F
ekete sötétség uralkodik a világon, mintha napfény többé soha nem lenne, amikor reggel hat óra harminckor a megyei milícia tagjai gyülekezni kezdenek a kitaposott füvön a Route 51 út mellett, Cooks Hammock közelében.A környék egy terepjáró és sörétes puska klaszter, tulajdonosok sáros járműveikhez támaszkodva tárgyalják, közben kávét isznak és cigarettáznak, hogy mennyi pénzt fognak ma keresni, és vajon meg kell-e majd ölni valakit, és már hány ilyen hajtáson vettek részt régebben.
— Nem könnyű munka, — az egyik durván faragott kinézetű férfi pofányi bagót köp a földre és kezét szakadozott farmerjébe és tépett nejlonzakójába törli. — Jobb lesz, ha rendesen megfizetnek. Nem fogok szarért húgyért dolgozni.
— Mennyit számítasz kapni? — Berni kérdezi. Tíz perccel korábban érkeztek meg Wes-sel és a két nővel, és idáig csendben figyelték a gyülekező népességet, közéjük keveredve és beolvadva soraikba, anélkül hogy bárki is felfigyelt volna rájuk.
— Négyszázat, — a férfi újabb adag kapadohányt töm a pofazacskójába, keskenyre húzza a szemét és buta gyanakvással méregeti Bernit.
— Mondok neked valamit, amigó, — Berni mutatóujjával mellbe löki a férfit. — Fizetek neked hatszázat, ha hazamész és magaddal viszed a két kutyádat.
— Nem rossz ajánlat, Billy Joe, — röhög egy másik, akinek érett görögdinnyeszerű feje úgy bukkan elő anorákjának csuklyájából, mint ahogy egy harapós teknősbéke nyaka a páncélból.
— Hazamehetsz a disznófarmodra és megdughatod a legkövérebb kocát, mialatt mi itt jól múlatjuk magunkat és az egyetlen becsületes módon keressük a pénz, hogy megdolgozunk érte.
— Mennyibe kerülne, hogy maga is szabadságra menjen? — Berni ravasz mosolyt vet a tréfálkozóra és zsebébe nyúlva előhúz egy vastag köteg bankót.
— Nem vagyok olyan olcsó, mint ez. — A második ember kapzsi szemekkel nézegeti a pénzköteget. — Halvány gőzöm sincs, hogy miért nem akarja, hogy részt vegyünk a vadászaton.
De egy ezresért fontolóra veszem.
— Tehát ezer dollár a pillanatnyi árfolyam, lesz még valaki más jelentkező is? — Berni kiabálja és százas után százast hámoz le a kötegből, odaadja Wes-nek, hogy számolja át és adja oda a férfinek.
A csoport többi tagja is előrelép, és kérdések áradatát zúdítják Berni felé. Mintha felbolygatott cserkészek kérdeznék táborvezetőjüket, hogy miért fúvatta le a megígért campingezést?
— Maga kicsoda?
— Ki hatalmazta fel magát?
— Jobb dolgunk is van, mint ide kijönni és megtudni, hogy lefújták a dolgot.
— Lesz itt egyáltalán még hajtóvadászat?
— Lesz. — Berni fellép egy fatuskóra és átkiabál a meglepett tömeg feje felett. — Behatolunk a mocsárba, ahogy terveztük, de csak négy ember részére van hely. És ki kell bérelnem a légmotoros mocsárnaszádjukat, — mondja és rámutat a férfire, akinek
kisteherautójához hozzá van kapcsolva a drótketrecbe zárt propellerrel ellátott alkotmány. — Restellem mondani, de ebben az esetben a kevesebb a több. Nagyjából tudjuk, hogy a szökevény hol rejtőzik és meg kell, hogy őrizzük a meglepetés erejét. Legfőképpen kutyákra nincs
szükségünk. Túlságosan sok zajt csinálnak és szaglásuk a nyílt vízfelületek felett semmit sem ér, amiken többször is át kell kelnünk.
— Akkor miért rángattak ki ide minket?
— Elnézést, de a partnerem túlságosan belelkesedett. Egyel több sört ivott, mint kellett volna és ígéreteket tett, amiket nem tud betartani. Mint a kormányzó, aki újra akarja magát választatni, és ezért fizetem én magukat.
— Nekem egyre megy, — egy mély hang morogja. — Esedékes, hogy földi mogyoróimat kiássam és begyűjtsem, és egy millió fontosabb dolgom van, minthogy itt vesztegessem az időmet városi tekergőkkel, akik rablópandúrt akarnak játszani a mocsári rengetegben.
Kinyilvánítva csalódásukat, megjátszottat vagy valóságosat, a megyei milícia tagjai egyenként átveszik a pénzüket, beülnek járműveikbe és hosszú por és gaztörmelék felhőt húzva maguk után elhajtanak.
Wes hozzáerősíti a naszádot az egyik kibérelt és otthagyott kisteherautóhoz és mind elhajtanak a vízre csúsztató rámpához, a mértföld hosszú erdei földút végében, mélyen bent az erdő sűrűjében. Ott, ahogy lekapcsolják a mocsárnaszádot és beszállnak, a rádió recsegni kezd és sziszegni. Wes füléhez szorítja a készüléket és megnyomja a vétel gombot.
— Készen vagytok? — Joe hangja hallatszik az éter hullámain keresztül.
— Igen, készen. — Wes válaszol. — Éppen most bocsájtjuk vízre a csónakot, és ahogy itt beszélek, gyújtják be a motort.
— Helyes, — Joe válaszol. — Törjetek előre cikcakk irányban és ötpercenként rádiózd ide koordinátáidat. Részletes légi felvételem van a területről és be akarom jelölni a pászmákat, amit már átvizsgáltunk. Hányan jelentkeztek?
— Nyolcan. Mind a nyolc tapasztalt nyomozó és van velük egy tucat véreb. — Wes mondja kemény hangon. — De csak négyet tudtam beszorítani ebbe a naszádba. A többiek gyalog követnek minket, egyenes rádiusz vonalban a közép felé haladva.
— Nagyon jó, fiatal barátom, gondosan tervezted. Rövidesen ismét beszélünk. — Joe válaszolja, és a rádiókapcsolat megszakad.
Berni ravasz oldalpillantást vet Wes felé. — Látod, Wes, — mondja. — Az okos hazugság a sikeres businessvitel első törvénye. Ha megmondtad volna a valóságot Joe-nak, egy másik hazug sokféle szempontból, nagy bajba kerültünk volna és mindannyinkat komoly veszélybe hoztad volna.
— Nem kellett volna olyan szemérmetlenül hazudnia. — Lulu rosszallóan elbiggyeszti a száját. — Nem volt szükséges, hogy mondja, hogy nyolc tapasztalt hajtó van és kutyák. Wes csak annyit kellett volna, hogy mondjon, hogy készen állunk és beszélgetés be lett volna fejezve. Ez nem lett volna teljesen valótlanság, legfeljebb a tények elhallgatása, és nem szemen szedett aljas hazugság.
— Minél nagyobb a hazugság, annál hatásosabb. — Berni bólint, és atyai büszkeséggel szemléli Wes-t.
— A nagyobb hazugságon könnyebben megfognak. — Lulu vitatkozik. — Mennél kicifrázottabb annál kevésbé hihető.
— Éppen ellenkezőleg, drágám. — Wes mondja, mialatt Diana lesújtó szemekkel méregeti. — Mondj bárkinek hamis információt, ami az illetőt jobb színben állítja be, és több mint lehetséges, hogy elhiszi.
Beszállnak a légmotoros mocsárnaszádba. Az első fél mértfölden gyorsan siklanak előre a fűbogok, tótágast álló ciprusok és spanyol függőmohával leterhelt haldokló tölgyek és az apró szigetek közötti vízfelület felett, és százával ijesztik fel a termetes gázlómadarakat, majd Berni jelzi Wes-nek, hogy állítsa le a motort.
— A mobiltelefonom, — mondja bocsánatkérő arccal. Már jó ideje vibrál a bal nadrágzsebemben. Gondolom, jobb lenne, ha felvenném és megnézném, hogy ki az.
Wes leállítja a motort és a csend süketítő. A lebomlott vegetáció orrfacsaró bűze és kicsiny füstpamacsok, amit a mélyben lassan égő tőzeg bocsájt ki magából, a kora hajnali köd maradványaival keverednek, ahogy Berni döbbenettel az arcán nézi a képernyőt és meglepetten morogja. — Az ördögök incselkednek velem, Szonja van a vonalban.
— Vedd fel, — Wes nézi Bernit. — Nem ő az, akit keresünk?
— De igen, — Berni rázza a fejét hitetlenkedve és lassan megérinti a beszélj gombot, és óvatosan bejelentkezik. — Hello, itt Bechtel konstrukciós iroda.
— Berni, én vagyok. — Szonja hangja válaszol. — Hol vagy? Próbáltam hívni az építkezési lakókocsi számodat, de nem voltál ott.
— Joe-val vagy? — Berni kérdezi, gyanakodóan, keresve és elvárva egy csapdát, amibe ez a teljes grandiózus megmentései terve beleeshet és nullává redukálódhat.
— Nem. Hála istennek nem vagyok Joe-val. — Szonja feleli. — Napok óta nem láttam.
— Egyedül vagy?
— Nem mondhatom, hogy igen, de nyugodtan beszélgethetünk. Az illető, akivel vagyok, most éppen a puszta kezével halászik, és hallótávolságon kívül van.
— Ki ez az illető?
— Berni, ez nem fontos. És hagyd abba a féltékenységet. Nem alszom együtt vele.
— Nem. Persze, hogy nem. Nem is erre akartam utalni.
— Berni, — Szonja követeli kissé élesebb hangon. — Most már másodszor kérdezlek, és ne kéresd magad. Az elemem kimerülőben van és rövidre kell, hogy fogjuk a társalgást. Hol vagy és mit csinálsz? Tudnom kell.
— Egy légmotoros mocsárnaszádon vagyok és téged keresünk a Stainhatchee
Természetvédelmi Területen. Joe azt gondolja, hogy ott rejtőzködsz valahol, vagy inkább oda
hurcoltak el akaratod ellenére, és mintegy három tucat férfi és több száz véreb van a nyomodban.
Joe nem tudja, hogy itt vagyok. Meg kell, hogy találjunk, mielőtt ők megtalálnak téged.
— Csodálatos. Legalább az innenső oldalán vagy az Atlanti óceánnak. Van nálad egy GPS lokátor.
— Van.
— Beolvasom a koordinátáimat. Nem lesz semmi nehézséged, hogy megtalálj.
— Van GPS nálad? — Berni kérdezi hitetlenkedő hangon.
— Emlékszel a kamerámra? A Nikon Coolpix P510. Beépített GPS van benne. Ez a kedves ember, akivel jelenleg vagyok, volt olyan aranyos, hogy táskámmal együtt elhozta a házamból. A sminkjeimmel, a szemfestékemmel, a kis púderes tükrömmel, egy csomag papírszalvétával, egy üveg Channel 5 parfümmel, a hajtási igazolványommal és mobile
telefonommal egyetemben. Gyakorlatilag mindenem megvan, amire szükségem lehet. De hadd magyarázzam meg a többit, ezt az egész új koncepciót, amit most érzek, amikor ideértetek. És vele is beszélgethetsz. Okos ember és kandidátusi diplomája van orientál filozófiából.
— Rendben, — Berni felkiált. — Itt vagy a képernyőmön. Körülbelül három mértföldre vagy tőlünk és harminc percen belül ott kell, hogy legyünk. Tarts ki, szerelmem. Hűséges férjed meg fog menteni.
— Berni, — Szonja sóhajt. — Tényleg ennyire örülsz, hogy megtaláltál vagy csak örvendsz, hogy nem kell kifizetned a harminc millió dollár váltságdíjat.
— Persze, hogy elsősorban neked örülök. — Berni feleli kissé megbántott hangon. — Pénz, vagy annak hiánya, semmi különbséget nem jelent nekem.
— Hazug. — Szonja mondja szerelemmel teli mézédes hangon. — Én is szeretlek, de hadd mutassak rá egy tényre. Ha Joe megtalál engem, vagy megtalál téged, vagy kettőnket egyszerre, biztosra megy, hogy kifizeted, vagy mind a kettőnket megöl, ha mi meg nem öljük elsőnek.
— Hogyan javasolsz valakit megölni, aki direkt kapcsolatban van az ördöggel magával?
— Találj valami módot. Használj engem csaléteknek, ha szükséges. Nem bánom, de bánj el vele egyszer és mindenkorra. Borzasztóan sajnálom, hogy egyáltalán összebarátkoztunk vele.
Ennél résznél, Diana, aki idáig hallgatta a beszélgetést, elveszi a telefont Bernitől és beszélni kezd Szonjához. — Idefigyelj, drágám, — mondja. — Én vagyok, Diana és segíteni fogok nektek. Nagyon jól ismerem ezt a részt és rengeteg barátom van, akik ebben a
mocsárerődben lakoznak.
— Te még mindig Bernivel vagy? — Szonja válaszolja meglepett hangon és kapkod a levegőért. — Miért mondja, hogy engem szeret, ha még mindig veled van? Miért próbál engem megmenteni?
— Mert Berni egy jó ember. Megtanítottam, hogy jónak lenni nemesebb, mint rossznak.
Semmi szükség, hogy féltékeny legyél rám. Visszaveheted Bernit, ha még mindig akarod vissza.
Mi soha nem voltunk férfi és nő közötti viszonyban. És ha már erről beszélünk, én még életemben nem voltam semmiféle férfivel.
— Soha nem késő elkezdeni. — Szonja morogja. — Nem olyan nagy ügy, mint gondolod.
— Nekem nagy. — Diana feleli kis szünet után. — A szerelem annak a velünk született ősi vágynak az eredménye, hogy keressük gyönyörünket és érezzük magunkat jól. Egy egyénnek küzdenie kell ez ellen a vágy ellen, mert a szerelem lerombolja a független létezést. Egy nő fel kell, hogy adja a saját egóját, hogy szeretni tudjon egy férfit. Két különálló egyéniség ki lesz oltva, hogy egy új összeolvasztott amalgámot hozzon létre, ami nem egzisztál többé a te akaratod szerint. Én még nem állok készen egy ilyen megfordíthatatlan, egyedi egyéniséget elpusztító áldozatra.
— Számtalan nő mégis megteszi. — Szonja feleli és hangja remeg, ahogy tiltakozásának szótöredékei áradnak előre, mint fényesen csillogó és sziporkázó vízcseppek egy mágikus forrásból. — Férjhez mennek anélkül, hogy szeretnék emberüket és azonnal otthagyják, ahogy megszerezték, amit akartak. Legtöbbnyire pénzt akarnak, ingatlant és más értékeket, esetleg egy gyermeket, amit később alternatívnak használnak az elvesztett bensőséges kapcsolat helyett és kényüket és szeszélyeiket a gyermeken gyakorolják.
— Ez sok esetben igaz lehet, de én visszautasítom az ilyen alantas álnokságot. — Diana feleli meleg, őszinte hangon. — És kiterjedt részletekben erről még sokat fogunk beszélni, miután elértünk téged és véget vetettünk ennek a gonosz embervadászatnak. És Joe
visszaváltozott angyalnak, aki volt mielőtt engedetlenségért ki lett taszítva a mennyekből. De most le kell tennem a telefont. Wes indítja a motort és a zaj el fogja fojtani hangunkat.
— Akkor tehát, hamarosan találkozunk. — Szonja mondja. — Nekem is meg kell szakítanom a beszélgetést és el kell rejtenem a mobilt. Murdoch, a bujdosótársam, jön vissza és véres kezében egy hatalmas halat tart kopoltyújánál fogva.
— A viszontlátásra, édes egy nővérem. — Diana feleli és megnyomja a telefon vége a beszélgetésnek gombját.