L
ulu, a kissé teltkarcsú pincérlány a Caladesi klubnál nincs éppen megelégedve bentlakó élettársával, Wes-sel. A tekergő gyakorlatilag tarhálásból él és nem fizet lakbért. Lulunak kötelezettségei vannak, a lakókocsi ahol együtt élnek nincs kifizetve és néhány hónnappal le vannak maradva a jelzálogkölcsönnel. Lulu játszi könnyen meg tudná keresni a hiányzó összeget, azzal, hogy bájait árúba bocsátaná a vendégeknek, akik kalandjukat beírnák hódításaiknagykönyvébe és hódításukat elmesélnék odahaza, fent északon a barátaiknak. De az ilyenfajta business erős nemtetszéssel van tekintve a menedzsment által, és könnyen elbocsátást
eredményezhet. Mindamellett Wes akkora fringiával rendelkezik, mint egy kanadai tarándszarvas és szexuális rohamainak gyakorisága egy baknyúléval vetekszik. Kétszer egy éjszaka akarja csinálni, miután Lulu hazajön kései műszakjából, és lent a lába között örökké kidörzsölődik, és folyton sebes marad. Lulu megpróbálhatná Wes szerelmes ostromlásait visszautasítani, de volt- már valaha olyan nő, aki nemet tudott mondani egy ezerfontos gorillának és közölte volna vele, hogy csak plátói szerelem létezik közöttük?
Tehát nem lehet csodálkozni, hogy Lulu házsártos reggelente, főleg amikor egy idegent lát az egyik asztalnál és a menüt eléje dobja, és barátságtalanul és szűkszavúan kérdezi.
— Mit hozhatok?
A vendég, egy férfi, inkább egy kisebb és jelentéktelen külsejű ízeltlábú, hatalmas horgas orral, de éles és átható szemekkel, mint aki többet tud, mint amennyit a nagyságához képest, tudnia illene, megfogja Lulu kezét, de inkább az egész alsó karját és így beszél hozzá.
— Ismerősnek látszik. Magát már láttam valahol.
Lulu vállat von, rövid pillantást vet a kis emberre és újra kezdi rágni hólyagba fújható rágógumiját, amit egy órával ezelőtt tett a szájába.
— A mozikban láttam magát, — férfi folytatja, mialatt pimaszul vigyorog, és rémségesen ronda vigyora van. — Maga Jodi Foster fiatalabb nővére. Micsoda hasonlóság?
Igazam van. Nem?
— Nézze, mister, — Lulu előveszi rendelési tömbjét és jobbfüle cimpája mellől előhúz egy plajbászt. — Nem tölthetem az egész napot magával. Rendeljen valamit, vagy szálljon le a biliről, hogy más is kakálhasson.
— Mondok magának valamit, — a teljesen felöltözött férfi, egy kívülálló a nudista körökben, tehát nem lehet tisztelettel lenni hozzá, mondja. — Hozzon nekem egy csésze kávét.
Tejszín nélkül és egy pirított zsemlével, de semmi rákenve, és ha kérdezhetek magától egy kérdést és érdemben válaszol, jókora borravalót kap tőlem.
Lulu rámered az idegenre, mintha nem értené, amit mondott. Elmenne, de a férfi még mindig fogja a karját és vár, amíg Lulu bólint, és akkor ismét kérdez.
— Ismer errefele egy alakot? Berni Higgins a neve.
— Soha nem hallottam róla. — Lulu feleli, gondolván, hogy jobb, ha kimarad abból, legyen az bármi is, ami után ez a szőrös növendékmajom kutatni akar. Néhány dollár borravaló, az semmi. Menjen a menedzsmenthez és kérdezze azokat.
A kis ember előhúz egy vastag pénzköteget, lehámoz róla egy százast és odatartja a pincérlány felé. — Eli a nevem, — mondja, — és ez a magáé, ha a helyes irányba igazít.
Lulu két ujjával összeszorítja a bankjegyet, húzni kezdi, és ahogy Eli lassan kiengedi a kezéből, beszélni kezd. — Menjen a teniszpályára. Berni felesége, Szonja az én legényemmel, Wessel teniszezik. A nevük és a pályaszám ki kell, hogy legyen írva a falitáblára. Kérdezze meg a feleségtől, hogy hol a férje és hogy mit akar az én fiúbarátomtól.
—
H
a arra kerül a sor, hogy valakit kövessen, aki komoly biztosítási csalással van gyanúsítva, Eli meggyőződéssel hisz az alkalmatos álöltözetben. Ahogy elengedi Lulu karját, és a százdollárost vele, így szól hozzá. — Drága szilvabarackom, hozhatja a kávét és a zsömlét, de ne siessen vele.Ki kell, hogy menjek a kocsimhoz és valami könnyebbe kell, hogy öltözzek. Néhány percbe is belekerülhet.
Miután ezt közölte Luluval és miután a kívánatosan teltkarcsú pincérlány eltűnik a konyha irányában, Eli lemegy az alsó szintre, még mindig teljesen felöltözve és bemegy a szaunába, a tornateremmel szemben. Ott felvesz a padról egy strandtáskát, amit két törülközővel egy zuhanyozó könnyelműen otthagyott és kisiet a parkolóba, ahol a kocsijában teljesen
mezítelenre vetkőzik. Átöltözve, vagy inkább levetkőzve, mint egy igazi nudista, a táskával a kezében visszajön és az egyik törülközőt a feneke alá téve, visszaül asztalához és nagy élvezettel elfogyasztja meleg reggelijét, amit Lulu addigra kihozott.
Reggeli után lefekszik közel a teniszpályákhoz egy nyugágyba és nézi, ahogy Szonja játék után játékot nyer és magasra emelt tenyerét összecsapkodja Wes tenyerével. Majd, ahogy Szonja gyalogosan és egyedül hazafele indul, utána sétál, hátra marad és közelebb jön, ahogy az
aszfaltösvény kanyarog a tó körül, és megfigyeli a házat, ahova Szonja bemegy.
Ellépked a ház előtt, megjegyzi a számot, és ahogy látóhatáron kívül kerül, más utat választva gyorsan visszasiet kocsijához. Ott felöltözik, visszahajt Szonja házához és becsönget.
Szonja kinyitja az ajtót. Teljesen mezítelen és meglepettnek néz ki, ahogy meglát egy utcai ruhába öltözött férfit.
— Várjon. — mondja és rávágja az ajtót. — Hadd vegyek fel egy ruhát vagy egy pongyolát.
Néhány perccel később másodszor is kinyitja az ajtót, égszínkék slafrok van rajta és tűsarkú cipő, és mérgesen mered a látogatóra és rákiabál.
— Még mindig itt van? Mit akar? Nem vásárolunk semmit.
— Szonja Higgins? — szemeit az ég fele forgatva Eli nézi a nála jóval magasabb nőt.
— Ki akarja tudni? — Szonja összehúzza a szemeit és úgy néz ki, hogy másodszor is bevágja az ajtót, ezúttal durván a tolakodó lábujjaira.
— Eli Weinstein. — Eli előredugja a kezét és Szonja orra alá tart egy névjegykártyát. — Biztosításvizsgálati nyomozó. A férjével kell beszélnem. Hol van?
— Fogalmam sincs. — Szonja feleli, mialatt nézegeti a névjegykártyát. — Hetek óta nem láttam.
— Lady, — Eli egy lépést előre tesz, egész lábfejét beteszi az ajtóba és megemeli vékony hangját. — Nyomós okunk van feltételezni, hogy a férje bűntettek sorozatát követte el, többek között biztosítási csalást.
— Fogalmam sincs, hogy miről beszél. A férjem nyugalmazott mérnök és komoly
szívbaja van. Nyugdíjáért megdolgozott és se nem csaló és se nem semmiféle zsaroló. Mi nagyon jól tudjuk, hogy mi folyik itt. Mind ezek a hogyan lehet gyorsan meggazdagodni csalások? Ki vette erre rá magát? Ha egy másodpercen belül nem hordja el magát, hívom a rendőrséget.
— Lady, — Eli ismétli. — Egyelőre hagyjuk ki ebből a rendőrséget. Ha a maga férje visszatéríti a pénzt, amit a cégem veszített, nem fogunk bűnügyi vádakat emelni ellene.
— Mennyi pénzt? — Szonja ráncolja a homlokát és karját felemelve készen látszik, hogy mellbe löki a pimaszt, hogy hátrafele bukdácsol kifelé.
— Harminc millió dollárt, plusz néhány százezret a Winnebago lakókocsiért, amit minden bizonnyal saját maga gyújtott fel. — Eli farkasszemet néz a felmérgesedett nővel.
— Mister, — Szonja csípőre teszi a kezét. — Ebből elég. Vigye aljas rágalmazásait valahova máshova. Idáig feltételeztem, hogy esetleg van valami értelme, amit beszél. Ez már több a soknál. Nem kaptunk semmiféle pénzt senkitől. Tűnjön el, mielőtt elvesztem a türelmemet és nem állok jót magamért.
— Rendben. — Eli feleli. — Megyek, de mondja meg a férjének, hogy itt voltam és a saját érdekében jobban teszi, ha kapcsolatba lép velem. A problémát megoldhatjuk könnyen is, vagy fájdalmas kínok között. Ez már teljesen tőle függ.
— Wes, — Szonja hátrafordítja a fejét és bekiabál a házba. — Gyere ide és dobd ki ezt az alakot.
Wes tűnik fel a ház belsejéből. Megragadja Eli grabancát és nadrágja ülepét és kilöki a bokrokba. — Hagyjon békét a hölgynek. — kiabálja utána. — A hölgy velem van és bármit is csinált vagy nem csinált a férje, mi semmit nem akarunk tudni róla.
—
A
bozót valamiféle jázminbokor lehet. Szép virágok és kellemes illat, és Elinek nem esett baja.Még a büszkesége sem sérült meg. Hozzá van szokva az ilyesféle reagálásokhoz, a
gyanúsítottaktól. Férj látóhatáron kívül és az asszonyság máris közös szalmazsákon hentereg egy izomember bugyutával. Odahívja, ha kidobó emberre van szüksége és azt hiszi, hogy mostantól fogva az élet csupa rózsaillat és akácméz. Nem, ha én, Eli Weinstein vizsgálja az esetét.
Százmilliókat szereztem már vissza a főnökömnek. Mrs. Higgins nagyon meg fogja bánni, ha nem kooperál.
Mindezt átgondolva Eli lekeféli a gallyakat és a leveleket a ruhájáról és a kocsijához megy, amit a sarkon túl hagyott a tilos a parkolás tábla alatt. Beindítja laptopját és internet szignált keres. Talál egyet, elég közel van Berni házához és gyorsan beregisztrálja komputerjét a hálózatukra. Harminc percen belül Szonja emailt küld, feltehetően a férjének, és Eli letölti a saját gépére. A magas technika és a legújabb software mindig meghozza az eredményt. Ebben az egyben Eli és főnöke mindig megegyeztek.
Mialatt az email letöltődik és Eli várja a feltehető választ, mobilján feltárcsázza főnökét, John Bannistert, a Great Amerikai Újrabiztosító vállalat vezérigazgatóját.
— Hello, Mr. Bannister. — Eli kezdi. — Jó nyomon vagyok, de szükségem lenne egy hatékony pörölycsapásra, olyanra, amilyen csak önnek van.
— Rendben, legyen pörölycsapás, de elmagyarázná pontosabban, hogy miről van szó?
— Kapcsolatba tudna lépni az illetékes Floridai Internet szolgáltató céggel? Verizon, vagy valami hasonló a neve és szerezze meg az IP számot a gépnek, ahonnan ez az email jönni fog. A küldő a mi emberünk és lehet a világon bárhol, de megfogjuk.
— Remek ötlet, Eli, vedd megtörténtnek.
— Köszönöm, — Eli feleli és hangjából ítélve felettébb büszke lehet magára. — De szükségünk lenne az illető tényleges címére, hogy kellő nyomást gyakorolhassunk rá. Az illető valószínűleg elbújt valami rejtekhelyen és jó oka lehet rá. Nem lesz könnyű megtalálni, de én megteszem, amit lehet. Minél többet tudunk személyes adatairól, annál könnyebb lesz jelentős összegeket visszaszerezni tőle.
— Mik az esélyek? Mennyi százalékot tudunk visszakapni dolláronként.
— A bukméker szerint a teljes harminc milliót. A bukméker biztos benne, hogy Higgins egy ravasz svindli-mester és azt hiszi, hogy engedélye van lopni. Feltehetőleg, ebben a
pillanatban is, ahogy itt beszélünk, valami nagyskálájú szélhámosságon munkálkodik.
— A felesége benne van a dolgokban?
— Nem hiszem. Egy falusi libának nézem, akit jelenleg elvakít a szerelem, amit egy helybeli gigoló iránt érez. Eléggé megijesztettem, mert azonnal emailt küldött a férjének, és magyarázatot követel, hogy ki vagyok én, és miért követelek harmincmilliót az ötmillió helyett, amiről ő tud.
— Nem értem. Magyarázd el még egyszer. Miért követeljük a teljes harmincmilliót tőle?
Mi is a neve?
— Higgins. Berni Higgins. A mi hallgatásunkért és, hogy ne vádoljuk hármas
gyilkossággal. A harmincmilliót kifizethetőnek gondolja és nem lesz neki olyan nehéz megválni a pénzétől, mint a Las Vegasi olasz maffia összes főnökök főnökének, aki felmarkolta a pénz javát és nem értené meg, hogy miért akarjuk vissza.
— Ez zsarolásnak hangzik. — Bannister nevet. — De nekem nincs problémám vele. Már beadtuk a Szövetségi Kisegítő Bizottság kártérítési juttatására az igényünket és az adófizetőktől fogjuk visszakapni az elvesztett pénzt. Ha Higgins is fizet, kettőt ütöttünk egy csapásra és mind a ketten hatalmas év végi bónuszt kapunk. Gratulálok, Eli, az ötlet abszolúte zseniális és félig legális. Így kell munkálkodni. Nincs semmi szégyen a profitcsinálásban.