2.2 A Trj nyelvjárás grammatikai sajátságai
2.2.3 A jelöletlenség mint az éneknyelv sajátossága
Az énekek nyelvében megfigyelhető egyfajta analitikus szerkesztésmód. Erre példa a fentebbi (1)–(3) mondat, melyben a többesszám jelét az ȧr ’sok’ határozatlan számnév helyettesíti. A grammatikai viszonyokat a toldalékolás helyett önálló lexémákkal fejezi ki az énekes – vagy még azzal sem, hanem a hallgatóra bízza, hogy kapcsolatot találjon a látszólag összefüggéstelen szavak, szószerkezetek között. A határozórag sokszor elmarad.
Helyhatározó rag (LOC, LAT) különösen olyankor marad el, amikor már maga a szótő is valamilyen lokális jelentéssel bír. Ilyenre akad példa a találós kérdésekben is, mely szintén kötött szövegű folklór műfaj (16)–(17):
(16) jəŋk ŏnt kəmər. jəŋk-ȧ mä̆ɣot-əm pon.
víz belső kupola víz-LAT lemerít-PTC.PST varsa
’Víz belsejében (=víz alatt) valami homorú test. Vízbe merített varsa’. (Trj6/14) (17) jǚŋkəʌ oɣoti̮ wä̆t pirŋi. kǚr-pȧŋ-ʌ-ȧm.
kidőlt_fatörzs felszín öt vadkacsa láb-ujj-PL-1SG
’Kidőlt fatörzsön öt réce. Lábujjaim’. (Trj6/8) A (18) mondatban a LAT rag maradt el:
(18) ḷŏksaŋ tä̆ʌ-ȧ wån ťəŋkər nomǝ̑n păn-ʌ-i̮.
festett ruha-2SG váll vállcsúcs fent rak-PRS-PASS.3SG
’Festett ruhádat felrakják a vállad[ra]’. (Trj1/60, 62, 65)
Intranzitív igék, melyeknek a bővítményei a beszélt nyelvben hol? hová? kérdésre válaszoló határozók lennének, az éneknyelvben néha tranzitív igeként jelennek meg. Így nem határozói, hanem tárgyi bővítményük lesz. Sőt, mivel az igei állítmányok rendszerint passzív ragozásúak, az eredetileg határozói bővítmény a mondat grammatikai alanya lesz (19)–(22):
(19) ŏrt-ǝ̑ŋ wåč məŋ-nə i̮mʌ-i̮.
hős-ADJ város mi-LOC leül-PST.PASS.3SG
’Hős lakta város[ban] mi leültünk/letelepedtünk.’ (Trj4/3–4) (20) tä̆ɣoən ʌår tä̆ɣoən pŏŋǝ̑ʌ məŋ-nə tä̆ɣoən-ɣə åmǝ̑s-ʌ-i̮.
csendes tó csendes oldal mi-LOC csendes-TRA ül-PRS-PASS.3SG
’Csendes tó csendes partjá[n] csendesen ülünk.’ (Trj4/47–49) (21) jǚḷi-ʌi ʌiɣ-əp kåt mȧ-nə åmsi̮-ʌə-ʌ-i.
manó-ADJ gerenda-ADJ ház én-LOC ül-FREQ-PRS-PASS.3SG
’Manóktól való gerendájú ház[ban] üldögélek/éldegélek’. (Trj3/49–52)
(22) min-nə-pə ənəʌ påri̮ păn-ǝ̑m kåt jăkoǝ̑n ʌăŋ-ʌ-i̮.
mi_ketten-LOC-PCL nagy lakoma rak-PTC.PST ház bent belép-PRS-PASS.3SG
’Mi ketten meg belépünk a nagy lakomát készített ház[ba].’ (Trj4/559, 563–565) Az analitikus szerkesztésmód az igén is megfigyelhető. Passzív ragozásban az ige – hacsak nem 1. és 2. személyű személynévmás a páciens – mindig 3SG személyű, már-már megkövesült az alakja. A cselekvőt a LOC ragos személynévmás fejezi ki, melyet minden esetben ki kell tenni. A cselekvő személyét tehát nem az igei személyrag fejezi ki, hanem a kötelezően kitett személynévmás. Az is figyelemre méltó, hogy az énekekben az aktív szerkezetű mondatokban is mindig szerepel a személynévmási alany. Ez sem jellemző a beszélt nyelvre.
Természetesen előfordulnak határozóragos szerkezetek is, akár aktív (23), akár passzív (24) ragozású igékkel:
(23) ut wŏnt-i̮ pä̆ḷk-əʌ-ȧ mȧ jəm keʌɣəntə-ʌ-əm.
fent erdő-ADJ fél-3SG-LAT én jó felmegy-PRS-1SG
’A felső erdő irányába megyek’. (Trj3/106–111) (24) kȧt ȧs-ɣən jåɣǝ̑rt-a mȧ-nə jŏɣoti̮ʌə-ʌ-i.
két folyó-DU kereszteződés-LAT én-LOC érkezik-PRS-PASS.3SG
’Két folyó kereszteződéséhez megérkezem.’ (Trj3/205–208)
Úgy tűnik, hogy az éneknyelvben lazább szabályai vannak a jól formált mondatnak. A morfológiai megformáltságnál fontosabb a variálhatóság szabadsága, mely által elérhető a helyes prozódia, egyeztetni lehet a dallamot a szövegsorral.
A mondatokat összekötő utaló- és kötőszók is hiányoznak mind a mitikus énekekből, mind a találós kérdésekből. A metaforákban gyakran semmi sem utal arra, hogy mi a hasonlított és mi a hasonlító – két vagy több kép csak egyszerűen egymás mellé van helyezve. A hallgatónak vagy a megfejtőnek kell kitalálnia, hogy milyen viszonyban vannak egymással a jelöletlenül felsorolt szótövek. A (25) mondatot akár találós kérdésként is meg lehetne fogalmazni:
(25) soɣo ńårǝ̑ɣ wȧť pănə̑ məŋ-nə wä̆rəntə-ʌ-i,
tokhal háti_vért keskeny íncérna mi-LOC készít-PRS-PASS.3SG
čuɣ ok-kə̑ŋ ȧr kănčə̑ məŋ-nə wä̆rəntə-ʌ-i.
hegyes fej-ADJ sok hímzés mi-LOC készít-PRS-PASS.3SG
’???’ (Trj4/90–96)
Mindaddig, amíg a megfejtő számára nem válik nyilvánvalóvá, hogy a tokhal háti vértje az alakja miatt került a mondatba (és nem például az anyaga miatt, melyből akár gombot is lehetne készíteni vagy enyvet főzni), a mondat értelme homályban marad. Egy lehetséges értelmezés: ’Keskeny íncérná[val] tokhal háti vértjé[hez hasonló mintákat] készítünk, csúcsos fejű hímzéseket készítünk.’ Az Ob-vidéki, különböző halfajtákat jó ismerő hallgató szeme előtt rögtön megjelenik a tokhal hátán húzódó, ék alakú porcogósor, így számára könnyebb a megfejtés.
2.2.4 Az igeragozás
Karjalainen grammatikai feljegyzései arról tanúskodnak, hogy a 20. század elején a Trj nyelvjárásnak gazdag igeragozási rendszere volt – gazdagabb, mint amit a mai szurguti területen tapasztalunk (KarjGr 268–288). Az igék ma is használatosak három számban (SG,
DU, PL), három személyben (1., 2., 3.), alanyi, tárgyas és passzív ragozásban. A tárgyas ragozás személyragjai utalnak a tárgy számára is. A 20. század elején két múlt időt használtak (-s jeles és jeltelen), ma a jelölt jelen idővel szemben csak a jeltelen múlt idő áll. Száz évvel ezelőtt a felszólító módú igéknek teljes volt a ragozása, és a passzív igéknek is volt felszólító módú alakja. Ebből mára a 2. személyű felszólítás képessége maradt meg.
A most közölt szövegekben nem találunk példát minden olyan igealakra, melyek Karjalainen grammatikai feljegyzéseiben szerepelnek. Egyáltalán nem fordul elő -s jeles múlt idő. Ennek oka feltehetőleg a műfaj sajátosságaival függ össze. A Paasonen által ugyanakkor gyűjtött jugani mesékben jelen van a kétféle múlt idő. Vizsgálataim szerint azonban nem volt közöttük grammatikai különbség, ezért kopott ki az egyik a beszélt nyelvi használatból. A mesélők csak a stílus élénkítésének céljából cserélgették őket (Csepregi 2004a). Az énekekben azonban a jelölt jelen idő és a jeltelen múlt idő mellett használatosak az állítmányi szerepű, személyragozott participiumok is, l. (32)–(33), (36)–(42) mondatok.
Tehát a stílus élénkítésére nemcsak a mesélőknek, hanem az énekeseknek is megvolt a lehetőségük.
Az énekekben és az imákban találunk példákat a 2. személyű, közvetlen felszólításra (imperativus). Ezekkel találkozhattunk a (4), (6), (7), (10), (14) mondatokban. 2PL
személyű felszólító módú alak:
(26) kos năptǝ̑ɣ nik tuɣ-i̮tǝ̑ɣ húsz réntehén le hoz-IMP.2PL
’hozzatok le húsz réntehént’ (Trj4/592–593)
Közvetett felszólítás (optativus) összesen két helyen jelenik meg, 3SG (27) és 1PL (28) személyben:
(27) kos kä̆ʌəŋ utǝ̑ tuɣ-at
húsz rénökör fel hoz-OPT.3SG43
’hozzon fel húsz rénökröt’ (Trj4/603–604) (28) kŏʌə̑ mən-əm jəɣ-iɣoȧt məŋ kurǝ̑mtǝ̑-ʌ-oɣo.
hova megy-PTC.PST válik_vmivé-OPT.1PL mi várakozik-PRS.1PL
’Arra várunk, hogy elmehessünk valahova.’ (Trj4/76–77, 82)
A most közölt szövegekben nem találunk példát a Karjalainen által alaposan dokumentált passzív felszólító módra.
Az -ŋ- jeles potenciális igenév használata már Karjalainen idejében is eltűnőben volt, kiszorította a kuntə̑ ’mikor, ha’ kötőszó (KarjGr 269, vö. (30) mondat).
A beszélt nyelvben alanyi ragozásban a 3SG személyt Ø morféma jelzi, jelen időben csak az időjel áll az igealak végén. Az énekekben viszont gyakran még egy -ən/-ə̑ n elem is kapcsolódik az időjelhez:
43 A tuɣ-at igealak elemezhető másként is: hoz-PST.PASS.3PL ’felhozattak’.
(29) ȧmp kǚr wȧn-i kărə̑ səɣoəs ʌəɣo ťi wərəntə-ʌ-ən wəʌe.
kutya láb rövid-ADJ tiszta ősz ő ím készít-PRS-3SG PCL
’Kutyák lábának való, vékonyhavú őszt készít, bizony.’ (Trj3/55–58) (30) ʌəko sȧr jŏɣoti̮ʌə-ʌ-ən kuntə̑ , ʌəɣo mȧnt ʌȧɣʌiʌə-ʌ-ən wəʌe.
ő elöl érkezik-PRS-3SG ha ő én.ACC vár-PRS-3SG PCL
’Ha ő előbb érkezik, megvár engem, bizony.’ (Trj3/219–220, 223–224)
Ez az igealak a 20. század végén gyűjtött mitikus énekekben is előfordul (Csepregi 2003b).
Lehetséges, hogy csak töltőelemként, a helyes prozódia miatt, a szükséges szótagszám elérése céljából kerül az -ən/-ə̑ n elem az igealak végére. Az -ən/-ə̑ n személyrag egyébként a 2SG személy jelölője az alanyi ragozásban, tehát a wərəntə-ʌ-ən jelentése a beszélt nyelvben ’készítesz’.
Elgondolkodtató párhuzam, hogy az énekekben az adverbiumoknak szinte mindig az -n végű, locativusi alakjuk jelenik meg (kemən ’kint’, jăkə̑n ’bent’, nȧmən ’lent a parton’, i̮ʌə̑n
’lent’, stb.), akkor is, ha latívusi értelemben szerepelnek (vö. (35), (36), (38), (39) mondatok). Ez is lehet prozódiai eredetű éneknyelvi sajátosság.
Bár nemcsak az igeragozást érinti, itt érdemes szólni az éneknyelvi képzőkről. Ezek a -ʌa/-ʌi/-ʌi̮ alakú, a beszélt nyelvben nem használatos képzők járulhatnak igékhez és főnevekhez egyaránt. Igéhez kapcsolódva a passzív jelen idejű 3SG alakokkal homoním szóalakok jönnek létre, melyeknek funkciója leginkább a participiumokéhoz hasonlít.
Nincs viszont idővonatkozásuk, még relatív értelemben sem (31):
(31) ʌuŋk ʌi-ʌi tä̆ʌ-əŋ puḷ
szellem eszik-DER tele-ADJ falat
’szellemnek ennivaló v. szellem ette egész falat’ (Trj4/313–314)
A Vj nyelvjárásban hasonló funkcióban -i/-i̮ képzőkkel lehet találkozni (l. 3.2.6, (155)–
157) mondatok). Névszóhoz járulva annyi szerepe van a -ʌa képzőnek, hogy jelzi az alapszónak és az utána következő igének vagy névszónak a kapcsolatát:
(32) tårǝ̑ɣ-ʌa pŏrmi̮ʌǝ̑-ʌi̮ kȧt ȧs-ɣən
daru-DER tapos-DER két nagy_folyó-DU
darvaktól taposott két nagy folyó (Trj3/203–205) Hasonló alakok előfordulása: Trj4/46, Trj4/122–124.