3.2 A Vj nyelvjárás grammatikája a szövegek tükrében
3.2.3 Névmások
3.2.4.3 Tárgyas ragozás 146
XVII. táblázat. A tárgyas ragozás paradigmája a Vj nyelvjárásban (jelen idő wə- ’vesz’)
Tárgy száma
Sg Du Pl
1sg wə-l-im wə-l-əɣl-äm wə-l-l-äm
2sg wə-l-in wə-l-əɣl-än wə-l-l-än
3sg wə-l-tə wə-l-kəl wə-l-l-əl
1du wə-l-imən wə-l-əɣl-əmən wə-l-l-ämən
2du wə-l-ətən wə-l-əɣl-in wə-l-l-in
3du wə-l-ətən wə-l-əɣl-in wə-l-l-in
1pl wə-l-iw wə-l-əɣl-öw wə-l-l-öw
2pl wə-l-ətən wə-l-əɣl-in wə-l-l-in
3pl wə-l-il wə-l-əɣl-äl wə-l-l-äl
A múlt idejű paradigmákból csak az 1SG személyű alakokat idézem:
XVIII. táblázat. Múlt idejű, 1SG személyű, tárgyas ragozású igealakok a Vj nyelvjárásban
Tárgy száma
SG DU PL
Imperfectum wə-s-im wə-s-əɣl-äm wə-s-l-äm
Perfectum wəj-im wəj-əɣl-äm wəji-l-äm
Imperfectum Historicum wə-ɣäs-im wə-ɣäs-əɣl-äm wə-ɣäs-kəl-äm
wə-ɣäs-l-äm Perfectum Historicum wə-ɣäl-im wə-ɣäl-əɣl-äm
wə-ɣäl-kəl-äm
wə-ɣäl-l-äm
Tárgyas ragozású alakok a szövegekben:
(93) uɣ-ǝ̑m nǚŋ-ä năra-l-i̮m.
fej-1SG te-LAT lehajt-PRS-SG<1SG
’Fejem hozzád lehajtom.’ (Vj1/188–189) (94) mä wajk-am köt-əl kǚr-əl tŏɣ ari̮tǝ̑-l-tǝ̑.
én állat-1SG kéz-3SG láb-3SG oda eltör-PRS- SG<3SG
’Állatom kezét-lábát eltöri.’ (Vj1/665–666) (95) jäwət ärəɣ săɣǝ̑-w köl mä ulǝ̑ŋtǝ̑-s-i̮m.
hét ének dallam-ADJ szó én elkezd-IMPF- SG<1SG
’A hét ének dallamú szót elkezdtem.’ (Vj1/1) (96) jəɣ-əm-nə män-ä i̮l əsəl-s-ətə.
atya-1SG-LOC én-LAT le enged-IMPF- SG<3SG
’Atyám hozzám leengedte.’ (Vj1/179–180) (97) wăɣ möɣər ťäɣ jɔɣi̮-mi̮n ulǝ̑ŋtǝ̑-s-l-am.
vas bunkó ím üt-CNV elkezd-IMPF-PL-1SG
’Vas bunkóval ütni kezdtem őket.’ (Vj1/689–690)
146 KarjGr 182–186
(98) mä käst-ä kǚrt-im.
én keres-INF nem-tud-PRF. SG<1SG
’Nem tudom megtalálni azt.’ (Vj1/11) (99) ńoɣi-l ellä kot ṇoka-l-i̮l.
hús-3SG vajon hol csíp-PRS- SG<3PL
’Húsát vajon hol csípkedik.’ (Vj1/147–148)
Tárgyas és passzív ragozás egymást követi ugyanabban a jelentésben:
(100) karman-oɣ nuɣ wə-s-im wăɣ möɣər män-nə nuɣ täl-l-i.
zseb-ABL fel vesz-IMPF- SG<1SG vas bunkó én-LOC fel húz-PRS-PASS.1SG
’Zsebemből elővettem, a vas bunkót én előhúzom.’ (Vj1/424–426) 3.2.4.4 Felszólítás, óhajtás
A közvetlen felszólítás (imperativus, IMP) a 2. személyekben, a közvetett felszólítás (óhajtás, optativus, OPT) a 3. személyekben jelenik meg.
XIX. táblázat. Felszólító módú igealakok a Vj nyelvjárásban
Alanyi ragozás Tárgyas ragozás
SG DU PL
2SG wəj-ä wəj-i wəj-iɣl-ä wəj-il-ä
3SG wəj-itä wəj-äti
2DU wəj-itən wəj-itən
3DU wəj-itenä(ti) wəj-ikənäti
2PL wəj-itəɣ wəj-itəɣ
3PL wəj-ijilä wəj-itäti
A kettős és többes számra utaló, felszólító módú alakok csak 2SG személyben vannak adatolva Karjalainen nyelvtani feljegyzéseiben.
A szövegekben a leggyakrabban 2. személyű felszólítással találkozunk:
(101) ăpa, nǚŋ mänt äl wəl-ä.
apa.VOC te én.ACCPROH megöl-IMP.2SG
’Apám, ne ölj meg engem.’ (Vj1/351) (102) əḷḷə məɣ ti-mə köl nuk män-ä lŏŋt-i̮.
nagy föld születik-PTC.PST szó fel én-LAT sorol-IMP. SG<2SG
’A nagy föld szülte (=ősi) szavakat sorold fel nekem.’ (Vj1/189–190) (103) äŋkä mä köčki-m män-ä tuɣ-i̮.
anya.VOC én kard-1SG én-LAT hoz- IMP. SG<2SG
’Anyám, hozd ide a kardomat.’ (Vj1/248–249) (104) pojsem winčiw awt-ǝ̑w kar-am toɣ jö̆r-itən.
jégeső hasonló haj-ADJ hím_állat oda köt-IMP.2DU
’Jégeső sörényű lovamat oda kössétek.’ (Vj1/121–122) (105) jɔmänčk-ə mänt-pə məj-itəɣ.
bogyó-INS én.ACC-PCL ad-IMP.2PL
’Nekem is adjatok bogyót.’ (Vj1/723–724) Az óhajtás ritkábban fordul elő:
(106) kǝrǝɣ köl čǝkǝ äl ǝslil-äti.
bűnös szó nagyon PROH enged-OPT.SG<3SG
’Ne engedje [szólni] a bűnös szavakat.’(Vj2/165–166)
Van egy, a nyelvtani feljegyzésekben nem dokumentált, összetett igealak, mely figyelmet érdemel. Az alábbi mondatokban fordul elő:
(107) il ti-ntə öɣ-əŋ lät-l-öɣ, păk-ə̑ ŋ lät-l-öɣ (…)
el születik-PTC.PRS lány-ADJ idő-PL-1PL fiú-ADJ idő-PL-1PL
məŋ kǚrm-im-öɣ murlǝ̑ŋ ḷɔ̈ k i̮l äl mŏḷki̮ tu-s-ati̮.
mi lép-PTC.PST-1PL havas nyom le PROH felejt hoz-?IMPF-OPT.3PL
’Ezután születő lányaink, fiaink el ne feledjék az általunk kitaposott havas ösvényt.’
(Vj1/ 559–560)
(108) ilə ti-ntə öɣ-əŋ lät, ilə ti-ntə păk-ə̑ ŋ lät (…)
el születik-PTC.PRS lány-ADJ idő el születik-PTC.PRS fiú-ADJ idő mä-tim ji̮r i̮ɣ-ǝ̑m-am tăɣi̮ il äl moḷki̮ tu-s-at.
én-magam áldozat akaszt-PTC.PST-1SG hely el PROH felejt hoz-?IMPF-OPT.3PL
’Ezután születő leánynép, fiúnép el ne feledje, hol akasztottam fel az áldozati ajándékot.’ (Vj1/622–623)
(109) koɣ ärəɣ ärəɣ-tə ku-nǝ̑ koɣ mańť mańť-ťǝ̑ ku-nǝ̑
hosszú ének énekel-PTC.PRS férfi-LOC hosszú mese mesél-PTC.PRS férfi-LOC
mä ji̮ńť-m-am wej-əŋ ńal ji̮r il äl moḷki̮-tu-s-at.
én beszúr-PTC.PST-1SG nyél-ADJ nyíl áldozat el PROH felejt hoz-?IMPF-OPT.3PL
’Hosszú éneket éneklő férfi, hosszú mesét mesélő férfi az általam beszúrt nyeles nyíl áldozatot el ne feledje.’ (Vj1/658–660)
(110) ül wäńəm-pəw sat-kan öɣi-nə läl-tu-s-ati̮.
hideg arc-ADJ száz-cár lány-LOC lélegzik-hoz-?IMPF-OPT.3PL
’Hideg arcú száz uralkodó lány fújjon.’ (Vj1/638)
A négy előfordulásból három (107)–(109) azonos szóalak, és azonos kontextusban fordul elő: a főhős azt kívánja, hogy az utána jövő nemzedékek is emlékezzenek szakrális cselekedetére. A szószerkezet egy igekötővel kezdődik (i̮l ’le’ vagy il ’el’, a kettő közül valamelyik íráshibás), egy tiltó szócskával folytatódik (äl), mely a továbbiakban felszólító módú igét feltételez. Az összetett igealak első tagjának (moḷki̮ ’emlékszik’) csak a puszta igetöve jelenik meg. A második tag (tu- ’hoz, visz’) segédigeként viselkedik, melynek az a funkciója, hogy személyragokat vegyen fel. Problematikus a -s- elem szerepe. Nehéz múltidőjelként elemezni, de arra sem adnak a szótárak semmilyen fogódzót, hogy igeképzőnek tarthassuk. Az -at(i̮) személyrag felszólító módú, tárgyas ragozású 3SG alak.
Karjalainen is felszólító módú igével fordította a margón (a Vj1/559–560 sorhoz fűzött jegyzetben elkööt unhoittako ’ne feledjék’, a Vj1/622–623 sornál elköön unhoittako ’ne
feledje’). Éppen, mivel szakrális kontextusban fordul elő ez a kifejezés, feltételezhető, hogy archaikus, megőrzött régiség.
A negyedik előfordulás (110) nem tiltás, hanem felszólítás. Karjalainen ezt is fontosnak tartotta lefordítani (tuulkoon ’fújjon’). Az összetett igealak első tagja ’lélegzik’ jelentésű, de itt is a második tag hordozza a toldalékokat. A tu(s)- grammatizálódását mutatja, hogy Karjalainen a (109)–(110) mondatokban egybeírta a két igét. Figyelemre méltó, hogy ebben a két mondatban az ágens LOC raggal van jelölve, ami a passzív szerkezetekre jellemző vonás147.