3. A szegedi jegyzőség hivatala a 18. század elején
4.5. Az ötödik kéz jellemzése
Az ötödik kéz esetében Széplaky János nevét tüntettem fel, akihez három iratot társítottam.
Ahogy korábban már utaltam rá, az egyik rövid irat besorolását kérdőjellel láttam el, hiszen ugyan néhány betű – d, g, T – formázása Széplakyt feltételezi, ám az irat összképe mégis bizonytalanná teszi az osztályozást. Ezért úgy vélem, itt lehet igazán jelentősége a hangjelölésnek, valamint a nyelvjárási képnek, bár ismét megjegyezném, rövid szövegrészletről, összesen 14 sorról van szó, így viszonylag kevés adat alapján kell következtetéseket levonni.
4.5.1. Hangjelölés, helyesírás, rövidítések, elválasztás, javítások
A hangjelölést tekintve azt látjuk, hogy rendkívül változatos formában rögzítette az egyes grafémákat az 5. kéz. A két biztos besorolású és az említett kérdéses iratra rátérve, a kérdőszócska az 53. és 54. irat esetében mindig e’-ként jelenik meg (Tudgja e', Látta e', hallotta e' stb.), míg a Kocsis Miskáné elleni jegyzőkönyvtöredékben (a továbbiakban: 66.) csak é-ként láthatjuk: Tudgyaé, Lattaé, hallottaé. A volt, volna csak a 66.-ban szerepel hosszú magánhangzóval, összesen négy esetben. A 53. és 54. iratban az ö és ü legtöbbször ő-vel és ű-vel jelölve szerepel, míg a bizonytalan besorolású dokumentumban egyszer sem fordulnak elő ezen hosszú magánhangzók – bár az irat rövidsége miatt eleve korlátozottabb ezen magánhangzók felbukkanása. A cz mindhárom iratban előkerül, amelynek kapcsán felfigyeltem az utca és éjszaka szavak eltérő lejegyzési módjaira. A 53. iratban ezek szerepelnek: Utza (kétszer), étzakán, étzakának, étzaka, etzakan; a többi szó cz-vel szerepel mindhárom iratban;
míg a jegyzőkönyvtöredékben: Uczán (kétszer). Itt tehát bizonyos lexémák esetén van eltérés a lejegyzésben. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a cz jelölés több írnok esetében is használatos, vagyis általános lehetett a lejegyzések elkészítésekor. A néma h mindhárom iratban megtalálható, mind a g, mind a t mögött, amely bizonyító erejű is lehetne, azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy a néma h lejegyzése általánosan elfogadott lehetett az írnokok körében. Így inkább csak azt tudjuk ez alapján megállapítani, hogy a jegyző vagy jegyzők követték ezt a lejegyzési metódust. A th nemcsak latinul írt nevekben található meg (pl. Németh ’német’, Zuga Judith, de: Juditha Zuga), a k hangot jelölő c csak latin eredetű szóban (Executiójának) fedezhető fel, a zs hangot jelölő z pedig elírás lehet (Záak ’zsák’). A tÿ
79
a Malenittÿ vezetéknévben egyszer adatolható, hasonló (tẏ), csak a 3. kéznél fordult elő. A lẏ összesen négy vezetéknév esetében látható ennél az írnoknál, vélhetően kettős funkciót betöltve, pl. Gregorius Erdelẏ, Károlẏ Pélának ’Erdélyi, Károlyi’. Az ny esetében az enny̍hány, mennẏ, karácsonj szintén hasonlóan értelmezendő: ’ennyihány’, ’mennyi’, ’karácsonyi’. Az ny esetében egyébként a fővariáns az ny, de más jelölési módok is megjelentek ennél az írnoknál:
Aszonj, Aszony', Aszonȳ, Aszonẏ, bizonẏ.
Hang Graféma Hang Graféma
a a, ā, á, ȧ j j, i
á á, a, ȧ o, ó o, ó, ō, ȯ
c cz, tz, c ö, ő ő, ó, ö, ō, eő, o, ȯ, ó, eö
cs cs, ts s s, s’
e e, é, e’, ė, ē sz sz, s
é é, e, ė, e’, é’ u, ú u, ú
gy gj, gy, dgj, gy’, gӱ, gẏ ü, ű ű, ū, ü, u̇
i, í i, ӱ, j, ӳ, í, y̍, ī, y, ӯ, ẏ, zs s
26. táblázat: Az 5. kézre jellemző hangjelölési sajátosságok
Az eddigi helyesírási és hangjelölési megoldások alapján tehát úgy tűnik, a 53. és 54. számú irat egy kézhez tartozik, míg a harmadik egyes elemeiben ugyan hasonló az előző kettőhöz, ám ez alapján nem lehet teljes bizonyossággal kimondani, hogy ez is az 5. kéz munkája. Ehhez tehát érdemes további elemzéseket is végezni. A lejegyző intervokális helyzetben 41 alkalommal élt a mássalhangzók kettőzésével (pl. kuttyája), de ez a 66. iratban egyáltalán nem jelent meg. Az írássajátosságnak tekinthető mássalhangzó-kettőzés többször fordult elő szavak végén (pl. ell mult, Fōllső, őszve tőrtt), ezek közül csak egy köthető a bizonytalan besorolású irathoz. A mássalhangzók rövidülése összesen 66 esetben látható, 50 intervokális helyzetben következett be (pl. tavaszal), 5 másik mássalhangzó mellett (pl. halván), 11 szó végén (pl.
cselekedet). A szóvégi mássalhangzó-rövidülés a 66. iratban csupán egyszer fordult elő.
A rövidítésekre rátérve elmondható, hogy a -nVk ötször fordult elő rövidítve (53., 54.) az összes 71 lehetséges helyen, a -bVn hatszor (53., 54., 66.) látható rövidítéssel, ebből egy példa a kérdéses iratban is szerepel. Az uram hétszer, a szent egyszer a 53. számú iratban, a 54.
számúban a forint két alkalommal látható rövidítve. A szó fölött jelzett rövidítésjel háromszor szerepel: Varásló Aszon̅ak, Kÿs Göröghne̅, Co̅ missar. A második példában nem indokolt a rövidítés, így elképzelhető, hogy csak tévesztésből szerepel a jelölés az ékezet helyett. Ezen
80
kívül latin szavak tűnnek elő rövidítve (auth., circit. stb), ebben a 66. irat nem érintett. A rövidülés és kettőzés alapján a harmadik irat továbbra is bizonytalan besorolású.
Az elválasztás jelölése többféleképpen is megvalósult a 53. és 54. számú dokumentumban, legtöbbször vesszőt (kilencszer, de egyszer ott is, ahol nem volt szükséges), illetve kettős vesszőt (tizenegyszer) használt a lejegyző. Két esetben a következő sor elejére is kitette a kettős vesszőt, így megerősítve a szótagok összetartozását. A sorok végén két alkalommal megjelenik a pont is kombinálva a vesszővel vagy vesszőkkel, szintén az elválasztás szándékát mutatva. Ezek a megoldások megerősítik az 53. és 54. irat paleográfiailag egy kézhez sorolásának helyességét. A legkevesebb alkalommal (kétszer) a manapság használt elválasztójel jelent meg. Ugyanakkor az elválasztás jelölése negyvenhét alkalommal elmaradt a jelöltekhez képest, így az elválasztásban a jegyző kevésbé volt tudatos. A 66. iratban az elválasztás nem vizsgálható.
A javításokat illetően elmondható, hogy a lejegyző gyakran ráírással javított egy-egy betűt vagy szót, ez a 66. iratban is előfordult. Az utólag rögzített szavakat többnyire a két sor közötti üres területre szúrta be, de a sorok elejére is kerülhetett bejegyzés. A törölni szándékozott betűk vagy szavak kis számban szerepelnek nála, ezt magyarázhatja, hogy mindhárom irat tisztázat (Brandl–Tóth G. 2016: 318, 325, 379). Fontos még kiemelnem azt is, hogy az 53. iratban egy másik kéz javítása is felfedezhető: az 5. oldalon 5 sor fölötti betoldást sötétebb színű tintával, amelyeket – a kézírás hasonlósága nyomán – vélhetően a 14. kéz szúrt be.35 Mindez azért is fontos, mert egy, az é-zés szempontjából releváns adat is érintett a javításban – erre az í ~ é eseteinek tárgyalásakor még ki fogok térni.
4.5.2. Nyelvjárási kép 4.5.2.1. Magánhangzók
Az ö-zés jelensége ennél a lejegyzőnél jóval kevesebbszer valósult meg, mint a korábban látott 4. kéznél, de az adatok így is sokatmondóak. A feltüntetett szavak ugyanis egyetlen ellenpéldával sem rendelkeznek, még a fölső és vörös mai sztenderdben váltakozó szavak sem.
ë ~ ö: Erdelyi Gergóly[!], főntőrőgnj, kōllene, le kölleték esnj, lőlte, vörös ku[tya], vörös kuttya (53.); Fōllső Városban, kōlletett (54.); kōllȯt volna Lenni (66.)
35 Az oldalon több javítás is található (utólagos beszúrás, szavak átírása), de ezeket a főszöveg lejegyzője végezte el ugyanazzal a színű tintával.
81
Ugyanakkor olyan sztenderdben is váltakozó szavak, mint a fel és a fent, kilenc, illetve két alkalommal is illabiálissal szerepelnek. A nem biztosan ide sorolható iratban csupán egy adat bukkan fel: kōllȯt. A fentebbi felsorolásban a keresztnév esetén is felmerül az ö-zés lehetősége:
Erdelyi Gergóly (53.). A jelölési mód a labiális ejtésre utalhat; a keresztnév ö-ző változata a 4.
kéznél is előfordul. Más írnokoknál viszont nem találtam ilyen adatot. Az 5. kéz még másik három alkalommal jegyzi a Gergely keresztnevet, és mindhárom esetben két illabiális magánhangzóval tünteti fel.
Más illabiális-labiális megfelelés ennél az írnoknál nem található, így a következőkben a labiális-illabiális megfelelésekre térnék rá. Az ö-vel szembenálló e az Ōrdōnges, az ő-vel szembenálló e vagy é hang pedig a Szűleje36 példában található meg, és ezen szavak labiális előfordulással nem rendelkeznek. Az előbbi szó a bizonytalan besorolású, míg a második az 53.
számú iratban található. Az -(j)ük ~ -(j)ek toldalékbeli váltakozás már több példát szolgáltat, de csak az 53. és 54-es számú iratból: előttek, Pénzeket, pénzek (ötször), Pénzek, pénzeket (kétszer). Az utóbbi adatok közül az előttek (53.) és a pénzek (54.) két példája esetében a kontextus alapján valóban ü ~ ë váltakozásról van szó. A többi példa kapcsán azonban nem lehet biztosan eldönteni a szövegkörnyezet alapján sem, hogy az ü ~ ë szembenállás esetei állnak fent: a többes számú főnevekként is lehetséges az olvasatuk, bár ez kevésbé tartható valószínűnek. A köznyelvihez képest illabiális ejtés egyébként leginkább a palóc és a keleti-északkeleti nyelvjárási régióban jellemző, de az ö-ző nyugati nyelvjárásterületeken is felbukkanhat (Kálmán 1975: 39, Fodor 2003: 337).
Ahogy korábban is, elsőként a nyíltabb magánhangzós példákat mutatom be röviden.
Az i nyíltabb változata a következő példákat érinti: ki ésmérte (53.), ménémő (54., hangsúlyos), szerént, visza tekéntvén (53., hangsúlytalan), Másodék (54., toldalékbeli). A ménémő ellenében a Semminémő (53.) mutatható be, a többi szó esetében nem található ellenpélda. Itt utalnék a haragszék, ki latzék, kölleték (53.), megh Szűnék (54.) ikes igékre is, amelyekben az igerag -ék formája az elbeszélő múltat reprezentálja. A szövegekben további két jelen idejű Lakik (53.), lakik (54.) példa található, ezeken kívül pedig szerepel még egy valamellike (53.) adat is.
Az í-zés ellenében jelentkező é az égirtek, kénzott, kévűl (53.), bérnék, kévánt (54.) adatokban fordult elő, í-ző forma csak az igértt, igértaz Fatens (54.), megh kinzotta (53.) és Kivantak (66.) igék kapcsán található. Az -ít képző három alkalommal szerepel nyíltabb magánhangzóval (emlétett, 53.), húsz esetben azonban a mai sztenderd formájában adatolható
36 A kontextus alapján a tanú édesanyjáról van szó.
82
a képző a 53. és 54. iratból.37 Az é-zés leginkább a Dunántúl déli részén, főként Somogyban, valamint Erdély egyes vidékein erős, de egyes szavak más területeken (pl. dél-alföldi nyelvjárási régió) is előfordulhatnak é-vel (Kálmán 1975: 38, Juhász 2003: 277, 279, 338). Itt említeném meg a Pela, Péla becenév előfordulásait is. A Pila az Ilona egyik becézett formája (Fercsik–Raátz 2009: 401), amely ikerítéssel keletkezett. Ennél az írnoknál 27 Pela, Péla előfordulás ellenében csupán 2 Pila adat mutatható ki. A TMK keresője csak a Pila formára hozott találatot Csongrád, Hajdú, Pest, Szabolcs-Szatmár és Tolna megyékből, a Péla előfordulások az é-ző területekkel függhetnek össze. Ugyanakkor fontos még kiemelnem, hogy az egyik Karolyi Pila adat utólagos beszúrás eredeménye: sötétebb színű tintával egy másik kéz betoldásáról van szó, vélhetően a 14. kéztől. Így ez az adat nemcsak az 5. kéz anyanyelvjárásával, normafelfogásával kapcsolatban tekinthető fontosnak (ld. még Karolyi Pilához). Erre később, a 14. kéznél még visszatérek.
Az u/ú ~ o/ó esetében öt alkalommal a gyanúság (53.: gjanoságha, gyanosȧga; 54.:
gjanosága, gyanoságom, gjanoságha) főnév fordul elő nyíltabb magánhangzóval, a mai sztenderd forma egyszer sem látható. A gyanú szó kapcsán felmerül, hogy az írnokok nyelvváltozatában a nyíltabb változat normatív lehetett, ugyanis hat lejegyzőnél tűnik elő a szó, azoknál is, akiknél feltehetőleg a dél-alföldi és a nyugat-dunántúli nyelvjárási régió jelölhető meg származási régióként. Mindezt alátámaszthatják a TMK adatai is, ugyanis több megye, település boszorkányperében felbukkan a nyíltabb változat (Abaúj-Torna, Békés, Borsod, Csongrád, Győr, Heves, Komárom, Pest, Pozsony, Somogy, Sopron, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Tolna, Veszprém, Zala megye, Kolozsvár). A -(j)uk birtokos személyjel nyíltabb előfordulása szerepel az Annyok, hozzájok (53.), Joszágok (kétszer) és károk (54.) szavakban.
A jószágok és károk értelmezése azonban kettős, ugyanis a kontextus alapján a többes szám jeleként is értelmezhető a toldalék (így a magánhangzó kötőhangnak minősül). Az ü/ű ~ ö/ő kapcsán szintén kis számban érhetőek el adatok: Semminémő (53.), ménémő, Sőveghben (54.), melyekre ellenpélda nem található. Az o ~ a esetében egyetlen példa bukkan fel: tyukmonyakat (53.). Nyíltabb hangzós adatok a jegyzőkönytöredékben nem fordultak elő.
Nézzük meg azonban a magánhangzók zártabb formáit is, van-e olyan jelenség, amely a kérdéses iratban is szerepel! Az ihol (53.), iholl (54.) példák kapcsán megjegyzendő, hogy az ihol a TESz. leírása (1970: 195) szerint is nyelvjárási szó, amely az ez mutató névmás e ~ i eleméből és a hol határozószó összetételéből keletkezett. Az ihol az OrmSz. (1952: 117), az ihon, illetve az ihun a MTsz. (1893–6: 933–4) szócikkeiben található meg, utóbbi adatok Csík,
37 A 66. iratban nem fordult elő -ít képzős ige.
83
valamint Veszprém és Zemplén megyéből származnak. Az é ~ i esetében a Szintin (53.) példa mutatható ki, ellenpélda nélkül.
Az é ~ í váltakozás esetén is kimutatható néhány adatban a zártabb hangzó, az alábbi táblázat ezeket gyűjti egybe.
Hangsúlyos szótag é í
cérna 0 2
téged 0 1
Részösszesen 0 5
Hangsúlytalan szótag é í
beszéd 0 1
beszél 2 3
egészség 0 3
ígér 2 1
Részösszesen 4 8
Toldalékbeli é í
-és képző 1 7
-ség képző 10 3
Részösszesen 11 10
Összesen 15 23
27. táblázat: Az 5. kéz é ~ í váltakozásának számadatai
Hangsúlyos: tiged (54.); Czirna, Czirnát (66.)
Hangsúlytalan: beszid, beszillette, égirtek, egissigében, megh beszillette (53.); beszillettenek, egisségében, egisségiᶀen (54.)
Toldalékbeli: egissigében, fenyegetissel (53.); Felesigié, Felesigihez, kereskedisben, kérisére, megh terisében, megh terísében, megh térisiben, veszekedisét (54.)
A nem biztos besorolású irat két í-ző adatot szolgáltat a számunkra: Czirna, Czirnát, amely szó csak ebben a formában bukkan fel. A szláv átvételű beszéd és az ebből kialakult beszél ige négy példában í-zést mutat, amelyek közül csak az utóbbi rendelkezik ellenpéldával. A jegyzőkönyvtöredékben egy bizonytalan olvasatú adat is szerepel: beszėllye me'g, amelyben nem egyértelmű, hogy ė, e' vagy i szerepel-e. Az olvasatot nehezíti ugyanis a tinta halványsága, valamint a kézírás nehezebb olvashatósága is, így ezt az adatot a táblázat számadatai között nem is tüntettem fel. Az egészség nyíltabb hangzóval szintén nem fordul elő. Az égirtek kapcsán megjegyzendő, hogy a betűcsere lehetőségével is érdemes számolni, ez könnyen magyarázhatja
84
nemcsak zést, de hangsúlyos szótagbeli é-zést is. A 4. kézzel ellentétben, az 5. kéz legtöbb í-ző adata a toldalékokhoz kapcsolható, azonban az is látszik, hogy az -és és -ség képí-ző esetében közel azonos mértékben szerepelnek az é ~ í váltakozó adatok. A 66. iratban egy -ség képzős példa szerepel, amely nyíltabb magánhangzót mutat: Ordögseg.Az E/3. birtokos személyjel zártabb változata összesen 30 példában mutatható ki, és egy példa a jegyzőkönyvtöredékben is szerepel: gjermekit, Gyermekivel, hiti, idein, kebeliben, képiben (nyolcszor), kezit, kőzepin, őliben, rendj, Szemiben (háromszor), Szemibűl (53.); belső részit, egisségiᶀen, életire, Feleségit, Felesigié, Felesigihez, megh térisiben (54.); Kozepin (66.). A birtokos személyjel 22 esetben nem volt zártabb. Az E/3. birtokos személyjel és birtoktöbbesítő együttesen i-vel szerepel a következő kifejezésben: tőb Szomszedival38 (54.).
Az o/ó zártabb formája az azulta (54.) és miulta (53.) szavakban azonosítható. Az ö/ő zártabb alakja a Kü (66.), tűle (53.), tűletek (54.) adataiban fordul elő. A legtöbb adatunk azonban itt is az ablatívuszi ragokhoz kapcsolódik, összesen 27 esetet érintve, nyíltabb ellenpárok nélkül:
abbul (kétszer), Anyádtul, Aszontul, ebtūl Szakatnak, Főldrűl, házátul, Károlyi Pélátul, lábárul, pokolbul, szavarul, Szemibűl (53.); Boltbul (kétszer), Boltyábul, hordobul, korcsmárul, Kÿs Gōrōgnétūl, Kÿs Görȯghnétu̇l, magátul, másoktul, melybūl (kétszer), okbul, Sirástul, urátul, Urátul (54.)
Az a zártabb hangzó szintén megtalálható néhány alkalommal: bocsánotott (kétszer), házos társul, ne bántona, Szovára (53.); megh taníttanálok, társossághban (54.). A hangsúlyos szótagbeli o-záson (Szovára) kívül az összes többi az á utáni o-zás körébe tartozik, amely a 4.
kéznél is fontos jegynek számított. A Szovára két, míg az -at képzővel ellátott bocsánotott és a feltételes mód jele előtti o-zás ellenében egy-egy, a sztenderdnek megfelelő példa szerepel a dokumentumokban. A megh taníttanálok egyszeri előfordulású. A jegyzőkönyvtöredék az o/ó
~ u/ú, ö/ő ~ ü/ű kapcsán nem tartalmazott a zártság tekintetében releváns adatokat.
4.5.2.2. Mássalhangzók
A magánhangzókat érintő jelenségek áttekintése után a mássalhagzók közötti váltakozásokat szeretném bemutatni. A palatalizációt az l, n és a -ni főnévi igenév képzőjének adataival illusztrálom. Az l ~ ly kapcsán a következő adatok gyűjthetők ki: Karolyi Pélya (53.), kár vallyását, Pallyásán (54.). A név (Károlyi Péla) többféle formában előfordul (korábban utaltam a két í-ző alakra is), a depalatális változat tizennyolc alkalommal látható (ebből egy adat
38 „tőb Szomszedival, pirongatták,”
85
azonban egy másik kézhez köthető). A kár vallyását ellenében öt példa található, igaz, nem teljesen azonos formában (53.: vallott, 54.: kár vallott, kártt vallott,). A Pallyásán egyszeri előfordulású. Az ny-ezés kapcsán csupán egy vezetéknév adatolható (Paplanyos Janko, 54.), és a -ni képző is csak egy alkalommal fordul elő -nya formában: megh innya (54.). A sztenderdnek megfelelő -ni képző huszonnyolc esetben látható, ebből négy a 66. iratban található. Utóbbiból mássalhangzókat érintő váltakozás egyébként nem adatolható.
A depalatalizációra térve, először az l-ezés jelenségét mutatnám be a következő példák segítségével. Az ly és l + j hangkapcsolat helyén jelentkező l, ll hat szóban és kilenc alkalommal fordult elő: had mullék, mihelest (kétszer), nyavalájában, valamellike (53.); mihelest (kétszer), paszullall, Paszult (54.) Az l + j hangkapcsolat palatálissal jelentkezik 14 alkalommal. A Károlj vezetéknév esetében elképzelhető, hogy az l-ezés egyik példája látható, hiszen ennél a lejegyzőnél előfordul az i jelölése j-vel, az y-é viszont nem; ugyanakkor valószínűleg itt is inkább arról a gazdaságos megoldásról lehet szó, amikor a betűkapcsolat több hangra utal. Ezt támaszthatja alá véleményem szerint a Károlẏ és Erdelẏ vezetéknevek jelölésmódja is. A Károlyi vezetéknév egyébként összesen 36 esetben látható. A mihelest, nyavalájában nem rendelkezik ly-es változattal, és a Paszúllyal (54.) is csak egyszer adatolható.
A depalatalizáció az ny-es szavakat is érintette. Az előzőekhez képest viszonylag több adat sorolható ide, így a könnyebb átláthatóság kedvéért itt is a táblázatos formát használom.
Ahogy korábban utaltam már rá (4.5.1. Hangjelölés, rövidítések, javítások) az egyszeri előfordulású, ellenpélda nélküli enny̍hány, mennẏ és karácsonj adatok esetén a nyi gazdaságos lejegyzéséről lehet szó, ezért ezeket a depalatalizált hangok kapcsán nem tárgyalom a táblázatban. Az adatkeresés közben a valahány és bizony szavak is a látókörömbe kerültek, ezek n-es változatban nem találhatóak meg. A 66. iratban csak a Bizonysag szó fordul elő, más adat nem található az ny ~ n kapcsán.
Szó ny n
asszony 21 15
bizonyság 7 0
boszorkányság 4 1
hány* 0 4
kapitány 1 3
valahány 1 0
Összesen 34 23
28. táblázat: Az 5. kéz ny ~ n számadatai
86
ny ~ n: Aszontul, Boszorkánságot, Gazda Aszont, Halasẏ Aszont, koldus Aszonnak, koldus Aszont, Leánkáknak, legénnek, Vén Aszon (kétszer), Vén Aszonnak, Vén Aszont (ötször, 53.); Aszonnak, hánta (négyszer), kapitánne, Ober KapitánnSivánné, oberkapitánné Aszonyom, Varásló Aszon̅ak (54.)
Az egyéb jelenségek közé a mássalhangzókiesések sorolhatóak ennél az írnoknál. Az l kiesése valósul meg a koldugatnj, Páczi[kával],39 Páczikával (53.) szavak esetén. Az 54-es iratban szerepel ellenpéldaként a Koldulo, koldus Aszonnak, koldus Aszont, pálczával, a bizonytalan besorolású irat ebben az esetben sem érintett.
4.5.2.3. Lehetséges nyelvjárási régió
Az 5. kézről elmondható, hogy a 4. kézhez viszonyítva kevesebb nyelvjárási jelenség és példa található nála. A kérdéses irat besorolásában a hangjelölés és a nyelvjárási jelenségek lehettek volna igazán a segítségemre. A két í-ző adat és a hangsúlyos szótagbeli ö-zés ugyan mutathat egy lejegyző kézre, de a csekély számú adat alapján ez nem jelenthető ki bizonyosan. Egy jelenség azonban csak nála szerepelt: Ōrdōnges, amely adat szintén utalhat akár egy dunántúli nyelvjárásra is, ugyanakkor az ö-zés kerülésének szándéka is feltételezhető benne (vö. Németh 2004). Így nem feltétlenül nyelvjárási adatról van szó. Az ö-zés mellett jelentkező í-zés, az o-zás és l-ezés együttes példái miatt az 5. kéznél sem a dél-alföldi nyelvjárási régiót feltételezem, hanem valamely dunántúli nyelvjárási területet. Ezt megerősítheti a 4. kéznél már hivatkozott tyukmony ~ tyúkmony ~ tyukmonya is, amely több településen is jellemző az ÚMTsz. (2010:
528) szerint: Nyitragerencsér, Kürt, Palást, Nagyhind, Nagymácséd, Barslédec, Zsére, Kalász, Kolon – Csehszlovákia; Patak – Nógrád m.; Oltszakadát, Moldva, Háromszék vm. – Románia, Hövej, Sopronkövesden – Győr-Moson-Sopron megye; TMK alapján: Bihar, Pest, Pozsony, Sopron, Tolna, Zala. A tájszó egy kiskunhalasi asszony tanúvallomásában (53.) olvasható.
Kiskunhalas egy része palócos-jászos nyelvjárási jellegzetességekkel is rendelkezik, ugyanis a 18. században lezajló telepítések eredményeképp keverék nyelvjárástípus jött létre a területen (Szabó 1990: 105). Így a tanú és a jegyző anyanyelvjárása is szóba jöhet a szó kapcsán. A paszullall, Paszult, Paszúllyal (54.) kapcsán elmondható, hogy az első Csipak István szegedi polgár (Brandl–Tóth G. 2016: 390), a második Csiszmadia Margit, egy szegedi polgár feleségének (Brandl–Tóth G. 2016: 392), a harmadik pedig Malovity Jován (36 éves), – aki egy helyi szerb volt (Heka 2009: 80) – vallomásában található meg. A paszuly Békés, Borsod-Abaúj-Zemplém, Csongrád, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, illetve ma Romániához tartozó településekről adatolt (ÚMTsz. 2002: 400), a TMK pedig szintén
39 A szó nem befejezett, őrszóként funkcionál.
87
Csongrádot hozza találatként. Itt talán feltételezhető, hogy a tanúk nyelvjárásának részét képezte a szó, de az esetleg nem innen származó, de régóta Szegeden működő jegyző is ismerhette. Az írnok esetleges dunántúli származása magyarázhatja az l-es változatot is, de érdemes rá utalni, hogy a TMK találata is két l-ező adatot rejt ugyanabból az iratból. Mindezek fényében, kellő óvatossággal ugyan, de talán a nyugat-dunántúli vagy még inkább a közép-dunántúli–kisalföldi régióra szűkíthető a jegyző származási helye.