Az Általános Politikai, Gazdasági, Szociális Tényezık

Mint az alcímbıl is látható, az általános tényezık három csoportját különböztetem meg úgy, mint politikai, gazdasági és szociális (társadalmi) tényezık. Az általános itt arra utal, hogy ezek a tényezık nem közvetlenül hatnak a vállalkozásokra, a hatás áttételes. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a közvetlen hatások ne lennének vizsgálhatók. Az itt következıkben az egyes kategóriák általános tartalmi leírásán túl szeretném bemutatni azokat a mérési módokat és empirikus elemzéseket, amelyek az általános tényezık és a vállalkozások közötti

kapcsolatot írják le és elemzik.

2.3.1. A politikai-intézményi tényezık

Ameddig a kapitalizmus és a vállalkozás kapcsolatáról számos tanulmányt és könyvet írtak, a demokrácia és a vállalkozás kapcsolatával meglehetısen kevesen és keveset foglalkoztak.

Sommásan fogalmazva a demokrácia támogatja a vélemények különbségét, a multikulturális berendezkedést, ami az innováció és a vállalkozás alapja (Steyaert 2000). Ezzel legalábbis részben ellentétben, Kornai (2000) szerint a demokrácia nem szükséges feltétele a

kapitalizmusnak, ameddig a politika támogatja a magántulajdont, a szabad vállalkozást és a szerzıdés szabadságát. Az osztrák iskola neves képviselıinek gondolataiban a demokrácia, a kapitalizmus, a liberalizmus, a magántulajdon, és a vállalkozás, a vállalkozás szabadsága együtt szerepeltek (Mises 1978, Schumpeter 1942). A kapitalista rendszer sem változatlan azonban. A 20. század második felének tendenciáit elemezve írja le Audretsch és Thurik

49

(2000) és Audretsch (2007) a menedzselt gazdaságból a vállalkozói gazdaságba történı átmenet folyamatát, ami magában foglalja az intézményi rendszer vállalkozás-központú átalakítását.

Az elmúlt két évtizedben az intézményi közgazdaságtan irányzatának felerısödésével többen foglalkoztak az intézményi rendszer és a vállalkozás kapcsolatával. North (1990) a

vállalkozás és az intézményi rendszer kapcsolatát elemezve kiemeli az intézmények primátusát és fontosságát. Szerinte a vállalkozó, mint a változás ügynöke az intézményi rendszer által közvetített ösztönzıkre reagál. Acemoglu és Johnson (2005) a tulajdonosi jogok hatása és a szerzıdés szabadsága közötti kapcsolatot vizsgálva találta azt, hogy a formális intézmények hiányát ugyan képesek, legalábbis részben pótolni az informális intézmények, azonban a kockázatok magasabbak. Az országok közti vállalkozási teljesítmények

különbségeinek intézményi meghatározottságát emeli ki Busenitz et al (2000). A tulajdonosi jogok és az állami szektor kiterjedtsége illetve a vállalkozásindítás közötti kapcsolatot árnyalja Aidis et al (2007). Megállapításuk szerint a vállalkozásindítás és az állami szektor kiterjedtsége között szignifikáns negatív korreláció van, ugyanakkor a tágabban értelmezett tulajdonosi jogok és a korrupció esetében a hatás gyengébb volt. A szerzık egy másik cikke a törvényi szabályozás erejét találta meghatározónak a vállalkozásindítás kapcsán. Igaz, a hatás erıteljesen függött a gazdaság fejlettségétıl is (Aidis et al 2009).

A volt szocialista, átmeneti gazdaságok eseteiben a vállalkozás szempontjából különösen fontos volt a magántulajdon erısítése mind a privatizáció, mind a de novo új cégek alapítása révén (Szerb és Ulbert 2002). Az átmeneti gazdaságok vállalkozóinak nehézségeirıl, a gyakran ellenséges környezeti, intézményi tényezık ellentmondásos hatásairól és az

informális kapcsolatok szerepérıl, ennek a vállalkozásokra gyakorolt negatív hatásait erısíti meg Smallbone és Welter (2001).

Az elızı fejezetben a vállalkozások eredményszempontú felfogása kapcsán említést tettem Baumol tipológiájáról, a hasznos és a destruktív vállalkozásokról. Baumol (1990) szerint az, hogy a vállalkozások produktívak, nem produktívak vagy károsak lesznek, nagymértékben az intézményi struktúrától függ. A bizonytalan politikai helyzet, a korrupcióval terhelt

intézményi struktúra hatására olyan ösztönzési rendszer alakul ki, ami a nem produktív és a destruktív vállalkozási formáknak kedvez (Desai és Ács 2007). Ilyen szempontból az intézményi rendszer fejlesztésének feladata elsısorban nem a vállalkozók kínálatának

50

mindenáron való növelése, hanem a társadalmilag is hatékony, produktív vállalkozási formák meghonosítása, az ilyen tevékenységeket díjazó ösztönzési rendszer kialakítása.

Baumol nagy hatású elméletét és az intézményi közgazdaságtan újabb eredményeit ötvözik azok az elsısorban fejlıdési kérdésekkel foglalkozó közgazdászok, akik a vállalkozás

intézményi meghatározottságát hangsúlyozzák (Douhan és Henrekson 2010, Hwang és Powel 2005, Naude 2010, Verheul et al 2002). Egy újabb cikkben Henrekson és Sanandaji (2010) az intézményi rendszer és a vállalkozás kölcsönös egymásra hatását hangsúlyozva azt mutatja be, hogyan és milyen módon befolyásolja a vállalkozó az intézményeket.

Ma már bıségesen állnak rendelkezésre nemzetközi összehasonlítást is lehetıvé tevı adatok a kormányzati rendszer hatékonyságáról. A Világbank Világ Kormányzati Indikátora (World Government Indicator) hat területet különböztet meg. A Vélemény és kiszámíthatóság

tulajdonképpen a demokratikus kontrol erısségét, a Politikai stabilitás a kormányzati erıszak hiányát, a Kormányzati hatékonyság a közszolgáltatások minıségét, a Szabályozás minısége a magánszektor fejlıdését elısegítı kormányzati politika hasznosságát, a Törvényi

szabályozás ereje a törvényi kontrol erısségét, a Korrupció kontroll alatt tartása a korrupció kiterjedtségét méri (Kaufman et al 2005). A fenti indikátorok vállalkozásindításra gyakorolt hatása meghatározó, azonban a különbözı típusú vállalkozásokra eltérıen hat (Amoros 2009).

Mint a fentiekbıl látható, a politikai tényezık vállalkozásokra gyakorolt hatásának vizsgálata során a vállalkozást meglehetısen leszőkítetten, a vállalkozásindítás értelemében használták.

A különbözı típusú vállalkozásindítás – pl. lehetıség és a kényszer motiválta – és az országok gazdasági fejlettsége azonban minden esetben árnyalta a képet a tényezık hatásának erısségét illetıen (Acs et al 2008). Ez a megközelítés érvényes a következıkben tárgyalt gazdasági tényezık esetében is.

2.3.2. A gazdasági tényezık

Az elızıkben már említettem, hogy a kapitalizmus, mint gazdasági rendszer és a vállalkozás közötti kapcsolat Schumpeter korszakalkotó könyve után meglehetısen bıségesen vizsgált a szakirodalomban (Mises 1942, Schumpeter 1934). Baumol et al (2007) a kapitalizmust a vállalkozói kapitalizmus szinonimájaként kezeli. Egy korábbi írásában Baumol (1968) a vállalkozói aktivitás támogatását tartja a gazdasági rendszer fı feladatának és Kornai (2008) is a vállalkozás szabadságát nevezi a kapitalista rendszer legfontosabb elemének. A Heritage

51

Foundation gazdaság szabadságát mérı indexére és annak interpretációjára a vállalkozás mérése kapcsán térek vissza.

Többször is említést tettem a gazdaság fejlettsége és a vállalkozás közötti kapcsolatról, ami ismét meglehetısen ellentmondásos. Egyrészt megfigyelhetı, hogy az önfoglalkoztatás aránya a gazdasági fejlettséggel csökken (Verheul et al 2002). Az újabb kutatások felhívták a figyelmet az önfoglalkoztatás növekedésére az 1990-es évek végétıl kezdıdıen (Grilo és Thurik 2006, Van Stel 2005, Wennekers et al 2010). A GEM féle TEA index és a gazdasági fejlettség között pedig egy „U” alakú trendvonal fedezhetı fel. Az erıforrás alapú gazdaságok esetében magas a TEA, ami a kényszervállalkozások arányának csökkenése mellett esik, ahogyan az ország átlép a hatékonyság vezérelte fejlıdési szintbe. Az innováció vezérelte gazdaságokat a lehetıség motiválta vállalkozások magas aránya és növekvı TEA jellemez (Acs 2006). A komplex GEI index és a gazdasági fejlettség között pedig egy enyhe „S” alakú, egyértelmően pozitív görbe húzható (Acs és Szerb 2009). Mint látható, a különbség alapvetı oka a vállalkozás eltérı mérésében lelhetı fel. Mindenesetre a ma meghatározó endogén növekedési modellek implikációja leginkább a növekvı vállalkozás és fokozódó gazdasági fejlıdés kapcsolatát látszanak igazolni.

A konkrét gazdasági helyzet, a prosperálás vagy a válság is természetesen hatással van a vállalkozásra. Carre és Thurik (2002) és Wennekers és Thurik (1999) a gazdasági növekedés és a vállalkozás között egyértelmően pozitív kapcsolat talált, függetlenül attól, hogyan és milyen szinten mérték a vállalkozást. Ezzel ellentétben Wong et al (2005) a GEM különbözı TEA indexei és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatot vizsgálva csak a magas növekedési potenciálú vállalkozás esetében tudtak szignifikáns kapcsolatot kimutatni. Keveset tudunk viszont a válság vállalkozásokra gyakorolt hatásairól. Gries és Naudé (2010) egyértelmően a negatív hatásokat hangsúlyozza a strukturális átalakulások elmaradásától az innovációs jellegő fejlesztések hiányán keresztül a hitelezési nehézségekig. A legutóbbi GEM jelentés ellentmondásosabb képet közvetít, ahol a lehetıségek csökkenése mellett – több országban, így Magyarországon is – nıtt a vállalkozói aktivitás (Bosma és Levie 2009).

2.3.3. A szociális-társadalmi tényezık

Az általános szociális, társadalmi tényezık azok, amelyek leginkább a kultúrába ágyazottak vagy univerzális értékkel bírnak (Granovetter 1985, Smith et al 2002). Ezek is lehetnek

52

azonban univerzálisak és kontextus specifikusak sıt egyéni szinten hatók (Hayton et al 2002).

Ebben a fejezetrészben elsısorban az univerzális tényezıkkel kívánok foglalkozni.

A legtöbbünknek ezzel összefüggésben nagy valószínőséggel elıször Max Weber és a

protestáns etika jut az eszébe. Weber (1982) nagy hatású könyvében részletesen leírja, hogyan alakította át a protestáns etika az egyéni viselkedésmódokat, gondolkozást, munkamorált, ami szükséges, de nem elégséges feltétele a kapitalizmus létrejöttének. A protestáns etika fontos részét képezi a felélési életmód helyett a megtakarításra törekvés, amely az eredeti

tıkefelhalmozás kialakulásához járult hozzá. A közismerten sok vallással rendelkezı Indiában végzett jelenkori vizsgálatok is megerısíteni látszanak a kultúra és a vallás szerepét a

vállalkozóvá válásban. Audretsch et al (2007) azt találta, hogy az iszlám és a kereszténység általában inkább vállalkozásbarát, addig a hinduizmus és fıleg az indiai kasztrendszer kifejezetten negatív ösztönzést jelent a vállalkozás szempontjából. A vallásos kontextus specifikus, szociális és idıben változó elemeit és hatásmechanizmusait emeli ki Drakopoulou és Gotsis (2007).

Az egyes országok kulturális karakterisztikáinak leírására leginkább Hofstede négy, késıbb ötdimenzionális kategorizálásához köthetı (Hofstede 2001, 2006, Hofstede és Hofstede 2005). Ezek a kategóriák az individualizmus, a társadalmi egyenlıtlenség, a férfi és nıi szerepfelfogások, a kockázatkerülés és a hosszú távú orientáció. Ezen kategóriák alapján megfogalmazható, hogy a vállalkozás szintje magasabb azokban az országokban, amelyek támogatják az egyéni kezdeményezıkészséget (magas individualizmus), a magabiztos és versenyközpontú férfi szerepeket (férfi szerepközpontúság), elfogadják a moderált társadalmi egyenlıtlenségeket, tolerálják a bizonytalanságot és a többértelmőséget (kockázat-támogató).

Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a kultúra számos közvetítı csatornán keresztül fejtheti ki hatását. Smith et al (2002) és Licht and Siegel (2006) szerint is igen különbözı kultúrájú országok esetében lehet a vállalkozás szintje igen hasonló. Lee és Peterson (2000) modelljében a kulturális tényezık az autonómia, a kompetitív agresszió, a proaktivitáson és az innováció-képességen keresztül hatnak a vállalkozásra.

A Hofstede-féle besoroláson alapuló empirikus tanulmányok ugyanakkor árnyaltabb képet adnak a kulturális hatásokról. Shane (1993, 1994), Shane et al (1995) azt találta, hogy a vállalkozások alapját képezı innováció a magas szintő individualizmus és a kockázatvállalás között pozitív kapcsolat van. A társadalmi egyenlıtlenségek ellentétes hatásokat mutattak a

53

két vizsgált idıszak alatt, a férfias szerepmodell pedig inszignifikánsnak bizonyult. Ameddig a kockázatvállalás elfogadása a vállalkozásindítást pozitívan befolyásolja, (Hofstede 2001), a kockázatkerülés a nagy szervezetekben elısegítheti a de novo és a spin off cégek alakítását.

(Wennekers et al 2002). A vállalkozásindítási motivációk és az ezt támogató intézmények fontossága is számos kombinációhoz vezethet. Amíg a lehetıségek kihasználása és a

nyereségmotívumok inkább jellemzıek a bizonytalanságot akceptáló társadalmakban, addig a kényszermotívumok dominálódhatnak a kockázatkerülı társadalmakban (Hofstede et al 2004). Light and Siegel (2006) arra figyelmeztet, hogy különbözı kulturális kombinációk az optimálisak, ha a vállalkozást a tulajdonosi rátával vagy ha a magas növekedési potenciálú vállalkozások arányával mérjük. Az alacsonyabb fejlettségő, de magas tulajdonosi rátával rendelkezı országokra jellemzı a kollektivista szemlélet, a kockázatkerülés és a nagy társadalmi különbségek, a magas növekedéső cégek inkább az ellenkezı kulturális karakterisztikájú országokban találhatók.