• Nem Talált Eredményt

Tizenhatodik Fejezet — Célváltoztatás

In document A Tündér és a Tanonc (Pldal 87-92)

A

hogy Berni visszaérkezik New Yorkból, Szonja nem várja a repülőtéren. Valójában senki sem várja. Fényes nappal van és a légikikötő üresnek látszik. Business már régóta nem lehet jó; az embereknek nincs pénzük utazni. Berni morogja és bánatosat sóhajt. — Még jó, hogy nem az én problémám. Minden ember a maga érdekét nézze és a pokolba a többivel.

Kávét vesz magának és leül egy kis asztal mellé, ahonnan kilát a futópályára. Hova innen? Tépelődik. Telefonáljon Szonjának és közölje vele, hogy hozza ide a popsiját az új Mercedesben. Talán mégsem, az utóbbi időben feleségének magatartásbeli problémái lettek.

Sokszor minden ok nélkül rágja az agyát. Berni szeretne valami intelligens beszélgetőtársat, csinosság és szexepil nem meghatározó tényezők az ő korában. De miért ne, ha benne foglaltatik a csomagban?

Berni kinyitja a mobilját és átszalad a menün. Kapcsolatok. Kivel tudna beszélni? Lenne valami érdekes személy is a listáján? Bayonet Point kórház. Talán tudná kapcsoltatni Diana Artemiszt, az aranyos és kedves természetű nővérkét. Talán neki el tudná mondani tengerentúli vállalkozását és megkérdezné, hogy helyeseli-e.

— Diana Artemiszt, kérem. — mondja miután tárcsázott és a kapcsolórobot végre megengedi, hogy emberi lényhez szóljon. — A szívműtéti lábadozó részlegről.

Néhány kattanás, úgy érzi, mintha egy üres világegyetemhez lenne kapcsolva, majd egy női hang jön be a vonalba, és nagyon távoli, érdektelen hangon kérdezi.

— Mivel van a hívás kapcsolatban?

— Fáj a szívem.

— Jöjjön be a sürgősségi osztályra vagy tárcsázzon 911-et és hívja a mentőket.

— Nem olyanféle fájás.

— Akkor milyenféle?

— Olyan gyötrelmes. Olyan, amit csak egy beteljesületlen szerelem tud okozni egy érzékeny személynek.

— Idefigyeljen, mister. — a hang mondja, irritáltan és felcsattanva. — Ez itt nem az elmegyógyászati osztály. Diana el van foglalva és nem zavarhatom semmiféle ostoba lélekköltészettel.

— Kérem, nagyon sajnálom, — Berni könyörög. — Ne tegye le a kagylót. Csak tréfáltam.

Páciense vagyok Dianának. Néhány héttel ezelőtt gondozása alatt voltam és szeretnék kérdezni tőle néhány kérdést az utókezelési étkezés és gyógyszerrendemmel kapcsolatban.

— Mi a neve?

— Berni.

— Berni ki?

— Higgins.

— Tudná tartani a vonalat? Be kell jelentem a személyhívón. Valószínűleg beteggel van és eltarthat egy darabig, amíg válaszol.

— Köszönöm. Tartom a vonalat.

A mobilt füléhez szorítva Berni hosszasan és eltűnődve kortyol kihűlő kávéjából. Milyen lehetőségei maradtak? Kereshetne milliókat, százmilliót is, és gazdagon fog meghalni, de

egyedül és elhagyatva és gyakorlatilag mindenki utálni fogja? És még halála után sem fog pihenni. Joe, a Halál Kaszása be fogja hajtani alkujuk ráeső részét és inasává fogja tenni az idők végtelenségéig. Megújította életének haszonbérletét? Egészségesnek érzi magát, a stent rugók a szívében, mintha ott sem lennének. Kivéve a vérhígítókat, túlságosan könnyen horzsolja fel magát és kék zöld foltok maradnak rajta mindenütt. Olyan helyeken, amiket elpusztíthatatlanak gondolt, amikor fiatal volt. Szonja, a felesége alfanőstény feminista lett és nálánál jóval fiatalabb férfiakat keres magának. Talán jobb lenne, ha hagyná, hogy Szonja kövesse az ő vágyait és majd ő, Berni is fogja követni a magáét.

Csak egyetlen az akadály. Értelme nem hajlandó csendesen öregedni, együtt testének többi részével. Talán túl sokat használja az eszét? Örökké tervez, mindig valamiben ügyeskedik és nem hajlandó gyengülni és békésen elmúlni. Még mindig remélné, hogy elnyeri egy fiatal nő szerelmét és sütkérezni fog annak odaadó vidámságában? Lehet, ha megveszi kedvességét, ha elegendő ajándékot szór reá, de akkor is ott marad a lehetőség, hogy egy nap a nő mindenéből kifosztja és szerelembe esik egy erős és jóképű fiatalemberrel, egy diszkoszvetővel Hollandiából, aki házat ígér neki a tengeri dűnék árnyékában és egy csomó szőkefejű ebadtát, hogy ne

unatkozzon.

Már régen beleunt az ilyen fajtákba, kivéve egybe. Igen ő belé, Dianába. Diana nem ilyen fajta leány. Soha nem fogja kihasználni gyengülő képességeit, soha nem fogja elhagyni egy üresfejű divatlapból kivágott tekergőért.

Diana nem az aranyásók közül való. Nem lehet olyanféle. És nagyon szép kerekded válla van, amit bizonyára odatart neki, ha sírnia kell, és rá kell borulnia, egészen addig, amíg ki nem apadnak a könnyei.

Egy férfinek bíznia kell valakiben, vagy valamiben, egy férfi nem válhat egy vén

cinikussá, aki utálja az emberiséget és gyűlöli a pillanatokat, amikor tagjaival elengedhetetlenül érintkeznie kell, mert érzi, hogy az egész világegyetemben mindenki vele akar kitolni.

— Diana beszél, — hallja az ismerős hangot, olyan bódító és megnyugtató, és mindig készen áll, hogy segítsen. Diana nem gyűlöli az emberiséget. Könnyű neki. Diana egy istenség miniszoknyában.

— Hello, Diana, — Berni mondja, — Itt Berni. Remélem, hogy nem zavarom.

— Nem. — Diana feleli. — Egyáltalában nem. Most fejeztem be a vacsorák kihordását, és végre volt egy kis időm, hogy egy percre leüljek.

— Hogy mennek dolgaid, drágám? — Berni kérdezi és fogalma sincs, hogyan merte hozzátenni a pozitív birtoklás kedveskedő jelzőjét. Vajon Diana meg fog sértődni és ráakaszt?

— Nem jól. — Berni hallja és azonnal érzi, hogy a szelek változnak. Diana talán a

segítségét fogja kérni, amit készségesen adna, legyen az bármi is. — Úgy néz ki, hogy a kórház el akar bocsájtani. — Diana folytatja és hangja gyengül és reszket, mintha a könnyeivel küszködne.

— Joe, tudja az éjszakai ápoló, jelentette, hogy több betegem meghal éjszaka és nekem lenne benne a kezem. Azt állítja, hogy a rossz gyógyszert adtam be nekik, és besokkoltak és meghaltak.

— Egy ilyen aljas vádat be is kell bizonyítani. — Berni mondja felháborodottan, ahogy eszébe jut a Szonja és Joe között lezajlott Dianáról szóló beszélgetés. Ilyen hamar beváltaná Joe a fenyegetését?

— Bebizonyították. A törvényszéki boncorvos három halotton végzett tetemvizsgálatot és mind a három esetben részlegese felszívódott ciántablettákat talált az elhunytak gyomrában.

— Lehetetlen, — Berni rebegi. — Ez nem lehet igaz.

— Természetesen, hogy lehetetlen, de az öltözői szekrényemben találták egy üveg

ciánpirulát és el vagyok veszve. — Diana mondja és hangja elfojtott, elfúló, alig tudja a levegőt a tüdejéből kierőltetni, mintha a halál máris két kézzel fojtogatná a torkát.

— De nem te csináltad. — Berni feleli és tépelődik. Vajon mennyit kellene bevallania Dianának? Milyen orvoslást hozna vallomása ebben a helyzetben?

— Nem. Nem én tettem. — Diana szipog, és az orrát fújja a vonal túloldalán. — És az igazság a végén ki fog derülni, és ártatlanságom be lesz bizonyítva. De addig annyira szégyellem magam, hogy legszívesebben bemásznék egy szikla alá és eltűnnék a föld felszínéről.

— Gyere velem Európába, — Berni mondja, és nem gondolkozik, semmit nem gondol a következményre. — Állásom van ott, ami legalább két évig tart. Lakást bérelünk legalább két hálószobával, és kérlek, ne gondold, hogy azért teszem, mert be akarom szennyezni a hírneved vagy kihasználjam pillanatnyi bajodat.

— Nem gondolom.

— Mit nem gondolsz? Hogy nem fogadod el ajánlatomat, vagy nem gondolod, hogy rossz szándékom van?

— Ezt te döntsd el. Melyik országba mész?

— Magyarországra. Veszünk vagy kibérelünk valamit Budapesten és a rendőrségnél bejelentkezünk, mint amerikai mérnök és titkárnője az államokból, akik magyarban dolgoznak.

— Külön hálószobákkal?

— Természetesen, és felveszünk egy háztartásbelit, aki főz és rendet tart a lakásban.

— Vannak arrafele erdők?

— Rengeteg.

— Milyen munkát fogsz ott csinálni?

— Hidat fogok építeni.

— A két kezeddel?

— Nem. Tucatnyi alvállalkozóm lesz és hatalmas munkagépeim, és ezernyi ember fog dolgozni irányításom alatt.

— Mi lesz a feleségeddel? Szonja is jön?

— Nem valószínű.

— Ezt hogy érted?

— Szonja egy fiatal karbantartómunkás személyében felfedezte életének igaz értelmét és otthon akar maradni a házban, amit a Caladesi Lake nudista klubban vettem neki.

— Sajnálom hallani.

— Ne sajnáld. Az eset inkább egy rejtett áldás. Hadd szórakozzon Szonja, amíg én újraindítom életem.

— Kivel?

— Veled.

— Tehát itt rejlik az alantas szándék. — Diana kacag, sírása megszűnt és a hangja kristálytiszta, mint a patak csobogása az elvarázsolt erdőben. — De nem baj. Egy feltétellel elmegyek veled, és csak egyetlen okból.

— Nevezd meg. Bármit megteszek, hogy társaságod az enyém legyen,

— Nem szabad egyetlen fillért sem sikkasztanod. Minden alvállalkozót ki kell, hogy fizess az elvégzett munkáért. Az anyagszállítókat is időben ki kell, hogy fizesd. Becsületes és egyenes üzletviteled kell, hogy legyen és nem szabad lopnod, mert megvan rá az alkalmad.

— Akkor miért erőltetném magam egyáltalán? — Berni kérdezi és hangja őszinte meglepetést sugároz. Miért vállalna valaki magára ekkora szörnyű felelősséget? Két millió dollárt csak a hivatalnokok megvesztegetésére kell, hogy költsön, akik eldöntik, hogy ki jön be elsőnek a licitálási versengés folyamán. Mi lenne fontosabb, tépelődik, hogy megapénzt

csináljon, vagy egy csodálatos szépség tiszteletét és szerelmét elnyerje? Szörnyű értelmetlenség, sóhajtja, nem éppen a nő lenne az, aki annál jobban szeret, minél több pénzed van, talán

százmillió is? Mi dolga lenne, hogyan lett a pénz megszerezve? Fiatal és szép lányok azért vannak, hogy csodálják őket és élvezzék az életet. A magasságos fent való nem azért teremtett nőket, hogy keményen dolgozzanak és erőltessék az agyukat. Nevezz férfi-sovinisztának, Berni gúnyolja magát, de az vagyok, aki vagyok. Ez a legfontosabb tanulság, amit az élet valaha is tanított nekem. Ragaszkodj a fajtádhoz és viselkedj a természetes kiválasztódás önfenntartó szabályai szerint, és játszd ki a kártyákat, amit életed kezdetén kiosztottak neked.

— Nem. — Hallja ismét Diana hangját. — Ne kergesd a pénzt. Ez az, amit a kezdettől fogva próbálok megmagyarázni neked. Légy boldog azzal, amid van és élj egyszerűen és lehetőségeiden belül. Merítsd örömöd intellektuális forrásokból és nem a megfoghatatlan és többnyire illegális jövedelmekből. Ne halmozz vagyont vagyon tetejébe. Ha elfogadod ezeket az elveket, veled megyek és melletted maradok, amíg elkészül a project.

— Megígérem, de nem lesz könnyű betartani. Joe rosszat akar neked és meg kell, hogy védjelek. Ez itt nagyon problémás is lehet. Nem lenne könnyebb, ha velem jönnél? Boldogok lehetnénk, és nem kellene örökké aggódnunk?

— Nem félek Joe-tól. Ha tényleg ő a halál kaszása nincs felettem hatalma. Ha csaló, a bosszúm utoléri. Nagyon meg fogja bánni, hogy valaha is megpróbált egy ilyen csalást, amit most veled akar csináltatni.

— Lehetséges lenne, hogy valaha is szerelembe esnél velem?

— Nem, egyáltalában nem. Istenség vagyok és csak arra méltó lelkeket mentek meg az örök kárhozattól. Nem azért vagyok itt, hogy egy öregember késői bujaságát kielégítsem, aki az ördög tanonca lesz, ha visszataszító mesterkedései sikerülnek a halandók között.

— Értem. — Berni könyörög. — Mindent megteszek, hogy kedvedben járjak és

megfeleljek magas erkölcsű business vezetési módszereidnek. De kérlek, maradj az oldalamon, vigyázz rám és üss a fejemre, ha kilépek a sorból.

— Rendben, — Diana feleli vitát lezáró hangon. — Akkor megállapodtunk. De egy szót sem a feleségednek. Úgysem értené meg.

— Telefonálok, ha minden végleges. — Berni mondja, és nem hagyja abba a beszélgetést.

— Egyszer még meg kell, hogy kapjam a projectet és helyet kell, hogy találjak Budapesten, ahol lakni fogunk.

— Igen. — Diana feleli és leteszi a kagylót. Berni szeretné, ha cuppanós puszit küldhetne a drótokon keresztül, amivel megpecsételné egyességüket, de nincs ilyen szerencséje. Diana nem tréfál, szavai kőbe vannak vésve és Berni jobban teszi, ha ezt nem felejti el.

Tizenhetedik Fejezet — Egy Szégyenteljes, bár

In document A Tündér és a Tanonc (Pldal 87-92)