A Regionális, Lokális Környezeti Tényezık

Folytatva a már idézett Granovetter (1985) elméletének gondolatait, a beágyazottság nem csupán általában a kultúrában, hanem a helyi, lokális viszonyokban is megfigyelhetı. A térbeli dimenzió figyelembe vétele, egyes tényezık és elemek térbeli elhelyezkedése, koncentrálódása, az ezeket mozgató mechanizmusok kutatása az elmúlt két évtized

fejleménye (Krugman 1998, Lengyel 2000). Porter (1998b) a versenyelınyök vizsgálatakor arra hívta fel a figyelmet, hogy a fokozódó globalizáció mellett, talán kicsit paradox módon, felerısödött a specializáción és a rendelkezésre álló tudáson, a gazdasági aktorok és

intézmények térbeli sőrősödésén alapuló, csak helyben használható lokális tényezık szerepe.

Érdekes módon ezen még a világot „globális faluvá” változtató új kommunikációs eszközök, a mobiltelefon, az e-mail, vagy az internetes direkt kommunikáció sem változtatott.

64

A regionális, lokális tényezık kapcsán három, egymással szoros kapcsolatban álló fogalomról kell beszélnünk. Ezek az agglomerizáció, a szereplık térbeli közelségén alapuló externális hatások léte, a továbbterjedési mechanizmusokat reprezentáló spilloverek, és a hálózatok, amelyek az együttmőködési formákat jelentik. A mozgató mechanizmusokat írja le a

technológiai innováció és a vállalkozás közötti kapcsolat esetében Acs és Varga (2005), ahol a technológiai fejlıdés alapját jelentı tudás a spilloverek révén válik vállalkozói lehetıséggé.

A tudás, legalábbis egy része biztosan, nem kodifikálható, leírható, hanem rejtett formában van jelen. A sikeres továbbterjedés így megkívánja a szereplık térbeli közelségét. A résztvevık és a splillovert elısegítı intézmények térbeli sőrősödése másokat is az adott térségbe vonzhat és tovább erısítheti az agglomerációs hatásokat. A specializáció növeli a hatékonyságot, ugyanakkor a szereplık közötti kapcsolatok egyre bonyolultabb formákat öltenek. Különbözı szintő és mélységő hálózatok jönnek létre, amelyek a legfejlettebb formái a klaszterek.

Az alábbiakban a regionális-lokális tényezık három fı elemével foglalkozom, az urbanizációval, a hálózatosodással és a klaszterekkel és a humán tıkével.

2.6.1. Az urbanizáció

A vállalkozás végül is városi jelenség. Ha megvizsgáljuk az önfoglalkoztatási vagy

vállalatsőrőségi adatokat, akkor a városok és ezen belül is a nagy városok általában magasabb vállalkozási aktivitást mutatnak (Acs et al 2008). A magyar statisztikai adatok szerint például a hazai vállalkozások mintegy 40% a Központi régióban található, ezen belül is Budapest súlya majd 30 %-os. 2008-ban az átlagos vállalkozássőrőség (1000 lakosra jutó cégek száma) Budapesten 111, szemben az országos 70-es átlaggal (Kkv helyzete 2008).

A nagyobb helyek vonzerejét leginkább az agglomerációs hatásokkal lehet magyarázni. Az urbanizációs agglomerációs hatások egy része a piac méretével kapcsolatos. A nagy piac jó lehetıséget teremt számos kisvállalatnak és kezdı cég számára egyaránt (Reynolds et al 1994). Fontos megjegyezni, hogy a magas populáció önmagában még nem elegendı a vállalkozások létrejöttéhez, ha ahhoz más tényezık és spillover hatások nem párosulnak. A populáció nagysága mellett fontos lehet annak dinamikája is. Míg a növekvı népesség új lehetıségeket, új piacot jelenthet a vállalkozóknak, addig a csökkenı népesség magával hozhatja a vállalkozói aktivitás csökkenését is (Reynolds et al 1999, Verheul et al 2002)

65

A magas populáció-sőrőség, a piacok közelsége és a jó üzleti infrastruktúra rendelkezésre állása számos céget vonzhat az urbanizált térségekbe (Brüderl és Preisendörfer 1998). A nagy metropoliszok számos, egymással akár nem is kapcsolatos iparággal, diverzifikált iparági struktúrával rendelkeznek. A magas cégsőrőség is az alapja lehet annak, hogy más cégek is letelepednek, hiszen a közelség révén fokozódhat a specializáció, könnyebbé és olcsóbbá válhatnak a kapcsolatok (Fujita és Thisse 2002). A nagyvárosokban elegendı iroda, képzett munkaerı, esetleg specializált szolgáltatások, fejlett pénzügyi infrastruktúra, bankok és kockázati tıke áll rendelkezésre (Fritsch és Falck 2007).

2.6.2. Hálózatosodás és a klaszterek

A hálózatosodás a vállalatok belsı szervezési rendszere és a külsı kapcsolatok mentén értelmezhetı. Ameddig a belsı rendszerre a hierarchikus, utasításon alapuló szervezési elv a jellemzı, a külsı kapcsolatok piaci elveken alapulnak. Az elmúlt évtizedekben megfigyelhetı az úgynevezett hibrid rendszerek, hálózatok, elterjedése, amelyekben a hierarchikus és a piaci szisztéma egyaránt megtalálható (Williamson 1975). A hálózatosodás lehetıvé teszi a gyors és rugalmas alkalmazkodást a piaci igényekhez, amit a nagy és nehézkes döntéshozatallal rendelkezı szervezetek nem tudnak hatékonyan kezelni, ugyanakkor a kisebb cégek is könnyebben pótolhatják kicsiségbıl eredı hátrányaikat (Szerb 2003).

A hálózatoknak számos fajtája megkülönböztethetı a lazább beszállítói hálózatoktól a stratégiai együttmőködésen keresztül egészen a bonyolult kereszttulajdonlással jellemezhetı japán kerietsu-ig (Szerb 2003). Miles és Snow (1992) kiemeli, hogy a hálózati tagok a szerzıdéses kötelezettségeken gyakran túlmutató önkéntes együttmőködéseket is

megvalósítanak. A sikeres hálózati mőködést döntı módon befolyásolja a hálózaton belüli kapcsolatok szorossága és tartóssága (Aldrich et al 1996), amelyet majd a társadalmi kapcsolatok között a következı pontban elemzek.

A hálózatok egyik legfejlettebb formája a klaszter, ami az egymással szoros kapcsolatban álló vállalatok és más szervezetek, intézmények földrajzilag koncentrált elhelyezkedéseként definiálható. A klaszter valamilyen specializációt jelent, viszont a klaszterben megtalálható a termelési lánc több szintje is. Emellett a beszállító, a más úton-módon kapcsolódó és a kiszolgáló cégek is a klaszter tagjai éppen úgy, ahogyan a befolyásoló intézmények,

66

kormányzati ügynökségek, egyetemek, kutató központok, oktatási és tréning központok, szakmai szervezetek, kamarák, vagy pénzügyi szervezetek (Porter 1998b).

A klaszterek létrejöttét Fujuta és Thisse (2002) olyan externáliákkal magyarázza, mint a tömegtermelésbıl eredı skálahozadék, a specializált beszállítók és szolgáltatók, a specializált munkaerı és a fejlett infrastruktúra. Porter (1998) pedig a klaszterek versenyt formáló hatásai közt tesz említést a termelékenység növelésérıl, az innováció irányának befolyásolásáról és az új cégek alapítására gyakorolt stimuláló erırıl. A klaszterek ilyen módon elısegítik a szélesebb értelemben használt vállalkozás fejlıdését is.

2.6.3. A humán tıke

A harmadik kiemelkedı fontosságú elem a regionális-lokális tényezık között a humán tıke minısége. A régiók és a városok mintegy az innováció és a kreativitás inkubátoraként szolgálnak, a humán tıke pedig különösen fontos szerepet játszik a regionális növekedés felgyorsításában (Lee et al 2004). A nagy agglomerációs hatású nyílt rendszerő városok különösen hatásosan vonzzák a különbözı hátterő tehetségeket és elısegítik a kreativitás növekedését, a kreatív osztály felemelkedését (Florida 2002). Lee et al (2004) a szociális diverzitás, a kreativitás és a vállalkozás-alapítás között talált pozitív összefüggések nyomán vonta le következtetését a humán tıke lokálisan meghatározó szerepét illetıen.

A nagyvárosokban gyakran találhatók jó iskolák, egyetemek és kutatási központok is. A magas színvonalú képzés nyomán az urbanizált térségek lakóinak tudása általában magas, ami elısegítheti innovatív, nagy növekedési potenciálú cégek létrejöttét. Az egyetemi kutatások spilloverek révén történı továbbterjedését és hatásukat a magas innovativitású cégek alapítására részletesen elemzi USA-beli adatok alapján Anselin et al (1997).

A megfelelı minıségő humán erıforrás rendelkezésre állása különösen lényeges a

technológia-intenzív cégek számára, ha növekedni akarnak és újabb alkalmazottakat akarnak felvenni. Számos város, metropolisz és klaszter képes a specializált munkára alkalmas munkaerıigények kielégítésére is (Acs és Armington 2003, Angel 1991, Porter 2000).