T
ehát így esett, hogy Berni és Szonja egy vadonatúj Winnebago lakókocsiban jöttek el, bérbe adták házukat, mozdítható dolgaikat raktárba tették és beiratkoztak a Caladesi Lake osztályon felüli nudista klubba, Florida állam közepén.Miután végigcsinálták a létesítményeket bemutató kötelező túrát, meghallgatták a törvényeket és szokásokat, és viselkedési szabályokat ismertető előadást, elővigyázatossági szempontokra való tájékoztatást is beleértve, kifizették az egy évre szóló tagsági díjat. Mike a mélynövésű, de széles vállú túravezető, a klub egyik tulajdonosa megmutatja nekik a betonlapot, ahol leparkolhatják lakókocsijukat és elmagyarázza, hogy melyik közszolgáltatási kapcsolóba és csővégbe kössék be járművüket.
— Nem csodálatos? — Berni sóhajt boldogan, miután minden a helyére került és
akkurátusan el lett rendezve, és az elégedettség boldog mosolya terjed széjjel arcán, ahogy leül a nappaliban és keresztbe teszi lábait.
— Mi lenne csodálatos rajta? — Szonja válaszolja ingerlékenyen. — Hogy mindent feladtunk, amiért idáig dolgoztunk és száz mértföldes körzetben senkit sem ismerünk?
— Tudod mit, — Berni karórájára pillant. — Majdnem este hét óra. Nem szeretnéd megtapasztalni az egyik előkelő éttermet a klubháznál? Ünnepeljük meg méltóan paradicsomban töltött első napunkat egy palack pezsgővel, vagy valamivel.
— Van hozzá pénzed? — Szonja ellenségesen mered férjére. — És mindamellett, nincs semmi alkalmatos ruhám, amit felvegyek.
— Vettem neked néhány darabot. — Berni előrehajol és a konyhaasztal alól kihúz egy veres bevásárló zacskót. — Vedd fel ezeket és elfogadhatónak és nagyon is a hely jellegének megfelelően fogsz kinézni.
Szonja benyúl a zacskóba és kihúzza az első ruhadarabot. Formába rázza és egy átlátszó kombinészerű felsőrész, amit egy pincérnő viselne egy szex-bárban, alakul ki belőle. — Nézzünk oda, — kiáltja gúnyosan. — Mindig éppen egy ilyenben akartam vacsorára menni.
— Több is van. — Berni arca veresedik az izgalomtól. — Nézegess tovább.
A következő darab egy thonga bikini, szintén átlátszó, és két fehér strandtörülköző, puha frottíranyagból és gondosan összehajtogatva a zacskó legalján.
— Nem vagyok hajlandó ezekben és magas sarkú cipőmben egy mértföldet gyalogolni a klubházig. — Szonja tiltakozik, bár látszik rajta, hogy nagyon szeretne kimenni és már veszi is fel a szexi öltözéket.
— Szó sincs gyaloglásról, — Berni mondja, és fondorkodó grimasz terjed szájától a füléig. — Kibéreltem Mike-tól egy elektromos golf kocsit és azzal hajtunk oda.
Szonja felveszi a lenge darabokat, és szerénység okáért csipkés strandruhát ölt tetejükbe.
Berni rövidnadrágot húz és ujjatlan inget, bedobja a törülközőket egy strandtáskába és a golf kocsival a klub bejáratához hajtanak. Egy inas beparkolja a járművet és bemennek a fényesen berendezett palotaszerű épületbe. Középen mindenfelé mezítelen istennők és faunok szobrai állnak, a recepciópult a jobbjukon, utána az éjjeli mulató, egy étterem a baloldalon és a kettő között széles bár, polcai az iszákos világ minden ismert likőrével roskadásig rakva.
Berni megmutatja vadonatúj bérletüket az ajtónállónak. A hölgy beszkennerezi egy komputerbe; fényképük megjelenik a képernyőn és széles mosollyal az arcán beengedi őket.
— Nézd ezt az étteremet. — Berni mondja Szonjának, mintha ő lenne a tulajdonos és az étterem lenne minden büszkesége és öröme. — Frissen mosott és vasalt asztalterítők, valódi ezüst evőeszközök és kristálypoharak, és ez az étvágycsináló illat, mintha nem is ezen a világon lennénk.
Valóban, az étterem drága egy helynek nézett ki, de ahogy később kitapasztalták az konyha inkább hétköznapinak és túlárazottnak bizonyult.
— Menjünk a teraszra, — Berni javasolja és karjánál fogva tartva feleségét
keresztüllibegnek egy széles üvegajtón és a kőből rakott mellvéd mellett leülnek egy asztalhoz.
Mintegy hat méterrel alattuk hatalmas medencét látnak. Középen egy parkosított szigettel, egy szikláról alázuhanó vízeséssel, majd tucatnyi pálmafa alatt fehér nyugágyakkal teli faragott terméskő napozó térséget, további medencéket, egy zsúptetős második bárt, egy sportpálya területet, ahol különféle játékok, mint röplabda, petanque, lópatkódobás és tenisz számára pályák vannak kialakítva. Valamint egy hatalmas tó is látszik. A partján körbe kétemeletes hosszú lakóépületek, és kissé távolabb családi kúriák, túlságosan is sok csoda egyszerre leírni.
— Meglehetős, — Szonja fölényesen megbiccenti a fejét. — Nagyon pompás és elegáns, csak azt nem tudom, hogyan fogunk itt pénz csinálni?
Mielőtt Berni válaszolni tud, egy kissé telt idomú fiatal pincérnő jelenik meg asztaluk mellett.
— Lulu a nevem, és ma este én leszek a vendéglátójuk, — mutatja névcéduláját, ami hatalmas keblein lévő miniatűr háromszög alakú ruhadarabhoz van erősítve, ami alig takarja el mellbimbóit és körülötte az udvart. A melltartón kívül csak egy piciny fehérvászon sortot visel, és úgy látszik, hogy közszemlére kitett fenekének rugalmas partjai között diót is tudna törni.
Lulu két étlapot dob az asztalra és savanyú arccal, mintha reggelire örökké citromokat szopogatna, megkérdezi. — Hozhatok valamit inni?
— Egy száraz martinit, — Berni szirupos mosolyt vett durcás Lulu felé, majd feleségéhez fordul. — Te mit iszol, drágám?
— Egy pohár Chardonnay bort, — Szonja összehúzza a szemét és ellenségesen szemléli a hepciás pincérnőt.
— Percen belül jövök az italokkal. — Lulu feleli, és ajkait keskeny vonalba húzva a sportbár felé siet, ami mint egy hatalmas futballpálya terjeszkedik az étterem távolabbi oldalán.
— Várjon egy percet, cukorgombócom, — Berni szól Lulu után. — A hely szinte teljesen üres. Meg tudná mondani, hogy hol vannak a többi vendégek? Hol zajlik az akció errefele?
— Akció? — Lulu megvető pillantást vet Bernire. — Hétköznaponként itt nincs
semmiféle akció. Jöjjenek le péntek vagy szombat este. Diszk zsoké add zenét a nightklubban és este hattól tízig, találkozzunk-és-köszöntsük-egymást parti van a bár körül.
Vacsora után, nem sokkal több, mint bepanírozott csirke szárnyak, olajban sütött zöldparadicsom szeletek és káposztasaláta, Berni és Szonja nekiindulnak, hogy maguk erejéből felfedezzék a terepet és kipróbálják hedonista lehetőségeit.
A nap addigra lebukott a távolban álló magas ciprusfák koronája alá és utolsó sugarai lángcsóvát vetnek az ég aljára, ahogyan alacsonyan járó felhők úsznak keresztül a sötétedő hemiszféra fordított félgömbjén és darumadarak seregei repülnek a magasban és rekedtes hangjukon énekelni próbálnak.
Többen is vannak, akik csodálják a színek és formák félelmetes játékát és tovább maradnak az egyre elnéptelenedő medencékben és szemeiket ráfüggesztik a haldokló nap fájdalmas elmúlásának szédületes látványára.
Berni és Szonja mostanra eljutottak egy méretes földbe süllyesztett termál kádhoz a felső teraszon és meg szeretnének mártózni.
Zord figyelmeztetés állja el útjukat. Ruházat nincs megengedve a medencében.
Mi lenne a különbség! Berni gondolja; csak egyetlen pár van a medencében rajtuk kívül.
Két nyugágyat kiválasztva a közelben, lefekteti rájuk törülközőiket, amit strandtáskájában a Winnebagótól egészen idáig cipelt, gyorsan kilép rövidnadrágjából, ledobja ingét és int feleségének, hogy kövesse példáját.
— Te tréfálsz! — Szonja mondja szégyenlősen és arca zavartnak látszik. Egyszer tétovázva ugyan leveti a strandruhát; majd meggondolva a dolgot, dereka köré teker egy törülközőt.
— Siess már, — Berni könyörög. — A víz rettenetesen kellemes és igazán vérpezsdítő.
— Fogd be a szád, — Szonja mormogja, — hadd szokjak hozzá egyszer a gondolathoz.
Csend. A pár a termálmedencében saját ügyeikkel látszanak elfoglalva és Berni a nőt bámulja, aki derékig kiemelkedik a vízből, felül a legfelső víz alatti lépcsőre. Szonja durcás fintort vág és a törülköző védelme alatt lehúzza magáról a bugyit és kibújik a felsőrészből.
Gondosan összehajtja őket, beteszi a táskába és a medence szélére lép.
Ebből a parancsolói helyzetből, gőgös pillantást vet az idegen nőre, aki határozottan vaskosabb, mint ő, majd ledobja magáról a törülközőt. Egy töredék másodpercig ott áll a lángoló éggel a háta mögött, ahogy Éva állt az első férfi előtt a paradicsomban, és gyorsan belép a
medencébe.
Sok hely nincs. A másik nő a lépcsőkön ül, fenekével elfoglalja több, mint a felét, és a bepárásodott korlát csúszik, és ismételten, ahogy egyszer az olimpián tette, Szonja megbotlik és elveszti egyensúlyát.
Ijedten kapaszkodva és lefele csúszkálva a lépcsőn, Szonja szinte beleesik az idegen férfi ölébe, aki mindvégig a medencében maradt és elmélyülten csodálta Szonja vonakodó lépéseit. A férfi segédkezet nyújt Szonjának, kissé odébb segíti magától, miközben egy másodpercre hozzáér selymes bőréhez, és engedi, hogy Szonja végül is belecsobbanjon a vízbe és álla csücskéig
elmerüljön.
A jó ízlés meggátol, hogy másodkézből vett gyönyöröket szolgáltassak a kedves
olvasónak. Tehát rövid kell, hogy legyek és lényegre térő, hogy leírjam Szonja mezítelen testét, amit amúgy is csak egy múló pillanatig láthattunk.
Hosszú lábak, széles csípő, kerek, de mégis lapos has és rugalmas fenék. Mellei, mint két alabástrom alma, kivéve a csészealja nagyságú sötét udvart bimbói körül, melyek, mint két érett eperszem állnak hegyesen előre.
Na, ebből ennyi elég. Remélem, el tudod képzelni, pervert.
— Hoppá, — mondja az ismeretlen férfi a vízben, miután Szonja odébb csúszik és a másik nő biztatóan kacag feléjük. — Remélem, nem ütötte meg magát, édesem.
— Bocsánat, — Szonja feleli, — megcsúsztam.
— Vakáción vannak? — a férfi Berni felé fordul, és testtartása és hangja barátságot és megnyerő magabiztosságot jelez.
— Olyasféle, egy hosszúra nyújtottan, talán egy teljes évig is, ha kedveljük eléggé ezt a helyet. — Berni mosolyog, maga mellé húzza Szonját és egyik lábát átteszi Szonja térdein.
— Milyen régen lettek nudisták? — az ismeretlen nő közelebb hajol, arca maga a szomszédias barátság és szívélyesség megmintázása.
— Nem régen, talán egy perccel ezelőtt, — Szonja válaszolja gyorsan és Berni közbevág, hogy nehogy butaságokat mondjon, hogy amíg vérkeringési problémái miatt férjem agya teljesen meg nem lágyult, nem cseresznyéztünk egy tálból beteges alakokkal.
— Mind a ketten nudistáknak születtünk, — Berni hadarja sietve. — Csak később bugyoláltak be minket rongyokba a bölcsődében.
— Nagyon vicces. Tisztára kedvelem, annyira eredeti. — Az idegen férfi nevetgél és kezet nyújt Berninek. — Bill vagyok és ez itt a feleségem, Ashley. Egész évben itt lakunk a Caladesi Lake üdülőhelyen.
— Örvendek, — Berni elfogadja a parolát és karját felesége dereka köré fonva
noszogatja, hogy legyen kissé barátságosabb és viszonozza a pár kedves közeledését. — Berni a nevem, és a feleségem pedig Szonja.
Az érdeklődés izgalmát meglovagolva lassan erőre kap a beszélgetés és a bemutatkozást követő könnyed csevegés legalább egy órára lefoglalja a két házaspárt. A víz kellemesen meleg, a felszín alatti köpőből kiáramló vízsugár buborékjai csiklandósak és a levegő hőmérséklete
észrevehetően csökken, ahogy az alkony homálya titokzatos éjszakába sötétedik.
— Előjöttek a szúnyogok, — Bill agyonnyom nyakán egy vérszopót. — Meghívhatnánk magukat egy koktélra a házunkhoz?
— Messze van? — Berni kérdezi és összepillant Szonjával és mind a ketten Szonja magas sarkú cipőire tekintenek, ami a nyugágy végénél csendesen áll a kövezeten.
— Nincs, — Bill rázza a fejét és hangja magabiztos és könnyed. — A lagúnán átvezető gyaloghíd után a második ház a mienk. Háromszáz méternél semmivel sem több.
— Golf kocsival vagyunk. — Berni ajánlkozik, de felesége beleegyezését keresve Szonján tartja a szemét.
— Szuper. — Bill vigyorog. — A golf kocsival ugyan nem lehet áthajtani a gyaloghídon, de körbe hajthatunk a tó körül és bejöhetünk a másik irányból.
— Nem problémás, — Berni bólint és még mindig Szonját nézi. — Igaz, tündérkém.
Nincs ellene kifogásod? Nem?
— Mi ellen? — Szonja meredten nézi a férjét.
— Tudod, — Berni motyog, — semmibe sem akarlak erőszakkal belevinni.
A családi nézeteltérést csirájában elfojtva Bill felkiált. — Kapjuk fel a törülközőinket és szaladjunk. — És már kint is van a vízből, vállán átdob egy törülközőt és vár, hogy a többiek is kikászálódjanak, csöpögve a víztől és felkapdosva csomagokat és törülközőket és belebújva szandáljaikba, Szonja esetében pedig a magas sarkúba.
—
A
golf járgányon tett rövid és eseménytelen kocsizás után a két házaspár zajtalanul megáll egy kocsibejárón, egy ház előtt, ami nagyságra egy átlagos grófi kastélyt is eltörpítene. Amozgásérzékelő lámpák fényárba borítják a térséget és Bill kiszáll a járműből és kinyitja a duplaszéles intarziás fa és csiszolt-üveg ajtó zárját.
Elsőnek ő megy be, felkattintja a villanyokat, és a két nő utána, és Berni, szokása szerint utolsónak kullog.
Ahogy szembe kerülnek Bill és Ashley házának gigantikus központi halljával, a döbbenet elnémítani látszik Szonját és Berni meglepetéstől zavarodott arca, mintha be lenne drogozva és dupla homloklebeny metszés hajtottak volna végre rajta. Pontosan, életüknek ez lesz az értelme, ilyet akarnak, gondolják. Egy pazarul berendezett palota, plüss bőrdíványok és két hatalmas fotel, gázzal működő kandalló, egy faragott sublód alsó felében és a tetején egy kétméteres LCD
televízió. A falak egyike részben könyvtár, részben primitív művészeti kiállítás. Egy üvegezett likőrkabinet, körülötte sorozat trófea, beleértve egy kafferbivaly fejét, egy rinocéroszét, és valamiféle hatalmas antilopét.
— Az egy kudu, — Bill mondja, elkapva Berni tekintetét.
— Értem, — Berni mormogja és beteges sápadtságából arca az irigység sárgájába
változik, mintha hirtelen hidegrázás érte volna a máját, és kérdezi. — Bill, meg vagyok hatódva.
Te magad vadásztad le ezeket a szörnyetegeket?
— Nem, — Bill hahotázik. — Soha nem vadásztam semmit, kivéve jó alkalmi vételeket.
— Bill antik kocsikat gyűjt. — Ashley teszi hozzá. — Levadássza őket, feljavítja, és búsás haszonért eladja.
— Ez a ház megérhet egy milliót is. — Szonja körülnéz, minta ismeretlen földrészen járna, és szemeivel megbecsülni látszik a berendezés értékét, ami egy másik félmilliót is kitehet.
— Két milliót, — Bill bólint és várva a kellő hatást Szonjára függeszti a szemeit, aki elveresedik, mint egy piros tulipán és szorosabbra húzza dereka körül a törülközőt.
— Sokat dolgozhattál egész életedben, hogy idáig eljuss és élvezd nyugdíjadat egy ilyen csodálatos helyen. — Berni csatlakozik az eszmecseréhez, és alsóbbrendűnek érzi magát, kivéve megállapítja, hogy felesége sokkal csinosabb és karcsúbb, mint Bill életének párja.
— Bill életében nem dolgozott egy napot, — Ashley csalafintán rámosolyog férjére, mintha Bill földi eredményeinek legjelentősebb magaslatát tette volna közhírré.
— Ugyan már, — Berni kezdi, de egy gondolat lövell elméjébe, mint egy berobbanó meteor, egy fényes és sziporkázó meglátás. A legjobb helyen van és a legjobb emberekkel
vegyül. Bill és Ashley nyilvánvalóan akarnak tőlük valamit, legalább is ma éjszaka, de addig nem kapnak semmit, amíg meg nem mutatják nekik, hogy hol zajlik az akció és nem kanyarintanak ki belőle nekik is egy szeletet, és amíg meg nem mutatják a kiskaput a pajtához, ahol az aranytojó gúnárt tartják.
Saját maga, Berni, mint egy ló dolgozott egész életében. Magas beosztásban és nagy felelősséggel és mit kapott cserébe, szívütőér dugulást.
— Keverhetnék nektek egy-egy italt? — Bill elereszti füle mellet Berni siralmas közbevetését és a likőrkabinet felé lép. Gondokba merülten felméri vendégeit, mialatt megbecsüli, mennyire kellene betintáztatni őket, ha akarja, hogy mindenki eszét veszítse és megkezdődhessen a vadászat.
— Skót viszkit jégkockákon, — Berni feleli sietve és törülközőjét az egyik hintafotelre dobja, ráereszti testének tömegét és keresztbe teszi a lábait.
— És te, babaarc? — Bill ismételten mellőzi Bernit és szerelmes pillantást vet Szonjára.
— Látom, van Galliano likőrötök, — Szonja mondja bátran. — Csinálnál nekem egy Galliano és brandy mixet? Ha elég erősre adagolod, akármelyik brandy márka megteszi.
— Azonnal készen van, — Bill arca ragyog, nyilvánvalóan gondolva, hogy Szonja hátsója ruganyosnak látszik és igazgathatónak, mint valami kerek kormánykerék.
Ashley, aki percekkel eltűnt a ház kavernás mélységeibe, feltehetőleg a konyha irányában, visszajön, és hatalmas tálcát balanszíroz kezeiben, ami korhely finomságokkal, legtöbbjük partira való szex-étvágycsináló, látszik megrakva.
A tálcát leteszi a koktél asztalra, valahonnan előkerít szalvétákat, papírtányérokat és egy csomag bambuszpálcikát és kínálja a társaságot.
— Álljatok neki; nem tanácsolnám, hogy éhgyomorra igyatok Billivel.