Jegyzetek a Trj4 szöveghez tarnəŋ arəɣ ’hősének’

kåniki arəɣ ’Fejedelem éneke’

646 soros, 1322 szóból álló, befejezetlen hősének a kézirategyüttes 33–69. lapján, a Tremjugan. Kielennäytteitä II. ’Tremjugan. Nyelvmutatványok II.’ címlappal ellátott részben.

Az ének címe egyben a műfaja is, melyet Karjalainen így jellemez: „tarnəŋ arəɣ (t. kăntəɣ arəɣ) harci ének vagy hanti ének: régi ének, osztják epikus ének, melyben a hősök mindig rénszarvassal utaznak (hangszeres kíséret nélkül éneklik őket)” (KT 1021)¹²⁴.

A tarnəŋ jelző alapszava (tārən, terən) az egész hanti nyelvterületen ismert, balesetet, sérülést, vérontást okozó istenség neve (JugrUsk 363, FFC 44: 356, Relig2: 261).

Az alcím nehezen értelmezhető, ugyanis az énekben megjelenő hősök bármelyikét nehéz kån iki istenséggel azonosítani. Az ének során a női főszereplő, Nőstény-coboly-kölyök-coboly-képében-megjelenő-istennő szólal meg 1SG személyben.

Az ének tartalma:

Az ének elején egy női istenség „Nőstény-coboly-kölyök-coboly-képében-megjelenő-istennő” (a továbbiakban Cobolyképű-istennő) elmondja, hogy az események színhelye

„Bálványok-lába-férfi-szellemek-lába-férfi-fejedelmes-városa”. Ez az ő székhelye, innen terjed az ő híre-neve szerte a világban (1–27). Éjszakára elcsendesül a város, ahol – mivel a városlakóknak nincs semmilyen okuk arra, hogy felmenőik halála miatt bosszút álljanak – békésen folyik az élet (28–49). Elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz (50–61). Az istennő alattvalói vadászni indultak, egyesek a fenyőerdő, mások a vegyes lombos erdő irányába (62–75). Az asszonyok otthon várnak (76–82). A függönnyel elkerített szobarészben dolgoznak, varrnak, hímeznek (83–96). Visszatérnek a vadászok. Akik a fenyőerdőbe mentek, azok mókusokat ajándékoznak az istennőnek, akik a vegyes lombos erdőbe, azok pedig cobolyokat (97–121). Az énekes közbevetése: ugyan, miért mondom ezt az

124 tarnəŋ arəɣ (t. kăntəɣ arəɣ) vanha laulu, ostj. kertomaruno, jossa aina poroilla sankarit matkustavat (näitä lauletaan ilman säestystä).

értelmetlen éneket (122–126). A városban a jövőbe látó nők idegen hadak támadását, a jövőbe látó férfiak lánykérő menet érkezését jósolják, ezért a helybéliek őrséget állítanak (127–139). Elkezdődik a készülődés a támadásra: mindenki sürög-forog, a nők és a férfiak a vár(os) szögletein kémlelik a környéket (140–157). A folyó alsó folyása felől nagy szánok közelednek, rajtuk két istenfiú, két egyívású, azonos termetű hős (158–174). Az elöl jövő neve „Füstös-réce-folyóági-kékcsőrű-réce-folyóági” fejedelemnőfi (a továbbiakban Füstösréce-folyóági-hős), két szép rénszarvas húzza a szánját (175–194). Az utána jövő vitéz szánját szintén két rénszarvas húzza, ő is messze földön híres, a neve „Állatokkal-díszített-kemény-páncél” (a továbbiakban Kemény-páncél) (195–219). Elmondja, hogy

„Varkocsos-bálványkép-hajcsimbókja-vasalt-bálványkép-hajcsimbókja” nevű városból jön (a továbbiakban Varkocsos-bálványkép-városa), s a ház lakói elébe futnak (220–227).

Cobolyképű-istennő a függöny mögött előkészíti a főzést, s egy kis idő múlva lábdobogást hall a pitvarban (228–245). A két hős jön, hallatszik a páncéljuk és kardjuk zörgése.

Kinyitják az ajtót és belépnek a házba (246–267). Fejet hajtanak a ház szent sarka felé, és leülnek a fekvőhely szélére (268–282). A szakácsnő egy füles üstbe rakja a húst, megtölti vízzel és a tűzre akasztja (283–295). Miután megfőtt a hús, leveszi az üstöt a tűzről és fatányérokba kitálalja az ételt (296–310). A három istenség (az istennő és a két vendég) enni kezd (311–317). Füstös-réce-folyóági hős megszólal, azt mondja, hogy ha Cobolyképű-istennőnek kedve támad Varkocsos-bálványkép városába költözni, akkor fésülködjön meg [ezek lehettek a lánykérés szavai, melyet nem a vőlegény mondott el, hanem az öccse] (318–347). A lakoma után még annyi időt töltöttek a házban, amíg három ölnyi fa elég a kályhában, majd az alattvalók kitódultak a házakból (348–372). Füstösréce-folyóági-hős az őrtoronyban éjszakázik, Cobolyképű-istennő és jegyese, Kemény-páncél a függöny mögötti kényelmes fészekben fekszik le, föl-föl ébredve alszanak, míg a csillagok fent vannak az égen (373–397). Füstösréce-folyóági-hős felébreszti őket mondván, hogy nem szabad sokáig uralkodó nélkül hagyni a városukat (398–428). Az ifjú pár feltápászkodik a helyéről, az istennő díszes köpenyt ölt magára (429–442). Ismét az énekes beszúrása: ugyan, mi következik még ezután (443). Kemény-páncél felül a szánjára Cobolyképű-istennő kiviszi és felrakja a szánra a lakodalomra készített ételt-italt (444–

468). Az énekes közbevetése: ugyan, miért mondom ezt az értelmetlen éneket (469–476).

Füstösréce-folyóági-hős megy elöl, a folyó mentén lefelé, rázza a gyeplőt, az állatok szinte repülnek, fogy a három folyó közti távolság (477–501). Füstösréce-folyóági-hős amint előre néz, már látja is a csillogó fegyvereket Varkocsos-bálványkép városában (502–524).

Cobolyképű-istennő is meglátja a tömör vasból és kőből épült városfalakat. Nemsokára megérkeztek a városba (525–542). Bemennek a házukba, előbb Füstösréce-folyóági-hős a sajátjába, aztán Kemény-páncél és az istennő az övékbe, amely már elő van készítve a lakodalomra (543–565). Cobolyképű-istennő az ételt-italt lerakja a függöny mögé (566–

576). Kemény páncél megparancsolja, hogy a város fölötti zuzmós erdőből hozzanak le húsz réntehént, a füves tópartról pedig hozzanak fel húsz rénökröt (577–604). Kemény-páncél magához hívja öccsét, a Füstös-réce-folyóági hőst (605–613). Addigra a városi ifjak már letaglózták a fűvel jóllakott húsz rénökröt és a zuzmóval jóllakott húsz réntehént (614–

627). Sok napon, sok éjszakán át tartó, isteni nagy lakomát készítettek (627–639). Hét nap, hét éjszaka elmúltával visszatérnek a tevékenységükhöz, szelet, esőt csinálnak, megismétlik az előző évi időjárást (640–646).

Az énekben a rokonságnevek alapján lehet következtetni arra, hogy ki kicsoda és mi történt.

Füstösréce-folyóági-hős bátyjának szólítja Keményt-páncélt, Cobolyképű-istennőt viszont ángyának (bátyja feleségének), aki viszont őt sógorkának (férje öccsének). Ennek alapján következtethetünk arra, hogy Kemény-páncél kérőként érkezett a városba. Az a szó, mellyel Cobolyképű-istennő a férfit illeti (kutə̑ m) nem szerepel a szótárakban, ’kérő’ vagy

’jegyes’ lehet a jelentése. Az énekes szinte mindig Cobolyképű-istennő nevében beszél 1SG

személyben, aki a kérőjével kevesebbet foglalkozik, inkább sógorkája, a Füstösréce-folyóági-hős cselekedeteit kommentálja.

Értelem szerinti fordítás, jegyzetek 1–4. sor

Bálványok-képe/lába-férfi-szellemek-képe/lába-férfi-fejedelmes-városában letelepedtünk.

1–3. ʌuŋkǝ̑t kŏr ko, kȧʌtət kŏr ko ŏrtǝ̑ŋ wåč

A városnév nehezen fordítható. Nemcsak azért, mert homályosak a szavak közötti szintaktikai viszonyok, hanem azért is, mert az egyes szavaknak a magyarban nincs egyetlen, adekvát megfelelője. Ahogyan a tŏrə̑m nem fordítható egyetlen szóval (l. a Vj1/13. sorhoz fűzött jegyzetet), ugyanúgy a ʌuŋk is lehet ’istenség, szellem, védő-, bálvány-, gazdaszellem’.

A szurguti hanti pantheonban a ʌuŋk az animizmusnak megfelelően a természeti jelenségek, anyagi javak vagy földrajzi helyek „lelke”, gazdája¹²⁵. A folklórban a ʌuŋk parallel párja a kȧʌt, mely önmagában ritkán fordul elő (JugrUsk 272, FFC 44: 213, Relig2:160, l. még a Vj1/88–89. sorokhoz írt jegyzetet).

A ʌuŋk hímnemű, a kȧʌt nőnemű istenség. Az, hogy egy istenség férfi vagy női tulajdonsággal rendelkezik, kiderül a nevéből, a jelzős szerkezet alaptagjából: iki ’férfi’, imi ’nő, asszony’¹²⁶, aŋki ’anya’ naj ’istennő’ (Kerezsi 1997a: 35, 1997b: 35–36).

Figyelemre méltó, hogy aťi ’apa’, jəɣ ’atya’ szerepet csak a legfelső isten, tŏrə̑m kap.

A naj szó szintén többjelentésű. Amellett, hogy ’tűz’ jelentése is van, az ŏrt ’hős, fejedelem’ nőnemű párja is ’úrnő, fejedelemasszony’ jelentésben, s mint ilyen, a jelen hősénekben is gyakran előfordul.

A városnévben az első előforduláskor a kŏr ‘kép, ábrázolás’ szó szerepel, a továbbiakban viszont (23–24, 43–44, 127–129) a kǚr ‘láb’. Ha a városnévben a kŏr szó van, ennek többféle értelmezése lehetséges: a) „Istenségek ábrázolását [őrző] férfi, női istenségek ábrázolását [őrző] férfi [lakta], fejedelem [uralta] város”, b) „Istenségekhez hasonló férfi, szellemekhez hasonló férfi fejedelmi városa”. Ha a kǚr szó szerepel a vársonévben, akkor arról lehet szó, hogy az istenségek lába (küldönce?) él a városban, azaz:

„Istenségek lába férfi, szellemek lába férfi fejedelmi városa”.

5–11. sor

Én, „Nőstény-coboly-kölyök-coboly-képében-megjelenő-istennő”¹²⁷, itt ülök (élek, uralkodom) ennek a nagy városnak, nagy falunak a közepén.

125 Az orosz nyelvű szakirodalom a дух szót használja, melyet angolra ’a spirit’ kifejezéssel fordítanak (Kulemzin 2000: 164–168, 2006: 106–108).

126 Az obi-ugor folklór szövegekben a hanti imi, iki és manysi ēkwa, ōjka korábban ’anyó’, ’apó’, fordítással szerepelt. Az anyanyelvű szakemberek többször hangoztatták, nem öregemberről vagy öregasszonyról van szó, hanem egyszerűen férfiról és nőről.

127 A coboly képében megjelenő istennő a Kazim folyó védőszelleme lehet (LNK).

12–27. sor

Szerte a világon, fejedelmek és fejedelemnők uralta folyók völgyében hirdetik a nevemet,

„Nőstény-coboly-kölyök-coboly-képében-megjelenő-istennő” – azt a nevet, ahogyan a Bálványképes-férfi-szellemképes-férfi-fejedelmes városban hívnak engem.

12. əj iɣoʌi ?’együtt’ nincs adatolva a szótárakban.

15–16. ȧr məɣ ʌŏkkǝ̑ (ɔ: ḷŏkkə̑) ťu nä̆mȧm tuʌi̮ a föld minden sarkába elviszik a nevemet feltehetőleg félrehalláson alapuló íráshiba, melyet az idézhetett elő, hogy a məɣ ’föld’

szóvégi spiráns mássalhangzójához hasonult a ḷŏk ’szöglet’ szóeleji mássalhangzója.

A hősénekek szerkezetére jellemző, hogy az énekes az elején bemutatja az események helyét és szereplőit – ez megtörténik a 1–27. sorban, ahol az énekes az istennő nevében beszél, 1SG személyben.

28–34. sor

Az éjszaka hezdetén, a hirtelen beköszöntő sötétség idején még alig ült el az emberek lépteinek a zaja.

Emberi lépések zaja: nappali tevékenység (LNK) 35–49. sor

Mivel bármely földön, bármely vízen apánk, anyánk haláláért nem kell bosszút állnunk, harci útra indulnunk (nincs semmi okunk háborúzni), Bálványképes-férfi-szellemképes-férfi-fejedelmes városban, szélárnyékban, szélcsendes tó csendes partján békésen éldegélünk.

42. əntə tăjtaɣoat birtokol-PTC.PRS-1PL-INSF ’mivel nem birtokolunk, nincs nekünk’

46. wåt kăjʌa szélcsendes kăj- elhagy -ʌa deverbális névszóképző, a participiumhoz hasonló alakot hoz létre, melynek nincs idővonatkozása még relatív értelemben sem (l.

2.2.4).

50–56. sor

Hosszú nyarunk, melynek során az ívó halak védőszelleme segítette az ikrák lerakását, véget ért, (ahogyan az életünk ideje is kevesebb lett), elkopott, mint a csizmánk szőre.

51. imine ’?asszonynő’ – lehetséges összetétel, l. iminiŋe ’asszonynénéd’ (Trj3/31), de az is lehet, hogy íráshiba, helyesen: iminə.

57–61. sor

Nagy-isten-férfi-jó-atyánk rénbika patáját megtartó havú, kemény őszt készít számunkra.

57–58. ənəʌ tŏrǝ̑m ko jəm jəɣəɣo ’nagy-isten-férfi-jó-atyánk’ – a 35–62. sorokban az énekes 1PL személyre vált, tehát az istennő a saját és a városlakók nevében beszél. Ennek része az, hogy a tŏrə̑m-istent is mindnyájuk atyjaként emlegeti, ellentétben a Trj3 hősével, kån iki istenséggel, aki istenfiúként 1SG személyt használ: ənəʌ tŏrǝ̑m ko jəm jəɣəm (Trj3/4–

5, 15–16, 53–54, 61–62, 134–135).

62–75. sor

Fiacskáim (=alattvalóim) egyik fele a fenyveserdő irányába, másik fele a sűrű erdő felé indult. Puttonnyal a hátukon olyanok, mint az erdei manók.

74. wŏnt jǚḷi ’erdei manó/óriás’ – a jǚḷi antropomorf mitológiai lény. „Olyanok, mint mi, csak vadabbak. Szőrös a szemük. A medveünnepi repertoárban szerepelnek, de nem idézik meg őket, az ő nevükben nem énekelnek” (LNK).

76–82. sor

Hogy valahova elmehessünk, minden eshetőségre felkészülve várunk.

Nehezen értelmezhető mondat. Karjalainen lábjegyzete (minden nő otthon van, sehova sem mentek, nincs munka) nem fordítás, csak feltehetőleg az adatközlő magyarázata.

77. kŏʌ mənəm jəɣiɣoat vhova megy-PTC.PST válik-1PL-IMP

78, 80. iʌi kurǝ̑m – kŏʌi̮ kurǝ̑m ’nagyon óvatos, elővigyázatos’ – az iʌi – kŏʌi̮ határozószópár a cselekvés intenzitására utal, vö. a medve kényeztetésére utaló iʌi ḷitpe – kŏʌi̮ ḷitpe kifejezés (Trj2/151–152).

82. məŋ kurǝ̑mtǝ̑ʌŏɣo ’minden eshetőségre felkészülve várunk vö. kurəmtə- ’valaminek a beköszöntését várja, felkészül rá’ (T. 191).

83–96. sor

Nap mint nap felkelünk, a tollas bálvány képét, szárnyas bálvány képét ábrázoló, lógó függöny mögött mi, fémdíszekkel kivarrt ruhájú húsz szolgáló asszony, keskeny fonállal csúcsos fejű mintákat varrunk, melyeknek olyan az alakja, mint a tokhal háti vértje, a kecsege háti vértje.

83–84. kătʌe̮na keʌəɣʌi vö. kătʌi̮n åʌǝ̑ɣ keʌɣəntəʌi (Trj3/119–120). Lehetséges, hogy ugyanaz a kifejezés, de a kătʌe̮na szóalak romlott. L. még a Trj3/119. sorhoz írt jegyzetet, 90–96. A szavak alapalakjai a mondatbeli viszonyokra utaló végződések nélkül vannak felsorolva, ezért nehéz kihámozni a mondat értelmét. A korabeli közönség feltehetőleg az azonos képi/metaforikus gondolkodás alapján értette és értelmezte a hallottakat.

97–102. sor

A fenyőerdő irányába eltávozott fiacskák hazatérnek.

102. nȧmən wi̮ɣǝ̑ʌʌǝ̑t ’leereszkednek a vízpart irányába’ – a hanti települések a vízparton vannak (nȧmən), ahhoz képest az erdő fent van (utə̑ n).

103–111. sor

Mivel én vagyok a város uralkodónője, mivel én vagyok a falu uralkodónője, a fiatal férfi alattvalóim hurokkal fogott mókust ajándékoznak/áldoznak nekem.

109–110. wərten piťpi nirit ʌaŋki ’vörös fűzfabokrokra helyezett hurokkal elejtett mókus’

(LNK).

112–117. sor

A sűrű erdő irányába eltávozott fiacskák hazatérnek.

Karjalainen szaggatott vonallal jelölte a kihagyott három sort: keʌɣəntəm ȧjəŋ ko păɣi̮ʎi̮t

’eltávozott fiatal férfi alattvalók’, mely ugyanaz, mint 99–101. sorokban. Ezeket pótoltam a transzkripcióban, így az ének három sorral hosszabb lett, mint a kéziratban.

118–121. sor

Hajlott körmű hím kölyök cobolyok sokaságát ajándékozzák nekem.

120. tȧrniʌiʌ ismeretlen jelentés és morfológiai alak. Ugyanez a kifejezés előfordul a Trj3/121–125. sorokban is.

122–126. sor

Miért éneklem ezt az énekem hősnőjéről szóló, hazug (vad, ijesztő) éneket?

Az énekes a hallgatóság figyelmének felkeltése érdekében közbeszúrja a saját véleményét.

A wi̮jə̑ ŋ ’vad, félelmetes’, jelző jelentheti azt is, hogy az ének nem érthető, ezért ijesztő vagy haszontalan (LNK). Ugyanez a közbevetés: 471–476. sor.

127–139. sor

Miután „Bálványok-lába-férfi-szellemek-lába-férfi-fejedelmes-városában” a hadsereget előre látó asszonyok észrevették a hadsereget, a násznépet előre látó férfiak észrevették a násznépet, két férfi fiából, három férfi fiából őrséget állítanak.

131. ʎȧʎ sä̆m ’háború/hadsereg csírája/előjele’

134. måj sä̆m ’násznép előjele’

132, 135. imipʌȧt asszony-ADJ-SUBST ’asszonynép’, ikipʌȧt férfi-ADJ-SUBST ’férfinép’ – az imi, iki szavakhoz előbb egy melléknévképző kapcsolódik, majd a ʌȧt ’idő’ jelentésű szóból grammatikalizálódott gyűjtőnévképző (vö. Tra jåqqəŋʌat nép-ADJ-SUBST ’emberiség’).

Hasonló képzés a most közölt Vj szövegekben: öɣi-ŋ-lät ’leánynép’ păk-ə̑ ŋ lät ’fiúnép’

(Vj2/5).

140–145. sor

Isten déli napjának dele még nem jött el, úgy látszik, a városi fiatal férfiak, fiaim/szolgáim már készülődnek.

146–149. sor

Sürgés-forgásuk olyan képet mutat, mint egy tokhalakkal teli fortyogó üsté.

Izgalmas perspektívájú hasonlat: mintha valaki felülről látná a várost, és a benne mozgó embereket. A tokhalakkal teli fortyogó üst egyébként hétköznapi látvány, mert enyvet főznek belőle a hantik (Sirelius 1904: 51).

150–157. sor

A város sarkain felállított őrtornyokhoz odafutnak, nők és férfiak minden irányba körbenéznek.

150–151. urəŋ kåt uri̮ʎi̮ ’szögletes ház szöglete v. sarkos ház sarka’ – valamilyen megfigyelésre alkalmas magas hely, őrtorony lehet. Ugyanez a kifejezés szerepel a 225–

227, 378–379. sorokban.

158–174. sor

Amint nézem, eme sötét vizű szent folyó alsó feléről, amint nézem, a folyó alsó végétől valami istennő szülte két fiú, egyívású, azonos termetű két fejedelemfi közeledik egy függönnyel takart, nagy fedett szánon.

168–170. sȧjǝŋ pəntȧp kåtə̑ ŋ pəntȧp ənəʌ ăɣoǝ̑ʌ Karjalainen a három sort összekapcsolva írta a margóra, hogy suuri reki ’nagy szán’. Valamiféle tetővel ellátott és elfüggönyözött szánról lehet szó.

168. sȧjǝŋ pəntȧp ’függönyös talpú’ Karjalainen először såjə̑ŋ alakot írt, majd az első szótagi magánhangzót palatálisra változtatta, de a második szótagit nem javította. Az énekben még három helyen (197, 457, 465. sor) fordul elő ez a szókapcsolat, mindenütt sȧjəŋ alakkal.

171–172 əj măɣi̮, əj unti̮ ’egyszerre nemzett, egyforma termetű’ – az ének elején a jelző a lánykérőbe érkező két testvért jellemzi (l. még a 280. sorban). Később viszont a három

istenség közös jelzője (311), innentől fogva pedig a jegyespáré (387, 392, 429, 560). Éppen ezért az əj măɣi̮ tágabb értelmű jelentése ’azonos származású, rangú, összeillő’ lehet.

175–185. sor

Elöl a „Füstös-réce-folyóági-kékcsőrű-réce-folyóági” nevű fejedelemnőfi jön, elöl a szánt formás testű két rénszarvas húzza.

184. kȧt nərɣemɣən ’két rénszarvas’ – a nərɣem ’rénszarvas’ szó alapja a nərɣem- ige, melynek jelentése ’rénszarvasszánnal nagyon gyorsan halad’ (LNK).

186–194. sor

Úgy ült a rénbika húzta szán orrába, mint egy valódi rénhajtó ember, a varkocsa végére vörös mókus, szürke mókus farka van ?odakötve. ?Mókusfarokként lobogott a varkocsa.

191–192. tȧrnəŋ ʌȧŋki, kŏʌtǝ̑ŋ ʌȧŋki harcos (vörös), halott (szürke) mókus (LNK)

193. ʌək sä̆ɣo tŏja – a ʌək szóalak többféleképpen értelmezhető: ʌəɣ ’farok’ vagy íráshibával ʌəɣo ’ő’ vagy ʌəɣ ’ők’

194. əj tŏɣoǝ̑ ’ugyanoda’, uʌne̮ksǝ̑k – ismeretlen jelentés, morfológiailag is nehezen elemezhető. Éppen ezért a 193–194. sor fordítása bizonytalan.

195–203. sor

Egy idő múlva egy másik elfüggönyözött nagy fedett szán jön, oldalukon felkantározott két rénszarvas húzza.

195–196. ťut juɣǝ̑ʌ koʌǝ̑m pi̮rnə̑ éneknyelvi kifejezés: azután. Egyéb előfordulás: 444–445, 469–470.

204–219. sor

Az elfüggönyözött nagy fedett szánon ülő, valamely istennő szülte fiút azon a nevén nevezik, sok víz partján országszerte úgy hívják: „Állatokkal-díszített-kemény-páncél” – azon a néven nevezik.

220–224. sor

„Varkocsos-bálványkép-hajcsimbókja-városból-vasalt-bálványkép-hajcsimbókja-városból” jövök/jön.

A városnév fordításának alapja: juɣ ko ’faember’ azaz bálvány, mely összeragadt hajból (pŏńť ’hajcsimbók’) font varkocsokkal van ellátva és vaslemezzel fedve (sä̆ɣo- ’befon’, kȧrt- ’vasal’). A város feltehetőleg ezekről a bálványokról kapta a nevét. Más értelmezés is elképzelhető, de ez tűnik a legvalószínűbbnek. A városnév egyéb előfordulása az énekben: 334–337, 420–422, 519–521, 526–528.

224. jəɣoiʌiʌəɣʌəm ’jövögetek’ – nem világos, hogy ki beszél itt 1SG személyben. Az énekes hirtelen szerepet váltott, és az idősebbik fejedelem nevében szól? Az is lehet, hogy íráshiba, helyesen: jəɣoiʌiʌəɣʌən ’jövöget, jődögél’ (az éneknyelvben a 3SG személy ragja -ən, vö. 2.2.4).

225–227. sor

Az őrtornyoktól, megfigyelő pontoktól leszaladnak az emberek.

vö. még 150–152, 378–379. sorok

228–233. sor

A tollas bálványt, szárnyas bálványt ábrázoló lógó függöny mögé ?valamilyen négylábú állat ?képét ?kicsire hajlítom.

231–232. kö̆təŋ kǚrəŋ sičmȧŋ kŏr – megfejthetetlen kifejezés. A szótárakban nem szerepel sič- szótő, de még hasonló hangalakú, a kontextusba illő szemantikájú szó sem. A kö̆təŋ kǚrəŋ ’kezes-lábas’ négylábú állatra utal. Az északi hanti folklórban is van hasonló kifejezés: jăšing kuring ses voj nyogi moltal ’kezes-lábas nyúl(?) húst rak bele’ (OH I:

378/1865)¹²⁸. Figyelemre méltó, hogy mind a szigvai hanti, mind a tremjugani hősénekben ezt a kistermetű, négylábú állatot akkor főzik, amikor kérők érkeztek a házhoz. Lehetséges, hogy a sič- tabuszó volt, melynek a jelentése elfelejtődött, a hangalakja pedig deformálódott az idők során. A kifejezés a továbbiakban más változatban jelenik meg: sič wåjǝ̑ɣ kŏr (286, 305).

233. mȧnə ȧjɣə måńe̮ksǝ̑ʌi̮ ’én kicsire hajlítom’ – a kéziratban Karjalainen aláhúzta az igét annak jeléül, hogy nem érti, vagy nem tartja odaillőnek. Valóban nehezen értelmezhető.

234–245. sor

Még annyi idő sem telt el, amig egy fazéknyi víz felforr, egyszercsak hallom, hogy a kérge hántott fából készült hosszú pitvarban valamely istennő szülte fiú páncélos lábának, mint égi jávorszarvasnak a dobogása hallatszik.

246–252. sor

Úgy hallom, kérge hántott fából készült hosszú pitvarban valamely istennő szülte két fiú, jó fejedelemfi lépked ott.

247. naksəm juɣ a kéziratban lemaradtak a mellékjelek, helyesen: ńăksə̑m l. Trj3/179.

253–255. sor

Páncél szélének, szablya markolatának zörgő hangja hallatszik.

256–260. sor

Szellem lakta ház keresztléces ajtaját valamely istennő szülte fiú kinyitja.

256–257. jǚḷeŋ kåt si̮ɣʌ oɣopi̮ ’ bálványos ház keresztléces ajtaja’ l. a 74. sorhoz fűzött jegyzetet. A kifejezés egyéb előfordulása: 383–384, 451–452. sor és Trj2/50.

260. puṇčḷi̮ vö. a Trj2/17, 19, 20. sorhoz fűzött jegyzet 261–267. sor

Amint én ülök, kis áradmánytó, kis tó nagyságú házba belépett az istennő szülte két fiú.

270–282. sor

Miután varkocsos fejüket, hajfonatos fejüket meghajtották a szent sarok előtt, az egyívású két fejedelemfi leült a fekvőlóca peremére, a víziszörny megmászta kiálló szegélylécre.

274. ʌȧpʌȧńi̮ ismeretlen jelentés

276–277. jəŋkwäs iki kuŋǝ̑tʌi̮ ki̮pʌə̑ ŋ ʌi̮n ’víziszörny megmászta kiálló szegélyléc’ vö.

Trj2/34–36. sorhoz írt jegyzet.

128 A ses woj fordítható ’csapdá[val elejtett] állat’-nak is.

283–290. sor

A házimunkához szokott asszony belevagdossa a négylábú, (ismeretlen) állatot a vasfogójú fogós fazékba és megfőzi.

285–286. kö̆təŋ kǚrəŋ sič wåjǝ̑ɣ kŏr l. a 231–232. sorokhoz fűzött jegyzetet.

Mivel az énekes itt 3SG személyt használ, feltehetőleg nem az úrnő, hanem valamelyik szolgálóasszony főzött.

291–295. sor

A csapkodó nyelvű, lobogó tűzre felakasztja a vasfogójú fogós fazekat.

291–292. ʌȧp ńȧʌəm tipəŋ nȧj – a ʌȧp – tip jelzőpár feltehetőleg onomatopoétikus szójáték, melynek alapja a ʌȧpəɣ- ’szárnnyal csapkod’ ige.

296–301. sor

Miután a vizét elforrta, vasfogójú fogós fazekat levette a tűzről.

302–310. sor

Az asszony félbevágott fából készült véres edénybe tálalja ki nekünk az (ismeretlen) négylábú állat húsát.

304–305. kö̆təŋ kǚrəŋ sič wåjǝ̑ɣ kŏr l. a 231–232. sorokhoz fűzött jegyzetet.

311–317. sor

Mi, három egyenrangú fejedelmi származék, az istenségnek szánt jókora falatot, a szellemnek szánt jókora falatot kivesszük a tálból.

318–328. sor

A három egyenragú fejedelmi származék egyike, „Füstös-réce-folyóági-kékcsőrű-réce-folyóági” nevű fejedelemnőfi sógorkám ezt mondja, húszfogú nyílásos szája arra a szóra nyílik:

329–333. sor

„Nőstény-coboly-kölyök-coboly-képében-megjelenő-istennő” ángyom, idehallgass:

334–347. sor

Ha „Varkocsos-bálványkép-hajcsimbókja-vasalt-bálványkép-hajcsimbókja” városba készülsz menni, – „Varkocsos-bálványkép” – a fejed búbjáról leomló szép hajzuhatagon húzd végig a fésűdet!¹²⁹

340. əjɣəne – a szóvégi -e talán éneknyelvi sajátság. Beszélt nyelvi alakja əjɣənə

’egyszerre’.

338–341. ’a városra raktad gondolatodat’ = oda készülsz menni

342. sä̆ɣoəm juɣ ko – a városnév első fele. Úgy tűnik, szervetlenül ékelődött a mondatba.

343–344. a fejed búbjánál kezdődő szép teljességed – ?hajad 345. kŏʌ opǝ̑t > opǝ̑t kŏʌ ’hajszálak között rés, választék’

346. kăntǝ̑p ?olyan szerszám mellyel varrást lehet felfejteni v. hajfonatot kibontani (=fésű) (a szótárakban nincs adatolva, csak a kăṇ- ’kibont, felfejt, megold’ ige).

347. nok kătʌte̮ vö. kătʌtə- ’mozdít, húz’

129 Nem feltétlenül az egyetlen helyes értelmezés, mert a mondat összetevőinek a jelentése sem világos.

Ha a fordítás és értelmezés helyes is, akkor sem világos, hogy illik ez a felszólítás az ének kontextusába. Lehetséges, hogy a vőlegény öccse ezekkel a szavakkal kéri meg a város uralkodónőjének a kezét.

348–372. sor

Miután megettünk egy istenségnek szánt jókora falatot, szellemnek szánt jókora falatot, és addig ültünk a sok hajadon szolgálólánnyal teli házban, sok nőtlen szolgalegénnyel teli házban, amíg három ölnyi száraz fa, vágott fa elégett, a városi fiatal férfiak, szolgáim kitódultak a házakból, mint egy kétéves jávor, olyan sebességgel bukkantak fel a házak sarkainál.

366. ʌǚjʌȧʌi ismeretlen jelentésű és morfológiájú szó. Talán köze van a ʌǚj ’genny, epe’

vagy ’zelnicevesszőből font kötél’ szavakhoz, de mindkettő nehezen illeszthető a kontextusba.

368–369. surti̮ ńŏɣo koʌə̑ m ăɣonə̑ ’kétéves jávorszarvas három sebességével’

372. iʌən kåḷi̮/jəti̮ʌ ’?feltűnnek, felbukkannak’ – kåḷi̮- ige nem szerepel a szótárakban, hangalakban a legközelebbi koḷi̮- ’dereng, fénylik’ l. még 394. sor

373–385. sor

„Füstös-réce-folyóági-kékcsőrű-réce-folyóági” nevű fejedelemnőfi sógorkám ezt mondja:

„Füstös-réce-folyóági-kékcsőrű-réce-folyóági” nevű fejedelemnőfi sógorkám ezt mondja:

In document keleti hanti szöveggyűjtése 1899–1901 (Pldal 112-124)