Az ágensjelölés kérdése

A Vj grammatikai vázlatban alaposan körüljárom az ún. „ergatív” szerkezetek kérdését (3.2.4.6). A VVj nyelvjárásokban ugyanis gyakran előfordul, hogy nemcsak a passzív ragozású igék mellett kap a cselekvő/ágens LOC ragot, hanem akár alanyi, akár tárgyas ragozású aktív igék alanya is jelölt lehet. A szurguti nyelvjárásban ez igen ritka. A most közölt szövegben is csak egyszer fordul elő:

(33) ʎä̆ɣo-iḷ-em-nə sȧr-ȧ nǚrtəmtəʌtə-ɣ.

sógor-DIM-1SG-LOC elülső-LAT fut-PST.3SG

’Sógorkám előre futott.’ (Trj4/512–513)

Ha az egész mondatot vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az alany (ʎä̆ɣoiḷem ’sógorkám’) már korábban, az 505. sorban megjelent, csak utána következett egy bonyolult, hat sort elfoglaló jelzős szerkezet. Az 512. sorban újból felbukkanó alany így jogosan kapja meg a visszatért topiknak járó jelölőt, a LOC ragot⁴⁴.

A LOC rag igenév ágensének jelölésére is használatos. Mint a következő fejezetben (2.2.6) tárgyalni fogjuk, a szurguti hanti éneknyelvben igenevek állítmányi helyzetben is előfordulnak. Igenévi állítmány mellett úgy tűnik, a cselekvő lehet NOM alakú (34) és LOC

ragos (35) egyaránt.

(34) ʎä̆ɣo-iḷ-em sŏj-ǝ̑ŋ ńur-ǝ̑ʌ ʌəɣo rä̆ɣoi̮jə-t-ȧʌ.

sógor-DIM-1SG dér-ADJ bőrszíj-3SG ő ráz-PTC.PRS-3SG

’Sógorkám rázza a kifakult gyeplőt.’ (Trj4/492–495) (35) imi-nə wər-əŋ ȧŋɣ-ȧ məŋȧti åmǝ̑t-t-aʌ.

asszony-LOC vér-ADJ tányér-LAT mi.DAT helyez-PTC.PRS-3SG

’Az asszony [az ételt] véres tányérra rakja nekünk.’ (Trj4/307–310)

A (34) és (35) mondatban főnévi cselekvők szerepeltek. Ezek mellett magától értetődik, hogy az igenév 3SG személyű ragot kap. Kérdés azonban, hogy ha a cselekvőt LOC ragos személynévmás fejezi ki, a mondat melyik összetevőjével lesz koreferens az állítmány. Két, többször előforduló időhatározói alárendelésben 1SG személyű, LOC ragos személynévmás mellett az igenév 3SG személyű ragot kap (36)–(37).

(36) mȧ-nə ʌeɣiʌə-t-ȧʌ-nə

én-LOC nézeget-PTC.PRS-3SG-LOC

’amint nézelődöm’ (Trj3/231–232, Trj4/158, 163, 525) (37) mȧ-nə koʌǝ̑ntǝ̑-t-aʌ-nə̑

én-LOC hallgat-PTC.PRS-3SG-LOC

’amint hallgatózom’ (Trj4/239, 246, 401)

Feltehetőleg mindkét szerkezetben a ki nem tett, 3SG személyű tárggyal koreferens az időhatározói mellékmondat állítmánya (’általam azt nézegetvén/hallgatván’).

Előfordul viszont, hogy az igenévi állítmány nem a tárggyal, hanem a LOC ragos cselekvővel koreferens (38):

(38) məŋ-nə ənəʌ påri̮ wä̆r-m-ȧɣo.

mi-LOC nagy lakoma csinál-PTC.PST-1PL

’Mi nagy lakomát csináltunk.’ (Trj4/628–630) 2.2.6 Melléknévi igenév állítmányi helyzetben

Az állítmányi szerepű participium az északi hantiban (és az északi manysiban) grammatizálódott a közvetett információt jelölő cselekvés kifejezésére, azaz az igeragozásban van egy evidenciális paradigma (Nikolaeva 1999). A keleti nyelvjárásokat két részre lehet osztani: a VVj nyelvjárásokban egyáltalán nem fordul elő participium

44 Lehetséges, hogy a Trj4/97–111 sorokban előforduló păɣi̮ʎi̮tnə alak is hasonlóképpen értelmezhető, de ott az állítmány igenév.

állítmányi helyzetben. Ezt az ismeretünket megerősítik a most közölt Vj szövegek is. A szurguti nyelvjárásban viszont az a helyzet, hogy a beszélt nyelvben nem, csak az éneknyelvben lehet találkozni melléknévi igenevekkel állítmányi helyzetben. Az újabb gyűjtésű énekekből az derül ki, hogy a participiumoknak állítmányi helyzetben nincs a ragozott igéktől eltérő grammatikai szerepük, csak a változatosság kedvéért használják őket (Csepregi 2014b, 2014c).

Az eddigi ismereteink alapján két lehetséges grammatizálódási ösvénnyel számolhattunk a hanti evidenciális kialakulásával kapcsolatban:

a/ Az igenévi eredetű verbum finitumok először az éneknyelvben jelentek meg, evidenciális jelentés nélkül, csupán stíluseszközként. Onnan kerültek át az északi hanti és manysi beszélt nyelvbe evidenciális jelentésben. A folyamatot erősíthette az, hogy a két északi obi-ugor nyelvvel kapcsolatban lévő komi nyelv is használ evidenciális módot. A keleti hanti énekekben – a beszélt nyelvitől eltérő nyelvi rendszer sajátságaként – megőrződtek az állítmányi helyzetű igenevek, továbbra is csak stíluseszközként.

b/ Az evidenciális modalitás jelen volt a hanti (és manysi) nyelvjárásokban, az éneknyelvbe a beszélt nyelvből került bele. A keleti hanti beszélt nyelvből kiveszett az evidenciális grammatikai kategória. Az állítmányi helyzetű igenevek csak az éneknyelvben őrződtek meg, egyéb archaizmusokkal együtt.

A most közölt szövegek nem adnak egyértemű választ a kérdésre, de valamivel közelebb visznek bennünket a megoldáshoz. A 646 soros Trj4 hősénekben bőven vannak aktív és passzív ragozású véges igék, de személyjelölővel ellátott, -t- képzős folyamatos és -m- képzős befejezett melléknévi igenevek is előfordulnak állítmányi helyzetben. Ezeknek egy része úgy tűnik, valóban csak a morfológiai alakok sokszínűségét hivatott illusztrálni (39–

(40):

(39) [ʌəɣ] mok-kuj ńŏɣǝ̑s mȧntem wi̮ɣǝ̑ʌtǝ̑-t-i̮ʌ.

ők kölyök-hím coboly én.DAT lerak-PTC.PST-3PL

’Hím cobolykölyköt ajándékoznak nekem.’ (Trj4/119–121) (40) kåt oɣopə̑ -j-i̮ kemən ʌiɣotəɣtə-t-ȧm.

ház ajtó-EP-ABL kint kimegy-PTC.PRS-1SG

’Kimegyek a ház ajtaján.’ (Trj4/451–453)

Hosszú, többszörösen összetett mondatokban csak az utolsó állítmány véges ige, az előtte lévők igenevek⁴⁵. Az igenév lehet befejezett, ilyenkor egyértelmű, hogy előidejűséget is kifejez:

(41) ʎȧʎ sä̆m wu-t-ə̑ ȧr imi-p-ʌȧt ʎȧʎ sä̆m ojǝ̑ɣtǝ̑-m-i̮ʌ

harc szem lát-PTC.PRS sok asszony-ADJ-SUBST harc szem észrevesz-PTC.PST-3PL

måj sä̆m wu-t-ə̑ ȧr iki-p-ʌȧt måj sä̆m ojǝ̑ɣtǝ̑-m-i̮ʌ

nász szem lát-PTC.PRS sok férfi-ADJ-SUBST nász szem észrevesz-PTC.PST-3PL

kȧt ku-ɣǝ̑n păɣ koʌǝ̑m ko păɣ ʎuʎǝ̑ɣtǝ̑-ʌ-i̮.

két férfi-DU fiú három férfi fiú állít-PRS-PASS.3SG

45 Megjegyzendő, hogy Karjalainen nagyon ritkán jelölte a mondatok végét. Végső soron én döntöttem el, hogy mi tartozik egy mondatba, amikor a szöveget értelmeztem.

’Miután a hadsereget előre látó asszonyok észrevették a hadsereg jelét, a násznépet előre látó férfiak észrevették a násznép jelét, két férfi fiából, három férfi fiából őrséget állítanak’. (Trj4/133–139)

A hősének tanúsága szerint az egymást közvetlenül követő cselekvések jelölésére igen alkalmasak a folyamatos melléknévi igenevek. Ezek hosszú, akár több tíz soron keresztül folytatódó mondatokban fejeződnek ki. Az egyszerűség kedvéért kihagyom a bonyolult jelzős szerkezeteket, csak az állítmányokat sorolom fel. Az első állítmányok igető-PTC.PRS -3SG szerkezetűek, az utolsó pedig passzív igealak (igető-PRS-PASS.3SG). A mondat váza:

(42) Az asszony (imi-nə) a húst belevágja az üstbe (nȧmən sä̆ɣoər-t-ȧʌ) vízbe teszi (măʌ-t-aʌ) az üstöt felakasztja (nȧmən i̮ɣǝ̑t-(măʌ-t-aʌ) majd leveszi a tűzről (utə̑ n wə-ʌ-i) (Trj4/283–301).

Bizonyos esetekben az állítmányi szerepű melléknévi igenévnek lehet olyan mellékjelentést tulajdonítani, mely a közvetett információszerzésre utal:

(43) ȧr păɣ-nə kos kä̆ʌəŋ i̮ʌǝ̑ sä̆ŋo-m-i̮ʌ.

sok fiú-LOC húsz rénökör le üt-PTC.PST-3PL

’[Úgy hírlik], a fiúk a húsz rénökröt letaglózták.’ (Trj4/615, 617, 620) (44) koʌǝ̑m jəŋk kǚt-əʌ tir kö̆t wȧn-nə wăʌ-m-aʌ.

három víz köz-3SG szélesség kéz közel-LOC van-PTC.PST-3SG

’[Úgy tűnik], a három folyó közti távolság már karnyújtásnyira van.’ (Trj4/498–

501)

Az igenévi állítmányok ágensének a jelölését a (32)–(36) mondatok világítják meg az előző fejezetben (2.2.5). A LOC ragos ágens használatának sokszor az a célja, hogy a cselekvőt megkülönböztesse a tárgytól:

(45) ʎä̆ɣo-iḷ-em kut-ǝ̑m-nə̑ təɣə wåɣ-t-aʌ.

sógor-DIM-1SG ?jegyes-1SG-LOC ide hív-PTC.PRS-3SG

’Sógorkámat jegyesem ide hívja.’ (Trj4/609, 612–613)

A százhúsz éves Trj4 hősének tanúsága szerint a több cselekvést kifejező összetett mondatoknak csak az utolsó állítmánya verbum finitum, az előtte lévő tagmondatok igenévi predikátumokat tartalmaznak. A mai beszélt nyelvben is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ezek az igenévi állítmányok nemcsak személyjelölő toldalékot kapnak, hanem valamilyen határozóragot vagy névutót is. Tehát itt is érvényesül az (19)–(22) mondatokban tapasztalt laza mondatszerkesztés.