V
alentino Valletta, a mi bukmékerünk, a beavatott ember a maffia kapcsolatokkal, rosszhangulatban van. A Tampa Tribun újság fekszik előtte a pultra kiterítve és a vezércikket olvassa, ami nyálcsorgató részletekben leírja, hogy a GRCA, azaz a Great Amerikai Újrabiztosító vállalat vezérigazgatója le lett tartóztatva adócsalásért, hogy számos piramiscsalási szélhámosságot szervezett, és hatmilliárd dollár erejéig becsapta a nála befektető beruházókat. A gigantikus cég irányítását átvették a gazdasági minisztérium ellenőrei és a mindennapi business aktivitást államilag kinevezett hivatalnokok végzik.
— A szemét liberálisok, — Valentino fortyog. — Mi következik ez után?
Fegyverellenőrzés? Azt fogják mondani, hogy nem árulhatok gyorstüzelő gépfegyvereket? Hova halad a világ ezzel a mostani elnökkel? Ha progresszív pártja többséget szerez a kongresszusban, pénzt fog követelni, hogy kárpótoljuk a felszabadított rabszolgák dédunokáit. Elveszi a vagyont a becsületes, nehezen dolgozó emberektől, mint tőlem és a közsegélyből élő mamáknak adja, az ingyenélőknek és a csavargóknak.
Majd, miután egy rövid kortyot szürcsöl a kávéjából, Valentino egyre pufog és morog, és vigyora jól mutatja a hatalmas gyomrának mélységes mélyéből előretörő dühödt epét. — Úgy nézem, hogy Eli Weinstein elvesztette jól jövedelmező állását, és megérdemli, amit kapott. — Itt Valentino savanyú röhögést hallat. — A kezdettől fogva rühelltem ezt a tetves észkombájnt. Ami a harmincmillió váltságdíjat illeti, annak is búcsút inthetünk, főleg ha ez a Berni hogyishívják, amerikai újságokat olvas a tengerentúlon. De Joe jó ember, és nagyon meggyőzőnek tud hangzani. Vagy így, vagy úgy, de meg fogja szerezni a pénzt. És csak kétfele fogjuk osztani. A fele nekem és a fele neki. Még a főnököm sem fog kapni egy lyukas rézkrajcárt sem. Megkapta az eredeti nyereményt és az legyen neki elég.
Ahogy Valentino elér mélységes filozófiai szitkozódásainak ehhez a keresztútjához az ajtócsengő csilingelni kezd. — Egy kliens, — Valentino felnéz és egy pufókocska barnát lát, kilószám festékkel az arcán és dúsan göndörödő hajjal lefele a válláig. Egy elasztikus melltartó tartja fogva két rugalmas cicijét, amik szeretnének kitörni rózsaszínű börtönükből, és ahogy látja az ajtóra szerelt biztonsági tükörből, olyan feneke van, ami a fő utcán fényes nappal megállítaná a forgalmat
Valentino bámulva nézi a kis nőt és az közelebb lép hozzá. Olyan illata van, mint egy egész virágba borult narancskertnek, egy kis jázminillattal megtetézve.
Nápolyból hozott eredeti mézédes mosolyát vetve feléje, Valentino tudomásul veszi jelenlétét. — Hello, cukorbarack, — köszön neki. — Valami speciálisat keres, vagy csak nézeget?
— Egy nyakláncot keresek és valami függőt hozzá. — feleli a kis töltött galamb, és piruettet csinál és előrehajol, hogy jobban láthassa a pult üvegje alatt kiállított ékszereket.
Kebleinek halma félig kilátszik, ahogy ujjait végigfuttatja az üvegen és megáll egy ezüsttel befujtatott olcsó lánc felett. — Egy ilyet. Mennyibe kerülne ez és a szív alakú függő, ami alatta csillog?
— Ötven dollár. — Valentino mondja és gúnyosan mosolyog magában. Ez a nő aztán tényleg olcsó, a kedvenc zsánerem, akiket leginkább szeretek. — Egy csinos lány, mint maga, — folytatja, és mosolya vigyorba torzul, — valami sokkal értékesebbet érdemelne. Nincs magának egy apucija, aki venne magának valami szebbet?
— Nincs, — a kis nő kacag. — Semmi apuci. Csak egy egyszerű munkáslány vagyok, akinek vigyáznia kell a pénzére.
— Ez hogy tetszene magának? — Valentino elővesz egy fonott fehérarany láncot egy kék topáz függővel és hozzávaló fülbevalókkal és megmutatja a leánynak.
— Oh, ennyi pénzem nincs. — A leány szemei vágyakozóan csillognak, és álmatag mosoly bukkan elő a szája sarkából.
— Már hogyne lenne. — Valentino feltápászkodik ültéből. — Ma éjszakára legyek én az apucid és mind a három darab a tied.
— Nem vagyok olyan fajta lány, — a kis nő elpirul és lesüti a szemét, — de ha lehet, fel szeretném próbálni.
— Természetesen, — a férfi válaszol szerelmetes hangon és kezét kinyújtva odaadja a láncot a nőnek. — Mi a neved? Nem hívhatlak örökké cukorbaracknak.
— A barátaim Sissy-nek hívnak. — a nő feleli és elveszi a láncot és próbálja hátul a nyakánál bekapcsolni, fekete fürtjei alá nyúlva, amik úgy ragyognak, mint a sötét antracit Kentucky legmélyebb szénbányájában.
Sissy becsületes erőfeszítést mutat, hogy bekapcsolja a láncot, de nincs sikere. Valentino észreveszi a lány zavarát, otthagyja biztos ülőjét a pult mögött és előrejön. — Majd én
bekapcsolom, — mondja. — A kapcsoló kissé cseles, amit még meg kell szoknia.
— Ok, — Sissy feleli és kinyújtja nyakát és haját kontyba fogva felemeli. — Kérem, legyen nagyon óvatos. Végtelenül csiklandós vagyok, ha olyan férfi ér a bőrömhöz, akit kedvelek.
Valentino merevedést érez a lába között és lihegni kezd. Hátával fordulva a bejárati ajtó felé sokáig babrál az aranylánccal, beszívja Sissy mámorító illatát, mialatt tokmányforma vastag orrát hozzádörzsöli a lány izzadt nyakához.
Sissy kimerevíti magát a pult széle ellen és egy rettenetes taszítás érződik. Valaki hátulról megragadja Valentino grabancát, egyik karjának fél nelsonfogásával összeszorítja a torkát, és a másik karjával átfogja a mellkasát. A zálogház szerelmes tulajdonosa teljesen le van szorítva és mozdulni sem tud.
Valentino megrázza iszonyatos méretű tomporát, hogy eltörje a támadó lábát, akinek az arcát egyelőre nem láthatja, és nyomatéki forgópontot keresve hadonászik kövér mancsaival. De a nő, aki Sissynek nevezi magát, kisiklik alóla és Valentino arccal előre rácsapódik az
üvegfelületre, és orra szétlapul, mint a palacsinta.
— Ördög átkozottak, — Valentino üvölti. — Rosszal kezdettek ki. Ez az üzlet a maffiával van kapcsolatban és mind a ketten bűzös dögök vagytok, ha ki akartok rabolni.
— Nem akarunk kirabolni, — egy erőteljes férfihang válaszol. — Csak szeretnék kérdezni valamit.
— Akkor miért szorítotok le?
— Stressz gyakorlat, hogy javítsunk az emlékezeteden.
— Nincs semmi baj az emlékezetemmel. Kivéve, hogy csak azokra a kérdésekre válaszolok, amikre akarok. De azért kérdezhettek. Mi a fekete fenyő poklot akartok?
— Hol van Szonja Higgins? Mit csináltatok vele?
— Fogalmam sincs, hogy ki az.
— Látod, — mondja a férfihang. — Éppen erről beszélek. Az emlékezeteden még sok javítanivaló van. Utoljára ebbe az üzletbe látták bejönni és az óta nyoma veszett.
— Sajnálom, öcsi, de ebben nem segíthetek. — Valentino válaszolja, mialatt találgatja, hogy ki lehet ez a pár. Harmincmillió dollár nem aprópénz és rengetegen fognak sorba állni, hogy követeljenek belőle. Ha vissza tudna jutni a pult másik oldalára, ott van a vészcsengő gombja és kéznél lenne néhány alkalmatos fegyver is. Megtanítaná ezt az aljas gazember ördögöt kesztyűbe dudálni, meg azt a Jezabel nőjét, hogy legyen bennük némi alapvető respektus, és golyót röpítene a fejükbe a nyomaték kedvéért.
— Sissy, — mondja a férfihang. — Vedd ki a kalapácsot a hátsó zsebemből és kezd használni.
— Billy, ne, — Sissy tiltakozik. — Megígérted, hogy nem ölünk meg senkit.
— Hallgasson rá, — Valentino könyörög. — Semmi értelme kicsinálni egy tisztességes embert egy eltűnt kurva miatt. Ez a maguk Szonjája egy kurva. Nem? Olyan sok jár ide belőlük az üzletbe. Éjjel nappal. Nem emlékezhetem mindegyikre.
— Rossz válasz, — a férfihang ordítja. — Sissy, törd be az üveget és a gyémántokkal kezdve kezd bedobálni a táskádba az értékesebb ékszereket.
— Várj, — Valentino hörög. — Most már emlékszem az illetőre. Középkorú, szőke, hosszú lábak, csinos arc és kilószám a smink rajta.
— Na, ez már beszéd. — a férfi, akit Billinek nevezett Sissy mondja. — Mit csinált vele?
— Én semmit, de ha meg akarják találni, menjenek el és keressenek meg egy nőt Stainhatchee-ben. Daisy a neve és a Faragott Tuskólábhoz címzett taverna tulajdonosa, a falu végénél, közvetlen a mocsár mellett. Ígérem magának, hogy jóval többet tud, mint én, csak kérem, nagyon kérem, ne törjék össze a boltomat.
— Ugye nem hazudsz, remélem, te szemétláda istentelen jenki jövevény? — Billy feleli félelmetes hangon. — Ha kiderül, hogy hazudtál visszajövünk, és nemcsak a boltodat törjük össze, de levágjuk a töködet, lenyúzzuk a skalpodat, mi az Új Konföderáció Igazságtevő hatalma.
— Nem hazudok. — Valentino nyögi akadozó orrhangon, és kilógó nyelve még mindig oda van ragadva az üveghez, és széjjelnyomódott orrán keresztül alig tudja leszívni a levegőt a tüdejére.
— Rendben, — mondja a férfihang. — Egyelőre hinnem kell neked. — Majd folytatja, és női bűntársa felé fordulhatott, mert hozzá kezd beszélni. — Sissy, hozd az ipari
ragasztószalagot és jó erősen erősítsd hozzá a pulthoz és kösd be a szemét, és nyomj füldugókat a fülébe. Legyen olyan, mint a majom, aki nem lát, nem hall, és nem beszél. — Itt a férfi változtat hangnemén és még egyszer ordítva kioktatja Valentinót. — És te. Te kövér zsírbödön. Egy szót sem senkinek a látogatásunkról, különben kiherélünk, és magasabb hangon fogsz énekelni, mint a Milánói Skála leghíresebb kasztráltja.
Hosszú percek múlnak miután a pár eltávozott és mielőtt Valentino moccanni mer. A büdös életbe, valami fertelmesség terjedezik a lába között. Valentino összecsinálta magát, nem tudta tartani és beleeresztett a nadrágjába, és mindennek a tetejében, még mindig ki kell, hogy szabadítsa magát. Senki nem lenne szabad, hogy most rányisson, körbeszaglásszon és gúnyos arccal leereszkedő megjegyzéseket tegyen. Paradicsomos babot evett tegnap és rengeteg
fokhagymás kenyeret, halálos keverék és tutti kombináció egy bélrendszer kieresztési tragédiára.
De el fogja kapni a grabancukat. Fel kell, hogy telefonálja ezt a Daisy asszonyságot és kell, hogy figyelmeztesse. Hogy töltött karabéllyal várja ezeket a szakadár rebelliseket és fertelmes
hüllőivel etesse meg őket.
A kis barna szánalmasan gyenge munkát végzett a ragasztószalaggal. Valentino könnyen kiszabadítja magát, leveszi becsinált alsógatyáját és megpróbálja lehúzni a vécén. Az átkozott vacakság eltömődik, de nincs ideje, hogy kipumpálja. Ma semmi sem megy úgy, ahogy kellene, morogja mérgesen, amikor végre, szupernagyságú nadrágja még mindig a térdénél, feltárcsázza Daisy-t és az asszony belép a vonalba.
— Daisy, — Valentino kezdi lélegzetéből kifúlva. — Két hippi igyekezik feléd. Helyezd készenlétbe a mordályodat és lődd le őket figyelmeztetés nélkül. Szonját keresik és semmi körülmények között ne mond meg nekik, hogy hol van.
— Numero unó, — Daisy feleli, mialatt Valentino hallja, hogy jó adag kokaint szipkáz fel az orrába. — Fogalmam sincs, hogy ki ez a Szonja. Másodszor, egy tisztességes útszéli
látványosságot menedzselek itt és mi nem lövöldözzük le a látogatókat. És végül, legjobb alkalmazottam megbolondult. Nekirohant a mocsárnak, elvitte mind a két lőfegyveremet és az összes muníciót. Ha tényleg előkerülnek ezek a barátaid, inkább kihívom a serifet. A serif
törzsvendég nálam és minden segítséget megad, ha bárkit is le akarok fogatni, amíg te előkerülsz, és vádat nem emelsz ellenük. Legyen bármi is az oka a zsörtölődésnek, és bármi is legyen az, amit magatok között nem tudtok elintézni. Máskülönben is, milyen a kinézetük?
— Egy faros bögyös barna, körülbelül 160 centi magas, hosszú göndör hajjal és kerek mellekkel és a férfi termetes és erős, mint egy gorilla. Az arcát nem láttam, de mély hangja van és erős déli akcentusa. De ne menj pontosan a leírás után. A nőn lehet, hogy paróka volt és lator akcentusa mesterkéltnek tűnt. Egy óra múlva ott kell, hogy legyenek nálad. Bizony mondom neked, nagyon vigyázz velük. Ki akarták rabolni az üzletemet. Elijesztettem őket, de nem mielőtt be nem ugrasztottak, hogy megmondjam a nevedet.
— Miért adtad oda az én nevemet?
— Azt hittem, hogy Joe hozzád vitte ezt a Szonja némbert, körülbelül egy héttel ezelőtt.
— Ez sajátságos. Joe itt áll mellettem és nem említett semmiféle nőt, aki fizetség nélkül hajlandó lett volna veled bármiféle kapcsolatba kerülni.
— Beszélhetnék Joe-val?
— Miért ne? — Daisy feleli és egy perc múlva Joe van a vonalban.
— Hívj vissza a mobilon. — Joe mondja köszönés nélkül és leteszi a kagylót.
Valentino megnyomja a beszélgetés vége gombot és beüti Joe mobilszámát. Joe a hatodik kicsöngetés után felveszi a telefont és beleszól. — Ok, — mondja, — most már beszélhetsz. Mi van?
— Egy veres-nyakú parasztházaspár rontott be a boltomba és Szonja után érdeklődtek.
Úgy nézem az utcán elterjedt a hír, hogy jókora vagyon fog a kezünkbe kerülni és alantas csavargók fel akarnak markolni belőle. Eli főnökét letartóztatták és kockázatos teher lett belőle.
És most ez. Szeretném, ha minél hamarabb megosztanánk a pénzt és elválnának az útjaink. Meg fogod szerezni a pénzt. Nem? Minél hamarabb annál jobb és nagyon remélem, hogy oda rejtetted el Szonját, ahol senki sem találja meg.
— Eli nem kockázat. — Joe feleli lassú, vészjósló hangon. — Eli halott. És
biztosíthatlak, hogy a pénz itt lesz egy-két napon belül. De pillanatnyilag nem tudom, hogy hol van Szonja. Valaki elrabolta, aki hivatalosan nincs benne a csapatunkban. Gyere át ide és segítsd megtalálni mind a kettőt.
— Nem hagyhatom itt az üzletemet.
— Miért ne hagyhatnád? Akaszd ki a horgászni vagyok táblát, és hozd ide azt a kövér seggedet. És hozz magaddal némi nehézfegyverzetet. Szükséged lesz rá. Behatolunk a mocsár közepébe és lehet, hogy utunkba akad némi veszélyes fauna és néhány mérges marihuána farmer, vagy valaki más ízetlen kalmárja a tiltott portékáknak.
— Ok, — Valentino morogja kelletlenül. — Azonnal indulok.
És, amennyire ellenére is volt ez a döntés, egy tonnanagyságú sziklát gördített le a válláról. Sokkal jobban érzi magát és inkább bizonyos benne, hogy bosszúja meglesz, mert a hozzá hasonló alakoknak mindennél fontosabb, hogy semmiféle sértés vagy tiszteletlenség ne maradjon megtorlatlanul.
Örömmel eltelve és vidáman dudorászva egy csacsi dalocskát az óhazából, Valentino felhúzza tiszta váltásnadrágját, bekapcsolja a derékszíját és tiszteletreméltó arzenált pakol be Cadillac SUV kocsijába és bezárja az üzletet. Elől hátul lehúzza az összes golyóálló redőnyt és megindul. Észak felé hajt a Route 19 úton és kipattint egy doboz narancsleves üdítőt, mialatt kíméletesen, de határozottan tartja a kormányt a kezében.