A tizennegyedik kéz jellemzése

A 14. kézhez három iratot társítottam: a Csuka Péterné Ergelőczi Ilona ügyében felvett vallomások (44.) 7–9. oldalán található kérdések, a Csuka Péterné Ergelőczi Ilona ügyében született esküminta (45.) egésze, valamint a Kovács Zsófia Molnár Istvánné ügyének ítéletre

93 Néhány példa: Boszorkányoknak, Boszorkanyos, edényét, Feö Kapitányí, iszonyu, kemény, Keresztény, Szegenységet, szörnyüködöt, termékenységét, Törvenyek stb.

152

bocsájtása alkalmából tett feljegyzésen (51.) egy egymondatos bejegyzése található meg az írnoknak (az iratban található még a 12. kéz egy mondata, a befejezetlen dokumentum többi része latin). A kézírás szépen vezetett, könnyen olvasható, ugyanakkor a jellegzetes betűformálás is rendkívül megkönnyítette a csoportosítást.

4.14.1. Hangjelölés, helyesírás, rövidítések, elválasztás, javítások

A lejegyző eltér a többi írnoktól abban, hogy az e kérdőszócska mindig é-vel szerepel, talán a beszédben jellemző zárt ë-t jelölve, illetve, hogy az ö, ő hangok soha nem szerepelnek ō grafémával. Az á és ó esetén sokszor a rövidülés, az ö esetén pedig a hosszú magánhangzóval való jelölés tűnik ki. A Mózes keresztnév Moyses formában szerepel, amiben az y a j hangot jelölheti. Az nẏ a Karocsonẏ vezetéknévben található meg, amelynek ni és nyi olvasata is elképzelhető, bár utóbbi tűnik valószínűbbnek. Az a hangot jelölő á szokatlan módon egy latin szóban (aliás, 44.), az ȧ egy rövidítésben (fl.-ȧ, 45.), az ō csak latin számokban (2dō) fedezhető fel.

Hang Graféma Hang Graféma

a a, ā, á j j, y

á á, a o, ó o, ó

c cz, c ö, ő ő, ö, o, eő

cs cs s s

e e, é, e’ sz sz

é é, e, ė u, ú u, ú

gy gy, gj, dgy ü, ű ű, ü, u

i i, j zs s

45. táblázat: A 14. kézre jellemző hangjelölési sajátosságok

A mássalhangzók kettőzése (kiss) és rövidülése (visza) is csak egy-egy példában látható, tehát ez nem tekinthető jellemző írássajátságnak ennél a kéznél.

A -bVn három, a -nVk egy alkalommal szerepel rövidítve, ez tehát a többi lejegyzőhöz hasonlóan nála is megjelenik, csakúgy, mint néhány magyar és latin szó (uram, nemes, annorum stb.) rövidítése.

Az utólagos betoldások a sor fölé, sor elejére kerülnek, de csak öt esetben, a törlések, kihúzások is csak néhány szót érintenek, amit magyarázhat az, hogy az iratok (44., 45.) tisztázatok (Brandl–Tóth G. 2016: 268, 275). Az 51. esetében, ahogy a 12. kéznél már utaltam

153

rá, az elveszett/lappang jelölés szerepel (Brandl–Tóth G. 2016: 307), a be nem fejezett irat elején szereplő kihúzott, rövid magyar mondat a 14. kézhez tartozik, így ez is bevonható a vizsgálatba.

Az elválasztás jele kettős vesszővel a sor végén figyelhető meg, összesen húszszor, más jelölést erre az írnok nem is alkalmaz. Ezt a 44. és 45. irat is tartalmazza, így megerősítve a kézírás alapján tett csoportosítást. A 44. és 51. irat másik lejegyzője, a 12. kéz kizárólag a rövid gondolatjelet használta az elválasztásra, így tehát ez alapján is biztosan el lehet különíteni a kezeket egymástól. Két esetben a betűkapcsolat elválasztása nem várt módon történik:

Eőzved,,gye, mel,,lyel (44.).

4.14.2. Nyelvjárási kép 4.14.2.1. Magánhangzók

A nyelvjárási jegyeket tekintve itt is kevés példával lehet szolgálni, hiszen a három szövegrészlet kb. 2100 szóköz nélküli karaktert tesz ki (a latin részek kihagyásával). A magánhangzókat érintő váltakozások közül először mindig az illabiális-labiális párokra tértem ki eddig. Ennél az írnoknál azonban ö-ző szavakat egyáltalán nem találtam, a fel (44.) igekötő és a felső Varoson (45.) településrész elnevezése fordult elő illabiális magánhangzóval. A labiális-illabiális megfelelés egy példája a csipejet (44.), amely más írnokoknál is többször előfordult.

Az o ~ a kapcsán négyszer jelent meg nyíltabb magánhangzó: bubájaságoddal, rontadé meg (44.), Váras, Várasában (45.). A rontadé meg esetében azonban meg kell jegyezni, hogy elképzelhető a ’rontád-e meg’ olvasat, amely alapján már nem az o ~ a váltakozás egyik adataként, hanem hangjelölési sajátosságként kell kezelnünk. A ront ragos változatai még öt alkalommal szerepelnek, de a zártabb magánhangzó más toldalék előtt jelentkezik, mint a fentebbi példa esetében (rontottade' meg, rontottadé meg, rontottadé meg, rontottadé (44.);

rontotta volna meg (51.). A bűbájos o-val nem fordul elő, az -s melléknévképző előtti zártabb hangzóra az alkalmatosságával (45.) hozható fel; a város (45.) kétszer zártabb hangzóval tűnik fel.⁹⁴ Az 5. kéznél említettem, hogy a Karolyi Pila (53.) adat utólagos beszúrás, vélhetően a 14.

kéztől származik. Az 5. kéznél a nyíltabb változat 27-szer fordult elő, amely valószínűleg egy é-zést is mutató nyelvjárás hatása. Ha a Pila adatot vesszük alapul, a 14. kéz vagy nem é-ző

94 A lakos (44.) szó is egyszer fordul elő zártabb hangzóval.

154

területről származik, és/vagy a jegyző tudatosságának, normakövetésének köszönhető az i-s változat.

A zártabb hangzós adatok közül az á ~ o esetén a Hazonal ’házánál’ és a Karocsonẏ (45.) vezetéknév hozható példának, ellenükben egy Házánal (44.) adat mutatható be. Az o/ó ~ u/ú kapcsán a miulta (kétszer, 44.) látható, ellenpélda nélkül. Az ablativusi határozórag kétszer szerepelt zártabb magánhangzóval: Kitűl, Ordőgtűl (44.), a határozóragból létrejött tőled (44.) azonban nyíltabb magánhangzót mutat.

4.14.2.2. Mássalhangzók

A mássalhangzók köréből az ly és ny depalatalizációja mutatható ki: Erdeli János (51);

boszorkánságoddal, Fenegettedé, fenegettedé (44.). Vannak azonban olyan ly-es adatok, ahol az l-ezés nem valósult meg: mellyel, Mély kúton, Paraszt Mihály, valamely (44.); Királyi, Személlyej (45.), és ny-ező formában találhatóak meg olyan szavak, mint a bizonyságot, boszorkányokkal, Fenyves (vezetéknév), Menyét, Leányodat, illetve a Karocsonẏ (vezetéknév),⁹⁵ összesen nyolc példa esetén. A főnévi igenév képzőjének -ni formája kétszer adatolható, -nyi/-nya forma itt nem fordul elő.

A zártabb magánhangzók között feltüntetett miulta (44.) az l betoldás kapcsán is megemlíthető, más releváns jelenség nem található.

4.14.2.3. Lehetséges nyelvjárási régió

Ennél a kéznél is nagyon kevés nyelvjárási adat áll rendelkezésre, ezért az anyanyelvjárásra vonatkozó következtetés levonása nehéznek tekinthető. Egyes példák megfelelnek a dél-alföldi nyelvjárási régiónak (ablatívuszi irányú zártabb határozóragok, zárt ú-zás, n-ezés, ny-ezés, főnévi igenév képzőjének -ni formája), de például az emblematikus ö-zés egyáltalán nem bukkan fel, még a sztenderdben váltakozó szavak között sem. Ugyanakkor a jelenség hiánya nem feltétlenül cáfolja a dél-alföldi régió feltételezését. Segítségemre lehet egy tájszó is: rotvad.

Az ige Nyitra-vidékről, a rotvadt melléknév Alsócsitárról, Nyitragerencsérről, a rotvatt Sókszelőcéről (ma: Szlovákia) adatolt (ÚMTsz. 2002: 768). Egyetlen példa alapján nem jelenthető ki bizonyosan, hogy a jegyző mégsem dél-alföldi származású volt, de elképzelhető, hogy a jegyző a Nyitra-vidékről érkezhetett Szegedre. Ennek eldöntéséhez több adatra lenne szükség, amely azonban nem megoldható a forrás zárt korpusz jellege miatt.

95 A Karocsonẏ esetében valószínűnek tartható a nyi olvasat.

155