M
ire Berni visszaérkezik a Caladesi Lake területére majdnem sötét van és a nedves levegő baljóslattal teljes és reménytelenül üres, és sötét viharfelhők gyülekeznek feje felett. Ahogy felerősíti kerékpárját a Winnebago hátulján lévő tartóra egy hideg kéz érinti vállát és visszhangtól kongó basszushang szól hozzá.— Berni, választottam, — mondja, — szerződésünk megszegését tervezed?
— Abrakadabra, askakudra, cselekedj, ahogy a Talmud tanít. — Berni hátraugrik és háromszor a földre köp. — Az ember mindig jobbat vár. Mit akar tőlem, most?
— Berni, — a toronymagas ember a fekete csuklyában és a kaszával dörgedelmezi. — Azt hittem, hogy megállapodtunk és most egy nőre hallgatsz. Hová lenne a világ, ha a férfiak megfogadnák minden tyúkeszű némber tanácsát? Berni, most egyszer, légy férfi. Nem
használhatok egy puhányt, aki egy nő szoknyája mögé bújik, ahelyett, hogy kiállna. Az idő ismét el fog jönni, amikor ismét ezreket és milliókat kell aratnunk. Az én tanítványomnak erősnek kell lennie, hogy lépést tudjon velem tartani a halál mezején. Berni, te tényleg gondolod, hogy megvívtuk az utolsó háborút? Valóban gondolod, hogy a népes nagyvárosok foszforbombázása véget ért? Gondolod, hogy a tömegpusztító fegyverek halmozása kitalált hazugság? Számos országnak van atomfegyvere és még több munkálkodik rajta, hogy nekik is legyen. Gondolod, hogy a holocaust nem lesz ismét megkísérelve? Azt hiszed, hogy Gólem erősebb, mint én? Senki nem erősebb, mint én. Ha eljön az idő, a leghatalmasabb diktátort el fogja fújni a reszketeg csontváz, aki elnöki aranypalotája trónjának lépcsőjén elébe tántorog. Nem akarom, hogy sajnálkozz, amikor a klaszterbombák széjjeltépik a nőket és a csecsemőket és, mint a szégyen alávaló jelképe, véres belsőségeik csüngenek a fák kopasz ágairól. Tényleg hiszel egy újabb messiásban, aki majd megmenti az emberiséget?
— Hagyd abba, — Berni sír. — Nem vagyok ilyen fajta ember. Elragadtatásomat és vágyaimat intelligens forrásokból veszem. Klasszikus irodalmat olvasok. A rég tanítómestereket szeretem, akik alázatos tisztességre tanítanak minket. A világ legnagyobb humanistája akarok lenni. Utálom az üres sarlatánokat…
— Te hagyd abba, Berni, — a rém harsogja. — A világ legnagyobb művelt
humanistájának akarod nevezni magad. Te, aki nem sokkal ezelőtt házassági ajánlatot tettél egy fiatal nőnek, mialatt zokogtál és szoknyája szélét csókoltad. Házasságtörő vagy. A
házasságtörésről való álmodozás a legaljasabb szégyenben elkövetett bűnökhöz vezet. Harminc
éve vagy feleségednek a férje. Törődj az ő igényeivel, hallgasd meg az ő okait. Ne engedd, hogy ízléstelen jöttmentek szórakozzanak vele és tönkretegyék.
— A lehetetlen követeli. — Berni lehajtja a fejét és testtartása maga a lemondás. — Minden, ami vele kapcsolatban van, egy refrént énekel. „Több pénzre van szükségünk ebben a házban.” Egész nap semmi mást nem hallok.
— Add meg neki. — A látomás kinyújtja csontvázkezét és csontos kézfeje mutatóujjának hegyével felemeli Berni állát. — Ne legyen lelkiismeret furdalásod és vedd el azoktól, akiknek van. Lopd el emberek személyazonosságát és hatolj be bankszámlájukba. Öld meg őket, ha szükséges. A tanítványom vagy és meg kell tanulnod a szakmát. Tudom jól, szíved mélyén keménység lakozik, mint a törhetetlen mag a zamatos barack belsejében. Alapozz erre az erőre és egy napon az a megtántoríthatatlan személy leszel, aki hajthatatlan és nem hallgatja meg a
könyörgéseket. A halál rettegett angyala leszel. Pénzt csinálni mások nyomorúságából, ugyanaz, mint a halál kaszásának lenni. A legcélratörőbb kegyetlen és hidegszívű üzletemberosztály képviselője kell, hogy legyél. Berni, mutasd meg az embereknek, hogy ki vagy. Vegyél magadnak egy revolvert és válogatás nélkül lődd az embereket. Dobj kocsijukra köveket és téglákat az országúti felüljáróról.
— Nem tudom, hogy hol kezdjem. — Berni sír, bizonytalanul tördeli a kezeit és csikorgatja a fogát.
— Ebben nem tudok segíteni. — A rém kimutatja rothadó fogait és vigyorog. — Nem vagyok jártas az élet mondén részleteiben. Az én specialitásom a halál.
— Miért választottál engem? — Berni könyörög, térdére esik és darabokra szaggatja ruháját. — Miért nem engedtél meghalni a kórházban?
— Még megtehetem. — a tornyosodó csontváz felemeli kaszáját, hátralép, mintha elegendő helyet keresne, hogy lesuhintson Bernire, aki nyilvánvalóan most már bosszantani kezdi.
— Oh, nem. — Berni zokog. — Ne még. Még szeretnék élni. Miután meghaltam se jobb ember nem lehet belőlem, sem nem tudom megvalósítani, amit kérsz tőlem. Időre van
szükségem, hogy véghezvigyek tetteket. Kérlek, még egy napig legyél türelemmel. Utálom a temetéseket, különösen a sajátomat nem kedvelném. És mind amellett, pillanatnyilag nincs pénzünk temetkezési parcellára és koporsóra. Hogy meg se említsem a temetkezési vállalkozó költségeit. A halotti tor, a ravatalozás, a bebalzsamozás, a nyitott koporsó és az arckikészítő művész, hogy prezentálhatóvá tegyenek, és hogy meg se említsem a virágokat és egy rabbi szolgálatait. Senki nem tenne egy követ egy nincstelen szegény földkupacból hányt sírjára.
Márványlap emlékművet akarok, Dávid hatágú csillagával és süllyesztett gyertyatartókkal, ahol a nagy ünnepeken gyertyákat gyújthatnak értem.
— Tehát, — a Kaszás mély hangon nevet, mintha ezerliteres hordókat görgetnének üresen egy dübörgő deszkaemelvényen. — Még több nyomós ok, hogy meggazdagodj.
Gondolod, hogy a feleséged fog fizetni egy tisztességes temetésért, ha dolgaid és pénzügyi helyzeted a jelenlegi marad?
Mint tipikus férfi, Berni még vitatkozna tovább, próbálván megszerezni, amit akar, ha elegendő hosszan rágódik érte. De amikor ismét felnéz, hogy ellensúlyozza a halál kaszásának
érvelését, a szellem nincs sehol. Berni vállat von, rálakatolja biciklijét a tartóállványra és, remélvén, hogy otthon találja feleségét, bemegy a lakókocsiba.
Szonja nincs otthon. A Winnebago belseje teljesen élettelen. Mint egy temetkezési katakomba, az üresség ásít felé, gúnyolja elhatározottságát és semmibe veszi ötleteit.
Berni kinyit egy doboz paradicsomlevet. A felét megissza és leül a vezető ülésbe. A pillanat éppen olyan alkalmatos, mint akármelyik más, tűnődi. Húsz perc kifele, tíz perc az üzlet lebonyolítására, húsz perc vissza és készen van. Szonja észre sem fogja venni. Ha haza is jön hamarabb, valami hazugságot fog mondani neki. Kiment a közértbe, vagy benzint venni, és megcsókolja felesége arcát, karját dereka köré fonja és elvezeti a klubházba, első ismerkedési estélyükre.
Senki nem fog többé pojácát csinálni belőle. Minden részletmunkát előre megcsinált, a hallgatólagos megegyezés egy kézfogáson alapult, senki nem kérdezett családi neveket, a parkolási díj készpénzben lesz fizetve, és a rendszámtábla cserélés és a gyári sorozatszám lereszelése és újraütése elvégeztetett. Egy biztos, túl fog járni az eszükön. Már meg kellett volna mondania Szonjának, nemsokára meg is fogja, de felesége most annyira el van foglalva újonnan talált társasági elfoglaltságaival és egy üresfejű izomember libidója teljesen lehengerelte. Szonja képtelen lenne tartania a száját, Berni elmélkedik. A nőknek ősidőkből való ösztöne, hogy mindent elmondjanak. Ha baj lesz, ráfogják a férfire, bár az egész csalás az ő javukra lett kieszelve, hogy kielégítse egyre növekvő étvágyukat a luxuscikkekre. Bár ezzel az alkalommal Szonjának még várnia kell, mert Berni be fogja fektetni a pénzt, ahogy a kezébe kerül.
Vegyük úgy, érvel magával meggyőző hangon, hogy az egész csak nagy regényéhez való kutatómunka. Ha nem megtörtént eseményeken alapul, senki nem fog hinni neki, senki nem fog megvenni egy példányt, és még ha kötetek tucatjait is adományozza a könyvtáraknak, senki nem fogja kikölcsönözni alkotásait.
— A fontolgatások és tervezgetések ideje lejárt, a tettnek kell következnie és pozitívan kell gondolkozni. — Mondja, ahogy az indítóban megfordítja a kulcsot, kihátrál, előrehúz és lakókocsiját kihajtja az automatikus nyíló kapun. Kint van az országúton, összpontosít és eltökélt. Az élet jó mulatság és minden percét ki kell élvezni.
—
B
erni egy óra múlva tér vissza. A Winnebagót pontosan ott parkolja, ahol volt. Kikászálódik a vezetői ülésből és hátramegy. Kivesz egy szerszámosládát és egy fából szegelt jókora ládát, és bemászik a hatalmas jármű alá.Még tíz perc eltelik. Berni kimászik a Winnebago alól. Teljesen ruhátlan, kivéve egy kis hátizsákot a hátán és benne egy törülközőt, és igazolványait és egy hengerbe sodort jókora pénzköteget. Az egyik kinti zuhany fele siet, a kis klubház oldala mellett. Ledörzsöli magát, fütyörészik hozzá és énekel és gyalogosan megindul, mialatt az esti szellő leszárítja bőréről a vizet és megérkezik a nagy klubházhoz, ahol a találkozzunk-és-üdvözöljük-egymást parti teljes erővel dübörög.
Beleveti magát a tolongásba, forgolódás és lökdösés, mezítelen részeg testek százával, mindenki fogdossa egymást és csókolódznak, egy rózsaszínű kavalkádban, itt-ott csokoládé színűben, egy megőrült bacchanália forgatagában.
Hol van Szonja? Hol a felesége? Tíz percen belül meg kell, hogy találja, különben valami rettenetes történhet, valami elképzelhetetlenül borzasztó. Ott van. Wessel táncol. Chubby
Checker a twist számot énekli, és Szonja térdből lemegy, mezítelenen, egyetlen ruhadarab sincs rajta, térdei széjjeltárulnak, és úgy be van rúgva, mint a Szatmár szekta ortodox rabbija Purim ünnepnapján.
Lulu jelenik meg. Udvarias mosolyt vet Berni felé és csapolt sört ad neki egy műanyag pohárban. Meg lehet spékelve, mert Berni, ahogy leönti a torkán, teljesen elszédül, széjjelterülve és lesüllyedve, és lassan eléri a delírium tremens boldog állapotát.
Halleluja. Olyan mintha szilveszter este lenne. Az új korszak hajnala, a hatvanas évek ismét elölről, újraéledt hippik és eszelős szeniorok. Még egy pohárral abból a csapolt sörből, hogy érezzem jól magam. Hadd részegedjek meg valami hallucinálós drogokon.
— Lekérem és visszaszerzem a felségemet. — Berni morogja, — Szonja az én
legértékesebb kincsem. Olyan szép és tele van életerővel. Az a szemétláda dzsigoló, félárbocon áll neki, de lehet, hogy csak valami orvosilag előidézett erekciója van.
— Szabad? — Berni mondja és közelebb nyomakodik Szonjához és a táncosok helyet adnak. Nekiáll twistelni, de a zene megváltozik. Elvis énekli a Jailhouse Rock számot. Vadul és tele energiával. Berni kiváló táncos. Valaki feldob egy fiatal nőt a levegőbe és sikítozva és lábait széjjeltárva a nő a talpára landol.
Berni lépést tart az ütemmel. A szívét helyrehozták, de ma még elválik, hogy a kis
ketyegő bírja-e ezt a tempót. Az orvosok megmondták, hogy szívizom erei örökletesen vékonyak, azért tömődnek el mindig olyan gyorsan. Évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna, hogy haljon, de ragaszkodik az élethez, a nagy élethez és a vad mulatozásokhoz. A zene dübörög és az ütem gyorsul és a levegő vastag, de mégsem büdös. Nudista emberek nem izzadják teli a ruháikat.
Legtöbbje finom kölnit használ, még a férfiak is. Csoportok formálódnak és senki sem búsul.
Vagy táncolnak, vagy isznak. Szonja három férfival táncol most. Wes, Berni, de ki a harmadik?
Drabális termetű őszes alak és óriási kockafeje van. Vagy egy Rubik kocka lenne? Berni nem tudja eldönteni.
Berni egy perc alatt felveszi a tempót. Rúgja a lábait és rázza a karjait. Csókolja feleségét és az asszony odatartja mézédes ajkait. Csókot cserélnek, bent a szájpadlás mélyében forognak a nyelvek, és rágnak és harapnak. Elvis hangja űzi őket maga előtt és adja a tüzet szexuális
energiájuk féktelen kirobbanásához.
— Üljünk le, drágám. — Berni suttogja és beleharap Szonja fülébe. — Még egy pohárral szeretnék.
Szonja bólint, és egy szeparéhoz mennek, a kör alakú táncterem ablak felöli oldalán.
Nincsenek foglalt asztalok, mindenki ott ül le, ahol helyet talál fenekének. — Nézd, ott van hely annál az asztalnál. Csak egy pár ül ott rajtunk kívül. A pad velük szemben teljesen a mienk lehet.
A másik pár fel sem néz, ahogy közvetlen közelükben Berni és Szonja lehuppannak a finom bőrülésre. El vannak foglalva, egy nagyon fiatal nő és egy aszkétaszerű öreg férfi. A nő
nincs az eszénél, be lehet kábítószerezve. Komoly drogokkal. Használatuk nincs megengedve, de vannak, akik mégis becsempészik. A férfi csókolja a leány rózsaszínű nyakát és ölelgeti patyolat vállait. A nő egyik lábát átteszi a férfi drótszerű lábain és szőrös hasára nyomja puha ágyékát és behunyja a szemét.
Berni szorosan Szonja mellé csusszan. Nedves bőrük egymáséhoz simul, megállnak és egybetapadnak, és valami fanatikusan mágikus, a világ utolsó napja előtti ölelkezésben
egybeolvadnak.
— Szeretlek egyetlenem. — Berni suttogja. — Mindig is szerettelek és mindig is szeretni foglak.
— Tudom, — Szonja bólint és mosolyog. Ifjúkori parázna éveik és vad szenvedélyeik kiélése óta nem voltak ilyen boldogak.
Lulu két csapolt sört hoz műanyag poharakban és egy tálca szeletelt sajtot és sóskekszet hozzá, hogy azon is rágódjanak, ne csak egymás fülén és ajkain. És, mintha a részeg hold egy szexszel átitatott és őrjítő vágyakkal teli aratási éjszaka szénakazlai fölött forogna körbe, a mezítelen humanoid ringlispíl egyre jár, és egyre táncolja örömét.
Akkor és itt, hatalmas robbanás, az óriási szórakoztató palota megremeg, de a zene nem hallgat el. Kissé távolabb vakító lángnyelvek lobbannak a sötét égre, mi történhetett? Egy terroristatámadás? Valószínű, rengeteg vallásfanatikus utálja a nudistákat. Talán az őrség nem figyelt és átjutottak a védővonalon, dinamittal, lángszórókkal és napalmmá kocsonyásított gazolinnal.
Mindannyian elvesznek? Nem számit, amíg meg nem áll a zene.
Egy férfi jön. Mike a menedzser az és híreket hoz. — A lakókocsi parkolónál tűzbombát dobtak át a falon. — mondja és a következő csoport felé lép. — A tűzoltók és a rendőrök már úton vannak.
Egy másik férfi lép elő és mindenkinek magyarázza fojtott, de mégis izgatottsággal teli hangon. — Fanatikus jobboldali keresztények voltak. Biztonsági embereink már hatot lelőttek közülük. Még folyik a harc, de lassan mi kerekedünk felül.
— Egy egész hadsereg, — valaki hozzáteszi, — de arabok. Egyik sejkjüknek
megtagadtuk a belépést és egy hordára való turbános gyilkost küldtek ide, hogy ez egész keleti partvidéken bevezessék az iszlám törvényeit.
— Remélem, hogy nem a mi lakókocsink. — Szonja Bernihez bújik, és fejét vállára hajtja.
— Meg kellene néznünk. — Berni feleli. — Remélem, hogy a golf kocsit itt hagytad a klub parkolójában?
— Itt, — Szonja bólint, és feláll, és szemei nyugtalanul pásztázzák a tömeget. — Kérdezzük meg West, hogy akarna-e velünk jönni, arra az esetre…
Wes nincs messze. Soha nincs messze és izgatott dialógust folytat Luluval, a szexes pincérlánnyal. Ahogy elé tárják a helyzetet Wes azonnal vállalkozik.
— Ellenetekre lenne, ha Lulu is felkapaszkodna a golf kocsitokra. — Wes mondja. — Közel lakunk a lakókocsi parkhoz. A mulatságnak lassan vége és a körülmények között nem lenne biztonságos, ha Lulunak egyedül kellene hazasétálnia.
— Laktok? — Szonja összehúzza a szemét és furcsállóan vizsgálgatja Wes arcát.
— Igen, — a fiatal férfi bólint. — Megosztjuk a költségeket meg miegymást, de semmi komoly. Egyik részről sincs elkötelezettség.
— Megosztani dolgokat, vagy inkább közösen használni, mint az ágyat, a fogkefét, és esetleg összekeverni a test intim nedveit. — Szonja arca elborul és rózsaszínű szájacskáját durcásan elhúzza.
— Ne vitatkozz. — Berni a kijárat felé noszogatja feleségét. — Az embereknek voltak kapcsolatai és élték életüket, mielőtt szerencséjük volt, hogy veled találkozzanak.
—
M
egindulnak és percekkel később a legrettenetesebb látvány tárul eléjük. Az útkanyarulat után, ami a lakókocsi parkolóhoz vezet, egy üszkös romhalmaz magasodik, pontosan a helyen, ahol még nem olyan régen Winnebago kocsijuk állt. Két tűzoltókocsi vastag sugárban locsolja rá a vizet és egy tucat tűzoltó baltákkal és feszítővasakkal piszkálja a rakás szélét. Öt rendőr kocsi vészlámpái villognak, és kék és veres színű elektromos fényt vetítenek a borzalmas színhelyre.A dolgok jó oldalán, ha lenne ilyen is, nincsenek terroristák, nincsenek halottak és nincs fel nem robbant lőszer, semmi, ami kötelezővé tenné, hogy érvénybe léptessék a Patrióta
honvédelmi törvény cikkelyeit.
A Fox News hírszolgálat helikoptere lebeg a fejük felett, egy kameraman és egy riporternő már kint van a helyszínen, és bárkit meginterjúvolnak, aki hajlandó beszélni.
Sárga rendőrkordon szalagot húznak széles ívben körbe. A közeli épületekből kiáradva tekintélyes tömeg gyűlik össze a szalagon kívül és kocsik kanyarodnak le az útról, hogy nézelődjenek. A nézők között többen meztelenek; fényképeiket majd ki kell vágni a reggeli hírekből. Mások egyenruhában vannak és megint másik kamuflázs vadászöltözékben díszelegnek, és vállaikról gyorstüzelő fegyverek lógnak vagy lóbálódznak a derekukon.
— A kordonon kívül tessék maradni, madame. — Egy fiatal rendőr figyelmeztet udvarias, de határozott hangon. — Ez egy közönség előtt lezárt terület.
— Ez volt az otthonunk, mindenünk benne volt. — Szonja mondja elhaló hangon, még sírni is képtelen, annyira meg van döbbenve.
— Nagyon félek, hogy sok nem maradt belőle. — egy rendőrőrmester csatlakozik a beszédhez. — Tűzbombát dobtak át a falon és meggyújtották üzemanyag tankjukat. Harminc méter erős betonfal dőlt össze. Véglegesen a tűzoltóparancsnok fogja meghatározni a robbanás okát, miután mi átfésültük az egész terepet nyomokért és evidenciáért és beszéltünk a
szemtanúkkal. A napvilág jöttével többet fogunk tudni.
— Hova tudnánk menni? — Szonja szavakat nem találva mormogja megdöbbenten. — Hol fogunk aludni ma éjszaka?
— Nálunk elalhattok néhány napig. — Lulu átfogja Szonja vállát és csókot lehel arcára.
— Egyszobás Casita lakókocsink van, de a nappaliban a szófa kihúzható és kétszemélyes ágy lesz belőle.
— Végtelenül kedves ajánlat, — Berni mondja, és gondolja, hogy eljött az idő, hogy elvágja a kötelet, ami egyre jobban össze összekötözni látszik feleségét és West, a fiatal dzsigolót. Bár, minden szempontot megfontolva, mélázik és bámulja Lulu fenekét, nem lenne olyan rossz elgondolás cserében megízlelni Lulu portékáját sem. — Ma éjszaka szobát veszünk ki a klub melletti motelban. — folytatja fennhangon. — Holnapra ki kell pihennünk magunkat, hogy érdemben tudjunk tárgyalni a biztosítótársasággal.