1.6 A sajtó alá rendezés technikai kérdései
1.6.1 Transzkripciós elvek
Gyűjtőmunkája során Karjalainen arra törekedett, hogy a hallott szöveget fonetikailag minél pontosabban dokumentálja. Erre a 19. század végén más finnugor nyelvek körében is alkalmazott hangjelölést használta. Hagyatékának gondozói, Y. H. Toivonen és Vértes Edit a nyomtatásban is igyekeztek minden kézzel írt jelet visszaadni. Vértes Edit részletes elemzéssel próbálta rekonstruálni Karjalainen munkamódszerét (1984), s külön kötetet szentelt a déli hanti hangjelölés, azon belül az íráshibák kérdésének (1997a). A déli szövegekhez fűzött megjegyzéseinek jelentős része is a kézirat írásképével kapcsolatos (2004).
A 21. század elején viszont, amikor elektronikusan hozzáférhetővé lehet tenni a kéziratot21, a nyomtatott kiadásnak nem feladata, hogy pontosan láttassa a kézirat minden apró részletét. A sajtó alá rendezésben felhasználhatjuk azt a tudásunkat, mely az elmúlt évtizedekben felhalmozódott a hanti nyelvjárások fonémarendszeréről. Ezért Karjalainen fonetikus lejegyzését fonematikus átírásban közöljük, abban bízva, hogy ezáltal könnyebben befogadható példaanyagot bocsátunk a nyelvészek és folkloristák rendelkezésére.
Expedíciójáról hazatérve Karjalainen azonnal hozzáfogott doktori disszertációjához, melynek címe: Zur ostjakischen Lautgeschichte I. Über den Vokalismus der ersten Silbe (1904). Ennek a műnek a nyomán folytatódott a kutatás, mely elvezetett mai ismereteinkhez és az alábbi táblázatokhoz. Az itt közölt fonémarendszerek kialakításában szerepe volt többek között W. Steinitz (1950, 1980), Honti László (1982a, 1984a, 1999) és N. I. Tereškin (1961, 1981) munkásságának, valamint saját tereptapasztalataimnak22.
Az obi-ugor nyelvek első szótagi vokalizmusa mindig gazdagabb volt, mint a többedik szótagé. Ezért ezeket egymástól elkülönítve mutatjuk be.
21 A Finnugor Társaság ígérete szerint ez hamarosan megtörténik.
22 A likriszovói hangtan sajátságaival itt nem foglalkozunk. Az ezzel kapcsolatos információk a szövegközlés mellett olvashatók.
IV. táblázat. A tremjugani nyelvjárás első szótagi magánhangzórendszere
hosszú rövid
veláris palatális veláris palatális
lab. illab. lab. illab. lab. illab. lab. illab.
zárt
u i̮ i ǚ
középzárt
o e ŏ ö̆ ə
nyílt
å ȧ ă ä̆
V. táblázat. A vaszjugani nyelvjárás első szótagi magánhangzórendszere
hosszú rövid
veláris palatális veláris palatális
lab. illab. lab. illab. lab. illab. lab. illab.
zárt
u i̮ ü i ǚ
középzárt
o ö e ŏ ö̆ ə
nyílt
ɔ a ɔ̈ ä ă
A fentebb idézett szerzők a magánhangzófonémákat általában két nagy csoportra osztják:
teljes képzésűekre és redukáltakra. Én a hosszú/rövid felosztást használom. Egyetlen redukált magánhangzópárral számolok, ez az ə/ə̑. Ennek értelmében logikusabb lenne, ha az első szótagban rövid ĕ-t jelölnék. Viszont Karjalainen is ə betűt használt, s rajta kívül a kutatók nagy része, többek között én is eddigi munkásságom során. Az oroszországi kiadványokban is ezt a gyakorlatot követik.
A rövid palatális labiális magánhangzók (ö̆, ǚ) tekintetében a fenti rendszer eltér attól, amit Steinitz és Honti képvisel. A Trj nyelvjárásban ők (Steinitz 1950: 32, Honti 1984a:
20) egy nyílásfokkal lejjebb rakták ezt a két vokálist. A nyíltabbat (nálam ö̆, Hontinál ɔ̈̆
)
Steinitz (1950: 29) inkább allofónnak véli, ugyanis nagyon ritkán és csak meghatározott hangkörnyezetben (k és w után) fordul elő. Ezt a véleményt képviseli Fejes László is (2007, 2008). Abban, hogy én mégis úgy döntöttem, hogy külön fonémaként szerepeltetem az ö̆, ǚ hangokat, része van a N. I. Tereškin által kidolgozott szurguti hanti ábécének, valamint saját tapasztalatomnak. Én a helyszínen az ǚ-vel jelölt hangot zártnak hallottam, az ö̆-vel jelölt hangot pedig a Tromagan mentén kissé nyíltabbnak, a Jugan mentén pedig középzártnak.
A vaszjugani nyelvjárás magánhangzórendszerét minden forrás a vahi nyelvjáráséval azonosnak mutatja be. Ezek egyetlen rövid palatális labiális magánhangzóval számolnak, melyet ö̆-vel jelölnek (Steinitz 1950: 26, Honti 1984a: 19, Tereškin 1961: 9, Gulya 1966:
23). Én azért tartottam meg az ǚ-t, mert Karjalainen a saját feljegyzéseiben egyértelműen és következetesen az ö̆ -től különböző jellel jelölte.
A fenti táblázatban a Vj nyelvjárásban megkülönböztetünk középzárt (o, ö) és nyílt (ɔ, ɔ̈) hosszú labiális magánhangzókat. Ez a megkülönböztetés Karjalainentól indul, és hangtörténeti szempontból is releváns. Helyenként jelentésmegkülönböztető szerepe is van,
így jogos, hogy külön fonémáknak tartjuk őket (kɔs ’csillag’, kos ’húsz’). Steinitz és tanítványai is érvényesítették a munkáikban (DEWOS)23. Az oroszországi hagyományban viszont Tereškin és követői nem jelölték külön az alsó nyelvállású labiálisokat, náluk a
’csillag’ és a ’húsz’ homoníma: k͔os.
VI. táblázat. A tremjugani nyelvjárás nem első szótagi magánhangzórendszere
teljes képzésű redukált veláris palatális veláris palatális
zárt
i̮ i
középzárt
e̮ e ə̑ ə
nyílt
a ȧ
VII. táblázat. A vaszjugani nyelvjárás nem első szótagi magánhangzórendszere
teljes képzésű redukált veláris palatális veláris palatális
zárt
i̮ i
középzárt
ə̑ ə
nyílt
a ä
A VI. és VII. táblázatból nyilvánvaló, hogy a 19/20. század fordulóján még mindkét nyelvjárásra jellemző volt a magánhangzóharmónia. A többedik szótagi magánhangzók az első szótag hangrendjéhez igazodtak, ezért mindegyik magánhangzónak volt palatális és veláris változata. A középső nyelvállású magánhangzók csak toldalékokban jelentek meg:
a tremjuganiban az e, e̮ többek között a felszólító módú, tárgyas ragozású, 2SG személyű alakban.
A vaszjuganiban az o/ö előfordul az ablativus ragjában, valamint a 1PL személyű birtokos és igei személyragban. A passzívum jelében a Trj-ban -o-, a Vj-ban -u- van. Az összetett szavak természetesen lehetnek vegyes hangrendűek.
Megjegyzések a VIII. és IX. táblázathoz:
1. Az oroszországi gyakorlatban a keleti hanti írásbeliségben megkülönböztetik a k fonéma két változatát aszerint, hogy magas vagy mély magánhangzók környezetében jelenik meg.
Ezt a gyakorlatot én is átvettem a szurguti hanti kiadványaimban előbb k/k͔, mostanában k/q alakban, bár elismerem, hogy a két hang nem külön fonéma, csak egymás allofonjai. A kéziratban Karjalainen nem jelölte a kétféle k között különbséget. A KT szótárban Toivonen a velaritásra utaló, hátrafelé mutató éket alkalmazta a betű alatt (k͔). Ezt a gyakorlatot a DEWOS nem követte. Mindkét szótárban elkülönülnek a magas és mély k-val kezdődő szavak, ugyanis a mély k͔ a déli és az északi nyelvjárásokban réshangúsodott.
23 Valójában Karjalainen nem jelölte következetesen az o, ö középzárt voltát, én a DEWOS nyomán javítottam ott, ahol szükséges volt. Ezen kívül azt a jelet, melyet Karjalainen a Vj középzárt o jelölésére használt (o̭), a DEWOS a Trj adatokban ŏ-val írja át.
Ezekben a nyelvjárásokban a χ már önálló fonéma, és a szótárban is külön kezelendő. Jelen szövegközlésben – Karjalainen eredeti lejegyzését követve – nem jelölöm a k veláris voltát.
VIII. táblázat. A tremjugani nyelvjárás mássalhangzórendszere
bilabiális alveolaris kakuminális palatális veláris labiális veláris
Zárhang p t ť k ko
Réshang w s j ɣ ɣo
Affrikáta č
Nazális m n ṇ ń ŋ ŋo
Laterális
réshang ʌ ʎ
Likvida ḷ
Tremuláns r
IX. táblázat. A vaszjugani nyelvjárás mássalhangzórendszere
bilabiális alveolaris kakuminális palatális veláris
Zárhang p t ť k
Réshang w s j ɣ
Affrikáta č
Nazális m n ṇ ń ŋ
Likvida l ḷ l’
Tremuláns r
2. A Trj és Vj nyelvjárás mássalhangzórendszere egyrészt a laterálisokban különbözik (Trj zöngétlen spiráns ʌ, ʎ, Vj likvida l, l’), másrészt abban, hogy a Trj nyelvjárásban kialakult egy labiális veláris sor. Nyelvtörténetileg ezek a hangok ott jelentek meg, ahol a VVj nyelvjárásban a k, ɣ, ŋ előtt labiális magánhangzó áll, pl. VVj jök- > Trj jeko- ’táncol’, VVj öɣi > Trj. ä̆ɣoi ’lány’, VVj jöŋ > Trj jeŋo ’tíz’.
3. Karjalainen viszonylag következetesen jelölte a kakuminális ṇ hangokat, ezt megtartottam a szövegközlésben is. A mai nyelvtanok már nem számolnak önálló ṇ fonémával.
4. A V és Vj nyelvjárások mássalhangzórendszere azonos fonémákból áll, de a fonémák gyakorisága különbözik, ugyanis az l- kezdetű V szavak egy része a Vj nyelvjárásban j-vel vagy magánhangzóval kezdődik. Ezek azok a szavak, melyek az uráli/finnugor alapnyelvben *s-/*š- kezdetűek voltak (Honti 1982: 121).
5. A kéziratban Karjalainen a dentális (Vj l, Trj ʌ, Vj, Trj n, r, t) mássalhangzók pontosabb képzési helyét a betű alatti előre és hátra mutató ékkel (˱˲) jelölte. Mivel ezeknek nincs fonematikus értékük, elhagytam őket.
6. A kéziratban Karjalainen az orális zárhangok (p, t, k) aspirált képzését is jelölte a betű fölötti aposztroffal, ezt sem tartottam meg az átírásban.