J
óval Joe távozása után Szonját még mindig bénítja a döbbenet. Sötét terror köti gúzsba bensőjét és képtelen felfogni a valóságot, hogy emberrablók foglya lett. A legjobban az aggasztja, hogy mind a három tettesnek látta az arcát. Soha többé nem fogja látni a napvilágot. Semmiféle ígérete nem fogja megnyugtatni elfogóit, hogy nem fogja feladni őket.A józan okfejtés azt diktálja, Szonja tűnődik, és kétségbeesett erőfeszítéssel töri az eszét.
Egy felszarvazott férjet nehéz lesz meggyőzni, hogy fizessen harminc milliót hűtlen feleségéért.
Tehát mi lehet itt a szédelgés? Miért temették el élve? Talán, hogy elmozdítsák az útból.
Talán Berni is benne van ebben. Minden bizonnyal milliókat takarít meg a válási
költségeken, nem lesz asszonytartás és nem fog fájni a feje. Kiben bízhat szüksége órájában? Kit hívhatna segítségül?
Mindössze egyetlen szövetségese maradt, Bernivel való hosszú házaséletének boldog emléke. A szinte elfelejtett kísértetek hadserege az egyetlen remény, amire számíthat.
Az intelligens ész ereje az oktalan anyag felett. Aki túl tud nézni a retteneten, mindig győzedelmeskedik. Ha a boldogságod a pénzen múlik, soha nem leszel elégedett önön magaddal.
A Magasságos Tao bölcsessége, mennyire hasznavehetetlenek most a szavai.
Szonja elvesztette időérzékét. Joe egy doboz csokoládés erőszeletet hagyott itt neki, két csomag szivacsos gyári kenyeret, és már mind elfogyott. A két egygallonos víztartó is kiürült és a vödör tele van. Elfelejtkeztek volna rólam? Szonja töpreng, és élve eltemettek, mint Aidát az utolsó felvonásban?
Végül, amikor már minden reményt feladott léptek közelednek. A folyosón a lámpa felgyúl és amennyire szédül a szenvedésektől, felnéz, változást remél, magányos
mártíromságának a végét. Ennél rosszabb már nem lehet, imádkozik, de nincs szerencséje.
Iszonyú rémületére egy hátborzongató szörny, akit még idáig nem látott bukkan elő a folyosó végéből. Hajlott széles vállak, sonkanagyságú bicepsz izmok, tele tetoválva kígyók, pókok és skorpiók iszonyú képeivel. A szörny arca egy falu idiótájának állandó vigyorába torzultnak látszik és a sárga lámpafény visszaverődik fényesen csillogó kopasz koponyájának kerek tetejéről.
Az alak tálcát tart a kezében, egy tányér étellel rajta. Az étel illata felséges, őrölt hús és paradicsomos tészta, és egy jókora cipó kenyér is van és egy gallonnagyságú vízpalack, amit pehelyként lóbál lefele két ujjáról. Ocsmány fejét oldalt biccentve a rém int Szonjának, hogy húzódjon vissza a cella távoli sarkába és maradjon nyugodtan.
Szonja engedelmeskedik és szemét le nem véve a fertelmes látogatóról mosolyt erőltet az arcára, ahogy kérdezi. — Murdoch, ugye maga Murdoch, Joe legmegbízhatóbb szolgája?
A férfi valami érthetetlen választ morog, de bólint fejével, mialatt leveszi a lakatot és kinyitja az ajtót.
— Murdoch, — Szonja égszínkék szemeit ráemeli a férfire. — Kérem, engedjen ki. Van Isten az égben, és meg fogja jutalmazni. Itt az alkalom, hogy jót tegyen.
Murdoch belép a cellába és iszonyúan penetráns bűz áramlik be vele, és körbeveszi Szonját és szinte megfullasztja. A férfi leteszi a tálcát a földre és a vödör felé néz.
Itt az alkalom, Szonja gondolja, és gyors mozdulattal át akar bújni Murdoch karja alatt és el akar szaladni, amilyen messzire csak lehet.
De Murdoch gyors és halálpontos. Derekánál fogva megragadja Szonját, felemeli a levegőbe és visszadobja a priccsre. Iszonyatosat ordít, hatalmas agyarai elővillannak sötét szájából és keze fejével, ami hatalmas és erős, mint egy havasi medve mancsa, arcul üti a nőt.
Szonja meredten néz vissza a férfire, és szemében nincs semmi más csak ijedt félelem.
Murdoch egy második ütésre húzza hátra a kezét, és Szonja rémülten kuporodik össze a priccs sarkában és kezét védekezően arca elé teszi. Törékeny csontjai egy percen belül darabokra törnek és a vére folyni fog.
— Murdoch, megállj. — egy hang kiáltja a sápadt lámpa mögötti mélységes árnyékból, és a szörny dühödten morog és a kezét, ami készen áll, hogy Szonja légcsövét elroppantsa,
visszahúzza, és a pokol kénköve színében sárgálló szemei forognak a dühtől és tele vannak gonosz indulattal és látszik, hogy alig tudja fékezni haragját.
A hang tulajdonosa közelebb jön és Eli Weinstein az illető. — Ne bántsd, Murdoch, — mondja, — legalábbis egyelőre nem. Egy videót kell, hogy filmezzek, és nem akarom, hogy bántalmazások nyoma látszódjon rajta. Az a szemétláda aljas férj, azt hiszi, hogy ez csak egy tréfa és mi nem vagyunk valósak. Indítom be a kamerát és csináld a nőnek, amiket mondok neked.
— Maga? — Szonja rámered Eli-re, és hátát a csúszós hideg sziklafal ellen vetve kezeit védekezően emeli mellei elé. — Maga hazudott nekem. Maga azt mondta, hogy győzzem meg Bernit, hogy küldje el a pénzt táviratilag. Jellemes embernek gondoltam magát és elhittem, amit mondott. Maga egy hatalmas konglomerátumnak dolgozik, és nem lenne szabad, hogy barbár bűnözők szennyes módszereihez folyamodjon. Ha a pénz valóban jár magának, Berni vissza fogja adni, de nem kínzások és fizikai kegyetlenség kényszerítése alatt. Mi lenne, ha inkább civilizált módon megbeszélnénk ezt az ügyet? Semmi szükség a kínvallatásra, vagy akármi másra, amit le akar filmezni azzal a kamerával. Itt amúgy sincs elegendő fény a filmezéshez.
Vigyen ki kívülre, higgadjunk le és meg fogjuk találni a legjobb megoldást.
— Egyszer levesszük a videót, utána beszélgetünk. — Eli előveszi a digitális filmezőt, kinyitja és egy zöld fénypont kezd izzani a gép tetején. Majd megigazítja a fókuszt és Szonja arca megjelenik a kis képernyőn. — Murdoch, — Eli mondja. — Mutasd meg neki az öklödet és ijeszd meg egy balegyenessel. Akarom látni az arcán a rémületet és a pánikba esést.
Murdoch engedelmeskedik. Szonjához lép, hirtelen felkapja a kezét, de nem üt. Ütés helyett simogatni kezdi Szonja arcát.
— Ügyes, — Eli vigyorog és megnyomja a felvétel gombot, — Szonja, — mondja, — kezdjen beszélni és próbálja meggyőzni a férjét és magyarázza meg neki, hogy miért kell, hogy fizessen.
— Berni, — Szonja kezdi. — Fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. Joe bedobott ebbe az ősrégi kőpincébe és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Ez a biztosító társaságbeli alak, Eli, talán még nem volt szerencséd találkozni vele, az látszik a kulcsembernek. Erőszakkal rá akar venni, hogy győzzelek meg, hogy fizess vissza neki valami harminc millió dollárt, amit kicsaltál tőlük.
Berni, az Isten szerelmére, fizess ki a számlát és szabadíts ki innen.
— Nem rossz, — Eli bólint és megnyomja a megállj gombot. — Ez kész és kezdhetjük a második videót, amit később fogunk használni, ha Berni nem hajlandó fizetni.
— De kérem, — Szonja sikítja, — Legyen józan belátással. Berni fizetni fog.
— Hagyja abba a visítást, vagy adok magának igazi okot, hogy visítson. — Eli üvölti és int Murdochnak, hogy lépjen közel Szonjához. — Tépd le a ruháit és üsd. Ne erősen, csak egy néhány csattanást a mezítelen bőrén. És csináld, hogy fojtogatod. Akarom látni, hogy jön kifele a nyelve.
Az értelem nélküli szolga követi a parancsot. Egyszer letépi Szonja ruháját. Szonja rugdos és küzd, próbálja magán tartani alsóneműjét, de hiába. Egy percen belül rongyokban lóg a ruházata és Murdoch csapkodja a hátát, a fenekét és a combjait.
— Ügyes, jól csinálod, — Eli feléjük tartja a kamerát. — Felettébb reális. Ha Berni ezt nem hiszi el, akkor nem tudom, hogy mit fog elhinni.
— Berni, — Szonja sikoltozik, — Ne fizess ennek a szemétnek. Soha. Úgysem fognak elengedni. Láttam az arcát és tudom, hogy kicsoda. Berni, nem bánom, hogy meghalok. Bocsáss meg, hogy rossz voltam hozzád. Szeretlek, Berni. Kérlek, higgy nekem. Ne törődj Ádámmal.
Utálom a puhafarkú vénembereket. Ádámmal csak egy aberráció volt, kérlek, bocsáss meg. Ez a halálom előtti utolsó kérésem.
— Hármas számú videó. — Eli kiálltja. — Murdoch, erőszakold meg. Nem hallottad, amit mondott? Nem szereti a puha szerszámokat. Neked van egy jó kemény. Mutasd meg neki.
Az utolsó néhány másodpercben, Elit lefoglalja a kamera és az ordítva kiadott utasítások, és nem veszi észre, hogy Murdoch ütései Szonja testén egyre finomabbak lesznek. A vadállat gyakorlatilag már csak simogatja és rémesen sárgálló szemei a csurgatott méz puha, meleg barna színére változtak.
Ahogy Eli a megbecstelenítést követelte, Murdoch feléje fordult, mély morgást hallatott és kiütötte kezéből a kamerát.
Ezzel az akcióval, a kedves olvasót visszavisszük a jelenbe, amikor a kamera átrepül a cella széltében és Murdoch óriási jobbhorgot landol Eli állán. Másik kezével a gerincoszlop közelében rácsap a fejére és Eli nyakcsontjának a teteje, mint éles véső fúródik agyvelejébe.
Eli összeesik, mint egy rongyos télikabát, ami leakasztódott a fogasról és Murdoch legszebb mosolyát mutatja Szonjának és egyre hallatja szerelmesen búgó gyomorból jövő mély morgásait, mint egy felgerjedt King Kong gorilla, aki soha el nem múló szerelmét jelenti be a kicsi szőke nőnek, akire váratlanul rábukkant.
—
K
ét nappal később, amikor Joe visszajön Magyarországról, első dolga, hogy megnézze Szonját.Lemegy a pincebörtönhöz, ahol Murdoch felügyeletére hagyta a nőt. Leóvatoskodik a síkos lépcsőkön, a cellához, ahol Szonjának lennie kellene, de Szonja nincs ott. A vasrudakból való ajtó tárva nyitva, egy hulla hever a földön, de semmi nyoma Szonjának. Csizmája orrával megfordítja a halottat, és az Eli Weinstein. Sápadt, mint egy kibelezett holdvilág és bűzlik fel a magasságos mennyekbe, már jó ideje halott kell, hogy legyen. Joe körbehordozza a tekintetét, talán lenne valami áruló nyom, hogy mi folyt le itt, és meglátja a priccs alatt a földre leesett kamerát, koszosan, de épségben, és használatra készen.
Joe felveszi a kamerát. Megnyomja a lejátszó gombot és mind a három videót megnézi.
— Kiváló munka, — morogja, — egy kevés igazítással igazán hasznosnak bizonyulhat, de hol van Szonja? És hol van Murdoch? A rohadt szemét félkegyelmű, — nézi az utolsó néhány másodpercet. — Megölte Eli-t és lelépett a portékával.
—
K
evéssel később, miután evidenciákért gondosan átkutatta a színhelyt, Joe elhajt egy rusztikus tavernába Stainhatchee városba, Dixie megyében, ahol ismeri a tulajdonost és tudja, hogy Murdoch ott dolgozik, mint alligátorbirkózó.Ahogy behúz a zúzott coquina kő behajtóra, ott látja Daisy-t, az ivászati létesítmény tulajdonosát, a rakodópad szélén üldögélni, ami rozoga szerkezet az épület szerves részét képezi.
Daisy vonzókülsejű dáma, még a legszigorúbb veres-nyakú parasztmérce szerint is. Vállig érő gesztenyebarna haj, nagy fülek, gondosan eldugva frizurája mögé és gyakorlatilag hozzáragasztva a fejéhez. Kellemes arányban áll ezzel, érzékien duzzadt szája, élénk veresre festetten, akárcsak hosszú körmei a kezén, amit lezseren nyugtat egymástól kissé széjjeltartott térdein. Fekete atlétainget visel, kivillanó dekoltázsa eléggé szerény, és rövid farmerszoknya van rajta, ami semmit nem hagy a képzeletre a lábai között.
— Hello Daisy, — Joe mondja. — Hogy megy a trükk business?
— Gyengén, — Daisy feleli. — Miért?
— Murdoch ott van az alligátor medencénél?
— Nincs.
— Hol van?
— Nem tudom. Napok óta nem láttam. Ez a degenerált fattyúja annak az LSD nyalogató prostituáltnak és annak a fogatlan mocsárfarmernek, az alligátorai már nagyon nyugtalankodnak, de én nem fogom megetetni azokat a szörnyetegeket. Letépik a karodat, ha a döglött csirkéket túl közel lóbálod kitátott pofájukhoz.
— Nem mondta, hogy merre ment?
— Nem. Valamelyik este kiment, hallottam, hogy éjfél fele visszajött és a lapos fenekű ladik az óta is hiányzik. Bizonyára telehold lehetett és kiment a mocsárba, hogy megbecsülje a békanyál és vízi-káposzta termést és leellenőrizze marihuána ültetvényét.
— Kösz, Daisy. Megtalálom. De most inkább szomjas vagyok. Mi van a csapon?
— Budweiser. Kerülj beljebb. Karl csapol neked egy esőhordóra valót, annyit hogy belefojthasd a problémáidat.
— Nagyon jó, Daisy, végtelenül aranyos tőled. Kérhetnék tőled egy második szívességet is?
— Akármit. Ki vele.
— Megbújhatnék itt nálad néhány napig, ameddig meglelem Murdochot. Elvitt valamit, ami az enyém és vissza akarom szerezni tőle.
— Nem az én orromról nyúzzák a bőrt, — Daisy vállat von. — Menj ki a kalibához az alligátor pocsolya mögé. Van ott egy priccs, ami elég kényelmes egy ilyen finom úriembernek, mint jómagad. Murdoch azon szokott aludni és nem fogod kihagyni dicsőséges hazatérést, ha valaha is előkerül és a vaddisznók még nem falták fel iszapban rothadó hulláját a palmetto pálmafák tövében.