J
oe naszádja érkezik meg elsőnek a szigetre és másodpercek múlva Valentino is befut. Négy marcona férfi a partra ugrik, a megyei milícia megmaradt tagjai, körbenéznek, körbejárják a peremvonalat, és biztosítják a területet és átveszik a hatalmat.Parázsló tábortűz látszik a fenyőfaliget szélénél és felette egy méretes hal van nyársa tűzve. A villás karóra felrakott rostonsült még mindig melegnek, és teljesen megsültnek látszik.
Roscoe a seriff hatalmas darabot tép belőle és mohón beleharap. — Hozzátok ide a két őrizetest, — parancsolja. — Beszédem van velük.
— Nem kellene egyszer a szökevényt megtalálnunk és letartóztatnunk? — Joe vitatkozik.
Nincs hozzászokva, hogy emberek utasítgatják és megszabják prioritásait.
— Nem. — Roscoe seriff kígyó-szem résnyire húzza a szemét és ellenségesen méregeti Joe-t. — Ez itt hivatalos rendőrhatósági vizsgálat és nem tűrhetem, hogy amatőrök folyton beleavatkozzanak a businessembe. Éppen elég emberemet veszítettem el idáig és nem vagyok hajlandó további kockázatokat vállalni, amíg biztosan nem tudom, hogy kit keresünk és miért, és a jelentős támogatóerő, akiket már hívtam, meg nem érkezik.
— Nem kértem semmiféle US marsall és SWAT csapat kíséretét. — Joe felfújja
mellkasát és a seriff elé lép. — Ha nincs őrizetünkbe a nő, akit keresek, nem akarok a két foglyul ejtett férfival beszélni.
— Uram, — Roscoe seriff hatalmas mordályt húz elő hónaljalatti pisztolytáskájából és csövét Joe melléhez nyomja. — Maga is le van tartóztatva. A segédserif majd felolvassa a jogait.
— Mi a vád? — Joe visszaugrik, meglepetten és a kezdeményezést fokozatosan kiengedve a kezéből.
— Még nem tudom, — a seriff mennydörög, — de valamit majd kigondolok.
— Forduljon háttal, — a megmaradt segéd seriff utasítja Joe-t és derékszíjáról lekapcsol egy bilincset és esetlenül próbálja Joe csuklójára csattintani, ahogy Roscoe csőre töltött pisztolyát le nem engedve szemléli őket.
Hirtelen, és legváratlanabbul egy gyorstüzelő géppisztoly ropogni kezd és darabokra töri a csendet. Egy golyó keresztülmegy a segéd seriff fején, egy a mellkasába fészkeli be magát, tipikus kivégzési módszerrel, mialatt a többi tucat gyakorlatilag derékban kettévágja Roscoe-t.
— Ha már a businessbe való beleavatkozásoknál tartunk. — Valentino szenvtelen arccal fújja le a füstpamacsokat, melyek bőségben gomolyognak elő rövidcsövű Uzi géppisztolyának végéből. — Nem engedem, hogy lenyúlják az én harmincmilliómat. Semmiféle tehénfara mellől
szökött falusi bunkó nem fog beleköpni a levesembe és ellopni a jövedelmet, ami joggal egy bennfentes, Las Vegasi nehézfiú maffiózónak jár.
— Szép munka, — Joe vigyorog, és gonosz gyönyör bukkan elő bensőjéből és kényelembe helyezkedik az arcán. — Talán inkább téged kellene, hogy válasszalak tanítványomnak.
— Nem bánnám, — Valentino bólint és a sötét erdő széle alatt meglapuló fűkunyhó felé lép. — Sőt, nagyon is kedvelném.
A két férfi eléri a kunyhót és szálanként elkezdik széjjelszedni. — Itt nincs, — Joe megcélozza a tetőzet maradványait egy faággal, amit a hulladékokból szedett fel és úgy suhint vele, mintha a halál kaszája lenne.
— Van egy nagyobbacska ház is ott az emelkedő tetején. — Valentino befele mutat a fákkal sűrűn benőtt liget belsejébe. — Ott kell, hogy legyen és ijedtében máris össze kellett, hogy pisilje a bugyiját.
— Gyerünk, — Joe feleli és elnyújtott léptekkel a kies épület felé megy, mialatt a még mindig veresen izzó csövű géppisztollyal Valentino fedezi.
Joe berúgja az ajtót, ami nincs bezárva, a zajos zűrzavar ellenére, ami bárkit figyelmeztethetett volna, aki itt akart elbújni.
Egyetlen szoba van belül, nagy és olyan romantikusan egyszerű, hogy megvető vigyort csal Joe arcára. De nincs bent egy árva lélek sem, kivéve egy ágyat a távoli sarokban, aminek két innenső lába sajátságos módon, egy inch hiányán nem éri el a padlót.
Valentino az ajtóból vigyázza a környéket, vannak ablakok is, de a nehéz fazsalugáterek mind zárva, és Joe egy ujjával felemeli az ágyat.
Szonja ott van. Alul és, mint egy gyermek az anyaméhben összehúzódik, kezeivel arcát takarja, és reszket, nem akarván tudni, hogy mi vár rá és egy mélyen jövő pszichikai regressziót demonstrálva, vissza, születéselőtti korai gyermekkorára.
Joe megragadja a karját és felrántja. — Itt vagy, te aljas szemétláda trampli, remélem, hogy boldog vagy, hogy ennyi bajt okoztál? A vége úgyis mindig ugyanaz. Én nyerek.
Bal karját Szonja válla alá csúsztatja és kirángatja a ház elé, vissza a tábortűzhöz, ahol Berni és Wes még mindig gúzsba kötözve hevernek, de láthatják Szonját.
— Itt van, — Joe rámered Bernire. — Az alku rám eső részét megtettem. Hol van a pénz?
Hol a harmincmillió dollárom?
— Hol van? — egy fertelmes echó, mintha egy ronda, horgas orrú utánozó papagáj majmolná Joe-t, Valentino megismétli Joe kérdést és a megnövelt hatás kedvéért még egyszer belerúg Berni bordáiba. — Azt én is szeretném tudni.
— A svájci bankom pincéjében. — Berni nyögi, és Szonja felé néz és örömkönnyek csillannak meg a szemében. — Drágám, életben vagy. — mondja. — A pénz nem számit.
Átutaltatom, ahogy Joe akarja és vissza fogjuk kapni régi életünket. Visszaköltözünk a régi házba és a regényemen fogok dolgozni.
Berni Joe felé erőlteti a szemét és éles, rendreutasítóan lebecsülő hangon utasítja.
— Laptopom a bérelt kocsiban van, amit a Cooks Hammock keresztútnál hagytam.
Rákapcsolunk a műholdas telefonomra és a tényleges átutalás öt percet sem fog igénybe venni.
— Na, ez már beszéd. — Joe hahotázik a térdét csapkodva. — Te és én megyünk és Valentino itt marad a feleségeddel. Miután megvan a pénz, egyszerűen visszajössz, és ismét birtokolhatod.
— Én is veled megyek. — Valentino felemeli az Uzi-t és Joe fejéhez tartja. — Azt hiszed, hogy analfabéta vagyok? Drága egy komám, felmarkolod a pénzt, és soha többé nem látlak?
— Csillapodj, öreg, — Joe mereven bámulja a puskacső torkát. — Mindannyian felnőttek vagyunk. Gondolnád, hogy az összes kapcsolataiddal keresztezni mernélek? Ismerhetnél,
becsületes üzletember vagyok. Megkapod a jussodat, nincs miért izgatnod magad. Hagyd Higgins meggyőzését rám. Régi barátok vagyunk mi ketten, és Higgins nem fog problémát okozni,
ameddig mi ketten nem kezdünk egymás között veszekedni.
— Jöjjön a nő velem. — Valentino Joe felé int a fegyver csövével. — Két naszádunk van. Én vezetem az egyik a magas ülésről és a nő velem jön az alsó üléshez kötve. Te meg Higgins jöttök a másik naszádon és az ülésrend a te dolgod, ha annyira megbízol benne.
Joe lassan lazítja fojtogató ölelését Szonján és Valentino felé nyomja. A nagytestű zálogházas balkarjával átfogja Szonja gyenge vállát és az Uzi-t még mindig Joe felé tartva Szonjához beszél.
— Ilyen féleképpen, látod-e, édes galambom, így sokkal jobb. Nyújtsd szépen hátra a kezed és engedd, hogy rákattintsam a bilincseket. Azután ülj le arra a fatuskóra és mutasd ide azokat a szépséges lábaidat. Azokat is be kell, hogy láncoljam, hogy eszedbe ne jusson elfutni.
De várj. Jobb ötletem van. Engedd, hogy Joe tegye rájuk a vasat, feltéve, ha nem kezd el tapogatni téged. Ne próbálj belerúgni a pofájába. Felettébb nem fogja szeretni.
Nagy beszédét elszavalva Valentino lehajol. Felveszi Roscoe seriff pisztolyát és has-szorítója alá dugja és a bilincset leemelve a halott ember derékszíjáról rákattintja Szonjára.
Szonja nem ellenkezik, és hamarosan ott ül a tuskón és Joe mélyen lehajolva egy tekercs ipari ragasztószalagot teker a bokái köré, mialatt köpköd és káromkodik.
— Az ördög vigye el ezt a degenerált seriffet. Egyetlen pár bilincset hordoz magával és én kell, hogy improvizáljak.
— Hagyd abba a szitkozódást, — Valentino figyelmezteti Joe-t, de kissé lélegzetéből kifulladva hangzik, testgyakorlat és fizikai erőfeszítés soha nem volt a fortéja, kivéve, ha szexről volt szó. — És igyekezz, — folytatja, — nem áll az egész nap a rendelkezésünkre. Hamarosan százak fogják keresni a seriffet és a segédjeit.
Ahogy Valentino fortyog, kezd éhes lenni és egyre dühösebb alacsony vércukrából kifolyólag, elroppanó csontoknak recsegős hangja szakítja kettőbe a táj megnyugtató csendjét. A váratlan zaj disszonáns módon megtöri a halkan duruzsoló mocsárzaj aláfestő zenéjét, és egy baseball ütőnek a vastag vége csapódik a fejére. De olyan hatalmas erővel, hogy a feje széjjelhasad, mint egy érett görögdinnye, ami leesett a szekérről.
Joe megfordul, a ragasztószalag csak félig van felerősítve és mit nem lát? Murdochot.
Murdoch a gigantikus méretű fogyatékos a filozófia doktorátussal ott magaslik Valentino élettelen teste felett és egy második ütésre lengeti a kezében lévő baseball husángot.
— Murdoch? — Joe nem tudja leplezni túláradó örömét. — Hol voltál idáig, drága egy fiam? Éppen ideje volt, hogy helyreigazítsd a dolgokat.
— A nő az enyém. — mondja az óriás. — Senki nem viszi őt sehova.
— Berni vissza fogja hozni, — Joe ravasz pillantást vet Murdochra, majd Berni felé fordul. — Ugye visszahozod? Legkedvesebb bajtársam a csatában.
— Mindent megteszek, — Berni nyögi, — csak engedjétek szabadon.
— Ő az enyém. — Murdoch ismétli. — Minden dolgok hátukat mutatják a femininnek, és szemben állnak a férfival. Ha a nő és a férfi egyesítik lényüket, a dolgok elérik a harmóniát.
— Végtelenül bölcs, Murdoch. — válaszolja Joe és egy lépéssel közelebb megy a
párhoz, akik, ha nem volna jelen a bilincs és a ragasztószalag, boldogan ölelkezni látszanának. — Felismerem a Nagy Tao bölcs szavait és nagyon büszke vagyok rád. De ez a speciális femininé nem a tied, amíg oda nem adom neked, és a tulajdonjogot illetően, — Joe itt Bernire mutat, aki még mindig összekötözve hever a földön, — a férjének is lehet egy pár keresetlen szava hozzád.
— A férje nem birtokolhatja, — Murdoch arca elsötétül, és keze szorosabbra fogja a husáng végét. — Az én nőm senkinek sem a tulajdona. Szabad akarata van és nem lesz alku tárgyává téve egy visszataszítóan alantas pénzhajhászó vitában.
— Nagyon igaz, és végtelen okosságod felettébb dicséretreméltó. — Joe mondja és a szokásos ronda mosolya álnokká és fertelmesen utálatossá torzul. Ujjai lassan araszolnak az Uzi és a seriff Magnum 45 óriásrevolvere felé, mialatt jeges szemekkel meredten nézi Murdochot és keresi szellemi páncélján a sebezhető pontot és fókuszának pillanatnyi elernyedését.
Távoli zúgás, talán egy darázs döngése, de gyorsan erősödik és az egyik motoros légnaszád bukkan elő a kanyarból.
— Ki a tüzes pokol lehet? — Joe káromkodik, de szemeiből kiolvasható a remény, hogy valaki, akit előnyére használhat fog érkezni. Talán a megyei milícia két hátra maradt tagja, akiket Valentino Berni hajójának javításával bízott meg, akik segíteni fogják szorult helyzetében, semlegesítik Murdochot, vagy megölik, ha kell.
A naszád teljes sebességgel csapódik ki a homokos fövenyre, egész hosszában felfut a fűre és egy, a szélben szabadon lengedező zöld ruhába öltözött női alak áll büszkén a magas ülésben és kifeszített íjat tart a kezében és nyilával Joe szívét célozza.
Egy fiatal szőke nő ugrik a partra a naszádból és egyenesen a földön fekvő összekötött Wes felé szalad.
— Oh, szegény drága életem, — kiáltja és letérdel melléje. — Miért vagy még mindig összekötözve? Hadd oldozzam ki a csomókat és szabadítsalak ki.
— Köszönöm, Lulu. — Wes ülőhelyzetbe küszködi magát és próbálja Lulu arcát megcsókolni. — Hogy kerültetek ide? Azt hittem, hogy azok a trógerek elfogtak és Isten tudja, hogy mit csináltak veletek.
— Semmi ilyesmi nem történt. — Lulu mosolyog. — Elrejtőztem a kötelek és a
halászhálók alatt, és amikor alkalmam volt fejbe vágtam őket a lapáttal. Majd megjött Diana és mind a kettőt bedobtuk a vízbe egy csoport hatalmas alligátor közelében. Diana hihetetlenül ügyes. Még soha nem láttam senkit ilyen gyorsan mozdulni és aljas csatornaszemeteket ilyen kecses kegyetlenséggel megbüntetni.
— Lenne valaki, kérem, akárki, aki engem is kioldozna. — Berni forog ide-oda a földön, és reméli, hogy valaki felfigyel rá és kibogozza kötelékeiből. — Én is itt vagyok.
Szonja kezét Murdoch mellére teszi, és finoman odább nyomja. — Ellenedre lenne? — kérdezi. — Ha segítenék rajta. Hivatalos házasságban még mindig a férjem. Fiatal korom
szerelme és nyolcezer mértföldet repült ide, hogy megmentsen. Kellene, hogy lehetőséget adjunk neki, hogy megmagyarázza tetteit.
— Mi a garancia? — Murdoch nézi Szonját és szemében igaz szerelem és végtelen odaadás fénylik. — Hogy nem fog beőrülni, ha egyszer kiszabadul. Szabadíts meg az ördögöt korlátaitól és kimutatja igazi természetét.
— Természetesen. Teljes mértékben biztosíthatlak, hogy nem fog fizikailag kiállni ellenünk. — Szonja válaszol és Murdoch védelmező karjaiból kibújva, sietve kioldozza Bernit.
Majd szájon csókolja és megsimogatja az arcát. — Köszönöm, Berni. Szép kis kalamajkát okoztál, de a jó szándék az, ami egyedül számit. Egyszer tegyük magunkat rendbe és majd mindent kiigazítunk később.
— Köszönöm, drágám. — Berni visszacsókolja Szonját, az ajkain és a szájuk nyitott, és elhaló, fájdalmas hangon suttogja a fülébe. — Látod, hogy mit tettek velem. Nézd ezt a rengeteg kékséget és horzsolást, amit kaptam.
Joe ráveti magát az Uzi-ra. Megragadja, ujjai keresik a jó fogást a ravaszon, amikor Murdoch meglóbálja a husángot és vastagabb végével odahúz és összezúzza Joe kezét. A csapás összetöri Joe csuklóját, szétroncsolja ujjait és kettérepeszti a závárzat mechanizmusát.
— A pokolba, Murdoch. — Joe üvölti és megmaradt balját ökölbe szorítva hatalmas balhorgot visz be az óriásnak. — Ne engem üss, üsd őket, te oktalan állat.
Murdoch félrehajol és Szonja sikít. — A fejét üssed, szerelmem. Ne ismerj irgalmat. Joe az ördög ikertestvére.
— Hohó, megálljunk. — Joe a levegőbe löki a kezét. — Hagyjuk abba a verekedést. Még van elég idő a beszélgetésre mielőtt mindannyitokat meg kell, hogy öljelek. Ne felejtsétek, én vagyok a Halál Kaszása.
— Lehet, hogy valamikor az őstörténelem folyamán úgy neveztek, — Diana felkapja a sheriff revolverét és Joe-ra szegezi. — A sötét középkorban, amikor az emberek rettegtek a haláltól és a pokoltól, kitalálták a te képzetedet, együtt a démonokkal és a boszorkányokkal és a szarvas vörös-ördöggel. Ma, köszönet a tudományok haladásának elfogadták a halál
koncepcióját, mint az élet elkerülhetetlen részét. Mit próbálkozol csinálni? Visszaijeszteni
bennünket a középkorba? Nonszensz, badarság, az emberiség megváltozott és te is megváltoztál.
Bejössz a műtőszobába a legveszélyesebb operáció közepén, egy szánalmas csuklyában és egy plasztik kaszával a kezedben. Akármelyik halottak napja előestéji gyerekes rémjáráskor
különbeket láttam. És nem tudtál megmaradni a szerepedben. Ki kellett lépjél belőle és növelned kellett működési területedet. Kergetned kellett a pénzt és a vagyont, éppen úgy, mint ahogy a többi szánalmas gazember teszi. Mond meg az igazságot. Utoljára kérdezlek. Tényleg az ördög szolgája vagy? Tényleg hallhatatlan vagy és tényleg a Styx folyón túli sötét alvilág a te országod?
— Valóban az vagyok és onnan való. — Joe mennydörgi és felemeli jobb öklét, ami egy perccel ezelőtt még egy véres cafat volt és most teljesen egészséges. — Nézzétek.
Lerombolhatatlan vagyok. Meglőhetsz, nyilat ereszthetsz a fejembe és túlélem. Pontosan azért, mert csak egy képzeletbeli tünemény vagyok, a megijedt elmék rémképe, ahogy olyan szépen leírtad. Gyerünk, induljunk meg ezzel a három naszáddal. Mind a heten beleférünk, és minél hamarabb elvégezzük a harmincmillió dolláros tranzakciót, annál jobb. Határozottan jobb lesz, mielőtt hiányolni kezdik a seriffet és segédeit és egy egész hadseregnyi törvényember ereszkedik alá erre a szigetre, mint legyek a frissen hullott tehénürülékre.
— Beszállunk a naszádokba, ezzel nincs hiba. — Diana utasítja Joe-t és arca komoly és ellentmondást nem tűrő. — De mielőtt visszatérünk a civilizációba, meg kell állnunk egy helyen, amit az indiánok ismertek, de örökké elkerültek. Kihívlak, hogy mersz-e velünk jönni és
bebizonyítani, hogy tényleg színtiszta ördög vagy és a poklok anyagából gyúrtak.
— Örömmel elfogadom a kihívást. — Joe vigyorog. — Magamfajta feladatnak és kedvenc helyemnek hangzik.
— Helyes, — Diana bólint. — És hozd magaddal a digót, a serifet és a segédjét is. Nem hagyhatunk itt három hullát evidenciának, és hogy mielőtt a nap lemegy, a dögkeselyűk kivájják a szemüket.