Vállalkozás és a kisvállalat

A vállalat és vállalkozás szétválasztásának egy tisztázható és tisztázandó problematikája a vállalkozás és a kisvállalat közötti különbségtétel. Már utaltam arra, hogy magyarul a vállalat és a vállalkozás fogalmakat szinonimaként szerepelnek. A nemzetközi szakirodalomban pedig inkább a vállalkozás és a kisvállalat fogalmak összemosása figyelhetı meg. Kétségtelen tény, hogy a két kategória között átfedés is van. Carland et al (1984) azonban már néhány

22

évtizeddel ezelıtt lefektette az elkülönítés szempontjait. A kisvállalat függetlenül tulajdonolt, az adott iparágban részesedése elhanyagolható, ugyanakkor nem jellemzı rá az innováció vagy új marketing módszerek alkalmazása. Hasonlóan határozza meg a kisvállalatot Birley (1989) is. Ezzel szemben a vállalkozás Schumpeter innovációi közül legalább egyet

megvalósít, a cél a nyereségesség vagy növekedés, és innovatív stratégiai gyakorlat jellemzi.

Stewart et al (1999) és Wickham (2006) három dimenzió mentén azonosította a vállalkozókat:

profit motiváció, növekedési célok, és végül stratégiai fókusz. Wickham megjegyzi azt is, hogy a teljes elkülönítés a gyakorlatban nem mindig sikeres, hiszen nem mindegyik vállalkozói vállalat végez nyilvánvaló innovációt, tőz ki világosan kijelölt célokat és

rendelkezik formálisan írott stratégiával. Ugyanakkor számos kisvállalatot jellemez egy vagy két vállalkozói karakterisztika. Ami végül is különbséget jelent, az az eredményben, a

változás nagyságában jelenik meg. Miller (1983) a vállalkozói cég differencia specifikáját az innovációban, a kockázatvállalásban és a proaktív magatartásban látja.

A kisvállalatok legnagyobb része – mintegy 65-85 százaléka – családi vállalkozás, vagy inkább helyesebben családi vállalat (family business). Bár a vállalkozóvá válásban nagy szerepe van a családnak, a családi vállalatokra nem igazán jellemzık a vállalkozói

karakterisztikák. Általában azt vetik az ilyen cégek szemére, hogy mőködésüket és céljaikat a családi szükségletek és a családtagok foglalkoztatási igényei határozzák meg (Aldrich és Cliff 2003). Növekedni, vagy külsı alkalmazottat felvenni nem akarnak, és innovációra sem igazán akarnak semmit költeni. Stratégiai irányultságukat a rövidtávú szemlélettel lehetne leírni, a megtermelt nyereséget még vonzó növekedési lehetıségek esetében is inkább kivonják a cégbıl. Az empirikus tanulmányok ezt a megállapítást csak részben támasztják alá, és a családi vállalkozások különbözı típusait azonosították (Sharma 2004, Zahra et al 2004).

A kisvállalat és a vállalkozás közti különbséget a következı, 1.3. táblázatban szeretném szemléltetni.

23

1.3. táblázat: A különbség a kisvállalat és a vállalkozás között

Kisvállalat Vállalkozás

Alapvetı jellemzı Szervezeti egység: mérettel határozható meg (mikro-, kis-, közepes mérető)

Olyan tevékenység/cselekedet, amely magatartási, stratégiai jellemzıkkel írható le

Iparági hatás Elhanyagolható iparági hatás Jelentıs iparági hatás, esetleg nagy piaci részesedés

Tulajdon, mőködtetés Függetlenül tulajdonolt,

mőködtetett Bármilyen szervezeti formában létezhet, tulajdontól független Stratégiai orientáció Stratégiai: nincsen vagy

alacsony szinten formalizált, nem proaktív

Stratégia: proaktív, többé-kevésbé világos stratégia

Növekedési célok Növekedési célok: nem jellemzı, cél a megélhetés

Kockázatkerülı magatartás Kockázat felvállalása

Innováció Nem innovatív Innovatív

A kisvállalat és a vállalkozás közti különbségek elemzése kapcsán térjünk vissza egy kicsit a vállalat és a vállalkozás közti különbséghez, ami szerint a vállalat a vállalkozás szervezeti keretét adja (Chikán 2008). Bár ez az elkülönítés a vállalkozást meglehetısen tágan értelmezi, arra alkalmas, hogy láthassuk, a vállalkozás a vállalatmérettıl független kategória. Én itt most a vállalkozást a 1.2. táblázat kategorizálása mentén szőkítem le. A kérdés az, hogy melyek azok a vállalkozói tevékenységek, amelyek a kisvállalati és amelyek nagyvállalati keretek közt érvényesülnek jobban?

Ehhez tegyünk egy rövid történelmi visszatekintést. A 19. századtól egészen az 1970-es évekig, az elsı olajválságig tartotta magát az a nézet, hogy a nagyvállalatok hatékonysága jelentısen felülmúlja a kisvállalatokét, amelyek eltőnı szervezeti formák. Legplasztikusabban ez a gondolat talán Galbraith Új ipari állam címő mővében érhetı tetten (Galbraith 1970).

Érdekességként megjegyezendı, hogy még Schumpeter is úgy vélte, hogy az innováció hordozói a nagyvállalatok (Acs 2002, Brock és Evans 1989). A nagyvállalati dominancia az 1970-es évek kettıs olajválsága nyomán tört meg, az 1980-as 1990-as évek pedig a

kisvállalatok fokozott elıretörését hozták. A növekvı jólét nyomán differenciálódó fogyasztói kereslet, a piaci szisztéma használati, tranzakciós költségeit csökkentı információs

forradalom, a lapos szervezeti formák, az internet rohamos térnyerése mind a kisvállalati

24

formát erısítette (Szerb 2000). Az új trendet legjobban Schumacher (1991) népszerő könyvének címe fejezi ki: A kicsi szép.

Ács és Audretsch (1993) négy dologban látja a kisvállalatok jelentıségét: (1) a kisvállalat az innováció forrása, (2) új munkahelyek teremtıje, (3) a változás ügynökeként hozzájárul a verseny élénkítéséhez, és (4) új piaci rések felfedezése révén hozzájárul a nemzetközi

versenyképesség fokozódásához. Azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen mind a négy pont a vállalkozás valamelyik, fentiekben említett aspektusához köthetı. Ezek szerint a vállalkozói tevékenység szervezeti keretének manapság jobban megfelel a kisebb mérető szervezeti forma. Távol álljon tılem, hogy abszolutizáljam a kisvállalatok jelentıségét, hiszen számos nagyvállalat tekinthetı vállalkozóinak (Bruyat és Julien 2000). Az sem állítható, hogy ez mindig így marad. Acs és Audretch (1987) a hosszú távú Kondratyev hullámokat vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy a válság bekövetkeztekor a nagyvállalatok dominálnak, amelyek összeomlása után új, kisebb vállalatok által meghatározott iparágak épülnek fel. Az idık során a megszőnések, a felvásárlások és az akvizíciók nyomán nı az iparági

koncentráció.

Jelentıs különbségek vannak az egyes iparágak között is, van ahol csupán vállalkozói magatartással lehet fennmaradni, máshol ez nem feltétlenül kívánalom. Ezt mutatom be az 1.4. táblázatban, ahol a vállalkozás három fontos aspektusát és a tipikus vállalati méret összefüggéseit szemléltetem. A gyakorlati alkalmazáshoz azonban az egyes kategóriákat csupán szőkített értelemben alkalmaztam. Így a piaci lehetıségek csupán általános

lehetıségként és nem a vállalkozó személyiségével összhangban értelmezett, a kockázat pedig a pénzügyi kockázatra korlátozódik. Nyilvánvaló az is, hogy a besorolás meglehetısen

szubjektív, azonban itt nem az a cél, hogy egy iparági elemzést adjak, hanem hogy a vállalkozási karakterisztikák és a méret iparági összefüggéseire rámutassak.

25

1.4. táblázat: A fı üzleti jellemzık, a vállalkozói karakterisztikák és a méret összefüggései

Üzlet fı jellemzıje

Piaci lehetıség Innovativitás Pénzügyi kockázat

Tipikus méret

Fodrászat Kicsi Közel zéró Alacsony Mikro

Cipıgyártás Kicsi Alacsony Közepes Kis, közepes

Látványpékség Gyenge Alacsony Alacsony Mikro (hálózat)

Építés –

lakások, házak Gyenge-közepes Alacsony,

közepes Közepes, Kis-közepes

Autógyártás Gyenge, Magas Magas Nagy

Szoftverkészítés Közepes, jó Magas Magas Kis- nagy

Biotechnológia – új molekula kifejlesztése

Igen jó Magas Magas Kis-nagy