B
erni félig alszik. Nyög és megmoccan, de a szemei még mindig csukva. Rettenetes fejfájás gyötri kora reggel óta és most már délidő is lehet. Szonja elment otthonról, ennyire emlékszik.Hallja a hangját. Talán már vissza is jött.
— Fent vagy, drágám? — Az asszony bekiabál a konyhából. — Gyere ki. Főztem kávét, tojásfehérjéből rántottát, és zsírnélküli sajtot pirított bucin és narancslevet, hogy vedd be Effient vérhígítódat és egy aszpirint.
— Végtelenül aranyos tőled. — Berni kitámolyog, az asztalnál leroskad egy székre és feldagadt szemeit Szonjára fixírozza. — Az üzletben voltál?
— Igen.
— Azt hittem teniszeztél.
— Egyszer teniszeztünk. Utána mentünk el az üzletbe.
— Ketten? Ki a másik része a királyi többes számnak?
— Wes, ki más? Elmondtam neki, hogy nincs kocsink és olyan előzékeny volt, hogy kikocsizott velem a Publix üzletig. Tökéletes úriember, igazából mondhatom.
— Előbb utóbb kellene szereznünk egy kocsit. — Berni dörmögi, mialatt egy darab kenyeret beletunkol kávéjába és a csöpögős finomságot beszörpöli.
— Sok minden más dolgot is kellene. — Szonja válaszol. — Kellene egy tisztességes ház, kényelmes bútorzat, egy rakás törülköző és egy elviselhető élet.
— Ezek nem voltak bent a tervünkben. — Berni felnéz, szemhéja megrándul, aggódóan és egyidejűleg kíváncsian.
— Vedd tervmódosításnak. — Szonja rámered férjére. — Itt akarok egy házat, tüntesd el az otromba tobogánt és keveredjünk el a helybeliek között. Tetszik nekem ez a nudista életstílus, és az összes könnyű pénz, ami bőségben látszik errefele teremni.
— Könnyebb mondani, mint megtenni. — Berni villájáért nyúl, hogy az illatos rántottát kezdje belapátolni a szájába.
— Ugyan, Berni, — Szonja élesen felcsattan és megfogja Berni kezét, hogy ne tudja szájához vinni az ételt. — Mérnök vagy. Használd az eszedet. A szakmád az, hogy megtaláld a megoldásokat és véghezvidd a nagyszerű elgondolásokat. Kit fogsz itt ezen a környéken
letarhálni aprópénzért? Gondol nagyot és tedd rá éltedet. A pénz abban rejlik, hogy olcsón veszel és drágán adod tovább. Ne add meg magad kisebbségi komplexusodnak.
— Létrehozhatnék egy nagykapacitású hűtőgép és hőerőmű gépezet kereskedelmi
társaságot. — Berni lerázza Szonja szorítását és gyorsan jókora adag rántottát és olvasztott sajtot villáz be a saját szájába. — Én leszek a főigazgató és központi irodánk Tampa belvárosában lesz, ami nem nagyon lesz több mint egy leveleket fogadó postacím.
— Hallgatlak, — Szonja feleli és újratölti Berni csészéjét kávéval.
— Csak egy bukkanó van a dologban. Párszázezer dollár forgótőke kell az ilyesmihez. — Berni nyel, tenyerét kifele fordítja és forgatja a szemét. — És a te kockázat toleranciád olyan rettenetesen alacsony, hogy meg vannak kötve a kezeim.
— Ne törődj az én kockázat toleranciámmal. — Szonja lehajol és megcsókolja Berni homlokát. — Ígérj nekem egy házat, mint Bill háza, tégy hozzá egy Mercedes luxuskocsit és én leszek a legegyüttműködőbb asszony, aki valaha is létezett.
— Kétmillió dollár jelenleg kissé nagy számnak látszik. — Az egyik elérhető távolságban lévő polcról Berni levesz egy vonalazott sárga írótömböt és egy ceruzát és egy zseb kalkulátort és nyomogatni kezdi rajta a számokat és firkálni kezd.
— Wes azt mondja, — Szonja kezdi. Berni felnéz, feleségére mered, de az egyáltalán nem zavartatva magát nyugodtan folytatja. — Hogy Bill álmodozik. A legtöbb, amit házáért kaphat a mai árak mellett egy fél millió. Caladesi Lake klubbon belül van néhány házához hasonló kastélyszerű otthon eladó bútorostól ebben az árnagyságban. Adjuk el a mi házunkat, vegyünk fel jelzálogkölcsönt és businessben vagyunk.
— Nem veszünk fel jelzálogkölcsönt. — Bill felhúzza az orrát. — A bankok rendkívülien zsugoriak és nincs jövedelmem, kivéve a Social Security betegnyugdíj csekkem. Talán, ha állást vállalnál, javítanánk hitelképességünkön.
— Semmi állás. — Szonja rázza a fejét és elhúzza a száját. — Senki sem gazdagszik meg, hogy a Target-nél dolgozik minimális órabérét. Figyelmeztetlek, Berni Higgins, rázd
gatyába magad és találj ki egy életképes elgondolást, amiből meggazdagodunk, vagy le is út fel is út. Nem fogom hátra maradt éveimet elvesztegetni egy ilyen szánalmas pancserrel, mint te.
— Ki mondta, hogy pancser vagyok? — Berni felnéz és összehúzza a szemét.
— Wes, — Szonja állja férje tekintetét. — Wes azt is mondja, hogy be tudna mutatni valami idős gazdag úriembernek, csak említsem meg. Nekem megvannak a lehetőségeim.
— Gondold meg, hogy miket kívánsz, és miket kérsz. — Berni morogja, és ujjaival dobolni kezd az asztalon. — A gazdagsághoz vezető út göröngyösebb lehet, mint gondolod.
—
B
erni a következő pár órát komputere előtt tölti, veregeti a billentyűket és nézegeti a képernyőt, mialatt Szonja duplán behozza elmaradt szépségalvását.Félöt felé Szonja felébred. Kijön a hálószobából és kezét ráteszi Berni vállára. — Öt órakor komoly vízi röplabdatorna kezdődik, — mondja. — Wes az egyik csapat kapitánya.
Akarnál lejönni?
Berni Szonja feneke köré fonja karjait, kicsit megnyalja a száját és megrázza a fejét.
— Kihagyom, — mondja. — Egy rakás ordítozó izomember nem az én ízlésem. Te mehetsz, drágám. Szórakozd ki magad, ahogy csak kicsi szíved kívánja. A torna végeztével megkereslek.
— Ahogy akarod. — Szonja elhúzódik férjétől, felveszi sporttáskáját, a két fehér frottírtörülköző benne és az ajtóból válla felett visszaszól. — Elviszem a golf kocsit. Nem gyalogolhatok magas sarkú cipőben. Előbb utóbb kell, hogy vegyél nekem egy gyaloglócipőt vagy egy rendes strandpapucsot.
— Fogok, és hamarosan. — Berni kilép az internetből és lecsukja a laptopot, mialatt felel Szonjának és anélkül, hogy ránézne. — De most, ha megengeded. Szeretnék biciklizni a
Suncoast kerékpárúton. Nincs messze innen és legjobb ötleteim mindig akkor támadnak a fejemben, amikor a lábaim pedáloznak.
—
F
élóra múlva Berni a bicikliúton kerekezik és egy újabb óra múltával megáll az egyik út menti pihenőnél és várni kezd. Segítségre van szüksége és csodában reménykedik. Kisgyerek korában Berninek gyakran voltak rémlátomásai, hogy feneketlen szakadékba zuhan alá, és hogy kihúzza magát a mélyből megoldhatatlan feladatnak tűnt. Olyan munkát kellett elvégeznie, amire képtelen volt. A lefele forgó spirál elszédítette, könnyű volt esni lefele, de teljességgellehetetlennek érezte, hogy önerejéből újra a felszínre kerüljön. Berni tudta, legalább is remélte, hogy ezekben a közép-floridai erdőkben, ebben a sűrű homoki fenyvesben, természetfeletti istenségek laknak, akik segítségére jönnek a tisztességes férfinek, aki bár becsületes szándékkal eredetileg, de mégis tévedést követett el.
De Berni tévedései, és itt feltétlenül a többes számot kell használnunk, sokkal mélyebbre nyúlnak és hamarabb kezdődtek, hogy egy jóindulatú istenség orvosolhatná, főleg nem egy alsóbbrendű félistenség. Hiába várna itt? Csak vesztegetné az idejét, hogy megállt itt, az ösvény melletti fedett padnál és reméli, hogy Diana megjelenik?
Berni a jó és rossz között kifeszített magas dróton egyensúlyozza magát. Békés életet fog-e élni hátralévő évfog-eibfog-en és boldog fog-embfog-erként fog-fog-e mfog-eghalni, aki nfog-em rfog-ejtfog-egfog-et gyűlölfog-etfog-et
szívében és békét kötött teremtőjével, hogy többé nem fogja káromolni balszerencséjét és véget nem érő megpróbáltatásait?
Suttogó szellő rebben; egy láthatatlan kéz borzolja az erdei fák leveleit, ahol az árnyékok minden perccel sietve hosszabbodnak és a fák között gyorsan sötétedik. Diana egyszerre mellette ül, semmi jele kerékpárjának, nem lehet kitalálni, hogyan kerülhetett ide.
— Berni, — mondja kedvesen. — Ne tedd. Még nem késő visszafordulni és meg nem történté tenni néhány utolsó napod elsietett cselekedeteit.
— Nem, — Berni rázza a fejét. — Szonja, a felségem már meglátta a jobb élet képét és ezt nem lehet meg nem látottá tenni. Tudom, az én ötletem volt. Én javasoltam és nejem vonakodva egyezett bele, de soha nem gondoltam volna, hogy én ennyire gyenge vagyok és képtelen, és Szonja olyan erős, határozott és ilyen könnyen sikeres lesz. Itt fog hagyni, Diana,
hacsak ki nem elégítem az igényeit és lába elé nem rakom az összes hiúságot és földi gazdagságot, amit ma már elengedhetetlenül szükségesnek tart létezéséhez.
— Látod, Berni. — Diana simogatja Berni arcát és hangja tele van szánalommal. — Figyelmeztettelek, hogy a testnek gyönyörei és a könnyű pénz soha nem szerez neked benső boldogságot. Meg kellett volna, hogy írd a könyvet, amit mindig is akartál. Opus Magnum regényed szavai és magasra szárnyaló gondolataid örömöt és tanulságos szórakozást nyújtottak volna millióknak. Élettapasztalataidat át kellett volna adnod megszámlálhatatlan
nemzedékeknek, akik még száz évek múltával is olvasni fogták volna alkotásaid.
— Jó lenne, ha te lennél a feleségem. — Berni zokog, és könnyáztatta csókokkal borítja Diana kezeit. — Tudom, hogy nem vagyok méltó, hogy ilyen lehetetlenséget kérjek tőled, de kellene, hogy mellettem legyél, hogy az ördög ne foghasson be tanoncának.
— Nem mehetek hozzád feleségül. — Diana szeretettel mosolyog Bernire.
— Miért nem? Azért mert nős vagyok? Elválok a feleségemtől. Nem akarsz, mert túl öreg vagyok? Kétszer olyan idős, mint te. Talán több is? Gondolod, hogy beteg vagyok és nincs elegendő pénzem? A külsőm visszataszító és nem állhatod a kopaszodó fejeket? Nincs elégendő szenvedély elszűkült ereimben? Mond meg. Megváltozom. Érvelni fogok. Be fogom bizonyítani, hogy méltó vagyok, hogy megcsókolhassam a földet, amit lábad megérint.
— Nem. Nem erről van szó. — Diana nézegeti Bernit, mint egy türelmes anya, aki elnézően szemléli rakoncátlankodó gyermekét.
— Oh, nem. Kérlek, csak ezt ne mond. — Berni könyörög. — Már férjnél vagy.
Férfibarátod van? Elkötelezett kapcsolatban vagy valakivel?
— Nem. Nem mehetek nőül hozzád, mert halandó nővé lennék, mint a többi nő. Vagy így, vagy úgy el kellene, hogy tartsál. Gyermeket szülnék neked és abba kellene, hogy hagyjam kórházi munkámat. Pénzt követelnék tőled és anyagi dolgokat, és versengened kellene a többi férfival, akiknek szintén tetszem, és akiknek szintén szüksége van társaságomra. Vagy
tönkretennél, és cseléddé degradálnál, egy ronda szolgálóvá. Vagy meghagynál szépnek és kívánatosnak és állandó rettegéssel gyötörnéd magad, hogy elhagylak. A férfiak olyan szánalmasak, hacsak nincs több pénzük és nincs több hatalom a kezükben, mint bárki más férfinek, aki nőjük közelébe kerül.
— Mit értesz azalatt, hogy halandó nő lesz belőled? — Berni még mindig az első mondatnál tart és képtelen megérteni a többit. — Te hús és vér nő vagy. Vagy nem?
— Nem, Berni, nem vagyok. Isteni szellem vagyok, aki itt lakozik ezekben az erdőkben.
A képzeletedben élek. Én vagyok a tiszta lelkiismereted.
— Lehetetlen. A kórháznál dolgozol. Valahol kell, hogy lakj, egy lakásban vagy egy házban. Láttalak élőben és érintettem a meleg bőrödet.
— Van vérem és testem. De mi alakváltoztatóak vagyunk. Bármit el tudunk veled hitetni, hogy azt lásd bennünk, akit akarsz. Éppen úgy, mint a földi nők. Festéket rakunk magunkra, mindennap másfajta sminket, szokatlan színre festjük a hajunkat, új ruhát veszünk és máris valaki más vagyunk. De nem ez a lényeges. Kérdés, hogy tudod e követni jó oldaladat? Meg tudsz maradni a jó embernek, aki voltál? El tudod-e utasítani magadtól a gonosz befolyását?
Abba tudod-e hagyni a többnek örökké akarását és boldog tudsz-e lenni azzal, amid van? Egy öreg férfi vagy. Élvezd békében múló éveidnek alkonyát.
— Segítségedre van szükségem. — Berni szemei elsötétednek és összeráncolja homlokát.
— Egyedül nem tudom megtenni. Még ifjúságomban sem tudtam. Mindig csak úsztam az árral.
Ha valaki félrelökött, engedtem. Ha valaki rám kiáltott, némán hallgattam. Rákényszerítettek, hogy respektáljam a pimaszságot. Bosszút kell állnom gyengeségeimért, ahogy ide-oda lökdöstek egész életemben. Többet nem tarthatom oda a másik orcámat, ha valaki pofon üt.
— Életed legszebb éveit taszítod el magadtól. — Diana vádló tekintettel szemléli Bernit.
— Végre lenne időd, hogy alkotni tudjál. Az értelmed teljes, ha az ereid el is vannak tömődve és rugókkal kellett kitámasztani őket. Pénzért akarod eladni a lelkedet. A te korodban? Mammon istenét akarod szolgálni és az aranyborjú körül akarsz táncolni életednek alkonyán? Szörnyűséges módon el fogsz bukni. Meg fogsz halni és lelked megszűnik létezni. Halálod után ezer és ezer évig fogod szolgálni az ördögöt és több mint elviselhető időtartam lesz rettenetes fájdalmak között és bűneidnek felismerésében. Az semmi, amit most érzel, a fájdalomhoz hasonlítva, amit a pokolban fogsz érezni. Ne veszítsd el erkölcsi iránytűdet, válaszd ki elsőbbségeidet, hogy legyél elégedett életednek utolsó pillanatával, vagy örökkévalóságig fogod érezni bűnösségednek kötelét a nyakad körül.
— Nehéz lesz, de megpróbálom. — Berni bólint remegve. — Igazad van, őrangyalom.
Nagy regényem főhősnőjévé foglak megtenni.
— Berni, — Diana megkínzott mosollyal sokáig szemléli Bernit, mialatt feláll és távozni készül. — Ne írj rólam. Írj magadról. Az írás a legjobb terápia. Írj a visszautasításokról, amit elszenvedtél, a benned lakozó méregről, bűnről és bűnhődésről, de ne engedj hirtelen dühödnek.
Harcolj a sötétedő éjszaka erői ellen és gyere vissza győztes pajzsoddal, vagy hozzanak vissza rajta dicsőségesen. Írj és alkoss életed utolsó napjáig, utána távozz, és hagyd hátra leirt szavaid, hogy értékeljék az arra méltók és a megajándékozottak. Ez az igazi örökkévalóság és az örökké való élet. Ez az egyetlen út, ahol hasznosíthatod a tehetséget, amit szentséges teremtőnk
ajándékozott neked.
— Igen, és ez a bölcsesség egy halhatatlan istenség szájából jön. — Berni mormogja, ahogy Diana lassan beleolvad az erdő homályába és légies lénye színes virágok, pálmalevelek és friss hajtások és facsemeték susogó kavalkádjává válik, és a léptei nyomán a puha erdei talajból felszálló ködös pára köntösébe öltözködik.