16 db-nál 200 – 999 fő közötti az intézményi létszámkeret 2013. év eleji nyitó állománya. Az 50 – 199 fő közötti kategóriában minden önkormányzati típus előfordul, de a városi és községi önkormányzatok dominálnak 6 – 6 db önkormányzati előfordulással. A következő – 200-999 fő- méretkategóriában már egyértelműbb a kép, mert a 16 db önkormányzatból 12 db a városi önkormányzatok között szerepel és a fennmaradó 4db-on a fővárosi kerület és a megyei jogú városi önkormányzatok „osztoznak” 1 - 3 arányban.

138

Tekintettel arra, hogy egy önkormányzati típus több szervezeti nagyságot is tükröző létszám kategóriában is megjelenik, ezért az egyes önkormányzatok méret szerinti csoportosítását a létszám kategóriáknak megfelelően végzem el és értelmezem a típus szerinti méretkategorizálás helyett. Egy gazdálkodó szervezet méretének meghatározását jellemzően az üzleti szektor vállalkozásainak méret szerinti csoportosításánál alkalmazott, egyébként

„EU-konform” nagyságrendi jellemzők alapján hajtják végre. A nagyságrend meghatározása során alkalmazott jellemzők a társaság átlagos állományi létszáma, az értékesítés nettó árbevétele és a mérlegfőösszeg nagysága. Ugyanakkor a KSH nem alkalmazza a vállalati méret meghatározásánál az EU szerint meghatározott metódust, hanem csak az alkalmazottak száma szerint sorolja be a vállalkozásokat a vállalati méret kategóriákba. Mindezek is indokolják a létszám alapján történő méretcsoportosítás alkalmazását dolgozatban. Ennek megfelelően a legkisebb önkormányzatoknak az 50 fő alatti, a legnagyobb önkormányzatoknak az 1000 fő feletti létszámkerettel működő önkormányzatokat mint szervezeteket tekintem az empirikus vizsgálat során. Figyelemmel kellett lenni az elemzés során arra is, hogy mindössze 1 db 3000 fő feletti állományi létszámmal rendelkező önkormányzat került a vizsgálati mintába, ezért ezt a méretkategóriát összevontam az 1000 – 2 999 fő közötti méretcsoporttal. Végeredményben a vizsgálatba bevont önkormányzatokat 4 méretkategóriába rendezve elemeztem. A négy méretkategóriát „mikro” (50 fő alatti), „kis” (50 – 199 fő), „közepes”

(200- 999 fő) és „nagy” (1000 fő feletti) szervezeti jellemzőkkel neveztem el.

139

A mintát alkotó önkormányzatok pénzügyi helyzete és pénzügyi kockázatai:

A kiadási főösszeg aránya a bevételi főösszeghez viszonyítva a 2012-es év tényleges adatai alapján a megyei jogú és egyéb városi önkormányzatok kivételével egyik önkormányzati kategóriánál sem érte el a kritikusnak számító 120% feletti részarányt. A városi önkormányzatok kivételével az összes többi szereplőnél a 100-119%-os kiadási főösszeg arány dominál.

A városi önkormányzatok többsége az ennél alacsonyabb 80-99%-os arányt ismerte el meghatározó arányban. Ugyanakkor egyedül a kisebb önkormányzatoknak számító községi önkormányzatoknál mutatkozik az 50% alatti kiadási arány az érintettek 20,8%-nál. Összességében a mindennapi zökkenőmentes működés szempontjából megnyugtatóbbnak számító 100% alatti kiadási arány egyik önkormányzati típusnál sem szerepelt meghatározó súllyal (15. ábra), ami azt jelenti, hogy lényegében önkormányzati típustól függetlenül a ténylegesen teljesített bevételek nem fedezik a ténylegesen felmerült kiadásokat. Mindezek azt is jelentik, hogy a bevétellel nem fedezett kiadás, azaz az összesített hiány mértéke az önkormányzatok többségénél 1 és 20% között ingadozhat. Természetesen a hiánynak számtalan oka lehet, például a szektor szereplői a központi támogatások feladatellátás szintjéhez és sokféleségéhez mért alacsony arányát jelölik meg legfőbb okként, de én úgy látom, hogy precíz, jól átgondolt tervezéssel és proaktív menedzsment szemlélettel illetve stratégiai gondolkodással tovább csökkenthető a hiány nagysága. Ezért is tartom fontosnak a tervezési rendszer felülvizsgálatát és a fejlesztésre szoruló területek feltárását illetve javaslatok megfogalmazását a továbbfejlesztés érdekében.

140

15. ábra: Az önkormányzat és irányítása alá tartozó intézményei összevont előirányzott kiadási főösszeg aránya az összevont előirányzott

bevételi főösszeg arányában 2012-es évben Forrás: saját szerkesztés

A pénzügyi helyzet megítélését sokféle mutatószámmal lehet és kell is elemezni, de talán az egyik legalapvetőbb mutatószámnak az eladósodottság fokát mérő mutató jelölhető meg, ahol az összes kötelezettség összes forráson belüli arányát kell számszerűsíteni. Az eladósodottságot alacsony-közepes vagy magas minősítéssel értékelhették az önkormányzatok. A 16.

ábra is mutatja, hogy a szereplők 59%-a alacsonynak minősítette az eladósodottság mértékét az elmúlt három év átlagában, 38%-uk közepesnek és mindössze a válaszadók 3%-a tartja magasnak ezt a pénzügyi mutatót.

20,8%

141

Az eladósodottság mértékét önkormányzati típusonként részletezve is érdemes megvizsgálni (15. táblázat). Az alacsony fokú eladósodottság a fővárosi kerületet és a községeket jellemzi meghatározó arányban, ennek megfelelően a városi kör (megyei jogú és egyéb) vonatkozásában dominált a közepes mértékű eladósodottság.

15. táblázat: Az eladósodottság mértéke önkormányzati típusonként

Önkormányzati típus Összevont eladósodottsági fok

Összesen alacsony közepes magas

Fővárosi kerület 11 2 0 13

Megyei jogú város 2 5 1 8

Város 8 10 1 19

Község 17 7 0 24

Összesen 38 24 2 64

Forrás: saját szerkesztés

Az önkormányzati szektor számos kockázatot rejt magában, melyek közül a pénzügyi helyzettel összefüggő fiskális (pénzügyi) kockázatok fajtáira illetve azok előfordulásának mértékére voltam kíváncsi. Vígvári 2009-es tanulmányában részletesen elemezte az önkormányzati szektorban jelenlévő fiskális kockázatok fajtáit illetve mértékét önkormányzati típusonként és szektor szinten összesítve egyaránt. A hivatkozott tanulmány továbbá felhívta a figyelmet a kockázatok intézményi okaira is. A tanulmányban feltárt fiskális kockázati tényezők önkormányzati jelenlétére illetve annak mértékére voltam én is kíváncsi a résztvevő önkormányzatok véleménye alapján. Arra a zárt kérdésre, hogy „milyen formában jelentkeznek az önkormányzat működése során a pénzügyi kockázatok” négyféle kockázati erősség közül kellett választani. A pénzügyi kockázat mértéke 1- nem jelent kockázatot, -2 alacsony fokú, 3- közepes és 4- magas fokozatokba lett osztályozva. A következő (16. számú) táblázatban összegeztem a kapott válaszok eredményei alapján a kockázati jellemzőket.

142

A válaszok azt tükrözik, hogy önkormányzati mérettől illetve típustól függetlenül egyik kockázati jellemző sem minősíthető magas mértékűnek és mindössze „a pénzforgalmi bázisú számviteli információs rendszerből fakadó információs hiányosságok” jelentenek alacsony fokú fiskális kockázatot az önkormányzatok életében. A forráshiány és a likviditáshiány közepes kockázatúnak tekinthető. Ugyanakkor az összes többi jellemző egyáltalán nem jelent napjainkban pénzügyi kockázatot. Mindezek az eredmények azt tükrözik, hogy az önkormányzati működés stabil financiális alapokon nyugszik a megkérdezettek véleménye alapján.

16. táblázat: A pénzügyi kockázatok típusai és előfordulásuk erőssége

Kockázat jellemzője Pénzügyi kockázat mértéke

nem jelent

kockázatot alacsony közepes magas

Forráshiány X

Likviditáshiány X

Bonitáshiány X

Aránytalanul magas eladósodottság X

Az adósságállomány kedvezőtlen

denominációja és kedvezőtlen struktúrája X

A pénzforgalmi bázisú számviteli információs rendszerből fakadó

információs hiányosságok X

Forrás: saját szerkesztés

5.2. A kérdőíves felmérés eredményei