A vállalkozás ma alkalmazott definíciói

Ameddig az 1980-1990-es éveket megelızı idıszakban inkább a vállalkozás egytényezıs felfogása volt divatos, mára elterjedtek a komplex, multidimenzionális meghatározások.

Illusztrációként ezekbıl ismertetek néhány definíciót:

• Timmons (1999): a vállalkozás a lehetıség létrehozásának vagy megragadásának folyamata, aminek végig vitele független a jelenleg ellenırzött erıforrásoktól. A vállalkozás magába foglalja az érték meghatározását, létrehozását és elosztását. A vállalkozás emberi kreatív cselekedet.

• Wennekers és Thurik (1999): A vállalkozás az egyén kinyilvánított képessége és szándéka, hogy saját maga vagy másokkal együtt már létezı szervezeten belül vagy kívül új lehetıségeket észleljen vagy teremtsen, hogy ötletüket a piacon bevezessék bizonytalan és más akadályozó környezeti tényezık mellett azáltal, hogy döntéseket hoznak a vállalkozás helyére, formájára, az erıforrások és az intézmények

használatára vonatkozóan.

• Zöld Könyv (Green paper 2003): A vállalkozás gondolkodásmód és gazdasági tevékenység teremtésének és fejlesztésének folyamata, ötvözve kockázatvállalást, kreativitást és/vagy innovációt józan menedzsmenttel egy új vagy mőködı vállalaton belül.

• OECD (Ahmad and Hoffman 2007):

o Vállalkozók azok a személyek (vállalat-tulajdonosok) akik új termékek, folyamatok vagy piacok azonosítása révén törekednek olyan gazdasági tevékenység létrehozására vagy expanziójára, amelynek végsı célja az érték létrehozása.

o Vállalkozói tevékenység: olyan emberi, vállalkozói cselekedet, amelynek célja az érték létrehozása a gazdasági tevékenység megteremtése vagy expanziója révén, új termékek, folyamatok vagy piacok azonosítása által.

18

o Vállalkozás: egy olyan jelenség, amely a vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos.

• GEM (Reynolds et al 2001): „Vállalkozásnak tekinthetı minden olyan új üzleti egység (new business, venture creation) létrehozási kísérlete, mint magánfoglalkoztatás, új vállalkozói szervezet alapítása, vagy a létezı vállalkozás bıvítése, amelyet

természetes személyek, csoportok vagy egy már létezı üzleti vállalkozás akar megvalósítani.”

• Világbank (Klapper et al 2008): vállalkozásként definiálja az egyének vagy csoportok olyan gazdasági tevékenységét, amely a formális gazdaságban valósul meg, formálisan bejegyzett cég keretén belül.

Ez utóbbi meghatározás az informális szektorban tevékenykedıket kizárja, ezzel nagy valószínőséggel jórészt a Baumol féle társadalmilag hatékony vállalkozási tevékenységet méri.

A jelenlegi legkomplexebb vállalkozás-meghatározás – legalábbis részben – saját kreálmány (Acs és Szerb 2009):

• Acs – Szerb (2009): A vállalkozás a vállalkozói attitődök, a vállalkozói aktivitás és a vállalkozói aspirációk egyéni és intézményi tényezıinek (változóinak) a

kombinációjaként határozható meg.

o A vállalkozói attitődök egy ország lakosságának vállalkozással kapcsolatos általános attitődjeit mutatják, mint a lehetıségek észlelési képessége, a vállalkozásalapítás-indítási készségek megléte, a vállalkozás létrehozásával kapcsolatos kockázatviselési hajlam, a vállalkozó személyes ismerete, és a vállalkozók társadalmi státuszának értékelése.

o A vállalkozói aktivitást a magas minıségő új vállalat-alapításként

definiálhatjuk, amely figyelembe veszi a lehetıség motiválta vállalkozás-indítást, a magas és közepes technológiai szektorba tartozást, a vállalkozó

19

iskolázottsági fokát, és a (potenciális) verseny erısségét, ami egyben a cég által kínált termék/szolgáltatás egyediségére is utal.

o A vállalkozói aspiráció pedig a vállalkozó azon stratégiai erıfeszítéseire reflektál, mint az új termék bevezetése, az új technológiai alkalmazása, a magas növekedés, a nemzetköziesedés és a formális/informális kockázati tıkefinanszírozás lehetıségei és képességei.

A következı táblázatban a különbözı vállalkozás meghatározásokat a megadott hét dimenzió mentén csoportosítom, jelezve, hogy az adott meghatározás mely tényezıket és milyen fontossági szinten tartalmazza (1.2. táblázat).

Mint látható, nincsen olyan definíció, amelyik a vállalkozás összes aspektusát, minden dimenzióját egyformán figyelembe tudná venni. Egyértelmő az is, hogy idıben egyre komplexebb vállalkozás meghatározások kerülnek megfogalmazásra. A fogalom

operacionalizálásához azonban lényeges az is, hogy milyen módon lehet mérni a vállalkozást.

Ezzel a mérési problémával a harmadik fejezetben foglalkozom.

20

1.2. táblázat: A vállalkozás definíciók csoportosítása a vállalkozás hét dimenziója mentén

Szerzık /Kategóriák Kockázat, kockázatvállalás

Ítéletszerő döntéshozatal

Innováció Lehetıség

felismerés/kihasználás

Új szervezeti egység létrehozása

Vállalkozói magatartás

Eredményesség

Cantillon (1855) xx - - - - x -

Knight (1921) xx x x - - x -

Schumpeter (1934) x - xx x x x -

Kirzner (1973) x - x xx x xx -

Gartner (1985) x - - x xx xx x

Timmons (1985) x x - xx xx xx x

Drucker (1985) x - xx x - x x

Hebert és Link (1989)

x xx x x - x -

Wennekers és Thurik (1999)

x xx x xx x x x

GEM (Reynolds et al 2001)

x - x x xx x -

Zöld Könyv (2003) x x xx xx - xx xx

Ahmad és Hoffman (2008)

x x x xx - xx xx

Acs-Szerb (2009) x - xx x x xx xx

Megjegyzés: x: kisebb hangsúly, de implicite nem feltétlenül említett, xx: kiemelt fontosságú tényezı.

21

Amellett, hogy mi a vállalkozás, fontos az is, hogy mi nem tekinthetı vállalkozásnak. A fenti hét dimenzió mentén elsı ránézésre nyilvánvalóan adódik az elkülönítés, azonban az

elválasztásban lényeges a mérték (Davidsson 2003). Az a tevékenység, magatartás amely nem jár együtt jelentıs kockázattal, nem igazán vállalkozás. A kulcs a „jelentıs” szó interpretálása lehet, hiszen szinte minden gazdasági tevékenység valamilyen kockázatot hordoz magában. A rutinszerő, mindennapos döntéshozatal, az átgondolt, tervezésen és széles körő adatokon, információkon alapuló döntéshozatal sem tekinthetı ítéletszerőnek. Az innováció esetében is lényeges, hogy hol húzzuk meg a választóvonalat: mennyire új innováció megvalósítása minısül vállalkozásnak. Akárhogyan is próbáljuk elválasztani az ocsút a búzától, mindig marad egy olyan szürke tartomány, amirıl nem tudunk igazán döntést hozni (ld. Gartner 1988). Az innováció esetében segítséget jelent az Oslói kézikönyv, ami az innováció fajtáit és fokozatait határozza meg (Oslo Manual 2005). Ugyanez a probléma merül fel a lehetıség felismerésénél is: milyen mértékő lehetıség kihasználás vállalkozói és milyen nem? Az új egység létrehozásánál pedig a döntı kérdés, hogy meddig tekinthetı egy egység újnak. Vajon féléves, egyéves, hároméves vagy ötéves cég új-e? Legtöbben az 1-5 éves idısáv között húzzák meg a határvonalat, azonban jelenleg semmilyen tudományos alapú kritérium nem létezik, ami alapján egzakt módon választhatnánk. A vállalkozói magatartási tényezık esetében a legnagyobb gond a magatartást kiváltó tényezık azonosítása. A vállalkozáshoz feltétlenül szükséges tulajdonságok végtelen listáját olvasva könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy itt még Superman is csak a vert mezınyben végezhet. Ugyanilyen

problematikus az vállalkozás eredményszempontú megközelítése: hol vannak a határok, milyen mértékő növekedés vagy hatás minısül olyannak, ami „jelentıs változást” okoz.

Ezekkel a problémákkal a vállalkozás mérése kapcsán, a következı fejezetekben foglalkozok.

A kutatási keretek kijelölése során különösen fontos vállalkozás és kisvállalat illetve vállalkozó és az önfoglalkoztató, tulajdonos és menedzser közötti különbségtétel, amit a következı két fejezetrészben teszek meg.