A mélyinterjúk eredményei

A strukturált mélyinterjút egy előre megszerkesztett, nyolc nyitott kérdésből álló kérdéssorozat alapján hajtottam végre (a kérdéseket a 2. melléklet tartalmazza).

55 A disszertáció terjedelmi okok miatt nem foglalkozik az alacsony alkalmazás részletes okainak elemzésével. Véleményem szerint érdemes lenne további kutatásokat folytatni az okok feltáró elemzésére vonatkozóan.

192

A mélyinterjúk készítése során rögzített véleményeket első lépésben kérdésenként összesítettem és összehasonlításokat végeztem. Ezután a tartalomelemzés módszerének alkalmazásával összefoglaltam az interjú során kapott eredményeket és következtetéseket. Végezetül fontosnak tartottam összevetni a kvalitatív és kvantitatív kutatás eredményeit és tapasztalatait. Az interjú alanyok pénzügyi vezetők és jegyzők voltak, akik aktívan részt vesznek a tervezési folyamatban, ezért releváns véleményformálóknak tekinthetők a kutatás szempontjából.

A nyolc feltett kérdésből a 7. („Milyen lehetőségeket lát a 2014-től bevezetésre került eredményszemléletű számvitelben a tervezés vonatkozásában?”) és a 8. („Milyen egyéb véleménye, javaslata van az önkormányzati tervezési rendszerrel és annak továbbfejlesztésével kapcsolatosan?”) kérdésekre nem kaptam értékelhető releváns válaszokat.

A 7. kérdés esetében a válaszadók arra hivatkoztak, hogy még nincsenek gyakorlati tapasztalataik az eredményszemléletű számviteli alrendszer (a Rendelet szerinti pénzügyi számviteli alrendszer) alkalmazásával kapcsolatosan, illetve még „ismerkednek” a realizációs elven működő pénzügyi számvitellel és ebből fakadóan nem tudnak a tervezéssel összefüggő javaslatokat megfogalmazni. A véleménynyilvánítás hiányának hátterében állhat az is, hogy a pénzügyi számviteli adatokra is alapozó tervező – elemző módszerek többségét (lásd 5.2.1-es fejezet eredményei) nem ismerik az érintettek. A továbbiakban a megválaszolt kérdésekre kapott válaszokat értékelem.

Mit jelent az Önök gyakorlatában a tervezési tevékenység illetve hogyan határozná meg az önkormányzat tervezési rendszerét?

A megkérdezettek a tervezést egyöntetűen a költségvetés finanszírozásának megtervezésével azonosítják, ami a menedzsment tervkészítési gyakorlat, módszerek és szemlélet teljes hiányát mutatja. A tervezési rendszerben a bázis szemlélet dominál.

193

A tervezés kiinduló alapját a bázis adatok és feltételek jelentik, ezzel továbbörökítve a bázis struktúrát. A bázis adatok mellett a tervezett bevételek jelentik a másik támpontot. A kiadások korrekciója a bevételek számbavétele után történik figyelembe véve a pénzügyi finanszírozás lehetőségeit (például bankhitelek, kötvények) is. Az interjú során több esetben tapasztaltam, hogy a kiadás és költség értelmezések összemosódnak, ami előrevetíti az új, realizációs elven működő számviteli fogalmak értelmezési nehézségeit, a realizált bevétel és költség, ráfordítás alapú elszámolás és tervezés alkalmazásának szakmai hiányosságokból fakadó bevezetési problémáit.

Összességében a tervezői rövidlátás és a hagyományos inkrementális költségvetés tervezési eljárás alkalmazásával való elégedettség és magasfokú támogatottság eredményeit igazolták a kérdőíves kutatás eredményei is (lásd 5.2.1.1-es és 5.2.1.4-es alfejezetekben).

Mit jelent a stratégiai tervezés az önök gyakorlatában? (a gazdasági program szerepe, stratégiai időtáv, tervezőmódszerek, tervdokumentumok tekintetében) Fontosnak tartja a stratégiai tervezést?

A települési önkormányzatok a jogszabály alapján elkészítik a 4 évre szóló ciklus-programot, amely a fő prioritásokat tartalmazza.

A válaszadók a gazdasági programot azonosítják a stratégiai tervvel és egy kormányzati ciklust jelöltek meg stratégiai időtávnak, mindezek a válaszok a kérdőíves vizsgálat eredményeit erősítik. A kérdőíves eredmények alapján a válaszadók 43,8%-a azonosította a stratégiai időtávot minimum egy kormányzati ciklussal. A tervező módszerekre és tervdokumentumokra irányuló nyílt kérdésre alapvetően nem kaptam választ. A stratégiai tervező módszerek közül a helyzetelemzés SWOT analízis segítségével bizonyult a legismertebb módszernek, de ez is a válaszadók kisebb arányánál.

194

A szereplők ugyanakkor pesszimista véleményt képviseltek a stratégiai tervezéssel kapcsolatosan. A stratégiai tervezés ellenérvei között az alábbiak szerepeltek:

 A szabályozó rendszer kiszámíthatatlansága miatt (éves költségvetési törvény) hosszú távú stratégia pontos kialakítására nincs lehetőség. A mindenkor aktuális pályázati rendszer és pályázati források és egyedi kormányzati döntések meghatározzák a megvalósítandó feladatokat és a tervezhető kiadások összegét.

 A stratégiai tervezés drága és időigényes.

 Nem állnak rendelkezésre a megvalósításhoz szükséges források illetve a források kiszámíthatatlanok és tervezhetetlenek hosszú távon, mert a mindenkori politikai preferenciák döntenek a stratégiai célok finanszírozásáról.

 A politika dönt mindenről.

A stratégiai tervezéssel kapcsolatos pesszimista attitűd önkormányzati mérettől függetlenül érvényes volt. Az 5.2.2-es alfejezetben vizsgáltam a mérettel összefüggésben a tervezési rendszer jellemzőit, ahol a kapott eredmények az előzetes feltevésemet erősítették, miszerint a települési önkormányzatok tervezési rendszere, alkalmazott tervezési módszerei és a tervek monitoringja tekintetében minden önkormányzati méret kategóriában továbbfejlesztésre szorulnak. A mélyinterjú során kapott válaszok összhangban vannak ezekkel a vizsgálati eredményekkel és előrevetítik a stratégiai szemlélet hiányosságait, a stratégiai tervezés jelenlegi gyakorlatának gyenge pontjait illetve hiányosságait.

A jelenlegi költségvetés tervezési módszer hatékonyan támogatja a feladatalapú finanszírozást? Mely feladatok esetében lenne érdemes a programköltségvetés alkalmazása?

Ennél a kérdésnél megoszlanak a vélemények.

195

Van aki úgy vélekedik, hogy a forrásorientált rendszerben nincs összefüggés a költségvetés tervezési technika és a finanszírozás módja között, mert a feladat finanszírozás országos átlag számokkal kalkulál és nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat.

Az egyedi normatívák gyakori változása szintén meghatározza, hogy az önkormányzat miként látja el egyes feladatait.

A válaszadók között olyan vélemény is elhangzott, hogy a feladat finanszírozás során folyósított támogatás kötelező feladatok közötti felosztása során a korábbi gyakorlatot követik, ami a forrásokat intézményekhez köti illetve a korábbi normák jelentik a kiindulási alapot. A program alapú szakfeladatrend szerinti forrás felosztás javasolt módszere (vagyis a programköltségvetés készítés) nem jelentkezett a válaszok között.

A programköltségvetéssel kapcsolatos reakciók is vegyesek voltak, mert volt, aki egyáltalán nem ismerte a módszert és volt, aki már hallott róla, de nem érzi szükségét az alkalmazásának, mert elégedett a jelenlegi költségvetés tervezési metodikával. Ennél fogva a programtervezésre javasolt feladatok is sokfélék és nem mutatnak oksági kapcsolatot, inkább

„ad hoc” válasznak tekinthetők. A javasolt feladatok között szerepelnek a beruházások, kulturális tevékenység, igazgatási tevékenység, városüzemeltetés, diák étkeztetés. A programalapú költségvetés tervezésre irányuló kérdőíves kérdések feldolgozása során is tapasztaltam ellentmondásokat. A válaszadók egyrészt támogatták ezt a tervezési eljárást és egyetértettek abban, hogy ez a módszer képes a jelenlegi feladatalapú finanszírozást támogatni, ugyanakkor mindössze a településfejlesztés és rendezés, a kulturális szolgáltatás és a sport, ifjúsági és nemzetiségi ügyek kötelező önkormányzati feladatok esetében tartják hatékony és jól alkalmazható költségvetés tervezési technikának (lásd 23. táblázat eredményei).

196

Hogyan kapcsolják össze a hosszú távú terveket az éves költségvetéssel?

Működik-e a tervek folyamatos monitoringja (figyelemmel kísérése és a tervek teljesülésének mérése mutatószámokon keresztül) és a terv-teljesítéssel kapcsolatos beszámolás a vezetők felé?

A tervek monitoringja a jogszabályi előírások betartásán keresztül történik az előirányzatok és előirányzat-teljesítések rögzítésén keresztül.

Indikátorrendszeren alapuló formalizált monitoring és vezetői beszámolás nem történik. A beszámolás az éves és az éven belüli beszámolók és előterjesztések útján érvényesül. A középtávú tervek esetében a folyamatos monitoring esetleges. A hosszú távú tervek közül egyedül a pályázatok útján elnyert – jellemezően EU-s források – költségvetési évet érintő hatásai jelennek meg az adott költségvetésben. A gazdasági program költségvetési szintű megjelenését egy esetben sem válaszolták a megkérdezettek.

Az éves költségvetés elsősorban likviditási szempontból kerül folyamatos nyomonkövetésre a likviditási jelentéseken keresztül. A kapcsolódó kvantitatív elemzések is ezeket az eredményeket támasztják alá (lásd 20.

táblázat és 21. ábra eredményeit).

Elégedett-e a tervezési rendszer jelenlegi működésével?

Az interjúalanyok válaszai egyöntetűen elégedettséget tükröztek. A kérdőívben megfogalmazott 8.1-es kérdés alapján a válaszadók 59,4%-a tervezi a közeljövőben tervezési rendszerének továbbfejlesztését, ugyanakkor a tervezési rendszer jellemzőit összefoglaló 18. táblázat eredményei azt tükrözik, hogy mindössze a bázisszemléleten alapuló költségvetés tervezési eljárás esetében ismerte el a válaszadók többsége a változtatási szándékot, és a felsorolt többi jellemző esetében nem tartják szükségesnek a változtatást illetve a tervezési rendszer továbbfejlesztését. A kvalitatív és a kvantitatív kutatás eredményei összességében a jelenlegi tervezési gyakorlattal való elégedettséget és a hagyományok illetve hagyományos tervezési szemlélet és tervezési eljárások iránti

197

elkötelezettséget erősítik. Ugyanakkor nem jelenti egyértelműen azt, hogy ne lenne szándék a változtatásra, de véleményem szerint az érintettek nem elég motiváltak és érdekeltek a változtatásra illetve félnek is a változás lehetséges következményeitől. Úgy gondolom, hogy az említett okok miatt az emberi tényező jelentheti a legnagyobb akadályát minden továbbfejlesztési javaslat és szándék megvalósulásának ebben a szektorban.

Melyek a tervezési rendszer továbbfejlesztésre váró területei? Indokolja is meg válaszát!

A jelenlegi tervezési rendszert a bevételi lehetőségek (állami támogatás, iparűzési adó) döntően meghatározzák gyakorlatilag önkormányzati döntéstől függetlenül. Volumenük miatt döntően meghatározzák az éves gazdálkodást, kiesésük krízis helyzetet idézhet elő. Ennek a kitettségnek a csökkentése a saját bevételek pontosabb megtervezésén keresztül érhető el.

Ezzel összefüggésben a kiadások minél pontosabb meghatározása a korlátozott bevételi források miatt elengedhetetlen.

A tervezési rendszert a hosszú távú kiszámíthatóság irányába kell el vinni, mivel hosszú távú városstratégia is csak ez alapján képzelhető el. Erősíteni kell a stratégiai tervezést, konkrétabb gazdasági program alkotáson keresztül. A stratégiai tervezés továbbfejlesztésére irányuló szándék a kérdőív eredményei között is megjelent, mint egyik fő innovációs terület (lásd 35. táblázat eredményeit).

A központi előirányzatok meghatározásánál az egyes települések tényleges gazdasági teljesítőképességének meghatározása során javasolják, hogy ne csak az iparűzési adóképességet vegyék számításba, hanem a vagyoni típusú helyi adókat is.

198

Tekintettel arra, hogy nyitott kérdésekre kellett válaszolniuk a megkérdezetteknek, ezáltal kevesebb érdemi szakmai illetve továbbfejlesztési javaslat lett megemlítve.

Összességében a mélyinterjúk során kapott eredmények az előzetes feltevéseimet erősítik és a kvantitatív kutatás eredményeivel összhangban állnak. A mélyinterjú és a kutatási kérdőív válaszainak átfogó elemzése és értékelése alapján kapott eredmények egymást kiegészítve megalapozzák a tervezési rendszerre irányuló átfogó SWOT mátrix elkészítését.